Az Ön által felkeresett topic fegyverek, ill. annak látszó eszközök
forgalmazásával kapcsolatos adatokat is tartalmazhat.
Felhívjuk figyelmét, hogy csak akkor lépjen be, ha Ön fegyverek forgalmazásával
vagy felhasználásával hivatásszerűen foglalkozik, és a honlap látogatása nem
eredményezi valamely Önre vonatkozó jogszabály vagy egyéb szabályozás
rendelkezéseinek megsértését.
Az Port.hu Kft. a fórum számára kizárólag tárhelyet szolgáltat, a honlapon
megjelenő információk vonatkozásában szerkesztői felelősséget nem vállal.
Amennyiben megítélése szerint a honlapon jogellenes tartalom jelenik meg, úgy
azt kérjük, jelezze az Port.hu Kft. mint tárhelyszolgáltató felé.
Magyarország honvédelme és biztonsága EU, NATO, és világviszonylatban.
Minden, ami a MH helyzetét befolyásolta a közelmúltban, befolyásolja a jelenben, és befolyásolhatja a jövőben.
Aktív és inaktív katonák, rendvédelmiek, és a honvédelem iránt elkötelezett civilek klubja.
Másik érdekes kérdés, hogy egy ilyen szakítás esetén pl Anglia merre húzna? Egyik alternatíva a USA-Angli-Kanada vonal fenntartása, a többiek a levesbe. A másik, hogy beszállnak ők a EU közös erőbe. Szerintetek melyiknek van alternatívája?
:) érdekes felvetés. De szerintem nem igazán vegig gondolt. Kivülről nézve inkabb politikainak tűnik a felvetés francia-belga-stb. részről. Nem látom igazán a EU részéről azt a gazdasági támogatást a közös haderő mögé, amelyik elengedhetetlen lenne egy ilyen haderő kiépítéséhez. (pl. szállítási kapacitás - légi, tenger). Egyenlőre túl sok olyan képesség van, amelynek tömege az USA kezében van meg. Ezen képességek kialakításához évek és nagyon sok pénz kellene. Ha csak a szállítási kapacitási példánál maradunk, akkor szerinted milyen modon oldható meg a területen kívüli támogatás? Ismereteim szerint ez csak az egyik probléma terület. (Érdekes lehet végiggondolni, hogy milyen megoldás változatok vehetőek figyelembe...).
Másik problémát jelentene a felajánlott erők jogállása és alkalmazhatósága. Annak érdekében, hogy ez az haderő hatékonyan alakalmazható legyen egyetlen vezetési szervezet alá kell, hogy tartozzon (feltehetően az Európai Parlament valamelyik végrehajtó szervezete alá). Az odáig világos, hogy a tagországok felajánlanak csapatokat a közösbe, viszont hogyan néz ki egy ilyen közös? Milyen elvek alapján szabnak neki feladatot? Az EP szab feladatot? Az EP hogyan hoz döntést? Szavaznak a tagországok képviselői? Mi van akkor, ha képviselő csoportok, vagy tagországok nem támogatnak egy tevékenységet, vagy egy műveletet? Az EPnek, vagy bármely irányító szervezetnek joga van felűlbírálni az ilyen tartózkodásokat, vagy bizottságot állítanak fel a probléma kivizsgálására???
A cikkből és máshonnan az az érzésem támadt, hogy egy az ami fegyveres potenciállal valamennyire pariba hozható erőről gondolkoznak. Készen állnak gazdaságilag is támogatni ezt az erőt?
Hogyan csapódnak le ez kicsiny hazánkban? Brüsszel aztmondja, hogy szükségünk van arra az X lövész zászlóaljra Y helyőrségből, mert elmegyünk Kukutyinföldjén rendetcsinálni/békétkikényszeríteni/Humanitárius segítségetnyújtani, akkor lesz még beleszólásunk, hogy megyünk, vagy nem megyünk? Esetleg plusz támogatáshoz kötjük a segítségünket, vagy tartózkodunk, mert alapvetően mi békés nép vagyunk? stb. ???
Nekem egy kicsit olyan nyögvenyelősnek tűnik a dolog. Nem látom a működését egy ilyen szervezetnek.
Én arra akartam felhívni a figyelmet, hogy a nagyon sokat emlegetett NATO-védőernyő sem biztos, hogy örökérvényű! Akár már hónapok múlva is egy teljesen új biztonsági környezetben találhatjuk magunkat, ha ne adj isten néhány szomszédunk nem abba a katonai tömbbe akar tartozni, mint mi.
A MH átalakítási koncepciójának alapjául szolgáló biztonságpolitikai értékeléshez jól vág a következő, www.honvedelem.hu-ról szóló cikk:
" NATO egész átalakulási folyamatára veszedelmes hatással lenne egy önálló európai katonai vezérkar létrehozása - jelentette ki James L. Jones tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka.
A tábornoki figyelmeztetést a The Wall Street Journal című amerikai napilap európai kiadása (WSJE) idézte október 20-án, hétfőn megjelent számában. A lap szerkesztőségi cikkében úgy foglalt állást: a NATO szempontjából eljött a döntések ideje, mert a katonai szövetség - mivel demokratikus államok szövetsége - csak akkor létezhet, ha tagállamai egységesek maradnak. Ha megfelelő számú európai kormány továbbra is kitart azon szándéka mellett, hogy egy rivális, az Európai Unióra alapozódó katonai szervezetet hoz létre, akkor az Egyesült Államok nem sokat tehet a Nyugatot strukturálisan összekötő egyedüli hivatalos kapcsolat megmentésére - szögezi la a WSJE.
