Szép sokat írtál! :-) Pontosan azt az önellentmondást hordozod te is, amit kifogásolsz!
A jelenlét hasznáról ajánlom a beszámolókat Ramana Maharisiről, Papaji könyveit és a Hagyj fel a kereséssel c. videót. Valamint Eli Jaxon Bear, Gangaji és Ganga satsangjait. Ez csak néhány név azok közül, akik akár beszélnek, akár nem a jelenlétükkel ébresztenek. Eli satsangján 100 emberből 20-30 egy hét alatt bepillantást nyert tudata természetébe. Szavim nincsenek rá, hogy mit éltem meg Elijal és Gangával, de tuti nem egó játék volt. Sőt, amikor egy barátomnak keresetlen szavakkal továbbadtam az élményt, sikerült 2-3 hétre leállítania a gondolkodását, miközben működőképes maradt a mindennapokpan, sőt! Szavak valóban nincsenek, de valami van. Pl Ramana szerint, ha készen vagy rá, akkor a Guru megjelenik a külvilágban, olyan formában, hogy felismered, és szól hozzád , olyan nyelven, amit éretsz! Léteznek a Sadguruk... :-)
Ha már a kóanokat emlegetted, akkor van neked egy idevágó: Hogyan mondanád el azt, amit nem lehet elmondani?
Hiszek benne, hogy a világ csak bennünk nyer értelmet, hogy mindenből csak pont annyit látunk meg, amennyi már bennünk is megvan, vagy amennyit meg merünk engedni. Hiszek benne, hogy nem véletlen, hogy egy könyv elolvasása más-és-más élményt nyújt az újraolvasások során, és ez teljesen független attól, hogy maga a könyv mit is akar mondani. Annyit látunk meg a világból (igazából magunkból), amennyire eleve érettek vagyunk. Annyit értünk meg, amennyit a tudatosságunk jelenlegi állapota lehetővé tesz. (De amit a világból megértünk, az egyáltalán nem biztos, hogy a világban tényleg benne is van, vagy olyan formában van benne.)
Nem hiszem, hogy van értelme Christiannak a megvilágosodásról beszélnie. Mint világinformáció, úgy igen, de amit mond, abból úgyis csak annyi jut el hozzánk, ami már eleve megvan, többet úgysem engedünk be. Számunkra az egész világ csak információ, az érzékszerveken bejövő adatokkal, és a kimondott szavak jelentésével együtt. Mindezekből idővel MI alakítjuk ki a képünket, a tudatosságunk pedig fokozatosan tágul ez alapján, aminek fényében a későbbiekben akár a már korábban is megismert világinformáció, akár az újabb világinformáció-elemek már mást fognak mondani.
Hogy jó Christian közelében lenni? A jóérzés vajon az egónk bizonyos vágyainak kielégülése miatt születik, vagy az ilyenkor érzett boldogságnak van valami köze ahhoz, hogy ilyenkor mi is közelebb kerülünk az igazság megéléséhez? Én az előbbire szavazok. Az emberek elolvadnak a csecsemőktől is, vagy a kölyökkutyáktól, de ettől ők még nem lesznek igazabbak, vagy jobbak, csak akkor éppen valami nagyon kellemeset és szeretetreméltót látnak, és ez melegséggel tölti el a szívüket, de ennek semmi köze az Igazsághoz. Ezek ego-szabályok alapján születő érzések.
Hozok egy példát: kiállok a napra, és élvezem a sugarainak a melegségét. Az élvezet abból fakad, hogy számomra ezáltal kellemesnek mutatkozik a világ. De lett-e ettől nekem bármi közöm a nap természetéhez? És ha a nap elkezdene mesélni nekem arról, hogy hogyan is legyek én is nap, és akkor majd én magam leszek ez a szuper, sugárzó dolog, akkor nem az lesz-e a reakcióm, hogy "dehát napocska, nem látod, hogy én emberből vagyok, nem pedig napból, ezért képtelenség, amiről beszélsz?" Ha lehetséges lenne számomra, hogy napként éljem meg magam, akkor már eleve sugároznék. Addig viszont nem reális nekem a gondolat, és ezt pont az jelzi, hogy még nem sugárzom. Hiszen elméletileg az lenne az igazi természetem, de valami mégis ennek a megnyilvánulásának az útjába áll. Nem hiszem, hogy ez az ok eredhetne rajtam kívülről, ezért biztos, hogy valami jelenleg ezt bennem nem engedi. Ha viszont a külvilágból csak annyit fogadok be, amennyire magam is nyitott vagyok, akkor feloldódhat-e a külvilág miatt/által ez a bennem lévő akadály?
