Szépen kimosakodtad magad, pedig csúnya belemenés volt... messziről lerítt, hogy babujau "konstruktívan" értette félre, a félreértése pedig fiatal korának köszönhető. (Le merem fogadni, hogy fele annyi idős, mint te:))
Na, fátylat rá, kezdem én is túltárgyalni. Rosszindulatú, nagyarcú, győzni-akarok! hülyéből van itt rengeteg, azokat kell kiszűrni.
székhelyemet áttettem a MINDEN-SEMMI topicba, remélem átjöttök. Ott reagálok az itt elhangzottakra is. Egyébként két, roppant szimpatikus hozzáállással találkoztam nálatok. Az ember megérzi ezt sec perc alatt...
Aranyos vagy Melpomene, nincs semmi rossz erzesem veled kapcsolatban, tisztelettel olvaslak, s orommel veszem, hogy hasonloak a meglatasaid a Forumon mint nekem. Uj Forumot is nyithatnank, de sajnos nem tudom hogyan kell csinalni.
Megertettem, hogy az utolso csopp a poharban az en hozzaszolasom volt. S nem csodalkoztam semmit azon amit irtal, hiszen mintha en irtam volna ugyanezt. Nem regen vagyok resztvevoje ennek a Forumnak, igy nem sok hozzaszolasom van. Azonban megnezheted oket, s megbizonyosodhatsz rola, hogy nem kárt okozni jottem be, hanem tanulni masoktol, vagy megosztani mindazt a jot, amit megoszthatok. A hibakkal en is talalkoztam, de ha belémrugnak, en akkor is segitek. A gyuloletet, ragalmazast vagy ures kritizalast egy betegsegnek tartom, ami egyfajta félelembôl táplálkozik, de van rá mód, hogy megszünjön, hogy megszüntessük másokban. S ez a feltétlen szeretet, odafigyelés a másikra és segitségnyujtás lehetôségében rejlik.
Mert amikor leirtad azt a mondatot, hogy 'elsô az ember'..., hiszen jol ertettem én azt, az Ember, akiben ott vannak mindenre a kulcsok, s megismerve onmagát eljut a Végtelen megismeréséig, eletunk legfontosabb kerdesinek megválaszolásáig, hogy 'honnan jovunk';... 'mi célbol vagyunk e Létezésben';... 's merre tartunk' mi emberek, lények, szellemek, vagy ahogyan nevezed...
Aki pedig itt a Forumon, de bárhol másutt is veszi a bátorságot, hogy szavaival közeledjen a másik emberhez, az nagy felelôsséget vesz magára. Mert a szavak részei a földi misztériumjátéknak. A gondolat a szó által mértékké lesz, alakitó, döntô hatásu, tehát mágikus. Nem mindegy, hogy gyógyerôt, vagy betegséget gerjesztô élethullámokat csepegtetünk a Forum lapjaira s egymásba szavainkkal. A felelôsség mindenkor azt terheli, aki ír. Aki szeretve akar lenni, annak elôbb szeretetet kell sugároznia, akár leirt szavain keresztül is. Aki bizalmat szeretne kelteni, annak bizalmat kell adnia elôször, s sokszor eppen e bizalom menti meg a kishitüt, hogy a saját maga ácsolta ingoványba bele ne fulladjon. Gondolkodni, irni annyi, mint egyfajta mágiát gyakorolni.
Ezek azok az allomasok, mely az Embert eljuttathatja az önmegismerés állomásaira, ahol magához veheti az aranykulcsokat az Létezés titkaihoz, s magára öltheti az Igaz Ember biborpalástját.
Szeretettel: Bab
Kedves babujau!
Valóban sokan vannak, akik sokkal inkább megérdemelték volna ezt a "lesújtó kritikát":(
Az a baj, hogy egy másik ember megismerése mindig relatív és sohasem teljes... Így van ez a "fórumozással" is. Azt ismered meg mindenkiből, amit a másik megmutat magából. És ez még direkt is lehet ferdített. (Lehet itt valaki pl. nagy keresztény, de az életben nem...) Ez szerintem nem meglepő. Szerepet játszunk. Arctalan szerepet. Metakommunikáció nélkül... És úgy vélem, hogy akkor igen - igen fontos, hogy valaki mit ír. És nem értem, hogy sokan miért egy mondatot idézgetnek, és vonnak le belőle egész más következtetést, mint az idézet írója. Mindenki tévedhet. Arról szól ez az egész, hogy véleményeket cseréljünk. De könyörgöm! Akkor próbáljuk megérteni a másik véleményét! Az lehet hibás gondolkodáson alapuló. Lehet sok - sok tekintetben téves... De minden értelmes ember azt szeretné, ha ezeket a tévedéseket mások megmutatnák neki. Hogy kevésbé legyen tévedő legközelebb... De ahhoz igenis venni kell a fáradságot megpróbálni megérteni a másikat! Hogy mit akarhatott mondani... Mert igen: tele vagyunk hibával. (MINDENKI!)
