Szerintem nem lesz vége a történelemnek, de nagyon életszerű akár még a mi életünkben egy új világrend megvalósulása. Ez az új világrend egy statikus világ lesz, ami alatt azt értem, hogy semmi érdekes, forradalmi dolog nem fog történni.
Nem lesznek világháborúk, de nem lesznek nagy felfedezések sem. Nem lesznek forradalmak, nem lesznek válságok, nem lesznek nagy globális átalakulások. Minden nagyjából egyforma lesz és nagyjából változatlan
Ez az állapot akár évezredeken át is fennállhat majd.
Minden kiszámítható lesz és semmi sem fog változni.
Az nem baj, hogy a szakértők is kb ugyanígy fogalmazzák meg, azt a valamit, amit jobb híján hatásvadász módon a történelem végének neveztek el?
Szóval eléggé hosszan és kissé unalmasan írtad le potnosan ugyanazt: a történelem végét... ;)
Tehát szerinted is közeleg a történelem vége. Értjük, egyetértünk. Köszi! 8)
Hogy rádöbbenj erre, nézz utána kérlek, hogy mi a történelem fogalma és mi a történelem vége nevezetű viszonylag újonnan bevezetett koncepció..!
A nagy, globális döntéseket egy, a jelenlegi nagyhatalmú országok vezetői fogják meghozni, titkos vagy félig-meddig titkos paktumok formájában. Nekik elemi érdekük lesz a status quo fenntartása.
Az emberek nagyrésze értelmetlen, könnyen gépesíthető munkát fog végezni, aminek a valódi célja az lesz, hogy lekösse őt.
...lesznek dolgok, amik most alapvetőek - például: saját autó, saját lakás - amiket sohasem fogsz elérni életedben, akármennyit is gürcölsz. Ezeket csak a társadalom legteteje fogja megkapni. Aki odaszületik, annak nagyon nagyot kell hibáznia, hogy onnan kikerüljön. Aki nem, annak szinte semmi esélye nem lesz oda kerülni, akármennyit is küzd érte, akármilyen szorgalmas.
Az átlagember élete azzal fog telni, hogy a napi betevőt megkeresse, vagy talán annál egy picivel - de sohasem sokkal - jobb életet éljen. Ezért cserébe majdnem az egész napja munkával fog telni.
Ha megszületsz, beleszületsz egy társadalmi osztályba, ahonnan lejjebb csak akkor csúszol, ha nagyon fasz vagy. Feljebb kerülni meg semmi esélyed nem lesz, akármennyit is kaparsz.
Te öö figyi csak, az nem baj, hogy mindez éppen most is nagyjából pontosan így van..? ;)
Nagyjából azt is mondhatnám, hogy megvalósul a kommunizmus.
Tényleg? Tehát szerinted (idézlek):
Ha megszületsz, beleszületsz egy társadalmi osztályba, ahonnan lejjebb csak akkor csúszol, ha nagyon f... vagy. Feljebb kerülni meg semmi esélyed nem lesz, akármennyit is kaparsz.
Ez jellemző lenne a valódi kommunizmusra, ott nem véletlenül teljes társadalmi egyenlőség van, és nincsenek osztályok?
Jó persze más kérdés, hogy a már megvalósult, kommunizmusnak tévesen nevezet "társadalmi modellekre" gondoltál, akkor igazat kell adjak... (az összes többi általad sorolt attributum nagyjából stimmel szerintem is, node nem a valódi utopisztikus, marxi kommunizmusra, hanem a megvalósult sztalini jellegű terrodiktatúrára)
Igazad van bocsánat, valóban ott nem a pluralizmus, tolerancia és liberalizmus társadalma van, de az esélyegyenlőség megvan és egyfajta szocializmus. A sorolt dolgok együttes erős megléte a fejlett társadalom jele. Japán valóban ilyen szempontból nincs az élen, annak ellenére hogy gazdaságilag igen és a jólét és ebből következő szociális helyzet is magas szintű... Nem tudom miért vettem ide Japánt, tényleg butaság volt. Legyen helyette mondjuk mittudomén, mondj egyet a környéken! Mondjuk Dél-Korea jó lesz?
