Amatőr színjátszóként kezdte pályafutását, s 1945-től válik hivatásos színésszé a Várkonyi Zoltán vezette Művész Színházban. Játszik a Madách Színházban, a Nemzetiben és Kecskeméten a Katona József Színházban. 1964-től a Vígszínház társulatának tagja. Férfias megjelenése, karakteresen recsegő baritonja, markáns arcvonásai mintegy predesztinálják intrikus és csábító szerepekre, de jellegzetes, fanyar humorát egyénien kamatoztatja a legváltozatosabb műfajokban is. Már első filmszerepében emlékezetes mint a Valahol Európában (1947) kegyetlenkedő szolgabírója. A tettes ismeretlen című fájdalmasan szép Ranódy-filmben (1957) először zavarta meg a nőcsábász útszéli sármjával nemcsak a filmbeli gyönyörű kamaszlányt, hanem az összes kamaszkorú lánynézőt, majd egészen más típusú, érzéketlen csábítóként dúlja szét a szegény, beteg Ferenc életét a Ház a sziklák alatt-ban (1958). Várkonyi szuperprodukciója, az Egri csillagok (1968) nyomán egy ország azonosítja vele Jumurdzsák figuráját, gesztusait, nézését. A hetvenes évek felszaporodó groteszkjeiben sorra megcsillogtathatta sokoldalú, szatirikus adottságait. Ő Ozorai, a nagy machinátor az Illatos út a semmibe című filmben, bárfőnök a Ripacsokban, minden hájjal megkent udvarmester, Pomponius a Bob hercegben. Legutóbbi szerepeit Palásthy Györgytől kapta. Remekel A Retúrban (1996): hamis aranyláncokkal üzletelő, lecsúszott, nőbolond hajléktalant játszik, a Szalmabábuk lázadásában (2000) bábmerev lényt, a helytartót.
Kitüntetései: Jászai Mari-díj (1958), érdemes művész (1983), kiváló művész (2000). Most egész színészi pályafutása előtt tiszteleg az életműdíj.
Játékfilmjei:
Valahol Európában (1947) (szolgabíró),
Felszabadult föld (1950),
Állami áruház (1952),
Föltámadott a tenger (1953) (Jellasich),
Gábor diák (1955) (Ali embere),
A császár parancsára (1956),
A csodacsatár (1956),
Keserű igazság (1956),
Tanár úr kérem... (1956) (török)
Gerolsteini kaland (1957) (kapuőr),
Két vallomás (1957),
Láz (1957),
Nehéz kesztyűk (1957) (Bakonyi, a szövetség edzője),
A tettes ismeretlen (1957) (Janó),
Bogáncs (1958) (sofőr),
Ház a sziklák alatt (1958) (erdész),
Micsoda éjszaka (1958) (betörők),
Sóbálvány (1958) (Csabai),
Kard és kocka (1959),
Pár lépés a határ (1959) (csempész).
Az életbe táncoltatott lány (1964) (a fekete ember),
Mit csinált felséged 3-tól 5-ig? (1964) (Dóczy gróf),
Fény a redőny mögött (1965),
A kőszívű ember fiai I-II. (1965),
Szegénylegények (1965),
Édes és keserű (1966) (Gárdos, színigazgató),
És akkor a pasas... (1966) (Billy) ,
Hideg napok (1966) ,
Kárpáthy Zoltán (1966) (Dabroni),
Minden kezdet nehéz I-II. - rendhagyó magyar film (1966),
Fiúk a térről (1967),
Jaguár (1967) (Vegyes Benő uzsorás),
A múmia közbeszól (1967),
A völgy (1967) (György),
Egri csillagok I-II. (1968) (Jumurdzsák),
A hamis Izabella (1968) (Smitthofer),
Bűbájosok (1969) (fotós),
Az örökös (1969) (narrátor),
A halhatatlan légiós - akit csak Péhovardnak hívtak (1970) (Fleur de Bac),
Hahó, öcsi! (1971) (mutatványos),
Reménykedők (1971) (Bató Jenő, Gitta férje),
Bob herceg (1972) (Pomponius),
Fuss, hogy utolérjenek... (1972) (Kurt),
Hét tonna dollár (1973) (Szánthódi Bandi),
Illatos út a semmibe (1973) (Ozorai Ernő),
Ripacsok (1981) (Hegyi Géza bárfőnök),
A Skorpió megeszi az Ikreket reggelire (1992) (nagyapa),
Retúr (1996) (Bozsó),
Szalmabábuk lázadása (2000) (helytartó)
Bárdy György az idei filmszemlén életműdíjat kapott, és nem úszta meg, hogy meg ne keresse, mondjuk, a 168 óra. Megkereste és megkérdezte. És Bárdy mesél. Életében nem egyszer megmutatkozott neki az igazság. Tudomásul kellett például vennie, hogy „Sztálin elvtárs a legnagyobb dramaturg!” Nem nagyon volt ehhez kedve, de alapjában véve mindig optimista volt, később is inkább elment favágónak. Sportból. De a színészetet is úgy művelte. Játékból. „Ez a pálya valóban játék, nem szabad izzadni, lilulni.” Ő a Hídembernek is szurkolt. Mert szerette. És Bereményi még a forgatókönyvet is megváltoztatta a kedvéért, hiszen már a szívrohama után volt, és „Grosch” nem nagyon tudott „kirohan(ni) a kapun, hogy fogadja a Bécsből érkező kegyelmes asszonyt”. „Grosch kitotyog(ott)”. Aztán átvette az életműdíjat és igyekszik nem arra gondolni, hogy mit fed (f)el a díj megnevezése.
