Hat a jo qrwa annyat a zijennek, hogy finom legyek.
OK, a megveres nem szep dolog. De akkor is.
Ha irok valamit, ami kozerdeku (pl. cikk, cegtabla), akkor orulok neki, ha valaki kijavit. Ha haver piszkal, azt elviselem. De ha valaki idegen javitgatja olyan irasomat, aminek az egyetlen szerepe az, hogy o ott akkor megtudhatja a mondanivalot, hat en sem orulnek.
Olyan, mintha odajonne valaki az utcan, hogy "Bocs, de miert vakarja meg otpercenkent a fulet?". Velemenyt kialakithat rolam, bele nem ugathat...
Itt most az a kerdes, mi az, hogy helyes. Ha az, amit a Nyelvmuvelo kezikonyv ir, akkor valoban. Ha az, ahogyan az emberek termeszetesen beszelnek, akkor nem feltetlenul.
Nadasdy irasa...
Erdelyt en irtam. Termeszetesen nincsenek statisztikai adataim, de ahogy tapasztaltam, az "egyszeru emberek" beszedeben pl. a szekely nyelvjarasban a helyesnek titulalt valtozat el. A Dunantulon meg nem igazan.
Ez nem vicc. Velem a 80-as években fordult elő, hogy a felettesem írását telepirosoztam. No, nem vertek meg, ki se rugtak, de többet nem adtak a kezembe írást javításra.
Nemrégiben egy nyelvművewlő konferenciára készülve közreadtam egy kérdőívet, melyben megkérdeztem, hogy fogadja a megkérdezett, ha kijavítják beszéd közben. Általában azt válaszolták: örül neki, elszégyelli magát. Szóval, pozitív viselkedsét - hazudtak (meggyőződésem szerint). Ezt nem szereti senki.
Kis Ádám
Nem igazán értem az "ezek szerint"-et. És az Erdélyt sem.
Először is, a feltett kérdésre, mint LvT kifogásolja is, nem tudtunk értékelően válaszolni, az eddigiek alapján azt kell mondani, hogy mind a két megoldás helyes lehet.
Másodszor is: elég nagy bátorság az egész Erdély nevében nyilatkozni, hátha azért akad ott is olyan, aki elrontja ezt. ezek a területi minősítések roppant veszélyesek.
Más.
A nem-e stigmatizáltáságval kapcsolatban eszembe jutott, hogy van egy fordulat, ahol mindenképpen jó a (különleges hanglejtéssel ejtett) nem-e:
- Nem tudod felemelni azt a rönköt!
- Nem-e? (Emelkedő hanglejtést tessék hallani!)
Szó volt róla, de a nyelvművelő kézikönyv is írja, hogy az állítmányt nem tartalmazó mondatokban az -e máshova is kapcsolódhat. Ráadásul a fent idézett párbeszéd második mondatában a nem felfogható állítmánynak.
Megjegyzem, hasonló szerkezetet el tudok képzelni a meg igekötővel is.
Vallomást kell tennem. Bár igyekeztem elhallgatni, az én anyanyelvváltozatomban (az anyáméban egyébként nem) az -e és a volna teljesen szabadon dobálható, illetve igazából diszkomfort, ezért jobbára nekem is végig kell gondolnom a dolgokat, de azt nem mondanám, hogy bármelyik is képtelenség lenne számomra. Ez valószínűleg a jelenség ritksága miatt van (ennél már csak az -e és az is tud jobban konkurálni egymással, merthogy minkettő enklitikum). Ugyanebből adódik valószínűleg, hogy jóval kevésbé stigmatizált az -e volna, mint a meg-e és a nem-e. Amúgy a két jelenség mögött grammatikailag is teljesen más áll, és a Nyelvművelő kézikönyv okfejtése arról tanúskodik, hogy nem látják a különbséget az állítmány belügyei és aközött, hogy a sztenderd az állítmányra, míg a szubsztenderd a fókuszra lógatja a kérdőpartikulát (pragmatikailag egyébként az utóbbi szerintem sokkal védhetőbb).
> Én elhiszem, hogy mindenkinek szabad a saját nyelvváltozatát beszélni, de számomra a suksük meg a nem-e nem a műveltség jele.
A nem-e stigmatizáltsága tiszta sor, de mi a helyzet az én változatommal? Bár visszavonulót fújtam, de én továbbra sem tudom úgy mondani, hogy "látta volna-e", csak úgy, hogy "látta-e volna"...
Hát, ez nehéz kérdés volt. Ha az antinyelvművelők érveit komolyan vesszük, akkor bizony nehezen kifogásolható ez a dolog.