De én most csak két apróságra reagálnék:"bár vannak élenjáró társadalmak, melyek meglehetősen közel járnak, pl Svédország, Japán"
Japán ??? ebből a szempontból ??
Illetve a Fukuyamáról azóta kialakult sommás véleményem osztanám meg. Erősen hajlik arra amerre épp a szél fúj. Előbb a történelem vége, aztán meg szinte a "konzervatív forradalommal" egybecsengő nézetek ?
Ezek után elképzelni sem tudom, hogy a 2009-es gazdasági "megingás" utáni helyzetről hogyan nyilatkozna.
Ok. Örülök hogy egyetértesz, de akkor nem értem a reakciód. Az idézett nemzetközileg elismert történész professzor, liberális demokráciáról értekezett; ám te válaszul "álságos libsi birodalomról" beszéltél. Mint immár megegyeztünk: a kettő mást jelent...
Azt gondolom, hogy az "álságos libsi birodalom" ami a fejlett világ jelentős részében, valóban jelen van, egyáltalán nem liberális. Ugyan eltűri, mitöbb manipulatíve alkalmazza külsőségeiben és néhány nem stratégiai jelentőségű területen a liberális elveket, de alapvetően egy atokratikus kvázi rabszolgatartó, gyarmatostító, elitista, önkény- és erőszakszövetség ill birodalom. A mai uralkodó "fejlett" társadalmi rend emberellenes, méltánytalan, közvetett népírtást hajt végre folytatólagosan. A polgára nem a liberalizmus és pluralizmus jegyében élő szabad induvidum, hanem agyhalott, agymosott, kiszolgáltatott, kizsákmányolt rabszolga zombi, még akkor is ha valamelyest jobban fizetett, és szűk látókörében a jóllét illúziója kábítja...
Azonban az alapelv nem rossz. (akárcsak a egyéb izmusoknál: tartalmaz igaz, helyes, őszinte, korrekt elveket is)
Ha nem lennének liberalista fundamentumok a fejlett húzó-civilizációban, akkor a csirketolvaj kezét még mindig levágnák, az adócsaló hazaárulóként bitóra kerülne és tehát valamiféle inkvizítor jelleg állna fent ma is (aminek újraéledésére sajnos most egyre több jel utal, az emberi elhülyülés, és elzombisodás biztos jeleként)...
A felvilágosult liberalizmus teszi lehetővé azt, hogy kialakuljon a társadalmi igazságosság és esélyegyenlőség, jog előtti egyenlőség, vallásszabadság és teljes pluralizmus; bármiféle (társadalmi helyzet, származás, vallás, etnikum, státusz stb) megkülönböztetés, preferencia elvetése, illetve az ilyen megkülönböztetések, kasztosítások, megbélyegzések tekintetében rámutatás a biztos igazságra: téves és vagy hazug, nevetséges, ostoba, túlhaladott csökevények ezek.
A valódi liberalizmus valójában nem más, mint a korábbi utópisztikus társadalmi modellek (bizony a fasizmus is - legalábbis részlegesen, a kommunizmus és szocializmus, valamit a tőkés-kapitalista, kvázi dzsungeltörvényen alapuló versenyelvű rendszer - mely utóbbiban mellesleg most mi is élünk leginkább) helyes elemeinek felhasználásával való továbbfejlődése.
Ne temessük tehát a liberalizmust, hiszen meg sem valósult még igazából (bár az is igaz egyetlen egy elv sem valójában). Azt gondolom egy anarchikus (bármi tekintélyelv nélküli), pluralista, liberalista társadalom még nem alakult ki sehol (bár vannak élenjáró társadalmak, melyek meglehetősen közel járnak, pl Svédország, Japán), tehát egyet kell értsek: a történelem vége szerintem sem jött még el, hiszen szerintem akkor lesz az, ha minden számottevő régióban a társadalmak eljutnak oda...