Sajnálom, hogy nállad bukott ki belőllem az a mondat... Sajnálom, mert más még kevesebb fáradságot vett a másik megértésére, mint te. Épp ezért nem érzem jól magam ezen a fórumon. Mert itt nem lehet beszélgetni. Mert ha belelendülnél, akkor mindig elterelik a beszélgetés fonalát (jobb esetben). Etc. A te hozzászólásodat is ilyennek láttam, ezért bukott ki az belőlem. (És sajna én utolsó cseppnek éreztem...)
PS1: Mint gondolom már sokan mások is, kértem a fórum vezetését, hogy válasszák szét a filozófia és a vallás fórumot, de választ sem kaptam...
PS2: A hozzászólásod nem volt OFF szerintem, így vettem a bátorságot, hogy így válaszoljak neked...
Melpomene Kedves, igen, tul szemelyesnek találom amit nekem irtal, s azt sem tudom, hogy hogy merted azt allitani, hogy nem tudok olvasni.
A leirasod valoban tetszett, mint ahogyan ez az egesz topik, de mar itt az elején ezzel a nagyon is megalázó gondolattal elérted, hogy nem fogok bejonni tobbet. De kivánom Neked, hogy érezd itt magad jol. S gondolkodj el azon, hogy hogyan juthat el egy ember onmaga megismeréséig, megértéséig és addig a pontig, hogy másokat, s a Létezés egészét megértse, ha ilyen lesujtó kritikát mer irni egy olyan embernek, akit nem is ismer. Világunk s az emberiség még tele van hibával. S e hibákat nem fegyverként kell egymás ellen forgatnunk, hanem figyelmes megértéssel, nyitottsággal és segitôkészséggel kellene egymás hasznára élnünk...
Elnézést kérek a topik nyitójától hogy off voltam...
További kellemes társalgást!
Szeretettel: Bab
babujaju kedves!
Nem szeretek ilyet írni, de talán olvasd el figyelmes(ebb)en, mit irtam! Szó sem volt időbeli elsőségről. Lehetnek téves gondolataim, de nem értem, hogy miért nem arra reagálsz (Azokat meg kell keresni?). Egyszerűen nem tudom, hogy miért írnak ide olyanok, akik olvasni sem tudnak rendesen. Bocsáss meg, ha ez túl személyes. Nem te vagy az egyetlen...
Vegre valami, ami valoban jo kerdes! Nagyon tetszik ahogy a dolgok kibomlanak beloled... Az a kerdesed, hogy egyaltalan miert letezik a letezes...
Es beirtad, hogy: ' És sejtem a kiútat, csak még nem akarom lelőni a poént. Nem mintha olyan vicces lenne...'
Descartes nem méréselméleti...
De érdemes elolvasni, hogy jut el oda, hogy "gondolkodom, tehát vagyok". Alapmü!
"Ember az első": úgy gondolom, hogy minden kérdés feltevésekor meg kell vizsgálni, hogyan születik maga a kérdés. A kérdés van, amint artikulálódik. Nem kérdés, hogyha felteszünk egy kérdést, hogy van-e kérdés. Az a kérdés, hogy miért tesszük fel a kérdést, minek az alapján áll a kérdés. Persze az emberen... De mi motivál? Miért épp azt a kérdést tesszük fel? (Ezer másikat is feltehetnénk!) Mi van a kérdés mögött? Magunkat kéne érteni a világ megértése előtt. És nem pszichológiailag. Mert a kérdésben logika van. Meg gnoszeológia, meg etc...
"Ismerd meg önmagad!" (Nem Istenedet, nem a világodat!) Ez az első! Ismerd meg az EMBERT!
jaj kedves melpomene,
de közel jársz a.)-val és az utolsó mondatoddal is:)
OFF
2.) Egy kicsit félek a te Descartes-odtól, hogy méréselméleti baromságokkal fog jönni. Vagy nem? Ne hagyd, hogy alábecsüljem a mestert, ha nincs igazam!
ON
Hú, most aztán nagyon frappánsan kell befejeznem, az meg mindig a pontosság rovására megy. Kicsit húzom még ezért, de addig is mesélhetnél arról, mire gondoltál akkor, mikor: "az ember az első!"
1.) A létező létezik. A produkálás már más kérdés.
2.) A létező létezik? Honnan tudjuk, hogy egyáltalán bármi létezik? (Javaslom Descartes-t...)
3.) Sajna a kedves barátaidat ezek a kérdések nem fogják érdekelni... (Sokkal érdeklődőbbek, ha valamilyen vallást kezdesz el szídni...)
4.) Engem érdekelne a te "kiutad", de van ami nem tetszik:
a.) nem hiszek a kiutakban... (sorry)
b.) a miért kérdése miért így merül fel? Miért a miért az első? (Ez megint a vallás területére kerget, arról pedig nem akarok beszélni...) A megközelítésnek szerintem egészen más útját kell felvetni: az ember az első!
Ami az én fejembe nem fér -egyébként a tiétekbe se, ezt szeretném ha beismernétek. Különben nem vagytok a barátaim:)- az, hogy egyáltalán bármi létezik. Teljesen irreleváns, hogy lesz-e nagy-zutty, vagy húzódik-tágul. A létező produkálja, engem meg az izgat, hogy minek létezik egyáltalán bármi is. Ha csak egy kiflivég létezne, az is ugyanolyan nagyságrendű, mint hogy egy egész világegyetem létezik. Itt valami fatális tévedés van: Mért van egyáltalában bármi is? Eccerűen nem értem.
