Egyetértünk. Érdemes könyveket akár angolul is olvasgatni, mert nagyon kevés jut el hozzánk. Az egésznek a magja, szinte a lényege, a Horus Heresy. Ezt javaslom mindenkinek aki komolyan gondolja, hogy foglalkozik ezzel a világgal.
A 2-4 pontokban egyet értünk. Watsonnak az Inkvizítor és az Űrgárdista sikerült jól, a többi olyan mintha a Def Leppard lsd helyett berúgott volna a koncerteken/előtt.
Ami viszont a következetlenségeket illeti: először is, ez egy nagyon komplex 'univerzum'. Mostanra sokan írnak bele (talán olyanok is, akiknek nem kéne). Mindez a saját véleményem és nem vagyok fokmérője egyébnek, csak ennek, de amit csekély angol nyelvi tudásommal hozzá olvastam, aszerint a legizgalmasabb része pont az Eretnekség. Aminek nyitó kötetét pont az a Dan Abnett meséli el igen szépen és alaposan, aki itt már említettek és nem feltétlen pozitív jelzőkkel halmoztak el. Itt kitérnék rá, hogyha egyesek szerint jó amit Watson művel a WK40 világával, akkor bizony vannak akik szerint az Abnett féle olvasata is jó, esetleg mindkettő. Véleményem szerint jól kiegészítik egymást a misztikus és a leíró, akciós cselekmények. Visszatérnék rá, hogy a Horus Rising című kötetet is ugyanaz az ember írta, mint az Első és Egyetlent, és az inkább dráma, mint akció.
Azonban pl a vírusbomba mint olyan egyértelműen élő 'lény', illetve szervezet. Miért is lenne jó a Tyranidákat felfegyverezni vele? Lehet, hogy elpusztul 1-2 hajó. De előbb utóbb beolvasszák ezt a megoldást is a repertoárukba és ami visszajön tőlük, azt egyetlen humán faj sem teszi az ablakba.
A megrontott Űrgárdisták pedig 2 okból nem fogynak el:
1-mert akkor miről szólna a Warhammer 40.000? :)
2-nekik az összes előnyük a Császárhű egységekkel szemben az adomány, amit a Káosztól és annak Isteneitől kaptak: örök élet. Hiszen nem fejlődnek technológiailag stb. Azt is hozzátenném, hogy ahol ők "élnek", az Iszonyat szemében, ott másképp telik az idő, mivel az dimenzión kívüli? tér, félig valós, félig a hiperűrben létező.
Volt szerencsém hozzá... pocsék könyv (Abnett: Első és Egyetlen). Gyenge sztori, primitív cselekményszövés, nulla háttérinfó az Istencsászárról, meg az emberlakta galaxisról ebben a káoszförtelemben. Szerintem ne vegyétek meg, mert lazán leverte a lécet. Ian Watson lehet, hogy a komplexitásával megülte pár játékos gyomrát, az mégis irodalom volt. Sci-fi. Ez meg... pénzkidobás. Ha Watson a vadhajtás a 40k világában, és ez az alapszint, akkor és köszönöm, nem kérek az egészből, mert engem inkább a Watson féle világ fertőzött meg, és többet csalódni nem akarok.
Nekem is nagy kedvencem a W40K univerzum. Én azt mondom, hogy azért érdemes legalább még egyszer elolvasni a Ian Watson könyveket, mert azért elég részletgazdagnak tűntek nekem. Sajnálom, hogy eddig nem jelent több könyv a témában magyarul.
Esetleg még tudom ajánlani a Michael A. Stackpole által írt Mutant Chronicles könyveket.
Kölcsönkaptam, elolvastam. Hááát... szerintem ez a bácsi egyszerűen rosszul ír, vagy nagyon fiataloknak címezte (mert néha nagyon naiv - de akkor meg miért ilyen véres...). Nagyon jó ötletektől hemzseg a nagykönyv, amik elég rosszul vannak megvalósítva, és még az is pocsékul van megírva, már bocsánat...
Fő fejfájásaim:
- Nem következetes. Például egy baromi jó ötlet, ha nem is éppen teljesen eredeti, a Tyranida élő hajó. De felmerül a kérdés, hogy ha már olyan kéjjel elemezte, hogy hogyan pusztul el minden élet a Sztálindrómon a vírusbombától, akkor miért nem pöttyentenek az élő hajókba is egyet-egyet, és nyitják ki utána a sört, mert más dolguk már nem is lenne. (Ha a Tyranidák az embereket is be tudják építeni a hajóba, akkor az embert megtámadó vírus is meg tudja enni a hajót, nicht wahr?) Vagy a káosz-űrgárdistákkal sem vagyok kibékülve: minden egyes esetben, mikor feltűnnek, megjegyzi, hogy akárhány ezer évesek, vagyis még mindig azok, akik Hórusszal árulták el a Császárt. Nade azoknak már réges-rég el kellett volna fogyniuk, még akkor is, ha tízszer annyira tartósak, mint egy normál űrgárdista.