Nem szerencsés keverni a liberális fogalmának köztudatbéli (illetve legalábbis bizonyos rétegek köztudata béli) torz változatát, a valódi tudományos jelentésével...
A Szovjetúnió ill a keleti blokk felbomlásakor néhányan a történelem végéről beszéltek, azonban most ismét hasonló planetáris jelenség van az arab világban. Vajon a régi fanatikus vallási ill egyéb diktatúrák (akár pl Kína szofisztikált átmenete, kommunizmusból kapitalista piacgazdaságba) felszámolási ill konverziós folyamatainak lezajlása után (ez vajon bele fog-e férni néhány évzizedbe vagy hosszabb lesz?) beszélhetünk-e majd a történelem végéről...?
Azt hiszem, a hegeli-marxi meglátás mindmáig nagyon is érvényes, amennyiben létezik a politikai- gazdasági fejlődés folyamata, és az út végén a piacorientált liberális gazdaság valamilyen formája van. Nem történt semmi, ami ezt jelentősen módosította volna. Nem kétséges, hogy jelenleg egy regressziós időszakban élünk. Az 1980-as évek végén hetven-nyolcvan liberális demokrácia volt a világon, ez a szám idővel kb 140-re nőtt. Most az összehúzódás korában élünk, ugyanis sok olyan állam, amelyről feltételeztük a demokratikus átmenetet, visszacsúszik a tekintélyelvűség valamilyen formájába - a legklasszikusabb eset Oroszország. Egészében azonban a demokrácia rengeteg helyen aratott győzelmeket, és ezek legtöbbje visszafordíthatatlan. A legsúlyosabb veszélyt Kína jelenti, ahol olyan tekintélyelvű rendszert hoztak létre, melyről kiderült, hogy igencsak járatos a gazdasági fejlődés menedzselésében. Tekintélyelvűségénél fogva a kínai állam megtehet olyasmiket - az infrastruktrúrafejlesztésben vagy a változó körülményekhez igazodó programmódosítások terén - amiket India pl nem. Kína valóban korunk nagy tekintélyelvű modernizációs vállalkozása, és ha ez beválik, nem egy utánzója lehet... (Fukuyama)
Részben elérhetetlen illúziónak. Részben van egy olyan sejtésem, hogy lehet, a megoldás pofonegyszerű.
Végül is, ha egy ember "alkatrészeit" szétszórnánk, talán azt sem tudnánk, hogy milyen az egész. Másrészt pofonegyszerű.
A mémek csak részei egy ilyen nyitott rendszernek. Nyitott. Ezzel mélyen egyettértek. Életképes e egy májsejt (a példára visszatérve) önmagában? Nem, az egész csak együtt számít.
Egyébiránt meg a leginkább nem a folyamat számít, hanem az, hogy egyáltalán tudjuk Mi történt!
„Egy olyan dinamikus rendszerre van szükség, melynek ugyan egyértelmű alapjai vannak, de mégis magába tudja foglalni az összes igazságot. Beleértve az egymásnak ellentmondó szituációkat, a paradoxonokat is!”
Nem túlzott igény ez? Gondolom Te is, ezt csak egy illúziónak tartod, elérhetetlen célnak.
Én inkább nem is egy ilyen dinamikus egyesítést tartok megfontolandónak, hanem egy olyan nyitottságot, ahol jól megfér egymás mellett a nyitott és a zárt, a dinamikus és a statikus. A történelem végében, a mémekben stb. pont ezt hiányolom. Fejlődés kizárólagos hangsúlyozását, miközben megfeledkeznek az ismétlődő vonatkozásokról. Fejlődésről, hatásról beszélnek, de mégis statikusan, folyamatok helyett (vég) állapotokat használva. Persze a „folyamatok a fontosak” és hasonlóktól már borsózik a hátam, de hát mit tegyünk, értse ezen mindenki azt, amit akar.
