Szvsz én megpróbáltam a 38. hozzászólásomban megpróbáltam elkezdeni egy alternatíva keresést az igazságtalan elosztásra, de nem jött rá reakció.
Folytatás:
Legfontosabb feladat az elidegenedés leküzdése. Az elidegenedés az élet mindkét területén jelentkezik.
1, A rendszerintegráció területén. Ez röviden az élet azon része amiben a fennmaradásunk miatt kell léteznünk. Ez a munka köznapi világa. Itt az elidegenedés törvényszerű mert kényszer alatt állunk. Az igazi megoldás a kényszer gyengítése lenne pl. a javak egyenlőbb, alanyi jogú elosztása.
2, A társadalmi élet területén. Ez összefügg a rendszerintegráció területével, nehéz az embernek kétpofával vigyorogni arra, aki a fennmaradását veszélyezteti, akár azzal hogy elveszi a munkáját, vagy keveset fizet neki stb.
ez csak egy világ...nem kell megállni, alkotni kell saját világokat, ahogy rinpoce írja...
saját világok alkotásában segit s "szellem" abból pedig több is lakozik egy emberben...már ha mentálisan egészséges
"Végülis a témával kapcsolatban még tényleg nem sok hozzászólás volt.
Azért mert szvsz ez egy tök értelmetlen felvetés.
Aki nincs megelégedve az életével, annak magának kell változtatni rajta."
Nem azért hoztam fel ezt a témát, mert nem vagyok megelégedve az életemmel, hanem globálisan a kilakult világgal nem vagyok megelégedve.
(A Sliders annak idején nagyon jó sorozat volt, bemutatta hogyha bizonyos dolgok másként alakultak volna akkor milyen világok lennének)
Véleményem szerint minimálisan korlátozni kellene a pénzbeli szabadságot mert így óriási egyenlőtlenségek alakultak ki.
Csak néhány ok a millióból ami zavar:
Emberek milliói halnak éjhen, bizonyos popsztár meg 14 millió fontért bérel magának focimeccsen páholyt.
Vagy egy orosz üzletember 200 millió fontért vásárol magának focicsapatot.
Ameriába egy filmszinész annyi pénzt kap egy alakításért, amennyit egy becsületes magyar tanár kb 1000 év alatt keresne meg.
Van aki annyit költ kutyakajára, hogy azzal emberi életeket menthetne meg.
A mai világba tudom hogy ez nem sok embert zavar, mert mindenki annyi pénzt keres amennyit tud, de szerintem jó lenne ennek korlátot szabni. Én a magam módján segítem a rászorultakat, csak sajnos ez írdatlan kevés.
De levetítem ezt kicsit egyszerübben, ha a világon csak 100 ember élne és 100 forint lenne akkor azt kellene kitalálni, hogy egy oylan világ legyen ahol mindenki 1 forintot kap. De kialakulhat olyan világ is, ahol egy ember a 100 közül megszerzi mind a 100 forintot és akkor már baj van.
Most szerintem az útóbbihoz állunk közel, ha nem is ilyen arányban.
Én közgazdaságtant tanultam, de nem hiszek az elméleteiben, mert úgy gondolom ha a szereplők közül a nagyok nem tartják be a szabályokat, akkor az egész elmélet nem ér semmit. Az egész közgazdaságtanról az a véleményem, hogy elméletbe szép és jó csak sajnos a megvalósításba akadnak problémák..
A baj ott is lehet talán, ha valaki kialakitott magának nagy nehezen egy világot, baromira ragaszkodik hozzá, bármilyen sekélyes is. Nincs rugalmasság. HA valami már nem müködik, másfele kéne fordulni, ujjitani, elhagyni a nem müködöt, gyakran gyökerestöl kivágni
Igy talán mindig fujhatna az alkoto friss szellö...
Ezzen már rengetegen elgondolkodtak, többek között én is. Szvsz nekem Marx: Gazdasági és filozófiai kézirataok.. c. könyve adott egy lehetséges kiindulási pontott.
Röviden arról van szó, hogy minden ember ugyanolyan értékes, csak az emberek nagy része nem azt csinálja amit szeretne és amiben tehetséges (ennek a társadalmi egyenlötlenség az oka), ezért az ember elidegenedik a munkájától, embertársaitól és szabadnak, egyenlőnek NEM-EMBER voltában érzi magát. NEM-EMBERI (tehát állati) az a lét amikor a szügségletiei kiélésében érzi magát jól, pedig az ember csak anyiban emberi amenyiben el tud szakadni attol ami VAN és valami célt tud adni létezésének. Ez a cél a munkában tör megvalositásra, ideállis esetben. ezért a feladat hogy mindenki azt a tevékenységet végezze amit szeret, és ezért a többi ember megbecsülje. Ilyen értelemben a tanitás és a söptőgetés azonos értékű.
Végülis a témával kapcsolatban még tényleg nem sok hozzászólás volt.
Azért mert szvsz ez egy tök értelmetlen felvetés.
Aki nincs megelégedve az életével, annak magának kell változtatni rajta. A világ nem egy bölcsöde ahol tisztába teszik aki bepisil.
