A hálapénzzel kapcsolatban tegnap olvastam egy cikket, ebből szeretnék idézni.
"Szeretném tisztelettel megkérdezni: ha autószerelőnél járunk, felmerül-e bennünk a kérdés, hogy ki kell-e fizetni a munkadíjat? Vagy elvárjuk-e a szerelőtől, hogy azt mondja: adjunk, amenynyit gondolunk? Ha ingatlant veszünk, felmerül-e bárkiben, hogy az ügyvéd által megállapított munkadíjat ne fizesse ki? Pedig az a szülésért járó hálapénz többszöröse szokott lenni! De egészségügyi példákat is említhetek: fogorvosnál, plasztikai sebésznél eszünkbe jut-e, hogy esetleg ingyen is kezelhetne bennünket? Ezek után szeretném megkérdezni, miért gondolja bárki is, hogy a szülészorvosnak az éjszaka közepén, vasárnap, szenteste (!), szabadságát vagy saját születésnapi összejövetelét otthagyva hivatástudatból ingyen kellene dolgoznia?! (A példák nem kitaláltak, valamennyi megtörtént.) A szülés vállalása ezen túlmenően azt is jelenti, hogy a tervezett időpontok környékén az orvos (és családja) nem megy nyaralni, az állandó készenlét miatt baráti társaságban nem iszik meg egy pohár sört sem. Miért csak az orvosnál nehezményezi a közvélemény egy része, ha a nagy szakmai tudást igénylő magas színvonalú teljesítményért, az átlagost (időtartamában mindenképpen) messze meghaladó mennyiségű munkáért az átlagosnál magasabb jövedelmet érhet el?
Persze erre azt lehet mondani, hogy az emberek fizetik a társadalombiztosítást, így ez részükre jár, és az orvos egyébként is a kórház eszközeit, gyógyszereit, műtőjét használja. És itt a probléma gyökere! Igen: társadalombiztosítási alapon jár a kismama számára a kórházi ellátás, a gyógyszer, a kötszer, a műtő igénybevétele stb. A kórház részéről ilyenkor a szülőszobára éppen akkor beosztott orvosok biztosítják az ellátást munka- vagy ügyeleti idejükben, biztosítási alapon. Természetesen ők is kötelesek a tőlük elvárható legnagyobb gondossággal végezni munkájukat. Az azonban biztosítási alapon semmiképp sem jár, hogy a választott, felkért orvos lássa el a beteget bármely időpontban. Nem is értem, hogy merülhet fel ilyen igény. Ha a választott orvoshoz ragaszkodik a kismama, akkor a kórházi ellátáson túl (ami valóban jár) a kettőjük közötti megállapodás kérdése az egyéni orvosi ellátás. A hálapénz tehát lényegében a választott orvos szolgáltatási, készenléti és konzultációs díja...."
"...Létezik egy véleményem szerint szakmailag, jogilag, etikailag és adózási szempontból is megfelelő elképzelés: a szülés későbbi levezetésére felkért orvossal a várandós anyuka a terhesség elején köt egy megbízási szerződést. Ebben rögzítik azt az igényt, hogy az orvos a kórházi ellátáson túlmenően személyesen végezze a szülés körüli orvosi ellátást. Rögzítik, hogy e szolgáltatás teljesítéséért az orvos a megvalósulás után milyen díjazásban részesül, és erről az orvos a pénz átvételekor számlát ad. Így az adózatlan jövedelem adózottá válik. A paraszolvencia jelenlegi öszszege persze ettől nyilván emelkedik valamelyest, hiszen egy része adóvá válik. Így olyan tiszta piaci viszonyok alakulhatnának ki, mint a magánrendelői ellátásban. A terhesség elején egyértelmű lesz, mennyi a kért összeg, és hogy a kismama igénybe kívánja-e venni a szolgáltatást ezen az áron. Ha nem, választhat olcsóbb ellátást nyújtó kollégát, vagy dönthet úgy, hogy nem kíván többletszolgáltatást, és a beosztás szerint illetékes kollégánál szeretne szülni. Még egyszer hangsúlyozom, hogy a szolgálatban lévő orvosoknak is kötelességük mind szakmai, mind emberi oldalról kifogástalan ellátást nyújtani! Ebben nem lehet engedmény! És higgyék el, ez ma is így van. Nem vezetjük le kevésbé lelkiismeretesen azokat a szüléseket, ahol nincs felkért orvos. Ez a szakmai önvédelem szempontjából is alapvető érdeke az ellátó orvosnak....
