Ugy latszik, mar leszoltak ennek a szegeny, "igaz embernek":
US general: 'I'm not anti-Islam'
A leading US general has apologised for appearing to cast the war on terrorism as a spiritual battle between Christianity and Satan.
Evangelical Christian Lieutenant-General William G Boykin said in a statement that he never meant to offend Muslims.
"I am not anti-Islam or any other religion... I support the free exercise of all religions," he said.
Referring to a Muslim fighter in Somalia, General Boykin had said: "My God was bigger than his. I knew that my God was a real God, and his was an idol."
In his statement, he said his comment had been misinterpreted.
"My comments to Osman Otto in Mogadishu were not referencing his worship of Allah but his worship of money and power; idolatry," he said.
"He was a corrupt man, not a follower of Islam."
Pentagon 'embarrassed'
The three-star general's statements came in speeches - some made in uniform - at evangelical Christian churches.
In several of speeches, General Boykin said the real enemy was not Osama bin Laden but Satan.
The BBC's Pentagon correspondent, Nick Childs, says top US defence officials pointedly declined to criticise the general, but the row clearly embarrassed the Pentagon and the Bush administration.
In particular, the general's remarks brought anger from the Council on American-Islamic Relations which pointed out that Muslims believe in the same God as Jews and Christians.
General Boykin enjoys a glittering military record as an officer and a commando and is currently deputy under-secretary of defence for intelligence.
But correspondents say the remarks appear to run counter to the Bush administration's insistence that the campaign against terrorism is not directed against Islam.
Összevissza ugrándozik USA a pillanatnyi érdekszférák között. Kiképez, ellát szuper fegyverekkel, pénzzel egy érdek csoportot, aztán veszi a kalapját, mossa kezeit és megy a másikhoz. Váltogatja kedvenceit. Ott marad a potenciális, jövendőbeli új ellenség, tele tudással, kapcsolatokkal és energiával. Egyértelmű, hogy ez egy fű alatti háború mely régóta tart és érdek ütközések következménye. Ez így folytatódik mindaddig, míg a cowboy aroganciáján nem változtat Amerika. Vagy talán ez a viselkedési forma, az erőfitogtatás a recept az ÚJ RÓMA cím kivívásáért? Előre menekülni, presztizsből csakazértis. Nem engedhetem meg magamnak szindróma? A józan, önmérséklet helyett a gőg, a Caesar-kodás a módi. Alig van a földön ország ahol nincs amcsi támaszpont, "befolyás", vagy légtérellenörzés.
Az amerikai népet viszont nem értesítették, hogy a gátlástalan gyarmatosításból származó jólétnek, ára is van. Egyszer benyújthatja valaki a számlát. Jönnek a XXI.sz-i „Karthago-ból az új Hannibálok”. Sajnos nem tudja az amerikai választó, hogy a befutók mit és kiket képviselnek. (Ha meg tudja, még szomorúbb).
Talán nem is lehet másfajtát választani? Elsősorban a szponzorok érdekei és nem a nemzet szolgálata, a világért érzett felelősség a megválasztottak célja. Busásan megtérüljön a befektetett pénz. Bábúk, marionett karrieristák vezetik a világ legerősebb hatalmát. (Gyanítom máshol is). A szavazóik, cirkusz-függővé silányított, hamburger zabáló, coca-cola agyú hájgépek. A nemzetközi olajipar a hadiipar és a volt, valamint a jelenlegi kormánytagok közötti összefonódásra utal a „Cash” c.gazdasági lap. A Carlyle-Group konszern fizetési listáján ott a Bush apuka és fia (a jelenlegi elnök), Donald Rumsfeld védelmi miniszter, Dick Cheney alelnök, Frank Carlucci volt védelmi miniszter és sok más befolyásos személy a világban. Az olaj-lobbiról nem is beszélve. Az Öböl-háborúból hasznot kell húzni, minden áron, ha kell ártatlanok feláldozásával mindkét oldalon. A profit a legfontosabb, az emberélet nem számít.
A Kába és a fekete kő 2 különböző dolog. A Kába a fekete kocka alakú épület, amit a muszlim hagyomány szerint Ábrahám és Iszmail (béke velük) épített, mint az első mecsetet. Azóta persze többször felújították és átépítették. A muszlimok e felé imádkoznak.
A fekete kő később került oda, a hagyomány szerint a mennyből esett le és az emberek bűnei miatt feketedett be. Nincsen semmilyen különösebb vallási funkciója. Volt idő, mikor el is vitték a Kábából Bahrein szigetére, illetve a 18. században a vahhabiták törték össze, ezért ma több darabban, viaszba ültetve található a Kába egyik sarkában.
A muszlimok se a Kábát, se a fekete követ nem imádják, mivel az iszlám szerint a legsúlyosabb bűn a társítás, csak Allahot szabad imádni.
