Ha azt mondanád, az Elengedem a kezem-topic merő értelmi-racionális kitalálmány, nem, nem tudnám, mit válaszolnék erre.
Ott, valahol a Klub mélyén ott sír egy lány. A lány, aki sír, egy olyan lény, aki logikus-eszmeépítészeti következetesség, hideg-logikai elmeszülemény, bizonyítása bárminek is?
Ugye, ugye, ezt nem mondanád ezt te komolyan?
P. s.: Ha van vita, egy Naphta és egy Settembrini vitatkozik, én az utóbbinak szurkolok, míg csak véget nem ér a regény.
Érchegy: ne mentegetőzz. Én, most, hogy van kis időm, legalább két nicknek nem válaszolok, pusztán azért, mert most nem tudok mit válaszolni. Mégis határozottan érzem, eme megválaszolatlan hozzászólások miatt nem sértek meg senkit.
Browningról: Tényleg hogy hívták azt a kapust, aki a kapufára szögelte a stukkert?
A Felület szegénysége: persze, persze voltam így, átéltem. De nagyon sokat is tud adni. Én itten nagyon sokat tanultam, néhány addig szunnyadó érzékemet kiélesítette az eme Saját-térben, -időben való létezés és élés.
Paradoxon: az itten való élés talán éppen azt a képességét fejleszti ki a nickben, mint amelyre hagyatkoznia kell egy diktatúrában élő újságolvasónak - csak éppen itt tételezve van a legnagyobb szabadság és rendetlenség. Nevezetesen a sorok közötti olvasás képességére. Ám itt a titkos értelem főleg nem félelemből vagy óvatosságból helyeztetik el a sorok közötti semmibe, hanem inkább a közlés redundanciája, az átvitel elégtelensége, a komolytalan megfogalmazás vagy tétovaság, ostoba kisebbrendűségi érzés miatt.
Ennek meghaladása az, amiért szerény véleményem szerint itten létezni mégis jó: az akarat, hogy írt sor és sor közötti semmi egyaránt kifejező, életteli legyen.
A labdát visszagurítani hozzád van csak csalfa képességem. Nekem nem hiányzik semmiféle fájás. De ha erre bóklászol néha majd és gyakrabban, nekem kevesebb lesz a fájdalmam.
Ez persze nem szempont.
De miközben elinal a lét (ez rossz dolog), York rímelő kesernyéit olvasni: jó. És: :)))
Már most, ha jól látom, lenne rá igény,
hogy nyiljék meg megint a verselő idény,
Nyíljék ki könyvtárból jó néhány kötet
S Szivar után essék nikotinos köpet
S hovatovább jó lenne egy-két recept,
miknek sikerében nem kétkedhetek
s hosszasan folyhatna arról a szóváltás
hogy miképp készítendő a besamel mártás
Szó mi szó, az kéne, hogy a szó haladjon
s e haladás nélkül topic ne maradjon.
Ébredj fel szökőár! Szülessen sziget!
Olyan ami láncra veri a szivet!
Tényleg nem volna baj, ha témája tarka
végül is tök mindegy, ha életben tarja
Horgonyként kapjon rá minden élő lélek
s egy percre se álljon, mert még feleszmélek
s elsodornak megint a hétköznapok
melyet minden héten kéz alatt kapok
Sőt kéz alatt veszek, mert ez jó fogás
s marad itt helyettem néhány kifogás.
Szia Oz! Felkaptam, s gurítom a labdát
ha odaér hozzád, valakinek add át!
:-)
Te is tudod, ezek forradalmi megfontolások. Én nem szarom le a közt és annak a tudatát. Te a barátom vagy, ha ezzel a kijelentéssel nem sértelek meg. :) Mindig élvezettel olvasom viaskodásainkat. Talán én vagyok a sósavcsepp a sejtplazmában, a riasztó reagens, mégis mondom: hiányoznak innen azok, akikkel életről, ételről, halálról, grenadírmarsról, hajnalról, a tetoválásokról, az esőről, az esőben megrozsdáló pénzérmékről, a szivarozásról, az elengedett kezekről, az ötödfeles jambusokról, a rímekről, a könyvtárak rejtelmeiről, a tavak és folyamok titkairól elmondanák azt, ami van.
Én nem idillt keresek. Az itteni létezés rejtelmei érdekelnek.
A dunaparti idilledről nekem egy másik idill jut az eszembe, szintén vizes téma. A Das Boot című filmben van egy jelenet - kihajózás előtt felsorakozik a tengeralattjáró legénysége. A hajóra beosztotott haditudósítónak a tudomására hozzák, most a parancsnok beszédet intéz a legénységhez. A parancsnok beszéde: "Nos, minden világos?" A legénység: "Világos!". Az első tiszt megsúgja a tudósítónak: ez egy hosszú beszéd volt.
Sajnos ismét ellent kell mondanom, ráadásul ismételgetni magam.
