DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Mint azt a tegnapi felszólalásomban már vázoltam, a 320 millió forint a Királyhágó-melléki református egyházkerület által kidolgozott vidék- és térségfejlesztési koncepció támogatását szolgálta. Az új kormány új vallásügyi államtitkárságának címzetes államtitkára ezt megtárgyalt ügynek tekintette. Ám amikor semmi nem történt, az illetékesek egy lépcsővel feljebb, a kisebbségi ügyekért felelős államtitkárhoz fordultak, az államtitkár pedig minden további nélkül közölte, hogy a 320 millió forintot Tempfli József nagyváradi püspöknek adták.
Nagyváradon azonban kiderült, hogy erről a nagyváradi püspök mit sem tud. A pénzre vonatkozó dokumentumot nem is ő, hanem a püspöki helynök írta alá. Kiderült az is, hogy ők nem kérték, ők csak úgy kapták ezt a nem kevés pénzt. Persze érdekes módon nem egyedül kapta ezt a katolikus egyház. A hivatalos és tovább a választ nem halogatható megkeresésre a kisebbségügyi államtitkár ismét egy lépcsővel feljebb, a kancelláriaminiszterre hivatkozva, az ő megbízásából közölte, hogy a nagyváradi római katolikus egyházzal az úgynevezett Mecénás Alapítvány között egyezséget. Így került ki - tudta és beleegyezése nélkül - a megállapodásból az eredeti koncepció kidolgozója és a pályázat eredeti nyertese: a Királyhágó-melléki református egyházkerület.
Ez bizony nemcsak meglepő, de megalázó helyzetet teremtett számára - és nemcsak azt. Mert nemcsak a 320 millió forintot térítette el ez a kormánygesztus, hanem lényegében eltulajdonította a mások által kidolgozott, nagy szellemi értéket képviselő koncepciót is. Ez merőben jogszerűtlen eljárás, sőt nem kizárt, hogy kimeríti a nagy összegű szellemi érték eltulajdonításának tényállását is.
A református egyházkerület ezután fordult a köztársasági elnökhöz, a miniszterelnökhöz az áldatlan helyzet orvoslásáért. Sajnos a kérelmek eredmény nélkül maradtak.
Vajon miért? Talán csak nem azért, mert a nagyváradi Mecénás Alapítványt a közismert plázaépítő, Mudura Sándor hozta létre és irányítja, befolyásolja mind a mai napig? Talán csak nem azért, mert ugyanő nemcsak hatalmas vagyonnal rendelkezik, de miniszterelnökünk, Medgyessy Péter barátságával is? Vajon lehet-e hitelt adni azoknak a sajtóinformációknak, melyek szerint a Mecénás Alapítványnak egészen más szándékai vannak a megkapott 320 millió forinttal, semmint az eredeti, Érmelléket fejlesztő tervek megvalósítása? Vajon el lehet-e szó nélkül fogadni a magyar adóforintok határon túli, bizonytalan érdekű felhasználását? Vajon nem reális-e az a már a mai helyzet összevisszaságából adódó feltételezés, hogy az okkal nem is rendelkező történet mögött netán nemtelen politikai érdek is áll: a Romániában élő maroknyi magyarság között a vallási ellentét szítása?
Tisztelt Ház! A Kiss Elemér kancelláriaminiszter által aláírt hivatalos tájékoztatás január 29-én datálódott. Az eredeti koncepcióalkotóval és pályázati nyertessel ebben tudatta hivatalosan, hogy ugyanis nem ők, hanem a Romániában született Mecénás Alapítvány, a hozzá csatolt nagyváradi egyházmegyével birtokolja el az ügyet - pénzzel és tervvel együtt.
Kérdésként természetesen megfogalmazható, hogy miért csak most hoztuk ezt az üvegzsebtől oly messze álló keszekusza históriát a tisztelt Ház elé. Azért, mert a döntést hozó kancelláriaminiszter ma már nem ül a székében, és az új illetékes új helyzetet teremthet. Annál is inkább így kellene tennie, mert a miniszterelnök többször és nagy hangsúllyal követelte és követeli miniszterei makulátlanságát. Kiss Elemér kancelláriaminiszter nem volt makulátlan. Ezért nem véletlen, hogy a most idézett, általa végzett ügyintézés sem volt az.
Nos, itt a nagyszerű lehetőség: legalább egy vonatkozásban eleget tenni a makulátlanság kívánalmának. Kiváló dolog, hogy a sokirányú érdeket szolgáló koncepció megvan, mi több, a pénz is megvan, csak vissza kell juttatni oda, ahová eredetileg szánták. Nem is képzelhető értelmes, elfogadható indok, amivel ez megkerülhető. Köszönöm a figyelmüket. (Szórványos
