1. Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon (1956, 1962) 2. V. K. Arszenyev: A Távol-Kelet őserdeiben (1956, 1960) 3. Bernard Lelong – Jean-Luc Lancrey-Javal: Mágikus Kordillerák (1956, 1965) 4. Hans Schomburgk: A vadon érverése (1956, 1961) 5. Sir John Hunt: A Mount Everest meghódítása (1957, 1963) 6. Beryl Miles: Csillagokkal takaróztam (1957, 1962) 7. Hans Hass: Vadászok a tenger mélyén (1957, 1965) 8. Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam (1957, 1960, 1966) 9. Hugo A. Bernatzik: Gari Gari (1957, 1961) 10. Szokoly Endre: Hét év Bolíviában (1958, 1963) 11. Benedek István: Csavargás az Alpokban (1958, 1963) 12. Claudie Fayein: Egy francia orvosnő Jemenben (1958, 1960) 13. Vincze Lajos: Napkelte a Jangce partján (1959) 14. Védett erdők sűrűjében (1959) 15. P. H. Fawcett: A Mato Grosso titka (1959, 1962) 16. Alain Bombard: Önkéntes hajótörött (1959, 1964) 17. I. D. Papanyin: Úszó jégtáblán (1959, 1961) 18. Molnár Gábor: Jaguárországban (1960, 1961, 1968) 19. Haroun Tazieff: Víz és tűz (1960) 20. Thor Heyerdahl: Aku-aku (1960, 1963) 21. Róna-Tas András: Nomádok nyomában (1961) 22. Guy Piazzini: Akik túlélték a vízözönt (1961) 23. Ulrich Makosch: A mai Japán (1961) 24. Kende István: Jó reggelt, Afrika (1961) 25. Csapó György: Az arany teknősbéka földjén (1961) 26. Jens Bjerre: Az utolsó kannibálok (1962) 27. H. A. W. Treffz: Sivatag és tenger között (1962) 28. Hugo A. Bernatzik: Óceánia népei között (1962) 29. Maximilian Scheer: Utazás arab földön (1962) 30. Artur Heye: Három világrész csavargója (1963) 30. James Ramsey Ullman: A Himalája fia (1963) 31. Hans Schomburgk: Sátrak Afrikában (1963) 32. Boldizsár Iván: Rokonok és idegenek (1963, 1965) 33. Molnár Gábor: Pálmakunyhó az őserdőben (1963, 1966) 34. Ludwig Kohl-Larsen: Szimbót hallgatom: egy isszanszu-néger önvallomása (1964) 35. Jens Bjerre: Kalahári: Kőkori emberek az atomkorban (1964) 36-37. Koncsek László: Bibliai földeken (1966) 38. Csapó György: Európai pillanatok (1964) 39. Yves Gandon: Az éden nyomában (1964) 40. Jan Winkelhöfer – Vlasta Winkelhöfer: A százarcú Japán (1965) 41. Móricz Virág: Suomiban jártam (1965) 42. Knud Rasmussen: Thulei utazás (1965) 43. Eva Gerlach: Háremből a nagyvilágba (1965) 44. L. M. Parízek: Zúg a Kongó (1965) 45. Artur Heye: A nyugat peremén (1965) 46. Georges Blond: Egy francia házaspár Amerikában (1966) 47. Eric de Bisschop: A Tahiti-Nui első expedíciója (1966) 48. Boglár Lajos: Trópusi indiánok között (1966) 49. Hegedűs Hubert: Dunán-tengeren (1966) 50. Ligeti Vilma: Siva árnyékában (1966) 51. G. A. Fedoszejev: Élet a tajgán (1966) 52. G. Timár György: Egyiptomi verőfény (1966) 53. Bengt Danielsson: Bumeráng-expedíció (1967) 54. Harmat Endre: Hello, New York (1967) 55. Szőllősy Klára: Kiklász-kalandozások (1967) 56. Elődi Pál: Levelek Tennessee-ből (1967) 57. Kalmár György: A Niger partján (1967) 58. Ludwig Kohl-Larsen: Rénszarvasok nyomában (1967) 59. Gaston de Gerlache de Gomery: Újra az Antarktiszon (1967) 60. Jan Myrdal: A kultúrák keresztútján (1968) 