Az újság szerint senkinek sem lehet egy szemernyi kétsége sem: az a francia-belga terv, hogy független európai védelmi szervezetet hozzanak létre saját parancsnoki központtal, az Atlanti-óceán két partja közötti kapcsolatok felbontását célozza. Katonai szempontból egy ilyen különálló EU-struktúra csak alááshatja a NATO erejét, hiszen megosztaná az amúgy is gyér erőforrásokat. Politikailag pedig a kezdeményezők (Franciaország és Belgium mellett Németország és Luxemburg) már tervük időzítésével világossá tették, hogy céljuk nem más, mint az Egyesült Államok nyugati vezető szerepének megkérdőjelezése: az egész elképzelést ugyanis idén áprilisban, az iraki válság után hozták nyilvánosságra, miközben tudvalevő, hogy az EU-n belül a franciák, németek és belgák ellenezték az amerikai beavatkozást.
Szerencsére épp elég olyan kormány van, amely kitart eltökéltsége mellett, s nem akarja a nyugati kapcsolatrendszer felbomlását - szögezi le az újság. Olaszország, Nagy-Britannia és Spanyolország, azaz az öt legnagyobb EU-tagállam közül három, továbbá számos kisebb állam, közöttük a NATO-hoz és az EU-hoz mostanában egyszerre csatlakozó kelet-európai országok túlnyomó többsége arról biztosítja amerikai partnerét, hogy a kapcsolatok felbomlása nem fog bekövetkezni - teszi hozzá. Ugyanakkor figyelmeztet is: Európában mindenkinek tudatában kell lennie, hogy mi a helyzet. Az Egyesült Államokban ugyanis mind a jobb-, mind a baloldalon sokan vannak, akik örömmel hívnák haza az amerikai katonákat Németországból, Olaszországból, Spanyolországból és a többi állomáshelyről.
Az amerikaiak nem fognak ott maradni, ahol nem akarják a jelenlétüket - hangsúlyozta vezércikkében a konzervatív lap. Így azután azok az európaiak, akiket most megkísért a katonai önállóság gondolata, jó lenne, ha hosszasan és keményen elgondolkodnának azon, vajon valóban egy olyan világban akarnak-e élni, ahol az Egyesült Államok - miután szövetségesei magára hagyták - egyértelműen elszigetelődés-pártivá vált? - olvasható a kérdés a The Wall Street Journal európai kiadásában."
Alapvetően jól látja Gyula "bátyánk" a helyzetet, de persze nem igaz amit lánctalpas témában írt.
Igenis lőtetk ki M1A1 és M1A2 harkocsikat, M2A1-és A2 Bradley valamit több tengerészgyalogsági lánctalpas harcjárművet is (él még a "katonai" fórum topic? ha igen, oda képeket is raktunk fel anno).
Egyet Kavkaz és többi (hozzám hasonlóan) autotratikus vezetéshez húzó szívű topictársnak sem szabad elfelejteni:
Mármint azt, hogy a politikusok AZÉRT vannak, hogy a bamba birka választók érdekeit képviseljék, s nem azt, amiről ők azt gondolják, hogy jó a bamba birkáknak. Hitler és minden diktátor is itt hibázott (többek között), mert gondoltak valamit, ami a nép érdeke lenne.
S azért kel elfogadni amit akarnak, mert ha nekik ez kell, akkor ez jár. Hiába mondanád meg laci bácsinak, hogy az Armani öltöny miért jobb és trendibb a GRIFF magyar változatnál, mert őt a Griff sem érdekli!
"Hát nem az ellenállás letörésére képeztek ki téged:)))"
A mosolyt majd megmagyarázod, de a tartalomhoz csak annyit, hogy NEM!!!! A belső ellenállás letörtése a honvédséggel, nem egy nyerő ötlet. (Lásd 56! Úgyis aktuális!) Úgy gondolom, hogy felesleges tovább vitatkoznunk a demokráciáról, mert már múltkor sem tudtuk meggyőzni egymást és nem is akarlak. Azt viszont fenntartom, hogy politikai döntések közelébe nem szívesen engednélek! :))))
Inkább olvasd át a topic-társunk által ajánlott NSZ-cikket! Abban azért látok nénány olyan érvet, amely még a jelenlegi demokráciában is átgondolandó, ha volna olyan politikus, aki felvállalja a témát.
A menekülteket elfogjál és utána ???
Megettetik,orvosi kezelésben részesitik,gyógyszert,tiszta ruhát adnak rá,többször kihallgatják,ügyintézö+tolmács.
Utána hónapokig pátyolgatják,költöpénzt kap az adóforintjaikból,miközben a liberális jogvédök a jogairól óbégatnak,és költik azt a pénzt amit az itt élö emberekre kellene forditani.
Egy normális országban 24 órán belül egy katonai szállitógép fedélzetén találná magát 2 páncélos konzerv+2 liter ásványviz társaságában.
Ez a csóró ország a mi lakásunk és ha valaki az ablakon mászik be,kirúgom a legrövidebb idön belül.
Ha tisztességesek a szándékai jöjjön a határátkelön.
uff
Ez a menekülthullám eddig Magyarországon keresztül próbált áthtni Ausztriába, most meg ide próbál bejutni. A második eset szerintem jobb, mert a nagy részüket még a határon elkapják.
Témába vág, azt hiszem (nem a demokrácia reformjáról szólóba... :))
A mai Népszabadságból.
--------------------------------------------------
Százmilliárdok a semmire...
NSZ 2003. október 20.
Juhász Ferenc honvédelmi miniszter 2002. július 29-én a 65/2002. számú utasításában elrendelte a Magyar Honvédség védelmi képességeinek teljes körű felülvizsgálatát. Az utasítás voltaképpen már a terápia kidolgozását is előírta: a felülvizsgálatnak egy forrásokkal megfelelően alátámasztott, kiegyensúlyozott és koherens tervet kell eredményeznie, amely szükség esetén döntési változatokat, valamint a következő tíz évre vonatkozóan a honvédelmi tárca teljes egészére vonatkozó forráselosztási javaslatot tartalmazza. A munka vezetésével a miniszter a politikai államtitkárát bízta meg. Részvételre felkérte a HM és a vezérkar illetékeseit, a Földművelésügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Miniszterelnöki Hivatal képviselőjét és egy angol tervezési tanácsadót. A munka elvégzésének határideje 2003. március 31. Nyolc hónap. (Wachsler Tamás 1999-ben kettő és fél hónapot kapott ugyanerre a feladatra a minisztertől, és határidőre le is tett a miniszter asztalára egy korrekt, a szövetségesekkel, a CUBIC-csoporttal egyeztetett javaslatot. Azután kezdődött a pancserség tobzódása kisgazda módra, és tartott a kormányváltásig.)
