San Giacomo di Rialto = San Giacometo a piachoz közel, a bejárat fölött a napból formázott mutatóval az óra meg a 3 kis harang a homlokzati oldal csúcsán, bent a hangszerek a védjegye. A legenda szerint csodával határos módon az 1514-es tűzvész elkerülte.
Jelenleg a San Giobbe templom felújítás miatt zárva van.
Findaco dei Tedeschihez még: Calke del Fontego dei Tedeschi, nyitva 10.00-20.00 között. Az elhelyezkedése kb mint Rómában a Monumento Vittoriano, a látképet azon belül a tornyokat is nevesítő leírás. Kétszer is voltam fent. Pazar a kilátás, amint a Canal Grande kanyarja öleli át a a város egy részét, a tenger az egész várost, a szigetek és távolabbi helyek. Másodszor 10 percet kb várnom kellett, míg páran elmentek. Maximált az egyszerre a teraszon tartózkodók száma.
Tudjátok, nekem és a szárnyaló lelkemnek mindenhol fontosak a madártávlatot megmutató kilátók. :)
Fondaco dei Tedeschi egy exclusív vámmentes üzletház a Rialto közvetlen közelében egy hatalmas reneszánsz palotában, tetején rendezvényterem és terasz. Ingyenes, toalett is megoldott. Keress rá, tripadvisor értékelések is részletezik.
Nem a halpiac oldalában hanem a Canal Grande másik partján a Rialto hìd lábánál, ha háttal állsz a hídnak bal kéz felé. Elegáns személyzet áll az ajtóban, de bátran benehetsz. Ahol a vörös szőnyeges mozgólépcső van, másodikig a mozgólépcsőn, utána gyalog. Van lift is azzal végig lehet menni. A város szívében, az alsó szinten étkezdék, és lehet látni a vízi forgalmat is a rácsos üvegportálon át. Lehetőség van törzsvásárlói kártyát kérni, ami kedvezményes árat biztosít a veves divatcégek termékeihez.
Fura volt a földszinten egy jujjderózsaszín strasszokkal díszített csili-vili Ape mint Fendi reklám. :)
Nekem is egyre nagyobb kedvem van. Pedig tavaly 6 napot voltam, csak Velencében és még önmagamhoz képest is alapos felkészüléssel.. Egyrészt a leírásod alapján újra visszavágyom a kedvencekbe. Másrészt eddig úgy gondoltam,hogy a biennalet inkább kerülni kell, de ezek szerint pont a fordítottja igaz. Harmadrészt néhány helyszínről még nem is hallottam. Scuola di San Teodoro,Giacometto di Rialto, nem tudtam, hogy Torcelloban múzeum is van. Torcelloban 1993-ban jártam utoljára. Biztos nem olvastam figyelmesen végig, mi az az üzletház, ahonnan láttad a tornyokat?
A Rialtonal a COOP-ot én is csak a 4. nap találtam meg.
A 100-as buszt szerintem még nem ismerik, nincs benne az útikönyvekben, nincs rajta a különböző honlapokon. Remélem nem szűnik meg, mert nem mindegy hogy Ferihegyre taxizok 7500ft-ért, vagy 1500ft-ért a Deák térre + a 900ft-os buszjegy. ha évenet 4 alkalommal kora reggel indulok vagy késő este jövök, akkor a különbözetből megvan egy repülőjegy.
Ha icipici köze a beszámolónak is van hozzá, akkor már megérte. Köszönöm. :)
Helyesbítés:
Torcello múzeum és templomegyüttes 5-kor vagy 1/2 6kor zárt, negyed 5-kor már nem kaptam mind a háromra jegyet arra való hivatkozással, hogy túl kevés lenne az idő. így a múzeum kimaradt, 9 € fizettem.
Péntek volt az utolsó nap, kora délutánig volt még időm. Gyalog indultunk a szállásadómmal. Megmutatott egy közeli templomot, amihez ha a megfelelő sikátort és tér meg hid irányát is tudjuk, kb. 10 perc az út. 1/2 8-kor nem volt más, csak mi ketten, és a gondnok tett-vett. Külseje alapján nem gondoltam volna, hogy ennyire hatásos helyet rejt. Ez volt a San Giacomo dell' Orio. Itt is van szépség bőven.