Nem tudom minek hivják,de hozzá kell tegyem nem vagyok zsido,ha esetleg arra céloznál. Az arabokkal viszont a napi munkámbam találkozom. Nyugodtan modhatom a 90% a hazug parazita, ráadásul a befogado ország pénzén akarja a muzulmán vallást a benszülöttekre kényszeriteni. Szerencsére ez még csak reménység eddig.
Itt Skandinávíában a legalacsonyabban értékelt nép, minden szempontbol.
Busht nem az Isten, hanem az amerikai nép választotta meg elnöknek, igaz nem minden zökkenö nélkükül. Drukkaltam is neki eleget. Végre egy elnök,aki nem gatyázik. Amit egyszer megmond az ugy van.
Az arabok /muzulmánok/ gatyába rázásának pont itt volt és van az ideje.
Szemét sunyi terrorista banda.
Ki velük Europábol, ha nem képesek alkalmazkodni.
Europa cigányai.
Amennyire en tudom muszlimok sem de facto a kovet imadjak (Mohamed is megtiltotta a balvanyimadast), hanem egy eszkoznek tekintik, amin at hatasosabban kommunikalhatnak Allahal.
Mindossze ott a baj, hogy a katolikusoknal nem az egyetlen szent kereszt van amit imadnak (es nem is a keresztet imadjak), mint a kaba ko a muszlimoknal.
Ha mar ellenpedlat akarsz hozni akkor inkabb pl. a Szentjobb kormenet ami szvsz az (elso)masodik parancsolattal ellentetes.
Állítsátok meg ezt a szociopatát!
2003 január 16
Vajon a legújabb fejlemények fényében visszakapja-e állását a jobb sorsra – (és itt a jobbot politikailag is értve) – érdemes Herta Däubler-Gmelin asszony? Ő az a német igazságügy-miniszter, akit tavaly ősszel azért volt kénytelen meneszteni kormányából Schröder kancellár, mert a hölgy hitleri politikával vádolta Busht. Állítólag kifejtette, hogy az amerikai jogrendszer vacak, és hogy Bushnak korábban olyan üzleti húzásai voltak, melyekért a jog mai felfogása szerint rég börtönben volna a helye. Az Irak elleni háborús hisztériára utalva pedig így summázta véleményét: „Népszerű módszer, Hitler is alkalmazta.” Ez utóbbi odavetése berlini bársonyszékébe került.Ezzel szemben Bush továbbra is a Fehér Házban maradt, és csak úgy pezseg körülötte az élet. Igaz, hogy egy szélső-szélső-szélsőjobboldali folyóirat, az amerikai Handstand, megvédte őt az egyre gyakrabban felmerülő idiótaság vádjától, amikor leszögezte: „Bush nem idióta, hanem dörzsölt szociopata.” És hogy bizonyítsa tételét, a Handstand emlékezteti olvasóit egy aligha félremagyarázható tényre: Junior B. texasi kormányzó korában 5 év alatt 154 halálos ítéletet írt alá, és egy alkalommal nyilvánosan gúnyolódott azon, hogy az egyik halálraítélt hogyan könyörgött az életéért. (Amit én Hitlerről összeolvastam, bizton állíthatom, ő soha nem süllyedt volna ilyen mélyre.) De mindezek lényegtelen momentumok a Pentagon legújabb, immár publikussá minősített terveihez képest. A Sydney Morning Heraldnak ugyanis nem kevesebbről nyilatkozott Jan Wal-ker szóvivő, mint hogy a „Megnövelt Teljesítményű Harcos” (MTH) program keretében genetikailag módosított katonákat hoznak létre! A második világháború óta ugyanis amfetaminnal serkentették az amerikai katonát, aki ezáltal 2-3 napig alvás nélkül tudott éber lenni. De nemrég történt egy kis nüansz, mikor is az egyik agyonamfetaminozott amerikai pilóta annyira ki volt ütve a szertől, hogy Afganisztánban porrá bombázta a szövetséges kanadai bajtársak egyik bázisát. Ez volt az utolsó csepp a pohárban, a Pentagon úgy döntött, hogy korszerűsíteni kell. Ennek első lépéseként egy bizonyos Yaakov Stern (beszélő név) professzor kidolgozott egy elektromágneses energiával működő stimulátort, amely nemes egyszerűséggel „kisüti” az amerikai katona agyából az alvásközpontot. Stern professzor nagyon megértő, és a Sydney Morning Heraldnak elmagyarázta, hogy „Ha a tábornokoknak olyan katona kell, aki egy hetet is kibír alvás nélkül, megoldjuk”. Megnyugtató.