A honvédelmi miniszter a felülvizsgálat beindításakor teljes nyíltságot ígért, a HM honlapján egy hozzászólások és egy kérdezz-felelek fórumot nyitott. A felülvizsgálatot elrendelő utasításhoz háttéranyagot is csatolt a HM Kommunikációs Főigazgatósága. Ez azonban csak a felülvizsgálat módszereiről szólt, nem volt benne semmi, amit érdemben meg lehetett volna vitatni, ezért a fent említett fórumokon nem is gyűlhettek össze a haderőreformmal kapcsolatos vélemények és javaslatok. A védelmi felülvizsgálat eredményének nyilvánosságra hozatalával egy időben 2003. augusztus 4. bezárták a két fórumot. Vagyis éppen akkor, amikor már lenne mit vitatni
A védelmi felülvizsgálat az előírt határidőre nem készült el. Többszörös halasztást követően több mint egy év után került az anyag először a honvédelmi bizottság, majd a kormány elé. A bizottság tagjai a táborfalvi kihelyezett bizottsági ülésen úgynevezett kiosztásos anyagként vagyis nem előzetesen kapták meg a dokumentumot. Így nem volt lehetőségük szakértői véleményekkel alátámasztani hozzászólásaikat. A következő héten a kormány elé került az anyag úgy, hogy előtte nem járta be a közigazgatási egyeztetés kötelező útjait, s az arra feljogosított minisztériumok és más szervek nem fejthették ki véleményüket.
Mivel a kormányalakításkor Juhász Ferencnek nem voltak kiérlelt reformelképzelései, 2002-ben a HM nem tudott reformköltségvetést beterjeszteni. A költségvetés bázisszemléletű volt, az előző kormány kétéves költségvetését tekintette alapnak az új vezetés, azt módosítgatta igen szűk mozgástérrel. Ebben az évben tehát a katonai költségvetés 314 milliárdja a jelenlegi állapotok konzerválására száll el. A védelmi felülvizsgálat késedelme előrevetíti azt a veszélyt, hogy a HM 2004. évi költségvetése is csak a 2003. évi módosított változata lesz. Így az adózó polgár pénze jövőre sem a reformot, a prágai katonai képességfejlesztő kötelezettségvállalást fogja szolgálni.
A fentiek erősen megkérdőjelezik a védelmi felülvizsgálat eredményeként tervezett tízéves haderőreform legitimitását. A tét nagy, nem biztos, hogy minisztériumi utasítás szintjén kell dönteni hazánk védelméről, a NATO-kötelezettségvállalások teljesítéséről, tíz év alatt elköltendő 4155 milliárd forint felhasználásáról, 45 ezer katona sorsáról.
A HM honlapján Úton a XXI. század hadserege felé címmel nyilvánosságra hozott reformváltozat politikai és szakmai kérdések sorát veti fel.
1. Politikai jellegű aggodalmak:
A Magyar Köztársaságot az elkövetkezendő évtizedben hagyományos eszközökkel végrehajtott agresszió nem fenyegeti. Ez olyan súlyú mondat, melynek kimondására nem egy védelmi felülvizsgálati bizottság vagy a honvédelmi miniszter jogosult. Ezt a stratégiai helyzetértékelést a magyar Országgyűlés fogadhatja el, ha elfogadja, kétharmados többséggel. Addig nem kellene a területvédelmi képességeket felszámolni, vagy megteremtésükről lemondani.
A légvédelem, a rádióelektronikai harc, légi utántöltés, stratégiai szállítás, felderítő rendszerek (AGS) szükséges képességeit szövetségi (NATO, EU) vagy más nemzetközi egyezményben biztosítjuk. Ismét egy halom képesség, amelyről lemondanánk úgy, hogy nem látjuk tisztán az ezekkel kapcsolatos szövetségi vagy más nemzetközi garanciákat. A haderőreform koncepciója egy szót sem szól arról, hogy milyen lépéseket tervez a HM a szövetségesek fenti képességeinek a magyar haderő vagy a Magyar Köztársaság érdekében történő alkalmazásához elengedhetetlen minimális fogadókészség kifejlesztése érdekében.
A vezérkari főnök a HM honlapján 2003. június 29-én kérdésekre válaszolva kijelentette: Két csomagot dolgoztunk ki: egy nagyon radikálisat (amely a költségvetési hiányt elsősorban a csapatstruktúra további csökkentésével kívánja elérni) és egy kompromisszumos változatot (az elfogadható csapatcsökkentés mellett radikális erőforrás-megtakarítást céloz meg a központi rendszerekben).
Az egy hónap múlva nyilvánosságra hozott anyag már csak a csapatstruktúra radikális csökkentéséről szól. Talán meg kellett volna adni a lehetőséget a politikusoknak, hogy a kompromisszumos változat mellett dönthessenek. Nem várható el a HM és a vezérkar apparátusától, hogy saját túlburjánzott hivatalainak és háttérintézményeinek felszámolását javasolja. A védelmi felülvizsgálat egy szót sem szól a vízfej felszámolásáról. A védelmi költségvetés 20 százalékából tengődő csapatokon próbál takarékoskodni, és nem a költségvetés 80 százalékát felélő központi szervek 22 712 fős létszámának csökkentésével. A felhasználási arányból következik, hogy a csapatoktól történő elvonásokkal nem lehet anyagi erőforrásokat felszabadítani beruházásokra, haditechnikai fejlesztésekre.
