A tudattalan bizony nem mindig szép és kedves dolgokat takar. Van, hogy véres, és komor dolgokat is. Ezek nem lehetnek emlékképek, ezek a tudattalan tartalmai, söt Jung a tudattalan lényeinek nevezi.
A kolektiv tudattalan pedig archetipusokat a tudattalanban felbukkano, lényeket tartalmaz, ami az emberiség fejlödése során kialakult, és erösitést nyert. A kollektiv tudattalan lényei hatalmas erövel birnak, ha akarják, fogva tarthatják a tudatot. Ilyen a kigyo, a bölcs, a lámpás, az oriás, a sárkány, a folyo, stb. Mindnek meghatározott értelme van, és mindnek hozzád van mondanivaloja...
Én nemrég oriásokkal álmodtam, a mai napig nem értem miért.. Bár van tippem, de nem vagyok benne biztos. De én nem vagyok Jung, csak egy aprocska követöje....
Azért annyira nem ijedtem meg...:) Csak elsőre kicsit furi volt. Azt tudom, hogy az álmok a tudattalanból és a emlékekből jönnek létre, de nem találtam az emlékeimben olyan vagy ahhoz hasonló valamit, mint ami az álmokban volt. Persze azért lehet, hogy vannak csak nem találom... Képek voltak amik azért valamit biztos jelentenek. A tudattalant pedig ébren nem tudom felszínrehozni. Az álomfejtéshez nem igazán értek, de bonyolult dolog lehet és kérdés mennyire hiteles. Ezt szerintem egyénenként kellene meghatározni. De azért majd igyekezem.:)
Na megyek tovább...
Elterito, nekem most az a kihívás, hogy levelet küldjek neked. Régi cím -- mostani cím... Ugyanazzal a feladóval küldted a második leveledet is. Nincsen mostani cím.
Nem olvastad el figyelmesen. Ennél nagyobb kihívás nem létezik. És ráadásul gyakorlatilag lehetetlen. Saját erőből megcselekedhetetlen, mégis az ember kihívása. Pont ezért lehetetlen. De már sokaknak sikerült. :)
Kiszakadt a zsák, ami a tudattalant tárolja.. Nem kell ugy megijedni, mert a tudattalan tartalmai csak szinbolumok, amiket meg kell érteni. Ezért probálj elöször az álmaidra emlékezni, és megérteni, miért is álmodtad ezt. HA elég ügyes vagy sikerülnie kell, de idöigényes a feladat. ha tudod le is irhatod, de én mindig alom után azonnal elemezni szoktam, igy nem felejtem el, és igy jobbán rálátok. Erre mindig kéne egy kis idö..
Azt azért tudnod kell, hogy a tudattalan, az álom kompenzál. Ugyhogy ha valamiben hiányod van, az álomban felesleg kell hogy legyen belöle.. Az állatok ált. az ösztönök, a ház pl saját magad vagy.. Majdnem minden saját magad vagy az álomban.. Igy kell hozzáálni az elemzéshez...
Már rég voltam itt, de közben sikerült megvalósítanom egy számomra érdekes dolgot.
Az Amida által megnevezett álominkubációs folyamatot...Kb. 2 hete sikerült először, de nem mertem róla beszámolni mivel nem tudtam mire vélni...
Szóval reggel mikor felébredtem tökéletesen emlékeztem arra a gondolatra amit elalvás előtt termeltem és az egyik álom is ezzel volt kapcsolatos, de aztán mintha valami megszakadt volna és iszonyú rémképek vették át az irányítást...Persze az összes álomra biztos nem emlékszem ami az éjszaka történt velem. Aztán másodjára nem sikerült megvalósítanom...Harmadjára viszont igen és ismét rossz tapasztalataim voltak ezzel kapcsolatban. Bár lehet, hogy véletlenek egybeesése mindez, de azóta nem próbáltam, mert nem szeretném felkölteni az alvó oroszlánt...
