A 400 méteres vegyesúszás után a 200 háton is győzött Cseh László a glasgowi ifjúsági úszó Európa-bajnokságon. Friss vb-ezüstérmesünk ráadásul ebben a számban új magyar csúcsot is úszott.
Világbajnok lett, s ezzel a 2000-es sydneyi olimpiai bajnoki cím megszerzése óta először nyert világversenyt a magyar férfi vízilabdacsapat. A pólóválogatott a Sydney előtti időszakkal is számolva most már elmondhatja magáról, hogy Kemény Dénes szövetségi kapitány vezetésével az összes megnyerhető címet begyűjtötte. A múlt hét végén befejeződött barcelonai úszó-, műúszó-, hosszútávúszó- és vízilabda-világbajnokság (vb) döntőjében a magyar csapat hosszabbításban verte 11:9-re Olaszországot, a női válogatott ötödik lett. Sikeresen szerepeltek az úszók is: Risztov Éva - 400 méter gyorson, 200 pillangón és 400 vegyesen - három ezüstérmet szerzett, az igazi szenzációt azonban a 400 méteres vegyes úszásban Cseh László okozta, aki a hajdani extraklasszis Darnyi Tamás 1991-es Európa-csúcsát megdöntve, szoros versenyben lett második a három arany- és egy ezüstérmével, valamint öt világcsúcsával a vb legeredményesebb úszójának bizonyult amerikai Michael Phelps mögött. Flaskay Mihály bronzérmet szerzett 50 méteres mellúszásban, érem nélkül maradt viszont a Sydneyben 200 méter mellen olimpiai bajnoki címet elért Kovács Ágnes, aki a mellúszószámokban döntőbe sem jutott, 200 vegyesen pedig hatodik lett. A - játékosok kérésére - csak az első helyért premizált vízilabdázók fejenként több mint egymillió forint prémiumra számíthatnak, Risztov Éva pedig közel 1,4 millió forintra.
huuu-huuu ez a Kovács interjú...
egy dolog: a riporter mért az ilyen hülye megnyilvánulásukat idézi? mért nem azokat, akik biztatják Ágit?
Elég hütlen dolog lenne elfelejteni azt, hogy Olimpiát és VB-t nyert és tegyen bármit az életben, Ő már letett a sport asztalára valamit, amit mindig tisztelnünk kell.
Viszont!
Mi az hogy értékes diploma? 4 hónapja (szigorúan átmenetileg 6 hónapra) az USAban dolgozom - magyar diplomával. Van betekintésem arra mit ér az amerikai felsőoktatás. Ágika drága, fel kéne ébredni a rózsaszin ködből, meg a mámoros Amerika imádatodból. Jobbak a kereseti lehetőségek? Nem vitás. Azért ajánlom nézd meg az amerikai átlagember életét, mit kell feladnod az otthoni kultúrádból ahhoz, hogy itt kint sikeres légy.
De az egész nyilatkozatból egyfajta kamaszos sértődöttség érződik, hogy azok a csúnya emberek anno Magyarországon csak a rosszat nézték...
Mindemellett Én köszönöm neki azokat a csodálatos győzelmeket amikkel megajándékozott minket és sok sikert az élethez! Csak fel kéne végre már nőni!
"Cseh László még a hét közepén országos csúcsot úszott, majd a futamot követő sajtótájékoztatón egy magyar(!) "újságíró" megkérdezte tőle: Mit szed? Cseh válaszolt, hogy semmit, aztán ennyiben hagyta. Később elmondta az esetet a vezetőknek, miszerint egy magyar újságíró erről kérdezte, így nem volt meglepő, hogy Kissék felháborodtak még csak a gondolattól is és a vb hátralévő részében nem nagyon örültek minden "újságíró" érdeklődésének. A vb zárónapján azonban Csurka Gergely és Török László a magyar sportújságírók nevében kért elnézést a szövetségi kapitánytól az esetért, aki ezután kissé jobb kedvvel hagyta el Barcelonát." forrás:index.hu
Megint az a bizonyos jó magyar szokás!Miért kell ezt tennünk saját magunkkal????
Vajon Güttleren kívül miért nincs 22-23 év feletti úszónk?
SZVSZ: Nincs olyan edzőnk aki az idősebbekhez értene. Mikor a totális elnyomás már nem módszer.
Fogalmam sincs mennyire számít itthon egy amcsi diploma(szvsz azért jobban hangzik, de mondom nemtom:), de a kapcsolatok, a nyelv miatt egészen biztosan előnyösebb kint, mint itthon tanulni. Amúgy meg, h hol akar tanulni szvsz az ő magánügye.:) Elég gáz, h most már évek óta baszogatják, h jöjjön haza. Mintha bárkinek is köze lenne hozzá.
