Szerettem volna neked – és másoknak leírni még valamit - de hogy is tudom majd leírni azt, ami nekem nagyon sokat jelent, de mire szavakba öntöm, már elszáll a varázsa?
Csak bevezetőül – addig jutottunk el, Avi, hogy van az alapanyag, a holt lélek, vagy alsó lélek, amelyet egy, már kiteljesedett, tudatos, felső lélekkel párosítanak, testbe öntenek, és ezzel életrekeltik, megadják neki a lehetőséget a cselekedetekre, tapaszalatgyűjtésre. A felső léleknek van tudata, szellemisége, és ezzel a szellemiségével ösztönzi cselekvésre az alsó lelket.
Ez az alsó, tudatlan lélek az idők folyamán a cselekedeteken keresztül maga is tapasztal és tudatosodik, lassan kezd neki is kialakulni a saját szellemisége. És ez az, amiről én beszélni akarok – az ember, az én saját szellemiségem, tudatom. Arról, hogy milyen az, amikor az ember tudtára ébred saját szellemiségének, saját tudatának. Ez egy óriási csoda az ember számára! Az, amikor megérzi ezt a pillanatot – élek! Élek a saját tudatomon, a saját szellemiségemen keresztül! Már nem csak másból táplálkozom – a felső lélekből, - hanem önmagamból is! Ez egy csodás, és felemelő érzés! Boldog vagy, és önfeledt – nem törődsz te sem emberrel, sem Istennel, sem ezzel, sem a másvilággal, csak azzal – van már életed, saját önnön életed! Az elvetett mag, a csíra kikelt, látod ahogy bújik ki a földből, és most már biztos vagy benne – nem születtél, és nem küzdöttél hiába. A mag ha kikelt, akkor majd egyszer a termés is beérik...
És hogyan jutottam el a felismerésig?- A felismerésig a meddő vitánk alapján jutottam el – a végén, amikor a vitánk meddővé kezdett válni. Ne haragudj Avi, ez nem objektív, de szubjektív dolog – amikor már nagyjából túljutottunk a kérdéses fogalmak tisztázásánál, vitánk már nem volt építőjellegű, átment csatározásba, elkezdtünk tronfot tronfra rakni, mert csak az lett a fontos - ki kit győz le, melyikőnk keveredik felülre, és melyikőnk marad alul. Én ezt egyszerűen nem tudom így csinálni, mert csak abból állt az eszmecsere – én mondtam az enyém, te a tiéd, de az egyértelmű volt – mi ketten ezekben a kérdésekben az életben nem fogunk közös nevezőre jutni – akkor meg minek? Csak azért hogy eldőljön ki nyert és ki veszített? – Én nem akartam sem győztes, sem vesztes lenni. Elvből sem, meg a - barátságunk miatt sem.
Szóval, eljutottunk a következő párbeszédhez:
ÉN: Szóval ráparancsoltál magadra. Látszik hogy Istened van (nem ördögöd...). Másképp fordulj a lelkedhez, szeretettel, megértéssel, kérezd meg hogy vajon ő mit akar?
TE:....ha mindkettő én voltam, márpedig a kontextusból ez derül ki, hogy Te így értelmezted, akkor önmagának hogy tud parancsot adni az ember?
ÉN: ... de mi jómagunk is mércét állítunk fel magunknak, és mi jómagunk is hajtjuk szegény lelkünket
TE: Ki az a jómagam, és ki az a lelkem? És ha már egyszer mindkettő én vagyok, akkor miért ne tehetne egyik részem azt a másikkal, amit én akarok? Miért akarod ezt te meghatározni? Miért vagy fogadatlan prókátora az én egyik részemnek? Miért nem dönthetem el én szabadon, hogy az én egyik részem, az én másik részemmel mit csinál?
Az előbb oktattál ki, hogy kedvesebben beszéljek önmagammal, tehát aki szólt és aki hallgatta, az is én voltam szerinted, most meg kioktatsz, hogy nem én vagyok önmagam, hanem más beszélt hozzám!
Egy pillanatra összezavart ez a kettőség, amelyet én hoztam fel, de amelyre te hívtad fel a figyelmemet. Tényleg – hát milyen kettőségről van itt szó?
És akkor egyszerre megnyílt a lelkem és megmutatta önmagát. És akkor láttam – a lelkem immár két részből áll, egy kevésbbé tudatosból, és egy tiszta tudatból, és mindkét rész az enyém, a sajátom, senki másé... A tudatos rész már (részben) le tudja cserélni a belém ültetett felső lelket, már ő maga is tudja vezetni, segíteni a még rászoruló, kiteljesedetlen részt. Az egyik rész még tanuló, a másik már oktató. De milyen gyengéd és tapintatos oktató! Nem hajtja diákját, hagyja hogy az döntsön mindenben, amiben csak tud már dönteni. Hagyja hogy az tapasztaljon meg, amit ő maga jónak lát. Rá tudna parancsolni ha akarna – de nem akar. – És akkor még csak most tudok a kérdésedre válaszolni – így tud az ember parancsolni önmagának. De azt is mindjárt hozzáteszem – nekem jó, amikor az egyik része a lelkemnek nem hajtja semmire a másik részét, amit az nem akar.
És az a tudat, hogy immár magad is tudod vezetni magad, hogy már a magad mestere vagy, nem szorulsz idegen mesterre, boldoggá tesz. Érzed magadban az élet lüktetését, a biztonságot – én azt hiszem, én ezt nevezném újjászületésnek, amely ugyan még csak részleges, de már egy garancia, egy biztató remény a végkifejlethez.
Én mindenkinek kívánom ezt az újjászületést, neked Avi meg nagyon-nagyon köszönöm- és szívesen adnék belőle, ha szükséged lenne rá. De nincsen – mert neked is ott a te lelked...
Ez lehetetlen - a kívánság legyözése. Belátod te, hogy minden kívánságod nem teljesülhet, meg is értheted az okát - de ez nem a kívánság legyözése. Valamiröl ma beletörödéssel lemondassz, holnap meg lehétöség kínálkozik mégis rá - már pattan is benned a szunnyadozó kívánságod...
Isten teremtett bennünket, és ha a bün oka a kívánság, akkor ebben az esetben nem az a kérdés - miért teremtett belénk kívánságot?
Belénkülteti, aztán megtiltja... Veszel a gyermekednek egy tábla csokoládét, a kezébe adod hogy fogja, de megtiltod hogy megegye. Milyen dolog ez? Nem kegyetlen nevelési módszer?
A gyermek csak abban az esetben nem fogja megenni a csokládét ha nem szereti. Akkor meg lerakja - minek foja a kezébe?
Vagy abban az esetben, ha fél a következménytöl, a büntetéstöl.
Beleszólhatok?
Elmondanám azt,amit én megismertem a Bibliából a bűnbeesésről:
A bűn az engedetlenség volt. Ott volt az Éden, tele fával, amelyről ehettek. Isten csak egy fának a gyümölcsét tiltotta el. Ő tudja miért.
( Amikor mi a gyerekünknek megtiltunk valamit, ő sem mindig érti, hogy miért tesszük.De ha normális szülők vagyunk mi ezt mindig az ő érdekében tesszük.)
De az ősszülők látták, milyen kívánatos az a gyümölcs és engedtek a csábításnak.
Tehát az engedetlenség oka a kívánság volt.
Nem véletlenül mondja a tízparancsolatban Isten, hogy ne kívánd!
Ez a kívánság végigvonul az emberi történelmen, mint minden baj okozója.
Mennyi bűntől, szenvedéstől kímélhetnénk meg magunkat mi is, ha a kívánságot le tudnánk győzni.
Nem tudom Avi, hogy ezt az iramot és ezt a terjedelmet meddig tudjuk folytatni
Ilyen a klassz Oroszlán-Vízöntő párharc! Kiegyenlítettek az erőviszonyok, ezért tart sokáig a küzdelem. A Mindenségen belül a princípiumok harca is kigyenlítettséget eredményez.
Egyébként nem kéne engem követni, csak Téged is Julikám hajt a büszkeség, hogy le ne maradj, és ne az enyém legyen az utolsó szó! Le tudnád Te lassítani az iramot, ha képes lennél elviselni, hoy az én hozzászólásaim meredeznek a sor végén, és nem a Tieid:) Hogy egy napig cáfolatlan marad egy állításom:) hehehhhee
Neked legyen így, én maradok az enyémnél.
Nem csalódtam Benned! Tudtam, hogy nem hagyod meggyőzni magad! :) Neked presztízs az egész, pedig azt mondod, keresed az igazságot. Te a magad igazságát keresed! A magad szélsőséges függetlenség iránti vágyát és a szélsőséges irtózását a korlátoktól, és a továbblépési képtelenséged, amit az okoz, hogy a korlátoktól való szabadulási vágyad vált korláttá önmagad számára!
Semmiből, mert holt anyagból teremtett, holt anyagot keltett életre
A holt anyagot is meg kellett teremteni! Vagy az csak úgy kinőtt egyszer a levegőből, mint a gomba?
Nekem szabad esetleg választanom? Vagy kötelező elfogadni Isten joggyakorlatát?
Arra ment ki az egész, hogy megmutassam Neked, az okoskodásod visszafelé is érvényes, hogy egyoldalú, szubjektív kategóriákkal, fogalmakkal dolgozol, mindent rációt és logikát nélkülöz a koncepciód.
Istenre negatív tartalmú, csengésű jelzőket, igéket használsz, majd összegzel és levonod a resumeet, hogy Isten rossz. Ez egy meggyökeresedett szokásod, én meg ebbe mindig belekötök, és bele fogok kötni, és megkérdezem halkan, csendesen, Nekem szabad esetleg választanom, vagy el kell fogadnom Kiring joggyakorlatát?
Feldobsz pár lángost a levegőbe (jelzők, minősítések, rosszízű kifejezések Istenről) majd rájuk dobsz egy újabb lángost (Isten rossz, küzdeni kell ellene) és nem veszed észre (Vízöntő Levegő elem) hogy a levegőben lóg az egész!
Jó dolog a légvárépítés Julikám, csak az a baj, hogy előbb-utóbb összeomlik, ill. lepottyan! :) Ugyanis nincs alapja, az egész a levegőben lóg!
Akkor ezért ettek Ádámék az almából?
Ezért vette a csőrébe a pólyát a gólya?
Kicsit játszottam a szavakkal... Nem csak egy szót írtam, a „viszonyt”, hanem kettőt – „v iszonyt”.
Annyira iszonyodsz mindenféle korláttól, hogy maga az iszonyod válik korláttá számodra, amitől iszonyod csak fixálódik! Ördögi körben vagy!
Iszonyodat Istennel való viszonyodra vetíted, ebből született az iszonyatos istenképed!
nem mindig olvasod el elég figyelmesen a szöveget, és aztán kétszer íratod velem a dolgokat
Nem igaz! Arról van szó, hogy én nem tulajdonítok Istennek kisajátító, zsarnoki motivációt, mint Te! Lehet nekem is választásom? Vagy el kell fogadnom Kiring joggyakorlatát? Melyben előre bűnösnek lehet valakit mondani tetszésünk szerint? A hét meg a nyolcát!!!!!
az Isten oka felháborít és elvetem
Korrigálhatok a nevedben? Az Isten általam képzelt, általam neki tulajdonított oka felháborít, és elvetem
Na de Julikám (ez már a válasz) akkor Neked nem Istennel, hanem a neki tulajdonított princípiummal van bajod! Miért nem fogadod el, hogy mindennek van helye a Nap alatt? Miért akarsz egy princípiumot kizárni a többi közül? Hol marad az egyenlőség-demokrácia, ha kirekesztesz egy princípiumot?
Jujj de egy zsarnok vagy Juli! Zsarnokoskodni akarsz a zsarnokság princípiuma felett! Szedd ki a szemedből a gerendát, aztán kiszedheted máséból a szálkát!
Önmagaddal kerülsz méghozzá súlyos ellentmondásba Julikám! A macska megharapja a farkát szindróma! :)
Te szerinted a Végső Teremtő független, szabad?
Az az ő dolga, engem nem foglalkoztat annyira a szabadság kérdése, mint Téged, mert én szabad vagyok. Mindenkit az izgat, ami nincs neki. Bennem is erős a szabadságra való igény, de én ezt belűlről találtam meg, míg te állandóan kívűlről akarod megteremteni.
Rossz helyen keresel!
És más megközelítésben gombhoz keresel kabátot! Egyszerűbb a lábunkra cipőt húzni, mint a világot szőnyeggel borítani! Ha meg akarod változtatni a világot, változtasd meg Ömagad!
Ennek így most már van értelme?
Hát ha úgy tekintjük ezt a metamorfózist, hogy hernyó - báb - lepke és végig ugyanaz mindhárom, csak másnak látszik, úgy igen.
Na jó, maradjunk ennyiben.
Na ja, a kivétel erősíti a szabályt.
A kivétel te vagy Juli, mert Te állítod a világon egyedül, amit állítasz! Így a "szabály" vagyok én, tehát Isten nem erőszakoskodik mindenkivel! Punktum! :)
Akkor nem te, hanem én erősítem a szabályt.
De mi lesz ha egyszer a kép lejön a falról?
Ez a kép nálad lóg a falon! Mi lesz, ha az én képem egy másolata lejön a falról, és becsönget Hozzád? Megijedsz és bevágod az ajtót? Dehogy, beinvitálom. Hogy megmondjam neki a véleményem. Aztán majd neki is olyan rossz éjszakája lesz tőlem, mint neked volt.
Juj, nem is olyan rossz az Isten, nem akar elnyomni, de ha nincs elnyómom, hát ki ellen lázadok? Ciki lenne mi? Akkor fogsz Te életedben igazán megijedni!
Hm, Julikám?
No látod, ezt nem tudom, ebből nincs gyakorlatom.
Meg a kovácsa.
Tudom én azt! Szójáték volt!
Én is tudom – azért játszottam!
Délibábról.
Délibáb, Maya fátyla, hübrisz, tükör által homályban látás....ez az egész világ...
Elmegy a vak a süket, meg a kopasz répát lopni. Azt mondja a vak, én valamit látok, azt mondja a süket én valamit hallok, azt mondja a kopasz, uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!
Ezen jókat nevettek a gyerekeim kis korukban.
Nem vagyok a helyzet ura
Látod, az egyenlőségre törekvés, meg a lázadás mögött mennyi rejtett uralkodni vágyás húzódik meg? S mindez a féloldalasság műve, mert bizonyos princípiumokat nem élsz meg.
Ha egyszerre vagy uralkodó és szolgáló, egyszerre vagy kint és bent, lent és fent, pokolban és mennyben, egységben - kétségben akkor megszűnik mindez probléma lenni.
Akkor nem látsz mindent rögtön olyan helyzetnek, ahl nincs szabadságod, ami nálad azzal egyenlő hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Miért akarod uralni a helyzetet, amikor a te uralkodásod által valaki más alárendelt helyzetbe kerül? Hol itt a demokrácia, a mindenki egyenlő? Juli, Juli, Juli!!!!!
Megint vizet prédikálunk és bort iszogatunk? Hm?
Én tényleg nem szeretem, ha a víz dobálja a csónakomat, én meg nem tudom kormányozni. Attól persze hogy nem szeretem, még előfordul – azért írom hogy ezt nem szeretem. – Te már biztos sokkal határozottabb vagy mint én, és nem vagy (annyira) kitéve ilyen problémáknak – gondolok itt az emberi kapcsolatokra – mert most itt arról volt szó.
Nekem ha van egy véleményem akkor annak mindegy, hogy azzal mindenki egyet ért, vagy senki. Az a véleményemet nem befolyásolja.
Mondja a világ közepe, akit senki és semmi nem befolyásol, s hozzáteszi, Avi van valami lekezelő a stílusodban! :) erre mondják, hogy kiszólt a lyuk a gödörből Julikám!
Nem véletlen, hogy az Oroszlán (én) és a Vízöntő (Te) áttellenben vannak az állatövi jegyek között!
De a lekezelő stílusodtól még nem változik a véleményem. Legfeljebb elhallgatok.
Két ősi ellenfél, akik egyben párok is, csak átellenben! Heheheheh Nem csak két szellem, hanem két szellemiség, két princípium is csatázik most itt a fórumon!
Csak csatázott, Viktor, de már nem csatázik. Én, ha észrevetted, feladtam. Az előző nagyon szép volt, élvezetes, míg a fogalmak tisztázása volt a tét – de most már a tét a személyünk, személyiségünk, és ezt már nem akarom. Ez már nem az én asztalom, és nem az én kenyerem. Az előbbiekben engedékenyen mentem utánad oda, ahová vezettél – most már megmakacsoltam magam mint egy szamár. És ennek így már nincs értelme. Itt most már csak arra megyünk, hogy egymást gyílkoljuk. Inkább hagyjuk abba – majd akad még máskor is téma, amelyen érdemes lesz marakodnunk. De egymáson – ne.
sőt, HA van szubjektivitás, van objektivitás is.
Jól látod és jól érvelsz! Legalábbis ezekben a szavakban. Arról azonban ne feledkezz el, hogy azért használunk két szót, mert két fogalomról van szó!
Nem ellentétes fogalompár ez a két szó?
Az az objektivitás, hogy kitetted a lábad és én abban elestem. Se több, se kevesebb.
A szubjektivitás pedig az, hogy ezt mondjuk én rossznak tartom, és te jónak, vagy fordítva.
Hogy a kisgyerek megégette a kezét az az objektivitás.
Hogy az(t) rossz(nak), vagy jó(nak látja valaki), az a szubektivitás.
Objektív, abszolut jó, vagy rossz nincs!!!! Még ha Nagy Juli mondja, akkor sem!
És ez nem a fürdővíz, hanem ez a dolgok természete!
Én nem öntöm ki, legitim a jó és rossz használata, én is használom, használd Te is!