Azt, amire gondoltam sikerült-e megvalósítanom a későbbiekben megtudjátok.:) Még nem tudom én sem.:)
p.s.: bocsi, hogy ebben a topicba írtam mindezt, de ebben lett ez a téma.
Megtalálni azt, mit tegyél ahhoz, hogy megtaláld az utadat, és egy önmagát minden szinten kifejezni és képviselni tudó, derűs, kiegyensúlyozott, teljes és önazonos ember legyél.
Az egyetlen dolog, amit tehetünk, az maga a törekvés. ("Ember küzdj, és bízva bízzál!" — Madách) Vagyis, fel kell ismerni, hogy mi az az érték, mi az az irányvonal, ami számunkra fontos. Önmagunk lenni! Ha szabadon, tisztán és bátran meglátnád önmagad, függetlenül a trendtől, elvárásoktól, megfelelni vágyásoktól, akkor ki lennél te?
Csak egyfajta hűség létezik: az önmagadhoz való hűség, hiszen minden más hűség csak ebből fakadhat!
Abban teljesen egyetértek Veled, hogy az ember nem jut előre ha más véleményét fontolgatja, de én úgy vagyok vele ha hallok valamilyen bölcs véleményt akkor próbálok benne valamit keresni és utána eldöntöm érdemes-e elgondolkodni rajta. Na ezen most érdemes volt. Egyébként, mint írtam inkább saját magam próbálom kialakítani a világképem.
Mostanában viszont ezt egyre nehezebb kialakítani és megtartani.
A boldogság, mint érzet elérhető ebben biztos vagyok. Ha pedig összekapcsoljuk a vágyak és kielégülés érzetével meg is kaptuk a képleted.
A nagy vágyakról nekem is hasonló véleményem van...Nem szeretem én sem ha valaki kitűzhetetlen célokat, vágyakat tűz maga elé, mert csalódás a vége és annál talán nincs is rosszabb.
Ismerem azt az érzést mikor a kisdolgoknak lehet örülni, de egy idő után ez is sokkal nehezebb. Nekem nincsennek nagy vágyaim. Szeretnék kis vágyakkal, szerényen, de magamnak megfelelően élni, de néha ez is nehéz számomra.
Szóval van még mit tanulnom a kiegyensúlyozott lét felé vezető úton...
Az idegen szavak nem zavartak, mivel nagyjából mindet tudtam mire írtad és legalább valami ragadt is rám.:)
Minden célzatosság nélkül mondom, soha nem jutsz sehova ha két vagy több véleményt,tanácsot akarsz fontolgatni, mert ezzel telik el a létidőd. Mondjuk ha pucros irogat valakivel egy témáról akkor nem állok oda harmadiknak, mert az ő útja nemes, de nem az én utam.
Elnézést az idegen szavakért itt szándékoztam megmagyarázni néhányat. Bocs.
Térjünk vissza a képletre:
boldogság=kielégülés/vágyak Ha benézel a tao+zen topikba, ott leirtam néhány dolgot a meditációval kacsolatban, olvasd el, és kérdezhetsz ott is, ha szeretnél.
Én a boldogságról mint érzetről beszélek. Ami termeli azt a bizonyos drogot a szervezetünkbe, amit némelyek "boldogáság-hormonnak, mások endomorfinnak neveznek. Arra igyekeztelek rávezetni, hogy maga a skeres meditáció ad egy érzetet.De ugye én ezt kelégülésnek mondtam, mint ami meg a meditáció maga és célja is lehet.
A sikeres meditáció után van egyállapot:
boldogság 1
kielégülés 1
vágyak semmi (nem nulla!)
Ha most megnézed a képletet, egy olyan állapotban vagy amikor a képletbe egy vágy belefér. Célszerü a meditációs állapot után még abban a helyzetben maradni amiben a meditációt végezted, és könnyedén vizsgálódhatsz magadban, mire van vágyad.
