Haragszom Rad mert elvetted tolem a lehetoseget hogy megmutassam figyelmes vagyok.Julius masodikara ,piros betukkel be van irva:Boszi szullinapja.Mert azt ilyent maskep elfelejtem.
Tehat most akartam Neked valamelyik kozos topicba gratulalni.
Remelem jol erzed magad es ez a latogatasod a meghitt helyre hozzajarul a gyasz emberi feldolgozasahoz...
Meg sok szep orat kivanok ,a Nappal valo dialogusodban.
Tudod holnaputan betoltom a 69-et, aztan rogvest elkezdek majd "hetvenkedni" Mit tegyek ha meg nem erzem az oregedest???
Egyebkent ma egesz nap azon deultunk (vegul is szomoru a story, de megis), hogy egy szerintunk nagyon idos hazaspart mentok vittek el a repuloterre. Mi Emberemmel mar 2 eve is figyeltuk, hogy "szegeny oregek milyen nehezen mozognak". Ma kiderult, hogy a ferj velem egy idos, az asszony meg csak 62 eves.:-)
Nem baj.Az en sok nyitott topicom mind olyan tema amelyben erdekel a masok velemenye es ha csak ketten lennenk akkot is a masikke.Es mert koztema lehet e-mail helyett ide irni.
Bar tudom most mar annyi eve,hogy sokan olvasnak mimket de kevesen irnak.
Szerintem ez rendes kis közöny. Bár nálam nincs sok különbség a kettő között. Ha valami nem érdekel, tudok tárgyilagos lenni. Ha érdekel akkor rendszerint már nem. Ezek után mindegy minek nevezzük a dolgot.
Más.
Kettőnkön kívűl senkit nem érdekel az öregedés problémája. Hiába kis hazánkban még csak leginkább az ifjuság netezik.:-(
Még nem érzem úgy, hogy oltogatják a lámpákat. Előttem már nincs senki = mindenkim elment már. Amíg egészséges vagyok élvezem ezt a tökéletes függetlenség állapotot, ami mellesleg teljesen abnormális. Mellesleg meggyőződésem, hogy megélt közönyöm a kiváló gyógyszerelésnek köszönhetem, amit már lassan egy éve kapok.:-(((
Helyes.En tobbre szeretnelek osztokolni:arra hogy a lebontast...olyan erdeklodessel figyeld mint mas meg soha eddig meg nem elt esemenyt.Hiszen egy sor dologra ami elobb tortent velunk vagy baratainkkal kapunk valaszt.A mi sajat oregeink egyes viselkedesi epoziodjara is.
Azt az erdekes mikepjet a termeszetnek ahogyan oltja le szisztematikusaan es konzekvensen eleted palotajanak lampait terembol terembe...
Tulajdonképen saját öregedésemmel valószínű csak akkor fogok érdemben foglalkozni, mikor érezhető jelei lesznek. A láthatókat már megszoktam.:-(
A haláltól való félelmemet, elvesztettem férjem halálakor. Igaz volt közben egy kellemes 5 éves szakasz, de arról valahogy tudtam, hogy nem tart örökké. Már senkit nem sajnálok itt hagyni, nem fog sehol űr támadni utánam, így békésen várom a véget. Nem szomorúan vagy félve hanem békésen!
Pontosn igy van,ezt irtam mar regebben is a MK-ban.
Most hogy meg oregebb lettem,probalom az elmulast ,mint a kovetkezo es utolso valoszinu nagy esemenyt ertekelni es pedig ugy hogy mint teljesen normalis befejezo aktust latom es elvarom ,annelkul hogy meg szeretnek halni.
Az ismeretlen mindig borzalmasnak tunnik,legtobbszor,plane itt Mo-n tabu.A felelem elveszteni a megformalt szemelyisegedet,a gondolat hogy az minden amit megismertel eleted folyaman nem lesz,ez teszi hogy a tabu nagyobb lesz es legtobbszor egy kozeli talalkozasodat a Teremtovel a templomok ujrafelfedezesevel es buzgalmas latogatasaval probalod pozitiven befolyasolni..
Nem kell.Csak elfogadni kell es elismerni hozzatartozik az elethez.
"...Leginkabb a mi kulturankba hallgatjak el a temat,ugy kezelik mint egy szegyenletesen teherbe esett leany esetet a csaladban.. "
Nézzük csak:
Nos ha megtarthatom szellemi képességeimet öregkoromig, akkor sokkal nagyobb rálátásom lesz a környezetemre, mint korábban. Erre már "csak" rá kell hangolódnom. Ha szükség van rá, tudjak lenni mindenki "nagymamája", tudjak meghallgatni másokat, ha igénylik, de legfőképpen tudjam kivonni is magamat a forgalomból, ha látom, hogy "sok" vagyok. - ezt szeretném. Úton vagyok.. gyakorlom már most így 52. évesen is. :)))
Vagy ha fizikailag lehetséges, az utcán sietség nélkül sétálgatva nagyon érdekes játék az emberek szeméből kiolvasni érzéseiket, lelkiállapotaikat.