Csak légy tudatában annak, hogy az nem objektív, hanem csak és kizárólag a Te egyéni látásmódod következménye és szüleménye, azaz délibáb, hübrisz, Maya fátyla, tükör által homályban látás!
Csak ennyit kérek Tőled!
Értelmező szótár:
Objektív –
1. fil. Az emberi tudattól függetlenül létező
2. valóságos, tényleges, tárgyi; érzéki, érzékeinkkel felfogható
3. pártatlan, részrehajlás nélküli, tárgyilagos, elfogulatlan.
Objektivitás –
1. tárgyilagosság, elfogulatlanság, pártatlanság
Szubjektív –
1. fil.irod. nem a külvilágból, hanem az egyénből (szubjektumból), annak tudatából, érzésvilágából kiinduló, azt tükröző, rá jellemző
2. egyéni, személyes, magán-
3. egyoldalú, elfogult, nem tárgyilagos
Írod:
Az az objektivitás, hogy kitetted a lábad és én abban elestem. Se több, se kevesebb.
A szubjektivitás pedig az, hogy ezt mondjuk én rossznak tartom, és te jónak, vagy fordítva.
Hogy a kisgyerek megégette a kezét az az objektivitás.
Hogy az(t) rossz(nak), vagy jó(nak látja valaki), az a szubektivitás.
Objektív, abszolut jó, vagy rossz nincs!!!! Még ha Nagy Juli mondja, akkor sem!
És ha az értelmezőszótár mondja? Mert az tény, hogy kiteszem a lábam, hogy a kisgyerek megégeti a kezét – de mi most a ténnyel nem mint fizikai cselekedettel foglalkozunk, hanem mint filozófiával – a fizikai ténynek, cselekedetnek az értékelésével és értelmezésével. Nem a fizikai tettel, hanem a fizikai tettnek a megítélésével. És a megítélés szerint a cselekedetek lehetnek szubjektívak és objektívak. A szubjektivitás „egyoldalú, elfogult, nem tárgyilagos”. Az objektivitás „pártatlan, részrehajlás nélküli, tárgyilagos, elfogulatlan”. Ennek alapján aztán mondhatom – az, hogy kiteszem a lábam hogy felbuktassalak nekem lehet szubjektív jó, mert örömöt szerzek magamnak, neked rossz, mert megütöd magad, de objektív csak rossz lehet. A kisgyerek esete is – valószínű hogy szubjektívan is rossznak éli meg az égést, amely objektív is csak rossz lehet.
Ezért kérdezgetem Tőled, hogy miért jó Neked olyan Isten(képben hinni, akivel csak bosszúságod van? Én tisztában vagyok vele, hogy istenkép, amiben hiszek, és olyanban hiszek, ami nekem jó.
De Te ostorozod magad az istenépeddel, és keresed az abszolut jót, ami nincs!
Az apszolut jó amikor objektív jóról beszélünk. Objektív jó meg van – az Értelmezőszótár szerint is, meg szerintem is. Én meg hiszek az Értelmezőszótárnak is, meg magamnak is. Mert a hit hitben hat....
Jó reggelt, Good Mócsing!
Na Veled álmodtam Juli, ennyi bejött! De egész éjszaka be nem állt a szád, bármit mondtam, mindenre rögtön volt valami ellenvetésed. Amint kimondtam egy szót, Te már mondtad az ellenkezőjét!
Szörnyű vagy! :)
Nem én lehettem nálad, mert én idehaza voltam egész éjjel, valaki csak megtréfált téged velem. Ez nem kimagyarázkodás – lehet hogy velem még szörnyűbb lett volna.
sokkal többet tanultam a katolikus vallásból, mint a reformátusból
A Hang kötetek írója, Dombi Feri bácsi, nem katolikus oktatást adott, hanem médiumként közvetített, ő is "kommunikált", ahogy Te. Címlapján valami olyasmi volt, hogy "Egy szellemi lény hangjai az égből" vagy ilyesmi. Igen, de mintha az első tíz köteten annakidején olyasmi is lett volna hogy „egy katolikus pap beszéde égi lényekkel” - de lehet hogy teljesen tévesen emlékszem - nekem mindenesetre most erről ugrott be a katolikus vallás – helytelenül. Elnézést kérek.
De tapintatos a Teremtő Lelkem
Pusziltatom azt az aranyos Aktív Lelket! Add át neki! :)
Köszöni szépen.
Persze, minden ember a maga útját járja – és ez így van jól.
Lassan oda jutunk, hogy mindketten csak ezt fogjuk egymásnak írni mindenre! :)
Kommentár nélkül.
Egy fizikai halál nem old meg semmit.
Na ne mondd! Ennek megint a kisujjad a forrása? Egyébként is megold, mert kikerülsz a fiziaki testből! És az nem kis dolog! he he he Nem old meg semmit! Mindig mindenre visszabeszéltél egész éjszaka Juli! :)
Ajánlok egy találkozót a fizikai halálunk után. Elfogadod?
szellem, szellemiség
Ha szabad emlékeztetnem rá, az az "iség" végződés nem csupán értéktelen dísznek van a szó végén. Más a nem, és más a nemiség. Más a szellem, ahol egy fizikai test nélküli embert értenek alatta, és más a szellemiség, ami irányzatot, gondolat-eszmecsoportokat jelent.
A szellem szellemisége...
Szóval ráparancsoltál magadra.
Igyál már egy pohár langyos vizet! Neked ez a parancsolás a mániád. Ami felszólító mód, az parancs? Ott állsz az út közepén, hátulról jön feléd egy autó, mindjárt elüt, és rádszólok, ugorj félre Juli! Erre Te nagy önérzetesen ott maradsz és utolsó szavad, nekem ne parancsolgasson senki! :))) Vicc Juli!
No, már még langyos is legyen?
Arról nem beszélve, hogy ha mindkettő én voltam, márpedig a kontextusból ez derül ki, hogy Te így értelmezted, akkor önmagának hogy tud parancsot adni az ember? Nietzsche: A ki nem tud magának parancsolni, az csak engedelmeskedjék. És olyik tud magának parancsolni, de még sok a híjja, hogy engedelmeskedjék is magának!
Látszik hogy Istened van (nem ördögöd...)
Már megint a fóbiáidat vetíted rám. Belső szellemi vezetőt kérdeztünk megírtam. Nem mutatkozott be, nem mutatott személyi igazolványt!
Rosszul szóltam, megtréfált az ördög.
Másképp fordulj a lelkedhez, szeretettel, megértéssel, kérdezd meg hogy vajon ő mit akar?
Teljesen vakvágányon jársz! A lélek én voltam, és én fordultam a belső szellemi vezetőmhöz. Mit akarod nekem bemagyarázni, hogy nem szeretem és nem értem meg magam? Elnézést.
Az én anyukám egy nagyon erélyes, és erényes anyuka a mái napig is.
Nálam a fater ilyen, nem is ment velem soha semmire. Az erőszakra, legyen az nyílt, vagy rejtett, testi, vagy lelki, mindig ellenkezéssel reagáltam, csak azért sem tettem azt, amit akartak. És ez így jó! Pestinek mondod, hol folyik a Duna, hogy nekem prédikálsz az erőszak ellen. Pont azért neveltem erőszakmentesen a gyerekeimet, mert nekem rossz tapasztalataim voltak. Nyitott kapukat döngetsz Juli!
Meg itt is.
eljutottam odáig – nekem nem muszály jónak lennem, én rossz is lehetek, ha én rossz akarok lenni! Rabolhatok, ölhetek, ha én azt akarok – ha egy ember van a világon, aki rabolni, ölni tud, akkor én is tudok, mert én is ember vagyok.
Én meg arra jöttem rá, hogy bármit is teszek, csak tőlem függ, hogy én azt jónak vagy rossznak, vagy egyiknek sem tartom! Ez is nagyon felszabadító érzés ám!
Ezt úgy is lehet érteni hogy nem vagy tekintettel az – objektivitásra? Nem veszed figyelembe az objektivitást?
Mert én eredetileg jó akartam lenni önszántamból
Megértelek, főleg, mert én is keresztülmentem ezen. De minden erőltetett dolog az ellenkezőjére fordul. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
Igen, nagyon sokszor erőltetjük a jószándékot, talán többször mint a rosszat.
de mi jómagunk is mércét állítunk fel magunknak, és mi jómagunk is hajtjuk szegény lelkünket
Ki az a jómagam, és ki az a lelkem? És ha már egyszer mindkettő én vagyok, akkor miért ne tehetne egyik részem azt a másikkal, amit én akarok?
Miért akarod ezt te meghatározni?
Miért vagy fogadatlan prókátora az én egyik részemnek?
Miért akarsz uralkodni fölöttem?
Miért nem dönthetem el én szabadon, hogy az én egyik részem, az én másik részemmel mit csinál?
Miért vagy zsarnok Juli?
Te beszélsz a szabadságról és engem viszel hajtásra? Ej, ej, ej, ejjj. Vizet prédikálunk, azt bort iszunk?
Jó, jó, jó! De különben te szólítottál fel többször is a vízivásra!
No de – nem te hívakoztál arra, hogy mi még magunk is teremtő lények vagyunk, mert mi is teremtünk minden pillanatban a mi világunkban?
Mi van, hát Te is figyelsz? :))) Akkor legyen TEREMTÉS = önálló szellemi lény teremtése, és teremtés = jókedv, kutyafüle, hangulat teremtés.
A hangulat az úgy látom most is alakul.... Vagy teremtődik.
Tanú, közvetítő nélkül, ha lehet, és kitartóan, folyamatosan.
Rosszabb vagy, mint egy hivatal! Az eredeti foglalkozásom hívatalnok volt – vagy ahhoz hasonló.
Miért szorítod korlátozások közé a világot?
Miért nem csinálhatok valamit úgy, ahogy nekem tetszik, miért csináljam úgy, ahogy Neked tetszik?
Te vagy szabadság bajnoka, de ez neked azt jelenti, hogy minden csak úgy jó, ahogy Te gondolod! Önfejű vagy, és makacs Julikám!!! :)))
OK, rendben.
Miért kell ehhez neked valaki más?
9 éve kellett, most nem kell. 5 éves koromban kellett kétoldalt oldaltámasz a biciklimhez, mert különben elestem volna. 7 éves koromban le kellett szerelni, mert már akadály volt. Miért nem lehet ezt megérteni?
Az nem hiteles amit más mond neked
Juli! Legalább légy következetes!
Az előbb oktattál ki, hogy kedvesebben beszéljek önmagammal, tehát aki szólt és aki hallgatta, az is én voltam szerinted, most meg kioktatsz, hogy nem én vagyok önmagam, hanem más beszélt hozzám!
... ez is.
Néha azt hozod ki belőlem, hogy szálanként tépem a hajam!
Van még mit?
ha más fekszik le a kedveseddel
Azt ugye tudod, hogy egy férfinek ilyen szövegtől bicska nyílik a zsebében? Kerüld az ilyen hasonlatot legalábbis velem kapcsolatban!
Dehogy akarlak ezzel idegesíteni! Isten ments!
és ha másoknak elmondanám csak hülyének néznének
Már megint általánosítasz. Engem érdekelne.
De nem mondom.
Az nem hiteles amit más mond neked
Akkor meg miért beszélsz itt nekem hetek óta? Akkor a te beszéded sem hiteles! Komolyan nem értelek Juli! Saját szavaddal magad alatt vágod a fát!
Vagy csak az a lényeg, hogy vágjunk, vágjunk? Mindegy hogy magunk alatt is, csak vágjunk, vágjunk?
Gimiben meg kellett tanulnunk egy verset, egy részlet:
Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
bársonyom futnak perceim....
Azt hiszem József Attila
Én meg egy másik verset kedvelek (nem jut eszembe kitől van):
Egy hegy megy
Szembe jön egy másik hegy
Ordítoznak ordasok
Össze ne morzsoljatok.
Én is hegy, te is hegy
Nekünk ugyan egyre megy!
Nincsen holtlélek-anyagunk, vagy ha van is, nem tudunk róla, nem ismerjük.
Akkor mi értelme beszélni róla? Minek olyannal foglalkozni, ami nincs?
Mert a teremtésről beszéltünk, csak azért.
Még szimplán is.
Ki nem bírnád, hogy egy szavamat megjegyzés nélkül hagyd! Ezt csináltad egész éjszaka! Nem baj Juli, én is birom! (még).
No, én látod nem. Én feladom. Mert itt most azt kifogásolod hogy nem birom ki hogy egy szavadat ki ne hagyjam, máshol meg az ellenkezőjét kifogásoltad – hogy nem felelek minden szavadra. Különben meg úgy tudtam hogy ez egy Fórum, és hogy azért jöttünk ide, hogy fórumozzunk. De lám, jóbol is megárt a sok.
Nekem ez csak elmélet, az én számomra ebből hiányzik a gyakorlatiasság, és csak hozzáállás kérdése hogy mit filozofálok ki belőle.
Akkor gyere el egy hétre, és nézd végig a napjaimat, hogy mit csinálok. Követhetsz, mint az árnyék! :) hehehehhehehe
Nem volt neked elég belőlem az az egy éjszaka?
hisz olyan tanulságos – gondolom – mindkettőnk számára az eszmecsere
Ez vitathatatlan! Mindkettőnk emberére akadt a másikban! :)
De azért tudnunk kell hol a határ...
No, hát akkor az Egységed és az Istened?
Juli, ezt már írtam, az Egység, Isten, mindenütt ott van! Fent is, lent is, kint is, bent is.
OK.
No látod, én a Traubisodát soha nem szerettem.
Juli leterítettél, megadom magam! Elájulok ettől a nyomós érvtől!
Jó, majd máskor nyuszifület írok.
Hogy megnyugtassalak, ez 20-30 évvel ezelőtt volt a Traubisoda sloganje, én pedig most a könyvemben hasonlítottam Istent a Traubisodához! De ne igyál Traubit! Felpuffaszt! Igyál jó bort, az Isten itala!
Na, csak ha már áttérhetek a vízről a borra! – De ez csak tréfa, én a vizet szeretem, nem a bort.
Hamvas Béla így kezdi a Bor filozófiája c. könyvet: Végülis ketten maradtak, Isten és a bor.
No lám – a bornak is az lesz a sorsa nálam mint a traubisodának....
Tehát engem érdekel hogy hogyan történt a bünbeesés, hisz ez mégis csak nagyon meghatározta további életünket azzal, hogy kiüztek miatta addigi otthonunkból. Ha téged elzavarnak otthonról, nem érdekel hogy miért zavartak el?
Ezt Julikám a Biblia íróitól kéne megkérdezned. maga a bűnbeesés is allegória, a kizavarás is. Én ezekben nem hiszek.
Abban hiszek, hogy Istennél voltunk, Istentől eljöttünk, és Istenhez megyünk vissza. Ez tőlem lehetett azért is, mert pemetefű cukorka hullott az égből, és mi ezt nem szerettük, én a lényeggel foglalkozom.
Te belemagyarázol valamiféle rossz szándékot, illetve valamiféle szándékot, körülményt, amit Te rossznak tartasz. Szíved joga! De ez nem érv felém!
Rendben. Akkor az én érveimet is állítsd fel te magadnak.
Neked elég az, hogy azt mondják rosszat tettél, közben halvány fogalmad nincs róla, hogy mégis mi volt az a rossz?
Nekem soha senki nem mondta, hogy rosszat tettem, és ma sem tudja velem ezt megetetni senki sem. Neked sem mondta senki, legfeljebb néhány lelkes bibliakutató, vagy valaki. Megint azon rágódsz, hogy a gólya miért kötött csomót a pólyára, mert úgy nem kap levegőt a csecsemő! Ugorjunk Juli! :)
OK
Nekem tudnom kell, hogy miért voltam kitiltva az otthonomból.
Most meg azt hánytorgatod fel, hogy balesetveszélyes a magasban a csecsemőszállítás és a gólyának nincs pilótajogosítványa! Julikám! Könyörgöm!!!!
Nekem el kell számolni önmagammal,
De szigorú vagy önmagadhoz Juli! Hányszor mondtam, hogy szeresd jobban magad!
kell magammal vitatni hogy akkor most hibás voltam vagy nem voltam, tegyek-e máskor ilyet vagy ne tegyek…
Szerintem nem voltál hibás, bár az én szavam neked biztos nem mond semmit. Én magammal megbeszéltem, de nem is kellett megbeszélni. Nekem ez nem gond.
Először is részletkérdés, másrészt nem lehetek hibás, ha ez a fogalom nem létezik, nem abszolut, csak relatív, szubjektív, és számomra nem létezik.
Isten napja jóra rosszra egyaránt lesüt, így Isten nem hibáztat senkit!
Ugorjunk!
OK
Ezek szerint a keresztények meg hasonulnak én hozzám....?
Ha ők a Te "Bibliádat" olvassák, és magukévá teszik, igen!
Rájuk bízom.
Annyit olvastam a bibliát, és annyit gondolkodtam a jelentésein, hogy a végén meggyőzött a biblia Isten csúnya képéről.
Nem csodálom. Miért nem mást olvastál Juli? Van rengeteg más szent írás, ahol nem ilyen csúnya képet látsz. Ne reklamálj a krimi flmre, hogy rosszul álmodtál, ha van lehetőséged másik csatornára átkapcsolni!
Válts csatornát! Ugorjunk!
OK. Az ugrásra.
Az egyénnek ez az apszolut semmibevevése egyszerűen felháborító!
Mi itt a semmibe vevés? Medgyessy Péter még egyszer sem hívott fel, és nem gratulált az ötvenedik születésnapomra! Most háborodjak fel, hogy semmibe vesz? Nem értelek Juli!
És te őt?
Van a társadalom, és Te annak tagja vagy. A társadalom része is vagy, egy tagja vagy, meg egy egyén is vagy! Most akkor Téged semmibe vesznek? Az útleveledben az ország címere is ott van, meg a neved is. Most akkor semmibe vesznek? Igyál már meg egy pohár vizet szivem!
