További adalék: az, hogy a fosztóképzős szó automatikusan lehet határozószó is, nem csak melléknév, a modalis-essivusi -(A)n ottlétének bizonyítéka: hangtalan állat : hangtalan(ul) suhan.
> Nekem ez a magyarázat nem meggyőző, ugyanis példának a meztelen, hirtelen szavakat hozza fel, amelyek fosztóképzős alakok, ahol az n a képző része. Aki ezt érti, magyarázza meg nekm is.
Valahol már szó volt róla, de most nem találom. A zanzája: a fosztóképző eredeti alakja csak -tal/tel miként ezt az obi-ugor megfelelők, valamint megőrzött régiségként a fiatal (< 'ivaréretlen < nincs gyereke') és a nyelvjárási sajtal 'sótlan' mutatják. Az eredetileg opcionális és különálló -n modális toldalék csak később olvad egésszé a -tal/tel toldalékkal.
Az igenevek esetén egyébként nem ritka egy példa nélküli egy ilyen -n elem megjelenése ill. eltünése: utalnék itt a -va/ve ~ -ván/vén képzőpárra (ill. az ezzel párbaállítható fgr. ma-infinitívuszokra, ill. a finn E/3. *-va/vä ~ T/3. -vat/vät igeragra). Ez az -n finit igén is megjelenik a lőn, vagyon típusú 3. személyű igeragok formájában.
Na, akkor nézzük a magyarázatokat, méghozzá hátulról:
eleve - n Ez az -n melléknévi határozói rag
Nekem ez a magyarázat nem meggyőző, ugyanis példának a meztelen, hirtelen szavakat hozza fel, amelyek fosztóképzős alakok, ahol az n a képző része. Aki ezt érti, magyarázza meg nekm is.
eleve: régi alakja a jelen idejű melléknévi igenévnek (élő).
Ez a TESz etimológiája.
Hasonló megoldást ad az EWUng az eleve-re, csak az elő ősalakjának tekinti.
>Akkor most ti jottok a magyar eleven adatolasaval, azt en neten nem tudom meg :-)
Én intuitíve az él igéhez kapcsolnám.
---------------
Anno kétszer csodálkoztam rá az angol tilt szóra. Egyszer mikor flipperezés közben (az angol nyelvű „pshycho pinball”-on), a sok löködés végett kigyúladt a TILT tábla — akkor nem tudtam volna megfogalmazni, de zsigerből furcsáltam, hogy a magyar tilt jövevénszó lenne —; másodszor pedig, mikor rájöttem az angol tilt jelentésére, az:|| az első megdöbbenésem utáni hiedelmem ostobaságára.
Az eleven a regi angolban endleofannak hangzott, es a tobbi a tobbi german nyelvben fellelheto formaja arra mutat, hogy a kozos forras a german *ainlif. (Ld. meg nemet elf - a szerk.)
Ez a szo az *ain- (=egy), es a *lif ~ *lib- (=maradek) szobol van osszeteve, azaz egy marad (one left) a tiz folott. Ugyanigy a twelve = ketto marad (two left).
----
Akkor most ti jottok a magyar eleven adatolasaval, azt en neten nem tudom meg :-)
Mindenesetre a kapcsolat alatamasztasahoz szukseges, hogy ne legyen adat az elevenre az elott, hogy az angolban kialakult volna.
Érdekes felfedezésem van:
Gyermekkoromban sokat voltunk a jászságban a rokonoknál, ahol pesti gyerekként állandóan az istállóban, az állatokkal próbáltam játszani:
szüleim mondták is "ne rosszalkodj!", mire a rokonok válaszoltak "nem rossz ő, csak eleven!".
Én november 3-án születtem, azaz skorpió vagyok, meg a 11. (eleventh) hónapban is születtem.
A jászságiak a vérmérsékletemre, viselkedésemre értették, hogy eleven-fajta. Ez hasonlatos az állatoknál a téli alom, nyári alom, tavaszi ellés, stb. megállapításokra, ahol a kinézetből, viselkedésből lehetett következtetni a születés idejére.
Tehát a jászsági magyarok régóta használják, használták az eleven kifejezést, és bár mint tizenegy nem, de a mögötte álló értelemben vett novemberi-tizenegyes(időbeli születésű)jelentéssel igen.
Honnan vehették ők az eleven szót?
eleven - elővén - koravén - korán önnálló?
Lehet, hogy a magyar és az angol nyelv közös szavát találtam, tehát valamikor egy nyelvük volt?
( Előre is elnézést, ha valakinek túl merész -ezen okfejtés, de hátha valaki hozzáértő tud valami más magyarázatot adni rá...)
