Ez érdekes. Akkor neked nem is a több szabadidő kellett a saját dolgaidra, hanem a több odafigyelés a férjed részéről rád. Apa elhanyagolt téged. :((
Ha újra lelki társad tud lenni, szerintem a lázadásod alább fog hagyni. Ahogy a nőket ismerem. :))
Így látszik kivülről.
Megfőzött az urad, úgy látom. :))
Ha mindketten elégedettek vagytok ezzel a megváltozott odafigyeléssel, akkor semmi baj.
Biztos, hogy ennyivel beéred?
Majd írj arról, hogyan lett mégis több szabadidőd, és mikben nyilvánult meg a több odafigyelés!
A sulin ne gondolkozz!
Vágj bele!
Ha nem teszed örökké bánni fogod.
Az eredeti nickjenek emgszuntek a jogai (meg a neve) igy valasz nem varhato egy ideig.
>miután már nem tudom megtalálni a régi hozzászólásaidat
miert ne tudnad. Attol meg itt vannak a hozzaszolasok, egyszeruen rakattintasz kicsit lejjebb a toroltnick melelt az adatok-ra, majd hozzaszolasok, bingo.
Es ha valahol latsz ilyen torolt nickre atirtat, folemesz az adatoknak, es a status sorban megjeleno link vegen levo szam mutatja hogy kie volt, pl. a su=338256 az Resre Hajlo.
jah :) Résre Hajló Törölt Nick, megtennéd nekem azt a szívességet még, hogy reagálsz erre rendesen is (miután már nem tudom megtalálni a régi hozzászólásaidat...)? :) köszke :)
" "hogyan tudnád megcáfolni, állításomat, hogy a felelősség nemcsak a nőé, hanem egyformán mindkét félé?"
- Marha egyszerűen... :-DD"
akkor mondd is ezt el :) mi ez a marha egyszerű módszer? :)
"Az adott kérdés meg nem érdekel annyira, hogy a valóságtartalma utám kutassak."
ez nekem nem éppen így tűnt... mármint, hogy nem fontos neked ez a kérdés.
de ha tényleg nem érdekel annyira se a kérdés, hogy kiderítsd, mennyire igaz, amiket összehordasz ebben a témában, akkor nem értem, mire jó itt "szórakoznod" a fórumon. akkor ne is bizonygass Te itt semmit :)
természetesen ettől még írhatsz tovább (főleg nekem válaszokat :)), ez csak az én véleményem..
"Nehéz fizikai munkával - bányászkodással elő lehet keresni a régi hozzászólásaimból. Amíg még itt vannak."
hát... ez már nem fog menni :/
miért töröltetted magad? (ha Te kezdeményezted ezt.)
"Csak hogy tudd, hol keresd: "Férfi válogat, nő választ."
ez sokszor nem igaz. :)
"Mert emberek a résztvevők."
fejlődni mindig lehet.
oh, tudom, most le leszek jól idealistázva. sebaj. tudom, így eccerűbb erre reagálni.
"Szerintem meglehetősen álomvilág, amiről beszélsz. Feltételezem, úgy képzeled el az egészet, hogy a király és a királynő egymás mellett ül, és darabra ugyanannyi döntéseket hoznak."
:DD hát ez jó volt... amit írtál... :)
egyáltalán nem így képzelem el ;)
ennél sokkal dinamikusabban (hogy egy divatszót használjak), stb.. nehéz ezt pár sorban kifejteni.
"Csak mint azt te is tudod, az élet a sok kis apró nüansznyi dolgokon múlik...és nincsen olyan éles kép hogy "na te most dominálni próbálsz felettem"."
hát, ennél jóval bonyolultabb a dolog, azon kívül, hogy igazad van abban, amit írtál.
"A párkapcsolatért neki, mert ő adott szabad jelzést a kapcsolat megindulásának."
ez rögeszméd? bocs.
hogy komolyabban is reagáljak: a férfinak is választania kellett. éppen azt a nőt. vagy ez talán véletlen?! nektek mindegy, ki az a nő, csak kelljetek neki?! (persze erősen eltúlozva.)
jut eszembe, a bankos hasonlatnál is gyanítottam valami hasonlót, de akkor nem szóltam.
"Te homoszexuális vagy? Semmi gond, nem azért kérdezem."
nem vagyok az. :) de nem vagyok leragadva ott, hogy "férfi és nő".