Mondjuk rájössz, hogy valakinek régen adtál egy pusszancsot. Gondolkodj azon, miért, meg tudnád-e tenni most, aztán ha igen, állj fel, menj és adj egy pusszancsot annak akire gondoltál. Apró dolgokról legyen vagyad.
Majd megtapasztalod, ez a pusszancs ez nagyobb boldogságot fog neked jelenteni mint a korábbi, vagy elfelejtett pusszancsok.
szvsz. nagyon kis apró dolgokban kell gondolkodni. Aztán jönnek maguktól a fajsúlyosabb vágyak. Közben azonban müködik egy kontroll. És észre fogod venni egyre kevesebb esetben jutnak eszedbe megvalósithatatlan vágyak. Mert a visszafogottság is boldogságot tud ám okozni. Biza.
Amida
ps.álominkubáció, a tudatositott gondolattal elaludni, ami célja lesz az álomnak
vezess álomnaplót:)
VAloszinüleg egész napra megtartani senkinek sem sikerül, hiszen az embert olyan kihivások érik, amiben sokszor másra kell teljes odaadással öszpontositani. De az lehetséges, hogy egyre hosszab idöre megtartsd, és az is, hogy bár nem tartod meg, a hatását mindenképpen érzed egész nap.
És akkor egy egész érdekes jelenségre figyelhetsz fel: egyszerüen ragadnak rád az emberek. Bárhol vagy, bármit teszel, szeretni fognak...
Nálam: anélkül hogy részletezném, betegség.. :-((((
Ebben biztos vagyok, hogy egyre jobban megtartható, de nekem valahogy nem sikerül egész napra megtartani a zavaró hatások miatt. Lehet nem is fogom tudni megtartani, mivel nem vagyok az a túlságosan nyugodt természet...Sajnos.
Azt lehet tudni Neked miért szünt meg ez az állapot vagy nem publikus?
Hát ha már ketten mondjátok, hogy ez valami örömérzet vagy kielégülés akkor elhiszem. Már csak azért is, mert tisztában vagyok azzal, hogy az ember nincs mindig tisztában az érzéseivel. Hogy szerencsés vagyok? Hmm. Nem tudom...lehet bár az eddigi életem nem úgy alakult ahogy szerettem volna, de most ez mindegy. Megmondom Neked őszintén, hogy elég ritkán olvasok filozófiai töltetű könyveket ezért is nem vagyok tisztában azokkal a szakkifejezésekkel amiket használsz. Én inkább próbálom saját elmém szerint megfejteni és felfogni a dolgokat. Nem mindig sikerül és valszeg soxor rossz infokat tárolok az agyamban, de nem adom fel. Aztán valami majdcsak lesz belőle...
A pillanatok közti "ugrás"-ra viszont tényleg könnyebb odafigyelni, mint egy egész pillanatsorra. Hiszen pillanatsorokból áll az élet és ez így már sok lenne. Mégis sokan vannak akik azt mondják, hogy mindig mindent teljes intenzitással és figyelemmel kell csinálni...Na szerintem ezek nem értenek semmit abból amit most itt próbálunk megbeszélni. Ezt valamiért nem tudom elképzelni, hogy ez lehetséges...Tudom sok mindenre képes az ember. Csodálom azokat a buddhista szerzeteseket akik számomra földöntúli dolgokra képesek, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy ezt esetleg ők meg tudják valósítani. De azért még, mert én nem tudom elképzelni azért még lehetséges...
HA napi rendszerességgel meditálsz ez az állapot egyre inkább megtarthato. Nem nevezném boldogságnak én sem, én örömnek, békének szoktam hivni, mikor még tudtam meditálni. És bizony ez az öröm és béke elkisérhet egész nap, én ezt akkoriban átéltem. De most életem egyik legnehezebb szakaszában vagyok, és nem vagyok képes rá, hogy elérjem. Innen tudom, hogy csak akkor sikerül, ha kellöképp el tudsz távolodni a dolgoktol.
Ez most nekem különbözö okok miatt nekem nem sikerül..
