a dolgok egymásutánisága nem igazol semmiféle időtényezőt. Mi az hogy egymásutániság? Honnan nézve?
A probléma lényege, hogy a tudat semmit nem csinál az idővel. A tudatban nincs sorrendiség. Csak ha lekezdünk beszélni...
azt meg külön megnézem hogy rendezi a tudat az időt, azt meg méginkább hogyan szinezi ki?
Ugy gondolom, hogy elfogadható egy objektív és egy szubjektív idő tételezése. A szubjektív (emberi) idővel nem sok baj van. A "bőrünkön" tapasztaljuk, a "csontjainkban" érezzük - és valóban, igazából ki is színezzük ezt az időt. Keretet ad számunkra, amit aztán felhasználunk... Az objektív idővel nagyobb a probléma. Úgy gondolom, hogy nem tudunk elvonatkoztatni tudatunktól és nem tudjuk elképzlni az ember nélküli (szubjektivitás nélküli) időt. Mi mutathatja az időt egy élet nélküli bolygón? A változás? Amit a tudat nem érzékel? És a változást mihez képest határozhatjuk meg (Ha nincs meghatározó)? Ez olyan terület, mint a nem materiális lényünk, illetve a nem materiális létezők léte. Ezek mind olyan kijelentések, melyek tudatilag meghatározottak (lehetnek), objektív létük azonban tulajdonképpen felfoghatatlan... Az pedig, hogy az ember szubjektív idejére hatással vannak, nem más mint (csak!) hit.
Ami azt illeti, ebből az is következik, hogy a hit is csak időben képzelhető el. Nincs istenhit idő nélkül, mert a hitnek időhierarchiája van...
Következtetés (?): Mivel a hit csak időben képzelhető el (méghozzá szubjektív időben, merthogy az objektívről nem tudunk állítás tenni), a hit az idő alá (alatt) rendeződik. Mivel az idő számunkra csakis emberi = szubjektív lehet, az idő tudati termék. Azaz a hit tudati termék. Végülis ezt eddig is "tudtam"...:)
Van biológiai vekkerünk is, így elég nehéz cáfolni az idő létét.
De ha a fizikai testünk nélkül léteznénk, akkor egyéb "fizikai" dolgoktól is függetlenek lennénk, következésképpen a "fizikai időtől" is.
-----
Vannak részeink, melyek viszont nem materiálisak. És vannak a nem materiális lények is. Ezek létezhetnek időtől függetlenül. Vissza- és előremehetnek a mi fizikai időnkben, hatással lehetnek a történésekre, a linearitásába beleszólhatnak--- és akkor már nem az az idő az idő, amiről mi tudunk.
de ez nem pontosabb úgy, hogy kétféle időről beszélünk? mert ha pl. van objektív összetevője, akkor az akkor is megvan, ha nincs interpretáló tudat, tehát az idő objektív
no meg a szubjektív mivolta akkor áll fenn, ha léteznek különböző interpretációk az elrendezéssel kapcsolatban
mit értesz "színezésen"?
Nos ez tény, de ha nem lennénk képesek emlékezni, akkor a tudatunk sem lenne képes azt kiszinezni, rendezni, stb.
Ugyanakkor az is igaz, hogy ebben a speciális esetben, mi mind csupán tudatlan élőholtakra hasonlítanánk, egy élő, gondolkodő és fejlődő ember helyett.
Az időt mi emberek találtuk fel, mégpedig azzal, hogy képesek vagyunk emlékezni. Az emlékek, vagyis a múlt határozza meg az időt. Mert emlékezés nélkül nem lenne értelme az időnek.
Mert jelen nélkül nincs múlt és múlt nélkül nincs értelme a jövőnek sem.
Végtelen idő és pillanat felcseréhető? Az idő megfordítható volna? Átgyúrható? Fizikai világhoz kötött és annak eseményeihez? Tudathoz nem köthető? Entitás, fogalom, dimenzió? Önmagában semmi?
Nem hinném, hogy az idő levállasztható a világról. A világ idővel együtt teremtetett. De külön volna idő? Nem, így nincs. Az idő a legkevésbé fizikai entitás, szinte teljesen filozófiai. Tehát nincs is, hacsak nem beszélünk róla. Ugyanakkor praktice mégis a világ történésének eseményeit az időhöz kötjük. (ami mint tudjuk, ugyan relatív, de a környezetünkben nem mennek a dolgok fénysebességhez közel, és nem is mászik a Föld mellett fekete lyuk).
Ami érdekes, az az, hogy emberek vitáznak a világ korán (6000 év kontre 14 milliárd vita), de a 6000 évesek az idő relativitására céloznak (fénysebesség szerintük végtelen volt, de lassult)
Akkor meg minek alapján 6000 év?
Egy okos társaságban 0 infó volt az időről, pedig komoly fizikusok is voltak jelen. Annyit tudtak kinyögni, hogy a t az egyenletből.
Egy fizika-filozófus (László Ervin) azt mondta, hogy egyre inkább úgy tűnik, hogy az univerzum nem csak pörög magában, hanem tart valahonnan-valahová, így van értelme az időnek is, mint a folyamat irreverzibilitásának kifejeződése.
A keleti filozófiák végtelen körforgásról beszélnek: szamszára. Időtlenség.
A közelkeleti vallások teremtéstől végítéletig haladnak szigorú következetességgel. Lineáris idő.
A két időfelfogás szintézisét hiszem én, de ez megfogalmazhatatlan. :-)
A keleti jobbagyféltekés, és nyugati balos szintézise egy egységben. A végtelen és a pillanat felcserélhető és egyenértékű.
Időtudatunk alapvetően materiális (szerintem). Mintha tudatzavarban lennénk, ha az idő szóba kerül. Időzavar? Talán...
Az időt ugye különböző fizikai változások alapján mérjük. De hogy két mozgás (változás) között mi van, arról sejtésünk sincs. Akkor mit mérünk? Olyan, hogy "idő" nem is létezik?