"Kénytelen vagyok tovább finomitani a példát. Ha valaki a Harlemről akar értekezni, azon belül is mondjuk a 62. utcáról, annak lakóiról, a sarki fűszeresről, akkor tényleg jobb, ha ott lakik. Ám ha az amerikai életről úgy általában, akkor szinte biztos, hogy érdemesebb egy bizonyos távolságból nézni, mert egyébként túl könnyen eshet abba a hibába, hogy a 62. utcát fogja lefesteni, ugymint amerikai élet. Ami részben igaz ugyan, de ez csak egy nagyon kis szelete amerikának."
Ezzel csak az a gond, hogy a vallás nem Harlem, hanem egész Amerika. Egyik kedves barátom jött Amerikából haza nemrég és volt mit mesélnie. Többek között arról, hogy mennyi minden nem igaz amit olvasott erről az országról. Három hétig volt kint és rendesen beutazták a déli majd északi részeket. No valahogy így lehet tiszta képet kapni, a karosszékben csücsülve kényelmesen nem fog menni.
"Nemnem, nem erről beszéltem. A fórumos ismerettségekben nincs érzelmi érintettség. Ilyen esetben eleven nem próbálkozunk rávetitgetésekkel, vagy kevéssé, főként negativ értelemben."
Óóóó, dehogy nincs. Illetve lehet. Van aki eleve szimpatikusabb, van aki nem, stb. Egy személyes találkozó érdekes változásokat hozhat ilyenkor...én csak tudom:)
"Ez már hitbéli kérdés, mégpedig személyes. Nem hiszem, hogy ezt vitatni értelme lenne."
Nem is azért írtam. Arra jó volt, hogy érzékeltessem, hogy én miből indulok ki. Tapasztalatokat vitatni nem lehet, át kell élni.
"No igen, de én főleg arra szántam példának, hogy ami nem konkrétan és egyértelműen jelenik meg előttünk, abba sokkal könnyebb bármit belelátni, mint egy valóságosan is előttünk álló személybe."
Szerintem abban is nagy csapdák vannak ha személyesen ott van előtted valaki. Egy nagymellű nőnek sem az eszét fogják észrevenni ám ha fizikailag ott van. Ha ronda, akkor meg azért lesz érdektelen vele a társalgás. Most persze férfi szemszögből indultam ki. Minden oldalnak ugyanúgy megvan az árnyoldala. Ha meg valaki eleve hajlamos a képzelgésre, akkor teljesen mindegy, hogy ott van-e fizikailag vagy sem.
"Biztosan jó lehet, azért én szivesebbe folytatok valódi hús-vér szeretővel viszonyt. :)"
Senki sem mondta, hogy az egyiket a másik rovására kell választani:)
Szánalmas vagy - ráadásul nyíltan bevallottad, attól érzed magad macsó férfinak, hogy nem hiszel semmiben! HA-HA-HA!
(Eléggé hadilábon állhat a férfiasságod, ha ez kell hozzá.)
ignore on
színvonalasabban reagáltam, mint te vha.
Vagy visszakérdeztél válasz gyanánt, vagy fölényeskedni próbáltál. Az én szememben a szálkát a magadéban a gerendát sem...
1. Jézus visszatért, csak az FBI fogvatartja, és eltitkolja.
2. A Föld lapos, az űrfelvételek hamisak.
3. Nincs evolúció, az ősemberleletek műanyagból készültek. Amúgy is megtalálták már Ádám és Éve csontvázát, csak eltitkolták.
4. Már rég feltalálták az ima erejével hajtott motort és a szeretetből áramot fejlesztő erőművet, csak a gonosz ateista lobbi eltette láb alól a tudósokat, és az eredményeket elhallgatták.
5. Einstein rájött: elég keresztet vetni(búzamagot nem is kell), és megszünik az éhinség az egész Földön, Etiópiában is. Közvetlenül ezután hunyt el. Ez vajon véletlen?!
6. A felhőkön angyalok tanyáznak, csak annak idején a CIA és a KGB besprézte őket láthatatlanító festékkel, hogy ne lássuk őket.
