Moore megérdemli a pluszpontot, ugyanis a film témáját kiváló érzékkel választotta meg (egyúttal más kérdés, hogy egy szakajtónyi mínusz jár is neki a rendezésért).
Tudni kell, hogy én legalább annyira az Uránia moziban lezajlott vitáról akartam írni mint a filmről, és azt is, hogy a vita nem kizárólag Moore filmjéről szólt, hanem egy tematikus filmfesztivál csúcspontját, film- és társadalomelméleti megfejtését képezte volna.
A „Kóla, puska..” c. filmet Magyarországon forgalmazó SPI Films Június 22-25 között „Kóla, puska, sülkrumpli” filmfesztivált szervezett az Uránia Nemzeti Filmszínházba, idézek a www.spi.hu ismertetőjéből:
„A filmfesztivál keretein belül az Uránia mozi négy nap alatt, két teremben, délután 5 órától kezdve folyamatosan olyan nagyjátékfilmeket és dokumentumfilmeket tűz műsorára, melyek az USA és az erőszak kapcsolatának különböző aspektusait ábrázolják. A közönség újranézhet olyan alkotásokat, melyeket rég láthatott - pl. Amerikai história X. -, megtekinthet olyan filmeket, melyeket moziban még sosem kerültek bemutatásra - pl. A hangos revolverek városa vagy az Energia Klub 'Globál Projekt' három filmje, a Büszke arabok és texasi olajmágnások, a Ne az én nevemben és az Ezrek mennek, beszélgetnek. Természeten a Kóla, puska, sültkrumpli című film premier előtt többször is levetítésre kerül, míg a mozi kávézójában plakátkiállítás várja az érdeklődőket.
Az elmúlt hetek eseményei is azt bizonyítják, hogy a társadalmon belül tapasztalható agresszió szintje egyre emelkedik. Ez különösen aktuálissá teszi a fesztivál keretein belül június 24-én, kedden 19 órakor az Uránia mozi kávézójában megrendezésre kerülő kerekasztal-beszélgetést. A politika, a média, a filmszakma és a pszichiátria jeles képviselői - Avar János, Bolgár György, Bombera Kriszta, Seres László, Vágvölgyi B. András és Veér András beszélgetnek majd a Kóla, puska, sültkrumpli című film kapcsán az erőszak és a társadalom kapcsolatáról. A beszélgetés moderátora Dési János. A program ingyenesen látogatható”
A fentiek ismeretében egyértelmű, hogy az általam korábbi hozzászólásomban elsiratott „kerelasztal-beszélgetés”, nem kizárólag Michael Moore filmjéről kellett volna szóljon, noha nyilvánvalóan e film köré építette a forgalmazó SPI Films a fesztivált, de mégsem.
Más kérdés, és nem is igazán függ össze annak nagyrészével amit én leírtam, hogy a filmet tárgyaló közbeszéd (jelesül jelen topic is), inkább szóljon a filmről, hiszen a „Kóla, puska…” legalább közös nevező, azt mindenki látta, olvasott róla, van miről érdemben vitázni. Persze szívesen vitatkozom magáról a filmről is, van véleményem, és szívesen védem meg más érveivel szemben , ha tudom:)
Én ugyanakkor fenntartom azt a véleményemet, hogy számomra, akit a fesztiválra csak másodsorban vonzott oda a filmes ajánlat, és sokkal inkább voltam kíváncsi a „kerekasztal-beszélgetés” résztvevőinek meglátásaira, igenis bűn elmenni a filmfeszt alapkérdése, vagyis „Amerika és az erőszak” témája mellett.
"az első erősen magasztalja a filmet, ám teljesen híján van a kapacsolódó tárgyi tudásnak és a film hatása alatt állva kritikátlanul veszi át Michael Moore álláspontját, míg a másik megközelítés képviselői kizárólagosan a film ténybeli tévedéseinek, ferdítéseinek feltárásával vannak elfoglalva és ügyet sem vetnek az alapkérdés (Amerika+fegyverek=fegyveres gyilok magas száma?) vizsgálatára, amely azonban lényegesebb annál, mint, hogy szó nélkül menjünk el mellette."
Azert, mert alapvetoen el kene donteni, hogy mirol beszelgetunk, ha a filmrol, akkor bizony annak kell dominalni, hogy maga a film jo-e. Ha a valoban figyelmet erdemlo temarol van szo, akkor viszont arrol erdemes tarsalogni. A ketto ott kapcsolodhat egymashoz, hogy ha Moore munkaja megerdemli, akkor bizony lehet ra hivatkozni a masik vitaban is. Illetve ha az alapkerdesrol szolo eszmecsere komolynak tunik, akkor Moore kaphat egy plusz pontot, hogy jol valasztotta meg filmje temajat.
Masreszt nem tudom, hogy itthon menyire erdekes egy Amerikaban kinek milyen fegyvere lehet-vita.
