"A modern orvostudomány éppen egy bevehetetlennek gondolt területre, az élet és a halál közötti határmezsgyére terjesztette ki az emberi életért vívott háborút. És ebben a legfőbb eszközök az úgynevezett reperfúziós technológiák.
A modern orvostudomány újításai talán képesek a lehetetlenre: újrahúzzák az élet és a halál közötti határvonalat. Egyre több bizonyíték utal ugyanis arra, hogy a halált nem feltétlenül kell egy végleges állapotként felfogni, hanem bizonyos esetekben visszafordítható. Az úgynevezett reperfúziós technológiák, amelyek segítségével lehetővé válik az agy és más szervek újjáélesztésére, így aztán alapjaiban változtathatják meg azt a jelenséget, amit eddig halálnak gondoltunk. A témának a New Scientist szentelt egy hosszabb cikket – mi pedig lentebb ezt foglaljuk össze röviden.
Zvonimir Vrselja, a Yale Egyetem idegtudósa és csapata forradalmi kísérletet végzett: egy levágott sertés agyát négy órával a halál után egy speciális perfúziós géphez kapcsolták, amely különféle vegyületekkel teli oldatot pumpált az erekbe – igazi Frankestein-film, és akár csak a képzeletben, úgy a valóságban is meglepő eredmény született: az agykéreg színe visszaváltott rózsaszínre, az agysejtek ismét fehérjéket kezdtek termelni, és metabolikus aktivitást mutattak, mintha az agy még élne. Bár az öntudat jeleit nem lehetett felfedezni, az agy egyértelműen nem volt “halott” sem a szó klasszikus értelmében.
Mi a következő lépés? Az emberi agy. Ám azért itt már óvatos léptekre van szükség: az etikai kérdések ugyanis súlyosabbak, mint a disznók esetén. Hiszen nagy kérdés, hogy ha egy emberi agyat visszahozunk a sejtaktivitás szintjére, de a tudatot nem állítjuk helyre, az életnek tekinthető-e? És mi történik, ha valaki mégis egyfajta öntudatra ébred ebben az állapotban? Azonban amennyire nehéz a fenti kérdésekre választ adni, épp olyan óriási potenciált hordoznak ezek a technológiák. A kutatók például Alzheimer- és Parkinson-kórt orvosló gyógyszereket tesztelhetnek élő agysejteken, ami jelentősen felgyorsíthatja a gyógyszerfejlesztést.
Hogy ilyen esetben mi etikus és mi nem, mi az, ami még elfogadható, mindaz valójában egyetlen dologra vezethető vissza, arra, hogy mit tekintünk halottnak.
Mint az NS cikke írja, a halált sokáig az élettani folyamatok visszafordíthatatlan megszűnéseként határozták meg. Az Egyesült Államokban például a “Uniform Determination of Death Act” szerint az ember akkor halott, ha a keringési és légzési funkciók, vagy az agyműködés teljesen és visszafordíthatatlanul megszűntek. Azonban a baj tehát éppen az, hogy a “visszafordíthatatlan” szó a legújabb kutatások fényében nem biztos, hogy túl szerencsés választás. Egy 2023-as tanulmányban a kutatók például olyan emberek agyi aktivitását elemezték, akik életfenntartó gépről kerültek le. Meglepő módon, az agy bizonyos területei “fellobbantak”, és gammahullámokat – a tudatosság jeleit – mutattak, még percekkel a szívleállás után is. Más kutatások szerint egyes emberek tudatos élményekről számoltak be a szívleállásuk alatt.
A konkrét gyakorlati módszerekre rátérve látható, hogy hála az újonnan kifejlesztett, életmentő technológiáknak, kezd nagyon kitolódni az a határ, ahonnan valakit vissza lehet hozni. A reperfúziós sérülések jelentik az egyik legnagyobb kihívást a halott sejtek regenerációja során, mivel ezek akkor alakulnak ki, amikor az oxigénhiányos állapotban lévő szerveket hirtelen oxigénnel látják el. Ilyenkor az oxigén visszatérése intenzív kémiai reakciókat indít el, amelyek károsítják a sejteket és szöveteket. Ez a folyamat gyulladást, sejthalált és további szervkárosodást okozhat, ami akadályozza a regenerációt és a funkciók helyreállítását.