Velem vizet itatsz, te meg bezzeg bort iszol, szivem!
Szélmalomharcot vívsz, mint jóságos Don Qui Hote de la Mancha! Aranyos vagy, szeretlek, de szélmalomharcot vívsz Juli!
Én eddig úgy tudtam, hogy kettőnk közül csak te vagy az Arany(os). - Én a magam harcát megharcoltam – a magam számára.
A földön még a rabszolgáknak is több esélyük volt az önmegvalósításra, mint a mennyországban a mennyországi lényeknek.
Én ebben nem hiszek, én ezt nem így hiszem. Ahol rossz volt, oda az ember nem vágyik vissza. Te ezt így képzeled, szíved joga.
Én nem is vágyok, bár nem túl rég jártam ott látogatóba. Soha többet!
Én nem vagyok magammal Egységben, én magammal két-ségben vagyok!
Fogódzkodj meg, én is! Sőt szerintem mindenki. De nálam már alakul az egység, tudod mint a BRD és a DDR a fal, a Mauer lebontása után. Most kb. ott tartok.
Majd szóljál ha végleg ledőlt a fal. Érdekelne hogy az milyen, és hogy akkor te milyen leszel?
És akkor egy ilyen fontos dolgot, a létemet, elbagatelizálja a vallás egy számomra érthetetlen szimbolummal.
Mondtam Juli, hogy ne a valláshoz, hanem magához Istenhez fordulj! És addig ne nyugodj, míg szemtől szembe nem állsz vele, és meg nem kérdezheted, ami a szívedet nyomja.
Majd ha Isten mondja, hogy rossz voltál, és ő kiűzött, majd ha ő mondja, hogy bűnös vagy, és vezekelned kell, majd ha ő mondja, hogy a hatalmában akar tartani téged, majd akkor reklamálj! Addig ne vívj szélmalomharcot.'
Bár tőlem vívhatsz, csak ne várd, hogy én is kardot rántsak.
Te már álltál szemtől szembe Istennel? Van olyan ember, aki szemtől szembe állhatott Istennel, akihez Isten már személyesen is eljött? Ő szól a prófétái által, szól az egyház által, esetleg éjjel az angyalai által, no, meg a szentlelket ne hagyjuk ki – de személyesen....? – OK, a kardrántás nem kötelező.
Egységben voltunk, és az Egységben a rész nem járhat külön utakon, csak az Egység útján.
Drága Julikám! Már egyszer nekiveselkedtem ezt elmagyarázni. Amint az Egység egységének a tudatára ébred, rögtön létrejön az Egység ellentéte a Két-ség is! Így történt!
Hát erről beszélek én is! A lélek nem akar egységben maradni még az Istennel sem!
Ezek szerint akkor Isten visszaugrott a vízbe, az embert meg a parton hagyta
Isten Benned él, ezt még Te is hiszed! Vízben is van, parton is van!
azt kérded, ha nem vagyok istenhívő, miért foglalkozom Istennel?
Ezt én így tőled sosem kérdeztem! Te istenhívő vagy, de egyben istengyűlölő is! Vagy finomabban istennemkedvelő!
Nekem úgy tünik, valahogy kérdezted, no de ezen nem veszünk össze, mert mindegy is....
De hát hogy lehet ezt a bűnbeesét megérteni?
Hogy kötött a csőrével csomót a gólya?
Ha neked ez ennyi, ám legyen.
Inkább a bűnbeesést álmodnád már meg.... Ha nem a te, akkor az én kedvemért...
Julikám! Adtál egy érdekes motivációt, ma este rámeditálok elalvás előtt. Iszom egy finom rozmaringteát, az állítólag elősegíti az ilyen szellemi élményeket, és holnap beszámolok. A gond csak az, hogy az álom is szimbólumokkal dolgozik, de dolgozom az ügyön:)
Hiányoztál ám egész nap, reggel nem tudtam mit kezdeni magammal, mert nem volt mire válaszolnom! :)
Magának is feltehet az ember kérdéseket.
Akaratomon kívül így alakult. A szél fúj, ahol akar....
Mert a nyúlnak füle van, igaz? :)))
Ez egy komoly válasz és komoly érv, de nem kielégítő. Mert a nyúlnak farka is van.... – Én meg tényleg nem akarattal csináltam - csinálom.
Furcsákat kérdezel...
De a furcsa kérdésekre Te nem adsz választ!
Mégegyszer kérdezem. Tehát először a TL-ek lopták el, és attól a tulajdonukba került? A köztulajdont "birtokba venni" a köztől ugyanolyan lopás, mint egy egyéntől elvenni!
Vagy te a magadénak tartod, ha elveszel a DB vasút sineiből, a köztulajdonból, és kalapálgatsz rajta? Ez a Te jogrendszered?
Mi van, ha te szerinted a válaszon nem válasz, én szerintem meg válasz? Valahogy megint oda jutunk, hogy szabályokat állítasz fel valamilyen felsőbbrendű pozícióból. Nem arról van szó, hogy megharagszom érte, de tényleg olyan kötözködös a lelkem, hogy ilyesmire megmakacsolja magát. Az volt a kérdésed – ha nem teremtették a tudatlan lelkeket, akkor az senkié sem volt, és ellopni sem lehetett senkitől. Én erre ilyesmit válaszoltam – nekünk is vannak ásványaink, mi is bányászunk „annak rendje-módja szerint” – pedig mi sem teremtettük az aranyat, szenet, naftát, és mégsem lehet mondani hogy senkié, hanem igen is van tulajdonos, és nem mehet mindenki kénye-kedve szerint bányászgatni, hanem ahhoz engedély kell, meg mifene... – ez volt a válaszom, és ez válasz volt, és úgy fogalmaztam, ahogy éppen sikeredett.
az Isten törvénytelenséget követett el
Ki hozta azokat a törvényeket és mikor? Miért nem gondoskodtak a törvényhozók a törvény megszegésének megelőzéséről?
Ne is haragudj, de mit is tudnék erre válaszolni? Te is tudod – ezek a dolgok társadalmi berendezésröl szólnak, és nekünk csak a mi társadalmi berendezéseinkről vannak tapasztalataink, és ezek szerint most neked felesleges felsorolnom, hogy a mi társadalmunkban ki hozza a mi törvényeinket, mikor és hogyan, és hogy a törvények tetejébe még milyen törvényeket hoznak a törvény megszegésének megelőzésére. Ez már hajszálhasogatás, aminek én nem látom értelmét.
tehát akkor lenni kell írott vagy íratlan törvényeknek
Előfeltételből feltételt magyarázni? Szép kis mutatvány! Leteszem a Niagara vízesés alján a hősugárzót és várom, hogy fent meleg legyen a víz? Juli, kapj már észbe!
Először bizonyítsd a törvényt, majd utána annak megsértését!
No, ezen feleslegesen vitatkoznánk. Majd ha odajutunk eldől. Addig marad függőbe.
Akkor ennek alapján hogyan lehetne eldönteni hogy Isten jó-e, vagy nem jó?
Drága Julikám sehogy! Isten sem nem jó, sem nem nem jó. Isten tökéletes!
Áldásom rá - de én nem kérek belőle.
kell lenni egy valóságnak, egy objektivitásnak
Van is, csak abban nincs sem jó, sem rossz! Ezerszer átbeszéltük, hogy jó és rossz szubjektív és relatív fogalmak.
Ezeregyedszerre meg beláttam – ezt én már nem így látom. Ha kilopom valaki zsebéböl a pénztárcát, az nekem szubjektíve jó, mert én pénzt akartam – azért loptam – és sikerült, most van pénzem. De ha holnap az enyémet lopják el, akkor azt mindjárt objektívnak érzem, és dühös vagyok... – De mondd meg – a lopás az relatívan rossz dolog? A tényt, mint lopást, nem lehet értékelni önmagában, csak valamelyik fél szemszögéböl?
Én ezt az objektivitást kerestem, azért fordultam a bibliához.
Hát ne haragudj, szerintem nem jó helyre fordultál! Miért nem kezdtél magával Istennel beszélgetni, ahogy az Aktív lelkekkel kezdted?
Isten nincs személyesen jelen, ő csak az angyalait küldi. Azokkal meg nem tárgyalok. Ha Isten személyesen is eljönne, nem tudna visszamenni – itt maradna nálunk.
hisz épp úgy nem gyógyított meg, mint más...
Ha viszket a hónaljad, először a viszketéstől akarsz megszabadulni. Ha tudatára ébredsz, hogy egy bolha okozza, attól kezdve a bolhát hajkurászod. Én az okot keresem, nem az okozatot akarom megszüntetni!
Kérdezd meg Istentől!
De hát térjünk vissza az Édenbe. Az angyaloknál biztos volt hierrarchia – szerinted az embereknél nem volt?
Julikám! Ismétlésre kényszerítesz! Az Egységben mindenki Istent és önmagát "szolgálta", ahogy minden egyes sejted is Téged és önmagát szolgálja!
Jó. Én nem akarom Istent szolgálni. Szeretek a magam ura, és a magam szolgája neki.
Énrám meg ez a fogalom "Egység" egészen másképp hat,
Nem vagyunk egyformák, ettől érdekes a világ!
Nem tudom Avi, hogy ezt az iramot és ezt a terjedelmet meddig tudjuk folytatni, meddig győzzük szusszal – azaz hogy én meddig győzöm, én ki fogok dőlni. Le a kalappal annak, aki a te iramodat győzi követni!
A Teremtő Lények nem aktivitást teremtenek, hanem a fejlődéshez szükséges feltételeket teremtik meg.
Feltételeket teremteni nem egyenlő azzal, mint önálló létező lényeket teremteni. Feltételeket teremteni aktivitás, erre mindenki képes, ezért nem fogadom el a továbbiakban a Teremtő Lények meghatározást, csak az Aktív Lények kifejezést!
Neked legyen így, én maradok az enyémnél. Maradok annál, hogy a Teremtő, a Felső Lények nem cselekednek az alsó lélek helyett, mert nekik már nincs szükségük tapasztalatszerzésre, ezért csak ösztönzik az alsó lelket a cselekvésre – az alsó lélek sugallatokat kap a felsőtől. Az ösztönzés, a súgás is aktivitás persze – de magát a kivitelezést már nem ők végzik. Belevisznek helyzetekbe, bonyodalmakba, hogy neked legyen mit megoldani, és így legyen mit tanulni, gyakorolni.
A teremtés fogalmát te a földi értelmezéshez kötöd. Miért ne lehetne másfajta értelmezése is? – Tapasztalatlan lélekből tapasztalt lelket teremtenek – de ez a teremtés ebből áll - ösztönzésből, segítségből. A biblia is azt mondja – Isten a semmiből teremtett. Semmiből, mert holt anyagból teremtett, holt anyagot keltett életre.
Ugyanezt csinálták a TTL-ek is. – De te úgy definiálod, ahogy te akarod. Én meg úgy, ahogy én. Ettől még nem döl össze a világ.
Mivel nem teremtők, nem is sajátthatnak ki senkit, egyetlen lelket sem, nem tarthatják tulajdonuknak, nem tarhatják rabságban, így ha nem tulajdonuk, nem rabjuk, akkor Isten is jogosan gyakorolhat aktivitást a lelkek felé, mert Isten is Aktiv Lény.
Nekem szabad esetleg választanom? Vagy kötelező elfogadni Isten joggyakorlatát?
De ez csak egy szükségállapot. Ahogyan tudatosodik az alsó lélek, úgy lazul ez az Egység,
Az egységből nézve az önállósulás szükségállapot, ezzel nem mondtál semmit! Akkor ezért ettek Ádámék az almából?
Nem vagyok függőségi v iszonyban Istennel.
Te Julikám? Éjjel nappal Istent szapulod, igyekszel bizonyítani, hogy milyen rossz, hogyne lennél függőségi viszonyban tőle?
Én tized annyit foglalkozom vele, mert bennem él, és én őbenne.
Kicsit játszottam a szavakkal... Nem csak egy szót írtam, a „viszonyt”, hanem kettőt – „v iszonyt”.
Nálam az ok határozza meg az okozathoz való viszonyomat.
Tehát nem veszed le a polcról a paradicsomot, ha azt a szupermarket profitéhsége tette a polcra, addig mész, míg nem találsz egy olyan zöldségest, aki segítő szándékkal termel neked paradicsomot. Jól értem?
Milyen ok, milyen viszonyulást vált ki belőled?
Én meg azt mondnom neked, hogy nem mindig olvasod el elég figyelmesen a szöveget, és aztán kétszer íratod velem a dolgokat. Mert ez is egyértelmü a szövegben – mindkét Teremtő eltitkolta a dolgokat előttünk, de ennek a titkolózásnak nem egy volt az oka - más volt az istennek az oka erre, és más a TTL-nek. A TTL oka nekem szimpatikus, és egyetértek vele, az Isten oka felháborít és elvetem.
Nálam a függetlenség az első helyen áll.
Ezzel nem a Végső Teremtő helyére pályázol? Hogyan fogalmazod meg a a függetlenséget, mi az, amit el akarsz érni, és hogyan?
Te szerinted a Végső Teremtő független, szabad? Egy Teremtőnek sok gondja-baja van a teremtett világával, és akinek sok gondja-baja van, az nem szabad. Szabadabb a teremtmény mint a teremtő.
Én nem tudom a hitet ilyen nagy mértékben alapul venni,
Igen erről már beszéltünk, hogy kishitű vagy, ezért tudtalak elbizonytalanítani, de szerintem sokat fejlődtél!
mert ugye nem csak hit van
Van tudás is, ami nem egy a hittel.
hanem vakhit, meg tévhit is
Ezek a hit fajtái, ide tartozik még a naivitás is. Ami Téged megzavar, azaz előitélet, ami hithez, mint valami pejoratív, gyerekes, naiv dologhoz kapcsolódik, amire rászokták vágni, hogy hinni a teplomban kell.
A hithez erő kell mert olyan dolgot fogadok el biztosként, amiről nincs kétséget kizáró bizonyítékom. Bizonyság nélküli bizonyosság! Erő kell, hogy a kétséget elnyomjam, illetve fel tudjak emelkedni rajta.
Ha nincs erőm, gyenge a hitem, és kétségeim, bizonytalanságaim letepernek.
A hit azonban erőt is ad, ezt sok atiesta is elismeri, sőt irigyli, ezért is támadják oly nagy vehemenciával a hívőket, mert a hívőknek van valami, ami nekik nincs!
Hatalmas tévedés azonban azt hinni, hogy a kétségek elnyomása egyenlő azzal, hogy értelmünket teljesen kikapcsoljuk hitünk tárgya vonatkozásában! Már említettem Mr.Spock fórumtársunkat, aki azt mondta, feje felett lebeg három zöld tehén és az az Isten.
És hogy ugyanúgy nem lehet bizonyítani, mint az én istenképemet. Mégis maradtam a sajátomnál, és egy gramm kétségem sem volt, hogy helyesen tettem. Tehát a hitben ész és szív, racionális, és irracionális egyensúlyban kell legyen!
A hithez erő kell, és a hit erőt ad. A vakhit vak erő, a tévhit tév erő, a kishitűség kis erő.
Az a hit, amelyik (a) minden(ség) ősforrásához kapcsolódik, állandóan nő, elég belőle egy mustármagnyi, s idővel akkora lesz, hogy az ég mdarai fészkelnek benne! Így van ez Julikám!
És mire én egyszer csak rájövök hogy milyen is a hitem az adott esetben
Magad írod le, hogy gyenge a hited, és erősek a kétségeid. Ehhez mit fűzzek hozá?
lehet hogy már elment a vonat.
Látod Juli, a félelem, mennyire beszédes szó, amikor a teljességet kettéhasítom jóra és rosszra. Fél vagyok, fortélyos félelem igazgat. Félek, hogy elmegy a vonat.....
Kétségbe estem...
Erre a kérdésedre a könyvemből idézek
Mondtam, hogy a sci fi a műfajod:)
Az alsó lélek holt anyag volt az induláskor, de nem volt holt anyag a felső lélekcserénél. És csak a felső lelket cserélték, az alsót, magát az alapanyagot nem, hisz az már egy „embrió”, egy kialakulóban lévő személyiség volt. – Így a (felső) lélekcserénél már nem volt az alsó lélek teljesen tudatlan, volt már neki valamennyi tudata, szelleme, tapasztalata – és azt hoztuk magunkkal az Édenből.
Julikám, ez olyan mint a windows help gomjára megjelenő segítség. Értelmes szavakból áll, de nem lehet megérteni belőle semmit. Alsónál a felső, felsőnél az alsó, Juli ez nekem magas, mint tyúknak az ólajtó....:)
Mi is egymás tükörképe vagyunk?
Az Oroszlán és a Vízöntő bizonyos princípiumokban egymás ellentettjei, ezért is állnak átellenben, egymással szemben. Ez persze vonzást is eredményezhet, a (volt) kedvesem is Vízöntő, s amikor megismerkedtem vele, egy időben 14 Vízöntő hölgy került látókörömbe, ami azért nem mondható véletlennek.
A Vízöntő küzd mindenféle egyenlőtlenség, mindenfajta hatalom ellen, s közben ő akar a helyzet ura lenni:) Az oroszlán hatalmat gyakorol, de ez lehet öncélú, és lehet "szolgálat" is, noha ezt a szót nagyon lejáratták.
A Vízöntő szereti húzogatni az Oroszlán bajuszát, (volt) kedvesem mondogatta mindig, Oroszlán - boroszlán, hiába tátod ki a szád, nem leszek a vacsorád!
Hát így vannak ezek a dolgok, most egy kicsit elromantikáztam a múlton....
A lényeg meg hogy egy csepp víznek sokkal nagyobb az értéke a sivatagban, mint a tengerben!
Julikám, akkor értékelned kell, de nagyon! :)
nekem ezek olyan elvont dolgok
Juli ezer hasonlatot használtam már az egységre. Érezd a saját tested, saját magad részeidben, és egészben. Akkor a torta. Egy szelete is torta, az egész is torta, de az egész torta A TORTA!