Ez az, kedves notwe! Az összes statikus rendszert megvizsgálva legföljebb arra lehet jutni, hogy az igazság egy apró részletével állunk szemben. Lendületbe kell hozni ezeket a rendszereket. Egy olyan dinamikus rendszerre van szükség, melynek ugyan egyértelmű alapjai vannak, de mégis magába tudja foglalni az összes igazságot. Beleértve az egymásnak ellentmondó szituációkat, a paradoxonokat is!
Az evolúció lehetôség elvetem. Nem arra a folyamatra gondolok, amely során magasabb szervezettségi fokú, vagy nevezzük bonyolultabb összefüggésekkel egymáshoz kapcsolódó részekbôl, akár egymást átfedô részekbôl álló tömeg, irányultság jön létre, hanem arra, hogy egy ilyen rendszer létrejöttével új szituáció születne meg. Lényegében van valamiféle homályos elképzelésem, egy a világegyetemmel együtt született rendezôelvrôl, amely minden idôvel megszületô új fomában, legyen az részecskeszintű, bonyolultabb kémiai molekulák szintjén álló, vagy az ember tudati világának a része formát ölt. Nem evolúcióról van szó, hanem egy a lét születésének pillanatától létezô formáról, amely a lét minden terében (itt kapcsolódnának a fraktálok) saját alakja elnyerésére törekszik.
El tudok fogadni egy olyan többszintű és kapcsolódási pontjai mentén akár igen kusza halmazt is az idô folyásának leírására, amely dinamikus, bár egy akár statikusnak is tekinthetô rendezôelv vezérli.
Azért nekem ez a genetikai/evolúcionista szemlélet néha már sok. El tudom fogadni, mint egy vizsgálódási módszert vagy modellt, ha egyértelmű marad , hogy bizonyos mértékig kiragadott (bár célszerű) dolgokkal foglalkozik. Azért a világ nem ilyen egyszerű. A mechanika mechanikus, más dolog legfeljebb valamilyen analógiákkal köthető hozzá. Hasonlóan az evolúciót sem lehet ráhúzni mindenre.
Én most épp a memetikával ismerkedem és próbálom beilleszteni egy nietzschére reflektáló posztmodern relativizmus keretei közé. Súlyosbítva a kisérletet azzal, hogy az "örök visszatérés" gondolatát térben és idôben párhuzamos fraktálok (irtóztam korábban ettôl az elmélettôl) szintjén értelmezném.
A memetikával úgy barátkoztam meg, hogy elgondolkodtam az "ideológia" viselkedésén. Lényegében pontosan azt teszi, mint egy vírus. Rákényszeríti a gazdaszervezetet, hogy reprodukálja önmagát (az eszme képviselete, továbbadása). E mellett úgy terjed mint egy vírus, emberrôl emberre. De önmagában, a vírushoz hasonlóan nem "élôlény", hanem csak egy "kódsor". Egy részük feléli és elpusztítja a gazdaszervezetet, más részük szimbiózisban él vele. És ez akkor a legérdekesebb, ha az emberek egy adott csoportját -mondjuk egy országot-, mint tömeget nézzük és benne az egyéneket sejteknek tekintjük. Ez esetben a társadalomnak még immunrendszere is van amivel védekezik az ideológiák -mémek- ellen!
Úgy érzem a történelem jóval összetettebb dolog, mint eddig gondoltam.
Azért kiegészíteném azzal, hogy a végkövetkeztetése optimista :) - mégha ez innen tőlünk nézve kicsit másként látszik. A szerző szerint már lassulóban vannak a vizsgált folyamatok. Illetve " az embereknek meglepő társadalom/társulás építő képességeik vannak" , hogy a stílust is átvegyem. Azért erre majdhogynem "genetikai" kódoltságú példákat is hoz.
Bocs hogy csak ilyen pongyola válaszra telik, de az időhiányon túl én is éppannyira "vulgarizálódok" mint az ilyen VÉGE jóslatok - szvsz ezek valamely közelmulti és már túlhaladott nézet - mára "publikussá" vált formái.