7. A holtak a keresztény temetőkben nap mint nap föl akarnak támadni, csak a CIA mindig megöli őket újra és újra. Ezért késik az Utolsó Ítélet.
8. A második világháború idején az amerikai hadsereg klónozni akarta Jézust, hogy csupa vizen járó ember szállhasson partra Normandiában, és így megspórolhassák a hajókat. Csak rájöttek, hogy ez a hívők malmára hajtaná a vizet, ezért a projectet lefújták végül.
9. Az atombomba nem a tudósok műve. A hozzá való alapanyagot egy amerikai hegyi kolostorban található Szűz Mária-szobor fingta ki 1942 áprilisában. De ezt is eltitkolták.
10. Ja, persze: a kommunizmust is Jézus döntötte meg, csak kivágták a híradókból.
hmm :) Ez a te hited
Én meg ismerek olyat ami egy nagy közös lelket feltételez.
Olyan is van, amelyik azt feltételezi, hogy az élettelen dolgoknak vagy egy lelke, a növényeknek egy, az állatoknak és az embernek meg egyéni.
Nem állitom, hogy ez igaz, csak azt, hogy van aki igy hiszi.
Most azt hiszed igazad van?
Nincs. Teljesen unfair voltál végig és most próbálod magad jobb színben feltüntetni. Megtudnék neked felelni minden hülyeségre, amivel most is "betámadtál", de nem ér(sz) annyit.
Hagyjuk egymást lógva.
Lehetsz te a győztes felőlem, higyj, amit akarsz rólam... te hős.
Okos enged... viszlát!
Egyes nézetek szerint az állatok is feltámadnak/reinkarnálódnak. Sőt olyan vallások is vannak, ahol a növényeknek, állatoknak, embereknek egy közös lelke van, vagy valami ilyesmi.
Ahol a teremtésmitosz arra épül, hogy egyfajta hierarchia szerint történt meg a teremtés, ott már eleve megvan a fontossági sorrend.
Isten - ember - állatok - növények - egyebek.
Onnan nézvést logikus, hogy az ember a halhatatlan, hiszen a többi csak azért teremtetett, hogy az embert szolgálja.
Lakva ismerszik meg az ember vagy mi. Persze, hogy annak is meg van az előnye, hogy ha az ember egy bizonyos távolságból tanulmányozhat valamit. És annak is ha testközelből élheti át azt, amiről mások csak olvashatnak. Kétélű penge ez.
Kénytelen vagyok tovább finomitani a példát. Ha valaki a Harlemről akar értekezni, azon belül is mondjuk a 62. utcáról, annak lakóiról, a sarki fűszeresről, akkor tényleg jobb, ha ott lakik. Ám ha az amerikai életről úgy általában, akkor szinte biztos, hogy érdemesebb egy bizonyos távolságból nézni, mert egyébként túl könnyen eshet abba a hibába, hogy a 62. utcát fogja lefesteni, ugymint amerikai élet. Ami részben igaz ugyan, de ez csak egy nagyon kis szelete amerikának.
Én ezért szeretem a fórumos találkozókat is, mert láthatom, hogy milyen ember áll a hozzászólások mögött, hogy szóban hogyan képes megnyilvánulni, stb. Eddig nem sokat vetíthettem, mert csalódás az sosem volt.
Nemnem, nem erről beszéltem. A fórumos ismerettségekben nincs érzelmi érintettség. Ilyen esetben eleven nem próbálkozunk rávetitgetésekkel, vagy kevéssé, főként negativ értelemben.
Ezt vagy elfogadja az ember vagy nem, mert választása mindig van. Engem negatív tapasztalat nem ért, meglepődés sokszor, mert rengeteg olyan dolog történt amire sosem számítottam volna. Pl a válaszadás gyorsaságára, amit más azonos hiten lévő emberke is meglepődve igazolt vissza. Naszóval én így tapasztaltam meg a dolgokat.
Ez már hitbéli kérdés, mégpedig személyes. Nem hiszem, hogy ezt vitatni értelme lenne.
Ez így van, de ezeket az ismerkedéseket egyfajta kétségbeesés (is) szüli. És persze, hogy sok dolgot beleképzel mindkét alany. De ezek a dolgok sokszor a konkrét fizikai világban is megtörténnek, a szerelem elvakít és mindkét fél mást vél látni a másikban.