És most a vitáról. A vita résztvevőit moderálta (volna) Dési János, vendégek: a nézőtérről nézve balról jobbra Bombera Krisztina, Vágvölgyi B. András, Avar János, Bolgár György, Veér András. A téma érdekes és combos: „Amerika és az erőszak”. Ehhez képest a vendéglista összeállítását érezhetően legalább annyira irányította a szükség kényszere, mint a módszeresség, amennyiben nyilvánvalóan nem minden meghívott mélyedt el azonos alapossággal a témában, viszont legalább mind látta a filmet. Ezen elv szerint a számomra leginkább fájó Bombera K. pl. azért kaphatott meghívást, mivel éppen az USA-ban (és talán éppen New Yorkban) tartózkodott 9/11-én, így, a rendezők észjárása szerint legalábbis, esetleg első kézből származó ismereteket közölhetett volna Amerikáról, mint az erőszak passzív alanyáról. Seres beválogatása tkp. rendben is lett volna, hiszen az alapvetően elméleti jellegű problémák fekszenek neki, és kellőképpen sarkos véleménye élénkké tehet bármely vitát. Az általam nagyra tartott Bolgár meghívását indokolhatta rendkívül széles látóköre és tájékozottsága, higgadt érvelése és mély empatikus készsége, míg az általam amúgy tisztességes újságíróként ismert Avar meghívása előtt értetlenül álltam. Végül Vágvölgyi és Veér kiválasztását telitalálatnak éreztem. Veér felkészült pszichológus, akinek az erőszak tekintetében nyilván egy sor értékes gondolata lehet. Vágvölgyi több okból tűnt jó választásnak, egyrészt kisebb megszakításokkal éveket élt Amerikában, szociológusi vénája rálátást engedhet számára az amerikai ember természetrajzára (emlékszem remek riportjaira a MaNcs-ban), másrészről ő fordította magyarra Hunter S. Tompson műveit (Félelem és reszketés Las Vegasban, Pokol Angyalai), és aki ismeri Hunter sajátos hozzáállását az amerikai establishment, illetve a lőfegyverek kérdésköréhez, sejtheti, hogy miért vártam sokat a vitától.
Számomra ez a vita több meghatározó tanulsággal szolgált. Egyrészt megtanultam a helyén kezelni a hazai ún. „véleményformáló értelmiség” megállapításait, másrészt kiderült számomra, hogy a jó újságíró munkamódszere nem feltétlenül olyan amilyennek én naivul elképzeltem.
Eleddig ugyanis élt bennem egy olyan kép, amely szerint az általap Top5-be tartozó valamely újságírónak (és meg kell valljam Bolgár, Vágvölgyi és esetleg Seres ide tartozott) bármely kérdésben állást kell foglalnia, akkor azt nevezett újságíró profin teszi: átgondoltan nyilatkozik a kérdés velejét érintve érvényes megközelítéseket vázol fel a hallgatónak, esetleg, amennyiben a témában járatlan, utánanéz vagy hallgat. Olyan azonban semmiképpen sem fordulhat elő, hogy még a formállogika elemi szabályait sem tisztelve az első eszébe ötlő marhaságot kezdi bátran magyarázni, és kb. 13 perc folyamatos, csapongó eszmefuttatás végére jön rá, hogy miről is szeretne voltaképpen beszélni, akkor viszont lényegében szembe megy előző gondolataival, illetve leválasztja őket magáról, mint rakéta a kiürült meghajtófokozatot, és tökéletesen másról kezd beszélni.
Ezzel szemben most in vitro körülmények között figyelhettem meg, ahogy Seres, Bolgár és Avar kézhez kap egy problémát és ugyan ügyesen, rutinosan forgatja, szagolgatja, de lényegében nem tud vele mit kezdeni. Nem történt más ugyanis, minthogy mindhárman azonnal leragadtak a fő kérdés szempontjából összességében tök lényegtelen olyan mellékkérdések vizsgálatánál, és ezek dühödt (Seres László, l. még „Egy baloldali Leni Riefenstahl” Michael Moore filmrendező kétséges tisztessége” http://www.nol.hu/Default.asp?DocCollID=118348&DocID=106370#106370), illetve higgadtabb (Bolgár, Avar) cáfolatánál, amelyektől amúgy is hemzseg az Internet (moorelies.com és tsai).
Ebben természetesen a film is alaposan hibás, mivel eleve magas labdák tömegét adja fel a tévedésekre és csúsztatásokra fogékonyaknak, de egy komoly újságíró elé én másféle mércét állítok. Azazhogy már nem. Megtudtam, és ennek örülök, hogy nem mindenki képes rögtönözni, egyesek írásban jók, mások szóban (is), illetve megint másokat erős kritikával és sok folyadékkal kell bevenni. Ebben a kontextusban különösen fájó, hogy Seres, saját bevallása szerint, három napot töltött az interneten azzal, hogy teljesen fölösleges statisztika-tengert bányásszon elő, csak azért, hogy a kinyomtatott hibajegyzéket diadalmasan lengetve a jelenlévők szemébe vágja azt, hogy Michael Moore egy „seggfej”(sic!), amit viszont amúgy is leírt a hétvégi Népszabadság számára. Hogy ez az általam felállított a mérce talán mégsem teljesen eltúlzott, az látszik abból, ahogy Vágvölgyi ezt a magas lécet elegánsan vette. Ahelyett, hogy Seres agresszív nyitásával komolyan foglalkozott volna, igyekezett magát a filmet filmes szempontból górcsó alá venni, majd saját konkrét tapasztalatairól mesélni Amerika és az erőszak, illetve általánosságban a lőfegyverek és az erőszak vonatkozásában, a tőle megszokott döbbenetes mennyiségű adattal megtámogatva. Veér András mindehhez hozzátette a maga szigorúan pszichológiai megközelítését és röviden vázolt néhány érdekes, bár nem teljesen új gondolatmenetet arról, hogy milyen szerepet tölthet be a lőfegyver az emberek probléma-megoldási forgatókönyveiben.
Összességében elmondható tehát, hogy az a feladat, amellyel sikertelenül birkózott az egybegyűlt „szakértők” derékhada egyáltalán nem volt megoldhatatlan, sőt éppen azok voltak a vita legerősebb és leghitelesebb részei, amikor ez a küzdelem – Vágvölgyi és Veér tekintetében rendre– kedvező kimenetelű volt.
A vita végét sajnos nem várhattam meg, pedig kérdésekkel készültem és komolyan érdekeltek volna a válaszok, mivel Bombera harmadik oktondi, tudálékos és bulvárstílusú eszmefutatásánál elszakadt nálam a cérna és leszegett fejjel, uzsgyi, kiiszkoltam teremből.