Vz csepp, óceán. Mi ebben az elvont Juli könyörgöm? Nem ettél még tortát életedben? Nem érzed a saját tagjaidat? Mi a bajod ezekkel a hasonlatokkal?
engem nem engednek tovább menni, vagy egyszerűen kevés hozzá a képességem.
Nem igaz, hülyeség! Megvan a képességed, engednek tovvább menni, csak a(z önmagadba vetett) hited kicsi! tessék hinni, hinni önmagadban, és továbbmenni! Nincs lerogyás és pályáról kisétálás a célegyenesben!
Tessék összeszedni magad, és folytatni! Ezzel tartozol önmagad, és azoknak, akiknek szüksége van a te segítségedre és számítanak Rád!
Nincs kedved neked folytatni esetleg?
Abba se hagytam, hogyne folytatnám! Juli, ha még nem tűnt volna fel, mi mindketten ugyanazt csináljuk!!!!
minden áron ragaszkodik a szabadsághoz.
Akkor Te a szabadság rabja vagy! Azaz messze nem szabad! A buddhizmus első leckéje, hogy szenvedésünket ragaszkodásaink, vágyaink okozzák. Tudom, keleti, de ez így van! :)
Akkor érted feleslegesen halt meg Jézus.
Nem igaz! Az élete, és ő maga példa(kép) nekem!
Akkor a te lelkeden nem szárad Jézus halála
Nem vagyok ruhaszárítókötél, hogy bármi is rajtam száradjon. Ebben a "vérével lemosta bűneinket" kannibál tanításban, meg "helyettünk feláldozta magát az Atyának" még vadabb koncepcióban nem hiszek!
Hát ha úgy tekintjük ezt a metamorfózist, hogy hernyó - báb - lepke és végig ugyanaz mindhárom, csak másnak látszik, úgy igen.
Na ja, a kivétel erősíti a szabályt.
A kivétel te vagy Juli, mert Te állítod a világon egyedül, amit állítasz! Így a "szabály" vagyok én, tehát Isten nem erőszakoskodik mindenkivel! Punktum! :)
De mi lesz ha egyszer a kép lejön a falról?
Ez a kép nálad lóg a falon! Mi lesz, ha az én képem egy másolata lejön a falról, és becsönget Hozzád? Megijedsz és bevágod az ajtót?
Juj, nem is olyan rossz az Isten, nem akar elnyomni, de ha nincs elnyómom, hát ki ellen lázadok? Ciki lenne mi? Akkor fogsz Te életedben igazán megijedni!
Hm, Julikám?
Meg a kovácsa.
Tudom én azt! Szójáték volt!
Délibábról.
Délibáb, Maya fátyla, hübrisz, tükör által homályban látás....ez az egész világ...
Elmegy a vak a süket, meg a kopasz répát lopni. Azt mondja a vak, én valamit látok, azt mondja a süket én valamit hallok, azt mondja a kopasz, uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!
Nem vagyok a helyzet ura
Látod, az egyenlőségre törekvés, meg a lázadás mögött mennyi rejtett uralkodni vágyás húzódik meg? S mindez a féloldalasság műve, mert bizonyos princípiumokat nem élsz meg.
Ha egyszerre vagy uralkodó és szolgáló, egyszerre vagy kint és bent, lent és fent, pokolban és mennyben, egységben - kétségben akkor megszűnik mindez probléma lenni.
Akkor nem látsz mindent rögtön olyan helyzetnek, ahl nincs szabadságod, ami nálad azzal egyenlő hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Miért akarod uralni a helyzetet, amikor a te uralkodásod által valaki más alárendelt helyzetbe kerül? Hol itt a demokrácia, a mindenki egyenlő? Juli, Juli, Juli!!!!!
Megint vizet prédikálunk és bort iszogatunk? Hm?
Nekem ha van egy véleményem akkor annak mindegy, hogy azzal mindenki egyet ért, vagy senki. Az a véleményemet nem befolyásolja.
Mondja a világ közepe, akit senki és semmi nem befolyásol, s hozzáteszi, Avi van valami lekezelő a stílusodban! :) erre mondják, hogy kiszólt a lyuk a gödörből Julikám!
Nem véletlen, hogy az Oroszlán (én) és a Vízöntő (Te) áttellenben vannak az állatövi jegyek között!
Két ősi ellenfél, akik egyben párok is, csak átellenben! Heheheheh Nem csak két szellem, hanem két szellemiség, két princípium is csatázik most itt a fórumon!
sőt, HA van szubjektivitás, van objektivitás is.
Jól látod és jól érvelsz! Legalábbis ezekben a szavakban. Arról azonban ne feledkezz el, hogy azért használunk két szót, mert két fogalomról van szó!
Az az objektivitás, hogy kitetted a lábad és én abban elestem. Se több, se kevesebb.
A szubjektivitás pedig az, hogy ezt mondjuk én rossznak tartom, és te jónak, vagy fordítva.
Hogy a kisgyerek megégette a kezét az az objektivitás.
Hogy az(t) rossz(nak), vagy jó(nak látja valaki), az a szubektivitás.
Objektív, abszolut jó, vagy rossz nincs!!!! Még ha Nagy Juli mondja, akkor sem!
És ez nem a fürdővíz, hanem ez a dolgok természete!
Én nem öntöm ki, legitim a jó és rossz használata, én is használom, használd Te is!
Csak légy tudatában annak, hogy az nem objektív, hanem csak és kizárólag a Te egyéni látásmódod következménye és szüleménye, azaz délibáb, hübrisz, Maya fátyla, tükör által homályban látás!
Csak ennyit kérek Tőled!
Ezért kérdezgetem Tőled, hogy miért jó Neked olyan Isten(képben hinni, akivel csak bosszúságod van? Én tisztában vagyok vele, hogy istenkép, amiben hiszek, és olyanban hiszek, ami nekem jó.
De Te ostorozod magad az istenépeddel, és keresed az abszolut jót, ami nincs!
Hát ha úgy tekintjük ezt a metamorfózist, hogy hernyó - báb - lepke és végig ugyanaz mindhárom, csak másnak látszik, úgy igen.
Na ja, a kivétel erősíti a szabályt.
A kivétel te vagy Juli, mert Te állítod a világon egyedül, amit állítasz! Így a "szabály" vagyok én, tehát Isten nem erőszakoskodik mindenkivel! Punktum! :)
De mi lesz ha egyszer a kép lejön a falról?
Ez a kép nálad lóg a falon! Mi lesz, ha az én képem egy másolata lejön a falról, és becsönget Hozzád? Megijedsz és bevágod az ajtót?
Juj, nem is olyan rossz az Isten, nem akar elnyomni, de ha nincs elnyómom, hát ki ellen lázadok? Ciki lenne mi? Akkor fogsz Te életedben igazán megijedni!
Hm, Julikám?
Meg a kovácsa.
Tudom én azt! Szójáték volt!
Délibábról.
Délibáb, Maya fátyla, hübrisz, tükör által homályban látás....ez az egész világ...
Elmegy a vak a süket, meg a kopasz répát lopni. Azt mondja a vak, én valamit látok, azt mondja a süket én valamit hallok, azt mondja a kopasz, uccu bizony szaladjunk, hadd lobogjon a hajunk!
Nem vagyok a helyzet ura
Látod, az egyenlőségre törekvés, meg a lázadás mögött mennyi rejtett uralkodni vágyás húzódik meg? S mindez a féloldalasság műve, mert bizonyos princípiumokat nem élsz meg.
Ha egyszerre vagy uralkodó és szolgáló, egyszerre vagy kint és bent, lent és fent, pokolban és mennyben, egységben - kétségben akkor megszűnik mindez probléma lenni.
Akkor nem látsz mindent rögtön olyan helyzetnek, ahl nincs szabadságod, ami nálad azzal egyenlő hogy nem vagy ura a helyzetnek.
Miért akarod uralni a helyzetet, amikor a te uralkodásod által valaki más alárendelt helyzetbe kerül? Hol itt a demokrácia, a mindenki egyenlő? Juli, Juli, Juli!!!!!
Megint vizet prédikálunk és bort iszogatunk? Hm?
Nekem ha van egy véleményem akkor annak mindegy, hogy azzal mindenki egyet ért, vagy senki. Az a véleményemet nem befolyásolja.
Mondja a világ közepe, akit senki és semmi nem befolyásol, s hozzáteszi, Avi van valami lekezelő a stílusodban! :) erre mondják, hogy kiszólt a lyuk a gödörből Julikám!
Nem véletlen, hogy az Oroszlán (én) és a Vízöntő (Te) áttellenben vannak az állatövi jegyek között!
Két ősi ellenfél, akik egyben párok is, csak átellenben! Heheheheh Nem csak két szellem, hanem két szellemiség, két princípium is csatázik most itt a fórumon!
sőt, HA van szubjektivitás, van objektivitás is.
Jól látod és jól érvelsz! Legalábbis ezekben a szavakban. Arról azonban ne feledkezz el, hogy azért használunk két szót, mert két fogalomról van szó!
Az az objektivitás, hogy kitetted a lábad és én abban elestem. Se több, se kevesebb.
A szubjektivitás pedig az, hogy ezt mondjuk én rossznak tartom, és te jónak, vagy fordítva.
Hogy a kisgyerek megégette a kezét az az objektivitás.
Hogy az(t) rossz(nak), vagy jó(nak látja valaki), az a szubektivitás.
Objektív, abszolut jó, vagy rossz nincs!!!! Még ha Nagy Juli mondja, akkor sem!
És ez nem a fürdővíz, hanem ez a dolgok természete!
Én nem öntöm ki, legitim a jó és rossz használata, én is használom, használd Te is!
Csak légy tudatában annak, hogy az nem objektív, hanem csak és kizárólag a Te egyéni látásmódod következménye és szüleménye, azaz délibáb, hübrisz, Maya fátyla, tükör által homályban látás!
Csak ennyit kérek Tőled!
Ezért kérdezgetem Tőled, hogy miért jó Neked olyan Isten(képben hinni, akivel csak bosszúságod van? Én tisztában vagyok vele, hogy istenkép, amiben hiszek, és olyanban hiszek, ami nekem jó.
De Te ostorozod magad az istenépeddel, és keresed az abszolut jót, ami nincs!
Na Veled álmodtam Juli, ennyi bejött! De egész éjszaka be nem állt a szád, bármit mondtam, mindenre rögtön volt valami ellenvetésed. Amint kimondtam egy szót, Te már mondtad az ellenkezőjét!
Szörnyű vagy! :)
sokkal többet tanultam a katolikus vallásból, mint a reformátusból
A Hang kötetek írója, Dombi Feri bácsi, nem katolikus oktatást adott, hanem médiumként közvetített, ő is "kommunikált", ahogy Te. Címlapján valami olyasmi volt, hogy "Egy szellemi lény hangjai az égből" vagy ilyesmi.
De tapintatos a Teremtő Lelkem
Pusziltatom azt az aranyos Aktív Lelket! Add át neki! :)
Persze, minden ember a maga útját járja – és ez így van jól.
Lassan oda jutunk, hogy mindketten csak ezt fogjuk egymásnak írni mindenre! :)
Egy fizikai halál nem old meg semmit.
Na ne mondd! Ennek megint a kisujjad a forrása? Egyébként is megold, mert kikerülsz a fiziaki testből! És az nem kis dolog! he he he Nem old meg semmit! Mindig mindenre visszabeszéltél egész éjszaka Juli! :)
szellem, szellemiség
Ha szabad emlékeztetnem rá, az az "iség" végződés nem csupán értéktelen dísznek van a szó végén. Más a nem, és más a nemiség. Más a szellem, ahol egy fizikai test nélküli embert értenek alatta, és más a szellemiség, ami irányzatot, gondolat-eszmecsoportokat jelent.
Szóval ráparancsoltál magadra.
Igyál már egy pohár langyos vizet! Neked ez a parancsolás a mániád. Ami felszólító mód, az parancs? Ott állsz az út közepén, hátulról jön feléd egy autó, mindjárt elüt, és rádszólok, ugorj félre Juli! Erre Te nagy önérzetesen ott maradsz és utolsó szavad, nekem ne parancsolgasson senki! :))) Vicc Juli!
Arról nem beszélve, hogy ha mindkettő én voltam, márpedig a kontextusból ez derül ki, hogy Te így értelmezted, akkor önmagának hogy tud parancsot adni az ember?
Látszik hogy Istened van (nem ördögöd...)
Már megint a fóbiáidat vetíted rám. Belső szellemi vezetőt kérdeztünk megírtam. Nem mutatkozott be, nem mutatott személyi igazolványt!
Másképp fordulj a lelkedhez, szeretettel, megértéssel, kérezd meg hogy vajon ő mit akar?
Teljesen vakvágányon jársz! A lélek én voltam, és én fordultam a belső szellemi vezetőmhöz. Mit akarod nekem bemagyarázni, hogy nem szeretem és nem értem meg magam?
Az én anyukám egy nagyon erélyes, és erényes anyuka a mái napig is.
Nálam a fater ilyen, nem is ment velem soha semmire. Az erőszakra, legyen az nyílt, vagy rejtett, testi, vagy lelki, mindig ellenkezéssel reagáltam, csak azért sem tettem azt, amit akartak. És ez így jó! Pestinek mondod, hol folyik a Duna, hogy nekem prédikálsz az erőszak ellen. Pont azért neveltem erőszakmentesen a gyerekeimet, mert nekem rossz tapasztalataim voltak. Nyitott kapukat döngetsz Juli!
eljutottam odáig – nekem nem muszály jónak lennem, én rossz is lehetek, ha én rossz akarok lenni! Rabolhatok, ölhetek, ha én azt akarok – ha egy ember van a világon, aki rabolni, ölni tud, akkor én is tudok, mert én is ember vagyok.
Én meg arra jöttem rá, hogy bármit is teszek, csak tőlem függ, hogy én azt jónak vagy rossznak, vagy egyiknek sem tartom! Ez is nagyon felszabadító érzés ám!
Mert én eredetileg jó akartam lenni önszántamból
Megértelek, főleg, mert én is keresztülmentem ezen. De minden erőltetett dolog az ellenkezőjére fordul. A pokolba vezető út is jószándékkal van kikövezve.
de mi jómagunk is mércét állítunk fel magunknak, és mi jómagunk is hajtjuk szegény lelkünket
Ki az a jómagam, és ki az a lelkem? És ha már egyszer mindkettő én vagyok, akkor miért ne tehetne egyik részem azt a másikkal, amit én akarok?
Miért akarod ezt te meghatározni?
Miért vagy fogadatlan prókátora az én egyik részemnek?
Miért akarsz uralkodni fölöttem?
Miért nem dönthetem el én szabadon, hogy az én egyik részem, az én másik részemmel mit csinál?
Miért vagy zsarnok Juli?
Te beszélsz a szabadságról és engem viszel hajtásra? Ej, ej, ej, ejjj. Vizet prédikálunk, azt bort iszunk?
El tudsz így is gondolkodni ezekről a dolgokról?
Mindig is így gondolkodtam.
No de – nem te hívakoztál arra, hogy mi még magunk is teremtő lények vagyunk, mert mi is teremtünk minden pillanatban a mi világunkban?
Mi van, hát Te is figyelsz? :))) Akkor legyen TEREMTÉS = önálló szellemi lény teremtése, és teremtés = jókedv, kutyafüle, hangulat teremtés.
Tanú, közvetítő nélkül, ha lehet, és kitartóan, folyamatosan.
Rosszabb vagy, mint egy hivatal!
Miért szorítod korlátozások közé a világot?
Miért nem csinálhatok valamit úgy, ahogy nekem tetszik, miért csináljam úgy, ahogy Neked tetszik?
Te vagy szabadság bajnoka, de ez neked azt jelenti, hogy minden csak úgy jó, ahogy Te gondolod! Önfejű vagy, és makacs Julikám!!! :)))
Miért kell ehhez neked valaki más?
9 éve kellett, most nem kell. 5 éves koromban kellett kétoldalt oldaltámasz a biciklimhez, mert különben elestem volna. 7 éves koromban le kellett szerelni, mert már akadály volt. Miért nem lehet ezt megérteni?
Az nem hiteles amti más mond neked
Juli! Legalább légy következetes!
Az előbb oktattál ki, hogy kedvesebben beszéljek önmagammal, tehát aki szólt és aki hallgatta, az is én voltam szerinted, most meg kioktatsz, hogy nem én vagyok önmagam, hanem más beszélt hozzám!
Néha azt hozod ki belőlem, hogy szálanként tépem a hajam!
ha más fekszik le a kedveseddel
Azt ugye tudod, hogy egy férfinek ilyen szövegtől bicska nyílik a zsebében? Kerüld az ilyen hasonlatot legalábbis velem kapcsolatban!
és ha másoknak elmondanám csak hülyének néznének
Már megint általánosítasz. Engem érdekelne.
Az nem hiteles amit más mond neked
Akkor meg miért beszélsz itt nekem hetek óta? Akkor a te beszéded sem hiteles! Komolyan nem értelek Juli! Saját szavaddal magad alatt vágod a fát!
Vagy csak az a lényeg, hogy vágjunk, vágjunk? Mindegy hogy magunk alatt is, csak vágjunk, vágjunk?
Gimiben meg kellett tanulnunk egy verset, egy részlet:
Vágom a fát hűvös halomba,
fényesül a görcse sikongva,
bársonyom futnak perceim....
Azt hiszem József Attila
Nincsen holtlélek-anyagunk, vagy ha van is, nem tudunk róla, nem ismerjük.
Akkor mi értelme beszélni róla? Minek olyannal foglalkozni, ami nincs?
Még szimplán is.
Ki nem bírnád, hogy egy szavamat megjegyzés nélkül hagyd! Ezt csináltad egész éjszaka! Nem baj Juli, én is birom! (még)
Nekem ez csak elmélet, az én számomra ebből hiányzik a gyakorlatiasság, és csak hozzáállás kérdése hogy mit filozofálok ki belőle.