Ezt ki is próbáltam. Fantasztikusan sikerül, ha ráhangolódik az ember. Egy kolléganőm ment pl. a jó multkor előttem az utcán. Figyeltem. Egyébként minden nap látom, de most másképp figyeltem. Olyan volt a járása, mintha ólomsúly lett volna rajta, még a fejét is úgy tartotta. Bár az arcán semmi nem látszott. Nem tudtam megállni, megkérdeztem mi a baj? Megdöbbenve kérdezte, ennyire látszik? És dőlt belőle a szó......
Nem magyarázkodtam, hogy máskor biztos nem vettem volna észre. Talán érted, mit akarok ezzel mondani. A mindennapok rohanása nem hagyott erre idöt.
Valahogy úgy kell a környezetünkben megtanulnom majd élni, hogy benne, de nem vele. Nagyon érdekes lehet megtapasztalni. A mindennapok rohanása azonban nem hagy rá idöt.
Én hiszek benne, hogy az öregedésemmel új távlatok nyílnak előttem.:)))
Sajnos a magyarok kifejezetten önsorsrontó életmódot folytatnak. Persze én se vagyok híve az totális egészséges életmódnak, amit a svájciaknál a svédek is magasabb fokon művelnek és tovább is élnek. A kettő közt széles a skála. Lehet normálisan enni és élni a többit meg a génekre bízni. Aki persze a dohányzás és alkohol élvezetének ill. szenvedélyének hódol + mértéktelenűl zabál az ne csodálkozzon.:-)
Valobban ,mai allitasok szerint 80-85 %-ban a geneink allapitjak meg jovendo eletkorunkat,a betegsegek ,genhibak altal.
De ez meg nem teljesen bebizonyositott.Ha ossze hasonlitod az ez iranyu szomoru magyar statistikai adatokat a mondjuk nem is olyan messze elo svajciakkal akkor belatod hogy nagyobb szerepe van a termeszeti es tarsadakmi kornyezetnek mint amenyire saccoljak a genetikusok.
Abbol amit eddig irtal vagy jobban mondva en olvashattam,egy nagyon melyen erzo ember vagy akiben a halk folyamatok is robbanak.Ez egy szerencses es ugyanakkor annak ellenkezo jelu adotsag is.
Szerencses mert masnak szerenyebb reakciokat okozo dolgokat is melyen erzekelsz es igy gazdagabba lesz a lelked,szerencsenelkuli mert a legtobbszor ezzek a robbanasok nagyobb fajdalmat okoznak Neked mint a tobbsegnek,
igy az oregedesi proceszus gyorsabb de nem ,legalabb is nem szignifikansan, es nem a biologiai ,hanem a lelki ami tapasztaltabba es gazdagabba tehet.
Szvsz az ember születése pillanatában elkezd öregedni. Sejtjeinknek beprogrammozott életkora van. Hogy közben hogy érezzük magunkat az részben hangulat kérdése. Vannak persze akik örök fiatalok és vannak akik eleve öregnek születnek. Szerencsére nem vagyunk egyformák.:-)
"Az Élet egy hatalmas üvegkép, minden darabját aprólékosan rakjuk hozzá, lassan gyarapodik, gazdag lesz, színekben pompázik mikor rásüt a napfény. Mikor életünk végéhez érünk, apró darabokra hullik szét ismét...
...hogy másoknak tartópillérré válhasson."
Pár napja írtam. Azt hiszem nem csak az öregek öregednek. A fiatalok ugyan úgy. A tapasztalat és az élet nehézségei alatt öregszik az ember.
Én legalább 80 évesnek érzem most magam.
Mint lazjuk nem tolakodnak a reszvevok,korulbelul ezt is gondoltam le,etni.keves akorosabb forumlatogato es megkevesebb akik errol irni szeretnenek.
Leginkabb a mi kulturankba hallgatjak el a temat,ugy kezelik mint egy szegyenletesen teherbe esett leany esetet a csaladban..
De irhatnanak fiatalok is.
Ok hogy gondoljak,lehet-e egy eddig ismeretlen dolgot,a termeszet munkajat mint gondosan felgombolyitja a regen megkotott pullover szallait egy kovetkezo uj pullover szamara,a palota lampajainak sorpzatos kialvasat,a resztvevonek erdeklodeseel kovetni es jegyezni mint egy ujabb ismeretet az elet titkanak ?
Természetesen. Csak arra az apróságra gondolok, hogy magad ura vagy, reggelente nincs vekker meg hasonlók.
Persze azt hiszem mindent csak addig élvez az ember, amíg egészséges. Így az én maradék életcélom: egészségesen meghalni. Nagymamádnak igaza volt.:-)
Most nyitottam a sorsrol egy topicot.
Vagyunk idosek is egy kevesen a forumon.
Az oregedes,sorsunk -ha a sorst mint elkerulhetetlent ertelmezzuk-egy ressze.Nagymamam:aki nem akar megoregedni az halljon meg !
Ha peddig az,akkor ugy mint a fiatalsagot, vagy az erett eveket,az oregedest is erdemes a megismeres kivancsisagaval fogadni.
Lehet az oregedes is elmeny?