Nos OK, elismerem, hogy amit ma az emberek szerelemnek neveznek, az nem egyezik azzal. amit én annak nevezek. DE. Én hiszek abban, hogy létezik önzés nélküli önzetlen szerelem, amit nem befolyásolnak a mások irányában való biológiai ösztönök! Nos én mind a mai napig kívánatosnak tartom a feleségemet, és kívánatosabbnak tarom a vele való együttlétet, mint akármelyik szupermodell bombázó nővel.
Ezek tények és tudatos döntések eredményei.
Nevezhetitek ti ezt pusztán szeretetnek, de azért gondolom látjátok a különbséget!
Kedves Rinpoce,
Ahogy Péternek írtam, ez erősen tudatállappot függő.
Tudod, ha igazán "megerősödsz", akkor már választhatsz. Ha már választhatsz, akkor nem rúgod fel x-ember életét. Azért nem , mert ha már választhatsz, akkor tudod hogy a helyzeted boldogtalanságának-boldogságának a kulcsa nem egy külső tényezőben (pl a szerelem), hanem benned van legbelül.
Bizonyos más tudatállapotban fixálódva meg nem leszel ilyenkor szerelmes, de ez nem fáj, mert a "szerelem" szellemi részét megkapja az ember akár a reggeli felkelő nap első sugarainak szimbólumától, vagy egy fűszálon megcsillanó harmatcsepp szimbólumától. Eleve a környezet mindennel együtt kezdi el "szeretni" az embert, persze beleértve a társunkat is. Egyszerű "működés". (De ez olyan elementáris hatású látásmód tud lenni, hogy csak na.)
Tudom hogy ezt nagyon nehéz elképzelni, de akkor megszűnik a "szerelem" különleges státusza. Tudod hogy szerelmes lehetnél más lányba, de nem választod, mert csordultig vagy egyébként is.
Mert ekkor nincs szeretet-hiány.
Talán a "hormonok" sem "úgy" indulnak be olyankor.
Ezzel csak az a baj hogy az emberi tényező és szabadsági fok nagyban bejátszik a kiválasztásnál is. Ott hogyan lehetnek benne biztosak hogy "Isten" szerkesztette össze őket? Ha nem így történt, akkor lehet válni?
Én inkább arra hajlok, hogyha "Isten" mindent áthat, akkor a válásnál is "ott" van.
Az a baj hogy eltérő emberi "minőségekről" beszélünk. Az amit te mondasz, bizonyos belső fejlődés után tényleg lehetséges. De akkor már az egyedek akár "öntudatlanul" is harmonizálják a környezetüket.
Az önzés érzelmi fejletlenség. A házasságban ez rendkívül nagy handicap, de a házasság egyben lehetőség is a fejlődésre. Az önzés eleve bizonyos mértékben fellazul ha az ember hajlandó fejlődni. Ahhoz már "kívülről" vagy "belülről" el kell fogadni valamit.
Az emberek tudatosan házasodnak, amiben fontos szerep jut a szerelemnek is. A szerelem pusztán érzelem, és sohasem tudatos döntés! DE az igaz, hogy a belöle kibontakozo szeretet már hozhat tudatos döntést.. Folyamatosan egybemosod a kettöt, pedig bizony nem egy..
Hát ezt magyarázom egy ideje! Hogy nem csak a hormonok mondják a magukét, hanem a tudat legmélyebb zugáig hatol a szerelem érzete, ha ugyan nem tovább! És akkor aztán sem éjjeled, sem nappalod, hiába vagy házas!
Ezért nem hiszem azt, hogy a házasságban élöket sohasem kisérti meg ez az érzés. Tudod Trafi: soha sem mond, hogy soha..
Azt viszont el tudom képzelni, hogy jozan meggondolásbol nem rugja fel miatta az ember egész életét..
Néha az állatoktól több szeretetet kap az ember, mint egyes keresztény nagyon hívő emberektől!
A nszerelmet te sem tudod kordában tartani, ha jön, ez nem tervezhető, sem nem kedvedre alakítható%!
