őt ismerem, van három olyan szoba a treforton, amibe mindketten járunk és nagyon szeretek vele beszélgetni, néhány dologban hasonlít a véleményünk, de azt nem tudtam, hogy ebben is...
(hogy mik derülnek itt ki ;))
Az egész egyszerre igaz. Hogyne. Csak közben kivágtam onnan már vagy két bekezdést amivel ezt akartam ecsetelni :) Viszont én azt hiszem nem csak színek vagyunk, hanem csak annak gondoljuk magunkat.Lebontjuk magunkat színekre. A "fejlődés" lehetetlen lenne ha csak színek lennénk.
és nem is számítok arra, hogy más toleránsabb lesz velem. Persze. Különben oda néhány százalék túlélés. Csak úgy tűnik hogy ebben az intoleranciában sokkal fejlettebbek vagyunk mint a toleranciában. (Az is lehet hogy csak én. Ez egy szubjektív vélemény.)
Ezért a kettősségbeli egyensúly is borulni látszik, és mindig kell legyen valami a természeti törvények szerint, ami visszarántja az egyensúly felé a szekeret.
pl. a félelem is ezért uncsi. "Rettentő" sok volt belőle.
Nincs elég információm ahhoz, hogy eldönthessem, valóban a "végromlás" felé tartunk-e
Egy rendszerben ahol a tér és az idő relatív? Nem csoda.
Meg tudjuk határozni a hagyományos önzést? Kérdezz rá bárkinél hogy az önzés mint általános szimbólum mit takar és amiben a nagy átlag véleménye megegyezik, az lesz az általános és hagyományos önzés fogalma. :-)
"Egyszerű példa, reggeli felkelő nap, ránézel, gyönyörű, úgy érzed egybeolvadsz vele, Átengeded magadon. Egység élmény."
Az egységélmény az okozat. A kiváltó oka pedig a napfelkelte megtapasztalása (és az ebből eredő érzések/gondolatok/hangulat).
"Viszont van olyan is aki csak melléd áll és nézi ugyanúgy, és talán érez valmi hasonlót, valami szintén egységet. Aztán egymásra néznek és szintén éreznek ilyesmit."
Nem mindegy, hogy ki az az illető. Az se mindegy, hogy ismerem-e. Én nyugodt szívvel diszkriminálok, és ha egy számomra ellenszenves ember áll mellém, nem egységet érzek, hanem feszültséget. Ráadásul ezt a legcsekélyebb mértékben sem érzem "rossznak", és nem is számítok arra, hogy más toleránsabb lesz velem.
"A kettősségben az egység meglátása."
Ez véleményem szerint nem emberi gondolat. Természetesen lehet "prizmaként" tekinteni a világra, de mert "színek" vagyunk, nem sokat érünk az ilyen felfogással. Az egész egyszerre igaz. (Ezt egy okos ember úgy fogalmazta meg, hogy minden szám azonos, nincs különbség.)
"És ugye szép jó szokás szerint amire nincs többé szükség az lassan lebomlik."
Feltételezem, ha megint szükség van rá, megszületik újra.
"Az "önzést mint társadalmi jelenség"-et valószínűleg ezeknek az egységélményeknek az egyre nagyobb hiánya okozza, és viszont."
Nincs elég információm ahhoz, hogy eldönthessem, valóban a "végromlás" felé tartunk-e. Ahogy Churchill, én is csak annak a statisztikának hiszek, amit magam hamisítok... Kétségtelennek tűnik, hogy az információáramlás rohamosan gyorsul (jól emlékszem a hétfői tévéadásszünetekre, ma meg már ADSL-t használok), és nem tartom kizártnak, hogy régebben is ugyanennyi önzőnek tartott ember élt, csak nem tudtunk róluk.
Aztán lehet ez az önzősdi egyfajta "divat" is, a mémek "kegyetlen" játéka. Tulajdonképpen mindegy. A lényeg az, hogy nem kell ölbe tett kézzel ülve várni a sült galambra, ha valakinek nem tetszik a világ, változtassa meg!
"Hát amiről az "öntudat" nem tud, az már elméletileg is nagyon peremvidéke a "hagyományos" önzésnek..."