"Ez meg is történik sok esetben, de mégis léteznek lyanok, akik abbahagyták az ujj cuclizását, és megpillantották a holdat."
Ha tudsz ilyenről, akiről emellett biztosan lehet azt is tudni, hogy magától még nem volt a megvilágosodás küszöbén előtte, akkor mindent visszavonok. (De mondjuk anélkül se veszem véresen komolyan a kérdést.)
Persze ha mindent csak világinformációnak tekintek, ami csak a megfigyelőben állhat össze rendszerré, akkor értelmetlen pont abba belekötnöm, hogy Chris a megvilágosodás állapotára akarja rávezetni az embereket. Akkor ez is csak egy pont ugyanolyan jelenség, mint hogy egy fa hajladozik a szélben. Infó-infó, minden olyan-amilyen, aztán mindenki úgyis azt kezd vele, amit a lehetőségei engednek. Az egész csak onnan indult, hogy elolvastam az elixíres cikkét, amiben arra próbálja rávezetni az embereket, hogy ne féljenek a haláltól, inkább éljenek a mostban, és akkor a halál kérdés ezzel meg is oldja önmagát, a létezés pedig csodálatosba fog fordulni. És ekkor kíváncsi lettem, hogy ezt az eredményt vajon hány olvasó éri el a cikk miatt. És az se segített, hogy utána elolvastam a cikkhez kapcsolódó fórum harmincpár hozzászólását, ahol ment az "ezt Chris úgy érti..." duma az ezós közösségtől. Mind az értelmével próbálta megérteni, és mind a saját szintjének megfelelően értelmezte. Persze ha olvasás helyett találkoztak volna vele, akkor meg is éltek volna valamilyen élményt, de erről meg följebb írtam le a véleményem.
"Amúgy képzelj el egy világot, ahol soha nem hangzott el egyetlen tanítás sem a tudat természetéről!"
De elhangzott, és ez eredetileg emberektől indult, akik ezek szerint magunktól eljutottak idáig. Úgy tűnik, hogy a tudat idővel eljut önmaga felismeréséig, majd elemzéséig. Nem egy külső hatalom közölte a magyarázatokat a legelsővel, aki boncolgatni kezdte a kérdést.
u.i.:egyébként ha már megvilágosodás, akkor jobban hiszek az olyan módszerekben, ami pl. rengeteg koanra is jellemző, ahol nem az értelem megértési képességére akarnak hatni, hanem az értelmet/egót játsszák ki önmaga ellen, ezzel létrehozva annak az összeomlását.
OK. van valami a duma feleslegességében, de ezzel viszatértünk a Buddha problémájáhuoz, akit a legendák szerint egy hétig győzködtek, hogy kezdjen el tanítani. Elkezdte, és felhívta a figyelmet a veszélyre, hogy összekeverhetjük a holdat a rámutató ujjal. Ez meg is történik sok esetben, de mégis léteznek lyanok, akik abbahagyták az ujj cuclizását, és megpillantották a holdat! És kedves TUDATOSSÁG, te sem a saját ujjadból szoptad anit ide leírtál, hanem elolvastél ezt-azt, meghallgattál pár előadást.
Amig dualitásban érzékelünk, azt mondani, hogy nincs szóbeli tanítás ugyanolyan téves, mint az, hogy van. Addig is amig beszél Chris, ott vagy mellette és ez az, ami számít. Ő is azt mondja, a legjobban akkor jársz, ha nem agyazol, csak ott vagy vele. Ezt tapasztaltam minden megvalósitottnál, akivel találkoztam. A jelenlét a döntő.