Vrselja és csapata nemrég azonban kifejlesztett egy “BrainEx” nevű gépet, amely gyógyszerek és speciális vegyületek segítségével megvédi a sejteket az oxigén visszatérésekor fellépő, fentebb bemutatott károsodástól. Ez a technológia volt az tehát, amivel sikerült sertésagyakat újraéleszteni, és ezen gép “testvér készüléke”, az “OrganEx” segítségével pedig egyéb szerveket is megőrizhettek hosszabb időre.
Az OrganEx már emberek esetében is alkalmazható a szervtranszplantációk esetében, aminek köszönhetően kitolódik az idő, ameddig a szervek életképesek maradnak a halál beálltát követően. A technológia különösen ígéretes lehet olyan emberek esetében, akik szívmegállás után kerülnek kórházba. A CARL (controlled automated reperfusion of the whole body) nevű eszköz viszont már nem transzplantációt segítő, hanem életmentő készülék: ennek a segítségével a szívmegállást szenvedett betegek 42%-át sikerült megmenteni, és ezek közül sokan normális kognitív funkciókkal fel is gyógyultak. Habár akadnak tehát még tisztázandó kérdések, a kutatók abban azért egyetértenek, hogy az eddigi fekete-fehér határvonal – élő vagy holt – helyett egy szürke zóna kezd létrejönni, vagy bizonyos értelemben tágulni. Az emberi életért vívott küzdelemben ugyanis a határköveket eddig is egyre kijjebb raktuk a legkülönbözőbb újraélesztésre alkalmas technológiákkal és kezelésekkel. Az orvostudomány evolúciója azonban most sem állt meg, akit ma menthetetlen esetnek gondolunk, az holnap talán rutinszerűen megmenthető lesz – eközben pedig ismételten újra kell definiálnunk, hogy valójában mit is jelent az félelmetes szó, hogy “halál”."
Az elismert orvosprofesszor úgy véli, hogy a “halál csupán egy társadalmi konvenció, amely nincs összhangban a tudományos tényekkel”.
“Ha holnap szívrohamot kapnék, miért maradnék halott?”
A fenti meglepő kérdést nem egy ötéves, és nem is Drakula gróf tette fel, hanem egy eléggé elismert orvosprofesszor: Dr. Sam Parnia, New York-i Egyetem Langone Medical Center orvostudományi docense, akinek a halálközeli élmények a szakterülete. Parnia azt vallja, hogy az orvosi technológia fejlődésével a hagyományos értelemben vett halál már nem feltétlenül végleges.
Parnia a The Telegraphnak adott interjúban beszélt minderről, és ennek során némi kritikát is megfogalmazott az orvostumánnyal szemben, amiért nem konncentrál eléggé a halál és a haldoklás kutatásával kapcsolatos eredmények gyorsabb integrálására. Pedig Parnia szerint ezen a téren az elmúlt öt évben jelentős előrelépések történtek, amihez a saját kutatásaival is hozzájárult. Ez utóbbi szerint például az eddigi felfogással szemben az agy még órákkal, sőt akár napokkal azután is megmenthető lehet, hogy valakit halottnak nyilvánította.
A fenti cikkünkben részletesebben is taglat kutatás során például, amelyet Parnia laboratóriuma végzett, a tudósok megfigyelték, hogy néhány betegnek akár egy órával a szívük leállása után is voltak emlékei a halálközeli élményeikről. Ezeknél a betegeknél az agyi aktivitás is hasonló jelenségre utalt. A vizsgálatban résztvevők 40 százalékánál ráadásul az agyi aktivitás visszatért a normál vagy közel normál szintre egy órával a szív- és tüdő újraélesztés (CPR) megkezdése után.