...nincs jelent?s nézeteltérés közöttünk. :) Attól még lehet beszélgetni ... :)
Ezzel borulna az ok-okozat elve Ez a kettősség talaján megállja a helyét. Viszont
amikor a számunkra "legjobb" dolgokat képesek vagyunk meglátni, akkor nekem úgy tűnik, hogy nem igazán a kettősség meglátása dominál hanem épp az egységé. Az egység látásmódjában az "ok" és az "okozat" talán értelmét veszti.
Egyszerű példa, reggeli felkelő nap, ránézel, gyönyörű, úgy érzed egybeolvadsz vele, Átengeded magadon. Egység élmény. Közben átélve nincs se ok se okozat az egész csak van. Definiálhatatlan.
Kívülről a kettősségből szemlélve természetesen van ok és okozat,Biztos azért teszem mert akarok egy kis dózis "boldogság-hormont", etc :)
Viszont van olyan is aki csak melléd áll és nézi ugyanúgy, és talán érez valmi hasonlót, valami szintén egységet. Aztán egymásra néznek és szintén éreznek ilyesmit. Talán ebben a vonatkoztatási rendszerben más törvények érvényesülnek, bárhogyan is néz az ki a kettősségből szemlélve. Nincs nagy "közgyakorlatunk" ennek megítélésében.
A kettősségben az egység meglátása.
Ebben a mixed üzemmódban, a "megkülönböztetés" egységmeglátó tudományával felszerelkezve a hagyományos értelemben vett önzés gyakran értelmezhetetlen, vagy szükségtelen. És ugye szép jó szokás szerint amire nincs többé szükség az lassan lebomlik. (k**rva lassan...)
Az "önzést mint társadalmi jelenség"-et valószínűleg ezeknek az egységélményeknek az egyre nagyobb hiánya okozza, és viszont.
...ami tudati szinten akár nem is jelentkezik Hát amiről az "öntudat" nem tud, az már elméletileg is nagyon peremvidéke a "hagyományos" önzésnek...
Feltételezem, hogy a létezés rendszere b?ven kibírja az efféle "hullámzást". Én is.
Már nem sok mindent akarok hozzátenni, ez a hozzászólás részemr?l már csak amolyan utolsó simítás, mert úgy látom, nincs jelent?s nézeteltérés közöttünk.
"A legjobb dolgokat ingyen kapjuk"
Ezzel borulna az ok-okozat elve. Valami "ára" mindennek van, de vannak dolgok, amikért sokféleképpen lehet "fizetni", tehát szinte mindenki képes megadni érte az árát. Vagy más fizet helyettünk. Ezt azonban akár úgy is tekinthetjük, hogy a legjobb dolgokat ingyen kapjuk. Persze kinek mi a legjobb... :]
"Ezért nem tudsz meggyőzni."
Az ilyen dolgokban aligha lehet meggy?zni a másikat, inkább csak az aktuális megfigyeléseinket közölhetjük.
"Fene tudja hogy az "őt" is átható "energia" szerveződik-e benne valamilyen "tudattá"."
Így van. S?t, talán létezik is olyan (párhuzamos) világ, ahol a víznek tudata van. A bölcselmünk meg csak tágul, puffadozik, mi meg nem tudjuk, hova kapjunk, ezért inkább nem is nézünk körül. :]
"Ha beleéreztem de "nem ítélek" azaz nem kezdem minősíteni a helyzetet, és nem kezdem el szidni, sajnálni,etc, akkor nincs igazán zavar."
Talán nem a "legtudatosabb" tudatszinted m?ködik ilyenkor, de valami miatt mégis "önzetlenül" viselkedsz adott esetben. Mi lehet ennek az oka? Az érzések sokféle szinten hatnak az emberre, ami tudati szinten akár nem is jelentkezik.
"És az miért feltétlenül jó? Rengeteg "nagyon fontos" dolog valójában csak "mesterséges" igény."
Ha úgy vesszük, minden mesterséges, máshonnan nézve meg minden természetes. Szakóca, t?z nélkül is lehet létezni (állatok, növények), de lehet a mi technikai szintünkön is. Semmi sem rossz vagy jó minden körülmények között, mindennek meg lehet találni a jó és a rossz oldalát is. Az ember, a technika azért fejl?dik, mert tud fejl?dni. Más okát én nem látom.
"Jelenleg a technikai fejlődés is csak az önzés szélsőérték felé való tolódását eredményezi, diszharmóniát okozva."
Igen, az ember kicsit lemaradt a technika fejl?désével szemben. Future shock. Én azonban úgy vélem, ez a zavar csak átmeneti. Feltételezem, hogy a létezés rendszere b?ven kibírja az efféle "hullámzást".