60. Harmath Endre: Portugál partokon (1968) 61. Hans Leuenberger: A kolibri irányában… (1968) 62. Ignácz Rózsa: Zebradob-híradó (1968) 63. Harmath Endre: Hello, New York (1968) 64. Udvary Gyöngyvér – Vincze Lajos: Az ismeretlen szomszéd (1968) 65. Francis Chichester: A magányos víz meg az ég (1968) 66. Ligeti Vilma: A Gangesz partján (1969) 67. Urbán Ernő: A Szahara szíve (1969) 68. Passuth László: Örök Hispánia (1969, 1972) [a 2. kiadás tévesen 72-es sorszámozással] 69. Gábori Miklós: Régészeti kalandozások (1969) 70. Leonard Clark: A folyók keletnek tartanak (1969) 71. Ernle Bradford: A megtalált Odüsszeusz (1969) 72. Francis Chichester: Gipsy moth vitorlással a világ körül (1970) 73. Jean-Albert Foex: Tízezer év az óceánok mélyén (1970) 74. Jean Villain: Franciaországi riportok (1970) 75. Ata Kandó: A Hold véréből (1970) [tévesen 74-es sorszámozással] 76. Bernard Gorsky: Az utolsó sziget (1970) 77. Elspeth Huxley: E fényes Eldorádó a déli ég alatt (1971) 78. Szőllősy Klára: A szivárvány velünk marad (1971) 79. Csapó György: Circolare (1971) 80. Dervla Murphy: Öszvérrel Etiópiában (1971) 81. Réti Ervin: Japán a Kakas évében (1971) 82. Thor Heyerdahl: A Ra expedíciók (1972, 1978) 83. Ignácz Rózsa: Argentína viharszünetben (1972) 84. Heinz Barüske: Grönland – a Föld legnagyobb szigete (1972) 85. Harmat Endre: Brazíliai barangolások (1972) 86. Graham Greene: Utazás térkép nélkül (1972) 87. Jean Villain: A Pireneusoktól a Fokföldig (1972) 88. Jens Bjerre: Vad Új-Guinea (1973) 89. G. Metyelszkij: Északra szállnak a hattyúk (1973) 90. E. Johann: Kanada – óceántól óceánig (1973) 91. John Steinbeck: Csatangolások Charleyval (1973) 92. William Somerset Maugham: Egy távoli gyarmaton (1973) 93. Kalmár György: A felrobbant ország (1974) 94. Alina Centkiewicz – Czeslaw Centkiewicz: A könyörtelen Északi-sark (1973) 95. Ignácz Rózsa – Vámos Magda: Tűzistennő Hawaiiban egykor és most 96. Konsztantyin Georgijevics Pausztovszkij: Messzi-bolyongás (1974) 97. Dougal Robertson: Hajótörött család a vad tengeren (1975) 98. Baracs Dénes: A fal mögött: Kína (1975, 1976) 99. Balázs Dénes: Tájfun Manila felett (1975) 100. Fehér Klára: Vakáció Magyarországon (1975, 1980) 101. Ewa Wolak: Varázslatos Szamoa (1975) 102. Ernest Hemingway: Karácsony a világ tetején (1975) 103. A. M. Guszev: Az Elbrusztól az Antarktiszig (1975) 104. Nagy Kázmér: Az én Ausztráliám (1976) 105. Csapó György: Utak, terek, emberek (1976) 106. V. K. Arszenyev: Derszu Uzala (1976) 107. Duncan Pryde: Most már eszkimó vagy! (1976) 108. John Hillaby: Gyalogszerrel Európában (1976) 109. Thor Heyerdahl: Fatu Hiva (1976) 110. Moldoványi Ákos: Ország, város, híres ember (1977) 111. E. T. Krenkel: Hívójelem: RAEM (1977) 112. Maurice Bailey – Maralyn Bailey: 117 nap a hullámok hátán (1977) 113. Sugár András: A távolságot mint üveggolyót… (1977) 114. Ligeti Vilma: Indiai arcképek (1977) 115. Bogdan Szczygiel: A titokzatos Niger (1977) 116. Jurij Kazakov: Északi napló (1977) 117. Louise Hillary: A felhők felett (1978) 118. Alina Centkiewicz – Czeslaw