"Ha hetero vagy, akkor gondolom nem fogsz úgy ránézni egy nőre, mint egy férfira."
hát, nem igazán van kedvem lefeküdni egy nővel (talán eccer. egyelőre nem.) :)
meg persze a tipikus nők sok mindenben tényleg másmilyenek, mint a tipikus férfiak. de én nem rajongok a tipikus emberekért. szal nekem édesmindegy, az az ember nő vagy férfi. így értettem.
"A szexuális hovatartozástól függetlenül is gondolkozz el az ilyen Kozmós baromságokon. Majd ha a férfiak szülni fognak, ha a nők termékenyítik meg a férfiakat, ha ugyanannyi nő fog fizikai munkát végezni, mint a férfiak, ha ugyanannyi nő fog meghalni a háborúkban, mint férfi akkor...akkor is baromság lesz egybemosni a két nemet."
kozmós baromságok? életemben eccer volt a kezemben cosmopolitan (?) vagymi. úgy 5-6 éve egy réges-régi barátnőnél. :) akkor még semmi bajom nem volt vele, bevallom őszintén. de ez már múlt idő természetesen.
szal, a lényeg, h ezt én nem a cosmopolitanból szedtem.
természetes, hogy ezek a fizikai különbségek egyelőre léteznek, nagyon is.
abban is igazad van, hogy ha az általad felsoroltak teljesülnek, akkor is fognak különbözni.
no de fentebb már elmagyaráztam, mire gondoltam.
"Nem, de az ehhez tartozó szervekhez nem véletlenül jutottam hozzá."
dehogynem :) vagy mire gondolsz azzal, h nem véletlenül? :) isteni gondviselés vagymi? :) nem hinném, h erre céloztál volna.
"...azért ne vedd túl komolyan a réseket..."
miért ne? :)) egészen költői voltál :P
"Ez hol zavarja az illetőt? A tudatlanságnak - ahogy a nevében is benne van - épp az az előnye, hogy nem vagy tisztában a helyzeteddel."
ez nyilván igaz. :) de ha valaki egyszer már megízlelte a tudás ízét (ami talán szintén csalóka?!), az valszeg már nem fogja beérni a tudatlansággal. illetve ha mégis tudatlan akar lenni újból, már nem fog az menni...
ha vki tudatlan még mindig, annak mindegy. én nem vagyok az, a szó itteni értelmében, így rám a korábbiak vonatkoznak, vagyis nem mindegy...
Nehéz fizikai munkával - bányászkodással elő lehet keresni a régi hozzászólásaimból. Amíg még itt vannak.
Csak hogy tudd, hol keresd: "Férfi válogat, nő választ."
"a naivitás az lenne, ha azt hinném, hogy a kapcsolatok többsége tényleg ilyen szuper..."
Na látod, egyenrangú kapcsolat nincs. Maximum kiegyezéses.
"de miért nem lehetséges egyenrangú kapcsolat egyáltalán?"
Mert emberek a résztvevők.
"nincs meghatározó dominancia az egyik fél részéről, és alávetettség a másik fél részéről."
Szerintem meglehetősen álomvilág, amiről beszélsz. Feltételezem, úgy képzeled el az egészet, hogy a király és a királynő egymás mellett ül, és darabra ugyanannyi döntéseket hoznak.
Csak mint azt te is tudod, az élet a sok kis apró nüansznyi dolgokon múlik...és nincsen olyan éles kép hogy "na te most dominálni próbálsz felettem".
"miért kéne csak a nőnek lennie a felelősnek..."
A párkapcsolatért neki, mert ő adott szabad jelzést a kapcsolat megindulásának.
"jajj, egyébként ha már itt tartunk.. muszáj ennyire különválasztani a két nemet?!"
Te homoszexuális vagy? Semmi gond, nem azért kérdezem.
Ha esetleg nem lennél az, akkor gondolkozz el egy pillanatig azon, amit mondtál...
Ha hetero vagy, akkor gondolom nem fogsz úgy ránézni egy nőre, mint egy férfira.
A szexuális hovatartozástól függetlenül is gondolkozz el az ilyen Kozmós baromságokon. Majd ha a férfiak szülni fognak, ha a nők termékenyítik meg a férfiakat, ha ugyanannyi nő fog fizikai munkát végezni, mint a férfiak, ha ugyanannyi nő fog meghalni a háborúkban, mint férfi akkor...akkor is baromság lesz egybemosni a két nemet.
"vagy te választottad meg a saját nemedet?"
Nem, de az ehhez tartozó szervekhez nem véletlenül jutottam hozzá.
"miért pont "rés"? de tényleg. nem értem."
Rések...lyukak...gödrök. Az ember egy résen keresztül jön erre a világra. Egész életében a rések után szalad.