"Ugyanakkor nem csak a háború által okozott félelem lehet olyan motiváció ami felpörgeti a fejlődést, hanem sok más lehetőség is van a "katarktikus" formálásra."
Természetesen. A háború nem minden szempontból jó. :]
:-)
Ez pl. határozottan szép.
És igazán önzetlenül mondtam...
A másik kapcsán: igaza van rinpocének, mindannyiónkban, természetesen benne van mindkettő, az önzés is meg az önzetlenség is. Ezért tudjuk aztán olyan klasszul felismerni másokban...
Tulképpen amikor felismerjük valaki önzését, a bennünk is meglévő természetes önzéssel ismerjük fel. Tán épp azért bántó néha a más önzése... mert képes ütközni a sajátunkkal, akár a mostani, akár a valahai, akár a lehetséges önzésünkkel... És alkalmasint, ha felismerjük, netán bármimód értékeljük a más önzését, tudva-tudatlan, akarva-akaratlan a bennünk meglévőt is értékeljük... Vagy ha megálljuk és nem értékeljük, azért, a ráfigyeléssel, az erre való koncentrálással, mégiscsak ezt hízlaljuk...
Ugyanígy, ha felismerjük valakiben az önzetlenséget, a hátsó szándék, önös érdek nélküli odafordulást, azt is a bennünk létező természetes önzetlenséggel ismerjük fel... És ha felismerjük, ha számon tartjuk, azzal aztán a magunkét is, akarva akaratlan megerősítjük...
Önzés az önzést önzővé teszi.
Önzetlenség az önzetlenséget önzetlenné teszi.
Innen már csak odafigyelés kérdése lenne, hogy mit akarunk inkább felismerni és megerősíteni, akár másokban, akár magunkban... Csak odafigyelés... persze, ha ilyen könnyű lenne...:o)
No de ez az elégedettség csak úgy keletkezik...
(A legjobb dolgokat ingyen kapjuk)
Megtenné akkor is ha nem kapna érte semmit. Sértené az önérzetét? nem biztos. Ezek annyira fiktív kategóriák. Te a saját redszeredben csak ezt tudod ésszerűen feltételezni, mert a belső valóságod ezt engedi meg. Az én rendszeremben elképzelhető hogy nem sértené az önérzetét. Én pl az "adást" gyakran el is felejtem a megtörténte után, nem mindig van bennem hiány ha nem kapok. Így van amikor igazadat érzem, van amikor nem. Ezért nem tudsz meggyőzni. Lehet hogy nem tudom logikusan elmagyarázni, de belső tapasztalataim azok megvannak pro ás kontra is a témával kapcsolatban.
Hát ennyi.
Igen sajátságos kis valóságképződmény Az. De fenntartom a példát két okból. Az egyik hogy nem tudod milyen víznek lenni. Fene tudja hogy az "őt" is átható "energia" szerveződik-e benne valamilyen "tudattá". Ez belátom hogy hülyén hangzik a meglévő prekoncepcióink miatt, mégsem lehet elvetni. A másik pedig hogy a vizet mint a természetes alkalmazkodás jelképeként hoztam fel, a természetes alkalmazkodásra jó példának tartom. Az embernek és a víznek megvan a saját természete, annak figyelembevételével a természetes alkalmazkodás nagyon jól meg tud valósulni mindkét esetben. Ez lett volna a párhuzam lényege.
De ez nem ér annyit hogy vitatkozzunk rajta, felejtsük el.
Az empátiás segítségben az az önérdek, hogy megszüntetem a zavart, ami más szenvedését megtapasztalva keletkezik bennem Bennem nem mindig keletkezik zavar. Nem mindig "sajnálom" az illetőt, vagy ilyesmi. Van hogy egyszerűen csak történés, hogy empátiát érzek, és segítek. Az empátia alapvetően beleérző képesség.Ha beleéreztem de "nem ítélek" azaz nem kezdem minősíteni a helyzetet, és nem kezdem el szidni, sajnálni,etc, akkor nincs igazán zavar.
A háborúk alatt meglódul a technikai fejlettség. És az miért feltétlenül jó? Rengeteg "nagyon fontos" dolog valójában csak "mesterséges" igény.
Tökig gázolunk a felpörgetett gazdaság marketingje által támasztott felesleges vágyakban. Jelenleg a technikai fejlődés is csak az önzés szélsőérték felé való tolódását eredményezi, diszharmóniát okozva.
