Keresés

Részletes keresés

Lutra Creative Commons License 1 napja 0 0 96378

Jóna Dávid

A Dunánál

Elcsordogált már sokféle század
az uszály seggét a Duna nyaldossa,
majd köpköd kifelé a parti kövekre,
a város szennyesét – ebben a mocskos vízben –
bizony hiába mossa.

„A költő sose lódít” – lódítja a költő,
csak az összegyűlt nyálát nyeli,
mondjuk, ha megkínálják, miért ne?
Az élet lehetőségekkel teli.

Van gyógyír arra,
még az sem kell, hogy nagyon fájjon,
Nincsenek hősök köztünk,
arra ott a mozivászon.

Hűvös mélyben eszméletlen,
fekszünk, mint kavics a mederágyban,
egymás nélkül sötétben vagyunk
a reménytelen áramlásban.

Lutra Creative Commons License 1 napja 0 0 96377

Lauer Péter

elér valami

Érteni a tárgyak üzenetét:
a fotel, amiben ülhetett volna,
a mosogatóban hagyott tányérok,
akár rétegek a szívben.
Egy szárnyasajtó üvegén át
az erkélyre látok.
A vákuumból kilépve
elér valami kamasz szél;
csipeszmagányban
száradnak kinn
a gondolatok.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 0 96376

Erdős Virág

mikor

ha majd minden kisbalázsnak
bealszik a
mamája
ha majd nem lesz erőszak az
együttélés
szabálya
ha majd prímán megférnek a
bringák közt a
rollerek
ha majd szépen elhúznak a
picsába a
pollenek
ha majd nem lesz veszélyben a
visszaszólás
szabadsága
ha majd nem lesz akadály a
ruházatom
szakadtsága
ha majd nem fog megbűnhődni
mindenki csak
az az egy
ha majd minden hajléktalan
besokall és
hazamegy
ha majd nem lesz pokol ez az
úgynevezett
kánaán
ha majd nem lesz olyanom hogy
bár a
halál
várna
rám
ha majd nem kell kalkulálni
börtönnel se
kárhozattal
ha majd nem kell kivárni a
rendezői
változattal
ha majd nem lesz az a híres
jogbiztonság
lufi
ha majd nem lesz hazánk legszebb
rózsaszála
pufi
ha majd nem kell minden szabad
helyre brendet
építeni
ha majd nem lesz mit a magunk
ocsmányságán
szépíteni
ha majd nem a tartózkodá-
sunkkal fogunk
tüntetni
ha majd nem lesz egyszerűbb az
áldozatot
büntetni
ha majd minden kisiskolás
úszkálhat az
usziban
ha majd nem fog
harminc ezüst
csörögni egy
pusziban
ha majd nem kell viselni a
könnyítések
terhét
ha majd nem lesz tizenhárom-
ezer forint
per
hét
ha majd nem kell hülyeségből
történelmet
írni
ha majd nem kell egyeseknek
erőn felül
bírni
ha majd nem lesz élet-halál
ura minden
helyi
jegyző
ha majd nem küld mindnyájunkat
padlóra egy
hülye
edző
ha majd minden kiakolbó-
lított birka
beint
ha majd nem kell cuccolni és
dobbantani
megint
ha majd nem lesz bagatell hogy
mi zajlik a
végeken
ha majd nem lesz menő dolog
babrálni a
tényeken
ha majd nem a krisnásokhoz
jár a haza
ebédre
ha majd nem lesz minden oldal
jelszavakkal
levédve
ha majd nem lesz elegáns a
másik felet
kitakarni
ha majd nem lesz nehéz ennyi
gyökér közül
kit akarni
ha majd nem lesz lezárva a
szabad sajtó
útja
ha majd nem lesz telerondít-
va a múltnak
kútja
ha majd lesz más opció mint
döglött nyúl vagy
öreg
róka
ha majd minden eszkimóra
jut egy nagyon
kövér
fóka
ha majd nem kell gonosztevők
emlékének
adózni
ha majd újra jogom lesz még
jól oda se
bagózni
ha majd frankón elmennek a
fehérvári
huszárok
ha majd nem lesz árulás ha
úgy döntök hogy
kiszállok
ha majd nem fog napról napra
durvulni a
tardi
helyzet
ha majd nem fog falnak vinni
minket ez a
fura
szerzet
ha majd nem lesz komilfó a
tizenkilen-
cedik
század
ha majd minden kor a saját
rossz költői
ellen
lázad
ha majd nem kell dalolni a
sár helyett az
azúrról
ha majd nem kell kanadáig
menekülni
hazulról
ha majd nem lesz alku tárgya
minden jogos
járandóság
ha majd nem lesz nemzetmentő
taktika a
várandósság
ha majd nem vész minden görcsös
igyekezet
kárba
ha majd hamupipőke is
ellóghat a
bálba
ha majd nem lesz etalon a
Lánykérés a
havason
ha majd nem lesz hungarista
hecckampány az
avason
ha majd nem lesz egyre cifrább
ez a cifra
nyomorúság
ha majd lesz itt vidámság is
nem csak mindig
szomorúság
ha majd újra mókusokkal
lesz tele a
tabán
ha majd nem lesz probléma hogy
romungró a
babám
ha majd lustán ont az
élet
uncsi online
mémeket
ha majd nem lát a gyanútlan
szemlélődő
rémeket
ha majd élünk mint a marci
hevesen és
gondtalanul
ha majd senki se jár köztünk
se pórul se
hontalanul
ha majd végre szabadság lesz
hétvége és
nyugi
apa mosdik anya főz és
tévét néz a
hugi
jövünk-megyünk
teszünk-veszünk
pirkadattól
estig
kenesétől kapuvárig
palkonyától
pestig
lesz még egy kis
ez meg az de
amúgy minden
klappol
s ránk is vár egy hosszú
boldog
derékfájós
aggkor
akkor

