Nekem csak szakember segítségével sikerült helyrehoznom az életem szülés után, a prákapcsolatom is majdnem ráment. Nem volt könnyű, de visszatekintve megérte. De ez persze attól is függ, hogy kihez megy az ember segítségért.
Kedves Anyukák! Diplomamunkámhoz szeretném segítségeteket kérni. Dolgozatom célja, hogy felhívjam a figyelmet a szülés utáni depresszióra, ill. az előzetes tájékoztatás fontosságára. Arra kérlek Benneteket, ha van 15-20 percetek, töltsétek ki a kérdőívemet, ami az alábbi linken található:
Alice jól szólt, a babyblues még nem depresszió, az szerencsére sokkal kevésbé gyakori..
A depinek elég komoly tünetei vannak és igaz, hogy manapság sokszor akkor is azt mondjuk, hogy depisek vagyunk, amikor ezek a tünetek még messze nem állnak fenn hiánytalanul. De szerintem éppen egy ilyen érzékeny időszakban, mint a gyerekvállalás, kár ezen rágódni, hogy vajon megvannak-e már a kellő mértékű klinikai tüneteim, ahhoz hogy depressziósnak hihessem magam és szaksegítséget kérjek..ha valaki hetek óta lehangolt, vagy nem érzi a gyerek miatti örömöt néha se, vagy esetleg mindenen nagyon aggódik, nyomasztja a felelősség, esetleg kényszeresen nem tud szabadulni gondolatoktól (pl hogy a gyerek elkapja az influenzát és belehal..-na most adtam egy jó tippet:-)) vagy cselekvésektől (pl. örökké ellenöriz valamit a gyerek körül) vagy fizikai tünetei vannak pl akkor sem alszik jól, amikor tehetné, vagy extrém módon megváltozott az étvágya, más egyéb...akkor azért érdemes segítséget kérni családtól, barátoktól, szakembertől...lehet ez egy idegi kimerültség, de lehet depresszió és minek szenvedni, ha nem muszáj..ha a barátnős kávézgatás segített, akkor valszeg nem súlyos a helyzet, ha nem, akkor meg legalább tudjuk, hogy több kell..Én mindenkit biztatnék, hogy ne hagyja magát besüppedni addig, amikor már nehéz mozdulni, ne hagyja elveszni ezeket a hónapokat, mert van segítség és utólag olyan kár értük.. Szép napokat!
Én már az első terhesség alatt olyan hisztis pi...a lettem, hogy magam is megdöbbentem tőle. A legdurvább az volt, amikor kitaláltam, hogy a bútoraink rossz helyen vannak, órákig tologattattam a férjemmel a nehéz könyvespolcokat, közben kétszer sírógörcsöt kaptam, aztán a bútorok visszakerültek pontosan az eredeti helyükre. :-S
Amit írtál azzal én is egyetértek, a másodiknál nekem is segítség kellett, ilyenkor nem elég az a barátnős-kibeszélős-egymás vállán sírdogálás. Csak manapság minden kis hangulatváltozásra rávágják hogy " jaj de depi vagyok", aztán amikor valakinek tényleg problémája van, akkor a család elintézi azzal, hogy mozduljon ki többet vagy ne nyavalyogjon már annyit, örüljön a gyerekének, mert neki most boldognak kell lennie.
"a "mindennap sírni kell egy kicsit valamin" érzékenyebb időszak" a klasszikus baby-blues. Ez minden nőnél megvan, mert a szülés után olyan hatalmas mennyiségű hormon távozik a szervezetből, hogy ezt ne lehet higgadtan átvészelni.
A szülés utáni depresszió sokkal komolyabb, és minden esetben segítségre van szükség!!! Azt nem lehet csak úgy magánban lerendezni, mert súlyosabb esetekben az anya vagy mag vagy a gyereke ellen is fordulhat.
