Ez az elso alkalom hogy itt jarok, es rogton egy keressel fordulok hozzatok!
Ha esetleg valakinek megvan veletlenul Kanyadi Sandor-Bandukol az oszi nap, cimu verse, kernem szepen mail-ezze el nekem, barhogyan is legyen meg:scan-elve, "doc"-formatumban, barhogyan, nagy szuksegem lenne ra.
Ez aztán a meglepetés! :-) Nagyon kedves vagy és megtisztelő dolgokat írsz, de ugyan már Szabi!, ez aztán a 2000-es évek egyik (ha épp nem a) legnagyobb barokkos túlzása! Nekem épp elég öröm, hogy idetaláltál és olvastál egy őszinte dilettánst. (Egyébiránt Tóth Árpád eme versét elismerem, tetszik is, de érzelmileg-hangulatilag azonosulni vele tökéletesen képtelen vagyok. Nem tudok magyaruk mit kezdeni vele. Foszlányaiban sem tudom már egy jó ideje zsigerből átérezni e versét és minden, hasonszőrű, "lángoló" verset. Nem a verssel van baj - engem nem talál meg. Akkor már Pilinszky, Szabó Lőrinc, Ady, Babits, Dsida.... Attól tartok, ők a sírig el fognak már kísérni, az ő verseik mind tartalmilag, mondanivalójukat tekintve, mind hangulatilag, érzelmileg - hogy a formai tökélyről ne is beszéljek - örökérvényűek számomra.)
Majd a köv. koncertre viszek egyet! És köszönöm.
(Bocs, de inkább mailben "beszélgessünk", vagy majd személyesen, ezt a topicot számos személyes okból kifolyólag nem kívánom folytatni...)
én kérek elnézést, hogy csak most találtam meg ezt a topikot. teljesen kész vagyok a verseidtől. Nekem a kedvenc versem Tóth Árpád Esti sugárkoszorúja, és a Te verseid nálam ezzel egy szinten vannak. Vételeznék egyet ebből a kötetből, beszéljünk majd!
MŰ-HOLD-UDVAR
A PAD alternatív/irodalmi folyóirat
Zenés felolvasóestje
Okt. 13. 19 óra
Belépő 300 HUF
Ezért egy ajándék példány is jár!
Fellép Fenes Tibor (Álom-forgató-könyvek)
Gulya István szerk., a Szupersztár rendezője
Váradi „Hurráoptimista” Róbert, a Beszélő könnyek társszerzője
Domán Csaba helyzetelemző
És vendégeik.
Az index.hu-n keressétek a PAD FOLYÓIRAT topic-ot! Ugyanitt Beszélő könnyek topic!
Nézzétek meg a tibor.nulladik.hu-t is!
Mindenkinek jut hely ezen A PAD-on!
www.geocities.com/nulladik
www.nulladik.hu
Köszönöm. Záróversnek akartam, és ennél jobb nem is lehet. Nem gondolom se színpadiasnak, se butaságnak. Így is lehet. Verset írni. Sőt: csak így van értelme. Tudni kell abbahagyni, a pillanat meg most jött el...
... színpadias és butaság... nem vagyunk "adyk", de írhatunk... kérésedre- Neked:
A látványon túl
A korlátnál áll megint
életben tartott tudata legyint-
csak élni akartam átokfajzatok
nem egyedül, mint a vadállatok
cinkos a fény, az utcazaj,
a felgyülemlett rút kacaj,
a cserépbe nyomorított virág
is a túlélés veszélyével érvel,
mint ezelőtt néhány évvel
a hasonmás- fiú: „tarts függőben,
legyek változó; lépted, így nem
botlom beléd”; majd távozott
őt sem rágja már kárhozott
csontvázakon hízó féreg- világ.
A korlátnál áll megint,
életben tartott tudata legyint-
nincs mit tenni, egy pillanat
még és szilánkká szaggatja
az éjszakát; összefut élet és halál
gyűlölt ösztöne végre alibit talál
ne kérdezd miért, ne mormolj imát.
