Tékozló kormány
Fodor: Nincs ember, aki tudná, mit akarnak csinálni GyurcsányékAz SZDSZ elnöke azt mondja: meg kell újulnia a kormánypolitikának ahhoz, hogy pártja támogassa a szocialistákat. Fodor Gábor azt mondja: hátat fordít az egymást legyalázó politikai gyakorlatnak. KARÁCSONY ÁGNES interjúja.
Miért nem mondják ki egyértelműen: az SZDSZ nem fogja támogatni a kisebbségi kormány elképzeléseit?
Amikor a párbeszédprogram keretében találkoztam pártelnökökkel, világossá tettem az SZDSZ álláspontját. Azt mondtam: fontos a pártszempont, de lényegesebb Magyarország érdeke, hogy döntésképes, cselekvő kormánya legyen. Ezért kértünk az MSZP-től cselekvési programot. Ha az számunkra elfogadható, lehet szó a támogatásról. Az már a következő lépés: mi van akkor, ha nem értünk egyet a szándékaikkal.
Csakhogy az elmúlt hetekben minden nyilatkozatukban azt sugallták SZDSZ-politikusok: megbukott a kisebbségi kormány. Mondok konkrét liberális bírálatokat is: az MSZP alibikormányzást folytat, egyetlen vezérlő elv Gyurcsány Ferenc hatalmon tartása. Már bocsánat, de mintha hülyének néznék a szocialistákat. Úgy várják el tőlük a cselekvési programot, hogy közben ostorcsapásokat mérnek rájuk?
Ön szerint mit tehetnénk akkor, amikor azt látjuk: a kormánynak száz nap után sincs programja. Csak ötleteléseket, egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat hallunk az adó- és a szociális rendszerről, vagy az egészségüggyel kapcsolatban. Akárcsak én, párttársaim is pontosan tudják, milyen jelentős szerepben van most az SZDSZ, és milyen nehéz helyzetben az ország. Mi komolyan veszszük a problémákat, amiből épp az következik: nem engedhetünk a cselekvési programból. Joguk van tudni a választóknak, merre akarja tolni az ország szekerét a kisebbségi kormány.
Múlt heti sajtótájékoztatóján augusztus végéig adott haladékot az MSZP-nek, hogy készítse el ezt a koncepciót. Szocialisták szerint azonban az SZDSZ az első tárgyalásukon sem tudta megmondani, mit is ért cselekvési programon.
Az MSZP-vel megállapodtunk: augusztus elején átfogó koncepciót, hó végén részletes programot adnak. Ők kérték, legyen ez két részletben. Én csak a tényeket jeleztem: augusztus elején még semmit sem kaptunk, s továbbra is várjuk a programot. Elég szomorú, hogy az első határidőt sem sikerült tartaniuk. Lehet, régi vágásúnak tűnök, de a politikában is tartom magam az ígéreteimhez, és ezt elvárom a tárgyalófelektől is. Másrészt, első egyeztetésünkön pontosan kifejtettük a cselekvési program lényegét.
És az micsoda?
Azt mondtuk: mi tehetünk ugyan javaslatot a fő irányokról, ám a kormányprogramot a kormánypárt készíti, nem az ellenzék.
Viszont az SZDSZ a megrendelő és a zsűri szerepében is tetszeleg, amikor cselekvési programot kér, s attól teszi függővé a kormány külső támogatását. Ami pedig nem szokása ellenzéki pártnak.
Nem mi vagyunk a megrendelő és a zsűri, hanem ismélem a választók. Másrészt új, speciális helyzet van: nincs többsége a kormánynak. Mi a magyarok érdekeit képviseljük, amikor hangsúlyozzuk: mérhetetlen felelőtlenség és lehetetlen is program nélkül kormányozni. Hozzáteszem, a koalíciós kormánynak volt programja, amely liberális és szocialista értékeket igyekezett megjeleníteni. De megszűnt, amikor az SZDSZ kilépett a koalícióból.
Erre mondja az MSZP: új programot nem írnak, érvényesnek tekintik azt, amelyet még 2006-ban beraktak a koalíciós csomagba. És nem új kormány a mostani, pusztán a régi módosult.
Mi pedig úgy gondoljuk: nincs olyan ember az országban, aki tudná, mit akar csinálni a kormány a következő időszakban. Márpedig Magyarország ideje drága: nem tékozolhatja tovább a kormány, elő kell állnia egy programmal.
Ne kerülgesse: az SZDSZ cselekvési programon valójában új kormányprogramot ért?
Ez nem közjogi vita. Kormányprogramon a parlament vitatkozik, és a többség megszavazza. A mostani kormánynak mondtam nincs többsége. Azért kértünk cselekvési programot, mert a kabinet annak alapján számonkérhető és ellenőrizhető.
Nézzük másként: elfogadná az SZDSZ cselekvési programként az MSZP adó- és járulékmódosítási, illetve költségvetésitörvény-javaslatait? Hiszen belőlük nagy valószínűséggel kiolvashatók a szociális elképzelések, a gazdaságpolitikai irányok satöbbi.
Amikor új kormány kezdi meg működését, nem azt szoktuk mondani a parlamentben: nincs szükség programra, kiderül majd a törvényekből, mit akar csinálni. Ráadásul a probléma mára jóval összetettebbé vált, ugyanis a kisebbségi kormány első száz napja a visszalépést mutatta.