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 0 96375

Szilágyi Domokos

Takarják be nagyapát

Noé pedig szőlőmívelő kezde lenni, és szőlőt
ültete. És ivék a borból és megrészegedék és
meztelenen vala sátra közepén. Khám pedig …
meglátá az ő atyjának mezítelenségét, és hírül adá
künnlevő két testvérének. Akkor Sém és Jáfet
ruhát ragadván, azt mindketten vállokra veték és
háttal menve takarák be atyjok mezítelenségét, s
arccal hátra meg sem láták atyjok mezítelenségét.
(Mózes, I. 9, 20–23)

Ó, szüzek szüze, iramodj, futamodj, szaladj, rohanj rohanvást,
tapicskolj a februári enyhületben, agg égerek, aszott fenyvek alatt,
hagyd magad mögött a várost, keresztül-kasul közös és, persze, hasznos érdekekkel, szerelmi
titkos játékokkal s pofozkodással olykor,
fuss az agg fenyvek, aszott égerek alatt, a sárban; mert, lám, sáros a halálba vezető út,
fuss, mert a főorvos már a folyosón hisztizik, hogy aszongya: – Kortizonadta, a betyár
mindenségit, hova lett a mentőszekrény kulcsa! –,
s Rózsika nővér épp most keres, reménytelenül, vénát nagyapa karján, kezefején,
s nagyapa hallgat, mert beszélni nem tud, de tudja, hogy ki-ki tartozik egy halállal, és hogy
sáros a halálhoz vezető út,
s nagyapa hallgat, nagyapát katéterezik, s néha elsírja magát, mert talán eszébe jut, hogy
legtöbb, amit ember elérhet: hogy hiányzik.
És rohanvást rohanván jöve a szűz, Nebáncsvirág nevezetű,
és végiglihegett a folyosón, kórtermek ajtaja előtt, hol ágytálak bűzlöttek, katéter kanyargott,
pisis nagyapákat tettek tisztába rózsikanővérek;
lihegett a leányzó s csattogott, mint szófogadatlan kölyök, ki le nem vetkezik az X-sugarak
előtt, s röntgen-képén inggombok kereklenek,
és végigcsattogott a szűz, s a hetesbe nyitván, látá nagyapát, ki meztelen vala; talán melege
volt, talán tisztába akarták tenni, mint a csecsemőt; talán csak nem bírta magára húzni a
takarót béna kezével;
és benyitván a szűz, visszariadott az ő nagyatyjának mezítelenségétől, és rohant rohanvást a
folyosóra, s kiáltva kiáltott:
– Kedves nővér, takarja be nagyapát!
– Takarja be maga!
– Nővér drága, takarja be nagyapát!
– Na és? Magának is hozzá kell egyszer szoknia.
– Bácsi kérem, takarja be nagyapát!
– Menjen, leánka, a n é l k ü l maga sem volna a világon!
És rohan a folyosón és könyörög, hogy takarják be nagyapát,
és rohanunk és könyörgünk, hogy takarjátok l e nagyapát,
t a k a r j á t o k l e n a g y a p á t,
mert nagyapa már a sáros úton ballag,
mert nagyapa már túl sokat tud a jövőről,
mert nagyapát l e k e l l takarni,
LE KELL TAKARNI,
mert csak születünk még, és nekünk szemérmetlen a szemfedő, l e t a k a r n i k e l l
nagyapát, hogy többé sose látsszék,
mert hiába várja útja végén a szemfödő, mely szemérmetlenül föllebben, és túl sok a vád
alatta,
jaj, takarjátok le nagyapát,
jaj, takarjátok le,
jaj, nagyapa, hát nem azt hitted te is, hogy eszme nélkül értelmetlen az értelem, és eszmény
nélkül világtalan a világ,
jaj, szüzek szüze, iramodj, futamodj, szaladj, fuss, rohanj rohanvást és kiálts,
és kiáltsd:
Jaj, takarjátok le nagyapát,
jaj, takarjátok le,
jaj,
jaj,
és rohanvást rohan, jajgatván, szüzek szüze, míg a nap leáldozik, „és megjön ő hozzá a
galamb estennen, és ímé, leszakasztott olajfalevél vala szájában.” (Mózes, I. 8, 11)

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 0 96374

Füredi Ferenc

Idegenül

Idegen világban élek itt, veled.
Az ablakaid mind szúrós tekintetek.
A padló parázsként égeti talpamat,
hörögve megugat — ha kinyitom — a csap.

A gáztűzhely sziszeg, nem kap sose lángra.
A rózsáimat majď mind megfojtja a váza,
legszebb szavaim mind szerteszét peregnek,
a hallgatásaimon is nevetnek a csendek.

                           ***

Más hintett itt magot, talán énhelyettem,
nem arathatok itt, hogyha nem vetettem,
a gazdagságodhoz sincs semmilyen közöm.