Nekem az elsőnél semmi nem volt, illetve inkább a fáradtság miatti érzékenység. A másodiknál volt, akkor értettem meg, hogy ez nem csak egy kis nyafi, hanem igencsak komoly. Szóval nálam volt ilyen, a barátnőm a harmadiknál jár és neki egyszer sem....
"hetekig tarthat a "mindennap sírni kell egy kicsit valamin" érzékenyebb időszak. Azt mondta, ez mindenkinél van, kivétel nélkül..."
Érzékenység a részletekben alvás, új helyzet, stb miatt lehet, de szerintem a depresszió az nem az a jaj sírdogálok egy kicsit mert nyűgös vagyok.
Sziasztok! Most várom a másodikat, elvileg két-három hét és megszületik. Elmentem szülésfelkészítőre, bár sok újat nem vártam, de ez egy másik kórház, gondoltam, nem árthat. Ott mondták, enyhe változatban mindenkinél fellép szülés utáni depresszió, persze ez inkább tekinthető hangulatzavarnak, ha nem állandósul. A hormonális változások miatt ez az 5. napon a legrosszabb a szülésznő szerint, de hetekig tarthat a "mindennap sírni kell egy kicsit valamin" érzékenyebb időszak. Azt mondta, ez mindenkinél van, kivétel nélkül... hát nem tudom, de én az elsőnél ezt nem vettem észre. Lehet olyan, hogy csak a másodiknál jelentkezik?
Érdekes, mert anyunak viszont volt szülés utáni depressziója, a nővéremmel is, velem is, súlyosabban másodjára, velem, akkkor kórházba is került három hétre, ezért voltam tápszeres baba. De úgy látom és remélem, nem öröklődik.
Amellett, hogy fél éves korában elválasztottam a lányomat, jártam egy csoportba az akkori Aktív Szülés Központba, ott az anyatársakkal való közösködés segített. Előtte két pszichomókus és egy pszichiáter nem. Aztán egy éves lett, kicsit összeszedtem magam, elkeztem mozogni, lefogytam, jött a nyár, szült a barátnőm is, már nem voltam annyira egyedül, meg ilyenek..aztán átlendültem rajta. A másodiknál kissé mániás voltam, az azért kellemesebb állapot :-)), akkor nagyon jó volt a háttér, jókor , jó helyen született és nagyon szépen-ez a pozitív élmény sokat segített, hogy lehet ezt ilyen örömmel is megélni.. Most a harmadiknál már kevésbé rózsás a helyzet, új helyen lakom, megint eléggé elszigetelten vagyunk, most lehetnék rosszabbul is akár, de már vén csataló vagyok, ismerem magam meg a jeleket és megtanultam ezt valamennyire kezelni. Kissé képződtem is a témában, ennek kapcsán is, meg amúgy is több önismereti terápiát, pszichodrámát csináltam, remélhetőleg nem teljesen hasztalanul, valamit csak érleltek rajtam azok is..hát valahogy így, de nincs recept.. Nekem a társaság számít, hogy ne érezzem magam nagyon kívül a vérkeringésből (ez 3 gyerekkel már nehéz), és azért a mostani lakhelyemen ennek megteremtése jórészt rajtam múlik. Ha ez megvan, legtöbbször vissza tudom venni a hormonjaimtól az irányítást :-)) valamennyire :-)) az idő java részében:-)
Az első gyereknél talán a leggázabb a helyzet, mert váratlanul éri az embert. A másodiknál nagyon aggódtam előre, hogy mi lesz, és váratlanul ért, hogy a depi elmaradt :-))
És te? Hogy telik egy napotok? Korábban is voltak ilyen tüneteid? Próbálkoztál már valami ellenszerrel? Ha van kedved írj.
Nekem most egy éves a kisfiam és még gyakran vannak hangulatingadozásaim, meg bűntudatom, hgoy nem vagyok elég jó anya. A második két kislányodnál nem jött elő a dolog? Hogyan tudtad legyőzni?