Amúgy képzelj el egy világot, ahol soha nem hangzott el egyetlen tanítás sem a tudat természetéről! Tény, hogy megúsztuk volna az inkvizíciót, de valami hiányozna is, de nagyon!
Ha nem világosodtál meg tőle, akkor csak az egódnak adott okokat a jóérzésre. Ez is jobb, mint a semmi, de megintcsak elkerüli a lényeget. Pont ez vele a bajom. Feldobni egy film is tud, megerősíteni pedig akár a boltosnéni - nem ilyen céllal születő - szófolyása is.
De senki nem értsen félre, nekem semmi bajom Christiannal, még csak nem is találkoztam vele, és semmilyen módon nem okozott nekem kárt. Nem is őt akarom bántani, hanem inkább csak elméleti kérdést csináltam egy jelenségből (amikor a bölcs nem hallgat).
Az információ-átadással egyetértek, de csak úgy, amennyiben a világban minden információnak számít, amiből MI vonunk le következtetéseket, és a saját tempónkban tanulunk. Vagyis pl. Sziddhárta a folyót figyelve tudatosul, más meg Christ hallgatva, de a szavak jelentésének akkor itt nincs jelentősége, mint ahogy annak se, hogy ő maga megvilágosodott. :)
A szülő-gyerek viszony azért is más, mert az az ego világa. Az ego világán belül pedig az információ a jelenségek értelmére és tartalmára vonatkozik, nem pedig a lényegére. Az ego világán belül vannak működő dolgok, szintekre szabott megoldások, kipróbálható és elfogadható (esetleg ráerőltethető) praktikák. Van benne látszólagos értelem, rendszer, következetesség. De a megvilágosodás szerintem más kalap alá esik. Minden más lehet értelem kérdése, de a megvilágosodás az nem, és ezért nem is tanítható, a próbálkozások során pedig a lényege csak eltorzul, és félreértődik.
De mint világinformáció teljesen oké. :)
Nekem adott értéket, és ha nem is sok újdonságot, megerősítést és biztatást mindenképpen. Már sokszor hozott az életembe olyan embert a sors, akiről állították, kisugárzása van, és soha nem éreztem és mindig csalódtam. Számomra erőt adott a jelenléte és feldobta a napomat, pedig mostanában nincs túl jó kedvem. De azért remélem eljöttök a következő előadásra, tapasztalni és nem csak vitatkozni :-)
Úgy tűnik, hogy ugyanúgy látjuk a helyzetet, csak te jobban meg tudtad ragadni szavakkal a lényegét. :)
Egyébként a végén én is a pénzhez jutottam, de engem ettől függetlenül nem az zavar, hogy profitot akar csinálni, hanem hogy ez ilyen formában értelmetlen, mert (eszvéesz) ebben a témában nem lehet tényleges értéket adni, ha meg mindezt pénzért cserébe nem tudja adni, az csak még rosszabb.
A buta fecseg, az okos beszél, a bölcs hallgat.
(És talán nem véletlenül.)
de még így sem látom ennek az értelmét Információ átadás.
A szülő rengeteg infot ad át a gyerkének hogy túléljen addig amíg a saját lábára áll. Nem kell hogy tökéletes legyen, csak ne haljon meg.
Sziasztok!
"Szóval ennyi a bajom vele. Hogy beszél. Tudom, hogy nem azért csinálja, hogy meggyőzzön bárkit is, de még így sem látom ennek az értelmét."
Érdekes ez az egész.
Előre jelzem, még nem olvastam a könyvet, nagyjából tudom, miről van szó.
De akkor is érdekes, hogy tényleg van az emberben egy olyan érzés, hogy segíteni szeretne a másiknak, aki valamiért szenved, vagy valamit nem talál, vagy nem látja az okát a problámájának...Hiába nyitogatja egy másik ember a szemét, az nem fog kinyílni. Legalábbis nem azért, mert a másik nyitogatta.
Amit itt ki akarok fejezni, az az, hogy meggyőzni senkit nem lehet, max. úgy tűnik. Mindenkinek magától kell rájönnie valamire, különben nem ér semmit az egész.