2/1
Kicsit lemaradtam a topicban kialakult vita iramához képest, mert nehezen lendült be a dolog az elején és én sem voltam pár napig netközelben. Gondolom időközben jó páran megnézték a filmet, illetve szép sajtója is támadt, így erőre kapott a vita is, amelybe most visszakapcsolódnék.
Gyorsan végigolvasva az eddigi (szerintem színvonalas, és összeszedett) hozzászólásokat, úgy veszem észre, hogy rajtam kívül más hozzászóló nem volt jelen a film apropóján az Uránia moziban megrendezett „Amerika és az erőszak” beszélgetésen - ezzel kapcsolatban csak a NOL lakonikus cikkét találtam -, így összefoglalnám ide vonatkozó saját benyomásaimat.
Mindenek előtt azonban, szeretném előrebocsátani Michael Moore munkájával kapcsolatos magánvéleményemet:
Szerintem a film alapkérdése (van-e összefüggés Amerika, az ott magánkézen lévő lőfegyverek kirívóan magas száma, és az ott évente elkövetett lőfegyveres emberölések/gyilkosságoknak - a nyugati civilizációban - példátlanul nagy száma között, és ha van ilyen összefüggés, mi lehet az?) érvényesen feltehető, megalapozott kérdés, azonban maga a film, amely ennek a kérdésnek a körbejárására vállalkozik alapvetően rossz. Ennek okát én Moore filmkészítési módszerében látom, amely túlontúl szubjektív, mesterkélt és erőltetett ahhoz, hogy látni engedje a lényeget. Az alkotó magánvéleményét megfilmesíteni ugyanis nem vétek, volt már rá elég példa, de ugyanezt dokumentumfilmnek nevezni már hiba. Mégpedig azért nagy hiba, mert a szubjektív képzettársítások és narráció, továbbá az üzenetküldő szándék szolgálatába állított vágástechnika és dramaturgia nagyon felnagyítja a kellően át nem gondolt alkotói érvrendszer amúgy is komoly gyengeségeit. Nem is véletlen – és itt már kapcsolódok az Uránia mozi-béli vita tulajdonképpeni leírásához -, hogy erős kritikai érzéssel rendelkező nézők figyelmét teljes mértékben elvonja az – általam fentebb, Moore által képletesen egyaránt zárójelbe tett – alapkérdéstől és szinte kényszeríti őket azoknak a ténybeli tévedésekből és szándékos csúsztatásokból álló katyvasznak az alapos és tényszerű szétcincálására, amelyekből a film építkezik.
Sajnos ennek megfelelően már a vita során, illetve később a vonatkozó publicisztikák olvasása alatt mindvégig az volt az érzésem, hogy alapvetően és kizárólagosan két teljesen szélsőségesen ellentétes megközelítés létezik a „Kóla, puska, sültkrumpli” tekintetében: az első erősen magasztalja a filmet, ám teljesen híján van a kapacsolódó tárgyi tudásnak és a film hatása alatt állva kritikátlanul veszi át Michael Moore álláspontját, míg a másik megközelítés képviselői kizárólagosan a film ténybeli tévedéseinek, ferdítéseinek feltárásával vannak elfoglalva és ügyet sem vetnek az alapkérdés (Amerika+fegyverek=fegyveres gyilok magas száma?) vizsgálatára, amely azonban lényegesebb annál, mint, hogy szó nélkül menjünk el mellette.
Moore tehát szubjektív propagandafilmjével erősen saját dugájába dől, mivel filmjét életrehívó kérdését saját maga fedi el elfogultságtól és sulykolni akarástól verejtékszagú módszereivel. Szerintem tehát Moore filmje – és ezért a film körül kialakult vita -, sokkal inkább szól Moore személyéről és álláspontjáról, mint bármi másról, ami szerintem sajnálatos, hiszen sokkal termékenyebb és érdekesebb lenne ha a film segítene elgondolkodni azon, hogy mi teszi különlegessé az amerikai ember viszonyát a lőfegyveréhez. Talán Moore tulajdonképpeni szándéka is ez utóbbi lett volna, és talán más tanulna egy ilyen hibából, sajnos azonban Moore-t más fából faragták.
Tokmindegy, az is tenykerdes. En nem ismerem az amerikai jogrendszert, de nyilvan vagy van ilyen paragrafus, vagy nem, megint nem spekulalgatni kell ossze-vissza. Moore-rol nem tetelezek fol semmit, mondtam kabe ot lehetoseget, hogy miert nem szerepelt a mondat a filmben. Gyakorlatilag tok mindegy, hogy miert nem hangzott el.
Nem hiszem el, hogy emberek puszta szamokon ercelodnek!!!!
Bevagas:
"És Heston bácsinak mi a jófene köze van az egész Columbine-hoz? Jaaa, hogy a Moore féle sárdobáláson, hazudozáson kívül semmi? Köszike! ;-)"
Puszika:((( Hat ha Heston bacsi kiall mint a NRA szervezet foszonoka (evektizedek ota) akkor maga az ideologia kepviseloje is (ezt maga CH hangoztatja), ugyhogy annyi koze van hozza, hogy buszken valhattja magarol: bar szomoru dolgot tortentek, de ennek semmi koze a barki szamara konnyen elerheto es jogilag tamogatott fegyverekhez, nem is beszelve a sarki boltban megveheto par centes golyokhoz. Csak ennyi koze van hozza.
Moore valaszt szeretne, mint az az apa akinek a lanyat lottek fejbe Columbine-ban es jarja az orszagot keresve az okokat. Moore meg is kerdezi tole miert ("are we violent in nature?"), de csak idaig jutnak, mert erre asszem meg egy dokumentum film masfel oras anyagaban sem lehet pontosan valaszolni.