A szabad döntésed barátom egy felekezeti dogmán alapul...., na mégsem döntöttél szabadon, hanem tudatos írányelvek szerint, ami mögött nem sok érzelem van, hanem értelem, megfontolás, tudatos tervezés???? Akkor a szereteted is előre kiadagolt és tudatos?
Mű ez nagyon, nem?
Nos a biológiailag megkivánás Isten ötlete volt, mert belé építette az emberbe! Mit ellenkezel hát és miért idegenkedel tőle?
Te eldönthetsz bármit is és az úgy is lesz nálad? határozott lehetsz és önbizalmad nagyon kiszélesedett....:)) Nem ismered az emberi természetet, magadét sem?
Ma még nincs más szerelem az életedben, sem feleségednek...., legyen úgy én ezt kívánom, hidd el!...., de ha jön egy érzés és egyre mélyebb és szélesen hat át ellenálhatatlanul...., akkor gondolj erre a beszélgetésre.....
Válás:
Amit Isten egybeszerkesztett, azt ember el ne válassza. Valószínűleg már a kezdeteknél van a baj. Az emberek nem meggyőződésből házasodnak, hanem puszta érzelemből. Ezért a sok válás.
A szerelem nem csupán érzelem. A szerelem tudatos döntés az "egy" mellett!
Az önzés (amiről a másik topicban beszélgetünk) az oka annak, hogy még a házastársak is elhidegülnek egymástól! Megdöbbentő az arány!
Csak a közvetlen munkatársi környezetünkben számolgattam, hogy minden második, harmadik embernek gond van a házasságával...
"a szerelem, bár kivételes élmény sok boldogtalanság okozoja.."
Nos ahogyan én látom: mindenki mást ért a szerelmen.
Van aki a házasságban látja a helyét, ahogyan én is, és van aki azon kívül.
Ha az előbbit vallod, akkor amellett, hogy "kivételes élmény" lesz nem fog egyáltalán boldogtalanságot okozni!
de bizonyos enzimek is kellenek ahhoz, hogy felfoghass valamit....
Felfoghatsz anélkül is de nem úgy ahogyan gondolod. A tudat különféle szintjeit remekül lehet vizsgálni elmélyült meditációban. Persze ezek csak szubjektív, a te "valóságrendszeredre" érvényes tények lesznek, de érdekes hogy különféle szubjektív rendszerek egymástól távol hasonló "felfedezéseket" tesznek e téren.
"tudományosan" azért nem lehet megfogalmazni a szerelmet, mert az csak kívülről vizsgálja a dolgokat.
Az hogy nem lesznek más nők ez rendben van, de ez nem szerelem hanem egy morális döntés a tudat által. Én egy szóval sem mondtam hogy az ember legyen azután hűtlen, miután helyreáll a hormonháztartás egyensúlya később.
Ha nem éreznéd azt a nagy "turbo boost"-ot az elején akkor nem azt mondanád hogy szerelmes vagy hanem azt hogy nagyon megszerettél valakit.
Ezzel nem kicsinylem le a szeretetet sem a szerelmet. Pusztán "ténymegállapítás" egy igen relatív rendszerben egy szubjektum által.
Mi a problémád a hormonokkal kapcsolatban? Azt nem "Isten" teremtette? Miért kivétel, miért lealázó?
A szerelem szimólumrendszerének fontos része a testiség. Enélkül nem szerelem hanem extra nagy szeretet. Ha plátói a szerelem, a férfiak nagy többsége akkor is aróól álmodozik minimum hogy megcsókolja a szíve hölgyét. (ez már egyfajta "testiség")
De hogy ne kiálts ördögöt, természetesen ez is csak a megfelelő egyensúlyban harmóniában működve fejti ki a lényegét egyébként eltorzul.
No ha ezzel esetleg egyetértesz, akkor miért baj hogy a hormonok is kiveszik a részüket a szerveződésből?
HA meglátsz egy számodra kivánatos egyént, akkor elsöre tényleg csak esetleg a hormonok indulnak be! DE az nem szerelem! A szerelemnek egy része a hormontermelés, és van egy meghatározhatatlan agyi része is.. HA meglátod a kedvest esel kelsz, pironkodsz, és megbolondulsz, ha nem látod mégjobban megbolondulsz.. Ahogy Trafi irta: nem tudsz dolgozni.. Itt nincs helye észbeli megfontolásoknak! Mit gondolsz, miért van az a sok válás?? Mert az ember többször lesz szerelmes életében, jo esetben ennek nagy részétr letudja fiatal korában, és idösebben már tényleg képes megfontolásokra..