Hogy miért beszél Chris?
Eleinte belül tiltakoztam az üzletiessége ellen, de hát mi másért érné meg? Még ha "szent célokat" is szolgál. Szerintem sem kell ezért pódiumra állni.
Mintha valaki hangosan ordítozná, hogy "Nekem 180-as ám az IQ-m!" Nos, valóban?
Van egy közismert történet: egy ember éjjel álmot lát, amiből kiderül, hogy egy távoli helyen kincs van elásva. Annyira biztos az álmában, hogy útnak indul, és rengeteg küzdelem és bonyodalom árán eljut a megálmodott helyre, ahol csak egy térképet talál egy kincs lelőhelyéről, ámde ez a hely pont a saját háza alatt van, ahonnan eredetileg elindult.
Sok embernek ebből az a jelentés jön le, hogy igazából nem is kellett volna útnak indulnia, mivel a kinccsel valójában mindvégig rendelkezett. Nem távoli helyeken kell azt keresni, és nem különböző utakon kell haladni ahhoz, hogy elérjük, hanem csak magunkba kell nézni, de úgy igazán, és akkor rögtön kiderül, hogy máris miénk a világ minden kincse.
Én ellenben úgy gondolom, hogy a történet arra világít rá, hogy igenis van egy út, amit be kell járni ahhoz, hogy a végén rájöhessünk, hogy nem is kellett volna bejárnunk. Ha ezt az utat nem járjuk végig, akkor soha nem fogunk eljutni ennek a tényleges felismeréséhez/megéléséhez, és soha nem érhetünk célba. Vagyis igazából nem mondhatjuk, hogy az utat nem is kellett volna bejárnunk, és hogy a kinccsel mindvégig rendelkeztünk. Csak utólag így tűnik, mivel kiderül, hogy a célnak nem is volt köze a külvilághoz, amiben az utat jártuk, és amiben a célt megtalálni reméltük.
A megvilágosodás szerintem egy tudatosodási folyamat végeredménye. A tudat fejlődése, és szintjeinek kibontakozása pedig egy kívülről nagyjából felgyorsíthatatlan folyamat. Olyan, ami egy belső élmény, csak az adott személyé, és csak rajta múlik. Igazából semmi nem állna a fejlődése útjába, csak önmaga, és a saját félelmei, szóval úgy hiszem, hogy pont az gátolja meg a továbbhaladásban, hogy még nem érzi magát késznek rá, ezért nem is engedi azt meg. Ha késznek érezné magát a következő szintre, akkor már ott is lenne. Ez egy személyes küzdelem, amiben csak lépésről-lépésre lehet haladni. Nem azért, mintha a tudat természete ne tenné lehetővé, hogy bármelyik pillanatban megvilágosodjon (hisz erre potenciálisan képes), hanem mert önkéntelenül is önszabályzó a rendszer, és a tudatosság fókusza.
És itt végre el is érkezek Christianhoz, és ahhoz, amit ő is csinál. Én elhiszem, hogy ő egy megvalósított ember, végül is elég hitelesnek tűnik. De miért magyarázza az általa megtapasztalt valóság lényegét az embereknek?! Miért hangsúlyozza, hogy éljünk a MOST-ban, ezzel megszabadulva minden szenvedéstől?! Miért javasolja, hogy LÁSSUNK? Nem ismeri a lélek természetét, nem tudja, hogy az emberek nem véletlenül nem élnek a MOST-ban, és nem véletlenül nem LÁTNAK, és emiatt a "nem véletlen" miatt nem is fognak tudni váltani egészen addig, amig meg nem érnek rá MAGUKTÓL, a saját látásmódjuknak a változása által? Hány emberben sikerült már megvilágosodást indukálnia akár a szavaival, akár lényének kisugárzásával? Gyanítom, hogy egyben sem, de ez nem csak rá igaz, hanem minden olyan megvilágosodott emberre, aki beszélni akar arról, amit megél, hogy ezzel másokat is arra terelgessen. Bármit is tesznek, legjobb esetben is csak újabb gondolati modelleket tudnak adni az embereknek, amit azok úgyis csak az egójuk céljaira fognak felhasználni. A lényeget csak az fogja érteni, aki már maga is éli azt, akkor viszont nincs szüksége arra, hogy bárki is beszéljen neki róla.
