Az obsitos
(Garay János nyomán)
Hárman valának együtt, a Pvcpadló,
Egy obsitos vitéz, és a lebzselő író;
A többi topikban együtt és szerteszét,
Balos, jobbos nickek anyáztak egyre még.
Vérmesen írdogáltak vecsernye óta már,
Meg is dőlt jónéhány moderátorszabály;
Mátyás király sem nyert tán több éljent a Dunán,
Mint amennyit PuPu, az obsitos magán.
S volt is miért e nagy zaj, ez éljen-háború,
Az obsitosnak párját nem látta hat falu,
A szem, a száj elállott merész beszédein,
Ország-világ csodálta vitézi tettein.
Most is kezébe kapván az öblös meszelyest,
Kalandos életéből regét regére kezd;
Hol s merre járt, mit látott, mit tett ő s társai,
S hallgatva függtek rajta mindnyájok ajkai.
Ő, ki választásokat nyert meg egymagán,
Szittyákat kergetett túl az Óperencián,
MIÉP-es fejekkel sátrát körül raká,
S Bin Ladent George Bushnak kötözve átadá.
"De még ez mind csak semmi" - szokása mondani,
S közelb csoportosulnak a többit hallani.
"Mit! semmi? - mond PVC - a soknál is sokabb,
Igyék, komám!" - és isznak mindnyájan mint a csap.
"Nem addig van" - kiált most egy furfangos diák,
"A legjavát elhagyta" - és most őt hallgaták -
"Kendtek még mit sem tudnak, ha egyet el nem mond,
Hogyan fogá el bátyó a nagy Orbán Viktort."
"Hm! mond az obsitos hős, - a nagy Orbán Viktor!
Nagy ő a jobbosok közt - és vállán egyet von,
De engem ugy segéljen, nem a ballib között,
S hát még - veté utána - páncélosok előtt!"
És itt magát értette az obsitos baka,
Ámbár tankot nem hajtott éltében jó maga:
De annyit emlegette és oly sok tankcsatát,
Hogy végre páncélosnak kellett hinni magát.
"Hol volt, hol nem volt, ki tudja melyik fórumon,
Kétszázezer nicket regisztrált Orbán Viktor,
Mi moderák csak húszan vagy harmincan valánk,
Nyalka balos nickek, mind tűz és annyi láng."
A szorgalmas író itt szörnyet prüsszente rá,
De PuPu ő beszédét tovább is folytatá:
"Kétszázezernek ellen harminc, az angyalát!
Mit gondol kend, PVC, ki adta meg torát?"
"Ki adta volna, hát ki!" - viszonz a kérdözött,
Nem volt elég balos a moderák között?"
"Volt ám, de volt kurázs is, komék, és mekkora;
Megütközénk biz, és hogy!" - kiált a vén baka.
"Magam valék az első, ki topikokat törlék,
Hullott a sok fidesznyik mint hull a fű, a jég!
Wágner letette sörét bámulni a csodát,
Kétszázezret hogy szórt ki harminc, az angyalát!"
Az író itt újonta szörnyet prüsszente rá,
De PuPu ő beszédét tovább is folytatá;
"Futottak már a jobbok, mint szélben a katáng,
Utánok a ballib, hogy szinte fulladánk!"
"Egy törlendő topikban meglátom a vezért,
Arany pedálon lába, Audit szél sem ér,
De én is Trabantom utána rúgtatom,
S a Kossuth tér közepén - vitézül elfogom."
"Az angyalát! kiálték, s megcsípem őt nyakon,
Most valld meg, ugye, hogy te vagy Orbán Viktor?"
"Való, ami való - szólt - vitéz, hogy az vagyok,
Csak ezt a nicket hagyd meg, adós nem maradok."
"Kérj tőlem ami tetszik, vitéz balos legény,
A magyar kormány feje kincsekben nem szegény!"
"Az angyalát! - kiáltám - uram, nem addig a!
Jössz a Mea Culpába, mint régen Horn Gyula."
Megint az író szörnyet prüsszente rá,
De PuPu ő beszédét tovább is folytatá:
"Mentünk és mendegéltünk, s kiérvén a síkon,
Egy hatalmas topik áll előttünk gazdagon.
A hatalmas topikban egy úri asszony ült,
Sok súlyos sértéstől ruhája nehezült,
Amint reánk tekinte: "Oh, Atya és Fiú!"
Kiálta; mert ő volt a sírig hű Marylou.
"Igy kell-e téged látnom, oh, jaj, Orbán Viktor!
Nagy felségű kormányfőm, kegyetlen lánczokon?
S ki vagy te, jó vitézem, ki őtet elfogád?"
"Vitéz PuPu von Indechs - mondám - az angyalát!"
"Halld, amit én tenéked itt mondok, jó vitéz;
- Szólt most az úri asszony, s mélyen szemembe néz -
Te oly vitézi tettet követtél itten el,
Minőt még egy balos sem, mely nagy díjt érdemel."
Ha őt te elbocsátod, ígéretet teszünk,
Hogy holtom- s holtodiglan egy topikban leszünk." -
"Az angyalát! kiáltám, felséges asszonyom,
Tudom, mi a becsület, legyen szabad rabom.
Szép asszonyért, szép lányért az igazi vitéz
Tüzet, vizet kiállni, pokolba menni kész,
Vitéz PuPu von Indechs igaz magyar nevem,
Üljön fel Orbán úr - itt van rá a kezem!"
És az író szörnyen s nagyot prüsszent közé;
De PuPu ő beszédét ekképpen végezé:
"Mondottam és Orbán legott elvágtatott,
De kormányában nékem két szép tárcát adott.
Az egyiket, gondoltam, Kis Elemérnek hagyom,
A másikkal megbukott Görgey Gáborom;
Az angyalát! csak egyet tartottam volna meg.
Most tárcanélkülinek sem hisznek kegyelmetek."
De hitték ők mindannyian, a Pvcpadló,
A vigadó ballibek, még a gonosz író,
A nyegle Polítész is nagyot hörpintve szólt:
"Nincs oly vitéz a földön, mint PuPu bátya volt."
