Mondjuk árajánlathoz jobb szeretném, ha pontos specifikációkat kapnék, de nem hiszem, hogy erre itt sok esélyem van. 30-50 ezer Ft, és 4-8 hét, attól függően, hogy mennyire csak azt akarod hallani.
Teljesenmindegy jól bekavart, amit nála olvastál, azt tőlem idézte!
...talán a szakkifejezésekkel van bajom... De ha egy frekit elosztok kettővel, nálam jelenleg azt jelenti hogy elosztom kettővel, tehát elosztom kettővel.
a 20KHz-40KHz hangokat lehozza 0-20K-ra
Érdekes, én azt hittem, hogy 20 osztva kettővel, az valamivel több, mint 0. :-)
Tudsz ilyen áramkört heggeszteni? :)
Jó pénzért bármit! (A mikrofonon kívül mindent.) Remélem, nem sürgős. Persze először el kell döntened, hogy valójában mit is akarsz!
A frekiosztás is megvalósítható, de kiküszöbölhetetlenül információveszteséggel fog járni, és az eredmény sem lesz túl különleges, hiszen mindössze az történik, hogy fönt egyetlen oktávval kiegészül a hangtartomány (és lent elvesztesz egyet). Nagyon kevés olyan hangforrás van, aminek itt jellemző spektrumvonalai lennének, kivéve a kapcsoló üzemű tápokat.
"Persze hogy mit fogsz tudni azonosítani a hangokból, az erősen kérdéses."
Pont ez az érdekes az egészben. Még az is lehet hogy olyan emlékeket vakar ki a tudatból, amelyeket még csecsemőkorunkban éltünk át (reflex-reakció).. ki tudja?
Szóval, éppen AZ érdekel, mi az, amit "nem szabad" hallanunk.. :)
Egyébként azt is meg lehetne oldani, hogy x%-os arányban a normál hangtartományt is lehessen hallani (az elektronikán túl, mondjuk az ember leveszi az egyik oldalát a fülesnek :), és úgy könnyebb az "azonosítás".
Ja, egy kis teszt mindenkinek:
Egy frekvenciagenerátorral (vagy pc-n egy progival) generáljatok egy hangot, mondjuk egy fél-színuszt (az egyik periódus hiányzik), egy kb. 30-60 herzeset.
Füles föl, és hallgassátok kb. 1-2 percig. Aztán fülest le, és beszélgessetek valakivel.
:)
Sokféle varicáiót(hullámhforma, freki) ki lehet próbálni.
"Amit csinálni akarsz, az nem frekileosztó, hanem transzponáló!"
Nem is tudom.. talán a szakkifejezésekkel van bajom... De ha egy frekit elosztok kettővel, nálam jelenleg azt jelenti hogy elosztom kettővel, tehát elosztom kettővel. Talán nem "leosztom", mert ezt a szót abban a tudatban fogalmaztam, hogy "le"-hozom más frekitartományba. Amúgy természetesen transzponálásról van szó.
Kellene hozzá speckó miki is.
Tudsz ilyen áramkört heggeszteni? :)
"Igaz, nagyon faradt vagyok, de ezt kipihenten sem ertenem. Hogy is van ez?"
SPafi: helyesen az alsó oldalsávot kell szorozni, és nem 90, hanem 80 kHz-cel.
Igy már müxik. De elötte nagyon meg kell vágni alulról 20 kHz-nél, mert különben a végén a mély hangoknál egymásbalógnak a tükörfrekik.
Egyébként meg tényleg elrontja a felhangstruktúrát. 20 és 40 kHz között tényleg nincsenek 20 kHz fölötti hangoknak felhangjai (a felhang definiciója szerint), de mélyebb hangoknak vannak. Ahhoz, hogy a fül határozott hangmagasságot érzékeljen, nem is kell az alaphang, söt, az elsö néhány felharmonikus sem. Elég ha néhány magasabb felharmonikus megmarad a jelben. Azoknak viszont a legnagyobb közös osztója az alaphang kell legyen. Ezt eltolással nem tudod biztositani.