Ugyanakkor nem csak a háború által okozott félelem lehet olyan motiváció ami felpörgeti a fejlődést, hanem sok más lehetőség is van a "katarktikus" formálásra.
A félelem már nagyon uncsi.
A félelem már nagyon uncsi.
A félelem már nagyon uncsi.
Valamikor chateltem egy sraccal, aki azt irta, hogy minden tettunkben van egy nagy adag onzes, akarmennyire is onzetlen.
Pl, ha atadjuk a helyet az idosebb nenikeknek a buszon, onzetlen tettnek mondhato, de miert tettuk?
+ Hogy a nenikenek ne kelljen acsorognia, nyilvan nem birja annyira, mint mi.
- Hogy jo erzes fogjon el minket: helyesen tettuk.
- Pozitivabb legyen a megitelesunk (legalabb sajat magunkban)
- Tudat alatt arra gyurunk, hogy majd ha mi is 100 ev felettiek leszunk, akkor az akkori emberkek is adjak at a helyuket.
En speciel nem ertettem egyet vele, es tovabbra is ugy gondolom, hogy az onzes es onzetlenseg jol elkeritheto egymastol. Meg akkor is, ha valamely tettunknek vannak jotekony vonzatai masokra es magunkra nezve is.
Vannak persze olyan tettek is, amelyeknek kozuk nincsen az onzes fogalmahoz. Pedig bele lehet magyarazni.
Nem csak most természetesen, de ez az ember különösen kirivo volt.. GYakorlatilag semmilyen más szempont nem létezett a sajátján kivül....
Pszichologusnak mondta magát, kezelt egy beteg embert, szédszedte a személységét, majd szexuálisan közeledett hozzá, és mikor nem jött össze, egy hang nélkül otthagyta...
Azzal, hogy állsz a buszon, megkerülöd az önzö vagyok, vagy sem problémát, erre céloztam!
Egyébbként én is állok a buszon, kivéve persze, ha eltörtem a lábam.. :-)))
Kerültem a véleményemmel? Úgy érted: megváltoztattam? Én ezt nem így látom, de "a vallásom nem tiltja" az ilyesmit. :] Azt reméltem, elég világosan leírtam az indítékaimat a le nem ülésre, ahogy azt is, hogy ez szinte mindig tudatos. Ha olyanom van, simán leülök.
"Az ember éli az életét, és nem gondolkodik percenként, hogy most önzö, vagy önzetlen vagyok, hanem valojában valamiféle egyensulyban van a kettö. Embere válogatja, hogy az önzés, vagy az önzetlenség van-e többségben."
Egyetértek. Annyit tennék hozzá, hogy nem csak embere, de helyzete is válogatja, de azt készséggel elismerem, hogy létezhet erre vonatkozó "veleszületett" hajlam.
"Az egész kérdést azért vetettem fel, mert találkoztam egy rendkivül önzö, az empátia teljes hiányával küzdö emberrel."
Hűha. Csak most? Eddig hol laktál? :] És az az ember valóban küzd az empátia hiányával, vagy csak szimplán az "ide nekem mindent most rögtön" szellemében éldegél? Tudsz esetleg a rémtetteiről konkrét példát említeni?
Igaza van smt-nek! Azt kellene megnéznünk, mi az "ön" ebben a kérdésben?? Hiszen nem egyértelmü maga az önzés sem igy.. Az Ön=tudat?? vagy tudatalatti + tudat?? VAgy tudat + lélek??? VAgy önvalonk??
Most elöször látom, hogy kerültél egyet a véleményeddel. Az, hogy te pl. állsz a buszon a te nézeted szerint üzlet, de szerintem inkább egyensuly, ami az önzés és az önzetlenség között létrehozhato!
Az ember éli az életét, és nem gondolkodik percenként, hogy most önzö, vagy önzetlen vagyok, hanem valojában valamiféle egyensulyban van a kettö. Embere válogatja, hogy az önzés, vagy az önzetlenség van-e többségben.
Az egész kérdést azért vetettem fel, mert találkoztam egy rendkivül önzö, az empátia teljes hiányával küzdö emberrel. Sokkolo élmény volt..
DE ismerek önzetlen embereket is, ami viszont felemelö élmény, mármint nekem, más lehet, hogy csak hülyének tartja öket..