Szegénynek szeress hát! És megköszönöm.

Pannika127 Creative Commons License 3 napja 0 0 96373

JÓZSEF ATTILA

GYÖNGY

 

Gyöngy a csillag, ugy ragyog,
gyöngyszilánkokként potyog,
mint a szöllő, fürtösen,
s mint a vizcsepp, hűvösen.

 

Halovány bár a göröngy,
ő is csámpás barna gyöngy;
a barázdák fölfüzik,
a bús földet diszitik.

 

Kezed csillag énnekem,
gyenge csillag fejemen.
Vaskos göröngy a kezem,
ott porlad a sziveden.

 

Göröngy, göröngy, elporlik,
gyenge csillag lehullik,
s egy gyöngy lesz az ég megint,
egybefogva szíveink.

 

1928. júl. 6.

 

Lutra Creative Commons License 4 napja 0 0 96372

Köves István

Régi nóta

      Illúzió a szerelem, szívek tündérszép illúziója _ _

Akkor, útközben, épp a meztelen ebédre menet,
ritmikus üvöltés állított meg a Giovanni szobájából,
a felkapott és proccos 118. Nyugati sugárút
és a dohos homályba futó Wesselényi utca sarkán,
kattogó bakelitról, vagy tán nyávogó, szalagos magnóról?
A régi nóta:

Hogy nemzedékem legjobbjai
nem hisznek nemzedékem legjobbjainak,
hisz nemzedékem legjobbjai
nem bíznak nemzedékem legjobbjaiban
látva, némán lapulnak nemzedékem legjobbjai,
nem szólnak, nem írnak, nem üzennek,
csak félnek fogvacogva, hogy hirtelen kiderül,
nem is ők nemzedékem legjobbjai.

Itt, e sarkon, hol nem száguldanak a fúvó paripák,
nem dübörögnek fel a testvéri tankok, dehogy,
némán illeszkednek a forgó fogaskerekek,
és barnahabosan csepeg a fáradtolaj,
mielőtt elérnénk a napsütötte sávig, fölüvölt
a régi nóta:

Hogy nemzedékem legjobbjai
nem hisznek nemzedékem legjobbjainak,
hisz nemzedékem legjobbjai
nem bíznak nemzedékem legjobbjaiban
látva, némán lapulnak nemzedékem legjobbjai,
nem szólnak, nem írnak, nem üzennek,
csak félnek fogvacogva, hogy hirtelen kiderül,
nem is ők nemzedékem legjobbjai.

Ebben a pengetarajos drótokkal kerített kis stadionországban,
ami ma a hazánk, ittfelejtett dalosoké, törtderekú dacosoké is,
ahol a retardált múlt és a letérkövezett jövő közé szorulva
fogatlan, fogadatlan, kúratlan kurátorok kedvét keresve
még mindig borról, lányról, szabadságról szól a
régi nóta:


Fiúk, nemzedékem legjobbjai
már nem hisznek nemzedékem legjobbjainak,
hisz nemzedékem legjobbjai
már nem bíznak nemzedékem legjobbjaiban
látva, némán lapulnak nemzedékem legjobbjai,
nem szólnak, nem írnak, nem üzennek,
csak félnek fogvacogva, hogy hirtelen kiderül,
már nem is ők nemzedékem legjobbjai.


                            *

Haza for sale

Ahogy meg vagyon írva:
Ott ül Jónás a parton, csapzott prófétaszakállát csiklandja a szellő,
rozsdás nagy késével szeleteli a púposhátú bálnát, akciósan,
a gyűröttbarna reciklikált csomagolópapírzacskókba,
szájsarkában parázsbafúlt cigarettacsikk, szemében szánalom,
izzad a gatyarohasztó melegben, s nem fogy előtte sora a várakozóknak,
a tétlen remény reménykedőknek, a türelmetlenebbek meg már átkozódnak,

öklüket rázva hajigálnak Jónás felé égből hullott kígyót, békát,
miközben, ezzel mit sem törődve, a stadionokhoz vezető térkövezett úton
halomba hordja a szél a hazánkban ideiglenesen állomásozó
rosszkedv és mélabú visszaválthatatlan maradékát.

Pannika127 Creative Commons License 4 napja 0 0 96371

Birtalan Ferenc

Közhírré tétetik!

 

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, kitavaszodik!

Hólével telik minden árok,
hadrendbe állnak hóvirágok,
és: jobbra át! és: balra át!
vezényelnek az ibolyák.
Indul a sereg harcra,
riadót fúj a barka.
Rügyet nyit ezer ág, bokor,
sörényes szellő dobrokol,
a Nap villámló karddal int:
előre minden kankalint!
Csöndesedjen a csatatér,
mire a pipacs ideér!

Márpedig mostan kidoboltatik:
Öregek, ifjak, itt a tavasz, itt!

 

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 0 96370

Böszörményi Zoltán

Te győzted le az idei telet

Rojtokban a tél,
pergamen- égbe kapaszkodik,
metszőfogával
fákba harap a dér.
Végigfut a szobán a megváltó öröm,
melege áthat,
kényeztet,
betakar,
ahogyan te takarsz be,
és védeszfényes tekinteteddel,
forró ujjaiddal,
arcodról sugárzó titkaiddal,
szépívű ajkad mosolyával,
lángoló öled parazsával,
ne érezzem a tél kínjait,
ne tudjam kiásni
a hóba temetett emlékek gyötrelmeit,
a fagy virágai se díszítsék
rólad álmodott álmaim.