Élete végén pedig a Föld megnyílt résébe tér vissza.
Ja meg a HUSZ Zokosok is résekre hajolnak.
...azért ne vedd túl komolyan a réseket...
"de sajnos hamis békét"
Ez hol zavarja az illetőt? A tudatlanságnak - ahogy a nevében is benne van - épp az az előnye, hogy nem vagy tisztában a helyzeteddel.
ez sem ok :))
mert miért kell általánosítani ennyire látatlanban?! ez az, amit nem értek.
persze sok esetben igaz lett volna, amit írtál.
de ez akkor sem jogosít fel alapból előítéletekre.
imho :)
" "mi alapon vontál párhuzamot a hitelfelvétel meg a párválasztás között? :))"
- Aj-jajj. Ez ennyire azért nem bonyolult."
értem én, nem is ezzel van a baj...
" "hogyan tudnád megcáfolni, állításomat, hogy a felelősség nemcsak a nőé, hanem egyformán mindkét félé?"
- Marha egyszerűen... :-DD"
akkor mondd is ezt el :) mi ez a marha egyszerű módszer? :)
"Az, naivitás. Mutass már nekem légy oly szíves egy olyan kapcsolatot, ahol valóban egyenrangú a két fél... Adok egy kis időt a gondolkozásra...
Közben segítek: olyan nincs hogy egyenrangú kapcsolat, maximum olyan, ahol egyszer az egyik fél dominánsabb jobban, másszor pedig a másik."
a naivitás az lenne, ha azt hinném, hogy a kapcsolatok többsége tényleg ilyen szuper...
de miért nem lehetséges egyenrangú kapcsolat egyáltalán?
én a kifejezést egyébként nem úgy értelmezem, hogy minden pillanatban egyenrangúak a felek, nyugi. :) úgy általánosságban egyenrangúak. tehát nincs meghatározó dominancia az egyik fél részéről, és alávetettség a másik fél részéről.
"Hogy egy-egy dominancia meddig tart, az lehet az egy másodperc hossztól kezdve az évtizedekig tartóig. Na erre varrjá' gombot, hékás!"
előbb varrtam rá gombot.
"Az elméletet ti nők nagyon kenitek és vágjátok, de enni már kevésbé, mert azt már nem lehet...
Az elméletekben kurva okosak vagytok, de a megvalósításhoz már szükségetek van valakire...mer' az mán nem mögy."
hehe, tetszett, ahogy fogalmaztál :))
hmm. hát nyilván a kapcsolat két félről szól. igen, szükség van a megvalósításhoz egy társra. (mondjuk a sok hülye barom ember között kevésből lehet válogatni... tényleg.)
ja, most látom, mire írtam eredetileg, hogy "egyenrangú felek" ... a felelősségre gondoltam, de sikerült teljesen más irányba elvinned ezt :))
azért nem törlöm ki a fentit sem.
szóval, nem tudom, miért kéne csak a nőnek lennie a felelősnek...
jajj, egyébként ha már itt tartunk.. muszáj ennyire különválasztani a két nemet?! az ember úgy általában barom. ha pedig barom, akkor már nem édestökmindegy, hogy ffi vagy nő?! és ha már itt tartunk, sajnos a ffiak sem kevésbé barmok a nőknél. meg a nők sem kevésbé a ffiaknál.
"Az emberek nem szoktak véletlenül nemi szervvel rendelkezni."
de :) véletlenül ;)
vagy te választottad meg a saját nemedet?
én az enyémet biztosan nem... undorodom is a "tipikus nőktől".
"Tönkretenném az életemet? Bruwhahhahaharrarhaaarraaa....
Miért tenném tönkre? Egyszerűen kiiktatok egy olyan tényezőt, amiben az elért eredmények nem állnak egyenes arányban a befektetett energiával. Ezt szimpla matematika. Még nem is lehet mondani, hogy az érzelmeim miatt iktatom ki. Hanem matematikailag."
igazad van, itt én alkalmaztam egy sablont... (máskor meg Te :P)
tényleg lehet másképpen is, sorry az eredeti feltételezésemért.
"Tudod hány olyan szép dolog van az életben, amit a párkapcsolat meg sem tud közelíteni...? Ezentúl..."
háát. attól függ :) a párkapcsolat (de hülye szó egyébként) minőségétől is pl.