A halpiachoz mentem, mert voltam ugyan kint szombaton dél körül, amikor a zöldségből gyümölcsből mutatós asztalok voltak, de a halak és tengeri csodák már többnyire elkeltek. Most roskadásig voltak a változatos színű formájú kagylók, rákok halak az asztalokon, több közülük még mozgott.
A Santa Sofiánál szerettem volna sokadszor a traghettóval átkelni, de a fekete "gondolák," és evezős legénységük valahogy mindig akkor lógtak, mikor én várakoztam. Legközelebb.
Még 9 körül megnéztem a közeli kis templomot a San Giacometto di Rialtót, és mivel a Santi Giovanni Elemosinario csak 10.30-kor nyitott, átkeltem a hídon. A Fondaco dei Tedescho nyitásáig (10.00) gondoltam benézek a Coopba, de nem találtam meg. 2 kedves közeli templom következett, a San Giovanni Crisostomo (XVI. sz-i elegáns külső, belül Lombardi, Piombo és Bellini munkái)
A Santi XII. Apostoli, (harangtornya a különleges órával, és a tetején a barokk hagymasüveggel) várt még rám egy rövid beköszönés és Ave Maria erejéig, ugyanis a 10.00 órás mise kezdődött.
Másodszor mentem vissza az üzletházba, hogy a Canal Grande kanyarja fölött üdvözöljem az ismert és csak megismerni vágyott templomok tornyát, a közeli és távoli tájképet. Itt már búcsúztam.
Utolsóként a Santi Giovanni Elemosinario maradt, ami Chorus templom. Egy kedves hölgy volt a pénztárban, adott egy ismertetőt. Egyedül voltam, meg-megállva körüljártam. Bensőséges meghitt percek voltak a békés kis térben.
Ötre terveztem a reptéri érkezést, a 18.40-es gép induláshoz. Kint voltam már négy előtt. 15.00-kor indult egy, de a következő csak 16.40-kor. 45 perc alatt kint voltunk, pontban 3-kor elindult. A transzfer busz mellett álló jegyárus szólt, hogy érvényesítsem a jegyet. /Eddig másutt nem kellett a transzfer-jegyeket kezelni. Valószínű, mert azok magántársaságok./
Treviso nekem kicsit szervezetlennek tűnt, plusz egy ellenőrzési pont van, ahol a poggyászokat címkézik, rengeteg várakozó utas volt. A fűszerkeverékeim miatt széttúrták a kézipoggyászomat. A csomagosok és az utaskísérők is el akarták szedni a gurulóst, pedig az első 30-40 között szálltam be, mondtam, hogy nem adom, nincsenek jó tapasztalataim arról, ahogyan a csomagokkal bánnak.
A Chorus Pass 1 évig, a City Musei Pass 2 évig érvényes az első érvényesítéstől. Utóbbiban van 1-1 helyszín Buranón és Muranón, persze sziesztát tartanak.
Torcellón a templomegyüttes 6-kor zárt, negyed 6-kor már túl kevés volt az idő a kilátó a templom és a múzeum megtekintéséhez, így a múzeum kimaradt, 9 € fizettem.
Sok kerekesszékessel találkoztam vaporettón, San Marco Bazilikában, Accadémián.
Rengeteg magyar 1 napos buszos csoporttal találkoztam, nem csak hétvégén. Gyalogoltak a hangyaútvonalon, és közértben voltak.
Nagyon jó a Piazzale Román a Coop.
3 bárban/étteremben próbálkoztam 1€ fejében toalett használattal, egyiknél a nyilvános wc-t ajánlották, a másiknál elfogadták, a harmadiknál beengedtek de nem fogadták el a pénzt.
Itthoni transzferhez a 100E reptéri buszt is kipróbáltam. 900 Ft-os külön jegy, a Deák térről, csak a Kálvin téren állt meg. utasszámlálás volt, összesen 6 főt kötött le. Félő, hogy megszüntetik.
Köszönöm, hogy elolvastátok, remélem mindenki talál benne hasznosat, értékeset, megfontolandót, de az is jó, ha csak saját emlékeket frissítettefel.
Akkor folytatás még, remélem nem unjátok. ( ha én egyszer kinyitom az írókámat... )
A San Polo következett, ami Chorus templom, egy kissé fapofa férfi volt a pénztárban, ő nem engedte a fotózást. Viszont a stációkat bemutató teremben nem volt senki, persze hogy fotóztunk.