No igen, de én főleg arra szántam példának, hogy ami nem konkrétan és egyértelműen jelenik meg előttünk, abba sokkal könnyebb bármit belelátni, mint egy valóságosan is előttünk álló személybe.
A szeretet egy fontos mozgatórugója az embereknek. Szerető Isten vagy Isteni szerető, ez nagyon jó, mert biza vannak vallások, ahol az Isten/Istennő egyben a szerető is.
Biztosan jó lehet, azért én szivesebbe folytatok valódi hús-vér szeretővel viszonyt. :)
1.Nem tagadom, mivel ez nem elmélet.
2.Nem hülyéztelek le, a személyeskedő, paraszt stílus, a te asztalod, én csak a színvonalnak megfelelően reagálok.
3. Rettentő büszkének érzed magad, hogy te aztán tudod a frankót. Mindenki, aki kicsit más, mint te lehülyézed, lenézed, miközben elégedetten elnyújtózol a sekélyes, primitív elégedettségedben, hisz más örömöd úgy sincs...
Nem vagy kivétel, tele az ország ilyen okosokkal.
:)
Látod kisember? Minden, amit mondasz rád épp úgy áll.
Te azt mondod káosz, én azt, hogy rend.
Mitől lenne neked igazad?
Nem dajka mese, amiről beszélek, még csak nem is hollywoodi sokkhatás, se paranoia...maradj meg illúzióidnál, kapaszkodj görcsösen korlátaidba, addig legalább biztonságban érzed magad a tudománnyal megerősített kártyaváradban...egy ideig.
:)
Azt nevezem igazi hitnek, amelyik az ember legőszintébb természetéből adódik, amiben valóban képes hinni.
Már elolvastam ugyan ezen mondatod folyományait, többnyire páncélossal értek egyet. Ha valaki valamiben hisz az tényleg őszinte lehet. Ha nem, akkor nem hisz, hanem átveri azt akinek mondja.
Viszont az is igaz, hogy feltehetőleg éppen az a hit amit valaki magáénak vall, az a "legkényelmesebb" is egyben.
Hát bizony, nincsenek kizárva kínos meglepetések. Ha például malachy, lambizi, ATTee vagy pauler istenének karmai közé kerülnék, eléggé pórul járnék, nem vitás. :]
Feltehetőleg igaz is lenne akkor az állitás, miszerint a mennybe menő emberek elférnének egy sátorponyva alatt. :)
Saját magamért a legteljesebb mértékben vállalom a felelősséget, és így nyugodtan le merem írni, hogy igen, én egészen őszintén hiszek abban, hogy nem ámítom magam.
Elgondolkodtam, hogy eme állitás okán valami kis önismereti gyakorlatot javasoljak, vagy inkább gratuláljak. Utobbinál maradtam.
Gratulálok. :)
Beleolvasgattam amennyire tudtam és pár meglátást én is beirnék, aki akar válaszolhat rá, megköszönném.
Én onnan indultam el, hogy vegyünk egy kutyát. Tökmind1, akármilyen állat megteszi. Tegyük fel ez a kutya megdöglik. Jobb esetbe fogjuk, elássuk és hozunk helyette egy másikat. Természetesnek vesszük hogy annak annyi, kész, vége, nincs tovább. Akkor most kérdem én, mibe különbözik egy ember egy kutyától ?? Oké..persze..sokmindenbe, de azért annyira sokmindenbe nem. Neki is van élete..ugyanazok a sejtek építik fel. Csak éppen a kutya nem tud gondolkodni. Nahh de vmikor mi sem tudtunk gondolkodni, nem igy tobtak minket ide. Egyszerűen mi ebbe az irányba indultunk el a fejlődést tekintve. Tehát ugyanugy a természet része vagyunk, amig vagyunk. Az meg már csak puszta egoizmus, félelem hogy mi aztán örökéletüek vagyunk. Semmi, az ég világon semmi nem utal erre...szerintem...törődik velünk valaki ??? legfeljebb a másik embertársunk..de a természet ?? magas ivből szarik ránk...létezik az nélkülünk is...a világegyetem tágul...ha időben visszafele lejátszod ezt a folyamatot, nyilvánvaló hogy volt egy amikor minden egy pontban volt...előbb utóbb össze fog omlani, és mionden, minden megsemmisül, és kezdődik az egész folyamat előről. Tényleg, szerintem is szörnyű az elmúlás...de tudsz rajta változtatni ? és nem vigasztal az a tudat, h. Veled együtt minden megsemmisül ???