Ha egy adott spektrumú jelet szorzol egy f frekijű színuszjellel, akkor kapsz f freki fölött, és alatt 1-1 un. oldalsávot, f-től olyan távolságra, amennyi az alapsávi jel frekije volt.
Ezzel egy adott sávot oda teszel, ahova akarsz, csak gondoskodni kell a nem kívánt oldalsávok elnyomásáról.
Bővebbet híradástechnika tankönyvekből olvashatsz róla, ha érdekel. Sajnos képletek, és rajzok nélkül nem lehet rendesen elmondani, és ezekkel itt nem szolgálhatok.
Az egyszerű diódás demoduláció csak AM-DSB esetén működik, az ilyen rádiót hívják egyenes vevőnek, és megtalálható sok technikatörténeti múzeumban. A mai vevők 99%-ában kétszer transzponálnak, egyszer a középfrekvenciára, (pl. 455kHz-re) és onnan hangfrekire. Ezt meg lehet tenni a 20-40 kHz-es sával is.
U.i.:az első leírást elrontottam, helyesen az alsó oldalsávot kell szorozni, és nem 90, hanem 80 kHz-cel. Ezer bocsi mindenkitől!
A radiozasrol csak annyit tudok, amennyit az oskolaban tanitottak: van az atvivendö jel, azt modulalod egy nagyfrekvencias hullammal, aztan a vevöben meg egy alulateresztö szurökörrel demodulalod es visszanyered a kezdeti jelet.
Akarhogy is trukközunk a szuperpozicioval, a kezdeti jel frekvenciaja nem valtozik, ezert nem ertem, amit korabban irtal, es ezert kertelek, hogy legyszives ird le, mert valoban erdekel, hogyan muködik az altalad leirt modszer.
Ne erts felre, nem ketkedek, hanem tanulni szeretnek.
A CD-vel nem az a baj, hogy nem viszi át a 20 kHz fölötti hangokat. Ott már tök süket az ember...
Na ja, ezt mondják a buta mérnökök, akik csak annyira voltak képesek, hogy kifejlesszék, de a felvilágosult lemezfestő High-endesek tudják, hogy nem zörög a haraszt, ha nem fúj a plazmahangszóró! :-)
Fázistorzítás-mentes szűrő építhető digitális elven (FIR szűrők), ezt túlmintavételezéssel, és egy egyszerű analóg szűrővel kombinálva a fázistorzítás eliminálható.
A 100 meg 90 kHz-cel való szorzást és közben a vágásokat mire irtad?
Nem tudom, hogy mit nem értesz. A jelet, a keletkezett oldalsávokat szűröd, szorzod ("magyarul": modulálod), stb... Nem tudom ennél részletesebben leírni!
Ha a 20-40 kHz-et akarod lehozni 0-20 kHz-re, akkor azt nem igy kell csinálni.
Hanem mégis hogyan? Persze digitalizálhatod is, és egyszerűen áthelyezed 20 kHz-cel a spektrumvonalakat.
Az ilyen tologatás egyébként is kérdéses, mert elrontja a felhang-struktúrát. Ennél már jobb, ha simán lassitva visszajátszod.
Persze hogy elrontja! Hiszen ilyen maga a feladat!!! Illetve a 20-40 kHz-es sávban hol találsz alaphang+felharmonikus kombinációt? Összesen van belőle egy db: 20 kHz, és az oktávja 40 kHz. Ezért írtam, hogy ebből nem fog semmi értékelhetőt hallani!
A lassított lejátszás már értékelhető lenne, csak szinte semmiben sem különbözne a megszokottól. Ugyanazt hallanánk mélyebben, meg fölötte egy kis sustorgást, zajt.