Mit mond erre a tudomány? És mit a Jóisten?
És sejtem a kiútat, csak még nem akarom lelőni a poént. Nem mintha olyan vicces lenne...
A világegyetemnek nincs kezdete és vége, örökké tágul, és összehúzódik. Mi most épp egy táguló korszakban élünk. Azonban sok milliárd év múlva elkezd összehúzódni a világegyetem, majd miután teljesen összeroppant, főnixmadár módjára a "hamvaiból újjászületik", és ismét tágulni kezd...
Nekem ez az elmélet szimpatikusabb, mint az istenek végtelen sora. :)
A fenti végtelen sor csak akkor végtelen, ha a semmi és a valami közti kicsiny lépést meg akarjuk tenni. De ki mondta neked, hogy minden a semmiből keletkezett? (Érdekes, hogy pont a vallás ellen rohantál ki, mikor azoknak ez az egyik alaptétele. Most akkor ezt mégis elfogadod?) Egyébként jó volna a kérdés, de a semmi önmagában is csak a valamivel szemben valami. Azaz a semmi nem semmi és nem semmizhet. (sic!) Vagyis van valami amiből valamik keletkeznek. Vagy nincs vagy. Nos?
...és ezt a végtelenségig lehet kérdezni: A természetfeletti világot is Isten teremtette. És hogy jött létre az Isten? Hát a Nagy Isten által. És Ő? Őt meg nagyon-nagyon Mindenható alkotta. Etc, etc... brrrr
Szerintem ez a legfontosabb kérdés, ennek a feloldása. Minden eltörpül mellette: Hogyan jött létre a semmiből minden? Amíg erre valakinek nincs válasza, addig nem igazán érdekes, mit gondol az "Evolúció vs. Teremtés" vitában/topicban. (az egyébként se érdekes: hit-hit vita kit a f*szt érdekel. A politika fórumban volna a helye:))
De a fenti végtelen sorhoz valaki tényleg mondhatna nekem valami bíztatót!
Én nem degradálom le a természetet, csodálatosnak találom ahogy működik az élővilág. És most jön a de! Nem hiszem,hogy egy ilyen patentul működö világ csak úgy uk-muk-fukk előpattan pár milliárd évecske alatt. Azt gondolom mindenképpen kell, hogy legyen valami természetfölötti dolog ami ezt az egészet kontrolálja.
"Az igazság egyenlő a valóság hű tükörképével? – nem jó kijelentés."
De nagyon is jó kijelentés. Az csak egy dolog, hogy valaki az eszével, a tudatával fölfogja-e a valóságot. És hogy jól, valósághűen fogja-e fel.
Ha trippezel, akkor is fölfogsz valamennyit a valóságból, csak torzan. Hallucinálsz. Nem a valóság változott meg olyankor, hanem a te felfogásod.
"Nem tudom, hogy mi különbséget tudnánk mi (emberek) tenni a "Valóság" és a "Valóság tudata" között... Merthogy számunkra csak a tudata létezik."
Dehogyis. Meghalhatsz anélkül, hogy tudnál róla. Attól még valóság.
"Igen, ahhoz hogy olyan kijelentést tegyünk, hogy „valóság hű vagy hűtlen tükörképe“, ahhoz szükségünk lenne egy magasabbrendű (mondhatni valóságon kívüli, én inkább „valóság felettit“ mondanák) nézőpontra."
Mekkora ökörség ez? Miért kéne ilyen?
Ha meg akarod mérni a testsúlyodat, akkor mire van szükséged: egy "valóság feletti" nézőpontra, vagy csak egy jó mérlegre?
"Ebből következik, hogy ilyen nézőpont hiányában nem adhatunk definíciót az igazságra."
Ez is csak önkényes okoskodás. Se füle, se farka.
Egyébként, mint mondtam, most a valóságról van szó, nem az "igazságról".
"És Pascal szerint ez a „szív“ érzi Istent."
blablabla. ahogy ciszko barátunk mondaná: kend a hajadra az istenedet.
már megint félremagyarázod.
a világ nagyon jól megvan ítéletek nélkül. csak az emberi egó képzeli azt, hogy szükség van rá.
a Föld ugyanúgy forog akkor is, ha nem hiszel benne, ha nem tudsz róla, ha nem alkotsz ítéletet róla.
egész egyszerűen NEM SZÁMÍT, bizonyítva van-e valami. talán amíg nem bizonyították, hogy a Föld mozog, addig nem mozgott?!
ez csak kicsinyes emberi fontoskodás.
Értékítélet nélkül is nagyon jól elvan a Valóság.
Igazad van nem lehet mindent definiálni. De a tudat nem fogalom hanem szellemi és megfoghatatlan. Soha senki nem fogja tudni elmagyarázni mi is a tudat pontosan. De lehet tényleg nem több az agy kémiai reakcióinál. De szerintem ez kiábránditó és vissza taszitó.
