Tudod az ilyesmit hívják természetes egyensúlynak, csak az embernek erre sem ideje, sem tudása, sem akarata, sem anyagi érdeke...
Felhívnám a figyelmedet arra, hogy az ember nem kívülről jött ide a Földre, mint valami betolakodó, hanem ennek a Földnek a szülötte. Ezért ugyanolyan természetes része a földi bioszférának, mint akármelyik más élőlény. Az emberi beavatkozás a bioszférába természetes dolog, beleértve a mezőgazdaságot, a vadászatot és minden egyebet. Az ember megváltoztatta a Föld arculatát, elkerülhetetlen, hogy az ember a bioszférát a saját képére formálja, és ez így van rendjén. Hogy milyenre formáljuk, rajtunk múlik.
Pontosan így van, az egész ügy a közösségfogalom kiterjedésére vezethető vissza. Kezdetben az emberek csak a saját törzsük tagjait tekintették embereknek, a más törzsekbe tartozókat nyugodtan meg lehetett ölni. Aztán jöttek városállamok, majd birodalmak, nemzetek. Ma már igen széles körben elterjedt az az idea, hogy az egész emberiség egy közösséget alkot, tehát senkit nem szabad megölni. Ennek a folyamatnak a következő lépése, hogy kiterjesztjük a közösségfogalmat az állatokra is, sőt, ahogy egyesek teszik, az összes élőlényre.
"Miért van szükség a vadászatra?
A követelmények:
- Az embereknek legyen biztonságos helye lakni, növényt termeszteni és állatot tenyészteni.
- A vad természet lehetőleg ne változzon sivataggá, ne boruljon fel az egyensúly."
Tudod, jelenleg van vadászat. Aztán az elsivatagosodás igencsak megvan és a természet egyensúlya igencsak felborult.
Láttam egyszer egy filmet a spectrumon az elefántokról. Azok csordákban élve igen hamar kipusztítanak egy erdős területet, mivel a fák lombjaival táplálkoznak. Amikor kipusztult az erdő, az elefántok odébb állnak. Viszont a parlagon hagyott területen akkor az aljnövényzet burjánzásnak indul. Ott meg elszaporodnak a füvet legelő állatok. Azonban a fák magjaiból kikelő facsemeték már nem izlenek nekik, és miközben legelik a füvet, a facsemeték nyugodtan fejlődhetnek és fává terebélyesednek. Amikor megnőttek és elveszik a teret az aljnövényzettől, a legelésző állatok továbbálnak - és megjelennek az elefántok.
Tudod az ilyesmit hívják természetes egyensúlynak, csak az embernek erre sem ideje, sem tudása, sem akarata, sem anyagi érdeke...
Szívesen. :o)) (Álomhajós rákacsint Szélvándor falán logó muffra: - Jól megmondtuk neki, mi? Amúgy téged hány éve lött ki a gazdi? ;o)))
"...amiről elsőre látszik, hogy te is a Bambin nevelődtél..."
Tévedsz! Én a prérin nevelődtem, apám a híres Farkasokkal táncoló volt, anyám meg Sistergő Pocak és csak akkor vadásztunk, ha éhesek voltunk. :o))
"...ilyen szempontból vadgazdálkodási és ökológiai könyvek helyett."
Ezzel nekem sincs alapvető problémám, de ésszerűbben is lehetne csinálni, főleg olyan elkerített rezervátumokkal, ahol természetes közegükben, természetes ellenségeikkel élhetnének és ahová tilos lenne embereknek bemenni. Másrészt meg évenkénti állomány áttelepítésekkel.
És csak ezek után jutna szóhoz a puska.
Csak tudod, akkor nem folyna be annyi suska.
A turistavadászatból.
"Miért van szükség a vadászatra?
A követelmények:
- Az embereknek legyen biztonságos helye lakni, növényt termeszteni és állatot tenyészteni.
- A vad természet lehetőleg ne változzon sivataggá, ne boruljon fel az egyensúly."
Hahahaa, ne viccelj, ezt ugye Te sem gondolod komolyan? :o) Vagy igen? :o))
"Ami meg azt illeti, hogy eközben az ember talán élvezi is amit csinál - az egyik ősi ösztönének kiélését -, miért zavar?"