Vegyesen a kínaival annyira kiemelkedik a "melle":), h tudja kompenzálni vele a másik 3 számban(amikben szvsz fejlődőképes)nyújtott gyengébb teljesítményét. Szvsz aranyat nem fog nyerni a jövőben sem, de ilyen alapon, akkor 2 személyes lehetne a majdani úszócsapat.
Én meg úgy, hogy a minimum két nagyon jó vagy három jó úszásnem közül az egyik jó, ha a ciciúszás. Oka 1xű és prózai: a mell tart a legtovább, mert az a leglassabb, és utána a gyors jön - egy méter előny vagy hátrány mellen, és fordulás után két méter lesz!!! Mivel Egérkénél a mell gyengébb volt, ezért kellett borzasztó sokat dolgoznia, hogy jobb legyen neki, hiába verte háton méterekkel a világot. Risztov Évinél úgy nézett ki, hogy ő a "pillangókisasszony", de aztán elkezdett fejlődni a többi úszásnemben, olyannyira, hogy gyorson (és per se vegyesen...) is odakerült a világ szűk elitjébe.
Ági hatodik lett ... két másodpercet javítva az addigi legjobbján! Tehát egyrészt a többi három úszásnemben igenis fejlődött, másrészt egyáltalán nem biztos, hogy az olimpián nem úszik majd esetleg még jobban! Hogy ez mire lesz elég, az más. Becsüljük már meg egy kicsit jobban az olimpiai bajnokokat az eredmény után is, ne csak akkor, amikor megnyerik az aranyat! Különben is, Ági nem az a fajta úszó, mint az Egér volt, hanem sokkal inkább Güttler Károlyhoz hasonlítanám. Ha most a Kovács Ágit lehúzzuk a sárga földig, Güttlerrel miért nem kezdünk ki? Vagy ha Barrowmant "anno" megveri azzal az egy századdal, és most kicsúszik a döntőből, most őt is szapulnánk? Nem ezt érdemli. Ági sem.
Pekingben szerintem KASZA lesz, de csak akkor, ha nem kezdjük ki a most már "öregnek" számító versenyzőket, mert ha igen, akkor a fiataloknak is elmehet a kedve az úszástól - "ha nem nyersz, majd szapulnak". Nem kéne.
Értem én, hogy ő sportoló, meg gondolni kell a jövőjére is, de azé azt ne mondja nekem, hogy egy amerikai egyetem az annyira számítana itthon.
A vegyesre visszatérve, én úgy gondolom, hogy jó vegyesúszó általában az, akinek a hát, gyors, pillangó közül 2 kiválóan megy.
Ilyet ő nem nyilatkozott, éppen ellenkezőleg, mondta, h ne várjunk tőle sokat. na de figyu, ezt olvasd el! Vegyesen amúgy 6. lett asszem, szal ahoz képest, h nem neki találták ki...:)
NS
A cseppet sem bús Kovács Ági visszakérdez: "Tíz év múlva fontos lesz valakinek, hogy van-e állásom?
Érem nélkül nem kell?
– Kovács Ágnes, menj haza!
– Ezt komolyan mondja? – kérdez vissza az olimpiai bajnok Kovács Ágnes, aki a barcelonai vb-n egyik mellúszószámban sem került döntőbe, ugyanakkor 200 méter vegyesen egyéni rekorddal lett hatodik.
– Nem, csak idéztem egy internetes véleményt. Tudja, jaj a legyőzöttnek…
– Azt üzenem ennek az embernek, hogy próbáljon meg mindennap ötkor kelni, leúszni tizenöt kilométert, mellette angolul hallgatni egy amerikai egyetemen, utána kétszáz vegyesen javítson három másodpercet a legjobbján, jusson be a döntőbe, és ott legyen hatodik. Ha ezt utánam csinálná – szerintem már az ötkor keléssel is bajban lenne –, akkor nem írna ilyeneket.
– A másik: Kovács Ági, fejezd be az úszást!
– Eszem ágában sincsen! Miért fejezném be?
– Mondom, jaj a legyőzöttnek, magyar betegség…
– Nem fejezem be, és bár gondolom, bonyolultabb választ vár, azért nem fejezem be, mert szeretek úszni.
– Szeret úszni, más kérdés, hogy milyen szinten fog…
– Ha úgy érezném, hogy nincs viszszaút a csúcsra vagy a közelébe, akkor nem csinálnám tovább. Ha nem érezném belül a motivációt, azt, hogy ismét lehetnek kiugró sikereim, akkor nem csinálnám.
– Megviselte, hogy Barcelonában egyetlen érmet sem nyert?