Te:"Nálam inkább valamiféle nyugalmi állapot lépett fel. Valami olyasmit mikor tudod, hogy nem érhet semmi baj, mert tökéletes biztonságban vagy. Próbáltam megtartani az állapotot, de sajnos megzavartak benne és elmúlt. Egyébként nem tudom, hogy jó lenne-e végig "úgymaradni"*. Szóval nem biztos, hogy az lenne a tökéletes, mert akkor talán az ember már nem is igazán él**. Valahogy a kettőt vegyíteni kellene. Na én azt nevezném örök boldogságnak***...Amit én úgy vélem nem lehet elérni." Én: *Nem. Nem lenne jó végig úgy maradni.**Tökletes érzülete a meditációnak, mert a meditáció a "kis halál" Keleten.***Nem. Ne nevezd boldogságnak, mert nem az. Nevezd inkább kielégülésnek, mert meg pontosan az.
Te:"Gondolkodtam azon amit írtál, hogy pillanatról pillanatra kell odafigyelni az életre és szerintem ez egy nagyon kivételes "tehetség" lehet mivel a külső környezeti hatások mindig közbeszólhatnak. Nagyon nehéz lehet mindig csak az adott pillanatra figyelni és élvezni." Én:Egyikünk sem gondolta azt, hogy mindig figyelni kell. Nem. Két pillanat között van egy "ugrás". Időnként, de csak időnként erre az "ugrás"-ra kell figyelni.
Te:"Az REM fázis előtti dolgok én úgy gondolom az agy kémiai folyamatából adódnak és nem tudjuk irányítani mivel szinte öntudatlan állapotban vagyunk és az agyunk azt csinál velünk amit akar. Egyszer próbáld ki, hogy mikor abban a fázisban vagy, hogy ébrenlét és álom között "lebegsz" mire gobdolsz." Én:Amiről itten írsz azt nevezem révületnek, Jung meg aktiv/passziv immaginációnak.
Te:"Vagyis mi volt az utolsó gondolatod abban a pillanatban mikor tökéletesen átestél az alvás folyamatába. Aztán próbálj meg visszaemlékezni mikor reggel felkelsz. Nagyon nehéz lehet akkor már az agyad ismét a úgy munkába hozni ahogy Te szeretnéd, vagyis elraktározni a memoriában és előhozni mikor felkeltél. Megmondom őszintén nekem még nem sikerült..." Én: Amiről itten írsz, az meg az álominkubációs folyamat.(Jung)
Ember! Vagy tudsz, vagy ösztönös tehetséged van. Szerencsés vagy. Ismerek ilyeneket, szerencsére.
Amida
ps.meditálj 30 percet, ászánában ülve, vagy 60 percet fekve, és az sem baj ha "bele"-alszol:)
Nálam inkább valamiféle nyugalmi állapot lépett fel. Valami olyasmit mikor tudod, hogy nem érhet semmi baj, mert tökéletes biztonságban vagy. Próbáltam megtartani az állapotot, de sajnos megzavartak benne és elmúlt. Egyébként nem tudom, hogy jó lenne-e végig "úgymaradni". Szóval nem biztos, hogy az lenne a tökéletes, mert akkor talán az ember már nem is igazán él. Valahogy a kettőt vegyíteni kellene. Na én azt nevezném örök boldogságnak...Amit én úgy vélem nem lehet elérni.
Gondolkodtam azon amit írtál, hogy pillanatról pillanatra kell odafigyelni az életre és szerintem ez egy nagyon kivételes "tehetség" lehet mivel a külső környezeti hatások mindig közbeszólhatnak. Nagyon nehéz lehet mindig csak az adott pillanatra figyelni és élvezni.
