Nálam happy end van. Legalábbis egyelőre. Az álom-munkahelyre kerültem: Kedves kollégák, jó felszerelés, és olyan érdekes munka, hogy pillanatnyilag az az érzésem, a hobbym űzéséért fizetnek. Vajon meddig tarthat egy ilyen állapot?
Igen, ezek a tünetek nálam is megvoltak. Szerintem nagyon sokan azt gondolják, hogy a fizetés mindent kompenzál. Hát nem! Amikor két napnál többre nem tudok előre tervezni, éjjel is felhívnak, 10 óra az átlagos munkaidő, a főnök egy állat, akkor mihez kezdjek a pénzzel? Eleinte én is bedőltem az agymosásnak, milyen szuper hogy egy multinál dolgozok, profi módon, profi körülmények között, nagy felelősséggel, stb...
Aha, csak pénteken éjjel fél tizenkettőkor otthon ültem, és arra vártam hogy bejelentkezzek a rendszerbe a napi robot után, miközben minden rendes ember a kocsmában ül és nagy ívben szarik az egészre. Azon a hétvégén döntöttem el hogy kilépek. Nem bántam meg. Most meló után felpattanok a Tesco gazdaságos kerékpáromra, és tekerek egy nagyot, ha úgy tartja úri kedvem.
> Nekem a végén már pánikreakcióim voltak, annyira utáltam.
En meg volt, hogy hajnali haromig forgolodtam az agyamban, nem tudtam elaludni... Meg nehezlegzes, meg szivdobogas (marmint tul szapora) meg hasonlok. Mar szombat este kivoltam, hogy mar csak egy nap, es megint hetfo! Fonoki vizit utan rendszeres klotyolatogatas...
Masok szemeben (akik nem ennel a cegnel vannak) az allasom barkinek az alma lehetne: marketing/purchasing manager es Mindenlebenkanal, gyakorlatilag masodik ember a cegnel, es hogy lehet egy ilyen allasbol dobbantani, raadasul a semmibe.
Igen, semmi nem ér annyit hogy a magánéleted, családod rámenjen. Nekem a végén már pánikreakcióim voltak, annyira utáltam. Képeztem annyi tartalékot hogy akár több hónapig ne kelljen dolgoznom. Egy hétfői napon bementem a főnökömhöz és közöltem vele hogy kilépek. Otthagytam a céget anélkül hogy lett volna állásom. A mostani eszemmel nem biztos hogy megcsinálnám, de néha az is hasznos, ha kényszerhelyzetbe hozod magad.
Nem tudom segít-e az ide látogatóknak, de nekem is tele lett a tököm az előző céggel. Kiléptem úgy hogy nem volt újabb munkám. Kurva nagy szerencsém volt, 1 hónapot töltöttem otthon, utána elkezdtem dolgozni. Kevesebb a pénz, de egyáltalán nem bánom, már kezdem megszokni, hogy nyáron is világosban érek haza. Nem kell megszakadnom, emberi körülmények között dolgozom, és nem baszogatnak. Ez az amit nem lehet pénzben kifejezni.
Annyira furcsa olvasni soraitokat (én 'véletlenül' tévedtem ide, de mint tudjuk véletlenek nincsenek) és biztos utáltok ezért, de én imádom a munkámat, mi több tök jó emberekkel dolgozom együtt és a fizetésemre sem panaszkodhatok :)
Well, akarmi is lesz, az biztos, hogy nekem jobb lesz :-) Legalabbis egy idore. Merthogy eloszor Apoca fog dolgozni kezdeni, en meg berendezkedem, elintezem a gyerekek ovodajat/iskolajat, felterkepezem a varost/helyet, aztan ha mindez megvan, akkor szep nyugisan elkezdek keresni valamit magamnak is. Egy 1/2 allast mondjuk.
Egy evig jar a munkanelkuli, az szep osszeg.
De ne szaladjunk elore nagyon :-) Egyelore irni, irni a jelentkezeseket!
Interm, ez viszont szarul hangzik, es 48 evesen mar nehez ujat talalni. Tenyleg sajnalom, hogy ilyen helyen huzod az igat.
Reszemrol tovabb megy az allaskereses, tegnap ratertunk a proaktiv modszerre: netrol kikeresunk olyan gyogyszergyarakat, amiknek a profilja passzol, es irunk nekik. Egyelore csak a ferj neveben, en majd kesobb (elobb talaljunk valamit neki).
Végzettség: középfokú közlekedésgépészet+2 év felsőfokú logisztikai tanfolyam
Nyelv : német, épphogy
Szint. középvezető
Munkaviszony: össz 30 éves, jelenlegi 2.5 év, mindez 8 hónap munkanélküliség után.
Helyszin. Budapest
Munkakör:logisztika, üzletkötés, gépjárműpark műszaki felügyelete, javíttatása.
Önállóság:kevés, 10 ezer ft felett minden kiadásért napokig,hetekig lobbizni kell.
Egyéb:22 hónap saját autóhasználat ( üzag+3ft/km+22ft/km adózott ) után,közelharc árán 9 éves Astra cégügyekben futkosásra.
Munkaidő: hivatalosan 7-16-ig, valójában kb 5.30 től valahol Budapesten, vagy bent az irodában úgy 15-16-19 óráig. Hajnaltól mobiltelefonozás, természetesen otthon is akár 22-23 óráig. olykor 1 perces beszélgetés alatt 4 nem fogadott a memóriában.
Hozzáállásom: lojális
Az ügyvezető átnéz rajtam, de titkolja.
