nagyon fura érzések keringenek bennem, ott amikor szültem a lányom nem nagyon hatott meg, hogy indították a szülést, pedig nem akartam mert nem fájt és olyan természetesnek tünt... és hogy nem láttam a saját, fizetett dokimat az egész szülés alatt, az ügyeleti napján, az se, szépen megszületett jutka nélküle is, pár óra alatt.
aztán ahogy eltelt néhány nap, úgy kezdett világosodni bennem, hogy mi is történt...
és még nekem volt lekkiismeret-furdalásom, hogy szülés után azonnal orvost váltottam, és nem fizettem ki neki az előre kialkudott összeget...
huuuuu a hideg ráz...., még a szemem is könnyes lett.
szerdán szültem,
nála. (bár nincs ott a neve, de gyakorlatilag biztos vagyok benne, a mellettem lévő szobában szült szegény kismama, akinek el kellett távolítani a méhét)
mi egyébként kettesben a férjemmel, gyakorlatilag orvosi seígtség nélkül szültünk, hálistennek.
Nekem sem teljesen világos Gép mondata.
Szanyeska, mennyit tudsz az otthonszülésről, hogy kerek - perec elítéled?
Azért az elgondolkoztató, hogy elég sok "horror" sztori pont a szüléssel kapcsolatos.
Amikor mi voltunk korhazban a mi gyerekunkkel, akkor ugyanez tortent (Budai GYK), a dokik iszonyat nagyon aranyosak voltak, a noverek tobbsege is, csak hat ha az az egy nem aranyos volt pont muszakban, akkor az eleg gaz volt. A noverkek szerettek volna elzarni az osszes jatekot a jatszoszobabol, mert oket zavarta, es az ertekezleten a dokiknak kellett leszavazni ezt a zsenialis otletet. :)
:-)))
Ha jól emlékszem, ő valamelyik nővérnek a barátja.
Sokkal megnyugtatóbb, hogy a nővérek hozzáállását tükrözi?
(Még azon gondolkoztam a napokban, hogy -ha jól emlékszem-, F doktor áradozott arról, hogy az orvosok a játszószoba kialakítása mellett szavaztak, az orvosi helyett. Ha nem lenne játszószoba, hova száműznék az éjszakázni kénytelen emberkéket? A liftbe??? :-/ )
Ó, nekem a józan nem ügyeletis nem vette észre, hogy el van törve a koponyám... azt hitték, szimulálok. Aztán 1 hónap múlva egy szájsebész véletlenül észrevette... Érdekes dolgok ezek, na.
Erre én is rájöttem a többiek hozzászólásából. Sok dolgon le vagyok döbbenve.
Hozzá kell tegyem, hogy külföldön is történnek hibák, vannak hiányosságok. Ott azonban elhangzik az is a kórház részéről, hogy "bocsánat". (Nyilván nem mindig.)
Láttam olyan riportot, ahol egy idős bácsinak véletlenül az egészséges veséjét vették ki a beteg helyett. Ekkor hallottam a bocsánatkérést.
A szemcseppnél az is lehet, hogy attól, hogy rá van írva a tájékoztatóra, még használható. Nem olyan veszélyességi fokozatban van, hogy valóban nem lehet használni. Csak így a gyártó eleve mossa kezeit. Én nem tudom a besorolásokat, a dokiknak van valami rendszerük.
A legnagyobb baj, hogy ennél rosszabb is megtörténhet és meg is történik.
Végigolvasván a topicot úgy érzem, én nagyon "szerencsés" voltam.
A balesetin részeg ügyeletes doktorbácsi a röntgenemen pl. nem vette észre a csontrepedést.
A nővérem pedig épp a múlt héten kapott el valamit, a szeme begyulladt. Az orvos közölte, hogy ne menjen a gyerekei közelébe (4 éves és 10 hónaposak, a kicsi még szoptat). Mondta, hogy mivel a kicsi is taknyos, szoptatnia mindenképpen kell. Erre az orvos felírt valami drága szemcseppet, amire a patikában jöttek rá - ott tudták elolvasni -, hogy szoptatós anya nem használhatja...
Nekem is van 1-2 kórházas élményem, jó is, rossz is.
A legelső emlékem 5 éves koromból van, amikor mumpsszal be kellett feküdnöm a Szt. Lászlóba. A mumpszon kívül egy "kis" agyhártyagyulladás is bejátszott. Lábra sem tudtam állni.
Második-harmadik napon behoztak egy 7-8 éves fiút és utánam fürdették. Én már pizsiben voltam, a nővérkének meg megjött az udvarlója. Nagy izgatottan kiszaladt, majd hátraszólt nekem, hogy vigyázzak a - majdnem öntudatlan - fiúra, nehogy beleforduljon a kádba...
Én 5 éves fejjel tudtam, hogy képtelen lennék egy ekkora fiút kihúzni az én állapotomban a vízből.
