Most én nöm érök rá semmire, csak a melómra. Ma végig hajtás, jövő héten ellepnek a vevők (reményeim szerint), holnap anyukám 70. szülinapja. Nagy feladat: kedvesnek, lazának, minezek mellett mértéktartónak lenni. Ja és jön az egész kiterjedt familia, a nagybátyáimmal, akiket szeretek.
Ma az usziban kihagytam a thermál vizet (Fertő tó...) és áttértem a saját reggelire. Az én gyomrom nem birja az itteni hideg kosztot, a meleg kaja az jó, bár kissé csipősen főznek errefelé.
What's up, Porridge? Rokka gyógyul? Mákosgubacsek hogy vagy magaddal és a világgal?
Most sömmire nöm érök rá! - Mondá valamely napon a gondnok, de aztán később ráért.
Ilen mókás itt az élöt, Köcskömőtön. De BP-hez képest totál nyugi, mindenhol. Az utcán az autózásban, a boltokban mint egy másik planétán...
Az üveges ráér, elmeséli az előszobáját - 24 ezer apró tükör és klf. üveg kombinációjából évek alatt készült el, kint járt a fókusz vagy mi tv műsor is. Az autóvillamossági nem kamuzik, megmondja mi a baj, mennyibe fog kerülni. A keretezőnél is jól lehet tárgyalni és senki nem örjöng még én sem, hogy löhet öz?!
bizony sokszor en is megcsinalok dolgokat a kutyaharapas szorivel elv alapjan..pedig ez csak ordogi kor..es kozben maris sokkal jobban vagyok...amig legalabbis a szorozes tart..utana meg rosszabbul..de ma mar aprilis...lehet nagyokat bolondozni ma::))))9en bebolondozom mamag a munkahelyemre-epp az egyikre a sok kozul es delig hajtas..majd haza es rohanas tanitani...kozben orulok, hoyg matol mar nem vagyok egyedul+kiskutyammal olyan jo lesz a napocskas seta es rohangaszas napkozben!!!!!
Azt nem tudom pontosan, de a saját magam által kitalált ce, sőt magyar változatot egy kiállitásom cimeként használtam:
"Máris Sokkal Jobban Vagyok"
Egy baráti házaspár évődése volt egymással és persze a kaja körül az apropója!
A férfi kiballagott a konyhába, megmelegitette a tegnapi bablevest (csülökkel) utána küldött egy kis pörköltet nokkerlivel (szintén a maradék és lábas alja, mint Krúdy óta tudjuk és magunk is számtalanszor tapasztaltuk: igy a legjobb!) na ekkor érkezett a képbe a feleség és imigyen szólott a falatozó férjeurához: már tegnap is panaszkodtál az epédre és most megint ilyen nehezet eszel?!
"Máris Sokkal Jobban Vagyok" válaszolt tömören a férj.
Ha belepusztulok is, akkor is már is sokkal jobban vagyok! Amikor az első cigijeimet (úgy értem saját magam vásárolta dobozzal) elszivtam a Városmajorban egy padon ülve, totál kiakadtam de hátha segit a második - gondoltam. Aztán a harmadik valóban segitett, erős szédülés fogott el, kis hiján lezúgtam a padról. lefeküdtem de igy még jobban forgott velem a világ.... Tök rosszul éreztem magam, de szivtam. Az alkohollal másképp kezdődött, ott kettős volt a hatás. De törekedtem alkohol által jól érezni magam, sikerült, mint arról már annyit irtam. Most van ez a kaja dolog. Itt jól karbantarthatom magam, de egyszer hazamegyek. Sőt hétvégén anyukám 70-dik szülinapja, biztos kitesz magáért....
Mit is irhatnék még egyebet? Beválni látszik ez a kitelepülési stratégia.
-Józan vagyok és józanodom - dolgozom magamon.
-Nem vezetek háztartást, semmi édességem és pótkajám is csak egy kis sajt (ha véglépp ehetetlen az itteni koszt)
-Dolgozom koncentráltan és más művészekkel társalgok.