Akkor gyere el egy hétre, és nézd végig a napjaimat, hogy mit csinálok. Követhetsz, mint az árnyék! :) hehehehhehehe
hisz olyan tanulságos – gondolom – mindkettőnk számára az eszmecsere
Ez vitathatatlan! Mindkettőnk emberére akadt a másikban! :)
No, hát akkor az Egységed és az Istened?
Juli, ezt már írtam, az Egység, Isten, mindenütt ott van! Fent is, lent is, kint is, bent is.
No látod, én a Traubisodát soha nem szerettem.
Juli leterítettél, megadom magam! Elájulok ettől a nyomós érvtől!
Hogy megnyugtassalak, ez 20-30 évvel ezelőtt volt a Traubisoda sloganje, én pedig most a könyvemben hasonlítottam Istent a Traubisodához! De ne igyál Traubit! Felpuffaszt! Igyál jó bort, az Isten itala!
Hamvas Béla így kezdi a Bor filozófiája c. könyvet: Végülis ketten maradtak, Isten és a bor.
Mondtam – ez rajtad áll.
A Te hited, meg terajtad áll. A hiteden pedig a sorsod, az életed áll! Nem mindegy, miben hiszel, mert hitben hat....
Én nem tudom a hitet ilyen nagy mértékben alapul venni, mert ugye nem csak hit van, hanem vakhit, meg tévhit is. És mire én egyszer csak rájövök hogy milyen is a hitem az adott esetben, már lehet hogy késő, lehet hogy már elment a vonat.
Miért engedted kifutni, leégni, ha már még éppen ott is voltál?
Na ez az Julikám, ez az! Tl-ek nem ájultak voltak, amikor (szerinted) megengedték, hogy elraboljanak tőlük! Szerinted nekik van tudatuk!
Erre a kérdésedre a könyvemből idézek:
„Kevéssel a Plútó pályáján túl Naprendszerünknek egy viszonylag élesen meghatározható külső pereme van, amelyen túlról valamilyen kozmikus esemény még a Naprendszer kialakulásának hajnalán elszipkázta a bolygók kialakítására alkalmas anyagot – jelentették be nemrég egy nemzetközi konferencián amerikai csillagászok........ - ........ „Valamilyen kozmikus esemény elszipkázta a bolygók kialakítására alkalmas anyagot” – elszipkázta, azaz ellopta. Ez a „valamilyen kozmikus esemény”, egy közönséges lopás, tolvajlás volt, és a lopó, a tolvaj a mi Urunk, a mi Atyánk, a mi Jóistenünk... Ő szerezte, ő lopta, ő tulajdonította el magának, azért tart olyan (jogos?) igényt rá és ránk – merthogy ebből az anyagból gyúrt, hozott létre bennünket a saját maga számára, a maga szükségletére, önmagáért, és nem mi érettünk.”
De ezt a tudatot cserélték ki a TTL-ek. A baj csak ott van, hogy az ott megszerzett tapasztalat bennünk maradt.
Na ez megint fából vaskarika Julikám! Ugye magad is tudod! Tapasztalat = tudat, a holt, passzív masszában, anyagi, vagy nem anyagi testben nincs tudat, az halott, őt a tudat kelti életre.
De beszélgess el egy hullával, egy kómába esettel, egy ájulttal a tapasztalatáról! De egy kavicsal is próbálkozhatsz! Ha sikerül, akkor taníts meg rá!
Vagy lecserélték a tudatot, vagy nem! Valaki vagy terhes, vagy nem! Félig nem lehet terhesnek lenni!!!
Az alsó lélek holt anyag volt az induláskor, de nem volt holt anyag a felső lélekcserénél. És csak a felső lelket cserélték, az alsót, magát az alapanyagot nem, hisz az már egy „embrió”, egy kialakulóban lévő személyiség volt. – Így a (felső) lélekcserénél már nem volt az alsó lélek teljesen tudatlan, volt már neki valamennyi tudata, szelleme, tapasztalata – és azt hoztuk magunkkal az Édenből.
És ezt elmondta neked a vízcsepp....
Én vagyok a vízcsepp....az óceán az Isten....
Ez tudatosodott bennem! Nem valamiféle atyáskodó-basáskodó aktív lélek töltögette belém, mert én nem vagyok gyámoltalan vakegér, hanem é n m a g a m ébredtem rá!!!
Persze a világ, a körülöttem lévő rengeteg információ segített ebben, tehát Istennek kell lenni körülöttünk, hogy aztán vele felismerjük az egységünket.
Amennyire én el vagyok keveredve a függetlenséggel, te annyira az Egységgel – Mi is egymás tükörképe vagyunk?
A vízcsepp egy sivatagban nem ismeri fel az óceánt!
Az nem baj, a lényeg a fontos. A lényeg meg hogy egy csepp víznek sokkal nagyobb az értéke a sivatagban, mint a tengerben! – No, ezt csak azért írtam, mert nekem ezek olyan elvont dolgok, amikhez én tényleg nem is tudok mit hozzáfűzni. Valahogy ezek a „keleties” dolgok nekem olyan távoliak, megfoghatatlanok. – Vagy ez a tenger-csepp nem keleties dolog?
A fizikai anyag, fizikai test szükséges neki a fizikai tevékenységhez, a szellem vagy tudatos lélek a szellemi tevékenységhez. Az útja végén ettől a két segítő társtól megválik – a tudatot ő maga is megszerzi magának, a fizikai cselekvésre meg
Most akkor áruld már el végre Julikám, hogy mi az a tudat! Szaporíthatatlan, örök, állandó, csak változó valami, azaz nem vész el, csak átalakul?
Vagy pedig önmagától szaporodó, gomba módra magától növő valami? A tudat a tapasztalatok összessége. Az egykor holt anyagot, holt lelket párosítják a már tudatos, a „már élő” lélekkel, amely ekkor már tiszta tudat, vagy szellem, és amely cselekvésre ösztönzi „sorstársát”, és egy hosszú folyamatban ő maga is tudatos lélekké, tudattá, vagy szellemmé válik.
Ezzel persze nincs felfedve a titok, a létnek a titka, csak eltolódott. A kérdés itt is ugyanaz – honnan van az első kiindulási pont, hogyan kezdett ösztönződni az első tudatlan lélek, ki keltette először életre az első holt lelket, hogyan tudott kialakulni az első tudatos lélek? Meg ezen kívül megmaradt a kérdések zöme - engem nem engednek tovább menni, vagy egyszerűen kevés hozzá a képességem. – Nincs kedved neked folytatni esetleg?
Hogy akkor mi ennek az én Isten-hadakozásomnak az értelme, és van-értelme egyáltán? – Én arra a következtetésre jutottam hogy akkor is van, ha még nem látom sem a végét, sem az elejét. De azt tapasztalom – az a lélek, amely tudomást szerzett az isteni rabságról és manipulációról, és amelyben ez tudatosodott, az minden áron ragaszkodik a szabadsághoz. Az én lelkem egy ilyen lélek.
Mindkét esetben kérdezem, hogy kerülnek TL-ek a képbe?
A TL-ek úgy jönnek a képbe, hogy (másodszor) ők ültették belénk a magot, a csírát, a kovászt, amely megkeleszti a tésztát, ők adták testünket, ők teremtették meg világunkat – és a tapasztalatlan lelkeket ők segítik a fejlődés útján.
És akkor az édenkerti bűnbeesés?
Én Julikám? Hát ott Ádám bácsi meg Éva néni volt. Én meg aranyos kisfiú voltam, és a masszív lábaimmal úgy rollereztem, hogy mindenki vasgyúrónak hívott!
Én ártatlan vagyok! :)
Akkor érted feleslegesen halt meg Jézus. Akkor a te lelkeden nem szárad Jézus halála...
És te? :) hihihihihiihihi
Nietzsche:
„Teremtők, fensőbbrendű emberek! A ki szülni akar, beteg az; a ki pedig szült, tisztátalan az. Kérdezzétek meg az asszonyokat: nem szülnek kedvtelésből. A fájdalom kotkodácsoltatja a tyúkokat és költőket. Teremtők! Bennetek sok a tisztátalan. Ez onnét van, hogy anyáknak kellett lennetek! Új gyermek! Oh, mennyi új szenny is jöve vele a világra! Vonuljatok félre! S ha ki szült, mossa tisztára lelkét!”
Tehát engem érdekel hogy hogyan történt a bünbeesés, hisz ez mégis csak nagyon meghatározta további életünket azzal, hogy kiüztek miatta addigi otthonunkból. Ha téged elzavarnak otthonról, nem érdekel hogy miért zavartak el?
Ezt Julikám a Biblia íróitól kéne megkérdezned. maga a bűnbeesés is allegória, a kizavarás is. Én ezekben nem hiszek.
Abban hiszek, hogy Istennél voltunk, Istentől eljöttünk, és Istenhez megyünk vissza. Ez tőlem lehetett azért is, mert pemetefű cukorka hullott az égből, és mi ezt nem szerettük, én a lényeggel foglalkozom.
Te belemagyarázol valamiféle rossz szándékot, illetve valamiféle szándékot, körülményt, amit Te rossznak tartasz. Szíved joga! De ez nem érv felém!
Neked elég az, hogy azt mondják rosszat tettél, közben halvány fogalmad nincs róla, hogy mégis mi volt az a rossz?
Nekem soha senki nem mondta, hogy rosszat tettem, és ma sem tudja velem ezt megetetni senki sem. Neked sem mondta senki, legfeljebb néhány lelkes bibliakutató, vagy valaki. Megint azon rágódsz, hogy a gólya miért kötött csomót a pólyára, mert úgy nem kap levegőt a csecsemő! Ugorjunk Juli! :)
Nekem tudnom kell, hogy miért voltam kitiltva az otthonomból.
Most meg azt hánytorgatod fel, hogy balesetveszélyes a magasban a csecsemőszállítás és a gólyának nincs pilótajogosítványa! Julikám! Könyörgöm!!!!
Nekem el kell számolni önmagammal,
De szigorú vagy önmagadhoz Juli! Hányszor mondtam, hogy szeresd jobban magad!
kell magammal vitatni hogy akkor most hibás voltam vagy nem voltam, tegyek-e máskor ilyet vagy ne tegyek…
Szerintem nem voltál hibás, bár az én szavam neked biztos nem mond semmit. Én magammal megbeszéltem, de nem is kellett megbeszélni. Nekem ez nem gond.
Először is részletkérdés, másrészt nem lehetek hibás, ha ez a fogalom nem létezik, nem abszolut, csak relatív, szubjektív, és számomra nem létezik.
Isten napja jóra rosszra egyaránt lesüt, így Isten nem hibáztat senkit!
Ugorjunk!
Ezek szerint a keresztények meg hasonulnak én hozzám....?
Ha ők a Te "Bibliádat" olvassák, és magukévá teszik, igen!
Annyit olvastam a bibliát, és annyit gondolkodtam a jelentésein, hogy a végén meggyőzött a biblia Isten csúnya képéről.
Nem csodálom. Miért nem mást olvastál Juli? Van rengeteg más szent írás, ahol nem ilyen csúnya képet látsz. Ne reklamálj a krimi flmre, hogy rosszul álmodtál, ha van lehetőséged másik csatornára átkapcsolni!
Válts csatornát! Ugorjunk!
Az egyénnek ez az apszolut semmibevevése egyszerűen felháborító!
Mi itt a semmibe vevés? Medgyessy Péter még egyszer sem hívott fel, és nem gratulált az ötvenedik születésnapomra! Most háborodjak fel, hogy semmibe vesz? Nem értelek Juli!
Van a társadalom, és Te annak tagja vagy. A társadalom része is vagy, egy tagja vagy, meg egy egyén is vagy! Most akkor Téged semmibe vesznek? Az útleveledben az ország címere is ott van, meg a neved is. Most akkor semmibe vesznek? Igyál már meg egy pohár vizet szivem!
Szélmalomharcot vívsz, mint jóságos Don Qui Hote de la Mancha! Aranyos vagy, szeretlek, de szélmalomharcot vívsz Juli!
A földön még a rabszolgáknak is több esélyük volt az önmegvalósításra, mint a mennyországban a mennyországi lényeknek.
Én ebben nem hiszek, én ezt nem így hiszem. Ahol rossz volt, oda az ember nem vágyik vissza. Te ezt így képzeled, szíved joga.
Én nem vagyok magammal Egységben, én magammal két-ségben vagyok!
Fogódzkodj meg, én is! Sőt szerintem mindenki. De nálam már alakul az egység, tudod mint a BRD és a DDR a fal, a Mauer lebontása után. Most kb. ott tartok.
És akkor egy ilyen fontos dolgot, a létemet, elbagatelizálja a vallás egy számomra érthetetlen szimbolummal.
Mondtam Juli, hogy ne a valláshoz, hanem magához Istenhez fordulj! És addig ne nyugodj, míg szemtől szembe nem állsz vele, és meg nem kérdezheted, ami a szívedet nyomja.
Majd ha Isten mondja, hogy rossz voltál, és ő kiűzött, majd ha ő mondja, hogy bűnös vagy, és vezekelned kell, majd ha ő mondja, hogy a hatalmában akar tartani téged, majd akkor reklamálj! Addig ne vívj szélmalomharcot.'
Bár tőlem vívhatsz, csak ne várd, hogy én is kardot rántsak.
Egységben voltunk, és az Egységben a rész nem járhat külön utakon, csak az Egység útján.
Drága Julikám! Már egyszer nekiveselkedtem ezt elmagyarázni. Amint az Egység egységének a tudatára ébred, rögtön létrejön az Egység ellentéte a Két-ség is! Így történt!
Ezek szerint akkor Isten visszaugrott a vízbe, az embert meg a parton hagyta
Isten Benned él, ezt még Te is hiszed! Vízben is van, parton is van!
azt kérded, ha nem vagyok istenhívő, miért foglalkozom Istennel?
Ezt én így tőled sosem kérdeztem! Te istenhívő vagy, de egyben istengyűlölő is! Vagy finomabban istennemkedvelő!
De hát hogy lehet ezt a bűnbeesét megérteni?
Hogy kötött a csőrével csomót a gólya?
Inkább a bűnbeesést álmodnád már meg.... Ha nem a te, akkor az én kedvemért...
Julikám! Adtál egy érdekes motivációt, ma este rámeditálok elalvás előtt. Iszom egy finom rozmaringteát, az állítólag elősegíti az ilyen szellemi élményeket, és holnap beszámolok. A gond csak az, hogy az álom is szimbólumokkal dolgozik, de dolgozom az ügyön:)
Hiányoztál ám egész nap, reggel nem tudtam mit kezdeni magammal, mert nem volt mire válaszolnom! :)
Akaratomon kívül így alakult. A szél fúj, ahol akar....
Tehát engem érdekel hogy hogyan történt a bünbeesés, hisz ez mégis csak nagyon meghatározta további életünket azzal, hogy kiüztek miatta addigi otthonunkból. Ha téged elzavarnak otthonról, nem érdekel hogy miért zavartak el?
Ezt Julikám a Biblia íróitól kéne megkérdezned. maga a bűnbeesés is allegória, a kizavarás is. Én ezekben nem hiszek.
Abban hiszek, hogy Istennél voltunk, Istentől eljöttünk, és Istenhez megyünk vissza. Ez tőlem lehetett azért is, mert pemetefű cukorka hullott az égből, és mi ezt nem szerettük, én a lényeggel foglalkozom.
Te belemagyarázol valamiféle rossz szándékot, illetve valamiféle szándékot, körülményt, amit Te rossznak tartasz. Szíved joga! De ez nem érv felém!
Neked elég az, hogy azt mondják rosszat tettél, közben halvány fogalmad nincs róla, hogy mégis mi volt az a rossz?
Nekem soha senki nem mondta, hogy rosszat tettem, és ma sem tudja velem ezt megetetni senki sem. Neked sem mondta senki, legfeljebb néhány lelkes bibliakutató, vagy valaki. Megint azon rágódsz, hogy a gólya miért kötött csomót a pólyára, mert úgy nem kap levegőt a csecsemő! Ugorjunk Juli! :)
Nekem tudnom kell, hogy miért voltam kitiltva az otthonomból.
Most meg azt hánytorgatod fel, hogy balesetveszélyes a magasban a csecsemőszállítás és a gólyának nincs pilótajogosítványa! Julikám! Könyörgöm!!!!
Nekem el kell számolni önmagammal,
De szigorú vagy önmagadhoz Juli! Hányszor mondtam, hogy szeresd jobban magad!
kell magammal vitatni hogy akkor most hibás voltam vagy nem voltam, tegyek-e máskor ilyet vagy ne tegyek…
Szerintem nem voltál hibás, bár az én szavam neked biztos nem mond semmit. Én magammal megbeszéltem, de nem is kellett megbeszélni. Nekem ez nem gond.
Először is részletkérdés, másrészt nem lehetek hibás, ha ez a fogalom nem létezik, nem abszolut, csak relatív, szubjektív, és számomra nem létezik.
Isten napja jóra rosszra egyaránt lesüt, így Isten nem hibáztat senkit!
Ugorjunk!
Ezek szerint a keresztények meg hasonulnak én hozzám....?
Ha ők a Te "Bibliádat" olvassák, és magukévá teszik, igen!
Annyit olvastam a bibliát, és annyit gondolkodtam a jelentésein, hogy a végén meggyőzött a biblia Isten csúnya képéről.
Nem csodálom. Miért nem mást olvastál Juli? Van rengeteg más szent írás, ahol nem ilyen csúnya képet látsz. Ne reklamálj a krimi flmre, hogy rosszul álmodtál, ha van lehetőséged másik csatornára átkapcsolni!
Válts csatornát! Ugorjunk!
Az egyénnek ez az apszolut semmibevevése egyszerűen felháborító!