- Hullajelöltek. Ez egészen rettentetes: tíz oldallal előre lehet tudni, hogy ki fog a fűbe harapni. Teljesen gátlástalanul löki a mellékszereplőket a darálóba, ami nem baj, de legalább ne lenne ilyen egyértelmű.
- Ködös és nehezen emészthető történet. Néha pillanatok alatt lezavar bonyolult eseményeket, máskor oldalak tucatjain át rágódik valami kicsinységen. Az Űrgárdista ilyen tekintetben szerintem is jobb a többinél, az Inkvizítornál már kicsit rángott a szemöldököm, aztán egyre rosszabb lett.
Nem akarok negatív lenni, végülis tetszett az egész, de igazán nem került volna sokba a legordítóbb hibákat kijavítgatni.
Elolvastam. Ian Watson nalam bekerult a klasszikusok koze. Ugyanis o is elkovette azt a klasszikus hibat, hogy nem tudta, mikor kell vmit abbahagyni. Lehet, hogy csak en vagyok igy vele, de az egyetlen jo regenye a konyvbol az Urgardista. Mar az Inkvizitortol is hullott a hajam, de a tobbi 'korites' nagyon gazos.
Tenyleg 'csak' ennyit irt, vagy vannak meg mas 40K-s irasai is (amik talan jobbak)?
A "mesés kelet" Debrecent és Berettyóújfalut jelenti:).Az rpg.hu-s forumokat ismerem,sok barátom van onnan,akikkel Pesten szoktam gamelni,de Pest csak 220km:).
Én szivesen tudok cikkeket adni bárkinek,aki kéri,bár nem tudom ez mennyire legális vagy ilyesmi:).
Mit jelent az a "mesés kelet"? :-)
Játékostárs-kereséshez javaslom az rpg.hu Warhammer/40k fórumát (de ezt a többieknek is), mindenféle GW-cucchoz megyarul meg a member.rpg.hu/troll oldalt.
Warhammer könyveket olvastátok?Ugyértem a Warhammer Fantasy-kat.Szvsz azok sem rosszak.
Én rendelkezem kb 30White Dwarf-al,többek között a legujabakkal.Akit érdekel esetleg vmi,az jelezze ide,a többit meg megbeszéljük mailban,bár nem tudom van e ilyenre igény.
Egyébként nincs olyan 40k-s játékos,aki a "mesés" keleten tengeti mindennapjait?Egyelőre a faterral gamelek,de az IG-re is rá lehet unni:)
Beszélt róla hogy 10000 dollárt vagy fontot (ezt nem tudom pontosan) aki megirja a warhammer40000 könyveit.
Ezt Ő nyerte el. :)
Legalább 40 könyve jelent meg külföldön de több magyar kiadó csak űl a megvett könyveken. Nem adják ki.
Vasárnap délután a hungarocon után vitték BP-re hogy ott találkozzon a Szukits kiadó vezetöivel, a könyvei magyar kiadása miatt.
Sajnálhatja aki kihagyta a Hungarocont, mert nagyon kellemesen ellehetett beszélgetni Ian Watsonnal. Mindenkinek dedikálta az elé rakott könyvet. Előadást is tartott az életéről és a könyveíről.
Jó hétvége volt.
Megnyugtattal; akkor szepen lassan beszerzek meg par konyvet.
(Bosszanto: nem neztem meg, hogy angolul mi az Inkvizitor cime, es megrendeltem a Draco-t... Hat, a meglepetes teljes volt.)
Ami meg különösen undorító, hogy ezek a katonáék, ha meglesznek a teknikai lehetőségek, nem fizetnék be rá hogy nem kezdenek hasonló "épitkezésekbe" :)
A gárdistában az a jó hogy amikor átépítik a pasikat majdnem mindent elmagyaráz, hogy miért jó. Ez és a fiiling hogy elit, ad valami felsőbbrendűséget a gárdának. No meg a Csatapáncél... Kirakva toronyra, oszt benne vannak a csontvázak? :) Mennyünk gyakni :) !
Hali!
Jómagam régóta játszom a játékot, meg olvasom a sztorikat. Úgyhogy bizonnyal mondom néktek, előbb vala a játék, s csak aztán a Watson-regények.
Melyekből szerintem az Inkvizítor a legjobb, aztán az Űrgárdista, aztán a másik kettőben csúszik lefelé a színvonal erősen. Mondjuk, ebben a fordításnak is része van, szerintem...
A többi könyvet is érdemes elolvasni a Black Library-ból, ötletesek, jók. Én két novelláskötetet olvastam el (Deathwing, Into the Maelstrom), ezeket csak ajánlani tudom.
Aki olvasta a regényeket, csak jót mondott. De mondjuk a GW nem is szokott igazán gagyit kiadni. A Warhammer Fantasy regényeik is jók. Dark fantasy, ötletes, nagyon sötét, no happy end.
Amúgy szvsz nem Watson olyan nagyon jó író (a Galaktikában annó megjelent novellái alapján), hanem a világ van nagyon eltalálva.