Az elején irta vki, hogy nézzük meg azokat a birodalmakat akik nem hittek Istenben...hogy eltüntek ...
Miért ?? Isten tüntette el őket ???
Vagy mondta vki azt is, h. hiszek Istenben, mert akkor majd jobb lesz...hát ez az..és mi van azzal aki nem hisz benne és mégis jobb annak mint aki hisz benne ??? Hol itt az Isteni gondviselés ???
"Naaa. Ez csak akkor lenne egyenértékű, ha valaki úgy akarna nyilatkozni a hitről, hogy a neten olvasgat adatokat és beszél egy-két hivő emberrel. Nem kell amerikainak lenni ahhoz, hogy az Amerikában való életről irhassak. Feltéve, hogy kellő adat áll rendelkezésemre, akár lényegesen valósabb képet láttathatok mint egy ott élő, aki csak egy szűk keresztmetszetet ismer függően a földrajzi és társadalmi elhelyezkedésétől."
Lakva ismerszik meg az ember vagy mi. Persze, hogy annak is meg van az előnye, hogy ha az ember egy bizonyos távolságból tanulmányozhat valamit. És annak is ha testközelből élheti át azt, amiről mások csak olvashatnak. Kétélű penge ez.
"Nekem erről eszembe jutott valami. Egyes nézetek szerint azét veszélyesek a netkapcsolatok, mert a másik félből, csak egészen minimálisat láthatunk meg. Ha ez a keveske tetszik nekünk, akkor az illető tökéletes projekciós felületté válik és olyannak képzeljük, amilyennek csak akarjuk. Ha ezt sikeresen véghezvittük, azonnal gyönyörködhetünk is a "tökéletes társban" és az isten se ment meg tőle, hogy hatalmas szerelembe essünk."
Ez valóban így van, nagyon jól látod. Én ezért szeretem a fórumos találkozókat is, mert láthatom, hogy milyen ember áll a hozzászólások mögött, hogy szóban hogyan képes megnyilvánulni, stb. Eddig nem sokat vetíthettem, mert csalódás az sosem volt. Vagy csupa eleve őszinte emberrel találkoztam és nagyon jól átjött a neten a személyiségük. Ha ezt az Istenire vetítjük át...nos megint csak saját és kis ismeretségeim tapasztalatairól tudok írni. Én nem kerestem Istent konkrétan, olvasgattam sokféle szentírást, legendákat, mitoszokat. Volt egy pillanata az életemben, amikor szó szerint belépett az életembe az Isteni megnyilvánulás. És ekkor elkezdődött egy ismerkedési folyamat, ami egyrészt kimerült magában a kontaktusban, másrészt pedig könyvekből való tájékozódásban. A legtöbbször az történt, hogy a könyv igazolta vissza utólag azt amit már tapasztalat útján megkaptam. Elvárásaim nem voltak, olyan volt az egész mint egy blind date, ahol minden megtörténhet. Az ismerkedési folyamat a mai napig nem zárult le, de ahogy req999-nek leírtam, nem arról szól a dolog, hogy olyan lesz amire várt az ember, hanem olyan amilyen. Ezt vagy elfogadja az ember vagy nem, mert választása mindig van. Engem negatív tapasztalat nem ért, meglepődés sokszor, mert rengeteg olyan dolog történt amire sosem számítottam volna. Pl a válaszadás gyorsaságára, amit más azonos hiten lévő emberke is meglepődve igazolt vissza. Naszóval én így tapasztaltam meg a dolgokat.
"A másik oldalon természetesen ugyanez történik, igyhát abban a csodában lehet részünk, hogy létezik egy tökéletes társ, aki még ráadásul elhalmoz a szeretetével és elfogad "olyannak, amilyenek vagyunk"."