Centkiewicz: A Sarkcsillag nem vezérelte őket (1978) 119. Thor Heyerdahl: A Ra expedíciók (1978) 120. Balázs Dénes: A Zambézitől délre (1978) 121. Sebők Éva: Lengyel teakeverék (1978) 122. Bedő István: Kalóz a Dunán (1978) 123. Arne Falk-Ronne: A déli tenger hét hulláma (1978) 124. Nagy Károly: Hej, Balkán! (1979) 125. Inotainé Bonifert Mária: Az aranyrög tetején üldögélő koldus (1979) 126. Rosie Swale: A Hoorn-fok gyermekei (1979) 127. Romuald Karas: Az Éden felderítése (1979) 128. Woynárovich Elekné: Nepál – Az Élő Istennő országa (1979) 129. Hegedűs Hubert: Hajók – vizek – tengerészek (1979) 130. John Hillaby: Gyalogszerrel Nagy-Britanniában (1980) 131. Halász Zoltán: Keresztül-kasul Kanadán (1975) 132. Ignácz Rózsa: Utazások emlékkönyve 133. Kálmán Zsófia: Levélcímünk: Chicago 60615… (1980) 134. Poczik Miklós: Sebész voltam Etiópiában (1980) 135. Jacques-Yves Cousteau – Philippe Diolé: Vízi barátaink (1980) 136. Peter Baumann – Erwin Patzelt: Emberek az esőerdőben (1980) 137. Balázs Dénes: Vándorúton Panamától Mexikóig (1981) 138. Janusz Wolniewicz: Az Ucayali delfinjei (1981) 139. Székely Tibor: Éjfélkor dőlnek a pálmák (1981) 140. Irwin Shaw – Ronald Searle: Párizs! Párizs! (1981) 141. Tim Severin: A Brendan-expedíció (1981) 142. Jean Bourgeois – Danielle Bourgeois: Nomádok közt Afganisztánban (1981) 143. Thor Heyerdahl: Tigris 144. Udvary Gyöngyvér – Vincze Lajos: Emberek a grániton (1981) 145. Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam (1982) 146. Umberto Nobile: A pólus, életem kalandja (1982) 147. Haynal Kornél: A sztyepptől a tundráig Bolyongások, találkozások (1982) 148. Lennart Meri: Az északi fény kapujában (1982) 149. Edmund Hillary: Kockázat nélkül nincs győzelem (1982) 150. Polonyi Péter: Diák voltam Pekingben (1982) 151. Jacques-Yves Cousteau – Philippe Diolé: Kincskeresés a tenger mélyén (1983) 152. Jurij Szenkevics: Papiruszhajóval az Atlanti-óceánon át (1983) 153. Bernáth Zsigmond: Hogy él, Jensen úr? (1983) 154. Balázs Dénes: Bozóttaxival Madagaszkáron (1983) 155. Arne Falk-Ronne: Barátaim, a kannibálok (1983) 156. Baracs Dénes: Párizsból nem jelentettem (1983) 157. Herbert Tichy: Tau-tau: a Sulu-tenger istenei és nomád törzsei közt (1984) 158. Járainé Komlódy Magda: Kukoricaisten gyermekei (1984) 159. Ronald Millar: Tonhalászok közt Bretagne partjain (1984) 160. André Cognat: Antekume, avagy egy másik élet (1984) 161. Reinhold Messner: A cél: Mount Everest (1984) 162. Szergej Kulik: Afrikai szafárik (1984) 163. Baracs Dénes: Tanuld meg újra Kínát! (1984) 164. Georges Blond: Az Atlanti-óceán nagy kalandjai (1985) 165. Lucjan Wolanowski: Posta Soha-soha földre (1985) 166. Gyárfás Endre: Görög tüzek (1985) 167. Nagy Károly: A kilencedik újjászületés (1985) 168. Louise Jilek-Aall: Hívd Mamadoktort! (1985) 169. Helmut Uhlig: Bali, az élő istenek szigete (1985) 170. Kálmán Zsófia: Kanadában zöldebb a fű… (1986) 171. Rádai Ödön: Háromfejű elefánt napernyővel (1986) 172. John Hillaby: Gyalogszerrel a Rudolf-tóhoz (1986) 173. Jaromír Štětina: Matylda az Induson (1986) 174. Sugár András: Gép indul! (1986) 175. Lawrence Durrell: Szicíliai körhinta (1986) 176. Koczogh Ákos: Otthon, Finnországban (1987) 177. Arne Falk-Ronne: Dr. Csörgőkígyó (1987) 178. Balázs Dénes: Amazónia(1987) 179. Haynal Kornél: Az arany hegyek útjain (1987) 180. Paul Theroux: Vén patagóniai expressz (1987) 181. Kabdebó Tamás: Írország két arca (1987) 182. Tadeusz Piotrowski: Viharban, fagyban (1988) 183. A. Bíró Zsófia – Augustin Béla – O. Veress Olívia: Magyar orvosok Nigériában (1988) 184. Gavin Young: Lassú hajókon Pireusztól Kantonig (1988) 185. Kubassek János: A veddák földjén (1989) [tévesen 186.-nak jelölve]
Sorszám nélkül: [186.] Móga János: Vándorúton Indiában (1989) [187.] G. Tóth László: Négy hónap az óceánon (1989) [188.] Michael Asher: A negyvennapos út (1989) [189.] Heltai András: Például Ausztria… (1990) [190.] Sting – Jean-Pierre Dutilleux: Sting Amazóniában (1990)
A most 95 éves II. Erzsébetet épp akkor koronázták meg, amikor a csúcs meghódításának híre Londonba ért. A királynő Hillaryt és Huntot lovaggá ütötte, Tendzin azonban – mivel nem volt a Nemzetközösség polgára – csak Brit Birodalmi Érdemrendet kaphatott.
John Hunt vezette azt az expedíciót, amelynek két tagja, Edmund Hillary és Tendzin Norgaj (Tenzing Norgay) 1953. május 29-én a világon elsőként jutott fel bizonyíthatóan a Föld legmagasabb pontjára, a Csomolungmára (könnyen lehet, hogy 1924-ben George Mallory és Andrew Irvine előttük már megmászták a csúcsot).
Hans Schomburgk (Hamburg, 1880. október 28. – Berlin, 1967. július 27.) zsidó származású Afrika-kutató, vadász, a 20. század első felének meghatározó német állatfilmkészítője.
Egy építész fiaként született, gimnáziumi tanulmányait Hamburgban, Lünebergben és Jénában végezte. 1898-ban 17 évesen Dél-Afrikába utazott egy farmra dolgozni, majd belépett az angol hadseregbe, és részt vett a búr háborúban. Utána Észak-Rodéziában teljesített szolgálatot. A szolgálatból kilépve nagyvad-vadászként dolgozott egészen 1912-ig, majd több különböző operatőrrel közösen az afrikai állatok és emberek életének a bemutatásának szentelte életét. 1906-ban vezette első önálló expedícióját, amelynek során felfedezte a Schikande-folyót és a Sengwe-tavat Dél-Angolában. A következő évben megállapította, hogy az álomkór terjesztéséért a cecelégy felelős.
Élete során többször is átszelte az afrikai kontinenst, miközben vadászott és ritka állatokat ejtett el. 1909-ben ő vitte az első afrikai elefántokat Európába, majd 1912-ben pedig a második élő törpe vízilovat a hamburgi Hagenbeck cég megbízásából (Hagenbecknek szintén több könyvét kiadták magyarul, illetve róla szóló kötetet is). Libériai utazásai során nemcsak a törpe víziló befogása foglalkoztatta, hanem filmezte az ott élő állatok és emberek életét, továbbá részt vett Nyugat-Libéria térképének az elkészítésében is, amiért is Londonban Libéria katonai attaséjává nevezték ki. Több ismeretterjesztő és játékfilmet készített Afrikáról, és az egyik ilyen film forgatásán ismerte meg későbbi feleségét, Meg Gehrtset is.