Talán arra lehetne hivatkozni, hogy maga az -e szócska az állítmány része.
Ugyanakkor a mondat nem válik érthetetlenné, ha máshova kerül. Ezért szvsz ugyanúgy tolerálható, mint a suksük.
Megjegyzem, úgy vettem észre, hogy egyes rádiókban szinte kérkedve rontják ezt el.
Én elhiszem, hogy mindenkinek szabad a saját nyelvváltozatát beszélni, de számomra a suksük meg a nem-e nem a műveltség jele. Más kérdés, hogy a műveltség önmagában még nem minősít, így a hiánya sem.
Kis Ádám
Montam én, hogy hejtelen? Idéztem egy vállaltan preskriptív műből (az is ad egy kiskaput: a köznyelvben helytelen), és számot adtam arról, hogy a nyelvhasználat túlnyomó többsége is így működik. Mivel a kérdés erre vonatkozott, úgy vélem, nem hibáztam nagyot. Természetesen távol álljon tőlem bármi rosszat gondolni az -e partikulát más helyen használókról vagy a beszédükről.
Helytelen tehát az ilyen szórend:... És a deskriptív nyelvészet hol marad? :-)
Mert igenis vannak akik ezt a "helytelen" sorrendet használják. Ha a suksükölés nyelvváltozat, akkor a nem-e miért nem?
Szerintem az igének ilyenkor része az igei segédszó is, tehát egyértelműen a B) változatot pártolnám (persze nyilván a saját nyelvváltozatom a meghatározó, megmagyarázni mindkettőt lehetne). Nem csak én. Ugyanis a Magyar nemzeti szövegtár adatai kb. 90%-ban a B) esetet mutatják, illetve a Nyelvművelő kézikönyv is ezt írja: „A kérdőszócskát általában az igei vagy a névszói állítmányhoz, ill. a névszói-igei állítmány igei részéhez, összetett igealak esetén pedig a segédigéhez kell kapcsolnunk (írásban kötőjellel): Megjött-e a vendég?; Vajon nem szükséges-e erről beszélnünk?; Jó volt-e az ebéd?; Mertél volna-e ellenkezni? A köznyelvben kirívó hiba ilyenkor a mondat más tagjához, például az igekötőhöz, a tagadószóhoz, a névszói-igei állítmány névszói részéhez, összetett igealakban a főigéhez fűzni az -e kérdőszót. Helytelen tehát az ilyen szórend: Meg-e jött a vendég?; Vajon nem-e szükséges erről beszélnünk?; Jó-e volt az ebéd?; Mertél-e volna-e ellenkezni? Hiányos szerkezetű kérdő mondatban azonban bármelyik hangsúlyos taghoz (igekötőhöz, tagadószóhoz stb.) hozzájárulhat az -e.”
Az A) a helyes: az -e simulószócska mindig az "igét keresi".
Ebből a szempontból a ragozott főige "igébb", mint a segédige, ezért vagy hozott-e volna és nem *hozott volna-e.
Ha viszont nincs főige (mert kihagyjuk), akkor a segédige "igébb", mint a többi szó. Ezért kerül át az -e a volna szóra a Nem volna-e egy kis pénzed típusú szerkezetekben.
Ha segédige sincs, akkor az hangsúlyos mondatrész lesz az "ige"-pótlék. Emiatt lehet olyan kettősség, mint:
- Ez-e a helyes? - Ez helyes-e? (De helytelen: Ez a helyes-e? ill. Ez-e helyes?, mivel az -e nem a hangsúlyos szót követi.)
Szerintem a B a "helyes", vagyishogy a papirforma.
Ugyanugy, ahogy a 'nem volna-e' az elfogadott, es nem a 'nem-e volna'.
De szerintem ez tajegysegfuggo erosen.
Erdelyben biztos B a gyakoribb. Nekem is az termeszetes, de szerintem Budapest (es valoszinuleg a magyarsag) tobbsege az A-t hasznalja.
Sziasztok!
Az ismeretségi körömben felmerült egy olyan kérdés, amiben nem teljes az egyetértés, ezért kérlek benneteket, szavazzatok, melyik a helyes. A véleményeteket is megírhatjátok, de legalább egy betűt írjatok: A vagy B a helyes? Tudom, hogy utána lehetne nézni a szabálynak (majd megteszem), de most a véleményekre vagyok kíváncsi.
A)
megetted-e volna?
hozott-e volna?
rajzoltatok-e volna?
B)
megetted volna-e?
hozott volna-e?
rajzoltatok volna-e?