Az REM fázis előtti dolgok én úgy gondolom az agy kémiai folyamatából adódnak és nem tudjuk irányítani mivel szinte öntudatlan állapotban vagyunk és az agyunk azt csinál velünk amit akar. Egyszer próbáld ki, hogy mikor abban a fázisban vagy, hogy ébrenlét és álom között "lebegsz" mire gobdolsz. Vagyis mi volt az utolsó gondolatod abban a pillanatban mikor tökéletesen átestél az alvás folyamatába. Aztán próbálj meg visszaemlékezni mikor reggel felkelsz. Nagyon nehéz lehet akkor már az agyad ismét a úgy munkába hozni ahogy Te szeretnéd, vagyis elraktározni a memoriában és előhozni mikor felkeltél. Megmondom őszintén nekem még nem sikerült...
Az esztétikai életszemléletben az ember az élet élvezésére koncentrál.
Szokás még(szerintem helytelenül) egy harmadik tipusról is beszélni amely szerint kötelességeink teljesítéséért élünk, de ezzel nem nagyon foglalkoznék.
Nos, az esztétikailag élő emberre érvényes a "lenni vagy nem lenni" klasszikus felvetés.
Továbbá, hogy nagy a szabadságra való igénye, de minél több szabadsága lesz, hogy esztétikailag éljen, élete annál több követelménnyel lép fel, azonban bizonyos értelemben máris halott, ha nem tesz eleget a legcsekélyebbnek is.
Mondjuk vegyük a Te (anno domini írt)bemutatkozódat:
"Nem is tudom, minek örvendjek jobban: a tapsnak vagy a füttykoncertnek.." Ez meghatározása a választásnak. Nem nagyon lepett meg, hogy pont Te kérdezted meg.
Vesd össze ezzel:
És tudod mire fog rájönni?
Hogy a halál az, amit keresett! Nem vagyok szuicid hajlamú, és amikor egyszer le akartam repülni a harmadikról, az is büszkeségbõl meg kiváncsiságból volt, de szerintem a halál az élet megfejtése.
Az élet egy nagyon bizonytalan, és rövid átmenet, olyan nyálkás tojásfehérje szerû zselé, melyben mindenki zavartan és homályosan bámul maga elé.
Amolyan ragadós közeg, melybe belerohannak a kis szellemek, és odaragadnak addig, míg a gennyes közeg le nem rothad róluk.
Csak szét kell tépni bazmeg, fel kell égetni a hártyát.
Sóval az a helyzet, hogy úgy volt egy évig játszom az indexen. Közben sok érdekeset olvastam és tettem el.Vannak még néhányan akiket megszólítok, és először is az érdekel, hogy ha megérinti öket a nekik szóló felvetés, megnyilatkoznak-e. Persze nem feltételezem, hogy minden írást elolvas mindenki. Különösen azt nem, hogy engem.
De, aki elolvas engem, pontosan annak a megnyilatkozásaira vagyok kiváncsi, persze ez sem igaz mindig.
A meditácoi során érezhetsz kielégölést. én ezt partatlan örömnek hivom. És valoban elképzelhetö, hogy ezt az örömteli létet átvidd a hétköznapok minden percére is. Azt gondolom, aki egy szinten tullépett, az képes erre. És valoban igy nagyszeröü és örömteli lehetne életünk. DE: ez nem bolgogság! A boldogság egy piilanat, mikor kikerülsz egy röppke idöre a létböl, és valami egész másba kerülsz. Ezt a boldogságot leginkább a szerelmes együttlét és kielégülés tudja megmutatni. És ez a boldogság nem vihetö át a mindennapokba. Pontosan azért nem, hogy tudjunk különbséget tenni! Mint ahogy rossz is van, hogy felismerjük, mi a jo. Boldogságnélküliség is van, hogy felismerjük, mi a boldogság...
Amida: "Nem erre felel az etika" (hogy mi a jó és a rossz).
D. Bullet: "Azonkívül az, hogy valaki "leáltalánosította" az etiket jó és rossz cselekedeteit nekem semmit nem magyaráz meg abból a kérdésből, hogy mi a különbség a kettő között."
Szerintem az etika ezzel foglalkozik, de úgy is mondhatnám: a szeretet lényegét tanulmányozza.