Ám a Pentagon nem ezt tekinti végső megoldásnak, hanem a génsebészetet. A delfinek alvási szokásait vizsgálva fogalmazódott meg az igény, hogy az amerikai katona alvást szabályozó génjeit a delfin alvásgénjeihez hasonlóvá kell átalakítani. Hát nem nagyszerű? Odafenn szégyenkezhet a Teremtő: a XXI. század küszöbén az amerikai szellemnek kell kipótolnia az ő slendriánságait. Ily módon válik a génmanipulált amerikai harcos, mint a gonoszság elleni küzdelem élenjárója, az emberiséget megmentő, legyőzhetetlen übermenschsé, bár ezt a terminust valószínűleg sohasem fogja átvenni a Pentagon. Mindebből én, az alsóbbrendű és oktondi európai, aki nemhogy egy hétig kibírná alvás nélkül, de este 10 után alig áll a lábán, két tétova észrevételt tennék. Az egyik az lenne, hogy a jelek szerint az amerikai célok megvalósítása természetes keretek között nem elképzelhető, ezért kell természetellenes irányban elmozdulniuk. A másik pedig annyit lenne, hogy az én avítt keresztény etikám szerint a nem génmanipulált rossz fiúk közelebb állnak a szívemhez, mint az őket üldöző génmanipulált jók. Természetellenesben még a jóság sem kell. (Uramatyám, hát ennyire romlott lennék?) Emlékszem, annak idején Romm Hétköznapi fasizmusában mint a náci fajelmélet legelborzasztóbb bűntettét emlegették azt a minden emberi jóérzést, tűréshatárt és képzeletet felülmúló hitleri aljasságot, hogy válogatottan német etnikai jegyeket felmutató nőket és katonákat „tiszta árja”, szőke hajú, kék szemű kisbabák nemzésére kértek fel. A kicsik sorra meg is születtek és majd kicsattantak az egészségtől. Ez még 20-30 évvel a DNS, azaz a gének felfedezése előtt történt, természetellenes a világon semmi nem volt benne, hacsak nem a helyzet jogi rendezetlensége. Mégis, a világ ezt a szégyent azóta sem emésztette meg. A génmanipulált amerikai katona szégyenét viszont meg sem látja, meg sem érti, fel sem fogja. Nem tudom megokolni, racionális érvekkel megalapozni, de valami azt súgja nekem, hogy nem lesz háború Irakban. A világ – amelyben ma még a génmanipu-lálatlanok vannak azért többségben – nagyon nem akarja, és talán-talán, Isten segítségével érvényesítheti békevágyát. Ha feltételezésem beválik, és a háború tényleg elmarad, akkor abban nagyon sok érdeme lesz annak a Schrödernek, aki következetesen ellene volt. És fontosnak találom, hogy ezt a német nép is érezze át: szabaduljanak meg végre második világháborús bűntudatuktól, és fogják fel a valóságot, hogy a német politika, mint békeerősítő, háborúellenes erő lépett fel egy megkergült, amerikanizálódó világőrület harci készülődéseiben. Méltán lehetnek rá büszkék a németek.Hogy a korábbi igazságügy-miniszter asszony visszakapja-e állását, nem tudom, bár tartok tőle, hogy nem, pedig az Amerikában történtek figyelmes szemlélése bennem azt a kérdést vetette fel, hogy amikor hitleri politikával vádolta meg Busht, talán az összevetés nem is annyira Bushra nézve volt sértő.
Beszélgetés Chalmers Johnson amerikai politológussal az amerikai birodalom felemelkedéséről és bukásáról, a Perzsa-öböl meghódításáról, és Németországról, "a világ legkönnyebben megrontható országáról"
A beszélgetést Moritz Schwarz készítette
Johnson úr, az "Egy birodalom lehanyatlik" című könyve óta, Zbigniew Brzezinski volt amerikai nemzetbiztonsági tanácsadó mellett ön az amerikai imperializmus egyik legmarkánsabb teoretikusának számít. Honfitársai részérôl az imperialisztikus szellemiség átvételét viszont vészjóslónak tartja. Elemzése szerint azonban ez a folyamat már megkezdődött - éspedig nem csupán 2001. szeptember 11. óta. Milyen jeleit látja ennek?
JOHNSON: Az USA világszerte 725 katonai támaszpontot üzemeltet. Mi másnak nevezné ezt, ha nem birodalomnak? A hidegháború alatt globális jelenlétünk még indolkoltnak tűnt, idôközben a Szovjetunió szétesett, az USA-csatlósrendszer azonban még mindig fennáll. Ebből világos lesz, hogy a valóságban nem védelmi rendszerről volt szó, ehelyett láthatóvá válik e szerkezet birodalmi természete.Az USA pártolói azzal érvelnek, hogy az Egyesült Államok egyedüli szuperhatalomként világszerte felelősséggel tartozik, ezért kell teljes körűen jelen lennie.