Köszi, a próba jövő héten lesz. Nálunk mindenki nagyétkű, mert mindenki nagy (he-he, a 185-ös családi átlagmagasságunkkal). Az Éttrend is ezért nem volt nyerő tavaly. A többi sima váltóételhordósból egyiktől mindenkinek fájt a gyomra, a másik meg nem volt finom. Meglátjuk...
Jozsó bölcsis, ez nekem hatalmas segítség. Csak most beteg volt és itthon volt. Elég húzós volt. Én is beteg voltam, mindenki a családból..... És piszok féltékeny, hisztérika lett.
Szia Mocorgó, tényleg "ismerjük" egymást korábbról. Jozsó bölcsis, vagy veletek van? Nyögök én is. Nálunk most az a legnehezebb, hogy a kicsit nem tudom nyugton megszoptatni napközben, mert minden érdekességre abbahagyja. A nagy folyton ott sajtkukacoskodik körülöttünk, Zsófi meg inkább rá figyel evés helyett, aztán fél óra múlva rájön, hogy mégis éhes. Virággal nem beszélgethetek, mondókázni se lehet, és a mesekönyv se köti le eléggé a figyelmét ahhoz, hogy csendben legyen amíg a kicsi szopik. Végső elkeseredésemben már mesecsatornát is próbáltam csak szopizáskor bekapcsolni, de nyüzsög akkor is Virág, ilyen a természete. Ja és a kicsi még mindig hasfájós, pedig már elmúlt 4 hós, sajnos a nagyobbiknál is 6 hós koráig tartott, Virág meg tiszta "minden úgy legyen ahogy én akarom" korszakos. Ha panaszkodom, nekem is néha mondják, hogy ilyenkor mindenkinek nehéz, majd lesz jobb és tudom vigasztalni próbálnak, de néha jobban esne csak meghallgatnának, és bólogatnának, igen nehéz most neked. Az első babám mellett én is alig éltem, most meg kettővel már jobban szervezem az életem, több minden belefér, de még van mit javítani. Most érzem milyen jó dolgom volt egy gyerekkel. Kicsi már olyan jókat vigyorog Virágra, sokszor amikor ordít és odajön a nagy, elcsendesül, vagy nézi ahogy a nagy játszik, rötyög, ha odamegy hozzá, vagy megöleli, ilyenkor elfelejtek minden gondot. Ez kárpótol kicsit azért, hogy tudom, nem tudok csak rájuk figyelni annyit.
az éjszakázásba én is félek belegondolni, de most annyiban lesz talán könnyebb, hogy látja az ember, hogy ennek majd egyszer vége lesz amúgy. és hogy tényleg hamar eltelik az az első kritikus esztendő, még ha közben olyan végeláthatlan is. nemtom, mondom, kibic vagyok, ráadásul nálunk ha a legtervezettebb-hamar is jön a második, akkor is a nagyom már ovis nagylegény lesz, aki több dologban is segít majd és nyilván sokkal, de sokkal kevesebb olyan lesz, amiben hátráltat, mint egy kiskorkülönbség esetén.
viszont nem is tudnak majd feltétlen olyan nagyon jókat együtt játszani, mintha kvázi egyidősek volnának.