-Minden reggel uszodázom (kb 10 napja), nem úszom sokat, de rendszeresen megyek - még reggeli előtt. Megpróbálom a jövőben életemet úgy irányitani, hogy ezeket az értékeket be tudjam emelni a mindennapjaimba.
nos..ezeket a taplalkozasi naturdolgokat en is alkalmaztam nagyon szigoruan egy idoben ..mostansag ugyan kenyeret nem sutok..de zoldseg es barnarizs mindnennap van az asztalon..
az allatokat en is sajnalom..de legalabb annyira a magam testet..mert ha nem eszem allati feherjet akkro elindulok az edessegek fele, vmint kihullott a fele hajam es allandoan faztam vega korszakomban..muszaj ennem hust..igaz keveset es csak feherhust...viszotn semmifele borbolkeszult dolgot nem veszek ha ki lehet kerulni...
gyumolcsjoghurt..ebben fuggo vagyok..egy idoben ettem csak naturjoghurtot ugy hoyg en reszelgettem bele a gyumolcost de nem sok valtozast tapasztaltam..
ha igazan tartom a dietamat akkro egyedul csak gyumijoghurt es a muzliszelet a feldolgozott..
en egyebkent most azert irok ennyit errol mert kicist taplalkozasi zsakutcaba jutottam..vegkepp nem tudom mi lenne nekem a jo..es ha meg is kerdeznek eg yszakembert nem tudom megfogadnam-e a tanacsait:::)))na en is jo vagyok::)))
mira: tetszik ahoyg ennyire bolcsen tudod kezelni az evest...persze vannak napok amikro en is..de utana jo nagy a zuhanas...
voltam cukorbeteg. 25 ös átlagcukorral. a doki azt mondta, akkor van esélyem hogy elmúljon, ha egy éven belül lefogyok. ezt azért komolyan vettem. mert a családban volt cukorbeteg. olyan is aki megvakult tőle. nekem amúgy is lelkiismeretfurdalásom volt attól ahogy a testemmel bánok. és ez talán adott egy kezdő lökést. az az érdekes, hogy a mostani, már jóval kevesebb súlyfeleslegemtől is kezdem lassan annyira szarul érezni magam, mint attól a régi nagytól. a cukromat rendszeresen nézem, van gépem hozzá, de hálistennek normális.
igazából nekem a vegetárius-bio típusú evés a legjobb, mert a húsevést is utálom, nem az egészségtelensége, hanem az állatok megölése miatt. nem is értem miért nem a szintetikus hús feltalálásán ügyködnek a táplálkozástudósok. az hogy génkezelt hormonozott, vagy tisztán mesterséges, az már egészen mindegy lenne.
nekem azt hiszem szigorú és valamilyen elv mentén szerveződő étkezési szabályok azok amik beválnak. sokáig csináltam, hogy nem ettem semmit amihez ölni kellett, ha lehetett biocuccot, és nem ettem fehér lisztet, meg cukrot.
az mindig megmaradt, hogy kész dolgokat nemnagyon veszek. mert azt fontosnak érzem, hogy az ember valamennyit fogalalkozzon azzal amivel táplálja a testét. és ne adja ezt a lehetőséget ellenőrizhetetlen kézbe. úgyhogy a gyümölcsjoghurt meg a készétel világa sose vonzott. mindent meg tudtam eddig csinálni a sushitól a yorkshire pudingon át a kenyérig. és egyik se volt különösebb macera.
nyilván azért vagyok ennyire szószátyár, mert szét vagyok esve totál a fáradtságtól.
minden jót
ms.
Most értem vissza Bp-ről, ma volt ez a beszélgetés az Iparon, meg még egyéb elintézendők, totál zokni vagyok, asszem hétkor már alszom. Csa evrybody: Fress
hasznos dolgot mondotta pszichologusod..nekemmegsi neha elborul az agyam es akkro elhezdek enni..megallithatatlanul...annyira alattomosan jon..meg ha teljesen tudatso is porbalok is lenni..es alt este 8 utan jon ez..a rendes napi etkezesek utan..vagy a kinlodas, hoyg nem ehetek..ugyhoyg tornazni fogok..mozogni..es stressztkezelni...
egyebkent..ha vkinek eleteben mondjuk heti ket adag edesseg az adagja esszem en is kivegeztem mar a lehetseges keszleteimet:::))))))))
voltal cukorbeteg? es elmult a fogyassal es az etrendvaltassal?
nna..most szaladnom kell tanitani..
majd meg irok..igyekszem okosan vislekedni..(este megitn egerke voltam..sajtsajtsajt)de megettem a az eves adagom..igy most iden mar nyugi lesz:)a merleget elkerulom..nem akrok en egybol szembesulni..majd egy het mulva ha mostantol vigyazok..
koszonom az este beirtakat-hasznosak:)
poll..up-and-down...
fres..a heten hiper-szuper elfgolalt vagyok..de vagyok..neked akecskemet az most akkro taborosdi vagy a berelt muhely amirol szo volt?bocs ha nem figyelek...