JOHNSON: Gondolkodjék el az arányosságon, hiszen a németek például többször kerülnek kapcsolatba az amerikai csapatokkal, mint maguk az amerikaiak. Ugyanis az amerikai hadsereg 32 európai támaszpontjából egyedül 27 Németországban van, ehhez jön még két légitámaszpont. És mindez ötven évvel a második világháború vége után! A tapasztalat azt mutatja, hogy ha az USA egyszer valahol katonai támasztpontokat létesített, ezeket lehetőleg nem adja fel. Mivel elsősorban a világviszonylatú amerikai katonai jelenlét kiterjesztéséről van szó. Azonban nemcsak a támaszpontok száma árulja el a szándékot, hanem a jellegük is. Így a Balkánon két támaszpontot üzemeltetünk, amelyek teljesen túlméretezettek arra a békemisszióra, amelyet Amerika ott az európaiakkal együtt végez. A kérdés tehát az, milyen célból űzik ezt a ráfordítást? Ön sem hiszi, hogy azok a katonai támaszpontokat, amelyeket 2001. szeptember 11. után Üzbegisztánban és Kirgiziában - fontos helyek Oroszország déli szárnyán - vélhetőleg csak az Afganisztán elleni támadásra kaptak meg, a hadműveletek után majd ismét kiürítik. Csakúgy az afganisztáni létesítményeket, amelyek használata legkevésbé sem szorítkozik arra, hogy az afganisztáni megbízatást teljesítsék, hanem új műveletek számára szolgálnak majd mint kiinduló pontok.Elméletének központi fogalma a "blowback" szó - magyarul visszalökés, visszacsapás, az akció és reakció értelmében. Egy a CIA-zsargonból vett szakkifejezésről van szó.JOHNSON: Igen, a "blowback" az amerikai titkosszolgálat nyelvén az USA titkos külpolitikai intézkedéseinek nem szándékolt következményeit írja le. Mivel annál, amit a napi sajtó terroristák, drogbárók, bűnöző rezsimek vagy illegális fegyverkereskedők megvetendő tetteiként ábrázol, csupán a korábbi amerikai tikosszolgálati műveletek visszaütéséről van szó. Minthogy leplezetten hajtották ôket végre, a polgárok természetesen nem ismerik fel az összefüggéseket, és e "blowback" igazi jellegét, annak az amerikai külpolitikával való összefüggését tekintve, híján lesznek a tisztánlátásnak.A könyve már 1999-ben megjelent, a kritikusok tiszteletüket fejezik ki önnek, mivel elmélete elemzô szinten elvileg megjósolta szeptember 11-ét.JOHNSON: Szeptember 11. világos "blowback" volt, és az a probléma, hogy egy sor nép gyűlöl tiszta szívébôl bennünket, amerikaiakat, és hogy van indítékuk, hogy borzalmakat kövessenek el Amerika ellen. A kormány sohasem nevezte meg nekünk a new york-i merénylők Világkereskedelmi Központ ellen végrehajtott támadásának indítékait. Kijelentették, hogy ezen személyek esetében iszlám gonosztevőkről van szó. A jó és gonosz amerikai logikája szerint a gonosztevôknek nincsenek indítékaik, hiszen végsô soron lényegük az, hogy rosszat tegyenek. Ebben merül ki minden magyarázat. Azonban megelégszik-e ön egy ilyen ábrázolással? Ne tegye, mert az amerikai kormányzat tudja, miért marad inkább adós az indítékok taglalásával. Az USA hatalmát a Föld legtávolabbi sarkáig kiterjeszti, és eldugott népekre kényszeríti rá gazdasági rendszerét. Mi, amerikaiak saját sírunkat ássuk.A "blowback" a vélhetően hamarosan bekövetkezô iraki háború magyarázatának kiindulópontja is.
JOHNSON: A kritikus vitában az USA-ban három fő magyarázó modell van a küszöbön álló iraki háborúra. Az első az olajéhség. A Bush-kormányzat olajmultikkal való kapcsolatai eléggé ismeretesek, és végül is Irak Szaúd-Arábia után valószínűleg a világ második legnagyobb olajkészleteivel rendelkezik. A második modell a közel-keleti elmélet, eszerint a valószínűleg bekövetkező háború azon jó kapcsolatok következménye, amelyeket a jelenlegi amerikai kormány több tagja tart fenn az izraeli parlament jobboldali Likud-blokkjával, amelynek érdeke fűződik az Irakkal való szembenálláshoz. A harmadik modell a belpolitika-elmélet, amely azt mondja, hogy az iraki háború csak egy külpolitikai kaland, amellyel a kormány az otthoni, hatalmas problémákról akarja elterelni a figyelmet. Én elemeiben mindhárom elméletet nagyon is találónak tartom. Azt, hogy egyedül ezeket az összefüggéseket külön-külön önálló magyarázattá sűrítsük, túlságosan merésznek tartom.Az Irak elleni támadásnál mégsem reakcióról van szó, hanem akcióról. Hogyan magyarázza meg tehát ezt a konfliktust a "blowback"-elv alapján?
