Sziasztok. Rég jártam erre, de úgy tűnik, az utóbbi időben nem volt erre komoly forgalom. Remélem azért van még aki olyan jó válaszokat ad, mint néhány éve kaptam.
Szóval az a kérdés, hogy a mindig-kivéve szópár hétköznapi beszédben helyes-e, vagy logikailag kizárja egymást a két szó. Példa: Mindig süt a nap, kivéve ha esik az eső. Van ai szerint ez egy helytelen mondat, mert csak úgy lene helyes, hogy általában süt a nap, kivéve, ha esik az eső. Szerintem pedig az első verzióban is tökéletesen érthető, a második verzióban már kezd egy kicsit precízkedő lenni (ami nyilván nagyon fontos egy szakszövegben, de hétköznapi szituról van szó).
Biztos bénának tűnök a szemetekben. Mit lehet arra a kérdésre válaszolni, hogy miért pont favicc a favicc? Mit jelez itt a fa? Nem lehet rajta nevetni, tudjuk merev arccal hallgatni?
Személyre értve ezek szinonimák, tehát mindkettőt állíthatod magadról. A kettő közt csak halvány jelentésbeli különbség van: a rosszhiszemű az alaptalanságot hagsúlyozza ki, a rosszindulatú pedig az ártó, ellenséges szándékot. A kettő közti választás annak függvénye, hogy éppen mit akarunk közölni.
Ugyanakkor bizonyos kontextusokban (szaknyelvekben) csak az egyik használható: egy daganat pl. csak rosszindulatú lehet, rosszhiszemű nem. Illetve, míg a rosszhiszemű jogcímnélküli lakáshasználó egy jogi kategória, addig a rosszindulatú jogcímnélküli lakáshasználó csak az illető személyiségére utal, arra, hogy jogilag jó- avagy rosszhiszeműnek minősül-e, arra nem.
A rosszhiszemű alaposan ki lett elemezve, de én még mindig nem érzem elég találónak. Leírok 1 példát. A fiam nem írja meg a leckét. Én azt állítom hogy direkt nem írta meg, mert meg akar bukni.Vagyis aljas szándékot tulajdonítok neki, ahelyett hogy a nem törődömnek, vagy feledékenynek mondanám. Rosszindulatú vagyok,? rosszhiszemű? Vagy van találóbb kifejezés?
Mai példa az Index főrumról: "a és még a jó hiszeműségről. Nézz csak utána! Leírtam, hogy pl XXXXXXXXsal történt eddigi találkozásaim nem adtak indokot arra, hogy rossz véleményem legyen róla."
Simán lehet, hogy igazatok van. Az 1. jelentésű szó természetes módon előállitható (abban a hiszemben van, hogy rossz lesz ~ rossz hiszemben van ~ rossz a hiszeme ~ rosszhiszemű).
Csak nem emlékszem, hogy hallottam volna, de hát nem ismerhetek minden szót. A másodikat viszont tanultam (nem jogon :) ), és már akkor is feltűnt, hogy milyen hülyeség, hogy semmi köze a szavak eredeti jelentéséhez a képzett szónak...
Meglep, amit írsz, mert az én nyelvváltozatomban csak a 2. jelentés szaknyelvi. Az ÉKsz.2 is ezt tükrözi: rosszhiszemű mn 1. Más(ok)ról alaptalanul rosszat föltevő. ~ vkivel szemben.2.Jog Aki a valóságos (jogsértő) helyzetet ismeri, de csalárd szándékkal úgy tesz, mintha nem tudna róla. ~ birtokos.
A rosszhiszemű tudtommal műszó, és kb. "rossz szándékú"-t jelent. Aki vét a szabályok ellen, az aszerint jó- ill. rosszhiszemű, hogy gyanútlanul, vagy tudatosan követte-e el. Pl. ha valaki a buszon nem lyukaszt, mert gondolja, hogy majd elég akkor, ha az ellenőr jön, az rosszhiszemű. Ha az illető turista, és azért nem lyukaszt, mert nem tudja, hogy kell, de nem volt szándékában a viteldíj megspórolása, akkor jóhiszemű.
Szvsz. eléggé félresikerült ez a szó, mert amúgy XYZ hiszemben cselekedni azt jelenti, hogy XYZ-t gondolni, és erre reagálva cselekedni, tehát szó szerint értelmezve a "rossz hiszem" azt jelenti, amit te mondtál (vagyis hogy rosszat hiszünk, és nem hogy rossz a szándékunk). Tehát nem lennék meglepve,ha a köznyelv elkezdte volna abban az értelemben használni, amit jeleztél - de én még nem hallottam így.