Lutra Creative Commons License 6 napja 0 0 96369

Török Panka

Senkiföldje

Nincs már mire fognom
a távolságot létezéseink közt.
Saját tered van, amiben
saját módon élsz, és
egészen máshogy vagy idegen,
megismerhetetlenül.
Másféle pohárból iszod a vizet,
és másféle illatú a házad,
és nem tudod, hogy egyszer,
százszor elsirattalak már, hogy
minden temető mellett
volt egy motel —
most már tudom, hogy élsz,
csak azt nem, hogy miként,
de az a jó ezekben a motelekben,
hogy mindkettőnk számára
ugyanolyan idegenek,
térből kiragadottak.
Az idegenségben találok vissza hozzád.
Ülünk a senkiföldjén:
tűzszünet, nem vérezhetünk.
Közömbös illatú a város,
ugyanolyan pohárból
isszuk a vizet.

MILU Creative Commons License 2021.04.08 0 0 96368

 

Sohonyai Attila - Csak legyél ott



Ha este megjövök, van, hogy szorongok,
ne kérdezz, csak legyél ott.

Mikor a vállamra ül a félelem madár,
s bordáimhoz közel károg,
ne hessegesd el, csak legyél ott.

Mikor a kis, szépnek látszó pelyhekből
egyszer csak mázsa teher lesz, a testem megrogy,
ne emelj le semmit, csak legyél ott.

Mikor téged okollak, s bántalak a semmiért,
bocsásd nekem, s viszonzásra kérlek
ne keress okot, csak legyél ott.

Mert ha este megjövök, van, hogy szorongok,
nem kell, hogy megértsd, csak engedj magadhoz,
hadd legyek ott.

MILU Creative Commons License 2021.04.07 0 0 96367

Sohonyai Attila

Várva rád


Addig várok rád, amíg tudok.
Alkukat kötök a sorssal, s ha kell,
a csillagokra is rácáfolok. Ha kell,
időt utazok, múlt leszek érted,
s azért harcolok, hogy lénye lehess
a jövőmnek. Amikor már kemény
lesz a lágy - várok rád.

Addig várok rád, míg a csontjaim
feladják, s ízületeim elsorvadnak.
A kopogó háztető pala akaratai
elhasználódnak, s a feladás vizei
onnan az esőt homlokomra csorgatják.
De miattad, lehet, hogy a földbe
akkor is gyökeret verek, s ha ágaimat
kapálják az irigyek, csendben leszek
akkor is, a bosszúszavak és a lebeszélések
mit sem törnek, mit sem aláznak engem,
mert ki a célért áldozza fel mindenét,
az végül csak nyertes lehet. Ebben
kell higgyek, s ezért kell, ezért nem
adhatlak fel. Minden drága, és féltett
külső kincsemet, mire megjössz,
elvitték már tolvajok, kifosztott
leszek, s belül is ingatag hanyagság;
magammal szemben.

S a világ utolsó óráján, ha
a megrepedt harangot kongatják,
minden bizonnyal én már por leszek,
egy tömör elhasználódás - Kit érdekel?
S a földön szétterült hamumból mikor
már lakmároznak a szelek, remélem
te addigra fölöttem állsz, s e rémképes
várakozásból felébresztesz.


Lutra Creative Commons License 2021.04.06 0 0 96366

Lányi Sarolta

Bűn a bánat

Elsötétült életemnek napja vagy te mostan,
Mert te most is égve-égőn tündökölsz az életemben
Egyedül vagy, csodacsillag, hajnaltalan éjjelemben.
Most is rólad álmodom, mert rólad álmodoztam.

Álmodoztam éjjelenkint s régi verseimben
Minden elment mostanáig, ifjúságom, az is indul.
Félve, fájva kérdem én, hogy kell-e élni még azontúl?
Dúl e kérdés, bánt e félés, fáj nekem már minden.

Csak te vagy vigasz nekem most. Nézni jó utánad.
Utánad már semmi sem jön, énnekem már semmisem kell.
Messziről csak érted élek. Téged nézlek tárt szemekkel,
Könnytelen. Ha nézhetek rád, akkor bűn a bánat.

Lutra Creative Commons License 2021.04.06 0 0 96365

Rónai-Balázs Zoltán

Petri Györgynek

Én is iszom és tartok a cirrózistól,
meg a ráktól,
pedig nem borul fölém óvón
a puha diktatúra,
ami összetartana a többiekkel, akik szintén,
vagy nem éppen azon a szinten.
Amikor reggel nyolckor érek haza,
az nem a munka miatt van.
Nagy a gyanúm,
hogy nem is abba döglök majd bele.
Magyarországon az ember vagy alkoholista,
vagy jól mennek a dolgai, oszť kész.
De visszatérve a korábbiakra, vágod? —
feltalálták az e-cigit, ergo
nem kötelező beledögleni a dohányzásba,
vettem is egyet, mégis rágyújtok —
fene tudja, hogy van ez.
Itt, a mostani demokráciában,
szerintem hányingered lenne,
és meg lennél hasonulva,
bár, lehet, hogy te is libsi vagy jobbos
nagyöregként csak a megélhetésért
nem írnál két értelmes sort sem.
Azt mondják rólad,
túl korán mentél el.
Karácsonykor összevásárolunk mindenféle bájos szirszart,
és azon tűnődünk a feleségemmel,
mihez kezdhetnénk, mondjuk, Norvégiában.