Parnia más tanulmányokat is említett, köztük egy hátborzongató kísérletet a Yale Egyetemen, ahol a tudósok órákkal az állatok leölése után “újraélesztették” a lefejezett sertések agyát.
Mindezen kutatások alapján jutott tehát Dr. Parnia arra következtetésre, hogy tévhitben élünk, ha a halált véglegesnek hisszük – vagy amint az interjú során fogalmazott:
“A halál csupán egy társadalmi konvenció, amely nincs összhangban a tudományos tényekkel.”
Szerinte a megfelelő eszközökkel és kezelésekkel a haldoklás folyamata visszafordítható, és így inkább emlékeztet egy “sérülésre”, mint végleges, lezárt állapotra. Az olyan technikák ugyanis, mint az extracorporális membrán oxigenizáció (ECMO), amely a szív és a tüdő működését váltja ki azok leállása esetén, valamint bizonyos gyógyszerkombinációk – amelyeket Parnia “CPR-koktéloknak” nevez (tehát újraélesztési koktél olyan szerekkel, mint például az epinefrin, a metformin, a C-vitamin, a vazopresszin és hasonlók) – igenis visszaránthatják az embereket a halál küszöbéről."
Hol van leírva, hogy Isten (mindenki helyettesítse itt be a neki tetsző felsőbb rendű lényt-intelligenciát) nem láthatja a saját teremtményének bármelyik aspektusát?
Egy XVIII. századi angol kutató, - Edmund Gurney - Phantasms ofthe Living (Az élet illúziói) című, Londonban, 1886-ban kiadott tanulmányban írta meg az alábbi esetet:
"...Egy Wesermann nevű német üzletember 1808-ban rádöbbent, fel tud bukkanni barátai álmában. Számos érdekes kísérletet végzett így, például négy ízben tetszése szerint irányította barátai álomképeit.
Az ötödik kísérlete azonban igencsak meghökkentőnek bizonyult. Egyik éjszaka, tizenegy órakor N. hadnagynak egy öt éve halott hölgyről kellett volna „álmodnia”. A hadnagy azonban nem aludt, a franciák elleni hadjárat részleteit taglalta egyik bajtársával. Miközben így társalogtak, a kérdéses időpontban kinyílt az ajtó, és bejött rajta az öt éve halott hölgy, födetlen fővel, fehér ruhában, fekete zsebkendővel a kezében.
Hármat biccentett a hadnagy barátja felé, majd a tisztnek intett a fejével, halványan elmosolyodott, megfordult, és kiment az ajtón. A két férfi meglepetésében egy pillanatra megdermedt, aztán kirohant a folyosóra a nő után. Ő azonban eltűnt. A kapus őrszem pedig megesküdött rá, egy lélek nem sok, annyit sem engedett be aznap este..."
Éjszaka szerintetek kicsit meghal az ember(pontosabban máskor is ha alszik épp).Mikor alsziik az ember akkor is öntudtalan állapotban van.Régen olvastam már ezt de igaz lehet.
1 Kor. 15.19:Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk.
Ésa. 26.19:Megelevenednek halottaid és holttesteim fölkelnek: serkenjetek föl és énekeljetek, a kik a porban lakoztok, mert harmatod az élet harmata, és visszaadja a föld az árnyakat!
Jer. 12.15:És azután, ha majd kigyomlálom őket, ismét könyörülök rajtok, és visszahozom őket, kit-kit az ő örökségébe, és kit-kit az ő földére.
1 Sám. 2.6:Az Úr öl és elevenít, Sírba visz és visszahoz.
Ezék. 37.12-14:Annakokáért prófétálj, és mondjad nékik: Így szól az Úr Isten: Ímé, én megnyitom a ti sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! s beviszlek titeket Izráel földjére. És megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, mikor megnyitándom sírjaitokat és kihozlak titeket sírjaitokból, én népem! És adom az én lelkemet belétek, hogy megéledjetek, és leteszlek titeket a ti földetekre...