Nagyon tetszett, szerintem is a legmegkapóbb helyszínek egyike a San Giorgio Maggiore templom a csodaszép karzattal, az apszisban elhelyezett hátulról megközelíthető rangos festményekkel, de sajnos nem volt szerencsém a szép Carpaccio-hoz bejutni, viszont a campanile panorámája lélegzetelállító.
Több helyen bónusz-ajándékként ért egy-egy Biennale program, már bánom, hogy az Arsenalehoz nem mentem el. Az első a Miracoli háta mögött volt, remek és elgondolkodtató kép-installációkat bájos kis udvart, és a palazzo maradványait tekinthettük meg. A San Stae mellett a Nigériaiak pavilonja volt, itt is video-installációt valamint fémból készült modern figurális képet mutattak. A San Giorgo Maggiore kerengőjében a zöldből és üveg/ műanyag labirintust a campaniléból láttam. Michelangelo Pistoletto One and one makes Three gondolatai köré csoportosítva különböző vallási közösségeket az általuk stimulált politikai és vallási konfliktust szemléltette. (Galleriacontinua).
Több Chorus Passhoz tartozó templomba eljutottam, de mise volt, vagy zárva találtam, vagy nyoma sem volt pénztárnak. A Chorushoz kapott térképen ajánlanak ugyan egy törzsidőt a körbe bevont látogatásra, és a kivételt is megemlítik, de ahhoz tervezni kell, de inkább sokszor visszamenni. A San Stae elég lehetetlen nyitvatartása miatt 13.45-16.00 kimaradt, úgy mint a Salute, holott mindkettőt naponta láttam.
A SS. Redentoréba vágytam, eltökélt tervben volt, és szerencsére bejutottam. Egyik nagyon szép emlékként maradt meg ez az egyszerűen is szép Andrea Palladio alkotta felújított templom látogatása. A szerzetessel a kikötőben találkoztam, később bejött. A sekrestye felől érdeklődtem, erre megkérdezte, hogy spanyol vagyok? Bár a karomat szorongatta, mégis felüdülés volt a sok ukrán/orosz tipp és kérdés után. Válaszom nem hozta zavarba, a hős magyarokat és a sporteredményeinket említette. Nyitva van, mondta aztán nevetve.
A jobb oldalkápolna felől egy folyosó után található a sekrestye, ahol sok kép volt, közöttük egy Tintoretto, és sok kapszulába helyezett fej (gondolom viaszból), melyekkel talán eltávozott szerzeteseknek állíthattak így emléket.
A San Bartolomeót is láttam a kerengőjével, elgondolkodtam hogy megnézem a Scuola Grande di San Teodorót, de ez még első nap volt, nagyon az elején, és akkor várt a San Marco tér, és akkor még pihenős laza percekre vágytam, csak úgy ismerkedni Velencével, a hely egyediségével, a sarki közért és pékség nyitvatartásával, az vizi szabályok szerint ügyesen közlekedőkkel. Érdekes volt rádöbbenni, a gyakorlatban látni, hogy mindenki vizen jár, ha sietős. A színházba, vagy randira siető signorák és donnák, a Canale Grandén cirkálnak a rendőrök, ott ninózik a mentő, ott nyomul mindenki, jachton, motorcsónakon, lakóhajón, vaporettón, traghettón motoscafón, gondolán, meg gondolatban.
A Santo Stefano mellett kétszer is jártam, vasárnap este, és csütörtök délben, sajnos zárva volt, a térnek viszont klassz hangulata va
volt.
A Scuola Grande Evangelista mindenféle rendezvényhez foglalható, ritkán lehet bejutni, sajnos 1 nappal hazaút után volt csak nyitva.
Egyik este a Lidóra, másik este Tronchettóra utaztam tovább vaporettóval. Akkor már kevesebben utaztak, így jobban lehet figyelni a hatásokat, és a belső hangunkat: mi vagyunk csak, a csendes vízcsobogás, a hajómotor jellegzetes hangja, az útjelző cölöpök és a telihold aranyló fénye csillog a víztükörben. Egy másik este a Salute már zárva volt, a Dogana kiszögellésnél bámészkodtam és sétáltam.
Köszönöm. akkor rosszul diagnosztizáltam, mert a hatást nem a nagy tömegű víz cölöpökre gyakorolt fizikai ereje, hanem a padlózat nem alátámasztott részeinek pici hullámzása adja.
