Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 2 órája 0 0 95612

Mesterházy Balázs

Imát próbálok

Imádkoznék én hozzád, de tudod, egyáltalán nem hiszek
benned. Jobb is így (tényleg), mert ha volnál, akkor
feltétlenül gonosznak kellene lenned. úgy meg mi
értelme volna az imáknak? Mégis mivel fordulnék én
hozzád? Hogy majd mások (mert te ugye éppen nem)
megtalálják és visszaadják, amit elvettél tőlem?
„Mi az, hogy mit?” Tudod, egyszer a lábam felől
érdeklődtem. A szám még mindig csupa vér. Biztos
emlékszel, egyszerűen elestem. Tudom, semmiség.
A karjaim védekező pózban tompították az esést,
azért megütöttem magam, de egy idő után sikerült felülnöm és
szégyen volt és körbenéztem és nem volt sehol senki. Isten
bizony, így történt. Amennyire tudtam, még ott letöröltem
a vért. Rendesen majd megcsinálom otthon.

Mondom neked, hidd csak el jól, alaposan megnéztem.
Semmi sincsen odalent, semmi sincs a mélyben. Pedig ha arról
volna szó (nem gond), még onnan is kiáltanék én, fel, hozzád,
alkudoznék és mutatnám, hogy a hangom milyen tiszta,
kérnélek, hogy csak amit nem én hagytam el, ami
nem az én pazarolásom, meg ami már nem játék, szóval
csak azt adjad vissza. És visszakérném még azt a régi
ruhát is, esküdöznék, kitisztítom, nem olyan nagy ám rajta
az a folt. Elestem. Semmiség. Más is meghal. Vérzek.
Nem tehet róla senki. Véletlen volt.

Lutra Creative Commons License 23 órája 0 1 95611

Ezt a verset beírom ismét, mert most, hogy megszereztem a kötetet, derült ki, hiányos volt az első fellelésem, valamint a tagolás sem tökéletes. Bocs.

 

Tehát:

 

Szabó Éva

Őszi töredékek

Tehenek száján pára
a köd is istálló-meleg
amint leng kék-fehéren
a gyerekkori kert felett

               *

Furcsa lesz majd az ablak mellett
a decemberi hó ha hull
függönye mögött arcod látom
már tudom nézni józanul

               *

Van ágyam, reggel teaillat
szívem magának rak tüzet
tenyeremben megül egy csillag
lesz hóesés is nélküled

               *

Befordultam a sarkon
az úton szembe jött velem
fázósan, kopott kabátban
egy tegnap esti szerelem

               *

Nézd megkoptak a sárgák
megfakultak a kékek
magunkra maradtunk
őszi töredékek

Előzmény: Lutra (95597)
Pannika127 Creative Commons License 24 órája 0 0 95610

Fodor András

A hűség bűnei

 

 

Mementóként, hogy ne feledjem,
nekifeszítve a szoba falának,
szavad pengéit körémdobáltad:
„– Idefigyelj,
te jobb vagy,
mint amilyen
az ember
egyáltalán
lehet!”

 

S én, mint aki megszégyenül,
de mégse rezdülve belül,
mit is mondhattam volna újra?
Hogy megmenekülésem,
körüldobált épségem
csupa látszat.
Nem én lettem különb,
a késdobáló félelem,
a világ lett silányabb.

 

Mit mondhatnék?
Végtére is
veletek együtt bukom el.
Nem véd se irgalom, se hit.
Hisz még az Isten fia se tudta
megváltani a hűség bűneit.

*

Lutra Creative Commons License 24 órája 0 0 95609

Szabó Éva

Monológ

Kő voltál:
vizem nyugalmát felkavartad.

Ár voltál:
széthordtad biztonságát a partnak.

Szél voltál:
csöndemnek titkát elfecsegted.

Árny voltál:
megloptad Napját a két szememnek.



                       *

Víz vagyok:
kő-nehéz a múlt bennem.

Part vagyok:
magam tartom a medrem.

Csönd vagyok:
kagylóhéj hallgatásom.

Nap vagyok:
mindig más láthatáron.

MILU Creative Commons License 28 órája 0 0 95608

Sohonyai Attila

 

Várva rád

 

 

Addig várok rád, amíg tudok.

Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek. Amikor már kemény
lesz a lágy - várok rád.