tasha, ne ijedj meg sztem nekem sem volt(van) takinénim, elvagyunk :-) az első 3 hétben itthon volta pasim, de már én küldtem őt vissza dolgozni, mert kezdett gyes-beteg lenni :-DD nekem megdöbbentően könnyű volt az eleje, az elképzelésekhez (ijesztgetésekhez), képest kellett persze szervezni pár dolgot, de egy bébi mellett nyugodtan lehetett játszózni, sétálni menni a naggyal, akár menüt hozni z igazán nehéz időszak a kicsi fél éves kora körül volt - amikor rárabolt a nagyobb játékaira meg most vannak olyan heveskedések, ami olyan igazi testvéri :-)
lappával, daliával nagyon egyet tudok érteni egyébként - a második gyerek hoz valami olyat, ami megkönnyít sok dolgot .-) pölö lazábbá válik az ember :-)
Lappa,tudom :)) és igazad van, itt lesz neki Martin, aki remélhetoleg nem a fejét veri majd a favonat szettel meg hasonlók :DD
Luisette, Moci, ez az éjszakázás, jaj. :) el lettunk kényeztetve mi is az utóbbi fél évben, M. nagy alvós..de azt gondolom most még könnyebb talán visszarázódni, mint 2-3-4 év múlva lett volna. Vagy nem :D de most már mindegy :)
zsuzsahd, de, családi szobába szeretnék menni mindenképpen. Az hogy a férjem is bent alszik-e, az más kérdés, azt hiszem h inkább nem. Anyós ugyan itt lesz nálunk, de csak jobb Martinnak ha az apukáját látja reggel, ha már engem nem. Viszont a családiba bármikor jöhetnek, a párom akár este miután M. elaludt, vagy napközben a naggyal és legalább senkit sem zavarunk (meg más se minket :P) De ettol még hiányozni fognak, én még nem voltam M. nélkul egy éjszakányit távol a másfél év alatt..
Kibickém, nagyon jól látod!;-) Az első pár hónap elég húzós, ha kicsi a korkülönbség-nálunk 3 év-, de mire a kicsi 3 éves lett rengeteg pozitív hozadéka volt, órákig elvoltak, építettek, bábszínházaztak. Najó, néha püfölték egymást, dehát ez más felállásban is előfordul. Most pl. éppen együtt matekoznak, sakkoznak, sőt múlt héten egyik nap a nagy vitte a kicsit suliba.
Ez a kicsit szoptatom, a nagynak mesét mondok akkor idegtépő volt, mostanra gyönyörű, békebeli állapotnak tűnik...
Lehet, hogy így lesz, nekem is lassan alakult ki az elsőnél a szerelem, a másodiknál nagyon hamar.
Nekem folyamatos lelkiismeretfurdalásom van mindkettővel szemben, hogy egyikkel sem tudok úgy foglalkozni, hogy csak rá figyelek. Ha a naggyal gyurmázom pl. ott van a kezemben a pici, ha a picit szoptatom, közben mesélek v. énekelek a nagynak, stb.
Tasha, én sem éreztem magam késznek, de ha ezen múlt volna, még mindig terhes lennék ;) Majd próbálok írni a hétköznapokról, csak idő kéne arra is... A legnehezebb nekem, hogy iszonyú kialvatlan vagyok, néha megijedek magamtól, ha tükörbe nézek :(
moci, jobbulast! Orulok, ha mar tul vagy a "dogrovason". Nagyon-nagyon megertelek, en is igy voltam, kb. pont ennyi idos babaval (csak nem volt ott meg egy nagy), 39.5, dogrovas a kobon... :-( Durva, de kb. mostanara sikerul kihevernem az ebbol szarmazo lelkiismeretfurdalast, hiaba tudtam, hogy nem direkt betegedtem meg, meg hogy a babanak meg nem voltak tulzott igenyei... Remelem, te nem leszel ettol depi.:-)
heady, dalia, olyan biztato, amit irtok! :-) En is most varom a masodikat.
tasha, nalam az elso bebivel sem volt szerelem elso latasra, hetek, honapok alatt alakult ki/egyre inkabb alakul mindmaig. Erdekes, en azt gondolom, a masodiknal majd mashogy lesz, mert mar tudom, milyen tunderi lesz majd egy eves koraban... :-) (egy fraszt tudom! azt tudom, hogy az elso milyen tunder :-)) De ha nem, akkor sem lesz most mar emiatt lelkiismeretfurdalasom. Legalabbis igy tervezem. :-) Csaladi szoba vegulis nem lesz?