Ezeken a napokon bármi a szervezetembe került, rögtön kihánytam.
Nővérke adott egy pohár vizet. El lehet képzelni 2-3 nap után, mennyire szomjas voltam. Egyhajtira kiittam. Utána szólt a nővér, hogy ezt nem szabad. Jókor. Természetesen vissza is jött egy kis epével kísérve. Mire ordítottak velem, hogy miért nem szóltam előtte. Remek hozzáállás. A nővérem egy héttel utánam került be - szintén mumpsszal. Ő más helyre került, pedig ugyan az a kórház. Miután hazajött, csak arról mesélt, milyen jófejek voltak a nővérek, mennyit játszottak stb.
Kb. ennyit arról, hogy egy kórház és mennyi különböző dolgozó. Bár én hosszabb ideig voltam benn.
Ja, és mivel mindig féltem a tűtől, kérdeztem, hogy a végén, búcsúzóul a hazaengedésem napján én ugye NEM fogok kapni. Neeeem, persze, hogy nem. Persze, hogy kaptam.
Rendben van, hogy ezzel meg akartak nyugtatni, de egy gyerek miért azt kell hogy megjegyezze, hogy az orvos HAZUDIK A SZEMÉBE!?
Írtam az előbb: úgy gondoltam, hogy neki is jár a bizalom, ezért is válaszoltam. Ehhez többet nem tudok hozzáfűzni. :-)
Nem hiszem, hogy ahhoz, hogy egy anyukát a Hárshegyre küldjenek, hozzátartozik, hogy a gyerek milyen gyógyszert szed(ett).
Fogalmam sincsen melyikőtöknek milyen mértékben van igaza.
De: ha számodra megengedhető volt egy csomó olyan dolgot leírni, ami a számodra szubjektív alapokon leszűrt vélemény, akkor az ő számukra is megengedhető a védekezés, amihez hozzátartozik tárgyszerű tények közlése: Lévén, hogy nincsen odaírva, hogy a te gyerekedről van szó, mivel az a hozzászólás ki lett moderálva, amiben nevén nevezik, így ez bárki másról is szólhat.
Umandihoz pedig csak annyit, hogy mindenki el kezdi valahogyan a fórumozást. Lehet, hogy pl. ő sem akart az eredeti nickjén ideírni.
Tekintve az adatokat
(Felhasználónév: umandi
Email-cím: umandi@freemail.hu
Homepage: http://
Üzenetek száma: 1 ), gondolkoztam, hogy erre a beírásra reagáljak-e.
Bár már többször leírtam, most mégis megismétlem. Mi sem csak rosszat tapasztaltunk az Ilka utcában. Mostanáig velünk is emberségesen bántak. Hogy most minek köszönhető a változás, nem tudom. Tavaly még mi is megkaptuk P. doktornő mobilszámát (ami le volt tiltva külföldi hívás esetén :-), de a kórházban elértük, és készséges volt). Mi mondjuk akkor ezt borítékkal köszöntük meg, de sajnos otthon ez a szokás, ez van. (Itt meg a kórházban sem elérhető az orvos "csak úgy".)
Andrea, így sajnos azt kell írjam, hogy szép dolog a bizalom, de azért ha újra arra kell járnotok, vigyázzatok magatokra, a gyereketekre!
Így van. A doktornő nem méltatott arra, hogy megkérdezzen, hozzájárulok-e a gyerek diagnózisának, gyógyszerezésének közléséhez.
Nos, nem. Nem járulok hozzá.
Kérem a moderátorokat, hogy emiatt a 256. hozzászólást töröljék. Azt hiszem, hogy az orvosok sem kivételek az alól, hogy amikor ide bejelentkeznek, akkor megkapják a netezés alapelveinek leírását. Azon túl, hogy orvosi etikát az egyetemen is tanítanak.
Délután kaptam egy válaszlevelet Dr Fogarasi Andrástól. (A topikbeli válaszomra reagált). Igaz, hogy szerintem gúnyosan, de legalább megtette, hogy a vita során első ízben kérdezett a gyerekre.
Ennyit a kórház gyerekközpontúságáról.
(Angi, ezt a topicot Hoop nyitotta az őt ill. családját ért _konkrét_ kórházi sérelem okán, szóval szvsz nem korrekt kritizálnod a topic ez irányú alakulását, ami nekem egyébként, mint (hálisten) kívülállónak spec. igen tanulságos...)
Nagyon örülök, hogy ezen a fórumon reagáltak levelünkre (gyermekem nevének közlése miatt már nem annyira, idöközben lekerült).
Sajnálatos, hogy az önök válaszait egyéb, destruktív reakciók megelözték.
Én a következöképp láttam a helyzetet:
Az éjszaka folyamán sem ön, sem én nem voltunk jelen, magam csak a rendszeres telefonok alapján értesültem a dolgok mindenkori állásáról, és arról, milyen események alapozták meg a reggeli történéseket.