1933 után félzsidó származása miatt a náci propaganda teljesen háttérbe szorította; tilos volt könyveinek a megjelentetése, filmjeinek a szövegét átírták, és nevét mint készítőét ezekből kihagyták. Csak a világháború után nyílt újra lehetősége arra, hogy élményeiről előadásokat tartson, könyveit pedig több milliós példányszámban dobták piacra.
Nem ez a kitűnő útleíró elbeszélés első magyar fordítása.
Arszenyev távol-keleti útirajzait világszerte sokan ismerik és kedvelik, még most, hosszú évtizedekkel azután is, hogy szerzőjük mérőasztallappal kezében, arcán moszkitóhálóval, kis vadászkülönítménye élén bejárta a Szihote-Aliny hegyvidékét, az Usszuri és az Amur menti őserdőket, és a Tengermelléket, addig teljesen ismeretlen, szűz területeket tárva és térképezve fel, sokszor emberfeletti nehézségek és nélkülözések árán, nemegyszer valóságos életveszélyben. Expedícióinak tudományos eredményei ma is helytállóak, a tajga életének, természetvilágának avatott leírása, az expedíciók során átélt kalandok-élmények izgalmas megelevenítése pedig nemcsak kiváló természetbúvárra, hanem vérbeli íróra vall. Ám könyveinek mindeme erényei között is talán legnagyobb a nanaj (gold) vadász, a tajgával együtt élő-lélegző, tiszta szívű természeti ember, Derszu Uzala alakjának megelevenítése. Arszenyev és Derszu Uzala neve és alakja elválaszthatatlanná lett egymástól, az igazi emberség, önfeláldozó helytállás származási, nemzeti és műveltségi különbségeket eltüntető, nagyszerű jelképévé.
Kuroszava Akira 1975-ben bemutatott filmjének nagy szerepe volt abban, hogy '76-ban kissé lebutítva, rövidítve ismét kiadták a könyvet Derszu Uzala címen (egyébként a japán rendezőé csak a második volt a filmes adaptációk sorában):
Tehát a Wiki állításától eltérően, a sorozatot 1956-ban a Művelt Nép kezdte megjelentetni, amely a következő évben rövid időre Bibliotheca Kiadóvá alakult, majd a Gondolat Kiadóba olvadt.
A Gondolat Világjáróknak - tudtommal - összesen 185 kötete jelent meg. Bár az utolsóban a 186-os szám szerepel, de a 185. valószínűleg nem jelent meg (vagy sima számozási hiba, ami többször előfordult a sorozat 33 éves történetében).
Ha érdekek, átküldöm a teljes listát. :)"
186. Kubassek János: A veddák földjén - Srí Lanka szigetén (1989)
A 185.-et én sem találom. De utána még adtak ki számozatlan köteteket más formátumban, puha kötésben.
Mielőtt erre rátérnénk, annyit, hogy magát a sorozatot a Bibliotheca Kiadó kezdte megjelentetni, amely aztán a Gondolat Kiadóba olvadt. Bizonyos köteteket a Bibliotheca, majd a Gondolat egyaránt kiadott, illetve néhány könyvet a régi kemény+puha, majd kemény fóliázott kötésben is piacra dobtak.
Azzal egyet lehet érteni, hogy a sorozat a rendszer egyfajta biztonsági szelepeként szolgált, erre utal az indulás éve (1957) is. Ha már utazni alig engedték a népet, legalább az utazás illúzióját biztosítotani akarták az embereknek.
Először kemény fedeles, puha papírborítós volt a sorozat, aztán '75-ben áttértek a fóliázott karton fedeles kötésre. A habzó szájú, korábban politikai vallatásokban is részt vevő kommunista Fehér Klárának jutott a dicsőség az új változat első kötetét megírni, az ő Vakáció Magyarországon c. eresztését jelentették meg az új küllemet bevezető 100. kötetként.
