Ezt csak azért mondom, mert én viszont nem vagyok az, sőt 12 évvel öregebb vagyok nála.
Más a végzettségünk (ő jogász) nem is ért a dolgokhoz, viszont mindent tudni akar és úgy tűnik kicsit meg is akarja teremteni a tekintélyét mindenféle hülye dolgokkal, például úgy, hogy belejavít egy jelentéktelen dolgot a levelekbe, amit persze ő ír alá.
A minap pédául befogott egy olyan melóba, amihez nincs közöm, csak hogy mutassa a többiek előtt a hatalmát, pedig ezer más fontosabb dolgom lett volna.
A dolgokat kétszer kell megcsinálnom (időben, mert egyszer valóban megcsinálom, utána el kell neki magyarázni, hogy mit csináltam, aztán ha teheti, valami jelentéktelenséget kifogásol.
Mit tegyek? Mi legyen a taktika?
Vágjak jó képet a dolgokhoz, hátha belefárad, vagy lázadjak, persze finoman.
Azt szokták mondani szerencsém van a főnökeimmel. Pedig nem. Ha elviselhetetlen a főnököm, vagy azzá válik, elmegyek máshová dolgozni. Minnél előbb. Ha nem bírja elviselni, hogy nekem is lehet igazam és én is tévedhetek, hogy nincs mindennap jókedvem, nem nyalom a talpát és nem mosogatok el helyette akkor nem vagyunk egymás emberei.
Ha nem elég vicces amit mond, nem röhögök. Miért kéne?!
Ha hatalmaskodik rajtam beszólok. Mit veszthetek? Egy szar munkahelyet, aminél csak jobb jöhet?
Szerencsém van a főnökeimmel. 8 éve dolgozom itt, az első főnököm (több, mint 7 évig) a világ legkedvesebb úriembere volt, sírtam, mikor nyugdíjba ment. Mindig kedves, mosolygós volt. Emlékszem egyszer nem csináltam meg valamit és rákérdezett. Mondtam őszintén, hogy nem csináltam meg. Erre ő: - Nem baj, majd kialszom...
A második főnököm egy fiatal pasi, de kedvességben, udvariasságban hasonló az előzőhöz.
Egyiktől sem hallottam eddig egy rossz szót sem. Ez a fiatal pasi is néha olyan, mintha egy kosztümös filmből jönne, annyira udvarias és jó modorú...
Úgy láccik, ilyen is van, mert ahogy itt az indexen olvasom néha, sokaknak tele van a hócipőjük a főnökükkel...sajna.
Ma reggel 8 percet késtem.
Ő már persze idegesen toporogva fogad az ajtóban, hogy hogy késhetek negyed órát, van egy bizonyos munkarend, hogy miattam várt csak az indulással... Elvonultam, mondom lepakolok, persze rögtön útra is kelt anélkül, hogy valami sürgős elintéznivalónk lett volna!
Én leszarom, ha ezt nem bírja ki (általában kések kb. 5 percet), kereshet mást, aztán őrjöngjön azzal.
Elismerem ha okosabb. Kiröhögöm, ha hülyeséget mond. Nem parancsolgat de mégis felettem áll: idegesít, hogy felettem van a hierarchiában. Ugyan van humor érzéke, de úgyis nevetni kell a viccein. (ez egy kicsit minden poénból levon:)) Ja és akkor még ott van az a fránya pénz...