Dr. Ács Nándor
szülész-nőgyógyász,
orvos-közgazdász"
Eddig az idézet. Azt hiszem, önmagukért beszálnek a gondolatok, de szivesen látnék esetleges ellenvéleményt is
Tudtam én, csak gonoszkodom. De aki a János kórház baleseti sebészetét oda fel a hegy tetejére a kórház végébe tette az elmegy ám oda ahová én gondolom.
Hála túlfejlett fehérköpeny fóbiámnak, kerülöm a kórházakat, sajnos jelenleg öreg és beteg szüleim problémáin szocializálódom.
Utolsó saját élményem két évvel ezelőtti, nekem elég horrorisztikus volt. Balesetből eredő kézsérülésemet műtötték a nem mondom meg milyen nevű, a 18-as villamos végálomásánál lévő kórházban. A műtéttel kapcsolatban nincs is panaszom. A mellettem lévő ágyban kb 75 és a halál közt lévő nénike, combnyak és kéztöréssel feküdt. Szegecselés, gipsz, infuzió és minden mi szem szájnak ingere. Problémám, mer én már csak ilyen vagyok a következő: Nővérke naponta háromszor berobog, leteszi a kisasztalra a menüt, amit egy- másfél óra múlva érintetlenül elvisz "jaj nem éhes a néni" felkiáltással a magatehetetlen mamika mellől.
Álmatlan éjszakáimon gyakran gondolkodom azon, a szerencsétlen vajon túlélte a "kezelést" vagy belehalt az éhezés miatti leépülésbe. Az eset mint a kollégáimtól hallom sajnos nem egyedi.
Az hiszem ez az ami nem pénz kérdés.
Méga cuclizmusban kezdtem melózni a János kórházban. Már akkor sirtak, hogy mennyire nem elég a pénz a sokpavilonos kórház üzemeltetéséhez, de a főigazgatónak ( Sinkovics elvtárs ) volt sofőrje, aki a kórház területén belül fuvarozta szolgálati autóval... aztán fuvarozta a kapitalizmusban is...ilyesmire mindig volt pénz.
Főorvostól felfele mindenki nagyokat kaszált, csak többi 90% nem.
szasenyka mosdó-szerelő emberéről jutott eszembe a következő horror (vagy röhej?).
huszonéves unokatesómat műtötték (nem nőgyógyászat). utána kedélyes csevej a főorvossal:
-mi is a fiatalember foglalkozása?
-festő.
-hoppá, lenne itt nálunk is a kórházban festegetnivaló, egy hétvégén nem festenék ki társadalmi munkában, esetleg?
-dehogynem, (nem tud nemet mondani semmire)
az unokatesó gyógyulása után egy hónappal 2 festő kollégájával együtt beköltözött a kórházba, mivel vidékiek külön szobát, ágyakat kaptak, teljes ellátás, kaja és egy hétvégén át festették a kórtermeket, ajtókat, ebédlőt, stb...
majd vasárnap este a főorvos megjegyezte, hogy lenne még egy hétvégére festegetnivaló (társadalmi munkában), erre már nemet mondtak :-)))
vigyázzatok, milyen foglalkozást vallotok be csajok a dokitoknak!! :-)
barilla
Elolvasgattam jó néhány hozzászólást, és azzal a vérlázító megjegyzéssel szeretném kezdeni, hogy alapvetően nem rosszak a tapasztalataim a magyar egészségüggyel kapcsolatban. Magam 3 éve voltam pár hetet kórházban, a fiam a múlt őszön, szeptemberben egy hetet. (Értelemszerűen egyik se szülés/terhesség okán...:-))) Egyik nővéremet tavaly tavasszal műtötték (1 hét), aztán ősszel kórházban volt még egy hetet kivizsgáláson. Egyik barátom ősszel - baleset miatt - két hetet töltött a traumatológián, műteni kellett a vállát (pontosabban összerakni). Mindez 5 különböző budapesti kórházban történt (Tétényi úti kórház, János kórház, Rókus kórház, Királyhágó utcai volt Honvéd kórház, Dél-Pesti Kórház, talán Jahn Ferenc, de a nevében nem vagyok biztos), 5 különböző jellegű osztályon.