2. Katonai, szakmai jellegű kétségek:
Az egész dokumentumon végigvonul a területvédelmi képességek és az expedíciós feladatokra tervezett kontingensek képességeinek szembeállítása. Ha egy haderő képes megfelelni a NATO Védelmi Képességek Kezdeményezés követelményeinek, vagy az azt lényegében alig módosító Prágai Katonai Képességfejlesztő Kötelezettségvállalás előírásainak, akkor a honvédelmi feladatok ellátására is magasabb szinten képes.
Ezek a képességek: a gyors szétbontakozás képessége és a mobilitás; a műveleti képesség fenntarthatósága, ellátása huzamos ideig; túlélő képesség; a politikai igényeknek megfelelő hatékonyság; az informatikai, parancsnoklási és irányítási rendszerek összehangolhatósága nemzetközi kötelékben. A fenti képességek egyike sem felesleges, az utolsó pedig elengedhetetlen az V. cikkely szerinti hazai közös műveletekben.
A dokumentum a lánctalpfóbia és a páncélellenesség jegyében a páncélos erők teljes felszámolását irányozza elő 2006-ig. Az iraki háborúban Abrams tank és Bradley lövészpáncélos csak baráti tűz következtében semmisült meg, ezek a gerillák rendelkezésére álló kézi páncélelhárító fegyverekkel szendvicsszerkezetű páncélzatuk miatt elpusztíthatatlanok. Nap mint nap könnyű páncélzatú vagy páncélozatlan gépkocsik válnak a terroristák áldozataivá. A páncélos és a könynyű csapatok helyes arányának kialakítására kellene törekedni.
Varázsszó: a specializáció. Ez a szó lehetőséget teremt súlyos szakmai hibák elkövetésére. Specializáció címén lehetőség van a csapatok képességeinek elsorvasztására, miközben a vezérkar szívéhez közel álló, teljesen impotens központi ellátó-támogató szervek a fejlesztésben prioritást kaphatnak. A támogató szervezetek méretét a harcoló csapatok méretével kellene összhangba hozni.
Az eddigi missziók során a NATO mindig harcoló alakulatot igényelt volna. Magyarország mindig kibújt a szövetségesi kötelezettség alól, és egészségügyi csapattal, műszaki zászlóaljjal, őrző-védő zászlóaljjal, szállító zászlóaljjal pótcselekedett. A NATO megpróbált jó képet vágni ehhez, sőt udvariasan dicsérte is a magyarok helytállását. És most ezekre a hagyományokra kívánják alapozni a specializációt. A szaúdi egészségügyi csoportban Svéd László orvos ezredes volt az egyetlen katona. A magyar műszaki kontingens angol hídelemeket épített be, a szakmai alapot pedig egy magyar civil hídépítő vállalat biztosította. A víztisztítás francia berendezéssel történik, bármely civil humanitárius szervezet képes lenne a működtetésére.
A Magyar Honvédség tömegpusztító fegyverek elleni védelmi képessége jelenleg a nullával egyenlő, mégis vegyvédelmi zászlóaljat akarunk felajánlani a NATO-nak a specializáció keretében. A specializáció feladatai közt szerepel katonairendész-zászlóalj kialakítása. Az eddigi tapasztalatok szerint a többnemzetiségű harci kötelékek csak közös katonairendész-alegység fennhatóságát ismerik el. Valószínű, hogy a béketámogató műveletekben nem katonairendész-, hanem rendfenntartó zászlóaljakra lenne szükség, amelyek a polgári lakosság irányában fejtik ki tevékenységüket. Egy profi haderőben ez nem igényel specializálódást, bármelyik gyalogszázad vagy zászlóalj felkészíthető rá, ha az alegységek irányítását megfelelő számú és felkészültségű rendőr végzi.
A tüzérséggel kapcsolatos döntés szakszerűségét előző cikkemben (Kell-e nekünk nehéztüzérség, július 17.) már részletesen cáfoltam. Kiegészítésül csak anynyit, hogy 2006-ig a bizonytalan hadrafoghatóságú 122 mm-es lánctalpas páncélozott önjáró tarackot kívánják rendszerben tartani, végső megoldásnak a NATO 105 mm-es vontatott tarackját tartják. A 105 mm-es vontatott tarack elavult eszköz, kicsi a lőtávolsága és az oldalirányzási határa, nincs olyan lőszerválasztéka, ami a béketámogató műveletek képességi követelményeit kielégítené. Csak néhány ország foglalkozik modernizálásának gondolatával, a NATO-ban erre nincs elfogadott program. Az 1990-es évektől ultrakönnyű 155 mm-es vontatott tarackokkal váltják fel őket.
Nem foglalkoztam a reformtervezet terminológiai pontatlanságaival és logikai ellentmondásaival, de vannak bőven.
Összegezve: mielőtt elkezdenénk az n+1. haderőreform végrehajtását, társadalmi vitára kellene bocsátani a tervezetet, és a kialakult konszenzus után lehetne kidolgozni a végrehajtási utasításokat annak reményében, hogy a következő kormány nem fogja ezt is semmisnek tekinteni, nem fog nekikezdeni az n+2. hadügyi felülvizsgálatnak, miközben az adózó polgárok 300-400 milliárdja száll évente a semmibe.
Ez most nem tartozik ide. Mert Adenauer ez alatt a köztársasági államforma minden aspektusát értette egy totalitárius diktatúra után, míg a mostani beszélgetésben a demokrácia mint egyre súlyosabb probléma külön van kezelve és nem egy zsarnokság az ellenpélda.
Az hiszem a hazámnak egy zsarnoki rendszer legalább annyira káros lenne, mint ha a mostani demokrácia még hosszú évekig fennálna.