Lutra Creative Commons License 2021.04.06 0 0 96364

Boda Edit

Moszat

Az egykori Blauehahn-Gassén lakom most.
Ha esik, a mohával, galambok guanójával és
cseréptörmelékkel teli ereszcsatorna hamar túlcsordul,
a szomszéd lakásnál ömlik lefelé a niagarai víz.
Albérletünk külső faláról vakolatdarabok zuhannak,
a mi ereszünk még rendeltetésszerűen működik.
A szomszédunkban vendégmunkások laktak,
s hogy ne őrüljenek meg a gang betonjára robajló
víz zajától, majd a napokig tartó csepegéstől,
az eresz alá nejlondarabot feszítettek ki, mely lassan
megnyúlt, az alján keletkezett zsebszerűségben
fél liternyi víz is összegyűlt. A természetellenes életbölcsőben
zöldmoszatok burjánoztak. Aztán az erős szél
kiloccsantotta az egész kis univerzumot.
 
Az első perctől Ahab kapitány és a fehér bálna járt eszemben,
íme, csöppben a tenger. Szemben a tűzfal, a tűzfalon árnyék,
távolabb, oldalt edényes sásliliom.
Újra esett, feltelt a lágy műanyag kráter.
A moszattáj fölött buborékok. Gyakran vihar.
Végül egy nap megjelent a Pequod.
Ki állítja, hogy Ahab és a többiek máshol voltak?
Én láttam őket a merülő hajón.

Lutra Creative Commons License 2021.04.06 0 0 96363

Zonda Tamás

Félig írt

Félig-írt
gyűrt levelekkel
akár az ősz cégére,
halántékod vágóasztalán
egy nyár arany-kattanásai
egy mosoly kampója szívedben,
fanyar tolongó zűrzavar –

Majd elcsitul
emlékké éhezik
arcod izomláza
mosolyba fárad megint

Lutra Creative Commons License 2021.04.06 0 0 96362

Simor András

Fohász

Még látni kéne itt
egy fölkelő népet
rabságból ébredőt
ki úrhatnám Vezért
és siserehadát
végleg elkergeti
még látni kéne itt

Nem meghunyászkodót
alamizsnalesőt
ki rettegve szavaz
de olyat akiben
a székely Dózsa György
haragja ébredez
még látni kéne itt

Ki kaszával suhint
és levág fejeket
mik csak arra valók
hogy porba hulljanak
pöcegödör felé
gurulva labdaként

Nem messzi földeken
hol vörösingesek
serege tettre kész
de itt hol egykoron
Mátyást a hős fiát
választották a vén
Duna jegén tolongva

Egy fölkelő népet
rabságból ébredőt
nem meghunyászkodót
alamizsnalesőt
ki rettegve szavaz
még látni kéne itt
még látni kéne itt

Lutra Creative Commons License 2021.04.05 0 0 96361

Karácsonyi Zsolt

Nem apokrif. Nem háború
 
 
Mindenki támadjon fel.
Aki nem hallja, amit mondok,
aki csak sejti, amit mondok: támadjon fel.
 
Aki fiatalon halt meg, aki öregen,
aki meg akart halni, aki nem. Támadjon fel.
Járkáljon vígan az Andrássy úton, sörözzön Prágában,
miccsezzen Bukarestben, áztassa lábát tengerekben,
és aztán, csak úgy, mintha mi se történt volna,
mintha ez természetes lenne,
mert egyébként az, nagyon is az:
támadjon fel.
 
Akit szeretnek: feltámad,
akit nem szeretnek: feltámad.
Egyetlen szó elég a feltámadáshoz.
Mondja ki a szót és: támadjon fel.
A másik testben, a régi testben,
a soha el sem képzelt testben:
támadjon fel.
 
Gondolja el, miként kell,
az élőknek mutatni, miként kell: támadjon fel.
Aki él még: támadjon fel. Aki él már: támadjon fel.
Aki a bokrokat nyírja, aki a számlákat írja: támadjon fel.
 
Attól, hogy falak omlanak: ez nem egy vesztes háború.
Attól, hogy falak emelkednek: ez nem egy vesztes háború.
Attól, hogy tenger kettéválik, sivatag homokja szilárdul,
attól, hogy leszakad az ég: ez nem egy vesztes háború.
 
Mindenki támadjon fel. Ez nem egy vesztes háború.
Nincs többé vesztes és győztes, nincs többé harag és béke,
nincs többé élet és halál, mindenki támadjon fel.
 
Ha nem él: ki tudja mondani. Ha él: ki tudja mondani.
Elég egy apokrif: „Fel!”

Lutra Creative Commons License 2021.04.05 0 0 96360

Szőcs Géza

A visszatérés

Ahonnan tekintetét elviszi:
mint ollóval metszett patyolat
elvágott függönyként zuhan le
járdára roggyan a vakolat
s alóla magasba riadnak
a Falfestés Alatti Madarak.
 
Ím vasló hever az utcán négy lába égnek mered.
 