Abban egyetértek a szerelem, bár kivételes élmény sok boldogtalanság okozoja..
A bűn által megrontott emberi természet valóban produkál ilyeneket, ez egyértelműen az önzés miatt van az életünkben.
Az ember társas lény, de úgy lett teremtve, hogy egy segítőtársa legyen. Nem több.
Ha megtalálod a társadat ketten lesztek egy testté. Innentől más nők nem lesznek az életedben.
Ha lesznek azzal boldogtalanná teszel mindenkit.
Hát lehet, hogy te egy szinten tartod magadat az állatokkal (bocs :-)) én azonban nem.
Mi igenis tudunk gondolkodni, és szabadon dönteni, de ugyanakkor felelősen is, tudva és mérlegelve a következményeket.
Lehet, hogy ez a több magnézuimtól van, nem tudom, de lehet, hogy te sem...:-)
Ha meglátsz egy szép, kívánatos nőt, és beindulnak a biológiai gerjedelmeid, attól még nem leszel szerelmes. A szerelem nem ösztönökön, és a vágyakon alapszik.
Én például eldöntöttem, hogy többé nem leszek senkibe szerelmes, mivel megtaláltam a társam, őt szeretem, ő is szeret engem, és kölcsönösen egymással megelégszünk.
Nincs helye más szerelemnek az életünkben.
Nem így van. Fekete fehérben nem lehet gondolkodni e téren sem.
A "szerelem" több dolog összessége, ennek egyik összetevője a biológiai folyamatok összessége. De egyátalán nem elhanyagolható. Sokan tényleg képtelenek gondolkodni ha szerelmesek, és ebbe nagyon nagyrészt belejátszik a hormonális manipuláció. Olyan mintha valami "narkotikum" lenne.
Nem provokálás képpen kérdem (tényleg), de mennyire szoktad önmagadat megfigyelni? Mennyire érzed a belső folyamataidat? Egy egy probléma vagy szorongás esetén nem szoktad érezni ahogy elönti az érrendszered ez vagy az?
Nem kell ennyire megriadni a test működésétől, miért lenne ez állati? Honnan tudod hogy a kutya szerelmes-e?
Már ne haragudj meg...., de szerinted mi az ösztön? Ha erről tartanál egy kis ismertetőt, hogy jobban megértsem szavaidat.....
Nos csupán biológia az agy müködése is, meg egy kis kémia, meg fizikai jelenségekkel átszőtt mechanizmus....., ami nlkül nincs éntudatod, sem ismereted, de még érzelmeid se! Magnézium hiányának tudható be egy-két depressziós tünet...., de bizonyos enzimek is kellenek ahhoz, hogy felfoghass valamit, mert ha hiányoznának netán akkor bibi lenne az immunrendszeredben....
Sok sok biológiai tényezőből áll össze az emberi érzelemvilág....., az egészséges lekiség....., az ember szellemisége....
A sexuális tőltetű vonzódás nem puska barátom....., ami csak úgy vktába elsűl.....
"Sokan gondolkodni is képtelenek a hormonoktól ha szerelmesek. :-)"
Amit te itt leírsz, az nem a szerelem, hanem az ösztönök által vezérelt szexuális töltetű vonzódás. Pusztán biológia, pontosan olyan, mint az állatoknál a "tüzelés".
Az ember azért annyival több az állatoknál, hogy ilyen szintre sülyesszük...
A szerelem általában megelőzi a választást, de meghagyja az illető szabad döntését.
