Hát persze, igazad van, eltérültünk; Megpróbáltam a legabsztraktabb kérdéssel topicot nyitni. Tettem ezt azért, hogy az itt uralkodó hangnem, amennyire csak lehetséges személyes elkötelezettség mentes legyen. Csak ilyen helyen lehet beszélgetni az emberi felfogókészség korlátairól. Ami minőségileg más, mint az egyes hitet tevő emberek hülyesége.
Aztán éppen én magam változtattam személyes jellegűvé. Nekem marhára megérte, mert így is kaptam. Abban is igazad van, hogy a SEMMI-MINDEN felvetéshez ennek semmi köze nem volt, ez az én köröm volt néhány lelkes társsal. Az EGY felé szinte bárhonnan el lehetett volna jutni. (Egyébként egy idézetből jutottunk oda, amit én OFFtopic gyanúsan tettem fel)
Dehát térjünk vissza az eredeti keretekhez!
Figyelem, válaszadási kisérlet!
Azt tekintem a SEMMI-MINDEN lehetetlenség feloldásának, amit kedves melpomene már többszőr pedzegetett: Ki alkotja a kérdést meg: Az elménk, az emberi* elme. A elme, amely eldobott dárdák paraboláin, hordán belüli kapcsolatokon, valamint mérges és ehető -esetleg bódító- gombák megkülönböztetésén edződött.
Röhej, nem? És ez akarja tudni, hogyan lesz a semmiből minden.
Ahogy távolodik el ettől a földhöz ragadt világtól, úgy kavarodik össze a kis elménk. Nemcsak az enyim, nemcsak a tiéd, mindenkié. Elég nagy zavarban van már az isten szférájában is és mire a "világegyetem határaihoz" ér, vajon mennyi átütő erő marad benne? A válasz természetesen semmi, nulla, zérus.
A "hogyan lett a semmiből a minden"-en való tűnődés nem a világegyetem keletkezésének megértéséhez visz közelebb, nem is metafizikai kérdés. Ha gondolkodunk ennek a kérdésnek az okán, akkor saját, véges lehetőségű gondolkodási rendszerünk jobb megismeréséhez jutunk el. Ez pedig az önismeret egy összetevője! Úgy is mondhatom, hogy ez egy bug. A kérdés feltevéssel, a választalansággal, egyáltalán a lehetőséggel, hogy feltehessük ezt a kérdést, nos ez az egész egy fatális tévedés.
Még szerencse, hogy ennek és az ilyes fajta hibáknak semmi köze ahhoz, hogy én ma jól fogom-e érezni, vagy sem. Mer ugye: "Melyik étteremben vacsorázunk ma?"
*apropó melpomene: az EMBER-ben hiszel... nem idealizmus ez? Milyen szükségletedet elégíted ki ezzel a hiteddel? Remélem jól értem az EMBER-t
Átjöttem én is... A beszélgetés mindenesetre nem abba az irányba fordult, amit az én racionális beállítottságom is elfogadni tudna... (Ezért eddig csak olvasgattam.) Látom, hogy lezártad már a topicot, ha megengeded, akkor mégis lenne egy-egy megjegyzésem...
Az Egy keresése igen fontos kérdés, de nem látom át, hogy miért ekvivalens a minden és a semmi keresésével... Persze el lehet jutni oda - efelől semmi kétségem sincs, de ez nem minden... Az Egy, illetve az Egység véleményem szerint lehet alap, lehet egy nullpont és muszály annak lennie, mert különben a végtelenbe kéne nyúlnunk (amit ugyan szívesen megtennénk, de amit ésszel azt hiszem nem érünk el talán soha sem. Minden másfajta megközelítése pedig túlmutat a filozófián, vagy legalábbis elmegy mellette...)... A végtelen egységét (csepp a tengerben) csak emberi logikánk szerint tudhatjuk megítélni, azaz csak egy nézőpontból, ami szerintem a végtelent mindenképp lehatárolja. Ugyanezt tesszük a semmivel és a mindennel is. (Nagyjából, sablonosan...) Mindezek miatt (sajnálom), de számomra továbbra sem adott választ a topicod. (Mindamellett, hogy örülök a sok értelmes hozzászólásnak...)