Szóval ennyi a bajom vele. Hogy beszél. Tudom, hogy nem azért csinálja, hogy meggyőzzön bárkit is, de még így sem látom ennek az értelmét.
Tök jó ez a topic!
Itt látszik csak igazán, hogy hogyan alakulnak ki vélemények, hogyan döntünk látatlanban. Nem állítom, hogy az én látásmódom helyes Chrissel kapcsolatban, de legalább láttam néhányszor, és beszélgettem vele.
Klassz volt, amikor az egyik előadáson elmondta, hogy egy nénike magyarkodónak, és rasszistának nevezte, míg egy pasi magyarellenesnek. Van, aki szerint ő a megváltó, az Isten, van aki szerint az Antikrisztus. Ő csak anyit mond: ne korlátozz be egyikre sem, mert a teljességet veszted el!
A szavak tényleg nem érnek el a lényeghez! Nem több ő nálunk, az előadásain elhangzottakat én is mondhattam volna. Mérhetetlenül több ő a mi korlátozottságunknál, soha nem tudtam volna ilyen előadást tartani. :-))
Ram Tzu szerint: Elvárjuk mindig, hogy a bölcseink a megfelelő egyenruhát viseljék.
Christiannak a szövegét hallagtni olyan, mintha a képnek a keretét nézegetnéd. Lehet, hogy szép aranyozott a keret, de a képet nem látod tőle. Osho is azt mondta, hogy azért dumál, hogy legalább addig ott ülsz mellette, viszonylag nyugiban.
Gyere el, csüccs le egy picit, aztán vagy utálod, és nem vesztegetsz rá több időt, vagy....
"Nekem csupán annyi volna a kérdésem, hogyha ez az úriember, aki a saját bevallása szerint nem guru, nem isten, egy ugyanolyan ember mint bármelyikünk, akkor mi a szöszért írta meg a könyvét?"
-A válsz a könyvben le van írva. A beszélgetések felvételei kerültek kiadásra. És a kérdező akarta ezt kiadni. Különben (azt hiszem az elixir forumán) írta, hogy ő nem az Isten, hanem az ISTEN. Tehát ez is megoldva.
Az pedig, hogy miért nem mondja magára, hogy guru? Talán el akarja határolni magát az ilyen formális dolgoktól. "Az igazi megváltó nem mondja magára, hogy ő a megváltó!"(Brian élete)
Miért ül ki a színpadra bölcseket mondani?
- Ezt minden előadótól meg lehetne kérdezni. De nyilván volt és van igény rá. Szentkönyvekből és szentgurukból, egyházakból van elég. Ha több ezer ember jól érzi magát az előadásain, miért ne beszélne? Szerintem elég szórakoztató úgyhogy mozi, tv helyett is jó.
Mondta az egyik előadásán, hogy: ha most ő indiai vagy amerikai lenne, akkor nagyobb népszerüségnek örvendne itt Magyarországon. És, hogy amikor megjelent a könyve, és nem tudták, hogy ő magyar, már tanfolyamok indultak a könyve alapján, jó bevétel reményében. De amikor megtudták, hogy a szerző itt él Bp.-en, gyorsan abbahagyták.
Ez tipikus magyar irigység miatt van, hogy a nagy tudósaink, művészeink nemzetközileg elismertek lettek, de itt még egy cikket sem írtak róluk.
"Számomra elég gyanús, amikor valaki könyveket ír és kiül a színpadra, de közben megható szerénységgel hangoztatja, hogy ő semmivel sem tud többet mint bárki a közönség soraiból, ő nem guru stb. Akkor menjen szépen haza, és nézze meg a tvben a Szomszédokat, vagy akármi mást"
- Sosem állította, azt, hogy nem tud többet, mint a közönség, csak azt, hogy ezt bárki elérheti. A szerénykedést én nem vettem észre. Ha jól tudom, nem hallottad még személyesen.Vagy tévedek?