Addig várok rád, míg a csontjaim
feladják, s ízületeim elsorvadnak.
A kopogó háztető pala akaratai
elhasználódnak, s a feladás vizei
onnan az esőt homlokomra csorgatják.
De miattad, lehet, hogy a földbe
akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat
kapálják az irigyek, csendben leszek
akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések
mit sem törnek, mit sem aláznak engem,
mert ki a célért áldozza fel mindenét,
az végül csak nyertes lehet. Ebben
kell higgyek, s ezért kell, ezért nem
adhatlak fel. Minden drága, és féltett
külső kincsemet, mire megjössz,
elvitték már tolvajok, kifosztott
leszek, s belül is ingatag hanyagság;
magammal szemben.

S a világ utolsó óráján, ha
a megrepedt harangot kongatják,
minden bizonnyal én már por leszek,
egy tömör elhasználódás - Kit érdekel?
S a földön szétterült hamumból mikor
már lakmároznak a szelek, remélem
te addigra fölöttem állsz, s e rémképes
várakozásból felébresztesz.

Lutra Creative Commons License 1 napja 0 0 95607

Stiller Kriszta

Inferno

Érted buktam mélyre. (Talán észrevetted.)
Alattad az élet. Minden más feletted.
Ördög vagyok, akit elvesztett a pokla.
Vízhideg szemekben bújok meg napokra.
Elhagyott a remény. Vajon hol talál ma?
Leszakadt hidamnak ócskavas az álma.
Késsé vált a lelked, holnap virradóra
rozsdás, nyugvó vérrel regényt metsz a tóra.
Át a túlsó partra szűk, híg fény a járda.
Elfelejtett út ez: istenfiú-járta.
Szavak tengerében szép, rövid a semmi,
hogy ne tudjak mást, csak hozzád visszamenni.

Lutra Creative Commons License 1 napja 0 0 95606

Varga László

A költemény

„és most már azt hiszem, hogy nincs igazság,
      már azt, hogy minden kép és költemény,
     azt, hogy Dsuang Dszi álmodja a lepkét,
            a lepke őt és mindhármunkat én."
                              (Szabó Lőrinc)

Nézd Dsuang Dszi, itt e tájat,
Ez mind csak kép és költemény.
Bár szép, tudod jól, hogy csak látszat,
Ahogy nőalakot ölt a fény.

És a fény, lehet csak hírnök,
Egy más világból átsugárzik,
Ott nem lehet se szép, se szent,
Ott nem ragyog és nem hullámzik.

Itt ő a herceg, ő a pápa,
Vagy Júlia szobám falán,
Egy nő, ki fényes, nem parázna,
Egy nő, ki üres vers talán.

S bár én írom, a fény a Mester,
Vagy az, ki álmodja a fényt,
Ki álmodik, vagy a világra
Ír egy hosszú költeményt.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 1 95605

László Noémi

Fele magány

Fele magányom nem adom.
Ne hordj parazsat válladon.
Méreg a csókom, ne igyad.
Ne éleszd halottaimat.
Őszintét hogyha szólt a szád,
hazug szavam kegyét ne várd.
Viselt ruháid le ne vesd,
álmaim kútját ne keresd.
Ha nincs, ki álmát küldi rád,
a délibábot ne imádd;
míg muzsikád el nem apad,
ne faragj ködből madarat,
mi nincs se most, se máskoron.
Fele magányom nem adom.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 0 95604

Simándi Ágnes

Rádtalálnak a szavak

ma te vagy a kenyér
a víz és az olaj
a sebekre gyógyulás
érintésed —

a hajad lapozgató
szél is néha tétován
megáll akár kezem

rádtalálnak
a szavak ne félj
az űrön át is

Lutra Creative Commons License 5 napja 0 0 95603

Rudnai Gábor

Bujdosónóta

Magam pusztulásán, ily hamar múlásán hogyne búslakodnék?
Vajon s merre mennék, mint hívatlan vendég kihez kopogtatnék,
kihez kopogtatnék, kiben bizakodnék, sajgó sebeimre balzsamot hol kapnék?

Tűzön-vízen által, sarkamban halállal oltalmat keresnék,
testemnek nyugalmat, vétkimre irgalmat oly igen szeretnék,
holott megpihennék, étket-italt vennék, egy álló estére mindent elfelednék.