Amúgy komoly utazók (pl. Széchenyi Zsigmond, Molnár Gábor), természettudósok (pl. Balázs Dénes), felfedezők (Hillary, Heyerdahl stb.) útleírásai is bőven helyet kaptak a sorozatban, sőt - csak jelzem, mivel számon kértétek itt az olvasmányosságot - több szépíró kötete is (pl. Passuth, Irwin Shaw).
Azonkívül van egy mellékága a szériának, a Klasszikus útleírások.
'45 előtt pedig a Franklin Kiadónak volt ugyanezen a néven sorozata:
Pelevin legújabban megjelent, sokadik könyve. Ůgy érzem, mostanra fogyott el a Mester mojo-ja, varázsereje, az amitöl egyedi és érdekes volt eddig az ěró.
Mindezidág, a Mi, körülöttünk létezö Világunk volt a Helyszěn, az Idö pedig a mindenkori
ŰDV!
Örülnék ha még írnál ide. Akár a véleményedet, vagy valamelyik könyvet.
Nem ismerem a puhafedelest, csak az emlíettt keménylapost.
Amiket említettél azokat ismerem én is. Heyerdall, Cousteau, megvan, alapművek. A chíichagóst olvastam én is, könyvtárból. Egy orvos -kutató házaspár, kétéves kislányukkal, a Egyetemen, ösztöndíjjal. Érdekes volt, kicsit amatőr ugyan, de teszett.
A sárga, tengeri utazásos, valószínüleg, Az Atlanti óceán nagy kalandjai lehet. Na ezt nemrég vettem meg, még új nekem is.
Végezetül Franciaországon belüli utazásairól közöl kisebb jegyzeteket Már az elindulás sem könnyű, a franciák többségéhez hasonlóan a tudósító is nyáron az uborkaszezon 4-6 hetében veheti ki szabadságát.
A Dél felé vezető autópályákon tíz kilométeres sorok, elég korán kelni lehetetlen, a TGV még gyermekcipőben jár…..
Az utazások során sajnos csak rövid ismertetést tud közölni egy vidéki kastélyról aminek arisztokrata urai váltottak, és saját maguk lettek idegenvezetők, konferenciaszervezők. Toulouseról ahol Európa legfejlettebb repülőgépipara van. Olajkatasztrófa sújtotta Bretagnei tengerpartról. A francia vidék szívéből auvergnei kis paraszttanyákról.
.Sajnos ezek a részek alig 100 oldalt tesznek ki az 500-ból és ez is 8 külön út története. Pedig Párizst, a Loire völgyét, Cannest elhagyva, az igazi Vidéket részletesebben is érdemes lett volna bemutatni.
Volt egy olyan sorozat is, ahol szintén útleírásokat közöltek, szintén két színes csík között egy kép volt a borítón, de az egy puha papírborító volt a kemény fölött. Az is Világjárók, csak régebbi változat, vagy az teljesen más?
Mindenesetre azok közül, amik biztosan a sorozat részei (tehát a kemény, fényes borítós, fényképpel), olvastam egy párat. Egy magyar nő írta a "Levélcímünk Chicago 60115" (vagy ilyesmi) c. könyvet Amerikáról, azt nagyon szerettem, aztán volt egy kék színű Cousteau, "Vízi barátaink", egy piros, Thor Heyerdahl: Tutajjal a Csendes-óceánon, még egy kék, Lawrence Durrell (Gerald Durrell bátyja): A szicílai körhinta, ez kilóg a sorból, mert igazából fikció, de nagyon kellemes olvasmány. Aztán volt egy narancssárga, amiben rövid történetek voltak a hajózásról, az nagyon jó, de elfelejtettem a címét. Na, ez így komolytalan, munka után hazamegyek, és felírom, amik vannak.
Örülök, hogy láttam ezt a topikot, mert ez a sorozat azt a hangulatot idézi fel bennem, ami utoljára kiskamasz koromban volt mindennapos, amikor naponta órákat töprengtem déltengeri szigetekről, vitorlásokról, expedíciókról és kalandokról. Az ember felnőtt korára egészen elfelejti ezt a hangulatot. Pedig fel kell éleszteni.