Mert én mást élvezek. Ezelőtt 7-8 éve egy jóbarátommal elmentünk kirándulni Dobogókőre. Csakhogy mi nem a túristaúton mentünk, hanem meredeken nekivágtunk az erdőnek fentről a völgy felé, onnan ahol a magassági oszlop áll. Teljesen érintetlen volt az erdő amerre mentünk, évek óta nem járhatott ember arrafelé. Aztán egyszercsak felfigyeltünk valami zajra. Bal felől egy gyönyörű, kifejlett szarvasbika közeledett felénk, majd megállt tőlünk hét-nyolc méterre. Mi is megálltunk, szembefordultunk vele és hosszan néztük egymást, legalább fél percen át. Végül elbőgte magát egyszer-kétszer, majd továbbment. Nem szaladt el, nem fordult vissza, nem is változtatott útirányt, hanem tőlünk srégen, a mi irányunkba folytatta eredeti útját.
Nézz eccer egy szarvas szemébe... közelről, célzótávcső nélkül. ;o)
a "megölök 1000 pacsirtát, hogy legyen menő kaja a bulira, melyik követelménynek tesz eleget?
vagy akár a "fogjunk egy puskát és hajtassunk magunk elé néhány őzet, meg ami még belefér"?
az átgondolt és pl. vadászok által elvégzett ökológiai rendszerfenntartással semmi bajom
a macskafélék élvezik az ölést, ja, de meg is dolgoznak érte egy csöppet (még ha nem is szeretem e vonásukat...)
Köszönöm a demonstrációt, kedves Álomhajós.
Igazán szép emocionális kirohanást intéztél a vadászat ellen, amiről elsőre látszik, hogy te is a Bambin nevelődtél ilyen szempontból vadgazdálkodási és ökológiai könyvek helyett.
Miért van szükség a vadászatra?
A követelmények:
- Az embereknek legyen biztonságos helye lakni, növényt termeszteni és állatot tenyészteni.
- A vad természet lehetőleg ne változzon sivataggá, ne boruljon fel az egyensúly.
Ez elég nagy gáz, mert a kettő erősen ellentétes. A megoldás (természetesen most sűrűn lakott területekről - ld. Közép-, és Nyugat-Európa - beszélek): Az ember kezébe veszi a csúcsragadozó szerepét.
A középkorban a fő nagyragadozókat Közép-, és Nyugat-Európa területén jórészt kiirtották, az első pont biztosítása végett.
A zsákmányállatok elejtéséről ezért, mint csúcsragadozónak, az embernek kell gondoskodnia, a második pont biztosítása végett.
Az így elejtett zsákmányállatok húsát és bőrét az ember, mint csúcsragadozó, hasznosítja is - így kerül szarvas vadas az étlapokra, meg vaddisznó hús a hűtőpultba.
Ami meg azt illeti, hogy eközben az ember talán élvezi is amit csinál - az egyik ősi ösztönének kiélését -, miért zavar? A macskafélék is élvezik a vadászatot és az ölést.
de, szerintem, amíg/ha nem terjesztetik ki minden élőre, addig/abban az esetben, már elnézést, de sz@rt sem ér, mindig lesznek különböző érvek, amikkel felül lehet minden további nélkül bírálni, pl. az "ezek nem is emberek, hanem négerek", ill. a "felsőbbrendű nép vagyunk" a "bevált módszerek" közé tartozott...
nekem speciel az a bajom az állatok öncélú elpusztításával, hogy szépnek tartom őket, lehet, ez valahol a "szent állat"-elv megnyilvánulása, illetve gyengeségnek tartom a gyengébbek öncélú "bántását", ez pedig valahol a "karma-tisztántartás"
természetesen a "fogok egy lándzsát és megyek oroszlánra vadászni"-val semmi baj;-)
az embereket nem tartom szépnek, csak nagyon kivételes esetekben, őket mégsem szabad bántani, ehhh
persze a haszonállat-tenyésztéssel nincsenek problémáim különösebben, lehet, hogy képmutatás, de ez van...
de félreértés ne essék, nem azt mondom, nem etikus az állatok öncélú kínzása/elpusztítása, (nem izgat az ún. etika, vicces és valahol nevetséges emberi kreálmány, ami szabadon alakítható és emiatt végsősoron végtelenül üres fogalom), hanem azt, undorító dolognak tartom, elkövetője nélkül pedig tisztább lenne Gaia és mindent meg kell tenni, hogy tisztább is legyen
hmmm, de zavarosan tudok fogalmazni, ha nem akarok...:)
Kicsit elhavazódtam, bocs, hogy csak most válaszolok. Szóval tegyünk különbséget két dolog között.