Jottok ilyen szamokkal, meg sardobalas meg ilyen-olyan, de jobb lenne arra gondolnod oreg, hogy nem neked kell az orszagot jarva a miert-ekre valaszt keresni!!!!!
Akkor most én is vágtam egy kicsit. Szerinted milyen lett?
"Ha tenyleg mashol meg volt vagva a film, akkor..." >
"Ezek tenyszeru dolgok, nincs szukseg arra, hogy mondvacsinalt spekulaciokkal probaljuk cafolni oket".
Nem azt vontam kétségbe, hogy megrendezték-e a gyűlést, hanem, hogy valóban kötelezve voltak-e az állam által. A Heston-részt illetően pedig: a vágással persze minden megoldható, de nem feltételezem, hogy Moore ennyire etikátlan lenne, hogy "csupán" a kérdésre adott konkrét választ vágja ki a párbeszédből. Te igen?
"Ha igaz, amit az Index cikkében olvastunk..."
Ezek tenyszeru dolgok, nincs szukseg arra, hogy mondvacsinalt spekulaciokkal probaljuk cafolni oket. Nyilvan van ra legalabb ezer tanu, meg egyeb bizonyitek, ha meg volt tartva, ugyanennyi ha nem.
"Ez eléggé érthetetlen, nem?"
Nem. Ha tenyleg mashol meg volt vagva a film, akkor konnyen elofordulhat, hogy kozolte, de kivagtak, lehet, hogy ideges volt, almos, reszeg, nem jutott eszebe, barmi.
KÉRDÉS:
Ha igaz, amit az Index cikkében olvastunk, hogy a hatályos amerikai jogszabályok kötelezték C.Hestont arra, hogy megtartsa fegyverpárti gyűlését, de azon rendezvények, melyekről szabadon dönthettek elmaradtak, akkor ezt mért nem közölte Moore-ral a vele készített interjú során? Ha ez így lenne, nem is lett volna egyszerűbb válasz, amivel leszerelhette volna Moore-t. Miért hagyta inkább porig alázni magát? Ez eléggé érthetetlen, nem?
ja és mégvalami.
én nem igazán csípem mensont, de amit mondott azzal határtalanul csak egyet tudok érteni.
'féljünk a mozgólépcsőtől és külön óvatossággal közlekedjünk vele'
hát majd még megérjük hogy figyelmeztetnek ne ülj bele meztelenül a fogkefédbe mert a sörtéi felsértik a bőröd és megfertőzöd magad amikor wc-zel.
Látom mindenki beidéz egy cikket és kiáll mellette.
Ám legyen bármily sok átvágás is a filmben, azt hiszem a fő gondolatot csak azért nem ejthetjük, mert hazugságokkal nagyította fel egy probléma képét. Ez persze csúnya, gonosz tett, viszont felteszem vannak helyzetek, amikor torzítani kell, hogy a szemellenzősök is felkapják a fejüket, és elgondolkozzanak. Na persze az ne legyen dokumentumfilm, hanem művészfilm.
Tehát a fő kérdés még mindig az, hogy lehet, hogy amerikában akár a gyilkosságok száma, akár az egy főre jutó gyilkosságok száma 250* akkora mint általában. Hogy lehet, hogy Magyarországon nem megy be egy 6éves gyerek és nem lövi fejbe a másik 6évest. Vagy egyáltalán: miért lövi fejbe egy 6éves gyerek az osztálytársát?
Heston bácsit megvágták? ja akkor már nem is érdekes miért lövöldöztek egy iskolában?
Tényleg, KOMOLYAN mentség egy banknak hogy nem benn a bankban lehet fegyvert kapni, hanem a szomszédos fegyverbolthoz adnak kupont?
Nem a távolság fontos. Tök mindegy lenne hogy a Józsi néni a zöldséges maga ad nekem egy Volvo terepjárót a krumplihoz, vagy el kell battyognom 2számmal arrább.
Az egy dolog, hogy ezután mit gondolunk Mooreról, és más, hogy mit gondolunk Amerikáról.
És arról, hogy "vannak eszelősök"
En mar nagyon vartam, hogy milyen lesz az otthoni fogadtatasa ennek a filmnek, en meg Februarban lattam, es eltekintve Moore meglehetosen kapkodo osszevagasaitol (mit mondjak, ez is csak amerikai film) a film egesze megerdemelte a Nemzetkozi es Oscar dijakat. Ellentmondasos, erre asszem Moore is szamitott, ezert is csinalja a filmjeit, hogy az epp aktualis hatalom ellen mondjon velemenyt. (lasd meg "Roger es en", vagy az itthon is megjelent "Canadian bacon" korabbi filmjeit) Fuggetlenul attol, hogy rengeteg apro hibat talaltak kritikusai a film soran, szinvalto nyakkendok stb. stb.. arrol hajlamosak megfeletkezni, hogy valodi megtortent esemenyeket dolgoz fel! Arrol miert nem beszel senki, hogy a paranoia sulyos esete all fenn az amerikai tarsadalomban? Vagy hogy sehol nem kezelik a fegyvertartast olyan felvallon mint ott. Vasarlas elotti ellenorzes, kiszures? Persze, a pszichopatakat is onnan lehet felismerni, hogy nyalcsorgatva kergetik a legyeket a fejuk felett. Vagy hogy az eszembe sem jutna, hogy egy atlagos magyar iskolaban lofegyver-veszellye szamolni kene es a sajat gyerekem ugy kuldjem el minden reggel, hogy ki tudja melyik kolyok fogja ritualisan kivegezni a menzan. Ertelemszeruen ez a film az amerikai kozonsegnek keszult, ami nem ugyanaz mint otthon, mas normak, mas kovetelmenyek kellenek hogy barki megnezze a mozikban, nem is beszelve a dokumentumfilmek nezettsegi aranyarol. Szoval mindenki lathatja mirol is akar Moore beszelni.