Lutra Creative Commons License 5 napja 0 1 95602

Németh Erzsébet

Krisztust dajkálsz szívedben

Krisztust dajkálsz szívedben,
  egy lényt, aki tán szeret.
S a karácsonyi fehér zuhogásban
  makacsul mormolsz egy nevet.

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 0 95601

Németh Erzsébet

Karácsony előtt

         Hideg van -
     Gombold be magányod -
Míg a reménytelenség vihara tombol
       talán elerednek
    a megbékélés fehér pelyhei

ehmianév Creative Commons License 6 napja 0 0 95600

Tass Marianne: Feléd

 

Papírvirág, virág papírból, illat
hiánya vár az úton tefeléd,
most jégecetté dermednek az órák,
különös fátyolban a város,
és minden kő amit megérintettél,
ótörténet ez,
és sose érek el hozzád.

ehmianév Creative Commons License 6 napja 0 0 95599

Sikó Zsuzsa: Valaki más

 

Valaki más az ép bőr rejtekében –
A felhám még rózsállón kisimítva
És éppen kellőn duzzadó az irha
S határon innen és túl annyi éven
Az éji krém még ráncait felissza

 

Az izmok még erősen s villanóan
Ugrathatók ha ugratná a reflex
Mit tennem kell az még mind rendre meglesz
Izomzatommal az vagyok ki voltam
Óh merevség ma még be nem rekesztesz

 

Fogam huszonnégy mint a gyerekeknek
De nincs köztük híd idegen anyagból
Még a fodrászom is hiába hajszol
Festessek már én festetlen leszek meg
A romlandóság így van valahogy jól

ehmianév Creative Commons License 6 napja 0 0 95598

Sikó Zsuzsa: Edény

 

Edény vagyok mint minden ember itt
“Mi az mi elhatárol mi az mi megtelít”

 

Mint láthatnák e fényszóró-szemek
Míg hús-falak körülkerítenek?

 

Mi volnék hát: fal – űr – vagy tartalom
E három egy s én el nem hagyhatom

 

Erő telít (elrekesztett világ)
“Falán ki tud mondjad hatolni át?”

 

Megtartóim mégis e lágy falak
Míg elhagynak percük ha felfakad

 

De addig itt világnyi-tág e tér
S forr bent a vágy a kín s a szenvedély

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 1 95597

Szabó Éva

Őszi töredékek

Furcsa lesz majd az ablak mellett
a decemberi hó ha hull
függönye mögött arcod látom
már tudom nézni józanul

Van ágyam, reggel teaillat
szívem magának rak tüzet
tenyeremben megül egy csillag
lesz hóesés is nélküled

Befordultam a sarkon
az úton szembe jött velem
fázósan, kopott kabátban
egy tegnap esti szerelem

Nézd megkoptak a sárgák
megfakultak a kékek
magunkra maradtunk
őszi töredékek

Pannika127 Creative Commons License 2019.11.29 0 0 95596

Horgas Béla

HÁROM GALAMB

 

A konyha ablakában ült
három galamb,
alant
a mélység ásított,
szemben a mélyzöld pázsiton,
a hepehupa dombokon
egy tingli-tangli nyírfa állt,
ezüstös hangon furulyált.

A három galamb hallgatott,
díszítették az ablakot,
néztek a dombra,
távoli hegyre,
füleltek egyre,
pillogtak hátra:
be a sárga
fényekkel-árnyakkal játszó,
kockák közt el-tétova-vázó
konyhadélutánba...

S a három galamb oly néma volt,
szemben a nyírfa így dalolt:
szálljatok erre,
három galambok, három szépek,
galambfehér a nyírfehérhez –
Se dal, se tánc, se szó, se más
a három szárnyast rá nem bírja,
hiába illegsz, drága nyírfa,
hiába szól a szél, a nyár, a nyír –
a három galamb az ablakban: papír!

 

Lutra Creative Commons License 2019.11.29 0 0 95595

Baranyi Ferenc

 

Tudod-e, mit teszel?

Tudod-e, mit teszel?
Mikor csalóra adod a voksod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor a karvalyt hattyúnak mondod:
tudod-e, mit teszel?
Mikor sugárként hódolsz a ködnek:
tudod-e, mit teszel?
Mikor nem sírsz, ha másokat ölnek:
tudod-e, mit teszel?
Mikor gyáván vagy színlelve tapsolsz:
tudod-e, mit teszel?
Mikor botlás csak, hogy igazat szólsz:
tudod-e, mit teszel?
Mikor mosolygod csak, ami sanda:
tudod-e, mit teszel?
Mikor süketvak vagy készakarva:
tudod-e, mit teszel?
Mikor nem hallod kételyedet meg
s nem nézed azt, mi kínos szemednek:
tudod-e, mit teszel?
Ha tudod – sírig élj megvetésben.
Ha nem – megbocsát Isten.
De én nem.