Valahol írtam: itt teljesen másak a tér-idő viszonylatok. Teljesen más minőségek keletkeznek, mint IRL. Ezek a másféle minőségek: szerintem értékek. Másként élünk itt. Másként nem vagyunk itt, mint IRL. Mást jelent itt az élet, a halál. Itt nem illendő 8 ezer karakternyi hozzászólást írni, itten rá vagyunk kényszerítve arra, hogy úgy olvassunk, ahogy Clancyt vagy Csáth Gézát sose olvasunk. Intenzíven írunk, olvasunk. Tömörségünk Tacitus olvasásának élvezetében is feloldódhatna: de nem, ide felhányjuk lelkünk legmélyét vagy napi élethazugságaink felszínes sár-csapadékát. Tudom, ami itt van, több, mint zavarbaejtő. Afféle katyvasz. De ha valaki komolyan venné...
Érdeklődésed megtisztel, de ez az elmélet ennél kissé bonyolultabb. Nincs más megoldás: keresd az egyszerű kérdéseket. Nincs jobb egy egyszerű kérdésnél, mint egy még egyszerűbb kérdés.
Elnézőbb nem lehetek azzal, aki nagyrabecsült bírálóm. Empátiamotor működik ugyan, de ez a társalgás számomra igen nagy kihívás. Logika, belátás, érvényesség, értékszemlélet. Nekem például feldagadt a bokám. Fülembe zavargó lelkek hahotáznak. De ez nem jelent semmit. Itt itt vagyok. Aki azt mondja, nekem feldagadt a bokám - ez a személy nyilván ödipálisan fixált -, az felelős-e azért, ha azt mondom: nem érdekelnek lelkének mankós kifogásai?
Szemöldökömet vakarom, miközben más nem jut eszembe: Spinoza is ateista volt, mégis istenről írt. Isten isten, asztal asztal. Szavak vannak, ha van jelentésük: kétszáz éve más volt, holnap más lesz, a jelen meg egy pocsék félreértés.
Kedves zsoltu, csak most kezdem érezni, mennyire sértő a hozzászólásod. Nem kéne magyarázkodásra kényszítőnek lennie, de mégis az. :( El vagyok kámpicsorodva. Gondolsz te arra, milyen lelki kárt okoz egy amolyan odavetett hozzászólás? Egy ajakbiggyesztés, egy lekicsinylő ujjcsettintés, egy lesajnálás? El kellene hinnem: minden körbeér? A szabadság szigetei a nettón lényegében azzal kezdődött, írtam, hogy egy böhömnagy állat kérdőre vont, buszra várakozva, a nyílt ég alatt miért merészelek rágyújtani egy Superlong Pall Mallra? Most hasonló nagyságú Kentet szívok, de ettől függetlenül mélységen el vagyok keseredve, én, a retro nick, egy kocsmai hangulat-párlat, egy nyóckeres érzés és reminiszcencia.
Találtam pár mondatot Elisabeth Heisenberg könyvében. Bepötyögöm ide.
"De volt-e még egyáltalán szabad döntésre módja? Egy dolgot viszont világosan felismert: ha tovább akar menni azon az úton, amelynek nekivágott, ha továbbra is meg akarja menteni a fiatal, ígéretes tehetségeket a háborútól és a katasztrófától, létrehozva 'a megmaradás és a szabadság szigeteit', akkor nem utasíthatja el az állást, nem hátrálhat meg kishitűen a háború és a náci korszak e legsúlyosabb korszakában."
Ez érdekes. Van valakinek véleménye Werner Heisenbergről?
Szigettenger.
Szigetek. Forgástest, orsó, halmaz. A gravitáció meredek kútjából olajfolt módjára szétterjedő emberi DNS.
Idézz fel egy grafikus megjelenítőt, amely a végletekig leegyszerűsíti az L-5 szigettenger adatforgalmát. Bekattan egy szegmens tömény vörössége; masszív négyszöge uralja a képernyődet.
Szabadpart. Szabadpart sok dolgot jelent, s a kúton fel és alá ingázó turisták számára nem mindegyik nyilvánvaló..."
P. s.: Az idézet forrása: William Gibson, Neuromancer, Grafton Books, 1984.
Lassankint éjjel egy óra van. Pár perce H. P. szólt hozzá vmelyik topicban, ahol zsoltuval kokettál.
Képzelhetném H. P. kiélezett figyelmét, mi történik abban a topicban: de ez nem az a topic. H. P-nak, aki most derivált nicken nyomul itten, lövése sincs arról, milyen
na, ozagennek csináltam egy topicot. írjon, hogy ne csak az írástükre legyen szép, ne csak töltôtollal. ne csak a forma legyen. tartalom is. aminek mindegy a forma, mint gondolatnak, hogy nick vagy húsvér.
hö, mondom oz, hö, csapj a lovak közé. olyat, ami már volt és mégsem. tudod. na gyí.