A CD-vel nem az a baj, hogy nem viszi át a 20 kHz fölötti hangokat. Ott már tök süket az ember, de tényleg, mindenki. A gond az, hogy a 22.05 kHz (a Nyquist freki a CD-re) nagyon közel van a 20 kHz-hez. Ha nem akarsz aliasig-zajt, akkor 22 kHz-en már több, mint 90 dB-t kell vágnia az anti-aliasing szürönek (ugyebár 16 bit, 6 dB/bit-jével), ugyanakkor 20 kHz-ig meg szép egyenes kellene legyen az átvitel. Ezt amplitúdóban meg is lehet csinálni (nem egykönnyen), de akkor szükségképpen nagy lesz a fázistorzitás, már jóval a vágási frekvencia alatt is. Talán ezért szokták kihagyni az anti-aliasing szüröt (bár ez is marhaság, mert akkor meg aliasing-zaj lesz benne). Kompromisszumos megoldásként lejjebb lehet menni a vágási frekvenciával (talán 16 kHz-ig, ott is eléggé süket már majdnem mindenki) és 22 kHz-nél is lehet kissé csökkenteni a csillapitást (akkor is eléggé pici lesz az aliasing zaj, meg hát a mikrofonok is szoktak már ott vágni, ezt sem árt beleszámitani). Ezzel lehet csökkenteni a vágási meredekséget, tehát a fázistorzitást is.
Ha igazán jó felvételt akarsz, akkor sokkal szelidebb analóg vágással (és szélessávú átviteli lánccal) mondjuk dupla frevencián (88.2 kHz) kell digitalizálni, aztán valami egészen optimális digitális szürövel kell megszürni a jelet és felezni a frekit mielött kiirod a CD-re. A digitális szürö lehet akármilyen számolásigényes, mert nem kell neki realtime-ban müködni. Ezzel szerintem ritkán bajlódnak ennyit, ezért is olyanok a CD-k, amilyenek.
A 100 meg 90 kHz-cel való szorzást és közben a vágásokat mire irtad? Ha a 20-40 kHz-et akarod lehozni 0-20 kHz-re, akkor azt nem igy kell csinálni. Az ilyen tologatás egyébként is kérdéses, mert elrontja a felhang-struktúrát. Ennél már jobb, ha simán lassitva visszajátszod.
Musaic! Amit csinálni akarsz, az nem frekileosztó, hanem transzponáló! Szűrőkkel kiválasztod a kívánt sávot, szorzod egy 100 kHz-es szinusszal, az alsó oldalsávot vágod, a felsőt szorzod 90 kHz-cel, és már le is került a hallható sávba.
Igaz, nagyon faradt vagyok, de ezt kipihenten sem ertenem. Hogy is van ez?
Basszus, nekem szólhattál volna előbb is! (Meg hogy ne írassak Platinumra.)
Egyébként az LP átvisz 70-80 kHz-et, shibata profilú tűvel, egészen a 4-5-ödik lejátszásig. (Lásd: kvadró LP!) De hogy ezt miért istenítik a Hígendesek, azt nem tudom. Mint ahogy az aliasingnak sem tudom, hogy miért örülnek (no filter).
A CD pedig max. a mintavételi freki feléig visz át. (30 éves még nincs a technológia, a szabvány is csak 23 éves.)
Musaic! Amit csinálni akarsz, az nem frekileosztó, hanem transzponáló! Szűrőkkel kiválasztod a kívánt sávot, szorzod egy 100 kHz-es szinusszal, az alsó oldalsávot vágod, a felsőt szorzod 90 kHz-cel, és már le is került a hallható sávba.
Persze hogy mit fogsz tudni azonosítani a hangokból, az erősen kérdéses.
"CD-nel is muködhet a karcolatok ujratöltese, ha talalsz egy olyan anyagot, amit szepen fel tutsz polimerizalni a feluletre es a töresmutatoja nem nagyon ter el a lemezetöl."
Így van. Én a pzs esetleges veszélyeire hívtam fel a figyelmet :)
CD-nel is muködhet a karcolatok ujratöltese, ha talalsz egy olyan anyagot, amit szepen fel tutsz polimerizalni a feluletre es a töresmutatoja nem nagyon ter el a lemezetöl. Ilyenkor kicsi lesz a Fresnel reflexio es ezzel egyutt a szorodas is a javitott reszeken.