"Két ember ajándékot ad egymásnak. adná akkor is ha nem kapna, illetve nem vár érte semmilyen érzelmi visszahatást. Mondjuk a tiszteletét szeretné kifejezni. Ekkor adok-kapok van mégsem tűnik üzletnek. Ez már szimbólumzavart okoz, ha belemagyarázom az üzletet, mert nem önös a belső indíttatás."
"Nem vár érte semmilyen érzelmi visszahatást" -- de ettől még elégedettséget fog érezni, hiszen ki tudta fejezni a tiszteletét. Véghez vitt valamit. Számára fontos volt, hogy kifejezze a tiszteletét, hogy jelezze, egyetért, hogy azonos csoportba tartoznak, hogy együtt vannak. Én ebben ego-szagot érzek. ;] Nyilván az ilyen ember csalódást érez, ha nem fogadják a tiszteletnyilvánítását, ajándékát. Sértené az önérzetét...
"Ebben a topicban ez amúgy is off."
Igenis.
"Ez egy képletes példa volt. Az ugye azért van hogy egyszerűbb legyen a lényeget kiemelni. Pont az egyszerűsítés a lényege."
Úgy érzem, nem volt jó a példa, hiszen a víz és az ember "halmazában" nem közös rész az, ami az önzéssel kapcsolatba hozható, vagyis a tudat. Az emberhez nem könnyű hasonlót keresni a világban. Igen sajátságos kis valóságképződmény.
"És abban mi az üzlet, az önérdek?"
Az empátiás segítségben az az önérdek, hogy megszüntetem a zavart, ami más szenvedését megtapasztalva keletkezik bennem.
"És az emberiség egy kicsi sikere."
Hát, a fene tudja... A háborúk alatt meglódul a technikai fejlettség. A háborúknak köszönhetjük például az alufóliát, a golyóstollat, a mikrohullámú sütőt, hogy csak néhányat említsek a frissebb találmányok közül.
Nem biztos, hogy jól értelek Akkor másképp. Két ember ajándékot ad egymásnak. adná akkor is ha nem kapna, illetve nem vár érte semmilyen érzelmi visszahatást. Mondjuk a tiszteletét szeretné kifejezni. Ekkor adok-kapok van mégsem tűnik üzletnek. Ez már szimbólumzavart okoz, ha belemagyarázom az üzletet, mert nem önös a belső indíttatás.
Félreértés? Ezek csak feltételezések A feltételezéseket is lehetséges egyeztetni. Ugyanakkor ha ennyire megbízhatatlanok ezek a feltételezések, akkor hogyan jöhetnek szóba bármilyen alapként a "középúttal" kapcsolatos vizsgálódásokkal kapcsolatban?
De a félreértés valóban rossz szó oda. Inkább eltérést kellett volna írnom. Így értsd. Ebben a topicban ez amúgy is off.
Az ember bonyolultabb a víznél. Ezért is van külön nevük.
:))) Ez egy képletes példa volt. Az ugye azért van hogy egyszerűbb legyen a lényeget kiemelni. Pont az egyszerűsítés a lényege.
Lehet ez sima empátia is És abban mi az üzlet, az önérdek?
A szervezés tökéletes kudarca az ilyesmi És az emberiség egy kicsi sikere.
"Hogy hordoz valamit ez adja a minőségét. Magától értetődik hogy a hordozott info ebben az esetben belső jellegű érzeti, érzelmi, értelmi, vagy valami ilyesmi. De ezeket leválasztva nincs értelme az adok-kapoknak."
Nem biztos, hogy jól értelek. Az információhoz szükség van befogadóra, feldolgozóra, különben nem létezik információ. Az meg már eléggé titokzatos, hogy azonos adatsorozatot hogyan értékel valaki, ezért csak közelítő elképzeléseink lehetnek arról, hogy más mit/hogyan gondol/érez. Több méréssel persze egyre valószínűbb, hogy helyesen értelmezzük a várható hatást.
"Eltolva a hangsúlyt, így ugyanolyan "fejtörést" okozva, mint az önzést hangoztatók.
A megoldás ebben a témában sem a "kettősség" egyre nagyobb kiélezése, hanem az egység, egyensúly (nem statikus egyensúly :))) ) megtalálása."
Én eleve számítok a "jobbkezes" olvtársak közreműködésére, szereplésére. Sose hagynám ki őket a számításból. :]
"Nincs különbség.Csak a szemléletmód mássága, és a figyelem fókuszának különbsége okozza a félreértést e nézetek között."