Moore ezt egyszerüen szerintem elszúrta..
Egy tényleg súlyos problémáról akarat egy dokumentumfilmet készíteni, ez még nem rossz ötlet.
De vagy az Oscar sürgette, vagy a divatos Bush utálat?
Mindegy, úgy tűnik kapkodott, és ez készült el.
Ellenzőinek, bírálóinak bőséges anyagot adott a kapkodás.
Az emberek többségében pedig akik még nem látták, csak a híreket hallják a filmről, ezek a hírek maradnak meg. Hogy hamis, meg manipulált meg ilyenek. És ha meg is nézik, most már eleve olyan szemlélettel ülnek le a vászon, elé, mint a hivatásos bakikeresők. Hogy hol is van a csúsztatás?
Ezt szerintem nem menti az sem, hogy így legalább beszélnek a filmről, nagyobb lesz az érdeklődés. Mert ezek alapján bárki manipulálhatna, bármilyen nemesnek mondott indokból, nem?
Ez nem bal vagy jobboldal kérdése, szó sincs erröl.
(Nézd csak meg itt MO-n kik álltak az amerikai béketüntetők, meg kik a konzervatív háborúpártiak, mellé … De ez nem Polfórum, hagyjuk..)
Hanem... senki nem tud olyan gyorsan tönkretenni egy ígéretes eszmét, mint a saját szélsőséges, fanatikusai.
Hazugságoktól hemzseg az Oscar-díjas dokumentumfilm?
sZ
2003. június 27., péntek 15:24
A Kóla, puska sültkrumpli című dokumentumfilm jeleneteit manipulálta az Oscar-díjas rendező. Színváltós nyakkendők, békés kémműholdak és nyugdíjas westernhősök a bizonyítékok közt.
A szabad fegyverviselést hirdető aktivisták, a déli milíciák filmművészet iránt fogékony tagjai, illetve az Országos Lövész Egylet jogászai már a premier utáni hetekben ízekre szedték Michael Moore dokumentumfilmjét, az Oscar-díj után pedig újabb, minden addiginál hevesebb rohamra lendültek: kockáról kockára elemezve próbálták bebizonyítani, hogy a Bowling For Columbine pontatlan, egyoldalú, sőt egyszerűen hazudik. Ebben persze nincs semmi különös, hiszen Moore filmjével éppen a fegyverlobbi ellen veszi fel a harcot, az viszont már meglepő, hogy a félautomata fegyverükkel baráti kapcsolatot ápoló kritikusoknak úgy néz ki, igazuk van.
Moore egyre többször kénytelen magyarázkodni, miközben újabb és újabb dokumentumfilmbe nem igazán illő módszerek nyomait fedezik fel a filmen. Moore könnyedén kezeli az idősíkokat, ide-oda ugrál térben is, csak hogy egy frappáns mondatot összeszerkesszen, és az elméletébe nem illő tényeket hajlamos eltitkolni.
Atombomba a műholdon?
A konzervatívnak egyáltalán nem nevezhető Radar Magazine című életmódmagazin például megemlíti, hogy a film elején látható bankban ugyan tényleg adnak ingyen puskát a folyószámla mellé, de Moore vágási technikájának köszönhetően az már nem derül ki, hogy a kérelmezőt előtte alapos vizsgálatnak vetik alá, adatait ellenőrzik több országos adatbázisban, ráadásul a bank alkalmazottjaitól csak egy kupont kap, amit a szomszédos fegyverboltban válthat lőfegyverre. Azonban a filmben a vágó munkásságának köszönhetően úgy tűnik, mintha egy banki alkalmazott adná a pénzintézet fiókjában Moore kezébe a töltött fegyvert.
Véres dollárok
A Bowling For Columbine, ami a reklámköltségeket is figyelembe véve 2 millió dollárba került, az első héten mindössze 210 ezer dollár bevételt hozott, később azonban rákaptak az amerikaiak és májusra a film összbevételek már meghaladták a 21 millió dollárt is, azaz az amerikai középiskolai mészárlásokról készült doksi egyben jó befektetésnek is bizonyult.
Moore a film egy jelenetében párhuzamot von az iskolai mészárlás és a szülők foglalkozása közt, mondván a legtöbb gyermek apja a Lockheed-Martin üzemében nukleáris töltetek összeszerelésével keresi meg a betevőt. Az elmélet már itt sántít, hiszen kevesebb békésebb foglalatosság létezik az interkontinentális rakéták összecsavarozgatásánál, de a tézis pofára is esett, amikor a Lockheed-Martin bejelentette, hogy a kérdéses üzemben műholdak fellövésére használt, nem katonai célú hordozórakétákat gyártanak. Moore saját weboldalán minderre csak annyit válaszolt, hogy szerinte nukleáris töltetek célzását segítő kémműholdakat is fellőhetnek a rakétákkal, így neki márpedig azért is igaza van.
Heston esete a színváltós nyakkendővel
Moore több helyen manipulálta a Charlton Hestonról készült felvételeket is. A Columbine-i incidens utáni részben felzúdulhatunk azon, hogy a Lövész Egylet az incidens színhelyétől nem messze tartja éves közgyűlését. A valóságban ugyan tényleg a kisvárosban tartotta a rendezvényt az Országos Lövész Egylet, de a rgyűlés helyszínéül szolgáló konferenciatermet már hónapokkal a lövöldözés előtt kibérelte a szövetség, ráadásul a közgyűlést a hatályos amerikai gazdasági jogi szabályozás értelmében nem is halaszthatták el. A fegyvervásárt és az egyéb társrendezvényeket viszont az egylet az eseményekre tekintettel nem tartotta meg, ezt azonban Moore elfelejtette filmjében megemlíteni.
Színváltós nyakkendő vagy gyors átöltözés?