JOHNSON: A "blowback" többet jelent, mint az egyszerű akció-reakció. Ötven évvel ezelőtt volt az első fedett CIA-művelet az Öböl-térségben, a demokratikusan megválasztott iráni miniszterelnök, Mohamed Mosszadeg megbuktatása, 1953-ban. Mosszadeg a British Petroleum kezében lévő olajforrásokat államosítani akarta. Reza Pahlevi sah alatt ehelyett az ellenzék kikapcsolása mellett egy új, igen elnyomó kormányt állítottak fel. A "blowback" 1979-ben következett, amikor fiatal fundamentalista muzulmánok Khomeni ajatollah vezetése alatt, a sah reszimjét megbuktatták. Ugyancsak 1979-ben, a szovjetek bevonultak Afganisztánba, mire az USA világszerte megkezdte iszlám fundamentalisták mudzsaheddin-szabadságharcosokként való toborzását. Köztük egy bizonyos Oszama bin Ladenét. A következô "blowback" programozva volt. Az Öböl-térség amerikai politikája hagyományosan két oszlopon nyugodott: a szaúd-arábiai és az iráni reakciós bábrezsimeken. Amint a perzsa oszlop összeomlott, pótszerkezet után kellett nézni, hogy a térség olajkészletéhez való hozzáférést biztosítsák. Kedvezően adódott, hogy ugyancsak 1979-ben Szaddám Husszein, az iraki zsarnok hatalomra került, akit Irán elleni háborújában az USA fegyverszállítással és műholdas felderítéssel támogatott. Azonban 1988-ban, az elsô öbölháború befejezése után, az USA-szövetséges emlékezetébe idézte minden iraki államfô hagyományos álláspontját, hogy Kuvait esetében felszabadítatlan iraki területről van szó. Kuvait 1990-es inváziójával az USA által folytatott politika, hogy Szaddámot feltáplálták, újból ránk ütött vissza. Miután ezt a folyamatot 1991-ben a második öbölháborúban visszacsinálták, ennek folyamán az USA állandó katonai támaszpontokat létesített Szaúd-Arábiában, Bahreinban, Katarban, az Egyesült Arab Emírségekben, Omanban és Kuvaitban, és ezzel magára vonta a hívők és fundamentalisták haragját. És a szeptember 11-i események után megjósolható, hogy a következô évtizedekben sok további amerikainak kell majd keserűen szenvednie a "blowback"-jelenségtôl.A "blowback"-elmélet tehát nem kétdimenziós rendszer, hanem az ördögi kör elvébôl indul ki. Az akció-reakció-elv egy eszkalációs spirálban szaporodik tovább. Minden "blowback" újabb akciót tesz szükségessé, hogy következményeit eltüntethessük, ez azonban csak egy további "blowback"-hez vezet, a helyzet végleg kicsúszik az ellenőrzés alól.JOHNSON: Igen, Mosszadeg bukása 1953-ban a térségben egy olyan eseménylácolatot indított el, amely az elkövetkező hetekben a harmadik öbölháború képében újabb láncszemet illeszt magához.A "blowback"-elmélet tehát kimutatja, hogy az Irak elleni, küszöbön álló támadásnál nem a "terror elleni háborúról", és nem is a tömegpusztító fegyverek további elterjedése elleni elővigyázatossági intézkedésről van szó?JOHNSON: Pontosan, hanem az egy USA következményi reakciójáról a korábbi amerikai politika "blowback"-jeire a térségben. Úgy tűnhet, mint egy új történelmi szakasz konfliktusa, valójában azonban egy belső logikát követ. És a háborús terv már szeptember 11. elôtt megfogalmazódott. Hiányzott azonban egy katalizátor, hogy megszerezze e tervhez az USA és a világ közvéleményének jóváhagyását. Szeptember 11. volt ez a katalizátor - már csak egy ilyen támadásra vártak! Az újabb iraki háború eredménye amerikai támaszpontok telepítése lesz a Tigris és az Eufrátesz között. Irak meghódítását azután egy Irán elleni háború követi majd, amely a térséget teljességgel amerikai ellenőrzés alá hajtja majd.A "blowback"-elv áll az amerikai birodalom bukásáról szóló elméletének középpontjában is.JOHNSON: Még ha a terjeszkedés a birodalmak kialakuló szakaszában vélhetőleg bizonyos célok elérésére szolgál is - például a letisztulás, biztonság, megelőzés -, úgy az imperializmus valójában csak saját törvényét követi. A terjeszkedés nem szolgál - ő maga a törvény. Mivel egy birodalom sajátossága a terjeszkedés maga. A "blowback"-elv itt visszafelé hajtja. Így a csatlós államok általi uralom az Öböl-térségben a "blowback"-eszkaláció után ma már nem működik, ezért kísérli meg az USA immár a túlhaladott uralmi elvet közvetlen katonai jelenléttel helyettesíteni.Ami az elvet azonban nem érvényteleníti, hanem ellenkezőleg, az ördögi kört csak még jobban lendületbe hozza.
JOHNSON: Így van, amíg az birodalmi hatalom túlterjeszkedési állapotba nem kerül, és következésképpen megkezdődik a hanyatlás. Az amerikai katonai doktrína ma abban áll, hogy egy ellenfél születését már meg sem engedje. Ez már maga a birodalmi túlterjeszkedés definíciója. Az USA-ban jelenleg nyíltan vitatkozunk, hogy új Róma vagyunk-e, valójában azonban inkább egy új Napóleonhoz hasonlítunk.Az imperializmust nyíltan csak szeptember 11. folyományaként nevezik néven. Ön viszont mikorra teszi az amerikai birodalom valóságos születését?