Félreértés? Ezek csak feltételezések. Az egyetlen, amit biztosnak tekinthetünk (a "valahonnan el kell indulni" alapján), az, hogy az emberek jelentős többsége nem rendelkezik hiteles emlékekkel az esetleges előző életeiből, és legalább ennyien nem tudják, mi vár rájuk. A fennmaradó kisebbségről pedig nem tudjuk eldönteni, igazat mondanak-e, vagy hogy a többiekre is érvényesek-e az állításaik.
"A víznek ez egyátalán nem gond."
Az ember bonyolultabb a víznél. Ezért is van külön nevük. :]
"Vegyünk egy nem vallásos rabszolgát, aki az utolsó kenyeréből adakozik egy másiknak, mert tudja hogy milyen rossz éhezni?"
Lehet ez sima empátia is, de bármi más is. Nem látunk bele az emberek (legmélyebb) gondolataiba. A korábbi (36) hozzászólásomban írtam arról, hogy én miért nem ülök le a tömegközlekedési járműveken. Messziről talán önzetlenségnek tűnik a viselkedésem, pedig... csak üzlet. :]
"Vagy az első világháborúban az egymás állásaiba átszökdöső együtt cigarettázó "ellenségeket"?"
A szervezés tökéletes kudarca az ilyesmi. A katonák nem voltak kellőképpen motiválva egymás kinyírására. Nem is látom értelmét a nem professzionális katonaságnak.
"Szerintem annyira szerteágazó a világ hogy az önzés fogalmát sem terjesztheted ki konstans módon mindenkire szimbólumzavar nélkül."
Kis elszántsággal akármiről be lehet bizonyítani bármit. :] És talán éppen a szimbólumzavar létrehozása a lényeg, hogy legyen mivel szórakoznunk.
Az adok-kapok mint áramlás, csak akkor indul el ha van mit hordoznia. Hogy hordoz valamit ez adja a minőségét. Magától értetődik hogy a hordozott info ebben az esetben belső jellegű érzeti, érzelmi, értelmi, vagy valami ilyesmi. De ezeket leválasztva nincs értelme az adok-kapoknak.Olyan mint a ping. Csak arról tudsz meggyőződni hogy a másik "létezik"-e ha nincs tartalom az adok-kapokban.
Ők úgyis megemlítik ezeket a belső tényezőket. Eltolva a hangsúlyt, így ugyanolyan "fejtörést" okozva, mint az önzést hangoztatók.
A megoldás ebben a témában sem a "kettősség" egyre nagyobb kiélezése, hanem az egység, egyensúly (nem statikus egyensúly :))) ) megtalálása.
OFF
...reinkarnációt illetve az egyszeri életet elfogadó világnézetek közti különbségre. Nincs különbség.Csak a szemléletmód mássága, és a figyelem fókuszának különbsége okozza a félreértést e nézetek között.
ON
A visszavonulást sosem vereségként értelmeztem, inkább az "okosabb enged" elve szerint gondoltam rá.
De ez nem olyan "na jó most az egyszer még elviselem de legközelebb kitekerem a nyakadat" szinten jelent működést, hanem akkor amikor természetes az hogy alkalmazkodsz. Mint a víz amikor felveszi egy edény formáját. A víznek ez egyátalán nem gond.
Hozzáteszem: önző módon.
Jó térjünk vissza az önzésre. Ha mindenki önző akkor mi van a segítségnyújtással, együttérzéssel? Vegyünk egy nem vallásos rabszolgát, aki az utolsó kenyeréből adakozik egy másiknak, mert tudja hogy milyen rossz éhezni? Nincs se virtuális, se valós benefit. Tudja hogy a segítsége egy csak egy csepp a tengerben Egyedül az együttérzése hajtja ebben az esetben.
De vegyünk az adott rabszolga helyett egy császárt aki szintén lehajol és ad egy kenyeret a rabszolgának. Itt már nem is egy érdekszövetséghez tartoznak.
Vagy az első világháborúban az egymás állásaiba átszökdöső együtt cigarettázó "ellenségeket"?