Mi itt a semmibe vevés? Medgyessy Péter még egyszer sem hívott fel, és nem gratulált az ötvenedik születésnapomra! Most háborodjak fel, hogy semmibe vesz? Nem értelek Juli!
Van a társadalom, és Te annak tagja vagy. A társadalom része is vagy, egy tagja vagy, meg egy egyén is vagy! Most akkor Téged semmibe vesznek? Az útleveledben az ország címere is ott van, meg a neved is. Most akkor semmibe vesznek? Igyál már meg egy pohár vizet szivem!
Szélmalomharcot vívsz, mint jóságos Don Qui Hote de la Mancha! Aranyos vagy, szeretlek, de szélmalomharcot vívsz Juli!
A földön még a rabszolgáknak is több esélyük volt az önmegvalósításra, mint a mennyországban a mennyországi lényeknek.
Én ebben nem hiszek, én ezt nem így hiszem. Ahol rossz volt, oda az ember nem vágyik vissza. Te ezt így képzeled, szíved joga.
Én nem vagyok magammal Egységben, én magammal két-ségben vagyok!
Fogódzkodj meg, én is! Sőt szerintem mindenki. De nálam már alakul az egység, tudod mint a BRD és a DDR a fal, a Mauer lebontása után. Most kb. ott tartok.
És akkor egy ilyen fontos dolgot, a létemet, elbagatelizálja a vallás egy számomra érthetetlen szimbolummal.
Mondtam Juli, hogy ne a valláshoz, hanem magához Istenhez fordulj! És addig ne nyugodj, míg szemtől szembe nem állsz vele, és meg nem kérdezheted, ami a szívedet nyomja.
Majd ha Isten mondja, hogy rossz voltál, és ő kiűzött, majd ha ő mondja, hogy bűnös vagy, és vezekelned kell, majd ha ő mondja, hogy a hatalmában akar tartani téged, majd akkor reklamálj! Addig ne vívj szélmalomharcot.'
Bár tőlem vívhatsz, csak ne várd, hogy én is kardot rántsak.
Egységben voltunk, és az Egységben a rész nem járhat külön utakon, csak az Egység útján.
Drága Julikám! Már egyszer nekiveselkedtem ezt elmagyarázni. Amint az Egység egységének a tudatára ébred, rögtön létrejön az Egység ellentéte a Két-ség is! Így történt!
Ezek szerint akkor Isten visszaugrott a vízbe, az embert meg a parton hagyta
Isten Benned él, ezt még Te is hiszed! Vízben is van, parton is van!
azt kérded, ha nem vagyok istenhívő, miért foglalkozom Istennel?
Ezt én így tőled sosem kérdeztem! Te istenhívő vagy, de egyben istengyűlölő is! Vagy finomabban istennemkedvelő!
De hát hogy lehet ezt a bűnbeesét megérteni?
Hogy kötött a csőrével csomót a gólya?
Inkább a bűnbeesést álmodnád már meg.... Ha nem a te, akkor az én kedvemért...
Julikám! Adtál egy érdekes motivációt, ma este rámeditálok elalvás előtt. Iszom egy finom rozmaringteát, az állítólag elősegíti az ilyen szellemi élményeket, és holnap beszámolok. A gond csak az, hogy az álom is szimbólumokkal dolgozik, de dolgozom az ügyön:)
Hiányoztál ám egész nap, reggel nem tudtam mit kezdeni magammal, mert nem volt mire válaszolnom! :)
Akaratomon kívül így alakult. A szél fúj, ahol akar....
Mégegyszer kérdezem. Tehát először a TL-ek lopták el, és attól a tulajdonukba került? A köztulajdont "birtokba venni" a köztől ugyanolyan lopás, mint egy egyéntől elvenni!
Vagy te a magadénak tartod, ha elveszel a DB vasút sineiből, a köztulajdonból, és kalapálgatsz rajta? Ez a Te jogrendszered?
az Isten törvénytelenséget követett el
Ki hozta azokat a törvényeket és mikor? Miért nem gondoskodtak a törvényhozók a törvény megszegésének megelőzéséről?
tehát akkor lenni kell írott vagy íratlan törvényeknek
Előfeltételből feltételt magyarázni? Szép kis mutatvány! Leteszem a Niagara vízesés alján a hősugárzót és várom, hogy fent meleg legyen a víz? Juli, kapj már észbe!
Először bizonyítsd a törvényt, majd utána annak megsértését!
Akkor ennek alapján hogyan lehetne eldönteni hogy Isten jó-e, vagy nem jó?
Drága Julikám sehogy! Isten sem nem jó, sem nem nem jó. Isten tökéletes!
kell lenni egy valóságnak, egy objektivitásnak
Van is, csak abban nincs sem jó, sem rossz! Ezerszer átbeszéltük, hogy jó és rossz szubjektív és relatív fogalmak.
Én ezt az objektivitást kerestem, azért fordultam a bibliához.
Hát ne haragudj, szerintem nem jó helyre fordultál! Miért nem kezdtél magával Istennel beszélgetni, ahogy az Aktív lelkekkel kezdted?
hisz épp úgy nem gyógyított meg, mint más...
Ha viszket a hónaljad, először a viszketéstől akarsz megszabadulni. Ha tudatára ébredsz, hogy egy bolha okozza, attól kezdve a bolhát hajkurászod. Én az okot keresem, nem az okozatot akarom megszüntetni!
De hát térjünk vissza az Édenbe. Az angyaloknál biztos volt hierrarchia – szerinted az embereknél nem volt
Julikám! Ismétlésre kényszerítesz! Az Egységben mindenki Istent és önmagát "szolgálta", ahogy minden egyes sejted is Téged és önmagát szolgálja!
Énrám meg ez a fogalom "Egység" egészen másképp hat,
az a felső lélek képességét, „kapacitásátát” vagy „készletét” nem befolyásolja.
Ezt akartam volna mondani eredetileg is, csak nem így sikeredett. Kösz`a helyreigazítást.
Nincs mit:)
A Teremtő Lények nem aktivitást teremtenek, hanem a fejlődéshez szükséges feltételeket teremtik meg.
Feltételeket teremteni nem egyenlő azzal, mint önálló létező lényeket teremteni. Feltételeket teremteni aktivitás, erre mindenki képes, ezért nem fogadom el a továbbiakban a Teremtő Lények meghatározást, csak az Aktív Lények kifejezést!
Mivel nem teremtők, nem is sajátthatnak ki senkit, egyetlen lelket sem, nem tarthatják tulajdonuknak, nem tarhatják rabságban, így ha nem tulajdonuk, nem rabjuk, akkor Isten is jogosan gyakorolhat aktivitást a lelkek felé, mert Isten is Aktiv Lény.
De ez csak egy szükségállapot. Ahogyan tudatosodik az alsó lélek, úgy lazul ez az Egység,
Az egységből nézve az önállósulás szükségállapot, ezzel nem mondtál semmit!
Nem vagyok függőségi v iszonyban Istennel.
Te Julikám? Éjjel nappal Istent szapulod, igyekszel bizonyítani, hogy milyen rossz, hogyne lennél függőségi viszonyban tőle?
Én tized annyit foglalkozom vele, mert bennem él, és én őbenne.
Nálam az ok határozza meg az okozathoz való viszonyomat.
Tehát nem veszed le a polcról a paradicsomot, ha azt a szupermarket profitéhsége tette a polcra, addig mész, míg nem találsz egy olyan zöldségest, aki segítő szándékkal termel neked paradicsomot. Jól értem?
Milyen ok, milyen viszonyulást vált ki belőled?
Nálam a függetlenség az első helyen áll.
Ezzel nem a Végső Teremtő helyére pályázol? Hogyan fogalmazod meg a a függetlenséget, mi az, amit el akarsz érni, és hogyan?
mert a szellem tudatos lélek.
Akkor ez is módosult? Eddig úgy volt, hogy a szellem a lélek tudata. Figyelek ám!
No, majd mindjárt megvizsgáljuk a beteget... – A szellem tudatos lélek – a szellem a lélek tudata. A szellem tudatos lélek, szellemi aktivitással rendelkezik – ez így van. A gond, a fogalomzavar abból keletkezik hogy ez is lélek, az is lélek (már az egész világ(om) is lélek...). Az alsó, a passzív léleknek induláskor nincs tudata, tehát nincs szelleme - de ezt fokozatosan gyűjti, szedegeti magának. MAGÁNAK – ez már az övé, a sajátja, nem a felső léleké. És ez (a mi) létünk célja és értelme – tudatos lélekké, szellemmé válni. Akinek olyan jópofa bemondásai vannak, mondjuk is rá – milyen szellemes – vagy mondjuk valakire – milyen bölcs, és ez nem azt jelenti hogy milyen okos...
Összefoglalóul – a tudatos lélek már tiszta szellem (csak még én vagyok mindig tartózkodó ezzel a szóval, fogalommal szemben, pedig ez a tény), a valamikor tudatlan lélek viszont még nem tiszta szellem, nem tiszta tudat, de van már van bizonyos tudata, szellemisége, tehát akkor ez a kijelentés sem helytelen hogy a szellem a lélek tudata – esetleg csak magyarázat nélkül nem egészen tiszta a kép.
Ennek így most már van értelme?
A kapcsolatot és szövetséget az emberrel mindig az Isten kezdeményezte, sőt erőszakolta.
Akkor én kivétel vagyok.
Na ja, a kivétel erősíti a szabályt.
Gondolom olvastál már az Ótestamentumban arról, mennyit elküzdött Isten a zsidó, a választott népével, mivel azok folyton hűtlenek lettek hozzá. Fenyegette, átkozta, büntette őket, vagy ígért fűt-fát, hízelgett nekik.
Ez a zsidók istenképének leírása. Mi dolgom ezzel azon túl, hogy elolvasom, s ami az istenképembe illik, azt integrálom, a többi pedig huss....
Bár váltig tagadod, te nagyon nagy mértékben hasonultál a zsidó-keresztény istenképhez, ugyanolyannak látod istent, mint ők, csak te elutasítod ugyanazokat a princípiumokat, melyket ők elfogadnak, sőt isteninek tartanak.
A Bibliából hozzám Jézus istenképe áll közel. Atya, tökéletesség, felhozza napját jóra-rosszra egyaránt, Jó Pásztor, Tékozló fiú története, az asszony elgurult tizedik drachmája, stb.....
Az Ószövetség istenképe, és Pál istenképe messze van tőlem, mint Makó Jeruzsálemtől.
De mi lesz ha egyszer a kép lejön a falról?
Mert ő egy gondos szülő – mondod te.
Mert nekem ez az istenképem! Értsd már meg végre!
Jó, jó, megértem.
Még nem bocsájtottam meg neki. Nem tudom, hogy valaha is meg fogok-e?
Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa.
Meg a kovácsa.
akkor Isten sem gondosabb szülő.
Mikor mondtam én, hogy Isten engedett elrabolni magától?
Persze, ezt én mondtam, Es csak az én szemszögömből gondatlan szülő az Isten is.
Én a magam részéről azért nem tartok ilyen megkülönböztetett figyelemben egy bűnözőt csak azért, mert meg merte kockáztatni a bűnözést.
Újból és újból elfeledkezel arról Juli, hogy nem tényekről, abszolut valóságról, hanem istenképekről beszélgetünk!
Délibábról. Gyerekkoromban gyakran láttam délibábokat, mert nagy, sík, szabad területeken kószálgattam gyalogan, kerékpárral, és gyerekkoromban szerettem a délibábokat. Egy kicsit színesebbé tette a hétköznapjaimat. De ma már én a delibábot megszemélyesítem, valóságot fomálok belőle. Valosággá varázsolom, vagy teremtem?
A helyzet itt az, hogy ha valakit az embernek éjjel nappal be akarnak feketíteni, akkor az illető épp ennek hatására, ellenreakcióként rokonszenves lesz.
Ha pedig agyondicsérik, (lásd gyülisek) akkor kétkedni kezd el benne, és ellenszenves lesz neki.
Szerintem meg a helyzet itt nem ez, hanem pontosan más. Az, hogy akkor így nem én formálom meg a véleményemet, hanem mások formáltatják velem. Nem vagyok a helyzet ura – csak úszok vagy az árral, vagy az árral szemben. – Nekem ha van egy véleményem akkor annak mindegy, hogy azzal mindenki egyet ért, vagy senki. Az a véleményemet nem befolyásolja.
Ez lehet így, de ez még nem jelenti azt, hogy ez így is a jó.
Mi a jó, és mi a rossz Juli? Nem átbeszéltük már?
Igen, megbeszéltük, és én ennek ellenére továbbmentem... Igaz, hogy van szubjektív jóság, meg szubjektív rosszaság – mégis azt kell mondanom hogy van objektív, apszolut is. A kisgyerek megsüti a kezét, mert odanyúlt. Van ebbe valami szubjektívitás? Ebben csak objektivitás meg apszolutizmus van. Ez apszolut rossz.
Én kiteszem a lábam, és felbuktatlak, orra esel, de nekem ez szubjektívan jó, mert én jót szórakoztam rajtad, így szereztem magamnak néhány kellemes percet. De ez objektívan rossz, meg apszolut is rossz.
A vízzel ne öntsük ki a gyereket is. Hogy van szubjektivitás, attól még van objektivitás is, sőt, HA van szubjektivitás, van objektivitás is.
ezt én csak úgy tudom, ha ismerem Istent, és honnan tudtam volna ezt máshol elkezdeni, mint a bibliából?
Látod neked ez egyértelmű, nálam máshogy alakult. Én ezekkel a kötetekkel kezdtem, s már ezeken is túlléptem, amikor jó két év istenkeresés után kezembe vettem a Bibliát.
Ekkorra már kialakult istenképem volt, és a továbbiakban nem a Biblia igazította az istenképem, hanem az istenképemhez igazítotam, mit kanonizálok a Bibliából. Hogy ehhez volt bátorságom, hogy a Biblia minden sora Isten szava dogmán túl tudtam lépni, magamnak is, de ezeknek a köteteknek is köszönhetem.
A hang első tíz kötetét én is megvettem még annak idején, és tényleg nagyon jók voltak nekem is. De később én elhagytam őket... A könyveket is elajándékoztam, és jó néhány év után hallottam vissza az illetőtől, hogy nagy segítség neki a könyv, és azóta is olvasgatja őket.
Nemrég olvastam a neten a katolikus vallást, és nagyon tettszett (ez persze sajátos értelmezés). Én mint református, eddig csak a bonyolult(abb) vallási szertartásokat láttam a katolikus vallásban, és ez eleve elijesztett tőle, így nem is akartam vele foglalkozni. Most, mikor olvasgattam, meglepődtem, milyen szépen, milyen érthetően írja le a dolgokat. Sokkal többet megmond, mint a református. Az már nagyon leegyszerűsíti a dolgokat, és kihagyja a lényeget épp abból a megfontolásból, hogy aki sokat beszél, sokat is mondhat... – Egyszóval most, ilyen „érett fejjel” sokkal többet tanultam a katolikus vallásból, mint a reformátusból.
Most sajnos kissé zavar...
Ó, hát nem tapintatos ez a Teremtő Lélek? Nem húzódik vissza, hogy te szabadon kibontakozhass?
Pedig tisztában vagyok vele, hogy egyedül, nélküle nem tudnám az útat bejárni
Ja értem, TL-re szükségünk van, de Isten ránk terpeszkedik. Így már világos.
Csak én egész életemben szerettem az időnkénti egyedüllétet,
TL ennek ellenére a nyakadon van, de hát ő jó, mert ő önállóságra akar nevelni, és nem láncol magához. Csak ül a nyakadon, amikor zavar. Értem. Világos. Tiszta. Kristálytiszta.
De tapintatos a Teremtő Lelkem, de ha már így konkrétan hozzáfordultam, nem utasított el. De nem ő kezdeményezte a „nyílt” kapcsolatot, hanem én, és hát nem olyan szívtelen, hogy ne segítene, amikor kérem (mert hogy valahol az előbbiekben erről is volt már szó – szívtelen, magunkra hagy olyan kibeszéléssel, hogy önállósodjunk...).
Tudod most már azt mondani – ezért szenvedtem, és ez megérte... (?).
Nem már, Julikám, hanem amint Istenre rátaláltam, mondtam, ez nálam olyan szerelem féle, már azóta azt mondom, megérte. Nagyon egyszerű, hogy miért.
Az istenképem szerint Isten semmit nem tesz hiába velünk, mindennek oka, és célja van, méghozzá az én javam, és mindenki más java, melyek el nem választhatók!
Ennélfogva bármi történik velem, én azt kérdezem magamtól, mire jó ez nekem, vajon miért volt szükségem rá?
Ezek a hitem alapkövei, ebben nagyon erősen hiszek, és minden más, Biblia, teremtés, kinyilatkoztatások részletkérdések, diszpozitív, kicserélhető dolgok a hitemben, és az istenképemben.
Persze, minden ember a maga útját járja – és ez így van jól.
Mert volt választásod hogy kibirod vagy nem?
Persze hogy volt, bármikor bedobhattam volna, és bedobhatnám a törülközőt. Tegnap délután is egy emberrel beszéltem a vasúti sinek mellett, és mondtam, hogy oly egyszerű lenne rátenni a fejem, és annyiszor szerettem volna már, csak épp nincs hozzá bátorságom.
De a választásom megvan, csak én a maradást választom inkább.
Egy fizikai halál nem old meg semmit. Az újraszületéssel folytatod ott, ahol abbahagytad.
igaz, nem mindegy hogy az ember hogyan bírja ki...
Mindig az az értékesebb, ami nagyobb ráfordítással készül, amiben több munka van...
Igen, azt jobban számontartjuk.
és nem az ezoterikusok szellemétől
Ő kicsoda és merre található? Ezt a kifejezést még életemben nem hallottam. Vagy úgy gondolod minden szellemi irányzatnak van külön szelleme, és megkérdezhetném a marxizmus szellemét is?