Egyébként a történetiség kérdéséről - amely természetesen nem ért véget - lehetne keményen/mélyebben/"tudományosabban" filozofálni (most épp J.Habermas : A társadalomtudományok logikáját próbálom olvasgatni), csak szvsz hamar megkeveredik az inkább term.tud. gondolkodáshoz szokott ész.
Ami kb. ilyen szinten/oldalról elmondható a kérdésről az a Heidegger, vagy a tudat-os topikokban - legnagyobbrészt lingarazda előadásában - már elhangzott.
Tegnap volt egy beszélgetés a TV-ben a politika végéről. Talán láttátok. Mindenesetre mondjuk Deáktól Svarciig elég hosszú volt az út. De tényleg vége van?
A nagy szétbomlásban jórészt a család felbomlását, a társadalomnak egyénekre való szébomlását követi végig statisztikailag jól alátámasztva. Pontosan azt a folyamatot, amely miatt a demokrácia elveszti az alapjait.
Az egyénekre szétesett társadalmat elöbb utóbb egyesíteni fogják. A káoszban erö és gyengeség egyformán jelen van, az erö az ami újra és újra szétveri a rendet és ugyanaz az erö az is, amely az így született káoszt új formában egyesíti. Az egyének csak sodródnak. -de ezt már én teszem hozzá.
„Maga Fukuyama is részben visszavonta a topikindító véleményét további szociológiai munkáiban: A nagy szétbomlás, Posthumán(?) jövendőnk.”
Légyszi röviden írd le, hogy mire jutott!
--
A történelem vége a hagyományok, és korábbi értékek semmibe vételét is jelenti. Végtelen jelent, amit önmaga mozgat (pl. pénz). A hozzászólók többsége sajnos elég borúlátó véleményen volt. De kevesen voltak akik bármiféle pozitív találgatásba is belementek volna. Mivel igen nehéz megjósolni, hogy milyen változások lesznek, milyen folyamatoknak lehet jelentősége, inkább azt kérdezem, hogy milyen értékek lehetnek maradandóak, amire egyáltalán valamit építeni lehet?
Igaz. Minden ami születik-fejlôdik az hanyatlik és el is pusztul valamikor.
De a ragadozó táplálék hasonlatod alapján arra gondoltam, biztos csak a zaibatsuk törekednek a demokrácia helyén támad űrbe. Hiszen itt vannak nekünk a neokon amik is.
A zaibatsuk mellett a neokon Birodalmi igény is színre lépett.
A kereskedelem és a birodalmak ki nem állhatják egymást. A kereskedelem túl szabad és túlontúl zavaros alakok játékának a színtere, a világos és határozott (és nem utolsó sorban totális, bár látszólag toleráns) elvekre épülô birodalomnak viszont ellenôrizhetô és megbízható egyenállampolgárokra van szüksége.
A birodalom politika és a régi politikai gondolkodás egyetemessé fejlesztése, a zaibatsuk pénz és a régi szabadversenyes kapitalizmus egyfajta korai feudalizmussá fejlôdése, amelynek három nagy csoportja van.
1. A fejlett nyugat tradícionális vállalatbirodalmai.
2. A fejlett, vagy közepesen fejlett kelet tradícionális zaibatsuai.
3. Az egykori második világ iparbárói, akiket oligarháknak nevezünk.
(4.) zárójelben létezik még egy negyedik, a II. vh után felszabadult gyarmatok helyén mára a hidegháborús kommunizmus helyi fajtája nyomán (polgárháború az aranyért, gyémántért, ércért, olajért) kialakult törzsi, nemzetségi államok. Amelyeknek a határa nem esik egybe az államhatárokkal. Kongó (ex Zaire) például legalább öt, ilyen fejedelemségre, törzsi területre esett szét. Ezek a törzsfôk nyersanyagaikkal megjelennek a világpiacon.