JOHNSON: Az amerikai imperializmus a második világháborúban gyökerezik, mivel Pearl Harbor befejezte az amerikai elszigetelődést. Ahogyan a Szovjetuniónak fel kellett ismernie, hogy a kommunizmus Kelet-Európában nem állítható fel demokratikus választások útján, és ezért csatlós államok rendszerét hozta létre, az USA-nak is fel kellett ismernie, hogy azok az államok, amelyeket Kelet-Ázsiában neghódított, például Japán és Dél-Korea, nem lesznek demokratikus úton stabil, Amerika-barát rezsimekké. Ezért ugyancsak csatlós államokat hoztak létre. Ha netalán csodálkozna ezen a megállapításon, legalábbis ami Japán említését illeti, gondolja meg, hogy Japánban a háború óta egypárti uralom van. Japán alapvetően nem más, mint egy rendkívül gazdag NDK - a csatlósunk. Ezt a tényt az is aláhúzza, hogy ott írd és mondd, 91 katonai támaszpontot tartunk fenn.Már 1965-ben abban a tudatban vonultak az első amerikai csapatok Vietnamba, hogy ők az "új rómaiak", ahogyan egy veterán beszámolt. A vietnami tapasztalat nem "gyógyította ki" ebbôl az USA-t?JOHNSON: Igaz, hogy a nép többsége Vietnamból azt a következtetést vonta le, hogy a jövőben fogjuk vissza magunkat az intervenciókkal, csalóka azonban, ha Amerikában ezt tartjuk a döntő tanulságnak. Az elit nagy részei pontosan a fordított következtetésre jutottak, vagyis, hogy meg kellett volna nyernünk a háborút, és csak azért nem sikerült, mert nem voltunk eléggé erősek és határozottak. A jövôben ennek másként kell lennie. És a második öbölháború azt a lehetőséget kínálta, hogy a népnek bizonyítsuk, hogy a tervezők megtanulták a leckét, és Amerika igenis ismét tud háborút vezetni. Ezzel minden akadályt elhárítottak az útból, amely Vietnam óta egy amerikai terjeszkedést akadályozott.Peter Scholl-Latour (francia és német nyelvterületen publikáló, ismert újságíró, a ford.) közel-keleti szakértő egy ennek az újságnak adott interjúban azt mondta, igaz, hogy az USA stratégiáját tévesnek tartja, azonban "ne hagyjuk magunkat együgyű antiimperializmusra csábítani. Birodalmak lehetnek szükségesek, hogy rendet tartsanak."
JOHNSON: Scholl-Latour téved, mert figyelmen kívül hagyja, hogy egy birodalom szükségszerűen haderőt igényel a stabilizációra és a terjeszkedésre. Minthogy a birodalom növekszik, növekszik a haderő is. Megkezdôdik tehát a militarizálódás folyamata is, amely nemcsak a határokon, hanem természetesen odahaza is végbe megy. Ez azt jelenti, hogy a birodalmi militarizmus Amerikát meg fogja változtatni: a civil lét, a szabadság és polgárjogok Amerikája el fog veszni. És itt is hat a "blowback"-elv, mivel egy "blowback"-re való reakció nemcsak külső, hanem ugyanúgy, a közbiztonság nevében, a polgárjogok korlátozásához és az ország légkörének kiélezéséhez vezethet. Az amerikaiak maguk tehát elveszítik országukat. Hiszen tekintsen a történelembe: a römai köztársaságból a römai birodalomba vezető átalakulás - - egy több mint száz évig tartó folyamat - egy működô római szenátus diktatúrává való átalakulása volt, mert az imperium romanum katonai diktatúra volt! Nem tudjuk, hogyan folyik majd az USA-ban az átalakulás, azonban egy diktatúra születése valós veszély, sôt, egyfajta fasiszta rendszer megszületése sem kizárható.Mennyire előrehaladott ez a folyamat?