"Ennél sokkal korrektebb, ha valaki kiül a színpadra, és kijelenti: "Nem akarok egy irodában vagy egy gyárban napi tíz órát dolgozni havi 60 ezerért, az ezoterika a legjobb biznisz ma Magyarországon, elolvastam pár könyvet, és most ezeknek a szintéziséből szeretnék magas jövedelemre szert tenni. Kérlek benneteket, vegyétek meg minél több példányban a könyvemet, majd még írok egy rakással." Komolyan mondom, ha valakinek lenne annyi vér a pucájában, hogy ezt elmondja nyíltan, megvenném a könyvét, hogy az őszinteségét honoráljam."
- Szóval még a könyvet sem vetted meg. Az őszinteséggel szerintem nincs baj. Az egyik előadáson megkérdezték tőle, hogy neki hogyan segíthetnének anyagilag. És mondta, hogy ha veszitek a könyveimet.
Abban egyetértünk, hogy ez is jó üzlet. Nyilván annak jobb, akinek nagyobb a vevőköre. Vevőkörre pedig azért nem olyan egyszerű szert tenni, mivel elég nagy a túlkínálat ezo témában. De a különböző egyházaknak sem utolsó szempont az anyagi bevétel.
Nekem sem kellene a pénz, de ha tankolni megyek, vagy boltba megyek, mindenki pénzt kér tőlem.
Osho bácsival szerintem a "Tantra: a lélekhez a szexualitáson keresztül" című könyvével érdemes megismerkedni. Ez egy elég vékony zsebkönyv, de kiderül belőle a lényeg, és abban az esetben, ha heveny hányingered vagy röhögőgörcsöd támadna a manusz stílusától/szövegétől, csak azt a rövid időt pocsékoltad el, amíg olvasgattál.
Ayn Rand neve ismerős, de még nem olvastam a könyvét (egyiket se), annak ellenére, hogy kiskedvencem, LaVey bácsi is kedvelte az objektivizmust. Rossz nyelvek szerint adaptált is belőle ezt-azt.
OFF
req, a rollsok meg a gyémántok egy dolog, de ami a milne könyvb?l kiderül, Bhagwan amúgy sem állt a helyzet magaslatán.
Bár lehet, hogy töle kéne olvasnom, nem róla...
Akkor már inkább az individualista, egotista sátánizmus(od).
Ha már itt tartunk, ajánlok egy könyvet:
Ayn Rand: Ösforrás (ez regény), de érdekes! Ayn Rand etikai egoista filozófiájának a kifejtése.
Böwebben: aynrand.lap.hu (bocs ha ismered)
"Hugh Milne könyvét olvastad, amiben még Bhagwan Rajnees-ként élö Osho-ról szedi le a (kereszt) guruvizet??"
Nem olvastam, csak körülbelül tudom, miről szól a könyv. Egy "George, a tantrabetyár" című könyvet olvastam, ahol szó volt mittoménhány Rolls-Royce-ról, gyémántgyűrűkről, ilyesmikről. Ettől még Osho szövege nem rosszabb, mert amit mondott, nagyon is logikus cucc a mondókája általában, ráadásul a legkevésbé káros ópiumok közé sorolom. Más kérdés, hogy nem értek egyet vele. :] Tényleg, Jézusról is lehetne ilyen leleplezést írni, csak elő kéne szedni és kivallatni a testőreit, akikről persze az aktuális propaganda azt állítja: nem is léteztek. :]
Zealander: Az indulgence nem azt jelenti, hogy csúfolódnom KELL. ;] És én se öltönyözök, hanem semmiképp se fogom betűrni a nadrágomat a bakancsom szárába, és a nyakamban se lesz semmi. Kerülöm a feltűnést. :]
Biga Cubensis: Épp az imént válaszoltam. Történelmi pillanat! :]
(Megjósolom, hogy AJC így fogja kezdeni az előadását: "Szeretettel köszöntök mindenkit, örülök, hogy ilyen sokan eljöttetek -- tegeződjünk, jó? --, és annak még jobban örülök, hogy ennyi új, most még talán ismeretlen-ismerős arcot látok. [mosoly]" ;]]])
