Tudom, hogy az a lényeg, hogy életében hogy bántak vele, és az eltemetés talán nem is annyira miatta fontos, mint miattam. Hogy meg tudjam látogatni. De olykor tényleg lehetetlen megoldani, szerencsére én még sohasem voltam ilyen helyzetben, s remélem, nem is leszek, azt meg még inkább, hogy most jópár évig egyetlen kutyám sem megy el. Kicsit sok volt, hogy Pilla novemberben halt meg, Kormos meg májusban. Bár félek, mert ugyan Fáni és Masni fiatalok, egy-másfél évesek, de Lacika már tizenkettő. Remélem, még tizenkettő év van neki hátra is.
Sziasztok!
Lehet, hogy meg fogtok botránkozni, de szerintem a halál után már neki úgyis mindegy mi lesz a testével. Az embert sem maga a halott miatt temetik el, hanem a hozzátartozók miatt (meg persze higiéniai szempontból). Nem is mindenkit temetnek...van akit elhamvasztanak, és szétszórnak, vagy urnában hazavisznek.
Régen némely indián és nem indián törzs, a fára tette fel halottait, mások a keselyűknek ajánlották fel halottaikat..szokás kérdése.
Hamvasztást lehet, már a kedvenc tetemével is megtenni van már egy ilyen vállalkozó, hirdet is, hogy helyszinen elhamvasztja a kedvencet...
A nyuszimat eltemettem a kert sarkában, de ő kis állat.
A kutyámat már nem tudtam, őt kénytelen voltam az állatorvosnál hagyni..
Szerintem nem az a lényeg, hogy halála után mi lesz a testével! Az a lényeg, hogy életében hogyan bántunk vele!!!
A lovamat, majdnem el kellett altatni, már azon gondolkodtam, hogy felajánlom a testét a menhelyi kutyáknak, vagy a medvéknek...
Sokan ezt is csúnya dolognak tartják...miért?
Nem mindegy már neki?? Ráadásul több állat helyzetén javíthatok is...
Még a tacsinál kérdezetm meg az állatorvost, aki azt mondta, hogy MINDEN tetemet legalább 180 centi mélyen kell elásni! - Nézd Alice, SzVSz ez egy égtelen baromság. Bár lehet, hogy van ilyen törvény, de akkor az a szokásos irott szemét, szimplán ignorálandó.
Eddigi életem folyamán temettem el 3-4 kutyát-cicát, 60-80 cm mélyre, pár hónap múlva föléje a rózsabokrot, és kész. És leteszem a nagyesküt, hogy itt a budafoki dombon soha senki nem temet mélyebben, lévén kezdődik a tömör mészkő...
A természetben sem kerül egyetlen tetem se 180 cm mélyre, oszt mégis rendben szoktak menni a dolgok.
párszázmillió éve :)
Nekünk akkora a kertünk, hogy az egész kb. 90 négyszögöl, a ház alapterületét is beleértve. Sajnos nálunk nem lehet eltemetni állatokat!
Még a tacsinál kérdezetm meg az állatorvost, aki azt mondta, hogy MINDEN tetemet legalább 180 centi mélyen kell elásni! Sajnálom, de nem vagyok sírásó, sem kubikus. Ne tartsatok szívtelennek, de én már csak úgy vagyok vele, hogy az élő állataimmal törődöm, és nem azzal foglalkozom, hogy mi legyen a földi porhüvelyükkel.
Olyan topic valóban van már, hogy hogyan állítsunk a kedvenceinknek emléket, meg hogy hol lehet méltó módon eltemetni, de mit tegyen az, aki ezt nem teheti meg????
Vidéken lakunk. Itt szinte mindenki a kertbe temeti a kedvenceket. nekem novemberben halt meg Lujza nevű cicám, 13 éves volt, a virágoskertbe temettem, mert imádta kergetni a lepkéket és hát a virágokra midig sok lepke száll. :(((
A kutyám három hétre rá halt meg, Liza, steffordshire terrier. Az rettenetes volt, mert már olyan fagyos volt a föld, hogy nem tudtam eltemetni. Az állatorvoshoz fordultam, aki elvitte a tetemet és azt mondta, olyan helyen hamvasztatja el, ami nem fehérjefeldolgozó, de sajnos más tetemektől ott sem különítik el. Nem volt más választásom. Lehet, hogy az orvos nem mondott igazat, de nem haragszom rá, mert jobb azt hinni, hogy csak hamuvá lett szegényke.
Nem valami vidám téma. Mi meglehetősen szabálysértőek vagyunk e téren, általában ott temetjük el a kutyáinkat, ahol a leginkább szerettek játszani, ugyanakkor nem nagyon jár arra ember. Kis Pillát novemberben a nyaralónk kerjében temettük el, mert ott szeretett a legjobban lenni.
Nekünk rendre kistermetű kutyáink voltak/vannak, egy nagyot sokkal nehezebb lehet nyugalomba helyezni. De semmiképpen sem hagynám ott az állatorvosnál, hogy aztán fehérjefeldolgozóba kerüljön. Ő is családtag volt, szeretném később meglátogatni, úgyhogy valami szép és nyugodt helyet kerestünk mindig. De most inkább átmegyek a kutyabefogadós topicba, és sokkal vidámabb témáról írok, az új kutyánkról, Masni-Csibiről.
Tudom, a téma morbid, de erről is illene beszélni.
Mert akinek állata van, az azt is tudja, hogy az állat hamarabb meghal, mert sokkal rövidebb az élete.
Túl a fájdalmon, amit emiatt érzünk, mit csinálunk a tetemekkel?
Nem mindenki engedheti meg magának azt, hogy magántemetőbe sírt rendeljen neki.
Nincs mindenkinek nagy kertje, ahová eláshatja.
Kukába nem illik belerakni...
Tudom, létezik egy állattetem-elhurcoloó cím, de nem tudom milyenek. Legutóbb, mikor pár éve a tacskómat elütötte az autó, én is felhívtam - soha nem vették fel, állandóan foglalt volt. Júliusi kánikula volt, hiába raktam nylonba, kartonba, már így iy kezdték ellepni a legyek. Akkor végső kínomban az állatorvost hívtam fel, hogy azokat az állatokat, akik a rendelőben múlnak ki avagy akiket altattatni visznek be hozzá, ki szállítja el? Akkor kaptam hálistennek egy telefonszámot, és pár óra múlva ki is jött egy jóember, aki elvitte a tetemet.