Azért a negatívumokkal kezdve: ahol én voltam ott a hasi műtétek (én epekővel sportoltam) mellett az egész osztályra egy legénységi kéthengeres slozi jutott, ahol beöntések idején volt némi sorbanállás. (Az egyik henger egy ideig ráadásul valami műszaki okból egy ideig nem üzemelt.(Ráadásul oda jártak időnként dohányozni a szomszédos osztály gégerákos műtött betegei is... :-(((
A kaja - elsősorban most, ahol a fiam volt (nyelőcsövén volt fekély, azért került be) - pocsék volt, az ágy 20 cm-el rövidebb, mint a kicsit nagyra nőtt magzatom.
Viszont: az orvosokra, ápolókra, takarítókra nemigen lehetett panasz. Minden reggel 1/2 6-kor megjelentek és felmostak az ágy alatt is, lehet, hogy a lámpa teteje poros volt (fogalmam sincs), de alapból tisztaságot tartottak. Az orvosok odafigyeltek, sőt normális hangon kommunikáltak még a 70-80 éves Gábor bácsival is, aki nem volt olyan állapotban, hogy panaszkodni tudott volna hozzátartozóinak, akik amúgy nemigen látogatták. Az ápolónők megetették, a maguk módján talán szerették is a kisöreget. Az egyik orvosnő akkor kápráztatta el a fiamat, hogy amikor éppen tisztába tették G. bácsit, akkor az ápolónőnek megszólalt a mobilja. A fiatal orvosnő simán odaszólt neki, vedd fel (esetleg vegye fel, nem tudom tegeződtek-e), majd én befejezem. És nekiállt a gázálarc nélkül nehezen elvégezhető feladatnak.
Itt térnék ki arra, hogy szvsz igenis egy sor dolog nem pénzkérdés! Merem ezt azért állítani, mert egy sor intézményben (nem csak kórház, iskola és más hivatalok/intézmények) tapasztaltam, hogy két egymás melletti osztály közül az egyikben kupleráj, kosz, rossz légkör van, a másikban tisztaság, rend és normális hangnem. Fejétől bűzlik a hal. Az pénzkérdés, hogy csöpög-e a csap, működik-e a WC, milyen a burkolat, a műszerezettség. De az emberség nem elsősorban pénzkérdés!
Hozzá tartozik, hogy pl. a fiam abszolút az utcáról esett be, nem ismertünk senkit, nem ajánlott minket senki, nem fizettünk senkinek, semmit! (Utólag - amikor visszahívták kontrollra - vitt egy nagy tortát az egész társaságnak, egy felirattal: KÖSZ, ennyi.) Ezzel együtt is - miközben baromira utálta a kórházat - ő is azt mondta, hogy az emberek hozzáállásával kapcsolatban nem lehetett panasza. A barátmo is - értelemszerűen - az utcáról esett be a balesetével, senkit se ismert, jól megcsinálták a vállát. Amikor én bent voltam, akkor a mentők behoztak (feleslegesen), egy hajléktalan srácot. Az ügyeletes orvos, megetette a maradék vacsorával, lefürdették, és bedugták egy ágyba, legalább egy éjszaka normális helyen alszik... Másnap reggel aztán elküldték. Itt se hiszem, hogy a paraszolvencia kecsegtető képe motiválta a dokit.
Azt én önbecsapásnak érzem, amikor orvosok azzal védekeznek, hogy a hálapénzt az alacsony fizetés hozza létre. Teljesen egyetértek azzal, amit itt valaki felvetett, hogy akkor a tanárok - akiknek szintén alacsony a fizetésük - miért nem korruptak? Miért nem jut eszébe se egy átlag magyar szülőnek, hogy jobb ellátást vegyen a gyerekének a suliban? Miközben kórházzal, pláne szüléssel kapcsolatban ez az egyik első gondolata! Szilárd meggyőződésem, hogy hiába emelnék sokszorosára az orvosi fizetést, önmagában nem szüntetné meg az orvosi hálapénzt. Ahhoz egyéb intézkedések is kellenének (amelyek egy része sérti a személyiségi jogaikat), és egy generáció ki kéne haljon.