"Tévedsz. Én nem közelítek senkihez, ez az én résem (Éérteed?? résem, haha!). Ha egy női nemiszervvel rendelkező tenné, kb. tizedmásodperc alatt rájön hogy semmit sem veszít ha visszafordul, mert a következő sarkon talál egy jobbat. Ez így van rendjén, én meg jót mosolygok, és a saját dolgaimmal foglalkozok."
miért pont "rés"? de tényleg. nem értem.
az a nő pedig valszeg jól teszi :) de én azt, hogy "jobbat", idézőjelbe tenném :)
"A személyes szférám áteresztősége az én programozásomon múlik. Azon belül már harapok, ROARRR!!"
megijesztettél :)))
"Ahh, alázatosan köszönöm, hogy nem akarsz kioktatni."
nem is oktathatok ki senkit, nemcsak téged nem.
"A tudás veszélyes. A tudatlanság erőt ad és békét."
de sajnos hamis békét
"Most mondd meg. Nem lenne egyszerűbb az élet, ha ..."
de, de biztosan... asszem kezdelek érteni. tényleg. remélem.
de.. én személy szerint nagyon örülök annak, hogy nemcsak ilyenek vannak. nemcsak ez van.
szóval, egyszerűbb lenne, de én nem kérek ebből az egyszerűségből!
"Nem jó dolog a tudás, és a gondolkozás képessége, nekem elhiheted. Csak túlbonyolítja az életeket. Én pedig nem szeretnék felesleges bonyodalmakat okozni Neked."
a "felesleges bonyodalmakat" már régesrégen elkezdtem okozni magamnak :) bár.. néha én is feleslegesnek érzem őket. máskor meg nem. de nem adom fel én ilyen könnyen ezt :)
"egyébként legutolsó hozzászólásoddal csak erősítetted eme sugallatot, vagy hogy is hívjuk ezt. :)"
Most már fogalmam sincs, hogy mire gondolsz, de mindegy.
"de, válaszolok, ezt nem úszod meg :), én mindenre igyekszem reagálni :)"
Ezt fenyegetésnek veszem, haha...
"milyen anyai ösztönök?"
Már fogalmam sincs. :...-(
"nem olyan az illető barátja. ne általánosíts már ennyire. :) "
A véleményekről annyit: _nekem_ úgy tűnt. ok?
"mi alapon vontál párhuzamot a hitelfelvétel meg a párválasztás között? :))"
Aj-jajj. Ez ennyire azért nem bonyolult.
"nem bizonyítottál vele semmit..."
Te sem cáfoltál meg. :-P
"hogyan tudnád megcáfolni, állításomat, hogy a felelősség nemcsak a nőé, hanem egyformán mindkét félé?"
Marha egyszerűen... :-DD
"vagy talán nem kéne hinnem az olyan párkapcsolatban, ahol egyenrangúak a felek?! naivitás lenne ez??"
Az, naivitás. Mutass már nekem légy oly szíves egy olyan kapcsolatot, ahol valóban egyenrangú a két fél... Adok egy kis időt a gondolkozásra...
Közben segítek: olyan nincs hogy egyenrangú kapcsolat, maximum olyan, ahol egyszer az egyik fél dominánsabb jobban, másszor pedig a másik. Hogy egy-egy dominancia meddig tart, az lehet az egy másodperc hossztól kezdve az évtizedekig tartóig. Na erre varrjá' gombot, hékás!
Az elméletet ti nők nagyon kenitek és vágjátok, de enni már kevésbé, mert azt már nem lehet...
Az elméletekben kurva okosak vagytok, de a megvalósításhoz már szükségetek van valakire...mer' az mán nem mögy.
"hát ezt is honnan veszed?! komolyan érdekelne..."
A kisujjamból szoptam. :-P
"szólj, ha mégsem így van."
Szólok.
"ha igen: nem hiszem, hogy érdemes tönkretenned az életed, pár hülye p.... miatt (most nem írtam ki a szót :)), és ezentúl előítéletekkel közeledni mindenki felé, aki véletlenül női nemi szervekkel rendelkezik..."
Az emberek nem szoktak véletlenül nemi szervvel rendelkezni.
Tönkretenném az életemet? Bruwhahhahaharrarhaaarraaa....
Miért tenném tönkre? Egyszerűen kiiktatok egy olyan tényezőt, amiben az elért eredmények nem állnak egyenes arányban a befektetett energiával. Ezt szimpla matematika. Még nem is lehet mondani, hogy az érzelmeim miatt iktatom ki. Hanem matematikailag.
Tudod hány olyan szép dolog van az életben, amit a párkapcsolat meg sem tud közelíteni...? Ezentúl...