Hát ellenezzék. Persze, hogy lennének ellenzôi, a "kivívott" jogok haszonélvezôi természetesen itthon és külföldön (nehogy precedens legyen a józan észre, mert akkor nálunk is megcsinálhatját, amit a magyarok gondolatmenet alapján) is kézzel-lábbal, sajtóval és tüntivel elleneznék. Strassbourgban meg égnének a telefonfonalak:)
Na és? Pont arról van szó, hogy csak az ellenezzen, aki terhet is visel. Ha nem ôk ellenzik akkor az akaratuk ellenében kell keresztülvinni.
Közteherviselés. 48 után újra elsôrangú követelés! Ezt is megértük...
Segélyt csak az kapjon aki adót is fizetett már életében. Választójogot is.
Legyen egy olyan Elnöki rendszer, amelyben csak a katonáskodást valamely formában (nemzetôrség, hivatásos, rendvédelmi szerv tagja) felvállaló adófizetô polgárok szavazhatnak az elnök személyére, míg a többiek csak a helyi szintű önkormányzatra. A rendszert meg lehet decentralizálni. Helyi szinten marad a pénz a helyi ügyekre, a hadsereg, külpolitika és a szövetségi törvényhozás meg az Elnök dolga. Akit azok választanak, akik az ország egészéért felelôsséget vállalnak. Mert az, hogy adót fizetsz szerintem csak arra jogosít fel, hogy a közvetlenül téged érintô kérdésekben (aszfaltos e a te utcád, vagy mennyi a net, stb...) véleményt nyilváníts. De ezek nem Állami szintű ügyek.
Ellenzôi. Ha elôdeinknek ez érv lett volna, mi most nem beszélgetnénk. Különben is, Hamburger, a jól emlékszem, te katona vagy. Hát nem az ellenállás letörésére képeztek ki téged:))) Akkor meg miért olyan nagy szó, ez az ellenzôi?
Ne menjen már agyunkra a demokrácia. Annyi más jobb megoldás van. Egy erôs etatista köztársaság elnöki rendszerrel például jobb. A jogok és kötelezettségek összhangba hozása mégjobb!
A másik fórumon meg konkrétan nem arról beszéltünk, hogy én ellenzem, a véleménynyilvánítást, a szabadságot, vagy köztársaságot, hanem arról, hogy a jelenlegi demokráciával szemben vannak erôs kétségeim. Példának okáért nem feltételezem, hogy a demokrácián belül egy társadalom a visszafejlôdés kivételével bármilyen fejlôdést felmutathat. Az emberek olyanok amilyenek, tehát egy olyan rendszerre van szükség, amely képes úgy kezelni az embereket, hogy az Állam érdeke legalább egyenrangú legyen az állampolgárok érdekével. És ne csak az utóbbi érvényesüljön, mint most amikor kevesek kivételével senkinek nem érdeke például egy normális hadsereg fenntartása. De ez igaz az igazságszolgáltatásra, a szociális törvényekre, az infrastruktúra fejlesztésére és még rengeteg minden másra is.
Corporal kolléga 300-500 évre teszi a magyarság kipusztulását,de szerintem 3-5 év is elég lesz egy totális gazdasági-szociális összeomláshoz.
Tegnap megnyugtatóan nyilatkozott egy államtitkár,miszerint 2004 május 1-töl (6 hónap !!) milliós nagyságrendü gazdasági menekülthullám várható ami Magyarországon keresztül akar eljutni az unióba.Van e magyar államnak bármilyen felkészült eröszakszervezete,határörség,honvédség,rendörség,ami akár csak lassitani tudná ezt a félállati hordát,ami Afrikából,Ázsiából a volt szovjet-utódállamokból,Románia és Szerbia érintésével(és cinkos közremüködésével) RÁNKZUDUL???
Akkor is közömbös lesz Mari néni ha házát feldulják a menekültek,az orvosi rendelöben már nem jut neki gyógyszer,mert a menekültek kezelése fontosabb (aids),a családtagjait darabokban hozzák haza egy jól sikerült csoportos rablótámadás,és nemi eröszak után,és odaszarnak a háza tövébe.
Akkor már késö,nagyon késö lesz bármilyen fegyveres eröt fejlesztgetni.
És ha ezeket a kérdéseket fel mered vetni azonnal megkapod a szélsöséges jelzöt azoktól,akik baj esetén egy távolódó repülögép,elsö osztályának ablakából unott pofával bámulják az alattuk lángoló feldült országot.
Na persze nekem nem jut repülöjegy,és ha fegyvert próbálnék szerezni akkor a törvény teljes szigorral lesújtana rám(17 éve adófizetö),miközben az adómból olyan orkok seggét nyalják fényesre akikel még Darwin sem csorolna egy fajba valónak.
Habár lehet hogy megerösittik a Helsinki Bizottság telefonos ügyfélszolgálatát,hogy a nap 24 órájában tudják a jogaikról tájékoztatni a kedves menekülteket.
Na 6 hónap és igencsak csúnya dolgok lesznek itten.
uff
A másik fórumon már tisztáztuk, hogy nem vagyunk egy véleményen a demokrácia kapcsán. Ez alapjában nem baj. A jelen helyzetben ez lenne a legbékésebb és a legelképzelhetőbb és persze a leglassúbb változás alapja. Mindenfajta megszorításnak és korlátnak nem csak belső, de valószínűleg külső ellenzői is volnának.
Érinthetetlenségük a tömeg rájuk igent mondó szavaztán múlik és azon, hogy a demokrácia mint kifejezés tabut jelent. Megkérdôjelezed a demokráciát és kiírtad magad a hivatalos diskurzusból.
Pedig nem rossz gondolat a kötelezettségeket és a jogokat párhuzamba hozni.
Egy kis utópia, ha már a szavazati jog szóbakerült. Robert Heinlein sci-fijében (Starship Troopers, mindenképpen érdemes elolvasni, fényévekre van a belőle forgatott ócska filmtől) pontosan a kavkaz által leírt alapon megy a szavazati jog: az szavaz, aki volt katona (a sztori szerint épp háborúban áll az emberiség, tehát ez nem hátországi szolgálatot jelent).