Az egyenletes felvitelt az un. spin-on technikaval könnyen meg lehet oldani.
Amikor minta keresztmettszeteket csinalunk a klasszikus epoxiba-öntös-felcsiszolos modszerrel, akkor a polir elött 1200-as vagy 1600-as papirt hasznalunk (vizzel), majd hadd szoljon a gyemantos barsony (alkoholos gyemant szuszpenzioval). Ha eleg ugyes vagy, akkor a 3000-es papir is megteheti es a gyemantozast at lehet ugrani, bar annal könnyen kihullik a csiszoloszemcse (WC) es beagyazodik a feluletbe, ez esetben a polikarbonatba.
Ha nincs korongod, csak a kezed, akkor a feleseged is özvegy lesz, meg mielött vegeznel a csiszolassal :-)
Ha valoban csiszolni akarsz, akkor vegyel erre kitalalt pasztat, vagy inkabb egy uj lemezt. Az a tuti.
"praktikus lenne tudni, hogy milyen poliranyaggal szabad nekimenni."
Hát.. nincs kedvem megkérdezni az özvegyet a két gyerekkel, van-e tippje.. Ez van :(
Amúgy a sugárirány csuszatolás nyilvánvalóan jobban megteszi mint a spirális/koncentrikus. :)
A pzs iszonyatos dolgokra képes, nem tudom merjem-e ajánlani. Bármilyen irányban. :)
Régen, mikor még árultak lemezjátszókat, az áttetsző védőház karcolásainak "eltüntetésére" bejáratott módszer volt, hogy finomabb rongyra fogkrémet nyomtak, és áttörölték vele a felületet. hagyták megszáradni (bizonyos fogkrémek akár kavicskeménységűre is megszáradtak :), aztán asszem nedvesebb ronggyal finoman letörölték a felesleget. Ez a ráncokat kitöltötte, és lehetett vele valamelyest optikailag tuningolni.. Kb. A cipőfényesítés szintjén volt.. :)
Hogy cd-nél működik-e? nem tudom. Ha ki akarod próbálni, először a leggagyibbal tedd.. :)
A gond a fénytöréssel/szóródással van. Lehet hogy segít az ilyen "üregkitöltés".
Mennyire gázok a lemezek? ugranak/nem ismerik fel a trekkeket/más? Íróval nem próbáltad még benyalni őket?
Egész komoly hibákat is javítottam már forge-dzsal.. a kedvenceim között van a másodpercenkénti 3-4 tikk.. :(
Meg is kérdezném.. ha nem mászott volna fel a trabijával egy fára úgy 100-zal, pár éve...
Az is lehet hogy valami durva rongyot használt. A csiszolópapír nyilván kizárt.. :)
Tudta ő mivel lehet csiszolni.. Hilti-főnök volt. Értett az anyagokhoz.. meg az elektronikához..
Feri.. csak az égetett CD-kkel szemben volt "felmagasztalva". Lassan 30 éves technika... vagy 40..? :)
"Nem rossz, de pont a digitalizálás miatt sok rajta a "nem hallható" veszteség, és torzítás."
Sok minden miatt jóval.. szegényebb, persze.
"Főleg a mintavételi sebesség közeli és feletti frekiken...
Ami is tipikussan 44kHz."
Nem 44.1kHz? :)
"Kár a 60-80kHz-ről mint átvitt frekiről beszélni, mert ha jön is át valami az csak torzítás lehet."
Remélem, azért a high-end kategória többet tud ennél..
"A bakelit újkorában, igaz, hogy jelentősen csillapítva, de 40kHz-nél magasabb felfutási meredekséget is tudott(bár többnyire csak kenőfolyadékkal, és csak egyszer:-) Ezt a digitalizálás, illetve az FM modulációs rögzítések mind jó, mind rossz szempontból is kizárják!"
Jaja..
Feri bátya, nincs kedved ilyen elektronikát építeni?