Megy tovább: amerre elhalad
kóc sercen bent a tükrökön
s Szent Elmô tüze játszogat
ugrál a csipkebokrokon
nyelvecskék csiklandják belülről
a megskalpolt vörös házakat.
 
Kiér a térre ahol széthasadt
vasszobor fekszik hallgatag hanyatt
bezúzott arcában két bogyó úgy remeg
mint forró vaslapon hideg eperszemek!
talpa érzi, a teret benőtte rég a Fű.
 
Ott áll a városban egyedül
valaki gégéjén kaparász
arcán felborult fűmosoly
begörbült ujjal hegedül
koponyatornácára dér zuhog
kinőnek rajta agyar-jégcsapok
érzi lábát benőtte már a Fű
s arcában két kavics úgy ragyog
mint forró vaslapon hideg eperszemek.

Lutra Creative Commons License 2021.04.05 0 0 96359

Tompa Gábor

Újmagyar Géza-siralom

 Szőcs Gézának odaátra
 
Látjátok ellenfeleim egymásnak lelki
szemével,
nem vagyunk érdemesek a sok értő s
féltve kimondott
látnoki szóra, mivel a rövid lét jó
szakaszán is
sok boldogtalan arcát
tartja felénk áruló csókra a megalkuvó
Élet, s ahogy itt máris megtörik az
elég jól indult, ápoltabb hexameter,
megtörik, megtöretik lelkünk is,
szemünk könnyel árad, valahonnan a
sírból feltör az „íme, hát meglelted
hazádat”. És ennyi. Csakugyan
ennyi? Énnél többek már ne merjünk
lenni? Világnak világa, virágnak virága,
világnak virága, száz sebből
vérző nyelv, melyet halálra karcol a
durva szó, mint ahogy „tengerből
szájbaver a só”…? Ó, én édes Uram,
egyetlenegy fiam, ezt is bejelentés
nélkül tetted, a halált szamizdatra
vetted, bár Lukács szerint Simeon
nem halhat meg addig, míg a
Megváltót nem látta… És te láttad?
Látni láttad, hiszen meghallgatta
imádat, az Esti imát, nagy formájú
versed, amelyben fontos volt még
Istent keresned, földi szolgája csak
Neki lenned, utána epekedned, mert
akkor már sebet ejtett a Hiánya,
ólomlábakon lépkedő bánat foglalta el
elhagyott s megtalált hazádat. Egy
vágtató ló alatt döngött a föld,
amelyen elhaladt, de odalent
gyökerek hálózzák be a végtelent, s az orfeuszi
erők, kérgesre repesztik a
fordított alvilági mezőt, csupán
Cselényi pingponglabdája pörög át az
elíziumi másvilágba, fúródik át a Földön
s már ott pattog Ausztráliában,
vagy máris meccslabdára szervál
egy pöttyös állatkerti szervál, mint a
ragadozók általában! Hát ilyen a
képzelet. Menekvés az ördögi
szenvedély, ha a szeretet a bőrön
fekély. Nem tudom folytatni. Nem
akarom. Nem lehet. Most összegezni
kellene az együtt töltött éveket, az
egyre szűkülő korokat, köröket, az
egyre arcpirítóbb s fogcsikorgatóbb
örömöket, de a kezdet némaságát is,
a csendet, melyben az egyetértés
csillagpermete reszket, nagy
Éjszakákban hamvas asszonyi
combok, közöttük a jövő puhán
lányokra – s fiúkra! – bomlott, vak
bizakodás és baráti alázat, míg a test
szemérmes versbe vetkezve lázad, s a
lélek úgyis mindent elvisel, a türelem
megtermi gyümölcsét, mely hol
keserű, hol keserédes, hisz az árulás
nemcsak a Getszemáni kertben
lehetséges! Tehetségünket Istentől
kapjuk, de lelkünk gyakran az
ördögnek eladjuk – s efféle közhelyek.
Hogy élni csakis menthetetlenül lehet.
Most itt úgyis mind kihaltak és sivárak
az utcák, álarc nélkül nem járnak,
csupán a terroristák, s ha majd
beoltanak az élet örömével, ott lesz a
kiválasztott nép, hol a Sátán – jobbján az
ismeretlen hőssel – testamentumot
gépel… Ahol egykor eszmei s elvi
csaták dúltak, mára a lehallgatások is
mind elavultak, s a síkos világvégi
járdán, mint gyönyörkerti kígyó,
csúszik felénk magabiztosan az
oltásjárvány. Hát erről maradtál le végleg,
meggyorsítva hazajáró lépted, odaát keresve –
fönt-e? lent-e? – utolsó utáni biztos
menedéked. Vagy Te mentél át a vízen?
Akármerre is, csak az emeljen rád
elsőnek kezet, akit megfertőzött már a szeretet!