Az élõvilágban nem létezik a jó és a rossz fogalma. Ezeket sem a növényvilág, sem az állatvilág nem ismeri. Nem jellemzõek a különbözõ természeti viszonyokra sem. Ezeket a fogalmakat és a különbözõ korokban, kultúr-környezetekben hozzájuk fûzött - néha egymástól eltérõ - elvárásokat az emberek alkották. Ez a két fogalom, s a hozzájuk való mindenkori viszonyunk lett a civilizációnk alapja.
S hogy mi a különbség a kettő között?
Ha meg szeretnénk határozni, hogy mi a jó és a rossz, akkor először a tapasztalásból kell kiindulnunk. Jó tapasztalatnak mondjuk azt, ami felüdít bennünket, vagy örömöket okoz (pl. pihenés, szórakozás, finom ételek, nyaralás, ajándékozás, de ugyanide tartoznak ezek is: egészség, értelmesség, tehetség, ó szerencse, stb.)
Rossz tapasztalatok, ami fájdalmat vagy keserűséget okoz nekünk (pl. fizikai bántalmazás, ha kirabolnak, ha megaláznak, ha cserben hagynak, vagy elárulnak bennünket, de ide tartoznak ezek is: egy fogfájás, egy betegség, a szegénység, a kudarc, a félelem, egy konfliktushelyzet stb.)
Az egyik típusú tapasztalások emberi cselekvéstől függetlenek, a másik típusú tapasztalások emberi cselekvéstől függőek.
Ha etikáról beszélünk, mindig az emberi cselekvéstől függő jó és rossz dolgokról beszélünk, és figyelmen kívül hagyjuk az emberi cselekvéstől független dolgokat.
Amiről eddig beszéltem, az csak a felszín, a dolgok lényege ettől sokkal mélyebb. Mert az említett történések (valaki ajándékot ad nekünk, vagy kirabol, megoltalmaz, vagy testileg bántalmaz, hűséges barát, emberséges államvezető vagy kegyetlen diktátor, stb.) ezek mind csak valaminek a következményei, s ez a valami ott belül van az emberben. A nagy kérdés az, hogy mi ez a valami, amitől az egyik ember jót tesz a másikkal, és a másik ember rosszat tesz az egyikkel?
Az az ember aki a másik ember érdekeit szem előtt tartva a másik emberért cselekszik: a másikat szereti. Viszont az az ember, aki csak saját érdekeit tartja szem előtt és másokon átgázolva érvényesíti akaratát, önmagát szereti.
A lényeg tehát, hogy szeretet, vagy önzés dominál-e az emberben. Ettől függ minden jó és rossz, amit egymásnak okozunk, és egymás felől tapasztalunk.
Nyilván az ember egyéni önzéséből fakad (ami meg bizonyos szintig természetes, hisz szükséges az életben maradásunkhoz), hogy ami nekem jó, az nem biztos, hogy a másiknak is az. Tehát a dolog relatív. A jó csak a rosszal együtt értelmezhető.
Ember, figyelj Te voltál itt az első a fórumon aki ezen kicsit is elgondolkodott. Kösz.
"(De lehet, hogy ennyire egyszerű ezért nem látjuk?) Figyelj, vegyük ki a zárójelek közül, és tegyünk kérdőjel helyett egy felkiáltójelet. Higyjük el először csak egy pillanatra.Én is csak egy pillanatról, de minden egyes pillanatról beszéltem.
Pillanatok végtelen sora az élet. A pillanat minősége hat az élet minőségére. Az élet a lét."A létnek szentelt figyelem tudása már önmagában tehát boldogság." Te írtad.
Nosza, hinni kell ebben is."Ez elképzelhető,..." ezt nem kellene folytatni. Mikor ez benned van, el kell ezen gondolkodni. Akár ez lehet egy meditáció témája is. És nem kell folytatni, hogy "de kérdés milyen mértékű boldogság???" mert tudod itt van elrontva.