Ugyanakkor elsősorban a családban levő több orvostól, illetve más közvetett, de számomra hiteles forrásból úgy tudom, hogy az egészségügy mai helyzetébe erősen belejátszik az is, hogy ha ésszerűen átszerveznék, akkor ez rengeteg embernek egzisztenciális gondokat (munkanélküliség, életszínvonal csökkenés stb) okozna. Ugyanis egy sor intézmény, orvos, vezető feleslegessé válna. Ráadásul a jelenlegi vezető réteg egyértelműen jól jár a jelenlegi rendszerrel, az alacsonyabb beosztásban lévők, akiknek egy része hősies munkával fenntartja és működteti a rendszert - szvsz nem is rossz nívón! - nincsenek döntési helyezetben.
Bocs, hogy hosszú voltam! (és az elfekvőkhöz még hozzá se szóltam :-))
Dicseretes, hogy ilyen szepek a szandekaid es irigylesremeltoak a korulmenyeid, szivbol kivanom, hogy egyikre se legyen soha szukseged ezzel a temaval kapcsolatban.
"de pont mert lattam, hogy ez mivel jar, azokat az embereket sem tudom elitelni, akik erre nem tudnak vallalkozni.. "
lemaradt, hogy azokat, akiknek nincs mas megoldasa, mert tudom, hogy sajnos sokan vannak ilyenek is, es barmily fajdalmas is nekik, nincs mas megoldasuk (pl. nagyon sok faluban nincs apolono, esmeg sorolhatnam...).
na, azt inkabb nem minositem, aki nyereszsegbol fordit hatat a rokonainak...tul csunyat irnek...
Az apukaja meg a szocializmus alatt volt beteg, igy anyosom kivehetett egy ev fizetetlen szabit anelkul, hogy elveszitette volna az allasat, a ferje fizetesebol, es a szulei nyugdijabol pedig meg tudott elni a csalad...
Az anyukaja tavaly halt meg, vele mar "konnyen" otthon tudott maradni, mert nyugdijas volt..
Valoban a munka miatt ezt kevesen tehetik meg, de sokszor a beteggel valo osszekoltozes sem megoldhato, es hat ami a fizikai, pszichikai oldalat illeti...
En lattam, min ment vegig anyosom az anyukajaval (evekig tarto dolog), es ugy gondolom, erre csak nagyon keves ember kepes. Hihetetlen turelem, alazat, lemondas, szeretet kell hozza....
En csodalom es tisztelem anyosomat, amiert vegigcsinalta, de pont mert lattam, hogy ez mivel jar, azokat az embereket sem tudom elitelni, akik erre nem tudnak vallalkozni..
Mit csinalnal a magatehetetlen, jarni nem tudo, suket es vak, raadasul allando injekciozast igenylo hozzatartozoddal? Otthagyod a munkadat hogy magadhoz vedd es apold? (Bepisil, bekakil, agytalazni kell, forgatni szakszeruen mert felfekvesei lesznek, budos es vilagosabb pillanataiban azzal vadol hogy meg akarod mergezni) Ha ez a rettenetes hely ilyen sokba kerul, egy jobb hely valoszinuleg meg tobbe. Mennyit tudnal konkretan valakid apolasara forditani?
Van akinek nincsen mas valasztasa mint az elfekvo... az egy masik kerdes, hogy ilyen a lelkiismerete annak aki lelopja az ott vegetalokrol a haloinget, ellopja az ennivalot... :(
iceberg:
általában felső légúti panaszok, nátha, fülviszketés, receptírás (diktál a beteg, írja a doktor)
(fül-orr-gégész vagyok)
fererro_rocher2, Potyka:
a közbeszerzési eljárások ma már nagyon szigorú szabályok szerint zajlanak, szinte biztosan a legkedvezőbb árat ajánló, érvényes pályázó nyeri. Lehet persze sumákolni, de akkor a vesztes biztosan megtámadja a döntést és a közbeszerzési döntőbizottság igazat is ad neki.
De hogy ne offoljuk szét teljesen a topikot a takarítás kérdésével, az eredeti hsz-omban arra akartam rávilágítani, hogy a nyugati országokban is iszonyú válságokkal terhes az egészségügyi ellátó rendszer (kórházbezárások, támogatások csökkentése, orvoshiány stb) annak ellenére, hogy:
- 4-5-ször annyit fordítanak eü-re, mint nálunk
- racionálisabban szervezett az ellátó rendszer
- jobb a lakosság egészségi állapota
- jobb állapotban van az infrastruktúra
Ezt ideig-óráig kompenzálhatja a hivatástudat, a privát egészségügy erősödése, a hálapénz, az egzisztenciális kiszolgáltatottságból adódó (ön)kizsákmányolás, de a további lepusztulás elkerülhetetlennek látszik.