Az van, hogy az épületeket az egykori szigetekre építették, ezek a szigetek alkotják a mai 6 kerületet. Cölöpök, azon márvány, arra jön a tégla. az a gond, hogy a vízszint emelkedésével már nem csak a márvány, hanem a tégla is éri a vizet. Szóval az épületek nem úsznak!
De nem hallucináltál, valóban érezhettél mozgást!
A padlót az emeleten gerendák tartják,ezért érezhető mozgás, ha többen jönnek-mennek!
A Scuola Grande di San Rocco 9.30-17.30 között volt nyitva mivel szeptember eleje még nyári időszak. Egyike volt azoknak, ahová mindenképpen be akartam menni, és ismét elmegyek legközelebb is, mert szerintem kihagyhatatlan. Nincs a Chorus Passban, 10 € a belépő, de a két szint mennyezetének és falának nagy részét beborítja Tintoretto nekem tetsző művészete. A lépcsőház és a faragott padok finom munkáit, bármeddig elnézném. A második emeleten a Ca Rezzonicóból származó színes csicsás üvegcsillár kápráztatott el, és ismét visszamentem a Sala dell' Albergoba is. A teremvégében asztalra helyezett tükör jó ötlet, de gyorsan visszatettem. (Na, nem mintha olyan gyorsan tudnék szabadulni a mennyezet számos festményétől, de baromi nehéz volt.) Fotózni lehetett.
WC lent a könyvesbolt után balra.
Ezután kimentem, és a San Rocco templom következett. Előtte a téren magyar szó ütötte meg a fülem, mely a hangulatos térzenét is túlharsogta. Egy férfi 4 kutyával egy közülük póráz nélkül fütyült a gazdira. Fura volt, ak a "Monteverdi gyere ide!" ismétlése. Volt kint egy fából sebtiben összerakott híd, és a templom melletti másik szép épületben Leonardo da Vinci kiállitást hirdettek ( 8 €).
A templomban is van néhány figyelemre méltó szépség, de nem lehetett körbejárni, szalagokkal lezárták az ülések kb. felénél a teret. Nyújtogattam a nyakam, de az oltár két oldalán elhelyezett képeket csak sejtetni engedte a távolság.
Leültem, és a jegyzeteimet olvasgattam, próbáltam kiválasztani a nap hátralévő programjait, mert az utolsó teljes nap volt, és a tervezett templomok nagy részében ( Formosa; Salute, Gesuiti, San Giorgio Maggiore) még nem jártam. Na, egy kivételével ez igy is maradt. Aki nem tervez, kevés előkészülettel megy, az reklamáljon, de a spontaneitásnak is megvan a varázsa és ajándéka.
Mire felnéztem jegyzeteimből körbevettek a zenekari és kóruspróbára pillanatok alatt összegyűltek. Majd elkezdődött az este 1/2 6-ra meghírdetett "Da Venezia al Mondo" Velencei stílusú reneszánsz repertoár föpróbája. Egészen közel ültem a karmesterhez, a zenekar ovális alakban a hosszanti és szélességi kereteket kihasznélva helyezkedett el. Először valami nem stimmelt, kilógott a harmóniából, de a karmester beavatkozott, és helyrekerült az összhang. Körülölelt a Velence és a zene. Hálás voltam, becsuktam a szemem, és ott akkor valami egészen mélyről feltörő csodálatos oldást kaptam ajándékul.
Én is meglepődtem. Az épület két oldalát körzrefogó sarkában, az ablak közelében volt picit érezhető, a Canal Grande elég nagy forgalmat bonyolított, és a nagy víztömeg mozgása okozza gondolom. Remélem nem hallucináció volt. :)
Terveztem még pár tapasztalati infót leírni, de elszállt, és időből megint kevés van.
Ahogy olvasom,amit írsz, hozzá nézem janka képeit, belemvillant hogy vissza kellene menni. De hogyan jutok el új helyekre,ha mindig csak Velencebe,Firenzebe ,Romaba akarok visszamenni. Újra es újra
Megnéztem újra: mi voltunk a Frari kerengőjében, igaz, éppen Biennálé időszak volt, szokás szerint valami kortárs kiállítással... Ebből következően fogalmam sincs, hogy amúgy látogatható-e, mert a Biennáléban az a jó, hogy egy csomó minden nyitva van, ami egyébként nem. Itt van az akkori bejegyzés, vannak benne fotók, szerintem gyönyörű, legközelebb sírd be magad valahogy :))
Nem időrendben írok, és nem mindenről, próbálok rövid lenni.