Na mindegy: nem tudom, írok-e még ide, de üdvözlöm a kezdeményezést.
Baracs Dénes tudósító-riporter, hát érthető hogy komoly részt foglal el könyvében a média, reklámok rádiók bemutatása.
Kezdve mindjárt a reggeli kereskedelmi rádiókkal.
Kelet Európai fülnek szokatlan volt eleinte a pergő nyelvű műsorvezető, a tréfás időjárás-jelentés, a sok reklám. Az éppen aktuális politikai eseményt kifigurázó nyilatkozat-összevágások meg főként!
Különösen idegesítőnek találta a ’bugyuta’ rádiós vetélkedőket, ahol egy egy termék árát kellett eltalálni a betelefonálónak. A rádióállomást népszerűsítő utcai akciók közül még az volt a legszimpatikusabb, melyben az úton haladt egy adásközvetítő kocsi, és ha olyan személyautót látott a riporter, mellyen a rádióállomás emblémájának matricája volt, azt az éter hullámain kérte megállásra, és jutalom átvételére.
Baracs szerint viszont a francia rádiókban, nagyobb számban fordulnak elő kulturális műsorok.
Nem szerette írónk a ’névre szóló’, pontosabban címlistáról választott, meghívókat különböző sorsolásokra, termékbemutatókra, nyaralóvásárlásra.
Ezeket a 20 évvel korábbi dolgokat olvasva, ismerős érzésem támadt.. :-) .
Politikáról, ideológiáról nem sok szó esik könyvében. Az arrasi kohászok sztrájkjáról,
kalózrádiójukról, a sainte-etienne-i kommunista polgármesterről, és természetesen Mitterand elnökké választásának eufóriájáról ír részletesebben és kedvezőbb hangvételben, de ez minden, semmi túlzás.
Borúlátó képet fest a bevándorlók életéről. A már említett portugál és spanyol házmestereken kívül ugyanis számos más náció is próbálkozik megélni. Főként az arab és fekete bevándorlók helyzete rossz. A könyv megírásakor még egy szigorúbb bevándorlási törvény volt érvényben, mely az Európán kívülieknek szinte csak a munkaképesek számára, és csak vendégmunkásként biztosított lehetőséget. Akiknek mégis sikerült tartós letelepedést kiharcolni és családjukat is behozni, azok nagyrészt a külvárosi lakótelepek, a HLM-ek foglyai lettek. A HLM-eket eredetileg az Algériából elűzött franciáknak építették, szinte szándékosan elrejtve, zárva őket, a többiektől. Később Mitterand liberálisabb bevándorlási politikája miatt megnőtt az algériai, és fekete bevándorló családok száma is, és a lakótelepek lassan több bőrszínű gyökerüket és lehetőségeket vesztett emberek közös gettója lett
Az átlag francia élete sem volt könnyű ezekben az évekbe. Egy akkori gazdasági válság miatt gyakran került sor a környék kis üzleteinek bezárására, helyükre más üzletek kerültek, újabb néhány hónapra. Nem sokáig bírták a versenyt a nagyobb áruházakkal, amelyek alacsonyabb áron kínálták ugyanazt z árút. Mint Emile Zola regényében.
A saját vállalkozású mesterember sorsát sem látta Baracs túl rózsásnak, legalábbis a kelet európai helyzettel összehasonlítva. Hiszen itt többnyire saját magának kellett megszereznie a munkát, ami bizonytalan. Ezért igyekeznek is megtartani a vevőiket! Megjegyzi Baracs hogy mennyire meglepődött azon, amikor, az autószerelő huzatoz húzott kocsija üléseire, mielőtt munkaruhában beszállt volna, a szobafestő, pedig munkája végeztével, gondosan feltisztította a padlóra csöppent festékfoltokat. Az író ironikusan megjegyzi, ezeket az apróságokat viszont érdemes lenne átvenni a Nyugattól! :-)