1. Állatokat ölünk azért, hogy megegyük azokat.
Nem sok mindent lehet tenni ellene, de az lenne a jó, ha a lehető legkevesebb szenvedéssel járna az állatok számára. Az emberek kell megváltozzanak ahhoz, hogy csökkenjen a húsfogyasztási igény. Felszámolni nem lehet, mert az emberi szervezetnek alapvető szükséglete, hogy bizonyos időközönként állati eredetű fehérjéhez jusson. De valójában sokkal kevesebbre van szüksége mint amennyit jelenleg a "szem és a gyomor" kíván. Néhány éve, néhány hónapig minimálisra csökkentettem a húsevést, no nem vallási okok miatt, hanem egyszerűen sajnálatból. Gyakorlatilag havonta egyszer-kétszer ettem egy-egy szelet halat, tojást, időnként néhány deka sonkát ami a milánói spagettibe kellett (merthogy az az egyik kedvencem :o)), és mível nem akartam problémát okozni külön főzéssel a húslevest is megettem. De ezen kívül semmi más húst, csak jórészt párolt és rántott zöldségeket, meg sajtot. Nos a hatás számomra is meglepő volt. Eleinte hiányzott, aztán úgy két hét után már egyáltalán nem kívántam, sőt eszembe jutott az is, hogy kora gyermekkoromban nem szerettem a húst, noszogatni kellett, hogy megegyem és sokáig nem is tudtam egyszerre enni a sült krumplival, többnyire előbb ettem meg a krumplit aztán valamennyi húst. Marha jól éreztem magam, sokkal békésebb, nyugodtabb voltam, könnyebnek éreztem magam és az álmaim is sokkal tisztábbak voltak, például akkoriban gyakran álmodtam arról, hogy hegyek-völgyek felett repülök (lélek és tudat szabadsága), ez fantasztikus érzés. Két hónap alatt öt kilót híztam, pedig ugyanakkora adagokat ettem mint régen, csak épp a húst hagytam ki belőle.
Ez úgy félévig tartott, aztán sajnos a munkahelyemen beindult egy őrült hajtás amit nem lehetett elkerülni és a folyamatos kialvatlanságtól, a rendszertelen étkezéstől és a stressztől három-négy hetente estem ágynak 39 fokos lázzal. Amikor pedig beteg az ember, nem szabad túlfeszíteni a húrt, szükség van húsra. Gondolom, hogy sokan most jönnek azzal, hogy "na ugye...". Pedig nem így van, a problémát az életkörülmények gyökeres változása okozta, főleg a stressz és a fáradtság, ez ellen pedig a szervezet betegséggel kényszerített pihenésre. Később, amikor megint ettem rendszeresen húst és bekerültem egy hasonlóan húzos időszakba, hajszálra pontosan megismétlődött a három hetenkénti 39 fokos lázzal járó betegség-periódus, tehát mindez nem a "húsmegvonás" miatt volt.
Egyébként Hénoch tanítása szerint az ősidőkben az ember nem ette az állatok húsát és vérét. Ez a tanítás nincs benne sem a Bibliában, sem a sumér, sem pedig az egyiptomi legendákan, Hénoch könyvének pedig semmi köze a buddhista irányvonalhoz, tehát egyedülállóan meglepő kijelentés az ősi zsidó-keresztény irodalomból.
Végülis összefoglalva, szerintem sokkal kevesebb húsra van szüksége az emberiségnek, talán csak tizedére annak mint amit ma elfogyaszt. De ezt az emberek kell felismerjék önmaguktól, önmagukban, ezt senki és semmi nem szabályozhatja csak, ha egy kicsit befelé, a szívük felé fordulnak. Így talán csökkenne az az őrült verseny ami a piacon van és talán akkor el lehetne jutni oda, hogy sokkal kevesebb vágó-állatra legyen szükség, azokat pedig szabályozott, normális körülmények között tarthatnák, természetes táplálékkal etethetnék és a lehető leghumánusabban olthatnák ki az életüket. Tudom, hogy ez utóbbi paradox módon hangzik, de nem szabad elfelejteni, hogy az emberiség is része a természetes táplálék-láncnak, még akkor is ha jórészt ő van annak csúcsán. A legtöbb vadállat amikor megszerzi táplálékát, a lehető leggyorsabban és a legkevesebb fájdalommal öli meg áldozatát: elroppantja a nyaki gerincét és átharapja az ütőeret. Ahogy viszont az ember teszi a táplálékával, az horror.
