Én azt vettem észre, hogy vannak olyan emberek, akik próbálkoznak. És aztán, ha nem hiszünk nekik, vagy bennük, akkor tényleg megfullad a dolog, akkor nem sikerül nekik őszintéknek lenniük. Mert aki próbálkozik, annak fáj, ha nem hiszünk.
Ez nagyon rossz egy élmény, ha ilyen van, mert pl. ha valaki vagy valami túl sokat számít nekünk, akkor akaratlanul is állandóan gyanakszunk, hogy csak kamu, kamuzik. Így nem tudjuk őt erősíteni. Ha nem fontos nekünk az egész, akkor könnyedén bátorítjuk, bíztatjuk, könnyedén vagyunk kedvesek.
A rossz dolgok kifejezésekor meg, ha abban vagyunk őszinték, hogy elmondjuk társunknak, hogy hú de rossz dolog van bennünk, és teljesen tanácstalanok vagyunk, mert tudjuk, hogy rossz, szemetek akarunk lenni, ilyesmi: akkor az valódi őszinteség. Még akkor is, ha azzal szemben érezzük a rosszat, akinek ezt így elmondjuk. De ha abban vagyunk őszinték, hogy megtesszük a rosszat, akkor az már a hazugság egy fokozata, mert eltitkoljuk az alapvetően jó részünket. Pedig alapvetően mindenki jó. Mert a jó az az élet. A rossz meg a halál, pusztítás. Rossz csak ott van, ahol jó is, a rossz az egy élősködő fajta, nincs meg magában.
Egyébként ha nem népszerű, az még nem jelenti azt, hogy nem hamis. Lehet, hogy csak tehetségtelenebb az átlagnál is. Ha legalább színészi tehetsége lenni, akkor lenne népszerű.
En alapvetoen vonzodom a jo emberekhez. En azt hivom annak, akinek a mai vilagban sikerul nem eladnia a lelket az ordognek. Mondjuk peldaul: oszinte! Persze abszolut ertelemben nincs tokeletes ember, meg tokeletesen oszinte sem, de vannak, akik nagyon is belefernek ebbe a kategoriaba. Es sajnos ezek az emberek azok, akik azert nem gazdagodtak meg, azert nem vittek sokra, azert nem lettek hiresek, vagy sikeresek mert ...
Szerinted nem kell? Elég ha egy régebben élt személyre emlékezünk hogy ime valamikor ilyen is volt? Egyáltalán ha nincs, miért nincs.
Az antikrisztus nevében van a lényege, ill. a személytelenség, a megszólithatatlanság a fö jellemzöje és erejének forrása ha mindenképpen valamiféle definicióját kell adni. A szövetség szó képletes persze, de lényegében ez történik ha magában az ember teret enged neki. /ne zavarjon senkit a keresztény hivatkozás itt csak mint szimbólunot használom/
A tradició felszámolása már megtörtént.
Az is érdekes lehet hogy még nem is olyan régen az öszinteség mint valamiféle ös alapérték hiánya megmutatkozott abban hogy öszinteséget hazudtunk, tehát kifelé mindenki az volt, ez annyiban változott hogy nem szégyen a hiánya hanem a megélhetés érdekében egy gyakorlat, amit hallgatólagosan mindenki elfogad. Tehát lehet egy hazusággal kevesebb lesz, de milyen áron. Mi lesz a következö lépés ? A kannibalizmus ?
Lehet, bár semmiképpen sem akarnám Hamvast aktualizálni, vagy valamiféle praxisként felhasználni, csak inkább a kiváncsiság, hogy itt provokálom kicsit az embereket. A válaszok többségére számitottam ill. nem lepnek meg, de hátha valami jó is kijön belöle, ez a fö ok.
Ej, avi, inkább keseregni kéne azon, hogy a jóemberek kivesznek a mai világból, meg nem tudnak megélni, mert a mai világ eredendően igazságtalan és romlott, őszintétlen és deszakralizált, és különben is, "minden kompromisszum a mai világgal szakrilégum" (Hamvas). Nem tudod, hogy egy egészséges lekületű, a tradicionális értékeket felvállaló ember csak ezt állapíthatja meg? Rothadás bűze terjeng az utcákon, és ez bűz rosszabb, mint egy betemetetlen tömegsír bűze, mert a lelkek rothadnak... Hullák fekszenek az mindenütt, illetve feküdnének, de valamilyen okból még járkálnak. A világ lassan eltűnik az egyetemes lét emésztőgödrében, majd jön a Nagy Kozmikus Szippantyúskocsi, és trágyát csinál belőle a frissen vetett isteni gabonatábláknak. Ez vagyunk mi, Isten Fekáliája, eddig süllyedt az emberi nem, hogy alkotni, felemelkedni már nem tud, nem képes, mivel elvesztette a kapcsolatot az Isteni Emésztőszervekkel...
A Maugli volt ilyen, aki a farkasok közt nevelődött. Gyerekkoromban láttam egy filmben.
Bár Tatabányán a Rét utcában a cigánysoron is rengetegen vannak, akiknek adósságon, meg kifizetetlen számlán kívül nincs anyagi egzisztenciájuk. Ők is megfelelnek a követelménynek.
Szerintem ők sem hazudnak. Ha örülnek, örülnek, ha haragszanak, belevágják a bicskát egymásba, most ahogy így elgondolkozom rajta, kezdek rájönni, miért szerettem mindig a cigányokat.