Lutra Creative Commons License 2019.11.24 0 0 95594

K. Tóth Éva

Beszél velem az Isten

Beszél velem az Isten
oly egyszerűen
mintha te ülnél itt mellettem, barátom -
s már érzem
Isten halk szava ez
osztanom kell nekem is
a halam, kenyerem,
a saját életem.

ehmianév Creative Commons License 2019.11.24 0 0 95593

Sarlós Erzsébet: Öltöztess fel

 

Öltöztess fel! Hisz meztelen vagyok.
Nincs rajtam se cipő, se ruha.
Hol vannak? Ne kérdezd! Nem tudom
belepte mind a feledés pora.
Jöttömben vesztek el, mind a hosszú úton,
lassan vettem le csipkét, díszeket,
akartam, egyszerűen, pőrén láss,
úgy, ahogy azt csak neked lehet.
Nézz rám! Itt vagyok. Minden nélkül tisztán
Bár itt-ott néhol sebhelyek…
Lassan fordulok, ne csak szemből láss!
Most a távolba révedek.
Tán menni kéne, hisz itt hideg van,
s nem feltétlen a tél miatt,
lehetne nyár, akkor is fáznék,
lehetne ruhám, az sem vigasz.
Öltöztess fel! Kérlek, most az egyszer!
Tégy rám Napot, Holdat, kék eget,
legalább akkor legyek neked szép,
mielőtt örökre elmegyek.

 

Pannika127 Creative Commons License 2019.11.22 0 0 95592

ADY ENDRE

 

AZ ÚR ÉRKEZÉSE

 

Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.

 

Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.

 

És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.

Lutra Creative Commons License 2019.11.20 0 0 95591

Szűcs-Gáspár Borbála

Csak az ősz...

Csak egy tál gyümölcs,
letört rőt faág,
lehullt piros bogyó.
Csak sápadt napkorong,
ónszürke felhők az égen,
kergetőző avar a réten.
Csak az ősz, a nyár múlása
köszönt be reggelente
az ablakrésen.
Csak a haj ezüstje,
bús szarkaláb mosoly,
zengését vesztett hang,
térden heverésző könyv,
elmorzsolt harmat az arcon.
Csak az élet kondulása
az elhaló estharangban:
csak ennyi vagy.
Nézd: ott a dér ezüstje
mögött az út vége
beletűnik a kéklő messzeségbe.

Lutra Creative Commons License 2019.11.16 0 0 95590

Lelkes Miklós

A vers szemedbe néz

A vers szemedbe néz egy múlt világból,
de a jelenben elfordítod fejed?
Babrálsz semmivel, látszat-gondolattal, -
elgörbültek a volt egyenesek.

Erkölcsében oly görbe lett az ország!
Görbe szolgahát és tolvaj görbe kéz...
S nem mondja ki senki, hogy görbe úton
hatalmat nyert hazugság oly merész?

A vers szemedbe néz egy múlt időből,
s csak bámulsz, bár világos, mint a nap:
miként egykor, Trianon-csapdaúton,
honfitársaid is kifosztanak!

A vers szemedbe néz, kérdez: - Magyar vagy?
Ember legyél, és - emberként légy magyar!
A vers - igazság. Múltadból kiált át:
- Bűnt és bűnöst ítéljen el a dal!

A vers - igazság. Nem hízeleg rossznak.
Tükrén Tudással úgy egyesül a Hit,
hogy érzed: ott isten feletti Isten,
-s világa csak Szépséget istenít!

Lutra Creative Commons License 2019.11.15 0 2 95589

Kulimár János

Előszó

Miért kell nekem
minduntalan a vers,
mikor cérnavékony
már a hang?
Mit akarok, hiszen
olcsó a tisztesség
és tömött erszénnyel
sétál a bitang!

Mégis kell, - sőt
ezért kell - a vers,
mert könnyeket szikkaszt
puha kezével, akár a szél.
S egy áldott pillanatban
ölében elringat, mint
a puhasodrású habokból
kilépő jóságos tündér.