Az ösztönvezérelt farok-, és vaginaegyedek most jöhetnek a humorosnak hitt "a maszturbálás is jó dolog" beszólásokkal. :-P
Tévedsz. Én nem közelítek senkihez, ez az én résem (Éérteed?? résem, haha!). Ha egy női nemiszervvel rendelkező tenné, kb. tizedmásodperc alatt rájön hogy semmit sem veszít ha visszafordul, mert a következő sarkon talál egy jobbat. Ez így van rendjén, én meg jót mosolygok, és a saját dolgaimmal foglalkozok.
A személyes szférám áteresztősége az én programozásomon múlik. Azon belül már harapok, ROARRR!!
"persze nem kioktatni akartalak ezzel. spec azt sem tudom, hány éves vagy. meg semmit."
Ahh, alázatosan köszönöm, hogy nem akarsz kioktatni.
A tudás veszélyes. A tudatlanság erőt ad és békét.
Most mondd meg. Nem lenne egyszerűbb az élet, ha minden férfi izomagyú diszkópatkány-strici lenne zseléhajjal, kiló aranylánccal a nyakban - a nők meg patás szilikontestű ótvar szajhák lennének?
Az agyak csak egyszerűen forognának körbe-körbe, megmaradva az ösztönök szintjén: baszás - evés - dizsi - baszás... Az összetett mondatokat alkotókat meg egyenesen isteníteni lehetne, sőt akár szentté avatni.
Nem jó dolog a tudás, és a gondolkozás képessége, nekem elhiheted. Csak túlbonyolítja az életeket. Én pedig nem szeretnék felesleges bonyodalmakat okozni Neked.
Nos, nem is olyan régen volt egy közel két órás éjszakai beszélgetésünk. sikerült teljesen higgadtan és egymást nem bántva beszélgetnünk egymással.
férjem - nem könnye, de - elismerte, hogy valóban voltak és vannak problémák az odafigyelésével.
Megigérte, hogy nagyon fog figyelni ara, hgy ezt ne kövesse el többé (legalábbis sokkal ritkábban). CSerébe én megigértem, hogy egy eszközt nem vetek be soha többé, csak akkor ha tényleg és visszavonhatatlanul komolyan gondolom: különválásunkat...
Egyértelmű volt, hogy számára az én javaslatom teljesen elfogadhatatlan és annyira messzire áll tőle, hogy ezért aztán biztosan nem működhet.
abban maradtunk, hogy a már korábban megbeszéltek szerint bérelünk egy irodát és az öszes többi, jövőbeli tervünknek ez lesz a kiindulási pontja.
azt még mindig nem igazán tudtuk megoldani, hogy nekem kicsivel több időm legyen a saját elfoglaltságaimra, de világossá tettem, hogy ha már annyit kapok, hogy meghallgat, ha bajban vagyok, ha az én gondjaim ugyanolyan sullyal esnek latba, mint az övéi, akkor az már nekem elég. CSAk szeretnék visszakapn én is megközelitőleg annyi törődést, mint amennyit én adok. Megértette és ugy tűnik elfogadta. A többit majd meglátjuk gyakorlatban, de általában az igéreteit komolyan lehet venni.
Hogy a sulit el tudo -e kezdeni, még nem dölt el. Persze leginkább rajtam múlik és azt hiszem meg kell erősitenem magam, hogy önzőbb legyek és ne érezzem azt, hogy nem fontos az, amit én akarok. Az üzlet nyitás persze nem fér bele a suli mellé, de egy másfajta kis kiegészitése a jelenlegi vállalkozásnak talán igen.
Köszönöm mindenkinek, aki nem kapásból itélkezett felettem, hanek figyelmesen végighallgatott.
azok, akik csak arra hasznéálták ezt a topikot, hogy a másik embert -jelen esetben engem - földbe tapossák, kívánom, hogy soha ne járjanak ugy, hg yugy érzik szükségük lenne mások segitő meghallgatására esetleg objektiv tanácsára anélkül, hogy kritizálnák. (nem is értem, miért irtak ide a topikba?)
TErmészetesen a topik mehet tovább, egyrészt mert még könnyen lehet változás -akár negativ akár pozitiv irányba -, meg könynen lehet másnak is hasonló problémája.
