Off
Andris imádja a macsekokat, azok meg mindent eltűrnek tőle, beleérte a fejen, farkon való átgyalogolást, átmászást, és a mély érdeklődést az evésük iránt is... :) Általánosságban minden állat, legyen az játék vagy valódi, va-va néven fut, a macskok viszont vauszisz-ek, ill. a kutyák, főleg, ha hallja az ugatásukat, mélyebb vau-vauk. :)
On
Akkor hivd meg ebédre azt az önhergelő leányzót! :)
Egyébként én ma is felhivtam anyámat a zöldborsófőzelék fűszerezése ügyében... :)
Én is haragban távoztam. 2 évig nem is tartottunk kapcsolatot. Aztán mindketten megváltoztunk. Most már jó. 20 voltam mikor elköltöztem és most 27.-ben vagyok. Persze ez a másik oldal, de hátha érdkes. :)
Szia!
Az enyémek egyenlőre még itthon(?) nagyok, azaz növögetnek felfele. Néha azt hiszem, hogy csak testileg. Agyilag, lelkileg nem - főleg a fiú! Lányom már dolgozik - második munkahelyét gyötri, előtte volt fél évig Németországban önkéntes egy ifjúsági szervezetnél. Most felvételizett harmadszor - remélem felveszik, mert a padlón lesz, ha most sem. A fiú 2 havonta új barátnővel jött az elmúlt évben, most van 7 hónapja egy "stabil" - de ő még csak most fog érettségizni, mert újrázta a 11. osztályt 2x.
A leányzó- hát...
Az a baj, hogy egy nagy veszekedés után ment el a lány, így egyelőre nincs együtt ebédelés. Ráadásul mind a kettő az önhergelők fajtájához tartozik, azaz az idő múltával nem csökken, hanem nő a sértettségük.
Az attól függ, hány évesen és milyen körülmények között mentek el itthonról. Ugyanis nem mindegy. (Az enyimek pl. kicsit túl sokáig használták a Mama Hotelt, így könnyebb volt - bár az első napok így is nehezek voltak...)
Én még csak azt értem meg, hogy én költöztem el otthonról, de már annak 6 éve. Viszont azóta is járok vasárnaponként haza ebédelni, amióta férjhez mentem, szombatonként meg anyósomhoz. Úgyhogy főzni azóta sem tudok. :)
Adj időt magadnak, most végre elkezdhetsz újra azokkal a dolgokkal foglalkozni, amikkel utoljára a gyerek születése előtt foglalkoztál... :)
Kiváncsi vagyok, hogyan élitek meg, amikor elköltöznek a már felnőtt gyerekeitek. Nekem ez még új, állandóan azt várom, hogy előtámolyog a szobájából álmosan...