A polfórumon ütik egymást a két oldalról azzal kapcsolatban, hogyan legyen, és kinek szavazati joga. Ortega y Gasset jól megírta, jön a tömegember ezerrel, de ettől a rendszer nem fog változni, pontosan azért, mert a többségnek így kényelmes: bégetnek, és mennek a vágóhídra szó nélkül. Vagy, hogy aktuálisabb példáknál maradjunk, elfogadják az áremelést, vagy éppen azt, hogy a világ túloldalán ezrek halnak éhen. Ez _is_ a demokrácia. Mindig azt kérik (én nem teszem, nekem már megvan a saját elképzelésem): mondj jobbat ennél, ha annyira nem tetszik.
Szvsz a legnagyobb baj, hogy a politikusok szinte bármit megtehetnek, mert kvázi érinthetetlenek.
ON.
De kedves Hamburger! Belegondoltál e abba, hogy többségében a tisztelt házba azok szavaznak be embereket, akik a Big Brother házból kiszavaznak embereket?
Jó. Tegyük fel, hogy itt megjelenne egy politikus és mi jól számonkérnénk. És? Utánna valami a mi szempontunkból marginális jelszóért százezrek igennel voksolnának rá.
Gasset jut eszembe és a tömegek lázadása. Nahát így néz ki, ha a tömegeknek szavazati joguk van. Kezdek megbékélni a cenzus gondolatával. Vagy legalább azzal, hogy csak regionális, megyei szinten legyen választójoga a nagy többségnek és általános választójoga csak azoknak akik mondjuk az önkéntes katonáskodást is vállalják. Hiszen, hogy lehet joga valakinek, ha nem vállal kötelezettséget? Hogy hozhat döntést az, aki nem fog belepusztulni tévedésébe? És egyáltalán, meddig lehet még a kötelezettségek csökkentésével szavazatot szerezni és tönkretenni egy Államot, amit lassan kisbetűvel államnak is lehet írni...
Szerintem ne irigykedj! Egyelőre nincs miért. Szerintem közel sem olyan szép katonának lenni, mint ahogy a nóta mondja.
A felsorolásod alapján a fegyvernemekre gondoltál! (Haderőnem nálunk: szárazföldi csapatok, légierő)
A legújabb koncepció szerint hivatásos tiszthelyettes ezentúl már csak a legjobb szerződésesekből lesz, azaz nem lesz olyan, hogy középiskola után valakit egyből hivatásos tiszthelyettessé képeznének.
A szerződésesek, amennyiben mindkét szerződő fél elégedett a másikkal, bizonyos időre még meghosszabbíthatja a szerződését.
Megvan a véleményem azokról a kollégákról, akik az Általad felhozott indokok alapján akarnak 2 év után megszabadulni a szerződésesektől! Én inkább attól tartok, hogy 2 év után nekik lesz elegük a seregből és ezért el fognak menni.
Sziasztok
Sajna felsültem, mivel csak hét oldalt olvastam el, az el négy oldalt( a legfrisebbeket már nem, de be fogom pótolni).
Azért hagytam abba az olvasást, mivel a szemeim már kezdtek égni, na meg mivel kezdtem elfelejteni a gondolataimat is.
Nem hiszem, hogy teljesen vége lenne a seregnek.Valahogy "benne van a vérünkben" a katonáskodás.Nem bírnánk ki nélküle,bármennyire is igyekezzenek odafent.
Teljesen igaz, hogy békében mindig nagy az utálat a honvédség ellen, de ez mindig is így volt, és lessz is.-bár elég egy kis árvíz, és máris mindenki őket követeli-
Mégis mit vártok, mikor nem egyszer, a saját fülem hallatára mondtak tisztek olyanokat, hogy ők bizony két év után minden szerződésest kivágnának, mivel ő már nem jó katona.Nem jó, mivel tisztában van a helyzettel, tudja a kiábrándító igazságot, és lázítja az ujjoncot.
Egy katona sohasem mondhatja ki hangosan a véleményét, ez lázadás.Számtalanszor fordult elő velem, hogy szinte a sírásig hajszolt a tehetetlenség kínzó tudata.A tudat, hogy akár meg is dögölhetek, az sem változtatna a helyzeten.-Most csak fikázom, de írigylem is az aktív szolgálokat.-
Miért van az, hogy ha valaki leszerelt, már nem lehet többé katona?És, ha csak nemet változtatna, avagy szolgálati helyet?Áthelyezési kérelem, tudom, de az csak hiú ábránd, hiszékenyeknek.Szóval tényleg nem az lenne a lényeg, hogy tapasztalt katona legyen az ember?
Egyszer valaki azt írta, hogy elmenne egy sajtótájékoztatóra.Miért nem dolgoz ki valaki-vagy többen- egy saját haderőreformot?Teljes kidolgozottság, összehasonlítva az államéval, és azt nyomni a sajtó felé, minden formában.
Leépitésnél, miért nem vesznek gigyelembe olyan szakikat, akik csupán hallás után megmondják, hogy mi a baja a gépnek?Ha már menniük kell,legálább nem képezhetnék ki a jövőt?A múlt nélkül jövő sincs, ez az igazság!!!
A beszerzések pedig mindig is zsebre mentek, és arra is fognak menni.Amíg megéri, addig biztosan.
Azt hiszem most több nem jut az eszembe,bár lehet, hogy meg kell változtatnom a véleményemet, amit az elején írtam.Lehet, hogy mégis vége, de nem vesszük észre.Nem AKARJUK észre venni, hogy már vége.Már csak agonizál, de nincs sok hátra neki.
Nem tudom, de én még reménykedem.Reménykedem, mert büszke voltam, hogy tag lehettem.
--Szolgáni fogok, de már nem itthon, védeni fogok, de már nem a szomszédom.Meg fogok hallni, de már nem a magyar zászló lesz a sírom felett.--
Bocsi, hosszú lett?