– Nem történt tragédia. A tragédiák nem az uszodában történnek, hanem az utcán, a családokban vagy éppen Irakban. Biztosan ismeri Kristy Kowalt. Ô amerikai, és Sydneyben mögöttem lett ezüstérmes.
– És szintén nem ért el semmit Barcelonában.
– Igen, Kristy szintén nem jutott be a kétszáz mell döntőjébe. Az elődöntő után odalépett hozzám, és a vállamon zokogott. Ennyi. Tudom, hogy holnap már nem gyötri magát azon, hogy olimpiai ezüstérmesként kiesett, mert tudja, mindent megtett a sikerért. És attól sem kell tartania, hogy bántani fogják azért, mert elmaradt az érem. Neki mondjuk könnyebb, hiszen rengeteg amerikai úszó van. Ha az egyik nem nyer, majd nyer a másik. Nincs akkora teher rajat. Az utóbbi években viszont minden attól függött, hogy én nyerek-e, vagy sem. Higgye el, ez a nyerési kényszer is megviseli az ember idegeit. Vagy itt van a kétszáz mell győztese, a szintén amerikai Beard. Az utóbbi években sehol sem volt, képtelen volt normális időket úszni. De nem kergették el, mert tudták, ez a lány volt már olimpián dobogón, miért bántanák. Arizonában jár egyetemre, és érdekes módon pont akkor indult meg ismét felfelé, amikor az egyetemen elkezdett úszni. Mondta is, sokat jelentett neki az, hogy tanul is, úszik is. Visszanyerte az erejét, a munkába vetett hitét, és lám, aranyérmes lett, még a kínai világcsúcsát is beállította.
– Azt hallani, az úszószövetségben szeretnék elérni, hogy hazajöjjön, és itthon készüljön fel az olimpiára. Megteszi?
– Nem jövök haza.
– És ha így garantált lenne az olimpiai arany?
– De egyáltalán nem az, ugyanis nem attól függ, hogy hol úszom. Nézze, szép dolog a sport, nagyon szép, csak nem ebből áll az élet. A jövőm csak nekem fontos. Én eddig Kovács Ági voltam, az úszó, aki örömet szerzett az embereknek. Csak le kellett ülni a televízió elé, bekapcsolni, és egy pohár üdítő mellett megnézni, ahogyan aranyérmes leszek. Jó program, nem vitás. Azonban nekem saját életem van. Mit gondol, tíz év múlva fontos lesz valakinek, hogy van-e állásom? Érdekelni fog valakit, hogy meg tudom-e venni azt az ágyat, amelyről álmodom. Nem hiszem… A jövőm nekem fontos, éppen ezért nem jövök haza, Amerikában ugyanis értékes diplomát szerezhetek, tökéletesen megtanulhatok angolul, így ha befejezem az egyetemet, biztosan elhelyezkedhetek el egy jövedelmező állásban. És ami szintén fontos: Arizonában is értenek az úszáshoz, jó edzéseket tartanak. Nem a kinti tréningekkel van a gond, hanem azzal, hogy a mellúszás elképesztő fejlődésnek indult, én pedig nem vagyok gép, aki minden másodpercben azt hozza, amit elvárnak tőle.
– Erre a monológra azt fogják mondani: rendben, ha Kovács Ági tanulni akar, akkor tanuljon, de felejtse el az anyagi támogatást.
– Meggyőződésem, engem nem kikezdeni kellene azért, mert a jövőmre is gondolok, hanem talán példaként állítani. A mai Magyarországon, a mai világban sajnos az emberek a mának élnek, nincs jövőképük. Nekem van, és nem hiszem, hogy szégyenkeznem kell azért, mert tanulni akarok, mert képezni akarom magamat. Talán értékelni kellene, hogy van itt egy ember, aki mindent elért az úszásban, ám nem elégszik meg ennyivel, hanem továbbra is motivált, az életben is meg akarja állni a helyét, és mellette úszni is akar, mert szereti.
– Ha belegondolok, az orosz Popov hosszú évekig nem nyert semmit, az Omega mégsem zavarta el, erre most ismét világbajnok…
– Nálunk más a gondolkodás. Talán azért is, mert magas a mérce. Egerszegi Kriszti olyan pályafutást produkált, amelyben csupán egyetlen hullámvölgy volt. Ugyanez igaz Darnyi Tamásra. Veretlenül fejezte be a pályafutását. A tendencia nem ez. Popov karrierjében is volt hullámvölgy, másokéban is van. Továbbmegyek: minden ember életében vannak hullámvölgyek. Vagy a családban, vagy a munkahelyén, bárhol. Nekem most jött el. Törvényszerű, ezt a törvényszerűséget pedig meg kell érteni mindenkinek. Most persze meg lehet csinálni azt, hogy ha Kovács Ági nem nyer aranyat, akkor üldözzük ki a világból is, ám felesleges. Részben mert hidegen hagy, részben mert én nem azért úszom tovább, mert le akarom rombolni a rólam kialakult képet. Azért úszom, mert nem fárasztanak az edzések, és mert nem tettem le arról, hogy az athéni olimpián éremközelben legyek kétszáz vegyesen.