Ugyanakkor az erkölcs felvetett kérdése nagyon érdekes megközelítési alapot ad(hat). Azonban az erkölcs nagyon is relatív emberi értékelés szüleménye. (Mondhatom azt, hogy paradigmafüggő?) Nem tudom, hogy leszürhető -e belőle egyfajta állandó őslényeg, mely minden erkölcsi norma alapjában megtalálható. Úgy vonom ezt kétségbe, hogy hiszek (!) az EMBER-ben, de nem az emberben. Sajna itt is muszáj a hit felé nyitni egy kiskaput, mert az alapkérdések a legtöbb esetben erre hagynak csak lehetőséget. Persze ez az elvontság (az elvont Emberben való hit pl.) az Egység irányába terelhet engem és talán másokat is, de nem terelhet sem a minden sem a semmi kérdése felé. Ezek ugyanis szerintem más absztrakciók. Olyanok, melyek az emberen túllépve keresnek valami többet. Ez nem baj természetesen, csak nem szabad a kettőt egybemosni... Mivel emberek vagyunk és csak emberi gondolkodással rendelkezünk és ezt csak emberi logika mentén vagyunk képesek végrehajtani úgy vélem, hogy csak emberi semmit és emberi mindent ismerhetünk meg, ami viszont ellentétes (de semmiképp sem egyező!) a MINDEN és a SEMMI alapfogalmával. Ez mind nem gond, de nem árt nem elfeljteni...
Hú, fiúk ezek érzékletesek voltak! Még a végén van értelme itt lenni a Vallás-Filozófián!
Nincs is kérdésem több, ha akartok írhattok még néhány szépet, de ez nagyon üdítő volt már eddig is. (És mennyi mondat kellett néhány sor megalapozásához:))
Kedves minutus!
Két úton is átélhető:
1.Álom inkubáció
2.Aktiv imaggináció
folyamatában.
Áttéltem, mikor vizcseppként beestem az óceánba, és egy lettem vele
azt is átéltem - ezt korábban - mikor homokszemként estem a szaharába.
Ugyanezt akartam irni, mikor arrol beszéltem, hogy az egonkon tullépve, ami erre a földi életre szol önvalonkkal azonositjuk magunkat, ami örök, bár mindig változik és isten egy szikrája, cseppje a szellem oceánjának, és felismerjük magunk isteni voltát, vagy, ahogy te irod, az EGY-et...
TAlán nem sikerült érthetöen kifejeznem magam.. :-(
Köszönöm, inkább legyen szájbarágós, mintsem fennkölt, ha egyszer magyarázatra szorul valami. Valóban, errefele érzem a mondat jelentését, amerre te vezetsz most.
A Nirvána törvényszerűségében mondjuk nem hiszek, ej de csúnya is így leírva: Nirvána I. törvénye. Túl a piszkálódáson: Mi az, amit nem olvastál, hanem átéltél? Átéltél már az esőcsepp és a tenger találkozásához hasonló pillanatot? Nem baj, ha még nem, csak tudjam, hol jársz.
Kedves minutus!
Nem érted mit jelent kilépni önmagunkból?
Leírom a teoriámat:
Mint biológiai kreatura természetesen nem lépünk sehova, testünket ember-, birka-, marha-, disznóbőr fedheti.
Kilépni önmagunkból lélekben vagyunk képesek, ezt szellemünk sem tudja megtenni, hiszen halálunkkal átmeneti pihenőre vonul, vagy beolvad a társadalmi, vagy civilizácós szellemiségbe, és pozitiv vagy negativ tényezője lesz hagyatékunk szerint. Szerencsétlen esetben a lélek is csak átmeneti pihenőt kap - ami nem szenvedésmentes - a bardoban.
Ha azonban a végtelenül sok bipolási páros eggyé olvasztását megvalósítjuk, valamennyit kedvező és kedvezőtlen vonatkozásában magunkban létezővé teszünk és felfogung, az Egy felfedezése előtt állunk. Az Egy a mikrokozmoszban és a makrokozmoszban is Egy. Egylényegü. A kétféleképpen keletkezett, de a korlátolt illetve a végtelen térhez tartozó azonos elemek egymásratalálása és összeolvadása a folyamat. Ezt mindenki tudja aki a Nirvána törvényszerüségeit, és szükségszerüségét elfogadja. Olyan mint az esőcsepp bele hullása a tengerbe.