Ugyanmar, nezt meg fopincer fel evvel korabbi hozzaszolasait, ahol irja, hogy radobbent, mar nem szereti a ferjet. [aki, mint innen megtudtuk egy onzo kover diszno, aki soha semmit nem tett 24 ev alatt, stb.] Ugyhogy ez az egesz topik reg elfutott ugyrol indult, mindenki talalja ki maga hogy milyen lehetseges cellal.
jam, igen, már látom, hogy a topic címére rímel ;)
ha arra gondolsz, hogy főpincér játssza a szerencsétlen elnyomottat, akkor abban igazad van, hogy ő felelős azért, hogy ezt ennyi ideig hagyta folyni. tegyen vmit, hogy jobb legyen az élete, beszélje meg a férjével, vagy ha a férje tényleg egy ekkora barom, akivel ezt nem lehet megoldani, költözzön abba a külön lakásba. etc., etc :)
de egyébként eltúlzod a dolgokat szerintem..
a konkrét példánál maradva nyilván nemcsak főpincér a felelős. hanem a férje is. igen, a hímnemű is lehet felelős a dolgok egy jó részéért (mondjuk a feléért átlagban)! :)
Résre hajló: nem válaszoltál korábbi hozzászólásomra, vagy csak nem vettem észre, h írtál? mert akkor bocs.
hogy jön ide egyébként az, amit most írtál?
a felelősséget vállalni kell tetteinkért, nemtől függetlenül. ez azt hiszem, természetes.
és nem hiszem, hogy a nők kevésbé vállalják a felelősséget.
bár az olyan irreális elvárásaidnak tényleg nem lehet megfelelni, hogy csakis a nők vállalják a felelősséget azért, hogy egy párkapcsolat elkezdődik, és egyáltalán, az egész kapcsolatért csak ők a felelősek...
>
mert tényleg úgy tűnik még több hozzászólásodból is, hogy ilyesfajta céloknak rendelődik alá minden a családotokban.
Hidd el ez nagyon nem így van:-) Nagyon komolyan mondom:-)
Most hosszabban nem írnék, nem nagyon van hozzá türelmem, csak annyit:
volt már egyszer komoly gond, akkor külön éltünk, igaz egy lakásban. aztán elmentünk egy lélekbúvárhoz ő egy félévnyi beszélgetés segitségével helyre rázta a kapcsolatunkat.
tudod ez amolyan utolsó csepp a pohárban effektus. Biztosan ismered az érzést.
Nem érzeztem ugy,hogy kiadnám magam, mert igen kicsi az esélye annak, hogy IRL ismerjük egymást.
Meg aztán a Te írásodban nem volt semmi rosszindulat, hanem kedves és őszinte volt. Ebből azt gondolom, hogy Te is kedves és őszinte ember (nő?) vagy.
Egyébként éppen tegnap mondta férjem, hogy kitalált valamit, ami szerinte neki és nekem is jó.
Egyelőre kerülgetjük a forró kását:-)
Természetesen nem rosszindulattal írtam amit írtam, a puszta fikázás céljából, hogy "fene a jó dolgodat"!
Én megértem, hogy leéltél több mint húsz évet ebben a házasságban, és mostanra érett meg benned az, hogy kiüresedett ez a kapcsolat - nem ad neked annyi örömöt, szellemi-lelki töltetet hogy elviselhető legyen számodra a hétköznapok sivársága, monotonitása.
A többi hozzászóló számára jobban kidomborodott ez a vetülete a problémának, ezért ők javarészt pro vagy kontra abban adtak tanácsot, hogy költözz vagy ne, mit mondj a férjednek, stb.
Azt sem állítottam, hogy te ne lennél amúgy egy értékes ember, aki azon túl hogy jó és férjét mindenben maximálisan támogató feleség; gyermekeit szerető és róluk gondoskodó anya, megállja a helyét a szakmájában, az üzleti világban is.
Pusztán azért hívtam fel a figyelmet az anyagiasságra, mert tényleg úgy tűnik még több hozzászólásodból is, hogy ilyesfajta céloknak rendelődik alá minden a családotokban.
Először talán próbálj a hozzáállásodon változtatni! Pl. írtad, hogy a férjed minden munkahelyi és egyéb gondját-baját megosztotta veled, mindig hozzád fordult, kikérte a véleményedet. Ennek nagyon kéne örülnöd, még akkor is, ha az az üröm vegyül bele, hogy úgy tűnik, ő nem volt kíváncsi a te "nyafogásodra". Ebből számomra az tűnik ki, hogy a férjed nagyon szeret téged, nagyon is fontos vagy neki, és egyáltalán nem értékel le; pusztán azt a szerepet szánta neked, hogy te biztosítsd mindenhez a hátországot, te legyél a másodpilóta. A maga módján ez is vezetési feladat, komoly felelősséggel járó szerep, és az anyagi elismerés sem marad el. Ő a családon belüli munkamegosztást erősen a hagyományos módon képzeli el, de szerintem nem kizárólag kényelemszeretetből (önzőségből), hanem nézzük inkább úgy, hogy ő azokat a feladatokat vállalta-vállalja, amikhez ért, és azokat nem, amikhez nem (kinek lett volna az jó, ha ő marad otthon a gyerekekkel, de a kicsit nem tudja tisztába rakni és kakis lesz a kiságy; ha nem tudja megfőzni az ebédet és éhen marad mindenki mire te szintén korgó gyomorral térsz haza a munkából, stb. ?).