Malak. 4.5:Ímé, én elküldöm néktek Illyést, a prófétát, mielőtt eljön az Úrnak nagy és félelmetes napja.
Mát. 17.12-13:De mondom néktek, hogy Illés immár eljött, és nem ismerék meg őt, hanem azt mívelék vele, a mit akarának. Ezenképen az ember Fiának is szenvednie kell majd ő tőlük. Ekkor megértették a tanítványok, hogy Keresztelő Jánosról szóla nékik.
"A természetes halál előtti utolsó órákban sok ember reakcióképtelen, kómaszerű állapotba kerül, amikor már nem képes reagálni a környezetére. A halálközeli élményekről szóló beszámolók gyakori eleme azonban, hogy a haldokló szokatlan hangokat hall, sőt, olyan esetről is tudni, amikor a beteg még azt is hallani vélte, amikor épp halottnak nyilvánították.
A Scientific Reports című tudományos folyóiratban 2020 júniusában megjelent tanulmány szerint a kutatók először találtak gyakorlati bizonyítékot arra, hogy egyes emberek még akkor is hallanak, amikor órákkal a haláluk előtt már nem reagálnak semmire. A Brit Columbiai Egyetem tudósai EEG-indexek segítségével mérték a Szent János Kórház hospice-betegeinek agyának elektromos aktivitását, amikor még eszméletüknél voltak, és miután öntudatlan állapotba kerültek. Egy fiatal, egészséges résztvevőkből álló kontrollcsoportot is felhasználtak a kutatás hitelessége érdekében.
A kutatók figyelték a hangokra adott agyi válaszokat, és megállapították, hogy az öntudatlan, haldokló betegek hallórendszere hasonlóan reagált, mint a fiatal, egészséges kontrollcsoportban lévőké.
Ez pedig arra enged következtetni, hogy a haldokló agy még öntudatlan állapotban is reagál a hangokra, és hogy a hallás lehet az utolsó az érzékeink közül, amely a halál beállta előtt megszűnik.
A halálközeli élmények (angolul: Near-Death Events, NDE vagy Near-Death Experience NDE) közel sem csupán tudományos fantasztikus filmekbe illő, vagy a vallással kapcsolatos események. A klinikai halálból visszatérő betegek beszámolóiban egymástól függetlenül is sok a közös elem, ilyen például, hogy teljesen megszűnik a testüket gyötrő fájdalom, fényt látnak egy alagút végén, vagy egyéb vizuális élményeket tapasztalnak. Gyakran az érintettek azt tapasztalják, hogy a saját testük felett lebegnek.
Bár a nyilvánosan dokumentált halálközeli élmények nagy többségét kellemesnek, sőt eufórikusnak írták le, tény, hogy nem minden NDE ilyen pozitív, némelyik kifejezetten felkavaró. Egy férfi például pánikszerű állapotról számolt be, amely akkor tört rá, amikor felülről látta a saját testét, illetve a kiérkező mentősöket, akik épp újraélesztették őt. Hiába kiáltozott nekik, hogy „tegyék vissza” a testébe, azok nem hallották őt, ezután pedig mély sötétségen keresztül egy fényes pont felé repült nagy sebességgel, miközben árnyalakok mellett suhant el, akik úgy tűntek, mintha az elhunyt hozzátartozói lennének.
Néhányan őket körülvevő, teljes sötétséget tapasztaltak, amit a „semmiben való lebegésként” írtak le, ami úgy tűnt, örökké tart. Egy nő, aki megrepedt petevezetéke miatt került a halál közelébe, arról számolt be, hogy "szörnyű lények, szürke zselatinos csápokkal” ragadták meg és karmolták össze őt. A hölgy azt mondta, a lények szörnyű hangja és a leírhatatlan bűz még 41 évvel később is élénken él benne, és a közhiedelemmel ellentétben, ő nem találkozott jóindulatú fénylénnyel, nem pergett le előtte az élete, az élmény pedig egyáltalán nem volt se szép, sem kellemes."