A tudatot a tapaszalatokból építjük fel. Aki ezoterikával foglalkozik, abból (is) szerez tapasztalatot. Ugyanígy a marxizmusból is szereztünk tapasztalatot.... – A tudat pedig szellem, szellemiség. Ebbőkiindulva használtam ilyen kifejezést.
hanem a saját szellemedtől
Ó Julikám ez megtörtént, le is van írva a könyvemben
, a válasz az volt: Állj a sarkadra! Azóta is azon vagyok, ennek kereken kilenc éve. Csak hát nem mindig könnyű egy három szóból álló felszólításnek eleget tenni. A megvalósítással vannak "aprócska" gondjaim. Ahogy egy élet sem elég ahhoz, hogy meg tudd élni a Szeresd felebarátod, mint tenmagad felszólítását. Emlékszel, erről még levelezésünk elején írtam Neked!
Szóval ráparancsoltál magadra. Látszik hogy Istened van (nem ördögöd...). Másképp fordulj a lelkedhez, szeretettel, megértéssel, kérezd meg hogy vajon ő mit akar? – Tapasztalatból beszélek. Az én anyukám egy nagyon erélyes, és erényes anyuka a mái napig is. Születésemtől fogva azt tanultam – rendesnek, jónak, becsületesnek, dolgosnak, szorgalmasnak muszály lennem, mert ilyen egy rendes ember. És a szülő már csak rendes embert akar faragni a gyerekéből! – Sok-sok idő múlva, mióta elkezdtem az önismeretettel foglalkozni, valahogy eljutottam odáig – nekem nem muszály jónak lennem, én rossz is lehetek, ha én rossz akarok lenni! Rabolhatok, ölhetek, ha én azt akarok – ha egy ember van a világon, aki rabolni, ölni tud, akkor én is tudok, mert én is ember vagyok. Amit egy ember meg tud csinálni, arra minden más embernek is megvan az esélye. – Más kérdés az, hogy meg akarom-e csinálni? Azért nem rabolok és ölök, mert nem akarok – de nem azért, mert nem szabad, vagy mert büntetik – hisz büntetni csak akkor büntetnek, ha lelepleznek...
Szóval mikor erre rájöttem, sírtam a boldogságtól, és mondogattam magamnak – szabad rossznak lennem, szabad rossznak lennem. Mert én eredetileg jó akartam lenni önszántamból – de nem volt rá esélyem, mert nekem már muszályból jónak kellett lennem.
De nem csak a szülők, az iskola, a társadalom, de mi jómagunk is mércét állítunk fel magunknak, és mi jómagunk is hajtjuk szegény lelkünket. Az meg szegény magától szeretne menni, és nem hajtásra... – El tudsz így is gondolkodni ezekről a dolgokról?
érdekes, a sok mellett csak éppen ezt a legegyszerűbbet hagytad ki...
Nem hagytam ki, 94 szeptemberében történt Kássa Lacinál a reinkarnációs hétvégén. Nem aktív lélekfelet mondott, az való, de a megnyilvánulás módjából egyértelmű volt, hogy az általunk megszólított "belső szellemi vezető" válaszolt, akit te aktív lélekfélnek nevezel.
Tanú, közvetítő nélkül, ha lehet, és kitartóan, folyamatosan. Miért kell ehhez neked valaki más? Az nem hiteles amti más mond neked – az a hiteles, amit te mondassz magadnak. Ha más eszi a csírkepaprikást, te éhen maradsz, ha más fekszik le a kedveseddel – akkor az nem te vagy... – Én nem voltam még ilyen reinkarnációs akármin, de olyan dolgokat tudtam meg magamról, amiket sosem gondoltam volna. Már eleve Heidelbergbe is azért jöttem, hogy régi dolgokat rendezzek magamban... Csak ezeknek az élményeknek nagy részét nem írtam és nem írom le, ezek nagyon személyesek, csak engem érintenek, és ha másoknak elmondanám csak hülyének néznének. – És én ezt egyedül csináltam, vagyis egyedül hozam ki magamból csak úgy menet közben, a hétköznapjaimban, nem külön szertartással. Én csak magamat kutattam, kerestem belsőleg, és ez a keresés útja vitt el a régi életeimhez is.
Az nem hiteles amit más mond neked – az a hiteles, amit te mondassz magadnak, amire te vezeted rá magad. Meg sok idő, akár évek is rámehetnek egy-egy felismerésre, nem pedig egy egy-két óra hosszás kezelés.
és annyi sok titkos sejtelem lengi őket körül
Mást meg a hónaljszag lengi körül, az még kellemetlenebb, mégis elviseljük, része az életnek. Hadd titkolózzanak, engem nem zavar. Vannak, akikez ez kifejezetten vonz, engem nem is vonz és nem is zavar.
Engem zavar. Elkezdek az uborkáról beszélni, ők meg azt hiszik hogy a nyúlról beszélek.
Persze, ha te így hívod őket, nem teszek rá megjegyzést,
Látod Juli, olyan rendes vagy, hogy nincs bőr a képemen tovább cikizni a TTL-lel, átveszem a TLT-t Tőled:) Mikre rá nem veszel! :)
Köszi`, így legalább ebben a kifejezésben egységesebbek a szövegeink.
Így van, de mi a megteremtett léten belül teremtünk.
Huha! Feldobok egy poharat aztán réteszek a levegőben egy másikat? Juli, most én nem bírlak követni! Vagy még nagyon reggel van? Abban maradtunk, hogy maga a teremtés sem érthető és felfogható, hát még a teremtésen belüli teremtés!
No de – nem te hívakoztál arra, hogy mi még magunk is teremtő lények vagyunk, mert mi is teremtünk minden pillanatban a mi világunkban? És ezt én is így gondolom – a legegyszerűbb és legnagyszerűbb teremtésünk talán a kedv-teremtés. Olyan jó-rossz kedvet tudunk mi magunknak, is, másokank is teremteni hogy csak na!
De - kis kitérő - egyszer képzeld, álmomon belül is elaludtam és álmodtam, majd felébredtem az álmon belüli álomból, és a "sima" álmot álmodtam tovább. Érdekes élmény volt.
Én nagyon szeretem az én hiteles élményeimet. Még szimplán is.
Ám lehet hogy valóban csak az a különbség köztük és köztünk, hogy nekünk nincs alapanyagunk a lét, vagy a lét feltételeinek a megteremtésére.
Ezt a mondatot is csak nézem, nézem, nézem, nézek ki a fejemből, de az értelme nem akar beugrani.....
No, akkor majd mondom. Nincsen holtlélek-anyagunk, vagy ha van is, nem tudunk róla, nem ismerjük. Én legalább is még nem hallottam róla.
Számunkra eddig igen.
Önmaguk számára meg nem, na ez vili. Ők sem jobbak a Deákné vásznánál....titkolóznak, elzárják az információt az embertől, hogy ne fejlődhessen. Korlátok közé kényszerítik, és függő helyzetbe hozzák, hogy uralkodhassanak rajta. Bezony:) Juj de rosszak! Csunyák! Megmondom őket anyukámnak!
Mit szok neked anyukád válaszolni mikor árulkodsz neki? – Nekem eddig ennyi van, amennyi van. Te magad is látod, hogy még az „itteni” dolgaim is mennyire össze voltak bennem kúszálódva, hogy még csak most bogozgatom a te segítségeddel – de ha majd ettől tovább mehetek, akkor ígérem hogy nem járom ilyen sokáig egyedül az útat, hanem téged is hívni foglak magammal – ha lesz kedved velem jönni – mert látom, hogy így sokkal könnyebben megy, és gyorsabban haladok...
Hogy ki teremtette Istent, azt sohasem mondtam.
Jó, akkor mondd meg most! Kérdezd meg a TLT-det! Üzenem, hogy ne titkolózzon!
Az előbbi gondolatot folytatva - ha megértem rá, megkérdezem. Bár az sem biztos, hogy az ebben az életemben lesz... – Nem baj, ha kell, majd összetalálkozunk mi – mármint te meg én, a másik életeinkben is, és akkor majd folytatjuk az eszmecserét... Ezekre a dolgokra sajnos idő meg türelem kell.
Akkor mi jelent neked az Istennel való Egység?
Mindent Julikám! Az egész életemet, ami engem ér, és amit teszek. Természetesen Te is benne vagy!
addig vagy Istennel Egységben, ameddig neked jólesik, amikor szükséged van rá?
Te addig vagy felnőtt, ameddig neked jólesik, amikor szükséged van rá?
Nekem ez csak elmélet, az én számomra ebből hiányzik a gyakorlatiasság, és csak hozzáállás kérdése hogy mit filozofálok ki belőle. – Veled Egységben vagyok, hisz olyan tanulságos – gondolom – mindkettőnk számára az eszmecsere – viszont szinte semmi másban nem vagyunk Egységben, teljesen különálló éeltet élünk, és ha holnap megszakad a kapcsolatunk, akkor nem folytatódik még ez az „eszmecsere-egységünk” sem. Bár az igaz, hogy mint mgélt tapasztalatot azért tároljuk...
De majd a mennyországban?
Én és a mennyország, Juli? Hol jövök én oda? Már 99-ben megírtam Cserfának, amikor az eleve elrendelésről vitatkoztunk, hogy olyan mennyországba nem ülnék be uzsonnázni, ahonnan a pokolba lenézve látnám, hogy ott sülnek-főnek, szenvednek...
No, hát akkor az Egységed és az Istened? Isten sincs a mennyországban, vagy ő azért a pokol látványa ellenére be tud ülni uzsonnázni? De ha ő igen, te nem, akkor szét kell hogy essen az Egységetek! – És ebben az esetben te jobb vagy a könyörületes Istennél? A biblia viszont azt írja – senki sem jó, csak az egy igaz Isten...
Az Egység az olyan, hogy mindenütt...ezért nem lehet megúnni.... Emlékszel, írtam egyszer olyat az Istennek, hogy olyan, mint a Traubisoda, nem lehet megúnni..:)
No látod, én a Traubisodát soha nem szerettem. Eddig nem tudtam miért... – De ez reklámszövegnek jó, add el. – Vagy a gyárnál, vagy az – egyháznál????
Ez nem válasz erre a felvetésemre:
Amit én leírtam, az egy leegyszerűsített nézet, amit Te a hitrendszereddel bővítesz. Ez nem fordítás, hanem erőteljes bővítés, az eredeti semleges nézet negatív tartalommal való megtöltése.
Vagy írd meg, hogy elfogadod, és elismered az érvelésem, vagy válaszolj rá terjes terjedelmében, vagy ne idézd az állításom a lecsó mellé! A lecsóra vonatkozik a válaszod, a többire nem!
Ne írj kétszavas "választ" az érvelésemre, amivel megtiszteltem a Te előző állításodat!
No látod, ezt most nem értem, Avi – és nem értettem, hogy miért nem volt megfelelö az elsö, eredeti válaszom. Arról volt szó közöttünk - én nem elégszem meg a jelképes almás-mesével, engem konkrétan is érdekel hogy mi történt ott a valóságban, és nem jelképesen. A te válaszod erre:
„Mit változtatnak az allegóriák pontos történései a lényegen. Voltunk valahol, eljöttünk, és most, tapasztalatban gazdagodva megyünk vissza. Ez a lényeg, nem? »
Tehát engem érdekel hogy hogyan történt a bünbeesés, hisz ez mégis csak nagyon meghatározta további életünket azzal, hogy kiüztek miatta addigi otthonunkból. Ha téged elzavarnak otthonról, nem érdekel hogy miért zavartak el? Neked elég az, hogy azt mondják rosszat tettél, közben halvány fogalmad nincs róla, hogy mégis mi volt az a rossz? Neked elég az hogy tudod - voltál valahol – az otthonodban – most az otthonodtól távol élsz és gyüjtöd a tapasztalatot – mert az ember mindenütt tapasztal, otthon is, másutt is – és hogy egyszer majd újra hazamehetsz. – De nekem nem elég. Nekem tudnom kell, hogy miért voltam kitiltva az otthonomból. Nekem el kell számolni önmagammal, le kell magammal vitatni hogy akkor most hibás voltam vagy nem voltam, tegyek-e máskor ilyet vagy ne tegyek… - Ehhez kellenek nekem a tények, és az allegóriák pontos történései így már kihatnak a lényegre.
No, ez nem börtön, de ez is jelkép. Én csak így tudom ezt a kérdést megválaszolni, és tényleg nem értem hogy mi baj van ezzel a válasszal.
De én nem hasonulok a keresztényekhez – nem egyet vallunk.
Istennel kapcsolatosan szinte kisérteties a hasonlóság. Ugyanúgy, ugyanazt veszed szó szerint, mint ők, ugyanazokra helyezed a lényeget, mint ők, csak mindent az ellentettjére magyarázol. Amiért ők lelkesek, és jónak tartják, te azt rossznak és vice versa.
Tükrözés.
(Én is megtehettem volna, hogy csak odavetem, tükrözés. Vettem a fáradságot és elmagyaráztam, miért az a véleményem)
Ezek szerint a keresztények meg hasonulnak én hozzám....?
Szépre festetted.
Mindenki a maga szerencséjének a pogácsa:) Te miért fested magadnak csúnyára?
Meggyőződésből. Annyit olvastam a bibliát, és annyit gondolkodtam a jelentésein, hogy a végén meggyőzött a biblia Isten csúnya képéről. És ebben a vallási ünnepek voltak a döntők. De ezt inkább majd a könyvemből elolvasod.
nem tudták hogy lázadni is lehet, mert ezt senki nem mondta meg nekik.
Itt egy nűansznyi különbséget tegyünk, álljunk meg egy szóra! Más az, hogy nem hívják fel valamire a figyelmem, hogy lehetőségem van rá, és más az, hogy valami magától értetődően nem létezik számomra.
Amíg Egységben vagyok valakivel, annak részeként, vele egyként érzékelem magam, így a lázadás, mint olyan értelmezhetetlen számomra.
Az egyénnek ez az apszolut semmibevevése egyszerűen felháborító! Majdnem azt íram – megsemmisülése – de ez nem jó szó, mert nincs kinek-minek megsemmisülni, mert ki sem tud teljesülni! A földön még a rabszolgáknak is több esélyük volt az önmegvalósításra, mint a mennyországban a mennyországi lényeknek.
Vagy TE föl tudsz lázadni önmagad ellen Julikám? És mellétéve, gondolom önmagaddal egységben vagy!
Én nem vagyok magammal Egységben, én magammal két-ségben vagyok! A felső lelkem súg valamit hogy segítsen, de én nem hiszem el, én ki akarom próbálni. Aztán kipróbálom...
Lázadni is lázadok magam ellen, amikor lelkiismeretfurdalásom van. Ezt még aztán fokozom is néha, és olyan lelki fájdalmaim vannak, hogy azt szoktam mondani – olyan nehéz a lelkem, hogy mindjárt kiszakad... – Te mindig Egységben vagy magaddal?
Az Édenkertben az első emberpárnak "megmondani" hogy fellázadhatnak, olyan gondolat, mint a halat kimenteni a vízből, nehogy megfulladjon.
Értelmetlen, és a hal számára értelmezhetetlen!
És mégis megtörtént...
Megint más, ha a törzsfejlődés során a hal maga kijön a vízből, ilyen volt a "bűnbeesés" a Jó és Rossz megtudásának fájáról való evés, amivel létrejöttek az emberpár tudatában az ellentétes fogalmak, és számukra ekkortól létezett a külső világ, létezett helyes és helytelen, el is takarták derekukat fügefalevéllel, stb.
Megint itt kötöttünk ki... De hát hogy lehet ezt a bűnbeesét megérteni? Hogy a hal magától kijöjjön a partra – ki hallott még ilyet? - Egységben voltunk, és az Egységben a rész nem járhat külön utakon, csak az Egység útján. És akkor egyszercsak ez az Egység kisétált a vízből a partra – akkor ha Isten is osztozott volna az ember sorsában, akkor nem esik szét az Egység? - Ezek szerint akkor Isten visszaugrott a vízbe, az embert meg a parton hagyta... – De azért nem fuladtunk meg. Elhagytuk a kopoltyúinkat...
több mint valószínű hogy boldogok is voltak.
Sajnos még enyire nem egyértelműen, feltételesen sem állíthatjuk. A boldogság még nem létezett számukra, mert nem létezett a boldogtalanság sem, ahogy a Jó és Rossz sem!
Egyetlen egyet tudunk mondani, az osztatlan Egység állapotában voltak. Én sem mondhatom, hogy ez jó volt, mert még nem létezett számukra jó és rossz, és te sem mondhatod, hogy ez rossz volt (pedig ezt igyekszel) mert még nem létezett számukra jó és rossz.
Ezért volt a harmónia
Még ezt sem mondatjuk, mert ez a diszharmónia létét feltételezi, az Édenkertben pedig nem léteztek ezek a fogalmak.
Egység volt. Ahogy Te is egységben vagy a részeiddel, és ők is egységben vannak veled.
(Ettől olyan szép neked az istenképed!).
Ó köszönöm Julikám, aranyos vagy! :) De ha szép, akkor mi bajod vele? :)
Nézd Avi – te szerinted milyen az az ember, aki se nem örül, se nem szomorkodik, se nem boldog, se nem boldogtalan? – Én nem tudok ilyen embert elképzelni, és ha mégis, csak annyira hogy jól megrázzam – hé, ember, ébredj fel!
A különbség abban van, hogy a Társadalom lelkei csak sugallatokkal segítik a lelket a fejlődésben, az isteni világ aktív lelkei viszont parancsokat osztogattak.
Ha szabad a nevedben beszélnem, istenképed a szabadság iránti szélsőséges vágyadból fakad. Fenti gondolatmenetedet alá tudod támasztani valamivel azon kívül, hogy te így hiszed?
Igen, nekem már az az egy szó elég rá hogy „Egység”. Már csak az előbbi párbeszédből is kiindulva...