Szerintem annyira szerteágazó a világ hogy az önzés fogalmát sem terjesztheted ki konstans módon mindenkire szimbólumzavar nélkül.
smpt: "Attól függően, hogy ki miképp definiálja az "önt", vagyis magát. Másképp és másképp nyilvánul meg ugyanaz az önzés. ... A családom, hazám, stb ugyancsak a kiterjesztett "én"-jeim ugyebár."
req999: "az ember rokonai, pontosabban a szerettei, de még a vagyontárgyai (sőt, emlékei, érzései stb.) is az önvalójához kapcsolódnak, annak kiterjesztései. Az "önzés" során azokra is tekintettel vagyok, amik/akik fontosak a számomra. Igyekszem a teljes "önmagamat" minél előnyösebb helyzetbe hozni."
Traf: "Bizonyos belső fejlődés, felismerések után ez a kiterjesztési szint egyre feljebb tolódik."
Ha kiterjesztem az énemet - szép lassan 'a' minden leszek...
Ha így kiterjesztem az önzésemet - szép lassan önzetlen leszek...
"az általad leirt ideális világ a valoságban nagyon ritka lehet..."
Ez így van. Pontosabban csak egyszer fog megvalósulni, amikoris lezárul az önzés történelme. Utána azonban nem lesz többé önzés.
Ahogy én látom, a világ alapvetően a szeretet és önzetlenség életrendjére lett teremtve. Az önzés életrendje Sátán által jött be a világba, és azon belül a mi bolygónkra is.
A Szentírás tanúsága szerint a bűn és Sátán (az Ördög) nem volt mindig és nem lesz mindig. A két életrend jelenlegi harca a mi világunkban nem a fény és árnyék, a jó és a rossz örök kettőssége, nem két ellentétes, de egyenrangú istenség mindörökké tartó harca. A Szentírás szerint Isten eredetileg Sátánt is "feddhetetlennek" (Ezék. 28:15) teremtette, és volt idő, amikor egyedül és osztatlanul a szeretet-törvény uralkodott az egész világegyetemben. Az önzés tragikus és szükségtelen kitérő a világmindenség történelmében, amire éppen azért nincs mentség, mert megmagyarázhatatlan és megindokolhatatlan. Isten nem akarta a bűnt, az önzést, és ezek létezése nem is fog örökké tartani, mert "azért jelent meg Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa" (I. Jn. 3:8). Az Biblia tanúsítja, hogy miután Krisztus kivívta a döntő erkölcsi győzelmet Sátán és az önzés fölött halálával és feltámadásával, Sátánnak – és vele együtt az önzés életrendjének – már csak "kevés ideje van" (Jel. 12:12).
Jpeter
(bocs a több Bibliai idézetért, de ezekkel tudtam jól összefoglalni amit szerettem volna elmondani neked)
"Az anya aki inkább nem eszik, de gyerekét megeteti."
Hát persze. Jobb esetben egy anya azért szült gyereket, mert utódra vágyott, hogy fennmaradhassanak az "örökíteni valói".
Igen szép feladat pontos térképet rajzolni arról, hogy meddig terjed az ember önvalója. Ha egyáltalán lehetséges ezt meghatározni.
"Bizony képes önzetlen cselekedetekre is..."
Amik csak bizonyos szemszögből önzetlenek...
"Vegyünk egy egyszerü példát: ha gipszelt lábbal felszállnék a buszra, egy ember biztos lenne, aki átadná a helyet. És nem gondolkozna különösebben rajta továbbá nem kezdene azon filozni, hogy most erkölcsi töbletet gyüjt be magának..."
Tömegközlekedés esetében én azt a ravasz cselt alkalmazom, hogy sosem ülök le. Nem is az erkölcsi többlet miatt, hanem mert egyrészt nekem ez semmibe se kerül, másrészt pedig így kényelmesen nem kell nézegetnem a bambiszemű öregnénikéket, kis- és nagymamákat és töröttlábú rinpockékat, és nem kell miattuk a túlfejlett empátiámnak üvölteni a fejemben, hogy jaj, szegénykék, mennyivel jobb lenne nekik üldögélve. Tetszik érteni? Számomra sokkal kisebb kiadás az, ha állok, mintha leülök. Ha meg látok egy a "rászorulókra" fittyet hányva ücsörgő, számomra ellenszenves illetőt, máris adódik a lehetőség, hogy az illemre okítás ügyén beszóljak neki. Az élet apró örömei. :]
"Rettenetesen hidegen és szárazon értelmezitek a kérdést, talán az egy Trafalgar kivételével."
Jöhetnek az ellenérvek, elvégre ez egy vitafórum, ha igaz! Ide talán nem egyetérteni járunk.