MSZP-s politikusok inkább az önálló kormányzás eredményeit szokták sorolni: jön a Mercedes, megállapodtak a fuvarozókkal, a pedagógus-szakszervezetekkel is, a háziorvosokkal. Tehát mit is hiányolnak a liberálisok?
Azt, hogy nem látjuk: érdemi változásokat akarnak-e a szocialisták, hogy beinduljon a gazdaság, előremozduljon az ország, vagy osztogatni szeretnének eltékozolva az eddigi eredményeket? Másfelől negatív folyamatok is kezdődtek, például a szolidaritás terén. A monoki modell veszedelmes gyakorlatot hozhat.
De a monoki példát segélyért munkát a kormány is elvetette. Csak azt mondja: segély helyett munkához kell juttatni a munkanélkülieket.
Azzal egyetértünk: a szociálpolitikát nem lehet változatlanul hagyni, hiszen nem hatékony, nem a legszegényebbeket segíti. De abban már ellentmondóak a szocialisták: mit akarnak tenni szociális területen, a segélyeknél, hogyan akarják ezt elválasztani a minimálbértől. Az SZDSZ ragaszkodik ahhoz, hogy a legelesettebbek megkapják a szükséges szociális támogatást, függetlenül attól, jól viselkedtek-e. Ebből nem engedünk. Másik ilyen kérdés a gazdaságpolitika, amelynek egyik eleme az adóügy.
Veres János pénzügyminiszter bejelentette: lesz adó- és járulékcsökkentés.
Pontosítsuk a fogalmakat: nem adócsökkentés lesz. Eltolják az adósávokat, illetve vélhetően eltörlik a szolidaritási adót. Ez is valami. Csak kevés, mert nem átfogó adóreform. De azért legyünk méltányosak: ha van olyan terület, ahol a kormány törekvése helyes, az
a költségvetés egyensúlyára törekvés. Ami egyébként a koalíciós kormány legnagyobb eredménye is volt: amit korábban közösen elrontottunk az osztogatással, megpróbáltuk helyrehozni. Mi továbbra is azt képviseljük: nem lehet fellazítani a költségvetést populista szempontok alapján.
Ez a véleménye az MSZP-nek is.
Hallani azért más vélekedéseket is. Úgyhogy csak ismételni tudom: ha látjuk a programot, kiderülnek a szándékok is. Amúgy a környezetvédelemben is visszalépés történt. Mondok egy példát: miniszterként munkatársaimmal azon dolgoztunk, miként terjeszthető ki egész évre a kamionstop. Mit tett a kisebbségi kormány? Enyhítette a kamionstop szabályait.
Netán arra számított: az MSZP majd úgy próbálja megnyerni az SZDSZ-t, hogy figyelemmel lesz az ön zöldpolitikájára?
Nem miattam vagy az SZDSZ miatt van szükség kamionstopra: az ország környezeti állapota miatt. Európai politikában kizárt, hogy egy kormány a környezettudatos gondolkodást figyelmem kívül hagyja a döntéseikor. Intő jel, veszélyes irány, hogy itthon ezeket a szempontokat hátrább sorolja az egypárti kormány.
Eddig csak olyan érveket sorolt, amelyek a két párt szövetségét kérdőjelezik meg. Van még értelme annak, hogy egyeztessenek?
Az SZDSZ továbbra is nyitott arra: próbáljunk olyan közös megoldást találni, amely az ország érdeke. Elmondtam a szempontokat. Azt is, milyen változásra van szükség: cselekvő, hiteles kormányra.
Ebből az is következik, hogy Gyurcsány Ferenc nélkül képzeli el azt a kormányt, amelynek programját támogatni tudná?
Eszem ágában sincs olyan helyzetet teremteni, hogy az SZDSZ ellenzéki pártként mondja meg, milyen személyekben kellene változtatnia a szocialista pártnak.
Próbálom összegezni: az MSZP-től új politikai programot kérnek, s utalnak személyi változtatásokra is. Ezzel igazából azt üzenik: új kormány kellene. Nem gondolja, hogy politikai manőverezésükkel leginkább az előre hozott választásokat készítik elő a Fidesz hatalmi malmára hajtva a vizet?
Nem. Világossá tettük a politikai stratégiánkat. Ha a választók nem látják a cselekvési programot, vagy ha az inkább a nem cselekvés programja, akkor szakértői kormányra lehet szükség. Ha ez sem sikerül, lehet szó az előre hozott választásokról. Szemben a Fidesz szándékával, amely itt, a végén kezdené. Amúgy abszurd, hogy politikai szenzáció lehetett a találkozónk Orbán Viktorral, mert tizennégy éve nem volt ilyen a két párt között.
Mások szerint az abszurd, hogy ön azzal a párttal egyeztetett, amelynek elnöke a magyarság mételyének nevezte az SZDSZ-t.
Ez olyan, mint az arabizraeli konfliktus: mindenki mondja a magáét, de hogy lesz abból megoldás? Én hátat fordítok az egymást csak azért is legyalázó politikai gyakorlatnak. Nem az a kérdés, hogy egymásnak mit mondanak a pártok, hanem az: mit mondanak a választóknak az előttünk álló feladatokról. E tekintetben a MSZP és a Fidesz is adós a válasszal.