Hétfő délután a kivilágított San Marco után a Ca Rezzonicót néztem meg, mert az kedden zárva van.
A dísztárgyak és a palota díszítése mellett a velencei 18. századi festészet munkáiból van állandó kiállítás. Nekem a híresebb munkák mellett tetszettek a tájképek és az élénk színekkel készült munkák. A nemes ízlésű vázák, csiszolt díszkeretes tükrök a csillárok és étkészletek kávés szettek közül bármelyiket örömmel elfogadnám. A palotából gyönyörű kilátás van a kertjére, a Canal Grandéra és az oldalán levő kisebb rióval szelt tornyokkal díszes városi látképre. Az emeleten éreztem a palota vízzel ringatózó mozgását is.
Az épület másik szárnyában lévő gyűjtemény után a San Polo negyedben sétáltam, amelyik templom nyitva volt, oda bementem. Este 1/2 7 -kor nyitva találtam a Frarit, mutattam a Chorus Passt, de a teremőr azt mondta ingyenes, már nincs ott a pénztáros. Halk zene szólt, kevesen voltunk, a hanyatló nap fénye érdekes selymet vont a kórus faragott ülései köré, a síremlékeket többnyire árnyék borította, a számomra érdekesebb alkotásokat Tiziano Assunta képét és Donatello Keresztelő Szent Jánosát néztem. A jobb oldali Relikvia oltárt is rejtő Sekrestyében mise kezdődött. Nagyon bensőséges percek voltak. Csütörtökön itt kezdtem 8.50-kor, akkor is nyitva volt, besétáltam, és másokkal együtt nézelődtem. Hamarosan véget ért a mise, és így bementem a Sekrestyébe, majd az abból nyíló Sala del Capitoloba. Itt látható Francesco Pianta csodaszép faragott 3 szárnyas órája, és egy gyönyörűséges Madonna a gyermekkel szokatlan ábrázolásban. (Paolo Veneziano, 1339) Nem emlékszem, hogy hasonlót bárhol láttam volna. Élénk narancssárga a háttér, és az alakok testhelyzete is eltérő. Ebből a teremből látni lehetett a kerengőt is a gyönyörű kúttal.
Eddigre már eldöntöttem, hogy egy éven belül visszamegyek, így az időközben megnyitott pénztárhoz nem mentem, tehát a Frari belépőm megmaradt, pedig kétszer is jártam bent. Tudja valaki, hogy a kerengő is látogatható-e, és amúgy van még a Passal megnézhető része?
A Frari után betértem a szemközti kávézóba, amit egy szemetet lehozó helyi hölgy ajánlott, majd a San Rocco Scuola Grandét és a mellette található templom következett.
Mindenesetre élmény volt hallgatni pár mondatban összefoglalt saját véleményét, hogy nagyon jó Velencében élni is, mert minden nap azt a szépséget látja, amiért milliók odautaznak. A helyiek leginkább gyalogolnak, edzettek, egészségesek, jól élnek. A világhírů sztárokkal testközelbe kerülnek, kevesebb szeparációs lehetőség van. (Nem Izabelláról írtam.)
Bonnita! Viszonyítás kérdése az egész, és nem elégedetlenség volt.:) Talán a nem megfelelő fókusz okozott inkább hiányérzetet, nem a mennyiség. Heteket hónapokat meg tudnék tölteni programmal. Sokáig a vaporettóra támaszkodtam, ami mint itt írtátok valóban lassabb, és meglehetősen torzítja a távolságokat.
A helyi lakos szemszöge az az ő szubjektív szemszöge. Ennek a torzító hatását is figyelembe kell venni. Rómából nézve az onnan délre eső terület az Észak- Afrika, Milánóból nézve már Róma is az.
Egyszer Firenzében egy kisvendéglőben egy idős úrral ültem egy asztalnál aki egyfolytában Berlusconit dicsőítette. De beszélgettem olyan olasszal is aki a pokolba kívánta.