" Egyszer játszottam egy olyat, hogy elképzeltem azt, hogy egy nagy fehérségben lebegek amiben ha kinyitom a szemem egy kis fekete pont volt."
Tudod, véletlenek nincsenek. Más van helyette, most nem érdekes mi.
Tudod-e, hogy az álom/révület a Selbst üzenete, alvás közben, a REM fázisban. At álom/révület tartalma egy üzenet, bizonyos szabályok szerint "megcsinálódva". Amit láttál álmodban/révületben az nem más, mint a zen-meditáció végső "látható" állapota. Ez után már csak a kiüresitett tudat állapota van, ami az érzészervek kikapcsolásának utolsó fázisa. De nem a vágyaid alapján kaptad a képet, (az miatt amit leírtam) hanem, hogy pontosan kielégülés által, mert a meditáció meg kielégülés.
Ez egy képesség. Ami neked meg van. Most ezért gondolj át mindent újra.
Nem kell meglepődni, több ilyen élményt ismerek, több ember mondta már el ugyan ezt nekem, vagy valami hasonlót.
De:Ők még hozzátették, hogy valami kielégülés félét, egy megelégedettséget, nyugalmat éreztek. Te? Mit?
Azt tudjuk, hogy ha van valamilyen jelenség akkor annak van következménye is. Szerintem a következményekből jön az a bizonyos rendeltetés amit szorosan összekapcsolnék a jelenséggel. Az, hogy pl. beütöd a küszöbe a lábad (valaki/valami) valamire talán figyelmeztet. Talán csak az agyad arra, hogy fáradt vagy és pihenj le...De ha mélyebben belemegyünk és fenttartjuk azt, hogy valaki képes irányítani az emberi elmét (elöző írásaimban nem zártam ki) akkor lehet, hogy arra, hogy nem jót cselekedtél mondjuk előtte valamikor és ezzel figyelmeztet. De ez csak az én fikcióm...Szóval én úgy gondolom, hogy minden jelenségnek ami a környezetünkben van megvan a rendeltetése is. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy a "jót" a "rossz" követi.
Érdekes, de nem hinném, hogy a boldogságot ilyen egyszerűen egy aránypárral ki lehet fejezni. (De lehet, hogy ennyire egyszerű ezért nem látjuk?)
A létnek szentelt figyelem tudása már önmagában tehát boldogság.
Ez elképzelhető, de kérdés milyen mértékű boldogság??? Biztos, hogy örömmel tölti el az embert ha odatud figyelni arra amit gondol, érez, cselekszik, de nem gondolnám, hogy ez a teljes hangsúlyozom teljes boldogság titka...
Egyszer játszottam egy olyat, hogy elképzeltem azt, hogy egy nagy fehérségben lebegek amiben ha kinyitom a szemem egy kis fekete pont volt. Annak az okát kerestem teljes tudatomnál, hogy az mi lehet ott és miért? Aztán felismertem, hogy mondjuk én a világegyetemben vagyok és az ott egy bolygó. Tehát tettem egy felismerést az én vágyaim alapján, mert ezt ugye én képzeltem el magamnak és én irányítottam mégsem éreztem semmiféle kielégülést...Ha figyelmesen elolvassa valaki a képletet valahogy így is le lehet vezetni: létezés=> figyelem=> vágy és öröm=> kielégülés=> BOLDOGSÁG...Biztos vagy benne, hogy ez jelenti a boldogság képletét? Hol marad a sokat hangoztatott szeretet, tudás (nem egyenlő a felismeréssel), lelki béke, stb.??? Mert attól, hogy megvannak a kielégülések és vágyak még nem hinném, hogy minden stimmelne...
Abban viszont egyetértek, hogy a kevesebbet ha élvezi az ember az már jót jelent valamilyen szinten. Persze ez nem azt jelenti, hogy megelégedett mondjuk azzal a tudással amit megszerzett hanem mondjuk megbékélt azzal ahogyan ő a világra jött, amit eddig megszerzett...