És van még egy horror: szinte nincs olyan vágóállat - beleértve a növényevőket is - amit ne etetnének hús-liszttel. Ezt a lisztet emberi fogyasztásra alkalmatlan állatokból, illetve vágóhídak melléktermékéből állítják elő, ezzel hízlalják az állatokat. Agyrém, mégis megesszük.
2. Állatokat ölünk, megkínozunk kedvtelésből vagy az agresszíóból.
Tudom milyen érzés, amikor egy állat kimúlik a kezeim között, noha egyik eset sem történt szándékosan, sem állatkínzásból, de elkerülhető lett volna. Amiben viszont az adott cikkben szó van, az kegyetlenség és kőkeményen kellene büntetni. Jó, hogy elindult egy ilyen kezdeményezés, mert az állatok tényleg nagyon kiszolgáltatottak.
De ezen a téren is az emberek kell megváltozzanak szívükben, én például azt sem tudom megérteni, hogy miért engedélyezik a vadászatot, hiszen manapság már nincs erre szükség sem a ruházkodás, sem az élelem miatt. Maximum csak bizonyos esetekben védekezésből, vagy falvakban a háziállatok és a termés védelme érdekében. De mi szükség van arra, hogy egy egészséges nyulat, őzet, rókát stb. kilőjenek? Pusztán kedvtelésből, hogy a kispöcsű vadász megmutathassa, hogy csak puskával tud lőni nagyot, azzal le tud gyilkolni egy ártatlan állatot. Besz@rás, ez ám a győzelmi mámor. Aztán nem beszélve a hajtóvadászatokról, amikor tömeges mészárlás folyik, majd a végén hosszú sorokba kiterítik az állatokat, gratulálnak egymásnak s versenyesnek, hogy ki lőtt többet és nagyobbat. Aztán hazamennek, a levágott fejet kitömik és kiteszik a falra. Eccer egy ismerősömnél láttam ilyet, mondtam is neki epésen, hogy "Huuha vazzeg, csóró vadkant befalaztátok, mint Kőmíves a Kelemennét. Nem foglal el túl sok helyet az s@gge a másik szobában?" Elsőre nem esett le neki, rögtön rávágta, hogy, "Dehogy, az csak a kitömött feje...". Mondom, "szerencsés állat, mert neki legalább a halála után tömik ki a fejét..." Azt már csak magamban tettem hozzá, hogy "nem életében és főleg nem hülyeséggel, mint a tiédet".
Jut eszembe, (lehet, hogy sokan ismeritek a sztorit) valamelyik színész mesélte, hogy még régen egy külföldi magas rangú turista csoport jött vadászni Mo.-ra és a főfő-mufti mindenáron medvét akart lőni. Az illetékesek marhára tanakodtak, hogy mit lehetne tenni, hát volt a cirkusznak egy kiöregedett, fogatlan macija, gondolták azt feláldozzák. Nosza be is állították a főmuftit a lesre, majd néhány embör bezavarta a macit az erdőbe és terelgették a puskája elé. Ez meg célzott, lőtt, de nem találta el, viszont sikerült qrvára megijesztenie szegény macit, aki egyenest kirohant az erdőből, majd ott találván az egyik hajtó biciklijét felpattant rá, és a társaság legnagyobb megrökönyödésére, elkarikázott. :o)))
Néhány hónapja egy állatorvos barátom mesélte, hogy ismer a III-ik kerületben egy idősebb állatorvos nőt, aki bolondul az állatokért és mindent megtesz a gyógyulásukért. De a legkülönösebb az, hogy több állat magától keresi fel a rendelőt. Ezen jót röhögtem és mondtam neki, hogy engem nem tud megszivatni ezzel a dumával, de ő váltig bizonygatta, hogy igazat beszél, nem hazudik, személyesen ismeri. Egy ideig még poénkodtam vele, aztán láttam, hogy tényleg komolyan beszél. Elmondása szerint, több olyan eset volt, hogy sérült galamb totyogott be a rendelő ajtaján, vagy valamilyen sérült madár száll le a rendelő ablakpárkányán és engedte magát megfogni, kezelni.
