Nem bekasmegyeri es nem konzervgyari,hanem kotottaru(konzerv., pulover,tokmindegy),csak elirtam.Mivel nem lattam semmi utalast,hogy a modik vettek ki ezert itt az cikk amit ereddeetileg akartam bekuldeni unneprontasnak:
Élni hagyni
NSZ • 2003. július 1. • Szerző: Tanács István
Körülbelül 300 elbocsátott ember ütheti bottal 250-300 millió forint
járandósága nyomát az egykori Békéscsabai Kötöttárugyár, később BCB
Rt. felszámolása nyomán. A rendszerváltás idején még körülbelül 2000
békötös dolgozó többsége az elbocsátása után sehol sem tudott
elhelyezkedni, de azok, akik a 2000 végén indult felszámolás előtt
kerültek utcára, még megkapták, ami járt nekik.
2000 októbere óta az ötödik felszámoló ügyködik a romokon. A volt
munkavállalók kérdéseire érdemi választ nem ad egyikük sem. A volt
BCB ingatlanvagyonát 550 millió forintra becsülték, amikor 2002
januárjában meghirdették a cégközlönyben. Amit 384 millióért
kínáltak, azt végül 55 millióért adták el – mellette, Békéscsaba
közepén egy hasonló telket 350 millióért vett meg egy barkácsáruház.
Minden ingatlant nevetségesen alacsony áron adtak el az egymást váltó
felszámolók – de az így befolyt kevés pénz sem került a
munkavállalókhoz. A felszámoló Mininvest Rt. nem hajlandó válaszolni
a dolgozóknak arra kérdésére, hogy hová lett a vételár. A bíróság a
levélben feltett kérdésükre csak annyit válaszolt: majd a
felszámolási zárómérlegből fognak értesítést kapni. Vagyis akkor,
amikor már semmin sem lehet változtatni. A felszámolók a bérgarancia
alapból, vagyis az adófizetők pénzéből is mintegy 120 millió forintot
igényeltek a végkielégítésekre. Ezt valószínűleg ki is fizették
valakiknek – de senki nem tudja, hányan vannak azok, akik úgy
szerepelnek a listán, hogy megkapták a pénzüket, csak éppen ők nem
tudnak róla.
A BCB Rt. a kilencvenes évek második felében Sümeghy Csaba fideszes
országgyűlési képviselő érdekkörébe tartozott a gyulai Giulio Rt.-vel
együtt. 2000-ben Sümeghy eladta a könnyűipari cégeket Riczu Gyula
budapesti üzletembernek, akinek a tanácsadója idősebb Waschler Tamás
volt. Ezt követően a cégeket felszámolták, vagyonukat kiárusították.
Elég találomra megnézni egy adásvételi szerződést: ugyan ki vette meg
a BCB 47 millióra értékelt békési telepét 13 millióért? Egy
leányfalui ingatlanforgalmazó cég, amelynek ügyvezetője és egyik
tulajdonosa dr. Sümeghy Csaba.
De nem ez az érdekes, hanem a magyar jogállam állapota. A felszámolás
kezdete óta jövedelem nélkül vegetáló dolgozók pert akartak indítani,
ám a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróságtól nem kaptak
költségmentességet: előre be kellett volna fizetniük 900 ezer forint
perköltséget, amikor parizerre sem telik nekik. Levelet írtak
Medgyessy Péternek, a Kehi vizsgálódott is valamit, de nem jutott
semmire. Levelet írtak Lendvai Ildikónak, aki azt javallotta, saját
érdekükben alakítsanak ki szoros kapcsolatot a felszámolóbiztossal.
Felhívtam Kordás Lászlót, az MSZOSZ elnökhelyettesét, aki azt
ajánlotta, forduljunk a Békés megyei képviseletük
jogsegélyszolgálatához. Ott egy jogász közölte, az ő feladata nem
terjed ki arra, hogy beletekintsen az iratokba, pláne hogy elutazzon
Nyíregyházára a bíróságra, csak arra, hogy meghatározott időben ott
üljön az irodában. Karsai Zoltánné, a dolgozók egy csoportjának
szószólója a Felszámolók Országos Egyesülete szakmai etikai
bizottságához fordult, hogy vizsgálják meg, etikusan jár-e el a BCB
felszámolója. A levelüket a felszámolószakma erkölcsein őrködő
bizottság elküldi a felszámoló Mininvest Rt.-hez válaszra. Időközben
az MSZOSZ-nél azt tanácsolták a dolgozóknak, hogy forduljanak a
nyilvánossághoz. Ám ők már ezen is túl vannak: a HVG-ben és a
Népszabadságban egy-egy Pulitzer-díjas újságíró apróra föltárta a
tényeket; hiába, hiszen utána sem történt semmi.
Ebben a tekintetben az égvilágon semmi különbség nincs Orbán Viktor
és Medgyessy Péter kurzusa között: a kirúgott Békés megyei
munkavállalók észre sem vették, hogy a nemzeti kormányt fölváltotta a
köztársaság kormánya. Pedig már nem is egzisztenciát, új munkahelyet,
jövőképet, élhető életet akarnak, amit a rendszerváltozás ígért
nekik, hanem csak annyit, hogy az újkapitalizmus jogrendje szerint is
járó nyomorúságos végkielégítésüket ne lopják el előlük. Szólni kéne
a polgári jobboldalnak meg a polgári baloldalnak, hogy Európában az
elitek nemcsak élnek, hanem másokat is hagynak élni.