Ez így van, de ezeket az ismerkedéseket egyfajta kétségbeesés (is) szüli. És persze, hogy sok dolgot beleképzel mindkét alany. De ezek a dolgok sokszor a konkrét fizikai világban is megtörténnek, a szerelem elvakít és mindkét fél mást vél látni a másikban. A szerelem elmúlik és csodálkozik a két emberke, hogy "mi a csudát szerethettem ebben???"
"Egy biztos. Isten nemigazán fog tiltakozni, bármilyen tulajdonságokat, érzéseket, megnyilvánulásokat aggatunk is rá."
Tiltakozni nem fog, ha az valóban egy vélt, fantázia kapcsolat. Ha nem az, akkor sem tiltakozni fog, hanem érzi az ember, hogy milyen és így nem is tud beleképzelni mást.
"Meg még az is eszembe jutott, hogy az ember olyan szerzet, akinek fontos megélni, hogy szeretik és szerethet. Aztán hogy egy szerető isten, vagy egy isteni szerető........ "
A szeretet egy fontos mozgatórugója az embereknek. Szerető Isten vagy Isteni szerető, ez nagyon jó, mert biza vannak vallások, ahol az Isten/Istennő egyben a szerető is.
"Volt ott egy lány. Találkoztak valahol, és most egy hídon sétáltak. A híd egy tavacska felett ívelt át, egy város közepén. A víz felszinét szél fodrozta és fehér tajtékot varázsolt a hullámokra, melyek úgy festettek, mintha megannyi apró kéz nyúlna Árnyék felé.
- ...Engedd el magad - mondta a nő. Leopárdmintás szoknyája libegett és csapkodott a szélben, és harisnyája és szoknyája között kivillanó bőre krémszínű volt és puha, és Árnyék itt, az álmában, a hídon, Isten és a világ előtt letérdelt előtte, ágyékába temette az arcát és mohón szívta be nőiessége részegítő, buja illatát."
Így van: erre mondom én, hogy erre nekem nincs szükségem, arra meg pláne nincs, hogy a haláltól való bugyuta félelem révén papok adják a vezérfonalat, mondják meg a 'tuti frankót', ahogy ma szokás fogalmazni.
...a magam részéről nem fikáztam, nem szokásom...
Volt egy állításod, idézlek (101): A vallások sok mindenre választ adnak, amire a tudomány nem: teremtés, halál utáni lét, a lét értelme, stb.
Rákérdeztem erre a háromra elég alaposan, hogy mik is ezek a válaszok, s kértelek, hogy részletezd, te hogy gondolod, még segítettem is jó pár részletre rákérdezve. Semmi érdemleges választ nem adtál, csak kented a mondandódat, amit én meg is fogalmaztam. Hol itt a fikázás részemről?
Van viszont egy véleményem rólad az előzőek alapján, s ez sem fikázás, csak vélemény, ami nem "elkönyvelésen alapul", hanem azokon, amiket írogattál most nekem, s ha úgy tetszik, ez kritika is részemről: felületes vagy, de nagyon. Az elmúlt napok alapján pont azt látom, ami nagyon sok kallódó emberizinkre jellemző: keveset tudsz a világról, s ezért téged is a misztikum fog meg: van valami "Rend", "biztosan van egy Isten" - borítékolom itt nyíltan, hogy meg nem tudnád mondani miért is pont csak egy, ha egyszer nem tudhatod azt sem, hogy van -, stb., stb., s ugyanakkor azt is kijelented, hogy nem vagy vallásos, talán az már számodra is snassz... ez azonban nem zavar, a hitedet azért hangoztatod, s te valóban csak fikázod a partnereidet, s minősítgeted fölényesen, s ha kritikát kapsz, azt magadból kiindulva fikázásnak nevezed...
Mint írtad, nem vagyok senkid, ezen a pár vitás hozzászóláson túl, mégis azt javaslom, hogy ne csak kapkodj, s ne csak egy oldalon keresgélj, mert hibázhatsz, de nagyot. Nem kell megfogadni, amit írtam, de gondolkozz el rajta, hogy egy idegen mit szűrt le írásaid alapján rólad.