Érdekes dolgok ezek, jobban oda kellene figyelni az állatokra...
Seol, hiszen az etika eredetileg nem hogy az emberekre, hanem kizárólag a saját népedre vonatkozott!
A Bibliában az a sok "felebarátozás" nem viccből van ott. "felebarát" = "ugyanolyan zsidó mint te". Rájuk vonatkozik a tízparancsolat meg a mózesi törvénykönyv. Jézus példázata az irgalmas samaritánusról ezért volt információ értékű.
A globális emberi etika már egyfajta "globalizációs" előfutár volt, ami elkezdte az emberiséget egyetlen nagy törzzsé tömöríteni. Egyes tudósok szerint az emberi nyelv kialakulásának evolúciós jelentősége a megnövekedett csoportméret volt. Ilyen módon az ember fejlődése a globális egyetértés irányába mutat. "Világfalu" - ismerős?
Az állatokra kiterjeszteni mindezt két okból próbálták eddig.
Az egyik esetben spirituális okok állnak a dolog mögött - az állat egy tiszteletben álló istenség megnyilvánulása (szent állat), vagy pedig az emberi természetre magára szab meg a vallás különböző irányelveket - pl. erőszakmentesség. Ez utóbbi esetben NEM az állat érdekeit véded, hanem a saját szellemi fejlődésedet. A buddhista nem azért nem öl állatot, mert "jaj, szegényke", hanem mert a karmáját tisztán akarja tartani.
A másik eset a modern, természettől elrugaszkodott társadalom műve, az emocionális alapú állatvédelem.
Silan, megkérdezhetem, hogy téged kizárólag (!) a törvény szabta jog korlátoz abban, hogy emberekkel kegyetlenkedj, esetleg (a gasztronomiai izlésen kívül) hogy egyél is emberhúst?
amúgy meg szerintem az 'etika' egy elég erőltetett, nagyon mesterséges csinálmány, ami nem működhet igazán, esetleg csak akkor, ha nem élünk különböző, minket (az embereket, broáf) kitüntető megszorításokkal
de akkor lássuk csak: olyan kiskölyköt kell felrúgni, akinek
1. nincsenek szülei
2. akinek szülei nincsenek a környéken és lehetőleg hátulról kell rúgni, hogy a kis izé ne mószerolhasson be
3. akinek a szülei nem rendelkezenek túl erős rokonsággal vagy túl gyors kocsival
persze, hogy a társadalmi "stabilitás" miatt nem lehet ilyet, nem vagyok hülye:)
csak hát én igyekszem Gaia részeként kezelni magam és _abba_ a társadalomba az állatok is beletartoznak... az embernek csúfolt állatok meg éppenhogy nem annyira
a medve széttép, ha nem megfelelően viselkedem vele; a "megfelelő"-be beletartozik az is, hogy nem megyek közel hozzá
a kiskölyökkel sincs (sok) bajom, amíg nem jön közel:)
Seol, van itt egy nagyon nagy különbség, amit úgy látszik nem látsz.
Mert ha az emberiség így döntene, akkor lehet, hogy felrúghatod a kisgyereket a szüleivel együtt, ha elég sokan és elég erősek vagytok, de utána jönnek a nagybácsik sörétes puskával meg Kalasnyikovval, és jó eséllyel többen lesznek nálad és nagyobb tűzerejük lesz.
Így is lehet élni, de az emberek közti etika nagyon is gyakorlati előnyök céljából van úgy kitalálva, ahogy. A dolog lényege a társas együttélés megvalósítása, ami által mindenkinek jelentősen javulnak a fizikai életkörülményei és a biztonságérzete - a két legalapvetőbb emberi szükséglet.
Ezzel szemben ha az állatok irányában nem viseltetünk etikával, különösebb hátrány nem származik belőle.
Az állatok az etikai beállítottságunktól függetlenül lehetnek agresszívek velünk szemben. A medve akkor is széttép, ha védett állat és szeretettel viseltetsz iránta, meg akkor is, ha puskával indultál kilyuggatni - csak ez utóbbi esetben több esélyed van a túlélésre.
Sehol nincs az előírva, hogy az etikát kiterjesszük az emberekre.