nekm anno azt mondta a pszichológusom, hogy valahogy tisztában kell lenni azzal, hogy éhes vagyok-e, és ha igen, akkor ételre vagyok-e éhes. vagy másra. szeretetre, törődésre, a feszültségek oldására, stb stb. és ha bármi ilyenre rájövök, akkor valahogy meg kell taulni a msámilyen éhségeket adekvát módon csillapítani. meg azt is mondta, hogy azt tudjam, hogy az evés a leggyorsabb hatású nyugtató, szorongásoldó. nyilván erre is használja az ember. én ponotsan ismerem azt az érzést, ami valami édességevés, vagy bármilyen zabálós evés után jön. azt a szétáradó nyugalmat. csakhogy azt nem így kell elérni. meg kell tanulni ezt is adekvát módon megcsinálni. van akinek a mozgástól lesz ez az érzés, van aki megtanul ralxálni, és attól, szerintem a meditációs technikák meg az agykontrol is lehet jó. de még egy lazább antidepresszáns is jobb mint enni.
én a kulináris örömöket mint olyt nem is tarto különösképpen jó dolognak. mert az evés elsősorban arra való, hogy tápláljuk és fenntartsuk a testünket, és ezt egészségesen kellene tennünk. és felelősen.én úgy kezelem magam, mint egyfajta betegségben szenvedőt, és azt mondom, nekem az a terápiám, úgy maradok életben, ha betartok bizonyos szabályokat. amik nem ugyanolyanok, mint más egészséges embernek, mert ebből a szempontból én nem vagyok egészséges. amikor cukorbeteg voltam a túlsúlytól akkor is kemény szabályok voltak. és most is úgy kell elfogadnom. mert éppen elég ideig voltam felelőtlen önmagammal. valamit elrontottam, és most ezért kell jobban odafigyelnem.
a mohamedánoknak van egy érdekes mondásuk. hogy ezekből a dolgokból hogy evés, ivás, testi szerelem, stb. egy bizonyos mennyiség jár egy embernek egy életre. és mindegy hogy milyen elosztásban él vele, de annál több lehetősége nincs. háááát........ ha én őszinte akarok lenni, talán már nem is egy embernek való kaját ettem meg eddig. amit én összezabáltam, abból jónéhány szomáliai kisgyerek élhetne egy életen át egészségben. tehát az is rendben van, hogy mostmár nem ehetek annyit mint mások. sőt. mert már megettem a magamét.
ez lehet hogy neked hülyeségnek tűnik, de én bármit jónak tartok, amibe az ember megkapaszkodhat, hogy tudja csinálni. és nem az a kesergés a jó, hogy bárcsak én is ehetnék, mert hogy hiányzik. mert igazából nem hiányzik. egy rossz szokás. egy rossz pótcselekvés. a valódi dolgok helyett. amiktől talán fél az ember, vagy nem ismeri, lehet hogy lustaságból, vagy kénylemből. én most azzal teszek jól magamnak, ha másképpen csinálom. igazából azt hiszem ez az igazi önszeretet. amikor nem akarom magamat tönkretenni.
szerintem.
nooooos...elgondolkodtam minap..mindne egyes nap amikor nem zabalok az nekem oylan mintha sikerulne egy 39es cipobe preselni az egyebkent 41es labamat...ez van....(akkro is ha jo a szervezetemnek ha nem zabalok, akkro is ha jo erzes sovanyabbnak lenni..)
mult heten vegig 1800 kal kornyeken voltam..elvileg ma is..tehat falas kizarva...de ugy erzem magam mint egy pias..aki nagyon nincs meg erre kesz...marmitn a leszokasra..es ez nagyon foglalkoztatja..fres: azt szoktad mondnai, 'akkro igyal' ha inni akarsz igyal' majd kesz leszel..de en nem ehetek tovabb...mert vegem lesz...
na szoval mindjart kiszamolom a mai kaloriamat..eygedul vagyok szerdaig de be kell bizonyitanom hoyg kibirom falas nelkul...
mindenki maga tudja.