Bér: nettó 120 ezer ( bejelentve is )+ mobiltelefon
Fizetésemelés:0 ft
Estefelé sokszor már nem hallom meg, ha itthon hozzámszól valamelyik családtagom.
Szerintem arra mindenki rájön, ha utálja a munkahelyét... :-)
A történet lényege annyi, hogy a "kisfőnököm" (elsősorban szakmai féltékenységből) csak annyira lehetetlenítette el a munkámat, hogy szemrehányást tehessen a hanyagságom stb. miatt. Ezért az egész szakmámmal szemben averzióim támadtak és végül rájöttem, hogy egy teljesen más területen sokkal jobban érezném magam. Elvégeztem az egyetemi képzést, már az új szakmámban dolgozom és mivel nagyon elkötelezett vagyok a munkám iránt (ez az előző szakmámmal nem így volt!) a munkakörülmények másodlagossá váltak... Meg hát ugye új munkahely, magabiztosabb fellépés, más fogadtatás stb.
Az egésznek a nagy tanulsága számomra, hogy nem szabad megragadni olyan helyzetben, ami szinte elviselhetetlen, meg kell próbálni kilépni belőle, akár áldozatok árán is, mert később megtérül a "befektetés"...
(Egyébként nem ennyire lineáris és egyértelmű a dolog, a tanulsága sem ennyire egyszerű, de sajnos magam sem tudom jobban megfogalmazni, még mail-ben sem sikerült...)
Mar elnezest, hogy beleszolok a beszelgetesetekbe, de nem lehetne azt a tortenetet -persze, a szukseges mertekben kigyomlalva- ide a nyilvanossag ele tarni? Lehet hogy egy paran rajonnenek belole, hogy ok tulajdonkeppen utaljak a munkahelyeiket:o))
Az én történetem nem külföldi... És nem is egyértelműen sikertörténet, mert hát hosszú évekig megragadtam egy olyan munkahelyen, amiről már az első hónapokban kiderült, hogy komoly gondok vannak a munkatársakkal.
De tulajdonképpen szívesen megírom neked a történetet - privát mail-ben, csak időt kell rá kerekítenem valahogyan. Az itteni mail-címed él?
Ja, es a vegzettsegem ugyan nagyon jol hangzik, mert ra lehet ragasztani, hogy "interdiszciplinaris", ami egy szep varazsszo, de igazabol azt takarja, hogy a szamos hatarterulet kozul egyikben sem igazan mely a tudasom! Ez a legjobb az egeszben!
Az egyik a ferjem: na, nala vegyeszebbet nem talalsz. O az a fajta, aki Aldrich katalogust visz a WC-re olvasni, es szabad idejeben beugrik az egyetemre egy kis hozzaferheto szakirodalomert. Szoval, o nemigen fog palyat modositani. Marpedig o a huzoagazat.
En 80%-os reszmunkaidoben vagyok, a palyamodositas reszben megtortent, ugyanis sales/marketing/purchasing/mindenlebenketkanal a munkakorom. Amivel nem is lenne baj, csak ugye, mint lentebb elnyavalyogtam, a fonok kisse nehezen kezelheto. Az en esetemben az a gond, hogy a. nem tudok teljes munkaidoben a ket kisgyerek miatt (itt nincsenek olyan kesoig nyitva az ovodak meg napkozik, mint otthon), valamint b. a nyelvtudasom meg nem elegseges ilyenolyan hivatalnoksaghoz.
De: minden otletet nagyon szivesen veszek, mit kezdjen az ember kulfoldon.
Pl a te tortenetedet ha megosztanad velem, orulnek! Akkor is, ha nem kufold.
Szipolyka,
pályamódosítás nem lehetséges? Pl. a vegyészet más területén elhelyezkedni?
(Csak azért merek ilyesmit javasolni, mert nekem - úgy tűnik - megoldódott a munkahely-utálatom: elsajátítottam egy teljesen más szakmát/hivatást, amit nagyon szeretek. Így már szinte örömmel megyek be dolgozni. Pedig pár évvel ezelőtt akár én is indíthattam volna ezt a topicot...)
De ha nem keresel, tuti nem talalsz... Tudod, ez olyan, mint a lotto: nem nagy az esely, de ha nem veszel lottoszelvenyt, akkor egyenesen nulla. Kulonbseg, vegtelenszeres szorzoval!
> De családom nincs sajna, ebből a szempontból Nektek könnyebb (vagy nem?), mert úgy a nehézség is könnyebben elviselhető.
Persze, a csalad az egy jo dolog. De az itt lehuzott ido attol nem lesz kevesebb vagy konnyebb.
Nekem az segit, ha a fonokom nincs itt (mint pl. ma). Az ilyesmi feler egy hosszu hetvegevel!
Tegnap vegigbongesztem egy vagon nemet allaskereso weboldalt, es amit lattam, lesujto. Nincs igeny gyogyszeripari vegyszre. De nem adjuk fel, elobb-utobb valami jonni fog (mert jonni kell :-)).
én is keresnék, csakhát... anyagilag itt járok a legjobban. Ez nem azt jelenti, hogy sokat... ,csak azt, hogy máshol még ennyit se. Különbség!!
Ez a k...va kényelemszeretet. Ha elmennék, lenulláznám a számlámat egy hónap alatt albérletre, közlekedésre, stb. Itt csak annyi a baj, hogy nem vesznek emberszámba, úgy néznek rám, mint valami nyomtatóra, vagy kutyára.
De családom nincs sajna, ebből a szempontból Nektek könnyebb (vagy nem?), mert úgy a nehézség is könnyebben elviselhető.