Szia Tiger! A kivétel erősíti a szabályt! Nem sokakkal találkoztam, akiket még érdekelt volan. De nem is az a lényeg, hogy az ember kint mit tanult, hanem az, hogy az itthon miként lehetne hasznosítani, ha egyáltalán lehetne.
Más:
Amikor a politikusokat szidjuk, magunkba is kell néznünk. Valóban megnézzük-e, hogy milyen politikusokat választunk be a parlamentbe? Elmegyünk-e szavazni? Nekem tök mindegy, hogy melyik párt van hatalmon, ha olyan politikát folytat, amit elvárok tőle. Az pedig a legnagyobb baromság, hogy a legutóbbi választás során barátságok és még családok is tönkrementek a politikai nézetkülönbség miatt. A politikát nem érzelmi alapon kell komolyan venni! Egymást martuk ahelyett, hogy a vitafórumokon feltettünk volna néhány kényes kérdést a jelöltünknek arra vonatkozóan, hogy miként is kívánja az érdekeinket képviselni a saját pártján belül és mit is gondol egyes témákról. És mivel nem figyelünk rá oda képviselőinkre, ezért nem is nagyon történnek "visszahívások". Elnézzük nekik, hogy az érdekeink képviselete helyet egyéni gyarapodásukat tartsák szem előtt. Csoda, ha nem érezzük azt, hogy bárki is komolyan venné a honvédelem kérdését. Számonkérte már bármelyikünk is a képviselőjétől, hogy miként vélekedik a honvédelemről?
Tegnap hallottam egy érdekes dolgot: A NATO statégiai tervezése során minden évben újrafogalmazzák a középtávú célokat. A tavalyi évben a "vezető hatalmak" javaslatára kikerült közülük az "önvédelmi képességek fenntartása" elnevezésű cél. Egyes országokat ez nem befolyásolt abban, hogy a nemzeti biztonságpolitikájukban továbbra is bent tartsák ezt a célt még akkor is, ha ezáltal a NATO-közös erőfeszítéseik csorbát szenvedtek. Egyszerűen a nemzeti érdekeikre hivatkoztak. (Lehet találgatni, hogy mely országok voltak ezek és melyek nem! Kölői kérdés!)
Olvasta valaki az ajánlott cikket? Lesz a kérdésből szakítópróba a NATO-ban, vagy az EU is szolgalelkű módon behódol?
Kérdés:
Szerintetek akkor most jön majd a nagy, ezeregyszáz éve várt "nemzethalál", vagy csak egy újabb, ideiglenes apátiába sűllyedt az ország?
A történelem állandó, vagy egy kitüntetett irány felé halad?
Mohács, Világos, Trianon, stb, csak hullámvölgyek voltak a végtelen időtengeren, vagy állomásai egy nemzet fokozatos eltünésének?
Végülis, a kollektív mentalitásunkat befolyásolhatták az eddigi megélt, vagy megismert események, ugyanakkor valoban van a nemzetnek egy többségi inaktív rétege, amelyik ugy látszik az időfolyamtól független.
Két emberi alapállás ütközött itt. Gyôztes nincs, mind a nônek, mind a férfinak igaza volt. Nézd meg a történelmünket, mikor felkeltünk, annak is volt eredménye, bár legjobbjaink elestek a harcban (ôk a férfiak, férfinak lenni, azt hiszem valamiféle szuicid hôsiességet - vagy tragikumot is magában foglal), míg a megmaradtak igyekeztek a legrosszabb körülmények közt is életben maradni (a nôi igazság, behódolni, alkalmazkodni, de a hátsó udvarban intrikálni). Az "apokalipszis" után felnôtt generáció megint férfiként viselkedett lásd: a kiegyezés utáni magyar "imperializmust", vagy ötvenhatot. Neadjisten a harmadik köztársaság korrupt mocsarába egyenlôre belefulladt rendszelváltás utáni huszonéves generáció elsô szárnypróbálgatásait a polgárikörözéssel és a posztkommunizmus mozdulatlanságának utálatával, bár ennek az utolsó példának még nincs vége.
De van egy harmadik embertípus is, a nagy tömeg, akik a történelmen kívül élnek, mert eddig kissebbségrôl beszéltünk. Kissebbség voltak a negyvennyolcasok, az ötvenhatosok és mi akik itt gondolkodunk is kissebbség vagyunk. A nagy többség talán örök idôk óta úgy él, hogy nehezen lehet elkülöníteni a tájtól amit belak. Olyanok mint a buszmegálló táblája a járdaszegélyen, mint egy fa az erdôben, mozdulatlanul állnak és a történelmet a fennti kissebbség intézi helyettük.
Válasz egyébként nincs. Egyeseknek a habitusuk szerint el kell pusztulniuk, míg másoknak túlélniük, hogy újabb "halálba indulókat" nemzenek az életnek.
Van aki meghal, de a többiek is. Ez ilyen abszurd.
1/
Egy baj van csak ezzel a gondolkodással:
- a munkavállalót meg is kell fizetni.
????
2/
Amúgy engem pl. mindig is érdekelt, hogy mit tanultál odakinnt. Bár nem vagyok felettesed, az is igaz. Nem is lennék. S erre csak egyik ok az 1/. pont.
Filozófus urak!
Nem viccből vetettem fel a kérdést, mert
1/
Kavkaz-ra válaszolva egyik ismerősömnél válnak el s, az apa ott mondta: én meg is halnék a gyerekeimért, úgy szeretem őket. Erre az anya azt válaszolta, hogy: inkább élnél értük.
Szóval mikor teszek jobbat a két lányomnak:
ha támadás esetén kimenekítem őket az országból és számkivettettként felnevel őket, vagy ha meghalok értük s hősi halott apjuk teteme mellett erőszakolja meg őket az inváziós horda?
Persze ez mikro szint, makro szinten kell az ellenállás.