Ó, nagyon féltem egy-két barátomat attól, ahogy már most nem bír csendben ülni egyedül egy fél órát sem. (Az a k*va tv meg mindegyiknek ott van a szoba sarkában... no de nem akarom vulgarizálni a topicom)
"Az igazi életed ott kezdődik, amikor ki tudsz lépni önmagadból"
mi is volt a konklúziód:
"...lépj túl kicsinyes egodon, ismerd meg önvalodat, és légy önmagad!!"
Ne haragudj, de ennél szerintem többet kell hogy jelentsen a fenti mondat. Amit írtál -nem csak a kiemelést olvastam el- értem és gyakorlom is (mondom, 15 év alatt csak leesett a Delphoi józsda üzenete nekem is:)). Kevés. Ez a mondat többre tör. A "légy önmagad"-at -ha jól értem, neked ezzel a "paranccal" van szoros közelségben mondatom-, szóval a "légy önmagad"-at" irgalmatlanul nehéz elsajátítani, rengeteg önbecsapásod kell felismerni és beismerni. Még csak nem is lehet siettetni a k*va önmegismerési folymatot, rengeteg csendes órát kell rááldozni -szívesen teszem, nem panaszként mondom- de nem elég. Csodálatos tabuk nélkül gondolni saját magukra, de ez nem elég az önmagunkból kilépéshez. Annak többnek kell lennie. Nem tudom minek, de többnek. (Várom a választ!)
Önismeret kell. De kell még valami komponens, amit most bajosan tudnék megfogalmazni...
Valaki? mit jelent a mondat, milyen életérzés társul hozzá:
"Az igazi életed ott kezdődik, amikor ki tudsz lépni önmagadból"
Kedves alternative!
Hozzászólásod ketté vágja egy soremelés. A soremelés felettieket nem tudtam átérezni, de sebaj. Hiába igaz minden, amit írtál, engem nem vitt közelebb a mondat ("az igazi élet ott kezdődik, amikor ki tudsz lépni önmagadból") megértéshez. Így a második bekezdésre ("pl.Mindenki azt gondolja hogy ő bizony jó. ha egy kicsit filozófál...") reagálnék.
Igen, remek felismerés: Hogyan csapjuk be magunk azzal, amikor a 'jó'-ságos felünk jut eszünkbe először, ha magunkon gondolkodunk. (és egyeseknek utoljára is...)Talán nem kevesen pont itt siklanak félre és itt veszítik el az Egy megtalálásának lehetőségét. Csak a 'jó' részüket veszik észre, félnek a bennük lévő 'rossz'-tól, nem ismerik be még maguknak sem, hogy létezik. Így nem lehet menni a teljesség fele... (és van még a legszörnyűbb embertípus, aki általánosságban beismeri, hogy ő nem mindig tisztességes, csak éppen egy konkrét eset nem jut eszébe, amikor rohadék volt. El se gondolkodott még konkrétan magáról. Pfúj.)
Zseniális találmány ez az erkölcs, mindenkinek éppen addig fontos, amíg a saját pajzsául hordozhatja.
mindenki: Ki, mikor volt a legnagyobb szemét az életében? Jó, nem kell a legnagyobb, elég csak egy elég kínos is:)
Emellett rettentően sajnálom azon keveseket, akik hajlamosak magukban a 'rossz'at látni előbb, mint a 'jó'-t. Ők a legártatlanabbak talán a földön... és mennyit tudnak szenvedni!
Mint már hangsúlyoztam: K*ra nem érdekel a világegyetem pusztán fizikai modellezésének egy szelete sem. Különösen ha amatőrök dobálóznak a fogalmaival. A tömeg-energia ekvivalencia a spec. rel.-ből jön. Az ált. reletivitás elméletre viszont divatosabb hivatkozni, nem igaz, kedves Vigor? Persze alti nagyobb marhaságot írt és mindenképpen ki kellett javítani, hogy okosnak érezze magát az ember.
Ráadásul totál OFF volt mind két beirás.
Olvastam viszont két remek hozzászólást, amikhez rögtön hozzászólok, amint végeztem a hétköznapi kötelességeim legalább felével.
1)Fény nyugalmi állapotban nincs
2) A foton részecske vagy hullámattól függően, hogyan vizsgáljuk - ezen alapszik a kvantummechanika
3) A részecske-hullám kettősségnek semmi köze az anyag-energia ekvivalenciához, az utóbbi Einstein általános relativitáselméletének következménye
4) Az energiának nincs természete, az energia egy absztrakció, a hullámoknak van energiája
A foton korposzkuláris részecske, a fény nyugalmi állapotában. A fény mozgásban hullám jelleget ölt. A foton-fényhullám kettős létezés az anyag és energia ekvivalenciájának kifejeződése. Vagyis minde energia anyaggá alakitható, és minden anyag energiává.Az energia hullámtermészetü amplitudója és frekvenciája van. Az anyag állóhullám, mozgásképtelen energia.