tasha, bár kibic vagyok én a témában, de azért egy mondat:
lehet, hogy a második kevesebb és másabb figyelmet kap pocakkorban, meg aztán is egészen más lesz a dolog, szóval lehet, hogy belőled kevesebbet kap, ugyanakkor viszont kap egy olyat, amit ha százszorozod magad se tudod pótolni: egy testvért. ne legyen lelkifurdalásod, semmiképp. ahogy én elnézem a másodikgyerekes anyukákat, egyre jobban olyan érzésem van, hogy pontosan a második gyerekre jut a kellő anyufigyelem. az elsőnél kicsit túlzásba esünk. :-)
köszönöm mindenkinek, jó volt olvasni :) a baba megszeretésén nem is parázom, mert tuti biztos vagyok benne h imádni fogom! Csak azért benne van az emberben egy adag lelkifurka, h. 2. terhesség, kis korkulönbség, pocakban nem volt annyi odafigyelés erre a bébire :( Az a klasszik rákészulos rész pl kimaradt, nem jártuk a bababoltokat, stb...de hát ez a sorsa a kistesónak, azért kap pár új cuccot is, h ne legyen mindene örökölt :)) Meg aztán olyan hamar elment ez a 8 hónap, valahogy meg vagyok még zavarodva hogy jé, megint szulni kell meg ilyenek :)
Sztem az első 2-3 hét a legnehezebb, nálunk legalábbis így volt. Erre az időre nem árt, ha van valaki segítséged. És igen, sok múlik a babán is.
Nekem a hatalmas nagy babaszerelem ma jött meg. Dögrováson voltam 1 napig, és meg sem foghattam a picit, nem is szoptathattam a kapott gyógyszerek miatt. Ő ordított, a tejem folyt. Ku...a sz...r érzés volt. Előtte tettem a dolgom, elláttam, etettem, dajkáltam - kötelességtudtaból. Ma reggel, amikor végre újra mellre tehettem, iszonyú jó érzés volt, leírhatatlan.
Szóval ne aggódj, ha a nagy-nagy szeretet várat magára pár hetet, sztem ez normális jelenség.
tasha drága, én annyira nem hittem, hogy tudnék mégegy gyereket úyg igazán szeretni, hoyg évekig nem is bírtam rávenni magam a második gyerek vállalására. Aztán amikor úgy döntött a kismanó, hoyg beköltözik a pocakomba akkortájt derült ki, hoyg Jutkával műtét, hosszas kórházazást, stb., nem is voltam "kisterhes" mert azokban a hónapokban minden Jutkáról szolt épp... aztán mire béke lett, addigra meg a terhességem vált nehézzé, folyton fájt mindenem, stb, alig vártam, hoyg kijöjjön :) és kijött és annyira édes kis csúyna béka volt, hoyg halálosan bele4szerettem rögvest, és már a második ercben úgy éreztem, mintha mindig is két gyerekem lett volna, és nem is értem hoyg bírtunk élni gabesz nélkül :)
Ami pedig a hétküznapokat illeti, meg a két gyerekes macerát, eygrészt én könnyen beszélek, nagyon jó gyerek a fiam, de ahoyg nő kezdek ráébredni, hogy a jógyereksége, a probléáamentessége 90%ban annak köszönhető, hoyg _én_ jó gyereknek kalibráltam őt be, hogy ebből indultam ki, hoyg első perctől úgy kezeltem, hogy milyen könnyű vele minden. Szerintem ráadásuzl egy kisbabával tényleg könnyebb, mint egy kisgyerkekkel, de a naggyal is sokminden könnyebb lett, pl. sokkal kevesebb az életünkben az "üresjárat", nincs olyan, hoyg jaj játszani kéne vele, de nincs kedvem, és unalmában hisztis a gyerek, mert két gyerek mellett mindig történik valami, oylan természteséggel zajlik a nap, és ebben a természetes pörgésben még valahogy több időm is jut a gyerekekre, mint amikor csak jutkával voltam itthon, holott most még dolgozom is...