Elözö esti jelenlétem alatt az akkor ügyeletes növér megmutatta a szobát, az akkor még viszonylag nyugodt kisfiúval, akinél mindkét szülö bent tartózkodott. Felhívta a figyelmünket, hogy mennyire fontos a másnapi pihenés, 2-3 óra alvás, hiszen a gyerek berohamozhat (szó szerint idéztem). Hiszen ez volt a lényege az egész kórházi felvételnek!
Az akkori készséges hangnem éles kontrasztban állt a késöbb történtekkel.
Reggeli érkezésemkor a vizsgálat már folyt. Az EEG után, a szobában ismét találkoztam a kisfiúval. Jól láthatóan és föleg hallhatóan nem érezte jól magát, sem az édesanyja karjában, sem a saját ágyában nem nyugodott meg.
Ekkor fordultunk sorban egymás után a növérekhez, majd pedig önhöz. Lányomat ezalatt a szobában hagytuk, hátha közben mégis sikerül elaludnia. Nem így történt.
Követelésnek a részünkröl nyoma sem volt. Indulatnak igen, valamint a probléma "megoldhatatlansága" fölötti értetlenkedésnek. Jelzem, a hárshegyi megjegyzés után én is nehezen tudtam uralkodni magamon.
Elismerem, orvosilag nem vagyok olyan képzett, hogy ránézésre eldönthettem volna, mi történhet a kisfiúval a kórtermen kívül. Csak azt tudtam, mi történhet a lányommal alvás nélkül.
Ön viszont, aki elözöleg nem járt a kórteremben, eldöntötte, hogy aki álmos, az így is elalszik, és a mi hozzáállásunk az érthetetlen.
Továbbra is kétlem, hogy az egyébként ágyba nem fektethetö, mindenütt ordító beteg kisgyermek ne folytathatta volna ezen tevékenységét ideiglenesen esetleg a játszószobában, neadjisten egy másik kórteremben, hiszen az összes járni képes gyermek éppen reggelijét fogyasztotta a központi helyiségben.
Ismétlem, azt írtam le, amit akkor tapasztaltam és gondoltam, minösítés nélkül.
Én abból a szempontból örülök, hogy itt megjelent a válasz, mert így azért az is nyilvánosságra került, hogy a PR- en kívűl mi a valós hozzáállása a vezetőségnek.
A lehetőséget illett megadni a másik félnek is.
A magam részéről azt hiszem lezárhatom a témát.
Már korábban is jeleztem, hogy egyáltalán nem tartom bölcs dolognak egyik részről sem, h a vitát egy nyílt fórumban folytatják le. NEm hiszem, h bárki igazat tudna/akarna adni bármely félnek is.
Úgy gondoltam, h a fórum azért nyílt, hogy megoszthassuk egymással korházi sérelmeinket, vagy, ha méltatlan bánásmódban volt részünk. Úgy tűnik tévedtem.
Tisztelt doktornő!
Amit panaszolnak,- sajnos a legnagyobb jóakarat mellett sem tudunk az alvásmegvonás idejére különszobát biztosítani betegeink számára. Nem gondolom, hogy gyermekük a kényelmetlenségeken kívül bármiben hiányt szenvedett volna és szerencsére az alvásmegvonás nem provokált epilepsziás rohamot. Fenti soraival az a probléma, hogy P. doktornőt tájékoztattuk, előre megbeszéltük vele, hogy azért egyezünk bele önöknél a vizsgálatba, mert állítása szerint ott lehetőség van a pihenésre. Csak és kizárólag ezért volt önöknél megbeszélve a vizsgálat. Nem kértünk külön szobát. Az, hogy a gyerek nem kapott utólag rohamot, az nem az önök megfelelően működő ellátásának volt köszönhető, hanem a mi szerencsénknek.
Mint egy másik hozzászólásomban már írtam, mi nem kértünk soronkívűli időpontot, az idén egész nyáron Magyarországon tartózkodtunk. A doktornő ment szabadságra. (Telefonban ezt az indokot mondták nekünk.) Önmagában ez számunkra teljesen érthető, sőt hálásak lennénk, hogy nem adott át a szabadsága miatt más kollégénak. De ne hivatkozzanak a soronkívűliségre, mikor nem mi kértük azt!
NEM járultam hozzá gyermekem nevének közléséhez, kérem a moderátort, hogy törölje a hozzászólást!
MODUS MODERANDI
1.7. Bárki valós, személyes adatának (név, lakhely, munkahely, beosztás stb. – ún. “IRL adatok”) engedély nélküli közzététele tiltott – és így törlésre kerül –, amennyiben az érintett azokat (az Index bármelyik fórumán) nem saját maga hozta nyilvánosságra. Ellenkező esetben is kötelező hivatkozni az illető felhasználó azon hozzászólására, ahol személyes adatait közzétette vagy arra egyértelműen utaló csatolást (linket) helyezett el.