JOHNSON: Fegyveres erőink idôközben egyfajta autonómiára tettek szert. Már nem a kormány eszközei, hanem egyfajta politikai önjárást alakítottak ki. Ugyanis valójában a birodalmiság szavatolói. Külföldön az amerikai csapatok közben még függetlenebbek, mint itt, és Németországban inkább arra figyeljenek, mit gondol B.B. Bell tábornok, a németországi és európai főparancsnok heidelbergi fôhadiszállásán, mint arra, amit az amerikai nagykövet Berlinben mondani akar - akárki is legyen az éppen. És mit gondol, hogyan zajlik ez olyan országokban, mint Dél-Korea! A State Department, tehát az amerikai külügyminisztérium jelentősége az idô folyamán óriási veszteséget szenvedett, egyidejűleg azonban végbement a Pentagon, tehát a védelmi minisztérium felemelkedése. Emennek persze ma már nincs sok köze a védelemhez, hanem egyfajta mellékkormánnyá vált. Sajnos, az amerikaiak nem szívlelik meg például George Washington vagy Dwight D. Eisenhower klasszikus figyelmeztetéseit: egy túlságosan nagy, álló hadsereg veszélyezteti a demokráciát.Milyen szerepet játszanak az amerikai titkosszolgálatok, ezek is az alkotmányt veszélyeztetô felemelkedést élnek meg?JOHNSON: Titkosszolgálataink ma már a szó valódi értelmében nem titkosszolgálatok, amelyek klasszikus kémelhárítást és felderítést folytatnának. Fő tevékenységük ehelyett idôközben az álcázott műveletek végrehajtása lett. Ezzel a CIA az elnök egyfajta magánhadseregét képezi.Aki a birodalmak rendtartó hatalmát pártolja, tűnhet-e úgy, hogy nem látja meg a perifériák erre jellemző szétzilálódását?
JOHNSON: Igen, így hozta el az USA birodalmi politikája a nyolcvanas években Latin-Amerika számára annak legrosszabb évtizedeit a spanyol hódítás óta - véresen és pusztítóan. Vagy gondoljon az afganisztáni háborúra, amelyet az USA állandóan tüzelt, és a szovjetek visszavonulása után az országot egy megsemmisítő polgárháború kezére adtuk. És az Irak elleni, küszöbön álló művelet is számos ártatlan ember életébe kerül majd.Mely szerepet játszik az amerikai birodalom számára az amerikai gazdasági rendszer és az "American way of life" (amerikai életmód, a ford.) mint előfeltétel elterjesztése?JOHNSON: Az amerikai gazdasági rendszer döntő szerepet játszik az USA birodalmi rendszerében, mert a gazdaság és politika elválasztása ma már nem létezik. Ebben a globalizáció a döntő ideológiai fogalom. Mivel valójában a globalizáció nem jelent mást, mint amerikanizálást. Leplezni akarják, hogy a népek az amerikai imperializmus áldozataivá válnak, és bebeszélik nekik, hogy elkerülhetetlen gazdasági folyamatról van szó, amelyet a fejlődés idéz elô, és amelyből alkalmazkodás révén részesülhetnek. Valójában azonban lehetetlen részesülni anélkül, hogy alkotórészévé ne válnának az amerikai birodalomnak. A globalizáció a nemzetközi jog homlokzatát csillantja fel, amelyet az USA nem tart be, ha érdekeivel ellentmond. A németek ezzel szemben szemmel láthatóan igen jól érzik magukat az amerikai birodalomban.
JOHNSON: igen, amíg nem éri őket egy "blowback", ami előbb-utóbb meg fog történni. Mivel a hegemónal együtt, hu szövetségesei is a aszimmetrikus hadviselés, tehát a terrorista reakció látószögébe. Németországnak azonban magában megvan az az előnye, hogy stabil, demokratikus és Amerika-barát. Számos támaszpontot tartunk fenn Németországban, köztük a légitámaszpontot Ramstein közelében, a légierő legnagyobb támaszpontját az USA területén kívül - és mindezt anélkül, hogy a németek beavatkozhatnának abba, ami ott történik. Ha a helyzet Németországban nem lenne ennyire Amerika-barát, az önök országának ügyeibe való beavatkozás bizonyára másként nézne ki. Gondoljon például Olaszországra.Ott a CIA a nemzetközi joggal ellentétesen, évtizedekig manupulálta a belsô viszonyokat, sôt, még saját terrorhálózatot is felépített - Gladio néven -, amelynek szükség esetén puccsot kellett vona végrehajtania, hogy egy elnyomó, jobboldali radikális, de Amerika-barát diktatúrát állítson fel.JOHNSON: Így van, hű országokkal, mint Németország és Japán is, az USA igazán jól bánik,.mivel az amerikai imperializmus nemcsak a militarizmus nyelvét ismeri, hanem birtokában van a megvesztegetés művészetének is.Tehát a német jó magaviselet gerinctelenség dolga?JOHNSON: Az USA jól bánik Németországgal, de nem veszi komolyan az önök országát. Ezért is okoztak itt Schröder kancellár teljesen váratlan kijelentései olyan felzúdulást. A franciák ugye mindig így beszélnek, és azután sohasem következik cselekvés, de ha a németek hirtelen így beszélnek! És mindez, amikor a második világháború után a világ legmegronthatóbb nemzetének bizonyultak.Mi történne, ha Németország az amerikai birodalmat elhagyná, a NATO-ból kilépne, az amerikai csapatokat barátságosan hazaküldené, és a jövôben mindenki irányában barátságosan semleggessé nyilvánítaná magát?
