Én magamon is szoktam nevetni.Sokszor eltervezem,életem kis és nagy "dolgait":)De tudod az ember tervez, de néha más végez:)Na ilyenkor szoktam magamon derülni.Néha a problémák maguktól is rendeződnek kár a nagy igyekezés:)
Amikor már nevetni tudunk valamin, az már nem fáj.Az igazi derű a szívből jövő nevetés.
Márai szavai ideillenek.
"Van egyfajta ember, aki csak a szájával nevet.Olyanok, mint a hűdöttek,mint akik süketek, vagy szaglásukat nem működik. Tréfálkozol jelenlétükben....megdöbbenéssel kell észlelned, hogy nem érti és nem hallja egészen pontosan azt, ami a kis alkalmi történetben fonákul mulatságos.Nevet, de csak a szájával nevet.Szíve és értelme nem látta át a helyzet mélyén fonák nevetségét.Udvariasan nevet,fogait vigyorítja. De a szíve soha nem nevet."
meglehet. Az életnek tényleg nagy ajándéka a nevetés. VAn egy olyan változata, ha már hosszabb ideje együtt élsz valakivel már egy fél szotol gurul az ember a vihogástol. DE azért ez nem annyira helebarát, mint inkább szeretö társ..
Nem határtalan, korlátolt. (ez a tied, lehet sokáig birod, de egyszer vége. Az enyém is ilyen, és minden emberé. Ezt már nagyon is ismerem. Harminc évig csak ezt ismertem)
Az Istené határtalan, korlátok nélküli.
A férj tulajdona a feleség, és a feleség tulajdona a férj. Ezért a harmadik fél valakitől ellopja azt, ami nem az ővé.
Semmit nem tesz probára...családom van, de a kötelékeimet magam szabom meg! A kötelék csakis a barátság erejétöl függ. A család kötelezettség, de nem börtön, a barátság kötelék, amit csak a szeretet fonhat..
mivel tten olvastam, hogy van férjed, gyereked, nem gondolod, hogy a barátod próbára teheti a barátság kötelékének erejét...vagy mondjuk nem gondolsz erre, mert nem is imered?
hogy NICE szavaival éljek...mindent látó angyal Ő aki tanácsaival ellát...néha alaposan kihasználom, ilyenkor szavak által is érintkezünk...és csodálatos a hangja is...