Családja: kétszer nősült. Jelenlegi felesége Lévay Mariann, a lánya: Bárdy Anna 15 éves
Társulata: 1964-től a Vígszínház tagja
Fontosabb díjai: Jászai Mari-díj, Érdemes művész, Kiváló művész, A Magyar Köztársaság Zászlórendje és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztje
Fontosabb filmszerepei: Valahol Európában, Ház a sziklák alatt, Szegénylegények, Egy magyar nábob, A fekete város, Egri csillagok, Retúr
Kedvenc időtöltése: a tenisz
Dohányzás: régebben rendszeresen szivarozott, most pipázik. "Azért tértem át a pipára, mert nem telik szivarra. Csak különleges alkalmakra tartogatom a kubai szivaromat."
Apa: Tizenötéves volt, amikor az édesapja otthagyta a családot. "Híres keramikus-porcelántervező volt, hajszolta az önállóságot, és tönkre- ment. Miután lelépett, félévente találkoztunk egymással. Nem érzelmi célból látogattam meg, hanem pénzt kértem tőle kenyérre."
Barátok: Legendás barátság fűzte Jávor Pálhoz, Uray Tivadarhoz, Tímár Józsefhez és Várkonyi Zoltánhoz. "Sokat köszönhetek nekik, hogy maguk mellé vettek. Szeretném őket feltámasztani. Új barátok nincsenek az életemben, csak a családom áll mellettem támaszként."
Betegség: Nyolcvanadik születésnapja után pár héttel infarktust kapott, de szerencsére egy tartósabb pihenés után kiengedték a kórházból. Orvosai a gyógyulás idejére kedvenc sportjától, a teniszezéstől eltiltották.
Gyerek: "Hatvannégy évesen jöttem rá, hogy kimaradt valami az életemből. Anna lányomat az élet nagy ajándékának tekintem. Kitűnő tanuló. Együtt teniszezünk, de a leckét az édesanyjának mondja fel, mert én a világ legrosszabb tanulója voltam."
Házasságok: Kétszer nősült. "Nem vagyok híve a klasszikus házassági ceremóniának. Az első esküvőmet valami iskolában, egy padban tartottuk. A második házasságom is egy félreeső irodában zajlott, nem is emlékszem, hogy milyen ruha volt a feleségemen."
Hullámvölgy: 1959-ben eltiltották a pályától. "Kirúgtak a Nemzetiből, mert állítólag megszegtem a szocialista erkölcsöt. Erdészként éltem, favágókkal és segédmunkásokkal dolgoztam. Három év elteltével a kecskeméti színházhoz kerültem, s hosszú idő után térhettem vissza a fővárosi közönség elé."
Nőcsábász: Veszedelmes nőcsábász hírében állt. Rengeteg nőt hódított meg. "Sok nő iránt éreztem vonzalmat, de ezek nem szerelmek, kapcsolatok voltak. Szeretek független lenni. Aztán egyszer csak eljött az a nő, aki örökre magához láncolt."
Szárnypróbálgatások: Tizenhat éves kora óta szerepel színházban. Először a kispesti Református Ifjúsági Egyesület színjátszó csoportjában szerepelt. Várkonyi Zoltán fedezte fel, aki a református templom udvarán látta színészkedni.
Társaság: "Halálosan untatnak a társasági összejövetelek. Beszélgetni sem szeretek. Otthonülő lettem. Kiülök olvasni a kertbe, kettő körül pedig teniszezni megyek. Tudományosan étkezem, mert nem szeretnék elhízni. Sokat alszom, akár napi 12 órát is."
Úriember: Világéletében adott magára. Cipőit mindig csillogó fényesre pucolta, ügyel a ruházatára is. "Amikor szegény voltam, az ötvenes években, potom pénzért vettem egy használt teveszőr kabátot. Néhányan megszóltak érte, de nem érdekelt, mert borzasztó elegáns volt."