A helyiekkel való kommunikáció korlátja a nyelv. Hiába beszélek én felsőfokon( a régi jó Rigó utcai vizsgaszinten) vagy a mai elnevezés szerint B2 vagy akár C1 szinten, a nyelvnek vannak olyan nüanszai, olyan apró különbségek, amelyek megakadályozzák igazán érdemi kommunikációt. És ez sokszor nem is szókincs vagy főleg nem nyelvtan, hanem
kulturális alapok. Ha belegondolsz, pillanatok alatt több ezer olyan magyar szó, kifejezés, mondat vagy mondatok, sőt képek jutnak eszedbe, amelynek van egy mögöttes jelentése, amit mi értünk, de még az a külföldi sem, aki tökéletesen beszél magyarul, sőt évek óta itt él. Mert ugyanazt tanultuk az iskolában, ugyanazokat a meséket hallgattuk, ugyanazokat a könyveket olvastuk, ugyanazokat a filmeket tévéműsorokat, reklámokat láttuk, ugyanazokat a zenéket hallgattuk. De hogy ON legyek, tavaly Rómában a Colonna palotában meghallgattam a vezetést a magánlakosztályokban, a csoportban volt 4 idősebb , művelt olasz és én. A tárlatvezető megérezte az érdeklődésüket és csak úgy repkedtek az olasz arisztokrata családok nevei, ki kinek volt a felesége a nagybátyja, az örököse. Elég hamar elvesztettem a fonalat.
Az optimális beszélgetőpartner egy olyan régóta külföldön élő magyar, aki a magyar viszonyokat is ismeri, tudja, hogy nekünk milyen ismereteink vannak és ahhoz igazítja amit mond.
Az sokat tud hozzátenni az élményhez, mikor egy helyben lakó elmondja, ő milyennek látja a várost.
Ezt írtam és pontosan így is értem. hozzátesz az élményhez.
tökéletesen igazad van a többiben.
Augusztusban voltam egy barátomnál, aki tizenévig Rómában volt motoros rendőr, az ő szempontjából nézve Róma is más képet mutat....:-) Ráadásul szerinte - Sarnano-i lakós - Rómától délre Észak-Afrika van, oda nincs miért menni...
Egy Linzi barátom nekünk adná Bécset és attól keletre mindent, mert szerinte az nem Ausztria.
Velencében Izabella egyszer mutatott egy studio lakást, egy nagyon kellemes helyen. Ha ott laksz teljesen mást élsz át, mint egy szállodában.
Zadarban van egy fickó, aki az óváros közepén ad ki apartmanokat abban a házban, ami 4-500 éve a család tulajdona, folyékonyan beszél Magyarul, itt tanult pár évet. vele beszélgetve más képet kapsz a Horvátországi közállapotokról, turizmusról, Zadarról...
A helyben lakó sok érdekeset tud mondani. Szokásokról, hagyományokról, mindennapokról.
De nagyon sokszor fogalma sincs sok olyan gyakorlati dologról, amit egy turistának szüksége lenne. Mert neki nincs rá szüksége. A budapestiek legalább fele nem tudja, hogy mibe kerül egy közlekedési jegy, mert vagy autózik vagy bérlete van, meg van döbbenve, hogy a Halászbástya és a Mátyás templom fizetős, pedig már 20+ éve az, nem tudja hogy vezetéssel meg lehet nézni az Operaházat, a Parlamentet, a Vigadót, a Zsinagógá a Zeneakadémiát. Fogalma sincs, hogy pl élelmiszerboltokban hogyan lehet EUR-ral fizetni, de pl arról sem, hogy a Keletiben vagy a reptéren milyen undorítóan rossz a valuta váltás árfolyama, de arról sem , hogy hol van a városban nyilvános wc. Sőt sokan pl a szállodák korábbi nevét ismerik csak. És ez pontosan így van külföldön is. A helyi lakos ráadásul meg van győződve róla, hogy az ő információja pontos, elküldi szerencsétlen külföldit az erdőbe. Szóval gyakorlati dolgokban inkább a netre érdemes hagyatkozni, mint a helyiek véleményére. Illetve lenne a tourist office, ami Velencében valójában nincs, de máshol is kaptam már használhatlan felvilágosítást
Persze az adott esetben Izabella egész más, ő helyi és a turizmusban dolgozik és magyar ezért pontosan tudja, hogy mi érdekes egy magyar számára és hogyan kell róla beszélni, hogy egy magyarnak érdekes legyen.