Lutra Creative Commons License 2021.04.05 0 0 96358

Fazekas Attila

meghosszabbított bálvány
 
azt mondják
mindez
már a teremtés
utáni salakanyagból készült
 
azért
sír
visít
könyörög
esedezik
reszket
és vágyakozik
folyton folyvást
 
azért
vak és süket
miként a lárva
és tör megannyi
eszközzel
esetlenül magasra
vagy fennebb
a napvilágra
 
önmaga halálát ezért féli
és követeli könnyű
szívvel a másokét
 
ezért fürdik meg mindig
fejtetőig a bűnben
és törölközik végig
aztán felfrissülve a jósággal
ezért lett
önmaga
istene
meghosszabbított
bálvány akit
titokban
imád
 
azt mondják
neked kell
magadnál jobban
szeretned őt
és megválthatja sorsát
odaát
egyetlenegy imád

Lutra Creative Commons License 2021.04.03 0 0 96357

Vörös István

Kezdet
 
A napból szívok most erőt,
túlélni nagy bajunk,
az életet, mit nagyba unt
mindenki, s most halállal telt a föld.
Egy titkos jel jelent meg a kapun,
 
minek a létezését el se hittem volna:
itt válik majd a valótlan valóra.
A lét magát most azzal óvja,
a végtől a kezdethez visszafut.
 
Nincs, aki tudja, hogy ez nem kiút,
az áltudást a fejünkből kiszórja,
és baj a bajra, jó a jóra jut,
 
megalapítja, amit rég az ég
elénk tett le, mint találós mesét.
 
Hogy ne fejtsék meg, az a sorsa.

Lutra Creative Commons License 2021.04.03 0 0 96356

Vörös István

Húsvét karantén idején
 
Lappangva jön most a tragédia,
a házunkban is meghalt már egy ember,
nem sokat kezdhetsz még a félelemmel,
hisz megszoktuk, hogy halandók vagyunk.
A gyorsaságát meg kell vonnia,
 
ha kikapcsol, s újra indul agyunk,
ki túl nagyot tervezni végre nem mer.
Mi hátán vitt bennünket, most megunt –
az értelmes történelem.
 
Marad a sok kérdés, a nem s igen,
a talán és a nem tudom,
a belobbanó félelem,
 
a józanság harmadnapon,
hogy nem érdemes feltámadni se.
 
Az öröklétnek ez a képlete.

Lutra Creative Commons License 2021.04.03 0 0 96355

Kovács András Ferenc

A pók poétikája

   Az én poézisom természete,
         Balázs Imre Józsefnek

A líra? Oh, de kérem!
Iszonytató szemérem ...
S bizony, van arra száz ok,
Ha néha csak lazázok,

Mint pók a pókfonálon,
S lebegve konstatálom,
Hogy bánatos, se boldog
Nem is vagyok: lelógok,

S kileng az én - hideg fény
Feszül létem zsinegjén,
S világhálónyi hálón
Futok magam zihálón,

Mint pók a lomha légben,
Keresztben, föl-le, pörgőn,
Ha már igen, de még nem,
Ha szőni kell gyönyörgőn

Szétszálazván, mi éltet,
A vélhetőt, a véltet,
A semmit szőve folyton,
A mindent rímbe fojtom,

Fityegve pókfonálon,
Miképp valót fon álom,
Míg űrbe vész, alászáll
Életfonal s halálszál -

Olyan lezser s elernyedt
A költő ... Persze, gyermek:
Fecseg, de néma hattyú,
S a költészet? Na, hagyjuk.

Lutra Creative Commons License 2021.04.03 0 0 96354

Csorba Győző

Vázlatok portrékhoz

               1.

Kicsi szemétdomb, kis kakas.
kis tyúknép, kicsi rang.

S az istennek se lesz nagyobb,
csak a hang, csak a hang.


               2.

Majd belejön - mondják - mint kiskutya az
                                 ugatásba.
 Meglehet: ehhez már hangja, pofája van is.

               3.

Nagy vagy, nagy ám,
s azt gondolod,
bízvást lehetnél
még nagyobb.
Erőlködöl hát,
s nő: - szagod.

               4.

Mihelyt a köldökön alul van:
az ám a téma, ugye, gurman?
Világ, sors, béke, háború
s egyéb ilyesmi: - rongy, smafu.

               5.

Jó hajcsár vagy, s tudsz, hogyha kell, szavalni.
Úgy véled, ez már épp elég:
dosztig kijár vedelni, falni.

               6.

Mukkan: ráordítsz; megmoccan: fejbe suhintod.
S "Éljen az emberi jog!" - fröcsköli folyton a
                                                             szád.

               7.

Mint ahogy a madár dalol,
szél fúj, felhő repül:
úgy hazudik, oly természetesen
s oly menthetetlenül.

Lutra Creative Commons License 2021.04.03 0 0 96353

Illyés Gyula

Zsivaj

Hogy zúg megint, hogy "nemzet!" és "magyar!"
és mennyire megint csupán - zsivaj,
árverések hang-dühével tele,
mennyire csak a nagy száj ereje
s a még nagyobbé! mely épp így - kiáltva -
árulja el, hogy szóra egyre gyáva.
Milyen kavargás, milyen zengzet-orkán
az ország parázspirította rostján
és tűzpróbáján ! Játék? Ráadás még,
míg dől a ház és szerte a határ ég?
Mikor lesz vége? Hogy végre a száj
kimondhassa, mit kimondani fáj,
fáj tudni is, de mely az ajkakon
az, ami kapuink előtt a rom -

Ha majd én mondom ezt a szót: magyar,
elébe ezt tedd szótlanul magadban:
kard-vágta homlok, vér-áztatta haj,
földresúlyosult pillantás, lakatlan
tanyaházon át söprő zivatar
és béna kar és repülő avar
módjára forgó eszme-zűrzavar
a dúlt agyban, mely csak halált sugall
és néma jaj, - de hozzá mégis ezt még:
derengő táj, hajnali, régi emlék,
amire a sebesült feltekint
és élni szeretne megint.