én nem hiszek ebben az önbüntetős cuccban. amikor elkezdtem hogy úgy mondjam "leszámolni" a zabálós projekttel, azt értettem meg, hogy nekem ez valamire jó, valamire kell a kövérség, vagy ha éppen nem vagyok kövér, akkor az álllandó veszélyeztetettség kell a hányás miatt. (nekem nem volt szabad hánynom egy idő múlva, mert szétment eléggé a nyelőcsövem, még most is vérzik sokszor magától).
nyilván sima hétköznapi embernek nem akartam elfogadni magam, kellett valami ami megkülönböztet.
a kövérség is sokmindenre "jó". egyrészt nem mertem kimondani az akkori kapcsolatomra, hogy nem kellene folytatni, akármennyire is élhető, és jó, mert igazából egyikőnk sem érezte, hogy ez az a bizonyos kapcsolat amiben az életünket le akarjuk élni. és az hogy kövér voltam, a vele járó mindennel megkönnyítette nekem is, hogy lássam, hogy valami nem stimmel, meg a volt páromnak is, hogy ezt lássa. aztán ahogy kimondtuk a nemet, azonnal elkezdtem lefogyni, és az a fajta rapid zabálósság eltúnt. és dolgozni kezdetm azon, hogy meggyógyuljak.
amit eléggé hamar láttam, hogy a kövérségre sokmindent rá lehet fogni. hogy azért nem fogadnak el mert kövér vagyok, meg azért vannak mindenféle bajok, mert az emberek nem szeretik az átlagtól való eltérést (ami egyébként halálosan normális)
amióta lefogytam, (kicsi van még hátra, de ez már nem abnormális) rájöttem, hogy nem jó semmitse a kövérségre fogni, és szembe kell nézni a mindenféle kisebb kudarcokkal, mert törvényszerű, hogy bizonyos mennyiségű sikerre bizonyos mennyiségű kudarc is jut, és ezt kell tudni megérteni, és feldolgozni. és nem elkeseredni tőle, mert ez hozzátartozik az élethez.
a volt pasim alkoholista volt, és szintén a szenvedélybetegségén keresztül definiálta önmagát, ő is "különleges és veszélyes betegségben" szenvedett, ettől volt más mint a többiek. amúgy meg kicsitse volt más. csak ezt sehogyse akarta elfogadni. amikor leszokott, eléggé nehéz volt látnia, hogy nem azért nem szerették mert ivott, hanem azért, amilyen ember volt. persze lehet változtatni mindenen. és belátni dolgokat, és akarni változtatni. és soha nincsen késő. egyszóval én nem hiszek az önbüntetésben. az ember nem olyan természetű. egyszerűen szerintem ez is csak egy a jól hangzó kifogások közül. hogy ne kelljen a valódi dolgokat kimondani. én is csináltam ezt, én is mondtam ezt, félreértés ne essék. de úgy nem lehet kijönni. mert ez még a hazugságok egyik fajtája.
ez persze az én véleményem. és nem kell elfogadnod egyáltalán. az ember semmit sem lát be előbb, mint ahogy készen van rá. aranyszabály.
szerintem meg egyértelmű. mint ahogyan nekem a pia: önbüntetés. azt az okot kell szerintem mindkettőnknek megtalálni, miért is büntetjük magunkat. én tíz száraz nap után megittam zsinórban három sört, csak úgy. utálni kezdtem magam, ergo nyírjuk ki magunkat, Simonadri. meg rivotril. meg nemtalálomahelyem-fíling. sehol sem vagyok otthon.
Angbet
Koreán morgós morgen! lesz ez még így se! Az én kutyám, egy erdei kiránduláson csatlakozott a feleségemhez és a gyerekekhez, befogadtuk. Ő ezért nagyon hálás nekünk, jól őrzi a házat, dacára hajlott korának, már 12, én meg cserébe képeket készitettem rőla ezek közül már múzeumba is került nehány! Amugy egy fekete, középtermetű, igen arányos és gyors (a mai napig!) keverékről van szó.
Indulok, majd jövök: Friss(?) Fress
tulajdonképpen lehetnék jól is. de mégse vagyok. ma is dolgoztam délután, ezt a részt mondjuk szeretem, de megint egy horrorhét előtt állok, és pont azzal nem fogok tudni foglalkozni, amivel kellene. mert pénkereséssel foglalkozok helyette. még a lottót se néztem meg, pedig lehet hogy holnap már nem is kellene menem.
amit kitaláltam viszont, hogy ha ekkora a rohanás, akkor a legkönnyebb kicsit szigorítani a fogyókúrán. bár ha túl nagy a terhelés, az ember hajlamos az önjutalmazásra, de talán mégis sikerül.
az egyik kutya egy whippet,zsemleszínű fekete maszkos(őszülő maszkos) 12 éves, a másik egy középuszkár, fekete, de a leginkább kölyökpulinak néz ki, mert én nyírom. ő 7 éves.
nem hiszem hogy én voltam. a múlt héten nemnagyon metróztam. és kicsikét szégyelem ezt az eus cuccot.
képet küldök, de muszáj csinálnom valami automatában újat, mert hosszú barnahajú képem van, kétéves, és most meg félhosszú a hajam, és szőke.