Hello Babu,
nos annyiban mindenesetre különbözünk, hogy én nem szivesen fogalmazok meg olyan dolgokat, amik csak egyéni vélemények. Ha valamit irok, azt általában az igazság igényével irom. Ha viszont igy irom a dolgokat, akkor elkerülhetetlen, hogy valamelyest alá legyenek támasztva.
Mivel Babu irását ennyi támadás is érte, igy érdemes kicsit foglalkozni vele. Nekem elsőként a kereksége tetszett, vagyis hogy több oldalról igyekezett a semmi illetve az oszthatatlan Egy jogosultságát megalapozni. A semmi szerintem az oszthatatlanságából következően rokon az Egyyel. Az egy a természetes számok körén belül nem osztható és ezért szimbolizálja a végső metafizikai Egységet. A valóság visszavezetése egy végső természetfeletti principiumra tulajdonképpen univerzális vallásos-filozófiai tan, széleskörben elterjedt az ókori görögöknél, Indiában, Kinában és még biztos sok helyen.
A legtöbb támadás Babu tudományra alapozó nézeteit érte. Nos kétségtelen tény, hogy az elektromágneses hullámok nem tekinthetők a végső "fizikai szubsztanciának", de legjobb tudtom szerint az elemi részecskék átalakithatók egymásba, igy akár elektromágneses hullámmá (fotonokká) is. Ha nem is pontos a megfogalmazás, azért még egy releváns gondoltat mond ki. A 0 mint alapvető információhordozó az informatikában szerintem jó gondolat.
Mostmár kicsit eltértünk a semmi fogalmától. Ha lesz időm összefoglalom Heidegger "Mi a metafizika"-ban megfogalmazott nézeteit, amely irás dedikáltan a Semmivel foglalkozik.
Az igazi életed ott kezdődik, amikor ki tudsz lépni önmagadból"
Az ember agya ugy készült, hogy mindent ismétel.. Soha le nem áll, egyfolytában megy a darálo, gondolatok jönnek mennek, ezerrel dolgozik! Mindenki ismeri azt a jelenséget, hogy hall egy dallamot, egy reklámdalocskát, és napokig ezt a dallamot ismétli az agya!A napi tevékenységek menetét is szokta ismételni, hova kell menni, mit kell csinálni... Hovatovább manapság már nincs olyan zuga a világnak, ahol csend lenne! DE ha mégis csend van akkor a mai ember keres valami zajforrást, mintha FÉLNE attol, hogy tökéletes csendben üldögéljen egy kicsit. Mert ilyenkor bizony önmagával kéne szembenéznie! És ez nem kellemes, föleg az elején..A csendnek van egy olyan mellékhatása, hogy ohatatlanul meditativ állapotba visz. És, ha ez elég jol sikerül, megtapasztalunk egy másik énünket is. Az ÖNVALONKAT, ami örök és változatlan...
A mondás szerintem azt jelenti, hogy lépj tul kicsinyes egodon, ismerd meg önvalodat, és légy önmagad!!
A kilépés önmagadból
talán egy jósda falára irt idézettel kezdődik
"Ismerd meg önmagadat, és tanusits önmérsékletet!"
Elfogadom azt a két alapvetést, hogy
1.legnehezebb kihivás önmagunkat megismerni és a képpel szembenézni
2.az ember mint mikrokozmosz, magába foglalja a világmindenséget, törvényeivel és müködési elveivel együtt
A felvetés.