ettől a második bekezdésedtől égnek áll a hajam. engem is mérhetetlenül bosszant, hogy folyvást sír a szájuk (tényleg tiszelet a kivételnek) az orvosoknak, hogy milyen rossz nekik. nos, elismerem, vannak jó, megbízható, nem pénzéhes orvosok. elismerem, azért fizetek a magánnőgyógyásznak és a magánfogorvosnak extrapénzt, hogy ne várjak órákat, felszerelt helyre menjek és szóba álljanak velem. mázlim van, a munkahelyem támogatja a magán-szakorvoshoz járást. így szinte már csak akkor megyek háziorvoshoz, ha ki kell, hogy írjon, kórházba meg nagy gázok esetén (ilyen kopp-kopp, elég régóta nem volt). de nagyon rosszul esett gimnázista barátnőm megnyilvánulása (apa kutatóorvos-oktató, anya belgyógyász, pótapa kardiológus), hogy ők milyen szegények. aha, rózsadombi házzal, bmw-vel. valószínűleg nem az alacsony fizetéséből szedte össze a rávalót. de legalább a szájuk ne sírt volna, hogy milyen rossz nekik!!!
mzs, az milyen lenne, ha bevezetnétek ti pedagógusok, hogy átmegy/négyest kap/ötöst kap a gyereke, ha minden hónapban 15 ezret tejel. na, azt is lenyelné a társadalom???
bocs, eldobtam az agyam :) nem tett jót nekem az első munkanap...
Mzs, én erre a célra külön kis neccecert használtam benne az egységcsomaggal. Ha jött a szükség ideje, csak felkaptam a motyót és kiballagtam a slózira. :) A szülőszobán viszont ugyan nem találtam vécépapirt, nem volt semmi szitu a beöntés után... Még szerencse, hogy a köntösöm zsebében mindig volt egy olyan tizes csomag papirzsepi.
Cory, bocsika, de elég naiv dolog közös vécében hagyni vécépapirt. :) Mindenki automatice ahhoz nyúl és elkezd örvendezni, hogy végre gondolt rájuk a kórház. :)
mzs: én a Schöpf-Mereiben szültem. A 8 ágyas szobának saját fürdőszobája volt. Kivittem a wc mellé a wcpapíromat. Nem kellett volna :( 12 nap alatt 3 tekercs. Ami csak azért zavart, mert mikor a 2. elfogyott, nem volt nálam új :(
Jó napot mindenkinek!
Kicsit eltüntem, mert a gyereknek sikerült beszednie valami hosszabb távú felsőlégútit. De ma nem azért vagyok itt.
Karácsony előtt anyám belázasodott, köhögött szinte fuldoklott. A házi orvos beutalta a Korányiba, ahol elvégezték az alapvizsgálatokat /labor Rtg. stb./ az ügyeletes orvos közölte, hogy borsztó a helyzet. Az anyám tüdején tenyérnyi beszűrődés látható ami jobbik esetben TBC de készüljünk fel a legrosszabbra.
Anyámnak mint végül kiderült tüdőgyuszija volt és a szilvesztert már otthon töltötte.
Kérdésem ennyire hülyék az orvosok vagy direkt rájátszanak ha látják, hogy a hozzátartozók nem minimálbérből élnek.
Azt láttam, hogy anyámnál annyira nem rossz a helyzet, de apámnak már volt négy agyvérzése. Olyan állapotba került Karácsonykor, hogy inkább érte kellett aggódni. Ha véletlenül történik vele valami tudjam be a magyar egészségügy áldozatának, vagy üssek agyon valakit?
Hál istennek ritkán kerülök az orvosok karmai közé. Ezért megkérdezem ez most általános jelenség vagy csak kifogtam?