Azt írtad, te ilyennek ismerted a férjedet már akkor is, mikor hozzámentél - tehát nem egy hirtelen pálfordulás következménye ez az egész. Akkor tényleg hogyan lehet az, hogy huszonakárhány éven keresztül ebből nem lett balhé (vagy szétköltözés, vagy válás) és most meg hirtelen robban a bomba? Mi változott? Nagyon unatkozol otthon: nincsenek barátnőid, hobbijaid, vagy nem elég neked ha a gyermekeiddel foglalkozhatsz? Ha a férjed megbeszéli veled minden dolgát, akkor mégis miért vált idegenné? Nem kedveskedik, nem bókol, kevésszer éltek házaséletet és az sem kellemes neked? Vagy a veletek közös udvarban lakó anyósékkal van a probléma (mint oly sokszor!)? Azért teszem fel ezeket az indiszkrét keresztkérdéseket, mert olyan fokú elkeseredettséghez, mint ami benned van, egyszerre több ok szokott vezetni, a baj nem jár egyedül!
Természetesen érdekel, hogy milyen a felfogásod - esetleg más dolgokról - úgy általában, de kedvességedet köszönve azt tanácsolom: ne add ki magadat csak úgy egy idegennek!!! Az veszélyes lehet még álneveken is. Ebben a topicban nekem ez volt az első hozzászólásom, te sem ismerhetsz engem, és máris kiadnád magadat?
Hogy ontopik is legyek. Van-e például realitása egy 2) és 3) kombinációjú kapcsolatnak? Mennyire lehet csak a jelent megélni egy ilyen felállásban, fájdalmak, sérülések, örökös kétségek nélkül? Számít-e a realitás?
Elmondanám konkrét példákkal, mire gondolok, miért nincsenek vegytisztán azok a szemléletmódok, amiket felsorolsz.
Legyen az az alaphelyzet mindegyik példában, hogy mindkét partnert a jelent tartja elsődlegesnek. Kapcsolatukban jobbára ez dominál; megélni a dolgokat.
1) Fiatal szerelmespár. Sok bolondozás, egymásnak való örülés, közös szép élmények, meghittség, derengő jövőkép: gyerekek, közös ház, stb. Összevesznek valamin, probléma akad. A problémamegoldás alapja részint a jelen, a jól megélt jelen. Ez egy nagyon biztos alap, nagyon erős alap ahhoz, hogy meg tudják oldani a problémát. Mégsem tisztán ebből fognak kiindulni, hanem számba veszik azokat a momentumokat, amik ehhez a folyamatos szép jelenhez juttatták őket, vagyis a múltat. Számba veszik azokat az apróbb-nagyobb hasonló vagy ugyanolyan zökkenőket is a múltból, amik vagy intő jelek lehettek, vagy most elgondolkodtatóak, hogy hiszen már sejteni lehetett volna, hogy... tehát a múlt rögtön színrelép, sokszor átértékelődik, vagy most nyer jelentőséget, tartalmat, értelmet. Szemlélődünk. Mindamellett végigvesszük a lehetőségeket is, hogy ezek a momentumok a múltból, s a mostaniak a jelenből milyen kilátásokkal lehetnek a jövőre nézve. "Ha már most ilyen fukar, mi lesz velünk később?" Pedig, mint láttuk, ez egy alapjában egészséges, jó kapcsolat, probléma esetén mégsem csupán a jelen megélésére hagyatkozik. Elemző-szemlélődő is lesz, mellette előrelátó.