Úgy érzem, befejeztem. Ha írok is, ami valószínű, nem szeretném kitenni a fórumra a jövőben. Volt okom arra, miért nyílt ez a topic, szükségét éreztem, de okom van arra is, most miért hagyjam abba. Köszönöm egyformán mindenkinek a részvételét, a kritikákat, eszmecseréket, mindent. Closedown.
a vershez: ... választás kérdése. merre van "előre"?... a halál is egy lehetőség. na jó, ezeket (érzelmek stb...) "nincs jogom" megkérdőjelezni. a formáról később.
Előre! Nincs más út, csakis előre! Meghal, aki ezután hátranéz. Kését feni fent már az óra őre, Gúnyos mosolya sötét titkot idéz. Gúnyos mosolya sötét titkot idéz! Lehelete a tarkómon, ahogy szólít: „Rohanj, míg teheted, minek félsz? Menj, játszhattok még egy darabig!” Játszhatunk még egy darabig! Ugorhatunk évről-évre, szóról-szóra, Mindig lesz egy „addig”, de az pillanatot hasít: Könnyeket vagy mosolyt fakasztóra. Könnyeket vagy mosolyt fakasztóra! Ujjongás lesz-e vagy jajszó, Gyűrű vagy fejfa - ki tudja? Lehet láz: halálos vagy felajzó. Lehet láz: halálos vagy felajzó! A jelre várunk, a fegyver csőre töltve, És mi játszunk, a csókja bénító. Előre! Nincs más út, csakis előre.
Pillanat, szó, sóhaj, ó igen. Mágia, csalárd visszfénye a sárga halálnak, vízen úszó boldogság múló kékje… Illat, játék, mosolygó hang. Lázas álmok öltek a semmiért: A lét holt, elillanó pillanat, Feketébe fakuló fénykép…
Érzés - lila harag és bordó vágy, Fékevesztett ölelés, zuhanás. Van úgy, hogy nincs tovább.Zakatoljon nélkülünk a látomás…
Gyilkos játszma, hideg és vak,
Értelmetlen fogócska:
- Na, ma ki lesz a bűnbak?
Hát nem ment vezényszóra...
Ígéret, kísértés és bánat, ó igen. Dugába dőlt várak, omló kémények, Kicsorbult kardok emléke a vitrinen, Légüres térbe párolgó remények.
Lehet, hogy nem ugyanarról beszéltünk, de most már értelek... nagyon is. hááát... akkor kezet foghatunk, nálam dettó. Csak azért nem "fokozom" ezt mindig, mindenáron, mert az oda vezet, ahova vezetett: éjjel az álmaimat nem akarom már mérgezni...
... akkor nem ugyanarról beszélünk... (...szv szándékosan fokozza... és csalódik, ha nincs katarzis, ez a pitiánerszánalmasnyomorult élete része... és rohadtul hiányozna neki, ha nem lenne, ha nem lehetne... többet ér mindenféle ál-boldogság-érzésnél... stb...)...
Ez igaz is, hacsak nem sokkolnám magam szinte folyton, naponta a legkülönbözőbb módon. Profi paranoiás mazochista, önsorsrontó vagyok, sokszor magamtól is megrettenek, nem kell ezt fokozni feltétlen, volt hogy direkt öntudatlanul is fokoztam a sokkot (filmek, zene, versek, stb.), meg is lett az eredménye: http://forum.index.hu/Article/showArticle?t=9121898
Azoknak kell az efféle "sokk" szerintem, akik az életükbe "belefeledkeznek" és teszik-veszik dolgaikat, nagyon komolyan veszik magukat, élik mindennapi szánalmas kis életük (miközben nem veszik észre, mennyire pitiáner és siralmasak a hétköznapjaik). Rájuk kijózanítólag hathat, paradox módon rám néha pszichotikusan, néha abszolút immunis vagyok rá. Most épp nem lenne jó ötlet...