Ôk hárman (négyen) az egyik oldal, amelyik kihasználja a demokrácia összeomlását.
A másik a birodalom. Alant hosszú sorban be vannak linkelve a nemzetközi szervezetek. Ezek jó része az USA politikai eszköze. A Tang császárok (200 körül) selyemvégeket küldtek ajándékba a szomszédos megnyerni kívánt törzsfôknek. Az USA IMF hitellel kenyerez le például. De ezt sorolhatánám...
A Birodalom szükségszerűen ellenôrzése alá akarja vonni a gazdasági szférát.
A hidegháború végén, véget ért a hadikapitalizmus is. A XX. század második felében egyértelmű volt, hogy az elsô világban a politika az úr, a gazdaság csak egy leendô, de elkerülendô háború szolgája. A hadikapitalizmus feleslegesség válásával az állam kivonult a gazdaságból (a Clinton éra), ez volt az a pillanat, amikor pénz rávetette (vethette) magát a demokrácia maradékaira. Az Állam gyenge lett és egyre inkább a tôke irányítása alá került. A neokon irány, végsô soron az Állam hatalmának visszaszerzését kisérli meg. Félig sikerült. A háborúval újra (kissé szigorúbban) életbe tudták léptetni az egykori hadikapitalizmus rendszerét, míg a recesszió meggyengítette az Állam ellenfeleit, agy nagyvállalatokat.És most most az Állam hívná be a meghódított területekre ezt a tôkét, hogy ezzel végleg ellenôrzése alá vonja. Érthetô, hogy irakban nem tolonganak a befektetôk. Hiszen azzal a lépéssel, hogy a hadsereg (az Állam) garantálja a hasznukat megerôsítenék magukkal (a pénzzel) szemben a politikát.
Egyenlôre 1:0 a politika (a birodalom) javára. Persze ez nem változtat azon, hogy a demokráciának ebben a modelben sincs jelene, nemhogy jövôje.
Nem igazán futott ki a topik, igaz én is csak most írom be amivel kiegészíteném.
kavkaz (19): "Végül is a demokrácia egész létét saját sírásójaként éli le"
Hasonlóakkal én is szerettem példálózni, de ha az ember belegondol, akkor a növényektől fölfelé minden élő szervezet/rendszer a saját alapjait/életlehetőségeit éli fel. Aztán vagy kialakul valamilyen egyensúly vagy nem.
Ennek alapján - mondjuk a populációdinamikai kutatások (ragadozó vs. élelem) mintájára/analógiájára persze lehetne tudományosabb formában is folytatni. Mondjuk
a cégalapítások számát, felfutási lehetőségeit, a csődöket és a monopóliumok alakulásának dinamikáját vizsgálni, modellezni. De ez csak kósza ötlet.
Maga Fukuyama is részben visszavonta a topikindító véleményét további szociológiai munkáiban: A nagy szétbomlás, Posthumán(?) jövendőnk.
Ezekben pl. a bűnözés, bizalmi rádiusz, házasságok, válások trendjeit vizsgálta a társadalomszervező folyamatokat kutatva.
M.M. (18): "A társadalmi struktúra, legalább évszázados berögzülése"
Azért ezt megkérdőjelezném, mégha a jelen és főleg Magyarország trendjei erre is mutatnak, mert a történelemben eddig is mindig volt társadalmi mobilitás és a túlzottan rögzített helyzetekre pedig jött vagy a háború, vagy a forradalom.
( Akár a szükséges mobilitási szintre is lehetne modelleket, esetleg határértékeket adni.)
A tudományt én inkább pont a túlságos - még a művelőik által is mélyített - tradicionalizálódástól/fétisizálástól féltem.
Szerintem inkább az az IP tartomány lehet kitiltva ott, amelyikböl én is nyomulok. Vszinüleg valamelyik barátunknak felnyomták a gépét és azon keresztül szaglászták a census.gov-ot, amit persze ök észrevettek és betettek egy szürést. Szokásos eljárás. Na, fejezzük be az OFFolást.