Hogyan történhetett meg akkor mégis, hogy ettek a tudás fájának gyümölcséből? – Én erre csak egy lehetőséget látok
Hogy kötötte meg csőrével a csomót a gólya? Én erre csak egy lehetőséget látok.....
Juli az alma evés szimbolikus, annak szemléltetésére szolgál, hogy valahogy kizuhantunk az Egységből és belekerültünk a polaritásba a Jó és Rossz fogalmai, az ellentétek közé, hogy kétségbe estünk!
Te meg science fictiont csinálsz ebből! (bocs!)
Nekem ezt ezerszer is elmondhatod, én akkor is azt mondom – nem egyezek ezzel a szimbolikus elméleteddel. Mondjak egy akármilyen közmondást – ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek. Zamatos és találó. De tudjuk az értelmét. Én nem tudom nézni a német humoros és szatirikus műsorokat, mert nem értem őket, az meg akkor bosszant, hogy csak ott ülök nagy fapofával. – És akkor egy ilyen fontos dolgot, a létemet, elbagatelizálja a vallás egy számomra érthetetlen szimbolummal. No, én ezt nem tudom elfogadni – még fapofával sem. – És akkor azt kérded, ha nem vagyok istenhívő, miért foglalkozom Istennel? Hát ezért – is.
Még elképzelni sem tudom, hogy abban a modern világban milyen modern háborút folytathattak!
Atommeghajtású parittyáik lehettek. Juli, ez príma science fiction, meg kell írnod, ezzel még jobban be fogsz futni, mint az első könyveddel.
Becsülöm a fantáziád, irigylem, de nem mondhatod, hogy ez teremtésünk története! Csak azt, hogy te ezt hiszed!
Brrrrrrrrrr, rettenetes istenkép:) Parancsok, engedelmesség, háborúk..... leszerelés után még tíz évvel is a karonaságról álmodtam....és nem szépeket.....
Inkább a bűnbeesést álmodnád már meg.... Ha nem a te, akkor az én kedvemért...
Mire jó ez Neked Juli őszintén? Miért gyártottál ilyen istenképet magadnak?
Akaratomon kívül így alakult. A szél fúj, ahol akar....
a passzív lélek, Isten ezt ellopta és beoltotta a saját lelkével
Ha jól tudom, a lopást az definiálja, hogy más tulajdonát annak akarata ellenére tulajdonunkba vesszük. A lélekalapanyagra azt mondtad, az mindig csak volt, nem teremtette senki. Hogy lehetne hát akkor valaki tulajdona?
Vagy úgy gondolod, először a TL-ek lopták el, és attól a tulajdonukba került, mielőtt Isten elvette tőlük?
Furcsákat kérdezel... Nekünk is vannak ásványaink, bányászunk szenet meg aranyat meg naftát, de csak annak „rendje-módja” szerint – és ezeket mi sem teremtettük, csak „vannak”. Gondolom a lélek is elég értékes alapanyag lehet, hát még a „végtermék”...
a lopás az törvénybeütköző cselekedet, ezért a Tudatos Lelkek Társadalma
A TLT a mi emberi társadalmunkhoz hasonló felépítésű, közel azonos társadalom? Tulajdon, tulajdon védelm, stb? Vannak bíróságaik, rendőreik, katonáik?
A társadalmi felépítésüket nem ismerem – amit tudok az csak annyi – az Isten törvénytelenséget követett el, tehát akkor lenni kell írott vagy íratlan törvényeknek – a másik dolog meg a karma. Bennünket, embereket a karmával vezetnek, de nem beállítva, sablonosan, hanem úgy, hogy annak értelme legyen.
Szerinted Isten nem erős, hatalmas, csak annak látszik?
Azt gondolom, minden relatív. Nem mondhatom azt, hogy Isten erős, hatalmas, csak azt mondhatom Isten hozzám viszonyítva erős, hatalmas, és én hozzá viszonyítva gyenge, erőtlen vagyok.
Na igen, és mi most az ember szemszögéből tárgyaljuk a dolgokat....
Én sem definiálnám a szeretetet, mert az ahány ember, annyiféle.
Elég baj, elrágódhattunk volna rajta egy darabig. De ne definiáld, ellenben akkor ne is használd, akkor korrekt!
Nem használom szinte sosem. De olykor lám, megesik. Pedig nem kell. Az szubjektív, egyéni, személyes dolog, és „testre” szabott, - Én szeretek valakit, az meg a plafonon van a szeretetemtől. – No, ilyesmiről a végtelenségig el lehet gondolkodni és elmélkedni – de a tény attól nem változik. – Ezért nem akarok a szeretettel foglalkozni – elméletben.
De mi határozza meg azt, hogy személy szerint ki milyen istenképet csinál magának?
Egyszerű a válasz, a tudatállapota. A tudatállapotát pedig az eddigi történései, tehát a múltja határozza meg.
Én ezt úgy definiálom – a tapasztalat. De ez ugyan az.
Nekem az határozta meg, hogy elkezdtem a bibliakutatást, mert örök szövetséget akartam kötni Istennel, és ahhoz meg akartam ismerni.
juli a könyvet nem aközepén kezdjük olvasni! Én is az elején kezdtem a Tiédet! (bár annyit irogatunk itt, hogy nem haladok túl gyorsan vele) Istenképed már a bibliakutatást megelőzően kellett, hogy legyen, hiszen akkor nem kezdtél volna bele a kutatásba.
Ha jól tudom, abban hiszel, hogy nem ez az első életed, tehát azt mondhatjuk, hogy Istenképed akkor keletkezett, amikor legelőször találkoztál Istennel (amikor hited szerint az aktív lelkét belédoltotta) és azóta folamatosan és állandóan változik.
Mire lemegy egy nap, már nem (pontosan) ugyanolyan az istenképed, mert a világ hat rád, te is hatsz önmagadra (és a világra) és az istenképed folyamatosan, fokozatosan alakítod.
Azt mondod – Istenképünket a tudat határozza meg, a tudatot pedig a múltunk – a tapasztalat. Mi voltunk az Édenkertben, van belőle tapasztalatunk, és ez a tapasztalat mindenkinek egyéni – ki jó tapasztalatot hozott magával az Édenből, ki rosszat. Akkor ennek alapján hogyan lehetne eldönteni hogy Isten jó-e, vagy nem jó? Ezen a szubjektivitáson túl kell lenni egy valóságnak, egy objektivitásnak, amely kétséget kizáróan meghatározza a tényeket. Mert ha együtt vagyunk akárhányan, és esik az eső, akkor akárhányan mind azt fogjuk nyilatkozni – esik az eső. – Nem hiszem, hogy ez a lelki dolgokkal ne így lenne. – Én ezt az objektivitást kerestem, azért fordultam a bibliához.
És mi határozta meg neked?
A gyógyulásom keresése során, amikor minden más lehetőséget kilőttem, "előkerült" Isten. ... nagyon szerették Istent és persze nálam is ez lett a helyezet.
Nekem nem egészen érthető, hogy Isten miért kivétel nálad, hisz épp úgy nem gyógyított meg, mint más... Nem csak arról van szó, hogy tényleg ez volt az utolsó állomásod a gyógyulás reményében, és innen már nincs hova tovább?
Legalább is az Édenkertben volt hierarchia.
hadd kérdezzem meg, mire alapozod ezt a kijelentésed? Ott jártál személyesen, vagy olvastad valahol. És ha olvastad, akkor hol?
Az Egység abból állt, hogy mindenki Ura és parancsolója Isten volt, hogy kivétel nélkül mindenki Istent szolgálta.
Élénk tévedés! :) Istent és önmagát "szolgálta", ahogy minden egys sejted is Téged és önmagát szolgálja!
Így is lehet nézni a dolgokat. Mert egy társadalomban is van-nincs hierrarchia – egy utcaseprő is épp úgy a társadalom javát szolgálja, mint egy államelnök, és ugyanakkor a sajátját is - mindegyiknek enni kell, megkeresni a mindennapi kenyerét.
De hát térjünk vissza az Édenbe. Az angyaloknál biztos volt hierrarchia – szerinted az embereknél nem volt?
Énrám meg ez a fogalom "Egység" egészen másképp hat, de erröl majd a továbbiakban úgy is lesz még szó.
A passzív lélekhez hozzaádják az aktív lelket. Az aktív lélek azért aktív, mert aktivitást fejt ki. Gondolom induláskor ez az aktivitás 100%-os, és ez a százalék fokozatosan olyan intenzitással és olyan arányban csökken, amilyen intenzitással és amilyen arányban csökken a passzív lélek passzivitása, és növekszik aktivitása.
Majd amikor eléri a 100 %-ot, beül a színházba és megnézi Gogol Holt lelkek c. darabját, melynek főszereplője az az aktív lélek, mely átadta neki összes aktivitását és passzívvá, tehetetlenné, tudatlanná vált. Ez nagyszerű! :)
Látom, tényleg sok bajod van velem, mert olyan pontatlanul fogalmazok, hogy abból egyáltalán nem az jön ki, aminek ki kellene jönni. – A felső lélek aktivitása szellemi aktivitás, amit neki induláskor az alsó lélek teljes passzivitása miatt 100%-ban ki kell fejteni, 100 %-ban kell az alsó lelket segíteni. Lassan, fokozatosan, ahogy az alsó lélek tudatosodik, annál kevésbé szorul rá a segítségre, és annál kevésbbé veszi igénybe a felső lélek segítségét, (szellemi) aktivitását. Hogy a felső lélek fejt ki (szellemi) aktivitást, vagy nem fejt ki, hogy megmond valamit az alsó léleknek vagy nem mond, az a felső lélek képességét, „kapacitásátát” vagy „készletét” nem befolyásolja.
Ezt akartam volna mondani eredetileg is, csak nem így sikeredett. Kösz`a helyreigazítást.
Azért jó, hogy ezt a folyamatot ilyen részletesen leírtad, mert ebből kiderül, hogy az ún. aktivitás csak átalakítható, egyik edényből a másikba önthető, így NEM TEREMTHETŐ! Ezért a te Teremtő Lényeid sem hordhatják a Teremtő Lény nevet, hanem legfeljebb Átalakító Lények elnevezést viselhetnek!
Bár ha jól meggondolom, ha egy üveg bort átöntök az üvegből a kis porhüvelyembe, akkor is teremtek, méghozzá pityókás hangulatot. :) De aktivitást nem teremtek, ha csak önmagam aktivitásának átadásával, önmagam felszámolásával tudok másnak aktivitást adni.
A Teremtő Lények nem aktivitást teremtenek, hanem a fejlődéshez szükséges feltételeket teremtik meg. Az aktivitás se nem alakítható, se nem teremthető, az aktivitás csak serkenthető és kifejthető.
a passzív lélek aktivvá válásának arányában csökken az aktív lélek aktivitása, hogy teret adjon a passzív lélek fejlődésének, hogy ne korlátozza annak fejlődését.
Hadd kérjem ismételten a hitrendszer és a fogalomtár és magyarázatok összeállítását. Amit most akitvitásnak hívsz, másutt tudatnak nevezed. Eszerint az aktiv lélek tudatának csökkennie kell, hogy a passzív aktívabb, tudatosabb lehessen? A szobatársam csak úgy okosodhat, ha én butulok?
Csak a kifejtett (szellemi) aktivitás csökken – kevesebbet kell súgni a padtársnak az iskolában.
A két lélek tehát nem az egység felé igyekszik, hanem a szétválasztódás felé.
Ha kimondod, hogy a szétválasztódás felé igyekszik, azzal azt is mondod, hogy az Egységben van, illetve volt. Csak onnan ellopták a TTL-ek. Mert önállósítás címén magára akarnak hagyni mindenkit, mert nem segítenek senkin. Rosszak, gonoszak. Fuj! Csunyák nagyon! Meg is mondom anyukámnak őket!
A két lélek csak a tudatlan lélek tudatlansága miatt van Egységben induláskor. De ez csak egy szükségállapot. Ahogyan tudatosodik az alsó lélek, úgy lazul ez az Egység, „mert önállósítás címén magára akarnak hagyni mindenkit, mert nem segítenek senkin.” – Bölcsek.
OK, egy kis hiúság olykor akaratlanul is belebújik az emberbe...
Bennem is van csőstül! Egyébként kritizálni sokkal könnyebb, Neked ki kellett találni ezt az egész szerteágazó egyedi elméletet, folyamatokkal, résztvevőkkel, történésekkel, az igazi szellemi teljesítmény a Tiéd!
Köszi....
és egy pillanatra jelentkezett is nálam a megszokott felháborodás
Mindig borotvaélen táncolok, amikor írok Neked, mert nem tudhatom, mikor lépek át egy határt, mikor szakad el a cérna....
No, nem vagyok azért annyira mimóza....
mint valamikor az iskolában...
Igen, de légyszíves hátratett kézzel ülni... :)
Rendben, úgy is a cél szentesíti az eszközt. És te egész jól vizsgáztatsz....
Sem olyan nincs, hogy teljes önállóság, sem olyan, hogy teljes önállótlanság. Mindenki mindenkire rá van utalva. Már kérdeztem egyszer tőled (de nem válaszoltál) hogy magad veted-e a krumplit, és magad gyártod-e a csizmádat?
A döntéseket magam hozom. Az irányt magam szabom meg, amerre menni akarok. Önállóság alatt a függetlenséget értem. Nem vagyok függőségi v iszonyban Istennel. – Jó, tudom te sem. Te akkor vagy viszonyban vele, amikor te akarsz, ő nem erőlteti.
A továbbiakban nem értessz egyet a kettős mércémmel arra vonatkozólag, hogy az Istennél kifogásolom a titkolódzást és a tudástól való eltíltást, a Teremtők Társadalmi Lényeinél (TTL) nem kifogásolom:
Az, hogy valakit valamitől elzárunk azt lehet megóvásként is megközelíteni, és lehet titkolózás, rabságként is.
Amit nem értek, és nem is fogadok el benned, hogy kettős mércéd van, ha Isten felhívja az embert, hogy ne egyen a fáról, akkor Isten diktátor, rabtartó, de ha a Te Teremtő Lényeid fátylat borítanak az aktív lélekre, vagy bármire, akkor ők jóságosak, mert védenek minket.
Merő szubjektivitásra épül az egész koncepciód, a Te saját elképzelésed, mondhatnám kényed-kedved szerinti jóra és rosszra, azok saját meggondolásod szerinti önkényes alkalmazására.
Már a jó és rossz is önkény, de ha ugyanazt a tettet az egyik esetben jónak, másik esetben rossznak mondjuk, akkor az következetlen, és igazságtalan önkény.
Igen, ez a látszat, ahogy te leírod, de a látszat nem mindig fedi a valóságot. Mert amit nem akartál, azt meg nem vetted észre a soraimban. Azt, hogy a TLT (Teremtő Lények Társadalma) a teremtményeket önállóságra neveli, hogy azok önmagukban is életképesek legyenek, Isten viszont öncélúan kisajátítja a lényeket, és Egységbe tereli vagy csalogatja őket, és nyíltan megmondja – nála nélkül elesett, elveszett, elkárhozott vagy. Én a kettőbe látok különbséget. És ezt is írtam....
A válaszom megint ez – repríza. Az okozat ugyan egy- és ugyanaz, de más az ok. Nálam az ok határozza meg az okozathoz való viszonyomat.
Bizonyos mértékig mindenki végez önálló tevékenységet, még akár vastüdőben is, és bizonyos fokig mindenki önállótlan, mert másra is rá van utalva. Te hajlasz a szélsőséges gondolkodásra, és vagy-vagyokban gondolkozol. De nem csak feket és fehér van, hanem a szürke és más színek milliónyi árnyalat. A világ tarka és szines, ettől olyan szép.
Nagyon sok minden féle van egy világban, de minden nem lehet egyformán fontos. Az embernek rangsorolni kell. Nálam a függelenség az első helyen áll.
Nem arra gondoltam, hogy te ki vagy, hanem a te "felso lelked" kicsoda. Erdekelne, ha megmondja.
amikor eljutottam odáig, hogy az Isten csak az ember kárára van.
Hogyan jutottal idaig?
mert ez az elmélet szerint egyik sem. Ez az elmélet szerint csak a vallásnélküliség az igaz.
Tenyleg lehet az, hogy senki sem latja az igazsagot? Senki de senki ebben a vilagban? Mert eszerint a te "felso lelked" sem mondott igazat (hiszen o sem tudhatja)...
Te mondod, hogy számtalan vallás/filozófia van, és nem tudni a sok közül melyik az igaz. Akkor ki érti a bibliát?
Nem ezt mondtam. Hiszem azt, hogy az egyetlen elo Isten szava igaz. Mert o az igazsag. Ennelfogva a Szentlelek "erti" a Bibliat, es akinek o megvilagitja az ertelmet. Neked meg sajnos nem vilagitotta meg.
Miért nem szabadít ki bennünket Isten a Sátán fogságából?
Megtette. Nyitva a borton ajtaja. Kovesd Istent, es szabad leszel. Engedelmeskedj Istennek es (paradox modon) egyre szabadabb leszel.
hogy tudott Kain feleséget venni magának, hisz rajtuk kívül senki nem tartózkodott a Földön?
Ugy, hogy a Biblia nem az elejetol a vegeig tarto tortenelem konyv, amelyben minden dolog meg van irva.
És akkor mi a megoldás?
Boldogok, a kiknek szívök tiszta: mert ők az Istent meglátják. (Mt 5,8)
Ki ismeri?
Aki tudja, hogy kicsoda o valojaban. Mar az o koraban is felreertettek ot az emberek tobbsege. Ma is ez a helyzet.
Egyrészt így kapásból nem tudnák, ahhoz külön fel kellene készülnöm – de annyit mondhatok – szinte semmit nem ír le nyíltan, világosan a biblia
Pedig azt mondtad, hogy egy idoben ejjel-nappal bujtad a Bibliat :-)) Mindegy, keszulj csak nyugodtan. Masfelol a Biblia (altalaban) egyertelmuen beszel.