Hááát... hogyan dönthetnél szabadon ha valójában szerelmes vagy? (nem csak elméletben , hanem vedd hozzá hogy beindul a természetes "drogtermelés" is :))) Ezt a biológiai tuningot mintha kihagynád a gondolatmenetből. Pedig fontos aspektus. "Hétköznapi" értelemben enélkül nem szoktak szerelemről beszélni. Sokan gondolkodni is képtelenek a hormonoktól ha szerelmesek. :-)
(Ha valaki meg a tudatával áthatol ezen a "biológián" akkor már nem beszélhetünk hagyományos szerelemről)
A "szerelem" ezért a klasszikus formájában sokkal inkább kötöttség, önmagunk belsejére fordított figyelemfókusz. Rávetítjük mindenféle belső ideákat a másikra és aztán csodálkozunk amikor kiderül hogy azoknak a kedves nem felel meg.
Sokkal ritkábbnak tűnik az amikor a másikat pusztán önmagáért (meg)szeretjük.(de ez már nemcsak (vagy egyátalán nem) szerelem, hanem szeretet is nagyban) Ehhez viszont "ismerni" kell a másikat, idő kell hozzá.
Ezt a "szerelem-fanok" gyakran lebecsülik, hiszen "tudod, nem éreztem azt a nagy bummot..."
agapé: Istenre és újjászületett keresztényekre irányul. Ez a testvériség alapja, forrása az ember (megelevenített) szelleme. Nem kell kiérdemelni, érdemtől, tulajdonságoktól függetlenül megillet mindenkit...
Értsd meg hogy ha valami mindenkit megillet akkor abba valóban mindenki beletartozik. Ha szerinted minden ember "újjászületett keresztény" akkor talán van értelme ennek a mondatnak, ha nem akkor bazi nagy önellentmondásba keveredtél.
Nem a szex, hanem a szerelem vállhat gyülöletté, ha valaki összetéveszti az önkéntes szeretetteli adományokat a "nekem jár" érzésével, ami a mai világban bizony soxor megszokott. És, ha nem kapta meg, bosszut szeretne állni azon, kit akár pár hete még szeretett..
Sok ember nem ismeri a megértést és a lemondást...
Rendben van zsolti kigyüjtötted. De mivel itt a forumon vannak más vallásuak is söt vallás nélküliek is, ezekre valo tekintettel, vagy tisztelve ezeket a forumlakokat, megkérlek saját szavaiddal válaszolj a problémára, ami felmerül...
A szeretetnek számtalan formáját ismeri a biblia, de vannak emberek akik csoportosítással leegyszerüsítik, holmi görög filkozófiai rendszerbe ágyazva, de ettől még messze más értelmezése is lehet.... bele nem illően egy skatulyába!
írod: """ c) érosz: csak az Ószövetség görög fordításában szerepel. A szenvedélyes, másiktól testi kielégülést váró szeretet (szex). Önmagában nincs benne az agapé és a filosz, csak ha egy értékrenden (házasságon) belül történik. """
Nos egyértelmű, hogy eleve keresztény írányelvekről beszélsz itt!
Erósz istennő mitológiai képéről adaptálták a szónak értelmezését..., de ebben az esetben sem érted te sem, hogy valójában egy emberi érzésmechanizmusról van szó!
Mit kell belekotyvasztani holmi egyházi értékrendet?
Az mellett fogalmad se nincs, hogy igazán mit is állitasz! Úgy látszik, hogy te értelemben tudsz csak valamit az ideális szeretkezésről, amit kinondottan egy házasági kapcsolatra szükítettéál le!
Avarsius püspök vezette be 104 körül a házasság intézményét...., egy férfi és egy nő pap előtti összekötése cimén! Az előtt egészen más alapokom nyugvott, pl. a többnejüség lehetőségén és a két felnőtt személy bevált tanuságára!
A sex, hogy válhat gyülöletté????? Talán a no sex-re gondoltál? Mit tudsz te egyáltalán a sex-ről, hogy oly bátran kimondod a nagy szavakat, de ismeret az minimum, a megszokott és patyolatfehér látásmód?
Mit tudsz az emberről, mint müködő biológiai, kémiai, fizikai anyagról? Mitől szennyes a vágy , a testi kielégülés, mitől üres és hiába való?
A sexualítás lélektanáról van é némi fogalmad, mint gyakorlónak, avagy még nem jutottál a tapasztalások mezejéig?
Nos mitől másabb a sex a házaságban, mint annélkül?