Mondjuk valszeg én is fegyvert fognék, ha adnának. De logikus válasz nincs megmagyarázni, miért. Dugovics Tituszra sem volt. Akit pl. jó hazafinak tartok, bár talán nem is volt magyar.
Hoyg mitől lesz valaki magyar, arról egy másik fórumon vagy privátban beszélhetnénk hosszan, de érdemes-e?
Mindenesetre Hunterkiller "Nagy-szerbia" baromságára azért reagálnék, mert kis különbség azért van:
A/ Nagy Magyarország VOLT korábban
B/ Olyasmit is elvettek, ami nem volt soha az övék (mint nagyapám Doxá-ját az oroszok 1944-ben), színmagyar lakta területeket is,
C/ aztán ők jobban elnyomták a többi nemzetiséget, mint a magyarok korábban....
De a kérdés jogos, miért nincs mai MHSZ.
Én szívesen eljárnék lőni oda, még VENNÉK is lőfegyvert mondjuk 300,000 Ft értékig, saját zsebből (gondolom állam így esetleg támogatná), s tartanám elzárva (scvájci minta). Álom persze.
Mert így nem sokat ér az egész, mire riasztanak, s mennél be a jó öreg AMD-ért, már idegen zászló leng a laktanya romjai fölött.
Amúgy az AMD vaktöltény ködös emlékeim szerint abban különbözött az élestől, hogy jóval nagyobb mocskot hagyott s szarabb volt tisztítani utána a fegyvert...
Az egész zászlólobogtatás, meg a hazafias szellem igen jól működik az USA-ban, szóval nem ott lehet a gond. Inkább ott, hogy még nem kristályosodott ki teljesen a rendszer, még mindent tanulni kell. A múltat lehet és kell is tisztelni, de ésszel. OK, hogy Kossuth meg Széchenyi nagy dolgokat műveltek, de csináltak baromságokat is. Másrészt itt mindig is megvolt a hűbéresi viszony, még a múlt században is benne volt az emberekben, hogy az uraság a "top level", őt tisztelni kell, és kész. Az USA-ban ez nem alakult ki, így mindenki "szabadon" tudott cselekedni, nagyobb volt az önállóság, nem volt egységes nemzet, de a tartozás valahova ösztöne az mindig benne van az emberben. Erre hatottak a zászlólengetések, meg hogy minden közintézményben, irodában ki van függesztve a zászló. Ez nem feltétlenül rossz, de kell hozzá egy olyan kissé agymosott társadalom, mint a USA. A magyarok most lázadoznak, most akarnak önállóak lenni, most jöttek rá, hogy ellent is mondhatnak a másiknak, és átestek a ló másik oldalára. Majd lehiggadnak, mind politikailag, mint lelkileg. (Egy adalék: Adott két negyedéves egyetemista. Az egyik a fideszre szavazott, a másik az MSZP-re. Erre egy fél évig egymáshol sem szóltak ezért, pedig előtte és utána is nagy barátok voltak. Ez a gáz, hogy a politikát ennyire komolyan veszik nálunk)
"...Én, amikor beléptem a seregbe, komolyan gondoltam, hogy az életemet ennek szellemében fogom élni. Erre most közlik velem (és még sok ezer kollégámmal!), hogy egyszerű munkavállaló vagyok és felejtsem el, hogy egész életemben feltétlenül ezt fogom csinálni, mert ennyi tisztre nincs szükség..."
Apám hivatásos katona volt, 1960-tól katonáskodott 1996-ig.
Gyakran mesél arról milyen volt Kalocsán, ahol harckocsizó volt. 78-ban jött fel az akadémiára, 80-ban követtük mi is. Azóta vagyunk pestiek.
Volt kollégája akkor is, aki elégedetlenkedett azzal, hogy alig látja a családját, hajnalban kezd, éjjel végez, stb.
Erre akkor ott az volt a szlogen, hogy:
" Vegye tudomásul, magának nem munkahelye van, hanem hivatása!"
Ezzel el volt intézve.
Vicces, hogy ma ez pont forditva van, és vele együtt megfordult a megitélése is a katonának.
Döbbenetes, hogy ma egy katona, ha hazaszeretetből komolyan veszi az esküjét, amit persze komolyan is kell vennie, akkor hivatalból nézik őt hülyének!
Ez már tényleg filozófiai magasság! Úgy gondolom, hogy nem tartozom a nagy magyarok közé. Gimis koromban még hordtam kokárdát március 15-én. Mióta hivatásos katonának szegődtem, már nem. Elvégre "minden nap" viselek valamiféle "felségjelzést" és még mindig elkötelezettnek érzem magamat a szülőországom iránt, amit hazámnak nevezek és érzek még akkor is, ha nem érzem magamat minden tekintetben jól itt.
Megadatott, hogy évekig külföldön legyek szolgálati érdekből. A civil kollégáim kérdezték, hogy miért nem maradtam kint, vagy miért nem megyek ki immár civilként. Szép volt, jó volt odakint, de mindig is vágytam haza. Hiányzott ez a környezet, a család, a barátok, a hangulat és hogy bizonyíthassam, hogy nem éremtelenül fektettek belém pénzt, amikor kiküldtek. Hazajöttem és azt kellett látnom, hogy nem sokakat érdekel, hogy mit is csináltam vagy tanultam odakint. Néha ez letör, de nem vagyok hajlandó feladni. Mint ahogy az sem tudott még eltántorítani a hivatásomtól (mert én még mindig annak tekintem), hogy a politikusok megszégyenítik a tartalmát.
Nem tartom magamat rossz katonának, de ugyanakkor szeretném a magam ismeretei alapján felhívni minél többek figyelmét arra, hogy ami jelenleg folyik az országban, az a jövő szempontjából több, mint könnyelmúség! Nincsenek tartalékaink és még a legalapvetőbb honvédelmi kötelezettségeink megoldását is külföldről várjuk.