Nincs össznépi hurráhappy. Nem is kell.
Ne tőlem tudd meg, hogy nem egy világa van az embereknek...nem akarok ilyen triviális példákat hozni, mint, hogy mondják ő a fantáziák, vagy mesék, vagy dlok, vagy versek világában él.
Egyszerüen: az ember mind szelleme vagy szellemisége segitségévél világot alkot magának, és hol ebben, hol abban él. Ha az egyiket megunja egyszerüen átkapcsol a másik csatornára. Nem nehéz, de meg kell tanulni. Én utálom a politikt, és ebben a világban tartózkodom a legkevesebbet. De szeretem a Fények világát és ez sok tekintetben örömöt okoz...gyakran élek tehát ebben a világban. Azon felül tetszőleges számban alkotok világokat, és ez jó. Ha ilyen formán sikeresen megalkotok egy világot, még az érzeteket és az érzületeket is megélem.
Mondjuk ha a barátnöm nincs mellettem, attól még érezhetem a testét a külön világunk részeként....ez is jó. Mi is az új világ, ebből az aspektusból. Ha egy hétig nem nézel TV-t már is 50 csatornás leszel...hidd el nekem.
Végülis a témával kapcsolatban még tényleg nem sok hozzászólás volt.
Az lenne a lényeg, hogy elméleteket kellene gyártani, hogy ki hogyan képzelne el egy új világot, amit naggyából meg is lehetne valósítani, mert speciel én a jelenlegivel nem igazán vagyok megelégedve, most az más kérdés, hogy ez az én hibám-e, Isten hibája vagy csak a környezetem hibája, de szerintem jelen pillanatban több ember van a világon aki nincs megelégdve a jelenlegi helyzettel mint aki megvan.
tisztára nevetséges, hogy még az új világ kapcsán is képesek vagytok istenhez jutni...mintha valami értelmes téma nem is müködne az állandó isten viták nélkül
hihihihihih
Én - a magam szemszögéből és a magam részére - tudom hogy van Isten, de azt is tudom hogy kárunkra, és nem hasznunkra van. Így fogalmaznám meg - Isten létét mindig elfogadtam, de bizonyítottan néhány éve tudom. Református keresztény vagyok, de konfírmálás után egyáltalán nem gyakoroltam a vallást. Aztán sok év után pszihikailag, fizikailag, érzelmileg olyan állapotba kerültem, hogy "szövetséget" akartam kötni Istennel. De hogy a szövetség tartós legyen, előbb meg akartam ismerni Istent. Hát jó sok időmbe került... Kb. tíz éve foglalkozom biblia- és létkutatással, de a megszerzett ismeretek engem messze vittek Istentől... Aki egyszer már hisz Istenben és utána csalódik - az nagyon fájdalmas csalódás - nekem legalább is az. Ezért vagyok még mindig ilyen keserű is, elveszett is. Mert hinni Istenben azt jelenti - rátámaszkodni. A csalódás után most egyszerre rámszakadt a tudat - önmagam vagyok felelős önmagamért, csak a magam erejére és képességére támaszkodhatok.
Ezért tartok most itt - az Istenbe vetett bizalom helyett az önbizalmat kell felépítenem. Tudom hogy ez mindenkinél másképp van. Van akinek az isteni bizalom mellett is van önbizalma, vagy éppen ettől van neki - de én én vagyok, és én meg ilyen vagyok. Nekem ebből kell kiindulnom - meg elindulnom.
én inkább a kényszeredett beletörődést hallom át szavaidból.
felőrlöttek téged a világ dolgai, és te mindezek mögött egy mindenható erő kezét vélted kirajzolódni, aki úgy játszhat veled, mint egy marionettel.
egy szóval: a tehetetlenséget érzem szavaidból.
nem, te sem tudod, hogy van-e isten. senki sem tudja. a te istened sem mindenható. a te istened neve: tehetetlenség.
Én egyenlőre tényleg nem lelkesedem, pedig lenne rá okom - csak még nem tértem egészen magamhoz...
Olyan ez, mintha abban a tudatban élnél, hogy az iskola uolsó osztályába jársz, aztán hírtelen csak kitűnik - ez valami tévedés, te még az első osztályt sem jártad ki, kezdheted előlről az egészet.... No, ennek nem örül az ember. Pedig még mindig jobb volt most eljutni ide, mint soha....
Szóval azt gondolod, hogy az anyagi javak döntőek egy ember életében. Én ezt nem hiszem.
Másrészt meg gyanitom valami pénzkeresős tehetsége szinte mindenkinek lehet. Más kérdés, hogy akar-e élni vele vagy sem.
Vannak pl. olyan művészek akik inkább kevesebb pénzért a művészetnek hódolnak, mintsem eladják magukat a népszerű bóvlinak.
Sokan az erejükkel, eszükkel, szépségükkel, bármivel kereshetnének, de inkább más utat választanak.
Talán azért mert nem mindenki, sőt a többség nem gondolja úgy, hogy a pénz a boldogság, vagy egy tartalmas élet záloga.