Nem tudom, a srac mivel csinalta, de ha nem borzaszto melyek a karcok, akkor a papirzsebkendo a legjobb. Csak *sugariranyban* szabad vele csiszatolni a CD-t. Elotte persze le kell mosni rola a port. Az igazan serulekeny oldal egyebkent nem a fenyes, hanem amelyiken a festek van.
Azért nem kell ennyire felmagasztalni a CD-t. Nem rossz, de pont a digitalizálás miatt sok rajta a "nem hallható" veszteség, és torzítás.
Főleg a mintavételi sebesség közeli és feletti frekiken...
Ami is tipikussan 44kHz.
Kár a 60-80kHz-ről mint átvitt frekiről beszélni, mert ha jön is át valami az csak torzítás lehet.
A bakelit újkorában, igaz, hogy jelentősen csillapítva, de 40kHz-nél magasabb felfutási meredekséget is tudott(bár többnyire csak kenőfolyadékkal, és csak egyszer:-) Ezt a digitalizálás, illetve az FM modulációs rögzítések mind jó, mind rossz szempontból is kizárják!
"Visszaterve a hagyomanyos bakelitre, szerintem maximalis jel frekvencia nem igen lehetett sokkal nagyobb, mint 20 kHz. Ha 1 m/s os forgasi sebesseggel szamolunk, akkor egy 20 kHz-es rezges generalasahoz a lemezen egy "bucka"-nak 50 mikronosnak kell lennie, amit a klasszikus pressing technikakkal meg birtak, de mar magasabb rezgesszamu jelnel gondok lehetnek."
Ja, így van. (vannak 45 fordulatos nagylemezek is, 33.1/3 helyett, főleg DJ-knek).
Sok hang, a mély tartományból pörgeti meg a magasabbakat, mint alharmonikus.. :)
"Apropo, a CD-ket hogyan irjak meg iparilag?"
Nevetni fogsz:
NYOMJÁK őket. Lényegileg úgy mint az LP-ket.
Ezért is jóval tartósabbak. A pici likak profilja jóval pontosabb, mint a lézeres "mobil" írók által készítettek, amelyek a pc-kben figyelnek..
Persze ebben még benne van a védőréteg rajta, stb..
Ezért van az hogy jóval tovább bírja a gyári cd, még akkor is ha karcos, mint egy írott.. aminek a gyári "garantált" ideje kb. 3-5 év.. (még most szólok, ha archiválgatsz.. :)
Egyik ismerősöm hosszas nógatásra kölcsön adott valakinek (nem nekem:) egy gyári, audio cd-t. Hogy, hogy nem, a cd leesett a poros parkettára, a gyerek meg megijedt, felugrott a székről, aminek a lába egyenesen a cd-re, és AZON tolta hátra a széket, úgy fele testsúlyával rajta. Képzelheted, milyen lett a lemez..
A haver nemigazán örült neki, ritka cd volt, stb..
Aztán egyik nap elkezdte valami speckó anyaggal polirozgatni.. Egy idő (úgy 10óra) után az asztali lejátszó felismerte hogy van benne cd(addig nem). Aztán tovább csiszolgatva, felismerte hogy hány track van rajta... a lényeg, hogy elég hosszasan bénázott vele, amíg a valójában a VÉDŐRÉTEGEN ESETT karcolásokat kiegyengette annyira, hogy azon áthaladva a lézer le tudta olvasni a sértetlen lyukakat...
Ma az összes track-je tökéletesen szól.
De térjünk vissza a tücsök/bogárhoz!
Tud valaki építeni olyan hangkovertert, amit lentebb írtam?
Visszaterve a hagyomanyos bakelitre, szerintem maximalis jel frekvencia nem igen lehetett sokkal nagyobb, mint 20 kHz. Ha 1 m/s os forgasi sebesseggel szamolunk, akkor egy 20 kHz-es rezges generalasahoz a lemezen egy "bucka"-nak 50 mikronosnak kell lennie, amit a klasszikus pressing technikakkal meg birtak, de mar magasabb rezgesszamu jelnel gondok lehetnek.