– Mellen erre jelenleg csekély esélye van…
– Látni kell, amikor 1995-ben berobbantam, nem voltak jelentős riválisaim Európában. Hosszú éveken át nem. Azt is mondhatnám, szerencsém volt. De azért senki sem lehet mérges rám, mert közben ezen a kontinensen is lendületet kapott a szakág. Miért lenne az baj, hogy megjelent az osztrák Jukic, a svéd Igelström vagy a brit Baker. Ôk nem nyerhetnek, csak én? Egyszóval csinálom tovább, ha jobban megy, örülök, ha nem, bosszankodom, de egy biztos: tragédiaként sohasem fogom megélni, ha nem kerülök dobogóra. Nyertem olimpiát, világbajnokságot kétszer, Európa-bajnokságot hétszer. Miért lenne tragédia, ha nem nyernék több aranyat? Ha elvesztenék valakit a szeretteim közül, az tragédia. Ha nem nyerek érmet, az nem az. Az csak maximum bosszúság. Emlékszem, három éve, a helsinki Európa-bajnokságon nyertem két aranyat, azonban kétszáz mellen második lettem. Szinte mindenhol azt éreztették velem, most aztán lógó orral kell hazamennem, a repülőtéren is síri csönd fogadott. Én pedig ott álltam a két aranyammal, és nem értettem, miért kell nekem szégyenkeznem egy ezüst miatt? Tényleg, miért kell? Magyarországon a sportban kegyetlen maximalizmus van. Az eredmény mögött elvész az ember. Szélsőséges minden. A svéd Alshammar a világ egyik legjobb úszója. Barcelonában nem megy neki. Én úgy fogalmazok: most kevesebbet tett bele, hogy aztán Athénban ismét ott legyen a legjobbak között. Ember, érzésekkel, fáradtsággal, örömmel, bánattal. És biztos vagyok benne: Svédországban senki sem azt mondja, ez az Alshammar egy hálátlan dög. Nem, azt mondják, annyi mindent tett már értünk, megérdemli a bizalmat.
– Szóval nem a csúcson kell abbahagyni…
– Nem, akkor kell, ha már nem szerez örömet. És ne haragudjon rám senki, de nekem továbbra is örömet jelent az úszás.
Nemtom de nekem egy picit felemás érzéseim vannak ezzel a vb-vel kapcsolatban. Az ifjoncok nagyon kitettek magukért, a tegnapi Cseh Lacis produkció meg maga volt az álom. Akik nekem nagy csalódás, azok az "öregek". Döntőbe szinte senki nem került közölük, de nem egy még a középdöntőbe sem tudta magát beverekedni. Szóval nekem ez egy plicit blama. Az öregek közül Kovács Ági okozta nekem a legnagyobb csalódást. A VB alatt pont volt vele egy interjú, ahol valami olyasmit mondott, hogy sokan támadják, hogy nem olyan jók az eredményei. Ő erre ha jól emléxem azt mondta, hogy majd itt megmutatja. Megmutatta:( 200 m mellen, ha ennyire rossz, mi a búbánatomért indult? A vegyest meg szerintem nem neki találták ki.
A közvetítést én az mtv-n néztem, mert ott kint volt a helyszínen SZD, és ugyi, ő hamarább mondta az eredményeket.
Illetve volt 3 olyan beszólása, hogy bedőltem a szék alá:)
- Kovács Ági volt a második legjobb melle
- XY előszedett még valamit a fürdőnadrágjából
- a világcsúcs már majdnem olyan szakállas, mint akik úszták (női NDK váltó)
Remélem azé az olimpián lesz egy pár uszóaranyunk:)
...felhagy a 800 gyorssal Nem lesz gond szerintem, ha elindul az olimpián is. Inkább az előfutamtól és a többiek eredményétől tenném függővé, ússzon-e ott a döntőben. Bár nem tudom, mi lesz az olimpiai program sorrendje, az még bekavarhat. Igaz, én azt gondolom, az aranyért Jedzierczak és Stockbauer közül az előbbit jóval nehezebb lesz megverni, már csak azért is, mert a világcsúcsot is ő tartja.
Eddig úgy véltem, pár év múlva újra nagy úszóink lesznek! A múlt hét folyamán módosítani kellett álláspontomat. Már most is vannak nagyon jó úszóink. Risztov Évi, Cseh Laci és Reményi Dia fantasztikusak!