2) Sokkal jobban megfogható a síkok folyamatos keveredése nem annyira normál kapcsolatnál. Idősebb nő, fiatalabb férfi. Mindketten élvezik a jelent, felszabadultak, vidámak, örülnek egymásnak. Itt még nem kell igazán konkrét probléma sem, elég a háttérben folytonosan meghúzódó gyerekkérdés. Bármennyire élik a jelent, valamelyikükben vagy mindkettőjükben időnként/folyamatosan illetve egyre égetőbben jelentkezni fog a bizonytalanság a gyerekkérdést illetően. Többször kell számot vetni a jövő kilátásaival, mint normál kapcsolatban. A jelen megélése is többször szembesítheti az idősebb nőt a jövő problémájával; valahányszor feltűnik a környezetben egy fiatalabb, szép, gyerekképes lány, a bizonytalansága előtérbe tör.
3) Egyensúlyeltolódásos kapcsolat. Egyik fél jobban szeret, mint a másik. A kapcsolatuk nem rossz. Folyamatosan élik a jelent, élvezik az együttléteket, vannak közös dolgaik, kisebb-nagyobb átfedésekkel. Az a fél, aki többre számít a kapcsolattól és a partnerétől, ő ezt a jelent időnként összehasonlítja a saját múltukkal, átrendezgeti az emlékeket és élményeket, a folyamatos bizonytalanság miatt. Amikor éppen kielégítve érzi a másik által a szeretetigényét, elmerül a jelen jótékonyságában. Amikor a szeretetigénye nem kap elégséges forrást, a kétkedés miatt folytonos számvetésre kényszerül: "mi lesz velünk így?" "meddig fogom ezt bírni?" Állandóan keverik a múlt, a jelen és a jövő, teljes káosz. Igyekszik azonban a jelenre koncentrálni és örül az együtt megélt pillanatoknak, igyekszik ebből táplálni a jövőképet. De mivel ez a jelen nem kiegyensúlyozott, ezért a jövőképe is sokszor elcsúszik; hol optimista-ábrándozó, hol pesszimista-realista.
Tehát nincsen csak jelen, a legtöbb esetben. Ahol jobbára problémamentes, biztos, szilárd a kapcsolat és egészséges a felek önértékelése és bizalma egymás felé, nekik van esélyük a jelenre koncentrálni. De ez nagyon ritka.
A szemlélődő és az ábrándozó két véglet; tisztán egyik vagy másik ritkán fordul elő. S aki a jelent éli, ő sem tudja ezt mindig szeparáltan megtenni a múltat és a lehetséges jövőt ignorálva. A jelen megélése nem csupán a Most-ot jelenti; kivéve, ha a kapcsolattal nincs gond. Ebben az esetben a jelen a múltra támaszkodik, s részben abból is táplálkozik, másrészt a jövő ígérete és alapja. Amennyiben azonban a jelenben problémák vannak, amiket meg kell oldani, vagy ha a jövő olyannyira nem vág képbe a jelennel, akkor struccpolitika lenne csupán a jelenre koncentrálni. Kivéve annak, aki carpe diem felfogású. Problémamegoldáskor sem mindig a jelent tartjuk szem előtt; vannak rövidtávú és vannak hosszútávú érdekeink. S a jövőről sem csak ábrándozni lehet, hanem számba venni a lehetőségeket s mérlegelni; ez inkább előrelátás mint ábrándozás. Kemény önérdekvédelem.
Nekem egyetlen bajom van azzal, hogy élet folyamatát vagy múltként, vagy jövőként értelmezzük. Mégpedig az, hogy cselekedni sem a múltban, sem a jövőben nem lehet - a tényleges cselekvés a mindenkori jelenhez kapcsolódik.
Ezért aztán azt gondolom, hogy aki éli az életet, annak számára folyamatos, állandó jelenidő van, aki szemléli az életet, annak számára minden a múltban történt, aki pedig ábrándozik az életről, annak számára minden a jövőben történne.
Azt hiszem, egy kapcsolatot nem szemlélni kell, ameddig tart, és arról sem vagyko meggyőződve, hogy folyamatosan ábrándozni kellene róla; sokkal inkább élni kell a kapcsolatot, és tenni érte. Ezt pedig csak a mindenkori jelenben tehetjük meg.
Ha leteszed a nagyesküt, hogy nem fogod elárulni senkinek, a másik nickemet, akkor megírom Neked.
Olvasgasd el, hogy mit írok ott, (ha egyáltalán érdekel), van képtáram, oda is benézhetsz (sőt esetleg még a jelszóval védettek adatait is megadom).
Mert egyáltalán nem olyan vagyok, mint amit leírsz, de elismerem, éppen lehet így is értelmezni az írásaimat, és hát mivel nem ismersz, ezért érthető, ha olyan következtetést vonsz le, ami meg sem közelíti a valóságot.
Persze ha nem érdekel, akkor sincs semmi baj.:-) szia gyomnövény