Van jogom felrúgni az elémbóklászó kiskölyköt, hiszen kisebb és gyengébb; ha ez teljesül az anyukájára és az apukájára is, akkor őket is... Ha nem, akkor hívni köll segíccséget, tízen csak erősebbek vagyunk egy nyamvadt anyukánál. Ja igen: yeah!
(Ha őszinte akarok lenni, a fentieket azért sokkal nyugodtabb szívvel tenném meg, mint pl. egy kutya esetében.)
"Ez valóban világnézet kérdése..." hogy szerényen magamtól idézzek (7).
"Azt csinálunk az állatokkal, amit akarunk, hiszen megtehetjük, hatalmunkban áll, mi vagyunk az okosabbak, az erősebbek." - írod - ez is igaz, de igaz ez emberek közti viszonyra is, és a történelem során meg is tették, és még "jogos" is volt, mert törvényi alapja is volt... nemzetek, népcsoportok tüntek el. Bár nem vagyok a scientológia követője, de nagyon szimpatikus megállapításuk, hogy a választási és cselekvési lehetőséggel (hatalommal) arányos az etikai felelőség.
Valóban csak egyetérteni tudok veled - az erősebb önkorlátozása csak önkéntes kegy.
Bizonyos - talán magasabb? - szempontból minden mindegy. Gondoljuk el a földet néhány milliárd év múlva, mikor majd beolvad a felduzzadó Nap-ba, és ahogyan a világ milliárd évekkel ezelőtt meg volt nélkülünk, úgy akkor is meglesz, és kicsit sem fog számítani, hogy ki kit ölt meg, valamint semmivé válik az egész történelem, az egész földi élet. És gondolhatok akár csak 100 évvel előre, amikor se engem, se téged nem fog zavarni semmi ilyesmi dolog. De számomra annál inkább értéket nyer az élet minden formája - itt és most. Van ki csak a sajátját értékeli, van ki más emberekéét is, van ki az állatokéét is. Mondhatnám csak izlés (és kegy:-) kérdése - így leszünk különfélék, mi emberek.
Nem ártana felidézni, honnan jöttük s hová tartunk: nem gondolom, hogy hatalmasabbak lennék az állatoknál, s azt sem gondolom, hogyha valamit nem teszünk meg, az kegy lenne.
Igazad van, jogainkat és egyebeinket mi magunk fogalmazzuk, gyakoroljuk.
Üdvözölném azt a fajta kollektív tudatállapotot, amelyben valóban mindenki érezné, tetteit saját döntései irányítják, és nem érezné senki, hogy passzív szemlélője a dolgoknak, s most már elvonatkoztatva az állatokkal való bánásmódtól: azt gondolom sokan vágynak olyan mindenki számára elfogadható értékrendre, kultúrára, amelyben mindenki megtalálhatja a neki valót -- tudom utópisztikus persze, szerintem még nem talált ki az ember olyan rendszereket, melyben senki nem érezne magára erőltetettnek bizonyos dolgokat, azonban nagy lépés lenne, ha az ellenkezés, a nemelfogadás legalább nem agresszív megnyilvánulásokban mutatkozna meg
"többek közt ez is megkülönböztet tőlük minket embereket."
- meg az, hogy állítólagos intelligenciánk révén mi válltunk a legveszélyesebbé a négylábúak közül mind önmagunkra, mind pedig a természet rendjére nézve.
Sehol nincs az előírva, hogy az etikát kiterjesszük az állatokra. Ha így teszünk, az a mi szabad választásunk. Azért kötök bele a "van-e jogunk" típusú kérdésfeltevésbe, mert szerintem hibás az az érvelés, ami mögötte van, vagyis, hogy azért nem szabad az állatokkal kegyetlenkedni, mert "nincs jogunk hozzá". Dehogy nincs. Azt csinálunk az állatokkal, amit akarunk, hiszen megtehetjük, hatalmunkban áll, mi vagyunk az okosabbak, az erősebbek. Ha mégsem tesszük, nem azért nem tesszük, mert nincs hozzá jogunk, hanem mert így döntünk. Ez részünkről egy kegy gyakorlása az állatok felé, aktív lemondás valamiről, amit megtehetnénk, nem pedig egy kívülről ránk rótt korlátozás, aminek passzívan engedelmeskedünk. Szerintem ez a helyes szemlélete ennek az ügynek.