"az igazi élet ott kezdődik, amikor ki tudsz lépni önmagadból"
Nos ha átléped az összes nehézséget, mert azokat le tudod küzdeni, és megismered önmagadat, de egyben el is fogadod teljességedet, megnyilnak a végtelenbe vezető kapuk
pl.Mindenki azt gondolja hogy ő bizony jó. ha egy kicsit filozófál képes arról is beszélni, hogy a bipoláris világban mindennek müködik az ellenkezője is. a jó ellentéte a rossz. azt azonban még sem veszi jónéven ha magára is értelmezni kell ezt a törvényszerüséget. csak ha képes önmagában elfogadni a két végletet, akkor jut el a rossz és a jó fogalma által determinált egységhez, az Egyhez.
aki képes az Egyet önmagában kezelni, elvben kiléphet a mindenségbe és értelmezni képes azt is. Ez a semmi és minden egysége.
a kilépéshez annak biztos érzülete szükséges amit az Egy fogalom takar. bár véleményem szerint, ha valóban megismered és elfogadod magad nincs is hova kilépni, mert a világok elvesztik értelmezhető határaikat. az én fogalom megszünik, és ekvivalens lesz a mindenséggel.
Vagyis nem a felvetés értelmezése szükségeltetik, hanem egyszerü elfogadása annak, hogy egyszerü modon képessé váltál ennek a "nagy" kihivásnak a teljesitésére.
Ez csupán hit kérdése. Babujajunak igaza van.
Mellesleg nem tartom olyan elborzasztónak a félre siklott mondatait, és vedd tekintetbe, hogy magyarra kell forditani amit angolul ismert meg.
Kedves babujaju,
örülök, hogy itt esett meg veled, ez a hosszú hozzászólás! (azért a két sor és e között lehetséges lett volna józan kompromisszum:))
Engedd meg, hogy széjjelszedjem hozzászólásod. Na nem szavankként, inkább az élvezhetőség, az újat mondás szempontjából:
csillagos 5-ös Az ez:
A vallás a Hit-re apellál, de egy meghajtott fejü, kérdéseket feltenni nem merô szolgává süllyeszti a szellemet. A Hit valódi jelentése nem ez. Hinni, bizalmat szavazni egy még kézzelfoghatatlannak, be nem bizonyitottnak, jelenlegi tudásunkkal nemlétezônek, a Semminek!... itt kezdôdik el valami, ami becsületes, igaz emberi hozzáállásnak tekinthetô. Mint két hang között beálló szünet. Amit soha fel nem kutattunk. A Semmi, a Vákum, az Idôtlenség, kivül minden emberi megtapasztalhatóságon.
Ez gyönyörű és a valóban a legjobb formádat hozod! Szerintem igyekezz laza asszociációkban kifejezni magad, mert az neked nagyon megy. Ne használj viszont matematikai, fizikai analógiákat, ne hivatkozz tudományos törvényekre, mert egy természettudományos/műszaki vénájú ember rögtön kioszúrja a dilettantizmust és hallatlanul idegesítő, ahogy te a szakkifejezéseket kezeled. Ne adj isten, még hülyeséget is mondasz:
karó A tudomány (mostanában) eletromágneses erôhullámokat feltételez, az agyfunkcióktól kezdve a fényen s hang megnyilvánulásokon keresztul a bolygokig, mindent energia rezgésnek minôsit.
Hú, ez nagyon sok sebből vérzik! Ilyet léci még egyszer ne csinálj.
Szóval a bűbájos levarázsolt és a sík-bölcsész keveredik a hozzászólásodban.
Második, a további beszélgetés szempontjából fontos kérdés:
Nem írunk ilyen hosszan, hiána szabódunk a végén, mert a korrekt beszélgetőpartnertől ezzel olyan áldozatot kérünk, amit -ha korrekt- meg kell adnia (időt) az elolvasására, holott lehet nincs rá neki. Vagy válaszol rá úgy, hogy csak felszínesen olvasta, vagy... sehogy. A fórumos jó beszélgetések az ilyen hosszú monológokat nem bírják el. (Ja, meg ez az én topicom, nekem szabad:)
Ezen kívűl szinte egyáltalán nem utaltál vissza, mire, kire reagálsz. Mentél előre a saját ösvényeden, azt jóvan. Ajaj, hol a dialógra a lehetőség.
----------------------------------------------
Kedves mindenki! babujaju monológját olvasva jutott eszembe egy kérdés. Nem sok? köze van az eredetiekhez:
"Az igazi életed ott kezdődik, amikor ki tudsz lépni önmagadból" mondják a bölcsek. Nagyon igaznak és mélynek tűnik. Én meg hallgatom X éve és nem értem. (Jó, az "ismerd meg önmagad"-hoz is kellett nekem 15 év.)
Úgy szeretném tudni, kinek mit jelent ez a mondat!!! Hátha kapok hozzá még egy kapaszkodót, hogy végleg átmenjen biztos tudásba.