Heston agresszív beszéde, amit az egylet önkívületben ordítozó tagjai előtt mond el, ráadásul soha nem hangzott el abban a formába, ahogy Moore bemutatta, a rendező ugyanis a nyugdíjas westernhős több felszólalásából vágta össze a végleges jelenetet. Minderre megdönthetetlen bizonyítékul szolgál, hogy a képek tanulsága szerint Heston mondat közben nyakkendőt vált, sőt úgy tűnik, a hátteret is átfesti valaki. A film zárójelenete, ahol azon háborodhatunk fel, hogy Heston érzéketlen disznóként elrohan, amikor Moore egy halott gyerek fényképét mutatja neki, az elemzők szerint szintén hamisítvány. A könnyes jelentre ugyanis mindössze két magyarázat létezik: az egy kamerával készített interjú adott pontján hirtelen térugrást hajt végre az operatőr, és Moore háta mögül szemvillanás alatt a rendező elé kerül, vagy a stáb megvárta míg az idős Heston becsoszog a villába és a kertben felvették Moore szívfacsaró magánszámát.
A számok hazudnak
A filmben szereplő tények sem állták ki az elfogult, de annál alaposabb kritikusok vizsgálatát. Moore például a hat éves osztálytársát meggyilkoló kisiskolás esetében elfelejtette megemlíteni, hogy a fiú gyakran verekedett, ráadásul majdnem kizárták az iskolából, mert egy tollat vágott az egyik barátja combjába. A fiú szerencsétlen sorsú nagybátyjáról szóló információk közül pedig kimaradt, hogy a férfi a környék egyik ismert drogdílere volt.
Az ilyen hibák, és csúsztatások mellett már tulajdonképpen eltörpül, hogy a filmben szereplő statisztikai adatok pontatlanok, és Moore elfelejt súlyozni, azaz nem említi meg, hogy nem a gyilkosságok, hanem az egy főre jutó emberölések száma a mérvadó az amerikai és az európai adatok összehasonlításakor.
Az elemzéseket olvasva úgy tűnik, a Bowling For Columbine, ami egyébként a Kóla, puska, sültkrumpli címet viseli a magyar keresztségben, nem csupán egy szubjektív dokumentumfilm, hanem egy fikciós mű, amit akár Kevin Costner és Sandra Bullock főszereplésével is leforgathattak volna. Az Index Adatellenőrző és Objektivitási Alosztálya mindent megtett, hogy cáfolja a fegyver és robbanószer gyűjtők érveit, de a kritikákban megjelent adatok és számok tényleg pontosak, megbízható kormányzati forrásokból származnak.
"Kommentár nélkül közli: a columbine-i tragédia épp aznap történt, amikor az USA a legnagyobb méretű bombázást mérte Kosovóra, amivel azt sugallja: van összefüggés a két tény között." - ez a legnagyobb baromság az egész cikkben.
"Noha igyekszik pártatlannak beállítani magát, ez nem mindig sikerül" - nem igyekszik. egyáltalán nem pártatlan. lásd a magyar.film.hu-s írást.
"Azt állítja, a rémdráma oka, hogy a nagykapitalisták távoli vidékre kényszerítik dolgozni a szülőket, akiknek felügyelet nélkül maradt gyermekei aztán persze lőnek, ahol érik." - nem állítja. pláne nem igy ebben a mondatban.
Erőszak Amerikában
Vita Michael Moore filmje ürügyén az Uránia moziban
NSZ • 2003. június 26. • Szerző: Varsányi Gyula
Columbine a neve annak az amerikai középiskolának, ahol tizenkét diák és egy tanár esett áldozatául egy mészárlásnak – elrettentve nemcsak Amerikát, de a világot is. Felfegyverkezett diákok voltak az elkövetők. Az erőteljes kritikai szemlélettel dolgozó, baloldali világnézetű Moore az esetet – hasonló történésekkel együtt – összekapcsolja az amerikai katonai szerepvállalással, a föllelhető militarista szemlélettel, az amerikai állampolgárok alkotmányban rögzített fegyvertartási jogával és gyakorlatával, de leginkább azzal a félelemmel, amely – Moore álláspontja szerint – rabul ejti az egész amerikai társadalmat. A hazájában fenegyerekként számon tartott rendező igen hatásosan, több szempontból közelíti meg a témát, olykor meghökkentő önkénnyel kapcsol öszsze tényeket.
A film éppen vitathatósága miatt vált kiváló médiummá a fesztivál csúcspontját jelentő kedd esti eszmecseréhez, amelyre szinte megtelt az Uránia nagyterme. A részt vevő Amerika-szakértő újságírók: Seres László, Vágvölgyi B. András, Avar János, Bolgár György, Bombera Kriszta, továbbá a pszichiáter Veér András éles vitába keveredtek egymással. Seres ugyanis mindjárt az elején „robbantott”, botrányosnak nevezve nemcsak a filmet, hanem magát a fesztivált is. Michael Moore-t végső soron a kommunista demagógokkal, a holokauszttagadókkal állította egy sorba, illetve azokkal, akik a 2001. szeptember 11-i terrortámadásért Amerikát teszik felelőssé. Seres újságcikkek tömegére hivatkozott, amelyekben Moore-t tényhamisításokkal, erős torzítással vádolják.
A jelenlévők nem vitatták, hogy a rendező meglehetősen szubjektíven kezeli a tényeket. Bolgár György például felhívta a figyelmet a film egy fontos epizódjára, amikor minden ténybeli összefüggés nélkül kapcsolja öszsze Koszovó (voltaképpen a muzulmán albán lakosság érdekében történő) amerikai bombázását az ugyanaznapi Columbine-vérengzéssel. Avar János ugyancsak vitatta, hogy az amerikai hadiiparnak ily módon köze lenne az Amerikában fegyverrel elkövetett gyilkosságokhoz. Vágvölgyi B. András viszont azt a filmes módszert kritizálta, hogy a rendező túlságosan előtérbe tolja magát. Ő emiatt nem is tekinti Moore filmjét igazi dokumentumfilmnek. Bombera Kriszta viszont éppenséggel szubjektivitása, szókimondása miatt látja a szólásszabadság jellemző termékének, amely gondolkodásra késztet.