A "jog" az valóban csak deklaráció kérdése, de azt gondolom, hogy "nextdoor" a szót etikai értelemben használta.
Bizony, az állat-testvéreink nem választhatják meg viselkedésüket, mi meg igen - többek közt ez is megkülönböztet tőlük minket embereket.
az elvi kérdés az, hogy van-e jogunk védekezésképtelen, kiszolgáltatott egyedekkel kegyetlenkedni, csak azért mert nem ember, nem tud beszélni, az ember meg húst akar -- mindenáron
Erre már válaszoltam: a jogokat mi alkotjuk. Ha akarjuk, van hozzá jogunk, ha nem akarjuk, nincs.
A vadon élő állat kedvtelésből és a mi fogalmaink szerint nem is kegyetlenül öl: áldozatai nem állnak végtelen hosszúnak tetsző ideig egy karámban, nem rúgja oldalba őt senki, nem tömi meg, úgy, hogy majd kilyukad a gyomra, nem halnak el az izmai, hogy ne tudjon megállni a saját lábán.
A vadonban születésük pillanatától készülnek fel arra, hogy védekezzenek és harcoljanak az életükért, illetve, hogy támadjanak a kajáért.
A természetes szelekció is működik: a táplálékot kereső állat leginkább a beteg, elesett, leggyengébb egyedet vadássza le, s a falka vagy csorda be is áldozza őt -- így biztosítva további fennmaradásuk biztató esélyeit.
Az ember pénz és saját fogyasztása érdekében "termeli" az egyedeket, mindenféle fogalmi rendszer szerinti méltatlan életkörülmények között, amely önmagában kínzás, de az ember még rá is tesz egy lapáttal, mert nemcsak, hogy szenvedés a tartás, hanem külön nehezítéseket, kínzásokat is tesz bele (menj el egy szarvasmarha vagy csirke telepre, nézd meg mit művelnek a "gondozók", de elég egy falusi disznóólat megnézni, ahol sötétben, koszban, napi verési adaggal a takarmány mellé "nevelik" az állatot).
Az úgynevezett szőrmeállatokról pedig ne is beszéljünk...
Egyébként ezek a konkrétumok: az elvi kérdés az, hogy van-e jogunk védekezésképtelen, kiszolgáltatott egyedekkel kegyetlenkedni, csak azért mert nem ember, nem tud beszélni, az ember meg húst akar -- mindenáron
A jog emberi fogalom. Ha adunk magunknak jogot állatot ölni valamely okból, akkor van jogunk hozzá. Ezt mi döntjük el. Egyébként egyetlen más állat sem küszködik lelkiismeret-furdalással, amikor megöl egy másik állatot azért, hogy megegye. Tápláléklánc, meg ökoszisztéma, stb.
Nézz meg néhány dokumentumfilmet ha bírod a Spectrumon...
Az állatkínzás magasiskolája ami a haszonállatokkal történik életük során és életük végén egyaránt. Ehhez már csak a kísérleti állatok sorsa hasonlítható.
És amíg a magánember is büntetlenséget élvezhet a saját protáján az állatokkal szemben elkövetett kínzások miatt, a nagyüzemi állattartás embertelensége sem változtatható, mert nincs hivatkozási alap.
A vágóhídon az ölés momentuma még véletlenül sem kínzás és szenvedésmentes. Messze még az Eu...
Arról pedig külön értekezést lehetne írni, hogy azt megelőzően mennyit szenvednek.
a kérdés jogos és ma még akadémiai: van-e jogunk ölni? van-e jogunk valamilyen életre ítélni és azután különös kegyetlenséggel ölni?
Egy dokumentumfilm bizonyos lágerében azt mondta a kápó a falubeli fogoly ismerősének, hogy ha majd mennek zuhanyozni, akkor álljon közel a gáznyíláshoz, hogy hamar meghaljon. Nem is szenvedett semmit sem. Ebben sem látsz kivetni valót?
Ez valóban világnézet kérdése - és én a vágóhidat sem találom etikusabbnak - pusztán az ölés miatt. Az igaz, hogy hasonló esetben, én is inkább a gyorsabb exit-et választanám, mint a lófarkára (gépkocsira) való köttetést.
Az emberek nagy többsége természetesnek veszi, hogy egy állatot pusztán azért elpusztíthatunk, mert kedvelük a húsának ízét.