JOHNSON: Hatalmas lépést tennénk egy békésebb világ felé. Mivel Németország mégis csak az egyetlen jelentős nemzet a világon, amely az iraki háborút annak merészelte nevezni, ami: egy imperialista kalandnak.Bevonulna-e az USA Németoországba, vagy hagyna bennünket távozni?JOHNSON: Minden hatalmában álló dolgot megtenne, hogy Németországba beszivárogjon. És ezzel számolhat, ebben az USA tényleg jó. Azonban, bár kezdetben vagyon reménykedtem, attól tartok, hogy Gerhard Schröder háborúellenes kurzusa csak egy választási trükk volt.Ettôl valóban tartani kell.
JOHNSON: Csak remélni lehet, hogy tekintettel a választási ígéretekre, Németországban a politikai osztály kurzusváltása a közvélemény előtt nem jár sikerrel. A belsô gyengeség lesz az, amelytôl a birodalom széttörik, csakúgy, mint a nyolcvanas évek végén a Szovjetunió.Az amerikai ultrakonzervatív politikus, Pat Buchanan, akinek az amerikai önértelmezéssel kapcsolatos credója úgy hangzik, hogy "Köztársaság, nem birodalom", egy ennek az újságnak adott interjúban minden országban a "hazafiak felkelését" jósolta - az európai és amerikai hazafiakét is - az egyoldalú hatalom ellen, amely a világot meghatározni próbálja. Egyetért-e ezzel?
JOHNSON: Mindenképpen. Együttműködnek az USA-val, mert rákényszerülnek, nem azért, mert akarnak. Megindul a berobbanás, amikor elszakad a leggyengébb láncszem, amely a birodalmat összetartja, ez például a gazdaság lehet. A népek azonban bosszút állnak majd, ha a hegemón gyengeségét megszimatolják. Azonban megmondom önnek, hogy ha az iszlám fundamentalizmus veszélyt jelent, akkor a keresztény fundamentalizmus sokkal nagyobb fenyegetés.Buchanan iszlám elleni figyelmeztetésére céloz "A nyugat halála" című könyvében?JOHNSON: Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de Buchanant egy jellegzetes amerikai-ír rasszistának tartom. És rendkívül bizalmatlan vagyok magatartásával a bevándorlókkal szemben csakúgy, mint - ahogyan én nevezni szeretném - keresztény fundamantalizmusával szemben.Viszont az amerikai imperializmus ellen harcol, teljesen ellentétesen számos liberálissal, akik azt éppenséggel propagálják.
JOHNSON: Itt én is üdvözlöm Buchanan elkötelezettségét, én azonban alapvetően azt a magatartást, amelyet ő és hívei tanúsítanak, pontosan annak a magatartásnak tekintem, amely az amerikai imperializmust előidézte.Johnson úr, ön hazafi?
JOHNSON: Hát persze.Miért?
JOHNSON: Nos, talán nincs csillagos-sávos lobogó a kocsimon, de felelősnek érzem magam az országomért.Chalmers Johnson a növekvő amerikai imperializmus egy legmélyebb elemzőjének és legexponáltabb bírálójának számít. Johnson megvallja, hogy fiatal tengerésztisztként a tengerentúl maga is a "birodalom zászlóvivője" volt. A vietnami háborút még szükségszerűségnek tartotta. Japán kínai megszálló politikájának tanulmányozása és a kelet-ázsiai amerikai külpolitikával való foglalkozása azonban elvezette az amerikai imperializmus és a "blowback"-elv felismeréséhez. Johnson hangsúlyozza, hogy a Blowback - "Egy birodalom lehanyatlik" című könyvét nem hírnév - oktatói karrierje lezárása után Berkeley és San Diego egyetemén -, hanem figyelmeztetés céljából írta. Míg ugyanis Jimmy Carter volt nemzetbiztonsági tanácsadója, Zbigniew Brzezinski "Az egyedüli világhatalom" című könyvével időközben egy kendőzetlen imperializmus exponensévé emelkedett, és ott az amerikai hegemóniapolitika feltételeit taglalja, Johnson, az ellenpólus leírja "azokat az ellenérzéseket, amelyeket a (birodalmi) amerikai politika kiváltott, és ezek sokféle következményét". Az 1931-ben született politológus és Kelet-Ázsia-szakértő ma Kaliforniában él, és 2003 végén jelenteti meg Blowback 2 - "Egy birodalom gyászai" című könyvének német fordítását, a meg nem hallott figyelmeztetés következményeinek elemzését.Junge Freiheit
"Tudtam, hogy az én istenem hatalmasabb, mint az övé, tudtam, hogy az én istenem igazi isten, míg az övé csak bálvány."
A dologban az ragadott meg igazán, hogy ez a vérfasz az usákok katonai hírszerzési főcsoportfőnöke. Namost, ha ilyen beosztásban lila fingja sincs a jelen pillanatban ellenséggyanús országok uralkodó vallásáról, akkor a beosztottak vajon mennyit tudhatnak?
Ostoba hírszerzők adataira hogyan lehet hadmozdulatokat tervezni/alapozni?
