Csodás albumot hagyott hátra. Emlékszem az ősszel nem sokkal utánam ő is ment az arborétumba, mert már színesedtek a levelek. Nem mentem ki, mert nem ismerek senkit és egyedül nem is volt kedvem.
Kivittem a szép kis liliomot egy barátom temetésére, aki nagyon szerette a virágokat fotózni. Mivel ezt a virágomat már nem tudta lefényképezni, így beleköttettem a neki készített koszorúba.
Akkor, most is köszönök. Szóval. Szia! Sajnos nem írhatom, hogy sziasztok... Dehát, ez rólam szól... vagyis arról, hogy nincsenek nagyon barátaim. ...annál többre becsülöm a Te barátságodat.
Kicsit....
Majd megnézem.