A kritikai megjegyzések ellenére Seresen kívül mindenki erényeket is fölsorakoztatott. Vágvölgyi korábbi amerikai élményeire is támaszkodva említette a csődbe jutott nagyipari központ, Detroit helyzetét, ahol nagyon súlyos etnikai-szociális problémák merülnek fel, és ezeket az egyébként igen gazdag és jól szervezett amerikai társadalom sem tudja kezelni. Az ilyen problémák nyilvánvalóan az agreszszió okai között szerepelnek. Az amerikai lőfegyverkultusz filmbeli bemutatásáról elismerően szólt Veér András. A kultúrák különbözősége kapcsán említette, hogy Magyarországon régen kést rántottak elő a csizmaszárból egy-egy súlyos konfliktusnál. A késsel történő gyilkosság a pszichiáter szerint abban különbözik a lőfegyverrel elkövetettől, hogy annál meg is kell érinteni az áldozatot. Sokkal személytelenebb viszont, ha valakit puskával, pisztollyal lőnek le. Szóba került az agresszióra kihegyezett amerikai tömegkultúra, az USA katonai szerepvállalásának szükséges és túlzott mértéke, Szaddám megbuktatásának értelme és értelmetlensége is.
Végül Vágvölgyi a téma kapcsán elmesélte, egyszer meghívta valaki budapesti otthonába, ahol büszkén mutogatta kézilőfegyver-arzenálját.
Az illetőt Fenyő Jánosnak hívták.
n Kóla, puska, sültkrumpli 1999 áprilisában a coloradói Columbine-ban két kamaszkorú diák vérfürdőt rendezett az iskolában. Ez adta Michael Moore kezébe a kamerát, hogy válaszoljon a kérdésre: miért oly erőszakosak az amerikaiak. Filmje olykor szatirikus (lásd a film elején a bankot, mely hiteléhez példátlanul kedvező fegyvervásárlási lehetőséget is kínál), olykor rémisztő, például amikor bemutat egy eszelős férfit, aki egy Magnum 44-est tart párnája alatt, olykor mértéktartó (lásd a Marilyn Mansonnal készített interjút).
Moore azonban olykor kissé demagóg nagy pacifista hevületében. Kommentár nélkül közli: a columbine-i tragédia épp aznap történt, amikor az USA a legnagyobb méretű bombázást mérte Kosovóra, amivel azt sugallja: van összefüggés a két tény között. Máskor statisztikákat idéz, de ő maga tudja a legjobban, mily egyszerű rodolfóskodni a számokkal. Noha igyekszik pártatlannak beállítani magát, ez nem mindig sikerül. Oknyomozza a Buell városkában történt esetet is, melyben egy hatéves kisfiú lelőtte egyik osztálytársnőjét. Azt állítja, a rémdráma oka, hogy a nagykapitalisták távoli vidékre kényszerítik dolgozni a szülőket, akiknek felügyelet nélkül maradt gyermekei aztán persze lőnek, ahol érik. Interjút készít Charles Hestonnal, a Lőfegyver Szövetség elnökével, és végül otthagyja a kertjében a megölt kislány fényképét. Ez öv alatti húzás, mert Heston persze idióta, de semmiképp sem gyilkos. Moore, ez az egyébként rokonszenves mackó, folyamatos morális zsarolást követ el a nézők ellen, és filmje egyébként is menthetetlenül hosszú.
- baz -
Forgalmazza az SPI International
Pont ezért kételkedem, mert akinek a nevére adok, az nem volt elájulva a látottaktól. Ahol viszont a filmmüvészet- vagy az Amerika ismeret hadilábon áll, ott viszont nagyon ..
Szóval ezért.
Kiváncsi lettem volna ki mit mond a meghívottak közül, de csak egy rövid ismertetőt olvastam a Népszabadságban.
Én még régebben láttam a filmet, netről leszedett mpg-ben, szerintem roppant sekélyes és felszínes, tele van kétséges utalásokkal, erőltetett párhuzamokkal, hatásvadász interjúkkal és "szívbemarkoló" beszámolókkal. Pont olyan, mint Bombera Krisztina riportjai, aki azt hiszi, hogy a jó újságíró (uramatyám riporter) az, aki a helyszínről igyekszik realista beszámolót közreadni, csak épp a lényeg felett siklik át.
Szinte látom is lelki szemüvegemen át, hogyan tudósított volna Bombera K. a Columbine High School lövöldözésről:
(Háttérben játszótér, az égbolt borult, sejtelmes csend) "Mögöttem üresek a hinták. Pár napja még boldogan lengett rajta a hatéves kis Josh, aki egy hete ünnepelte születésnapját. Április 26-án, miután megreggelizett (corn flakes, narancslé, egy kis mogyoróvajas pirítós) apukája vitte kocsival az iskola kapujáig, mert lekéste a megszokott sárga iskolabuszt, amely minden reggel vidáman tülkölve várta őt a kertkapunál. Az apuka nem is sejtette, hogy utoljára letta életben gyermekét, aki boldogan szaladt be az iskola kapuján..."
Mindenesetre egyszer érdemes megnézni a filmet, csak ne adtak volna ilyen hülye magyar címet neki. :{
Miért nem tartod Bomberát illetékesnek, Amerika témában?
Úgy tudom azért élt ott egy kicsit, és újságíróként a hírekben is járatos.