én mindenesetre az alábbi könyvet minden orvosnak ajánlanám szíves figyelmébe: Molnár P., Csabai M.: A gyógyítás pszichológiája. Springer Verlag, Budapest 1994
nagyon hasznos darab. a vicc az, hogy olyan dolgok vannak benne, amit én még anno laikus betegként megfogalmaztam magamnak, és azt hittem, én vagyok a hülye, és túlérzékeny. aztán mikor pcihológus lettem, tanultunk mi is orvosi pszichót... együtt az orvosisokkal. tehát elvileg ők tanulják. bár, hgoy mi jönm át belőle... nekünk csak előadás volt, nem ártott volna gyak is. de akik nem most járnak egyetemre, szinte kétlem, hogy tanultak volna ilyesmit.
luisette, amit írsz, az rémes...
moes: van is egy ezzel foglalkozó topik (halapenzes)
naja, a lopás. ad abszurdum wc-papír. szerintem röhely(j???)es, hogy azt is lopják. mikor szültem, felkészítettek, hogy a szülőszobán van minden, de az osztályon semmi. namost annyira klasszul voltam, menni alig bírtam, mert nem volt szinte vérem ;-) marha jó volt összeszedni minden pisiléshez a kiss pakkot: intim mosakodó, törölköző, wécépapír, betét, másik bugyi... nlha kimaradt valami, akkor bajban voltam :-) szívesen megfizettem volna az alapítványi szobát, hogy ezeket a megalázó helyzeteket elkerüljem, de sajna mind tele volt...
Amikor 2 éve szülés kapcsán vagy 2 hetet kórházban voltam, külön takaritónők takaritottak, volt pár manus, aki az előtérben machinált egy tisztitógéppel, és a főnővér húzta végig az ujját az lámpák tetején. :) De amikor megkértük a takinénit, hogy ugyan seperjen már fel az ágyunk alatt is, meg nem ártana, ha arravinné a felmosófát is, mert már a porcicák belepték a táskáinkat, vidáman közölte, hogy, á, ott nem kell! :) De azért mi rávettük, hogy kelljen... :)
A takarítás nem az ápolónők feladata. Nyilván kórházanként más a helyzet, de a takarító cégekkel pontos, négyzetméterre lebontott szerződés van és amennyiben ezt nem teljesítik, az osztályvezető ápoló ezt dokumentálja és a szolgáltatást nem fizetik ki. A rendszeres takarítások között felmerülő feladatok ellátása sokféleképpen történhet, legrosszabb esetben az ápolónők végzik (vagy nem végzik) el. Műtőkben, intenzív részlegen más megoldásokat alkalmaznak.
Az ágy áthúzása viszont a nővér feladata. Szerencsére ma már egyre több a nővér, ahol én dolgozom például be vannak töltve a nővér állások.
Bobus:
Persze hogy nem lehet ennyi beteget normálisan ellátni, de a dologhoz az is hozzátartozik, hogy a betegek 80%-a olyan banális problémával jelentkezik, ami nem igényel szakorvosi ellátást, sőt sokszor orvosi ellátást sem.
Érdekes amit írsz a házi- illetve gyerekorvosról, nyilvánvalóan itt az érhető tetten, hogy nálunk a szakorvosi hálózatot fejlesztették, ott inkább az alapellátást.
En pl. itt a haziorvoshoz hordom a fiam. Van ugyan gyerekorvos is, de ott be kell jelentkezni (mert szakorvosnak szamit, es azokhoz ugyebar itt csak "randevu" egyeztetes utan lehet menni), es amikor eloszor elofordult, hogy reggel felhivtam, hogy a gyereknek csillapithatatlan laza van, es du. 5-re adott idopontot, akkor azt gondoltam, egyszerubb a haziorvoshoz vinni (kulonben sokan odahordjak, csak ezt en akkor meg nem tudtam).
A haziorvosnal is van neha sor (foleg jarvanykor), de ha egy gyerek rosszabbul nez ki, akkor eloreveszi, es senki nem szol semmit...
De ami a legjobb az az, hogy itt a haziorvos ugy rendel mint otthon, azaz egyik nap mondjuk delelott, masik nap delutan, de a "szabad" reszben is elmeletileg szolgalatban van, csak akkor idopontot kell kerni...
Normalis orvosnal pedig ez ugy mukodik, hogy ha a gyerek beteg, akkor nem viszem be a rendes rendelesre, hanem felhivom a dokit, es o bejon a rendelojebe a "szabadideje" alatt, igy nincs sorbanallas, es a tobbi beteg kozotti ucsorges (ezt az orvosunk maga ajanlotta fel, es tiszteletben tartva az o "szabadidejet", ezzel itt nem szokas visszaelni, de adott esetben, lazas , nyugos gyereknel jol jon...).
Persze tudom, hogy otthon vannak hazhozjaro orovsok is, de hat ok sem tudnak mindig kijonni, foleg nem rendelesi ido alatt...