"Az Egyesült Államokban évente mintegy 750 ezer embert próbálnak meg újraéleszteni szívmegállást követően, de ez csak körülbelül 10 százalékuknál sikerül. Bár a klinikai halál állapotában lévők esetén széles körben az a feltételezés, hogy nincsen tudatos észlelésük, korábban néhány kutatás már állapított meg náluk agyi aktivitást. Egy frissebb kutatás szerint azonban a szívmegállást túlélő és a klinikai halál állapotából visszatérő betegek több mint fele intenzív álmokról, észlelésről, testen kívüli élményekről számolt be – írja a Big Think ismeretterjesztő online lap.
A Resuscitation folyóiratban júliusban megjelent tanulmány szolgál további bizonyítékokkal arra vonatkozóan, hogy a szívmegállás idején is dolgozik az emberi tudat és létezik kognitív aktivitás, valamint hogy a tudat működésekor tapasztalt „normális” agytevékenység és különféle agyhullámok jelenléte a szívmegállás után és az újraélesztést követő egy órában is kimutatható.
Sam Parnia, a New York-i Orvosi Egyetem kutatója és kollégái 567 olyan beteget vizsgáltak, akinél szívmegállás lépett fel, 25 amerikai és brit kórházban. Közülük 213 betegen hajtottak végre sikeres újraélesztést, vagyis kardiopulmonális reszuszcitációt (CPR) úgy, hogy közülük 53 beteg (9,3%) felgyógyulva távozhatott a kórházból. 85 páciensnél az agyi tevékenységet elektroenkefalográffal (EEG) monitorozták.
A túlélők valamivel több mint fele, vagyis az 53 emberből 28 töltötte ki a kutatócsoport által készített kérdőívet a betegek tapasztalatairól. Közülük 11 válaszadó számolt be a CPR idejéről származó észlelésekről, emlékekről annak ellenére, hogy nem mutatták annak jeleit, hogy tudatuknál lettek volna.
Válaszaik nagyon széles skálán mozogtak, amelyeket a kutatók az emlékek vagy észlelések, transzcendens tapasztalatok és hangalapú vagy vizuális észlelések kategóriáiba soroltak. Néhányan álomszerű, mások testen kívüli élményeket festettek fel, és voltak, akik a halál élményét írták le a kutatóknak. Egyikük ezt írta:
„Már nem voltam a testemben. Súlytalanul és fizikalitás nélkül lebegtem. A testem felett voltam, közvetlenül az intenzív terápiás műtő mennyezete alatt, és figyeltem a jelenetet, ami alattam történt. Mintha emelkedettebb lettem volna. Olyan hely volt, aminek semmi köze nincs semmilyen materiális tapasztaláshoz.”
Ezek az eredmények azokat a korábbi tanulmányokat támasztják alá, amelyek szerint olyan állapotokban is jelen lehet az emberi tudat, amikor klinikailag nem mutatható ki a jelenléte. A kutatók úgy vélik, hogy az általuk megfigyelt agyi tevékenységeket az agy működését gátló (diszinhibíciós) folyamatok magyarázhatják, amelyek addig „alvó” neurális hálózatok aktiválódásához is vezethetnek."
A multiverzum minden univerzumba(n meg)születtem, ámde többségükben már meghaltam. Csak ebben és még néhány univerzumban létezek. Van tehát az az (egy) univerzum, ahol legtovább él(het)ek – aminek végén már egy fénytelen, végtelen alagút vár.
Bizonyítás
Na tehát. Amíg élünk, addig érzékelünk – amiből következően: amíg érzékelünk, addig élünk. Mi következik ebből?
Nem kell parázni! A halál nem érzékelhető létállapot...