Szerintetek, ha valaki azt feltételezi a másikról, hogy szándékosan rosszat fog cselekedni, vagy amit csinál az biztos nem fog sikerülni, inkább kárt okoz, azt rosszhiszeműnek nevezzük? Valahogy kevésnek érzem, nem takarja azt amit írni akarok.
A CBA valószínű, hogy a feltételezted módon alakult ki. Ezt támasztja alá az én személyes tapasztalatom is. Felénk volt a '90-es évek elején egy BCD nevű elelmiszerkereskedelemmel foglalkozó kis maszak cég, s a tulajt épp személyesen is ismertem. Mikor rákérdeztem, mit is jelent a cége neve, azt mondta: az ABC már foglalt volt, így vette a következő betűhármast. Tehát ez a név is az ABC alapján jött létre.
Ami érdekes, hogy "ifjúságom idején" az abc köznevesült főnévként funkcionált, mint a pesti nyelvben a közért; nem tudom, ma még sokan használják-e így, de én még ma is sokszor az ábécébe ugrom le vásárolni.
Majdnem. Az ABC fantázianevet a szupermarket magyarítására találták ki. Aztán, hogy a gombhoz legyen kabát is, pályázaton csináltak hozzá feloldást is. A két nyertes asszem ez volt: általános bevásárló centrum, alapvető bolti cikkek. A CBA-ról konkrét tudásom nincs, de az szerintem az ABC-ből keletkezett, nem túl leleményes szójátékkal.
Szerintetetk jól mondtam a fiamnak, hogy az ÁBC az általános beszerzési centrum betűszava? És ha így van magyar eredetű? Viszont a CBA-t hirdetik magyar áruházláncként, annak visszafele viszont nincs értelme. Legalábbis számomra.
Most már biztos vagyok benne (forrás Pallas lexikon):
Doyen
(francia, ejtsd: doájen, lat. decanus) a. m. a legidősb. A diplomáciai nyelvben igy nevezik valamely udvarnál akkreditált nagykövetek legidősebbjét, ki bizonyos alkalmakkor a testület nevében a szót viszi. Feleségét Doyenne-nek hivják. D. azt is jelenti dékán. D. d'age, korelnök.
Köszi az eredetet, és a magyarázotot.
SZVSZ a szerény nem ellentéte a büszkének, mint ahogy szerintem a büszke nem azonos a kevély (nagyképű) szóval sem. Bár hasonló fogalmak, de az egyik pozitív, a másik negatív, nem? (mint a precíz - szőrszálhasogató)
A válasz egy kicsit meglepő. Az eredeti jelentését ma így képeznénk: bűzöcske.
A BŰZ főnévből jött létre -ke kicsinyítőképzővel (mint HETYKE, NYALKA). Régi jelentésben 'büdös' is. Egy XVIII. század elejéről való mondat: "Sokkal büdösebb Isten előtt a hetyke ifjú ... ezért mondatik büszkének a kevély"
büszke=méltóságteljes (méltóságban bővelkedő), olyan ember, aki megbecsüli, értékesnek tartja saját személyét s azt, amit elért (A bő vagy a becs szavunk lapulhat benne.)
Szervusztok, már rég jártam erre, most megint nyaggatnék hozzáértőket egy kérdéssel:
Mit jelent az, hogy 'büszke'? Az, hogy büszkének lenni valamire, az OK. De önmagában a büszke? Hogyan kell büszkének lenni? Hogy lehet egyszerűen megmagyarázni? Mi a szinonímája, mi az ellentéte? Mi az eredete a szónak?
Segitséget kérek : ismeri véletlenül valaki ezt a szót : PENCSI ? Valószinüleg az Alföldön használatos tájszó, talán egy zöldséget vagy füszert jelent. Nincs olyan forrásom, ahol megtalálnám. Elöre is köszönet !
Még egyszer, mert még nem egészen világos : miért mondjuk, hogy az ügyész súlyosbitásért fellebbez (középfok), a védö viszont enyhitésért (alapfok) és nem enyhébbitésért ?
súlyosít 'súlyossá tesz' = 'tesz valamit, ami által egy korábban nem súlyos dolgo súlyossá lesz' – előfeltevés: a dolog nem volt súlyos; a súlyosítás után viszont az
súlyosbít 'súlyosabbá tesz = 'tesz valamit, ami által a dolog a súlyossági skálán a korábbihoz képest nagyobb mértékben lesz súlyos'
előfeltevés: nincs; a dolog tetszőlegesen súlyos lehetett a súlyosbítás előtt
súlyosít 'súlyossá tesz' = 'tesz valamit, ami által egy korábban nem súlyos dolgo súlyossá lesz'
súlyosbít 'súlyosabbá tesz = 'tesz valamit, ami által a dolog a súlyossági skálán a korábbihoz képest nagyobb mértékben lesz súlyos'