Leírhatnád azt is milyen illúzióval lettél szegényebb. És kivel kapcsolatban.
Én még nem láttam a filmet, csak két három kritikát olvastam róla, és bizonytalan vagyok hogy érdemes e megnéznem.
Tegnap volt az Uránia moziban, a film kapcsán egy kerekasztal beszélgetés vagy vita "Amerika és az erőszak" tematikában. A résztvevők Seres László, Vágvölgyi B. András, Bolgár György, Veér András, Avar János, Bombera Krisztina, Dési János. Én ott voltam e "vitán", miután előzőleg megnéztem a filmet is. Másfél órát bírtam, majd azután több illúzióval is szegényebben távoztam azon a ponton amikor BomberaK harmadszor érezte magát illetékesnek a témában.
Te láttad a filmet,
Michael Moore Kóla, puska, sültkrumpli című egész estés dokumentumfilmjében az amerikai társadalom mélyinterjúján keresztül mutatja be, hogy a félelem és az erőszak mennyire beépült az Egyesült Államok polgárainak mindennapjaiba.
Interjúalanyai között szerepel a mai Egyesült Államok egyik legellentmondásosabb alakja, a rockzenész Marilyn Manson. Az önmagát Antikrisztus Szupersztárnak is nevező művészt illetően meglehetősen polarizáltak a vélemények. Hívei feltétel nélkül imádják, s a szólásszabadság élharcosát, valamint a fogyasztói társadalom első számú ellenzőjét látják benne. Kritikusai támadják drogokkal és sátánizmussal való kapcsolata miatt, azonban ennek ellenére népszerűsége a mai napig töretlen, különösen az amerikai fiatalok körében, azon belül is elsősorban a kertvárosokban élő fehér fiatalok között. Manson filmbeli szereplésének szomorú apropóját is az adja, hogy a Columbine iskolában a társaikra fegyvert emelő fiúk is ebből a rétegből kerültek ki. Sok ezer hozzájuk hasonló, elbizonytalanodott, gátlásos, komplexusokkal küzdő társuk is Manson zenéjében találja meg a kiutat. Sajnos ők ketten ennél agresszívabb megoldást találtak maguknak.
Mansont főleg a konzervatív, keresztény jobboldal támadta, ő azonban Moore filmjében elmondta, ő csupán azt testesíti meg, az ellen emeli fel a szavát, amit az amerikai társadalom kitermel magából. Manson konkrétan meg is fogalmazta, szerinte mi az, ami az Egyesült Államok népét belülről bomlasztja. A Columbine iskolában történt mészárlás napján például az USA légierejének gépei minden addiginál hevesebb támadást mértek Koszovóra. Ezt Manson ironikusnak nevezte, hozzátéve, hogy a polgárokat két dologra kondicionálják, ez pedig a félelem és a fogyasztás. A rockzenész ez ellen tiltakozik, s véleménye szerint a kisvárosi gimnázium tragdéiája azért történhetett meg, mert nem volt senki, aki a fiúkat - akik tanácstalanul álltak az élet rájuk nehezedő nyomásával szemben - meghallgatta volna.
Moore filmjében megjelenik Matt Stone, aki barátjával, Trey Parkerrel együtt az egyik legfelkavaróbb sorozatot, a South Park-ot készíti. A kíméletlen cinizmussal és csípős vitriollal átitatott sorozat könyörtelenül lecsap az amerikai - és általában az emberi - lét összes visszásságára, képmutatására, s teszi mindezt egy fantasztikusan ötletes animációs stílus keretében.
Stone személyes élményekkel rendelkezik a Columbine iskoláról, ugyanis ő maga is ott töltötte diákévet. Elmondása szerint a legfélelmetesebb, hogy a gimnázium fájdalmasan átlagosnak nevezhető, ez pedig azt jelenti, hogy ezer és ezer hasonló kis "kohó" üzemel az Egyesült Államokban, amelyben a harag, a félelem és a gyűlölet elegye forr, s csak idő kérdése, hogy a nyomás mikor repeszti szét a kohók falait. Stone szerint a 13-14 éves gyerekekbe belesulykolják, hogy "ha most vesztes vagy, vesztes maradsz mindörökké". Ez a felfogás pedig különösképpen azokat a fiatalokat kezdi ki, akik gimnáziumi tanulmányaik befejezésével belecsöppennek a nagybetűs életbe, ahol az előbb említett kondicionálás miatt áthidalhatatlan akadályokkal lesznek kénytelenek szembenézni, ennél a pontnál pedig sok ember idegrendszere felmondhatja a szolgálatot. A Columbine iskolában a mészárlást elkövető fiatalokat is csupán néhány hét választotta el az érettségi vizsgától.
Ellenpólusként Moore a legendás színészt, Charlton Hestont mutatja be, aki akkor még az amerikai fegyverszövetség, az NRA elnöke volt. A rendező kíméletlenül felelősségre vonja Hestont, mivel az idős művész nem sokkal a Columbine gimnáziumban történt szomorú események után szólalt fel egy - az igen befolyásos NRA által szervezett - konferencián, ahol a szabad fegyverviselésért kampányolt. Heston egy évvel később, "kiváló" időérzékről téve tanúbizonyságot, egy NRA-rendezvényen ismét felemelte a szavát. Az eseményt azonban egy hasonlóan tragikus eset előzte meg, amikor egy 6 éves kislány vesztette életét, akit vele egykorú osztálytársa lőtt fejbe. Moore a Kóla, puska, sültkrumpli forgatásakor teljesen váratlanul jelent meg Heston házánál, s szegezte neki a provokatív kérdéseket, így a színésznek ideje sem volt a felkészülésre, s így a nézők megdöbbentően hiteles képet kapnak gondolkodásáról s a fegyverkezéssel kapcsolatos indíttatásairól.
