Ha téged csak erre tanitott, akkor te szerencsés vagy. Én a gigantikus csapásoknak, amik értek soxor a mai napig nem látom az okát! Viszont lehet, hogy vak vagyok és nem látok ki magambol.. Csak remélni tudom, nem kell ezért ismételnem..
Szoval nem mindig tudjuk! És nem mindig derül ki hogy igy a jobb. VAn amikor UGY valt a legjobb, mégis vége lett..
HAcsak az nem az értelme, hogy szenvedni is meg kell tanulni..
VAloban érdemes szétnézni a raktárban, nem csak azért, hogy ugyanabba a cipöbe ne lépjünk kétszer, de ott tároljuk a "kincseinket" is. Milyen jo borusabb napokon ezeket elövenni, kisugárzásuk van, hiszen ez a kincs a személyiségünk gyokere...
Az otvarost szerintem ledörzsöli rolunk az idö, de vannak inpulziv emberek, akik látványos fordulatokat tesznek valoban.. Ilyenkor aztán esetleg annak is lába kél, mit nem ártana a kincsek között örizni.. Hiszen azt hogy valami otvaros, vagy gyémántként csillog csak az idö dönthetné el..
AZ ember már csak olyan, hogy kiönti a vizzel a gyereket is okor..
igen...sőt igenebb, mer engem arra tanított az élet, hogy mielőtt magamba mélyedek el önismereti célból...nem árt körsétát tenni a raktárba, melybe ezon dolgok vannak miket ember birtokolhat. persze minden - a teljes választék emberben el nem fér - ezér gondos átvállogatásnak célszerü alávetni a raktár tartalmát, és finnyásan isch lehet vállogatni...azonban aki ilyen módon raktárról vette dolgait magára, a töltekezés közben...célszerüen írja fel magának, mit vett onnan el. mer akko megsporóla az önvizsgálatos,,,csup időnként a leltárra kell tekinteni...időnként a raktárba visszamenni, és az ótvarost lecserélni lehet, frissre...na ez a fejlődéslehetőségének záloga...vagy mégsem...he?
Arra, hogy nincsenek véletlenek. Fontos, sorsfordító dolgokban legalábbis nincsenek.
A rosszul elsült, rosszra fordult dolgokról mindig kiderül utólag, hogy valójában így jártunk jobban. Vagy egyértelműen jobban jártunk, vagy "csak" azért, mert valami lényegeset tanulhattunk belőle.
De leginkább elszaladnánk az élet tanitásai elöl. Hiszen általában a botlásainkat értjük meg utolag, vagy a hibás döntéseinkkért verjük a fejünket a falba! Ráadásul, ezek soxor csak késöbb derülnek ki, amikor nyakig ülünk a szoszban, vagy elcseréltük a drágakövet holmi gyémántnak látszo magamutogato talmi üvegre..
Bár nem csak hibás pillanatok vannak... Amikor szinkronban van a vágy a hit és a cselekedet.. Na, azok azok a pillanatok, amiért érdemes létezni eme sárgolyhon...
Látod, kérdéseket teszel fel, amire válaszok kellenének...de válaszolni maximum az életünkkel tudunk.
Gondoltam a Buddhát. Ő a legszimpatikusabb az összes szakrális Nagy közül nekem. De ő talá
n nem is akar válaszokat gyártani, hanem rád bízza.
Ezer úton egy felé.
Azt, hogy minden úgy jó, ahogy van. Mindennek meg van a magasabb, mélyebb értelme, ami rossznak látszik, ebből a szempontból az is szükséges és jó. Lásd pl. Richard Bach.
Különben, nagy dicséret a kérdésért; erős vitapartner (ha edig még nem tudtam volna).
Csak akkor értem a dolgokat, ha meghallom a hangját? Különben kis buta maradok?
Lehet, hogy a helyzet az, hogy értem a dolgokat, de nem azért, mert meghallottam volna. Sőt, hallom is, mit mond; de nem értek vele egyet. Kicsit túl sok a beszéd és kevés a tett.
VAloban a meditáciorol irtam! De a Teremtö nem egyezik meg a szomszéddal... Két eset van: meghallod a hangját, és érteni fogod a dolgokat, vagy nem hallod meg a hangját. Más eset nincs..
De mi van akkor, ha végre meghalljuk, és nem tetszik? nem válunk odaadó hívévé.
Amiről különben írsz, azt hiszem, a meditáció. A zajos elme kívülről figyelése. Az jó dolog. De a probklémák attól még maradnak.
Neked épp annyi idöd van, amig meghalld... HA nem ebben az életedben, akkor a következöben, vagy az azt követöen. Az ember ált. csak magával foglalkozik. Mindenki. Éjjel nappal a gondjainkon, néha az örömeinken örlödünk. És ez segit ahhoz, hogy éljük az életünket, ez az örlödés ad válaszokat( vagy sem) a napi problémákra.. DE mi van, ha egy kis idöre félbeszakitjuk az örlödést, és kitekintünk a fejünkböl?? Akkor mást is láthatunk a problémákon kivül..
hallani is nagyon sok mindent lehet. A legtöbb beszédből az emberek azt hallják meg, hallják ki, amit hallani szeretnének. Ami megerősíti az addigi véleményüket.
Meghallani. Na, igen. Mit? Isten szavát? A csöndet?
Talán istennek is jobb, ha nem emelem a tekintetemet az ég felé, ahol ő hallgat.
Nade LAjka! A válaszokat nem keresni kell, hanem meghallani! Nem mondom, hogy könnyü dolog, és azt sem, hogy a tettek nem számitanak! De a tettek lehetnek tévedések is. NAgy nagy tévedések!
Nézd meg a Solarist, vagy láttad?
Én is borzasztó sokáig és sok mindenben kerestem válaszokat (még a hivatásom is hivatásos válaszkereső-szerűség lenne), de aztán már inkább nem. Valahogy a tettek számítanak. Amik a választásainkban nyilvánulnak meg. Beszélni, írni anni mindent lehet.
Szerintem vannak válaszok! HA alaposan körbejártad a problémát megjönnek a válaszok is lehet, hogy talán nem elsöre, meg csak ugy csöndben, félálomban, de vannak válaszok... Söt Még sugo is van szvsz...