Pannika127 Creative Commons License 2019.11.12 0 0 95588

Kalász László
Zörren

 

az ősz szele már eme tájon
s csípik a csípős ronda fagyok
hajnala reggele dermed s az álom
páráll a nyíló ablak alatt

 

fűteni fűteni benti világot!
tartani tartani jó melegen!
ám ki vigyázza a kinti világot
fűti-e fűti-e csöpp szerelem!

Pannika127 Creative Commons License 2019.11.12 0 0 95587

Tin Ujević

Lankadtság

 

Csak szálljon a köd, csak hadd essen,
ne sóhajts föl, szív, oly hevesen.

 

Azt hajszoltad – a dőreséget,
s most áhítod a tűnt vidéket;

 

a vágy, mit szolgáltál naponta,
most valahol sírban nyugodna.

 

Itt lesz az, ahol bevégzem,
s el is tikkadok egészen;

 

fejem kéklő hullámra hajtom
ezen a folyton fénylő parton;

 

meglelem azt, mi sehol nem volt
boltíved alatt, Dicső Mennybolt;

 

a derű kékjét a napsugárban,
a szülőhaza magasában.

 

 

Fehér Ferenc fordítása

Pannika127 Creative Commons License 2019.11.11 0 0 95586

Fésűs Éva

Őszi alkonyat

 

A kertemben kilobbant rózsatűzre
hamvát hinti az őszi alkonyat,
a szél meg mintha rossz játékot űzne,
egy aranypénzű bokrot fosztogat.

.

Megadta magát, reszket a barackfa,
és vele együtt én is reszketek:
lesz-e időm s erőm még új tavaszra
az ismétlődést szebben élni meg?

 

Továbbadni az örömöt egymásnak,
vigasztalni és megbocsájtani, -
vagy téli estén támad rövidzárlat,
mely egész világomat oltja ki?

 

Sok ráérős, nyári megalkuvásom
csak árnyékot termett - s most hull a lomb!
Vádol, amire nem volt bátorságom,
és megszégyenít mind, amire volt.

 

Még kiáltanék haladékot esdve,
de bezárult az ég, választ nem ad.
Csenddé oldódik a virágok lelke,
s elfogadom az őszt. A sorsomat.

ehmianév Creative Commons License 2019.11.11 0 0 95585

Szabó Magda: Búcsúzás

 

Azt hiszed drágám, az a régi dallam
elnémulhat? Többé nem énekel?
Szerettelek. Szerettél. Áll a két szó,
Nincs hatalom, mivel ne bírna el.
Kettőnk testéből két szép fa eredt.
ők mindketten megjegyezték a dalt.
Nem szállt tova, mint langyos fellegek,
s ajkaikon aratnak diadalt.

 

Most semmi sem fáj. Úszom hűs habok közt.
Víz sodra enyhít. Jó itt. Ne sirass!
Fiaim, rátok nézek holdsugárból,
s nevetek, ha köröz a réti sas.
Amíg szerettek, akárhol kerestek,
én ott leszek: megleltek, így ígérem,
búvár vagyok, elbújtam bú elől,
s nevetésem felcseng, mint egy érem.
Amíg szerettek, ahányszor kerestek
szólítotok, annyiszor nézek vissza,
felelek is az állatok szavával,
a sose múló szeretet szavával,
míg érintésem könnyetek felissza.

 

Olyan nehéz még nélkületek élnem,
nem ízlelni édeset meg keserűt.
De ott leszek a házban. Láttok engem?
Én szólok, ha a tücsök hegedül.

ehmianév Creative Commons License 2019.11.11 0 0 95584

Pilinszky János: Csönd

 

Zárt az ablak.
Csöndre int a titkok titka:
két szemed,
míg az ingaóra bongva,
ó rugóra jár, ketyeg
hallgató szívünk felett.

ehmianév Creative Commons License 2019.11.11 0 0 95583

Szabó Magda: Hinni

 

Hinni szeretnék a kimondott szóban,
Hinni az emlékekben, egy régi fotóban.
Hinni szeretnék egy darabka kőben,
Egy száraz faágban,vagy épp zöldelőben.

 

Hinni szeretnék a könyv betűiben,
A madarak dalában, a tiszta levegőben,
Hinni a szóban, a segítő kézben,
Hinni szeretném, hogy van miben hinnem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!