Lutra Creative Commons License 2021.04.02 0 0 96352

Reményik Sándor

Add a kezed...              

Add a kezed, így szépen, csöndesen,
Nyugodtan add.
Sima, ragyogó tükör a szívünk,
Nem vet hullámokat.

Add a kezed, ilyen jó hűvösen.
A csóknak édes mérge
Megmérgezné a nyugodalmunkat,
Ha hozzánk érne.

Add a kezed, nincsen vágy a szívünkbe',
Innen hova hághatna még a láb?
E csönd, e béke: ez itten a csúcs -
És nincs tovább.

Add a kezed; lenn lakodalmas nép,
Mirtusz menyasszonyfőn;
A mirtuszt édes, irigyled-e még
Itt, e kopár tetőn?

Add a kezed, itt fenn, hol semmi sincs,
S a zuzmó tengve él,
A lelkünket a nagy csend összehajtja,
Mint két ágat a szél.

Add a kezed, látod lemegy a nap;
A nappal szembe
Nézzünk így, győzelmesen, szomorún,
Kezed kezembe.

Add a kezed, egy percig tart csupán
Ez az igézet -
Ó de ez mélyebb, mint a szerelem,
S több, mint az élet!

Lutra Creative Commons License 2021.04.02 0 0 96351

Pásztor Andrea

komfort

a házhoz amit együtt építettünk
nem hívtunk szakembert
se kőművest se villanyszerelőt
mindent ami van magunk tettük bele
vagy hagytuk ki
gyertyafénynél ültünk
világítás azóta sincs
ahogy az alapozás is kiegyensúlyozatlan
itt élünk benne ketten
egy ideje mindig elkerüljük egymást
ahogy én sejtem te a hálószobában ragadtál
én legtöbbször az előszobába lépek csak be
itt vannak a rossz emlékek
hogy folyton várok rád
és nem tudunk elindulni
emiatt dühös vagyok
és mielőtt a sáros cipőm levenném
kilépek és soká jövök újra
a konyhába szoktam még
mert néha elveszítem a fejem
és anélkül hogy a kabátot levenném
berontok ide és felfalok mindent
szerettem veled enni
tetszett hogy ízlik a főztöm
eszembe jut ekkor is
mennyit várattál és ilyenkor
még elidőzök az előszobában
legyen értelme annak
hogy megint itt jártam
nappalink nem volt
társaságot sosem hívtunk meg
örültünk ha végre ketten lehetünk
a fürdőszobánkban kád van
valamikor meleg víz meg habok
amiből csak lábujjak látszódtak ki
elég hogy ettől elpiruljak
ide azóta be sem léptem
hogy utoljára
aztán eszembe jutott
milyen jókat beszélgettünk itt
fejtől lábig és fordítva
amíg kihűlt a fürdővíz
bemegyek és egy mozdulattal
húzom ki a dugót
hogy többé legalább itt
ne kerülgessük egymást

Lutra Creative Commons License 2021.04.01 0 0 96350

Botár Attila

Ugyanott, mint a hegy

Ha kérdezed még, hogy hol vagyok,
hova vetett a fákat
annyi gyűrűvel eljegyző idő,
és betévedtél ebbe a versbe, mondom:
Ugyanott élek, mint a hegy,
szelek találkoznak fölöttem –

Mint egy vadont élem jövőmet,
körülvesz, áthat, rám sem ismersz,
rügyecske-csontok ágaskodnak föl
csodátlanul a homlokomból,
riadt regékhez agancsosodom.

Ne célozz hát! követ az erdő.
Nem tartozom újabb múltatokhoz.
Nem érsz utol sem nyíllal, sem nyeregben,
lángnyelvek, füst és pernye-pillék
mögöttem, de kitalálok immár,

költözzön bár az Etna utamba,
szívja szikessé horizontomat
sivatagi csontok napsütése,
vagy vakuljon bele óceánba
valami ismeretlen szakadék-tűz,
magamból elő sem lépve kitalálok.

Lutra Creative Commons License 2021.04.01 0 0 96349

Baranyi Ferenc


Bujtóballada

           „Az embereket mindig könnyű a vezérek uralma alá hajtani.
           Csak annyit kell tenned, hogy elhitesd velük: támadás alatt
           állnak, el kell ítélned a pacifistákat, amiért hiányzik belőlük
           a hazafiság és mert veszélyeztetik az országot.”

                                                                                        (Hermann Göring)

Hitesd a bolhát elefántnak
vagy vércsének a szúnyogot,
tornádónak hitesd a bágyadt
alig lengő fuvallatot:
s nem előled – hozzád robog
kit űzöl, várva, hogy te védd meg.
S nyugodtan eltaszíthatod:
ellökve is csak téged éltet.

Hitesd: az veszti el hazánkat,
ki háború ellen dohog,
ki békességről prédikálgat,
míg harcba hívnak a dobok.
Hallgatja sok lelkes tulok
s nem érzi híját lágy kenyérnek,
szeme kopogva is lobog,
s korgó gyomorral téged éltet.

Hitesd, hogy valóság a látszat,
élőkép a káprázatod,
hitesd: törvényes a gyalázat,
az, hogy a közvagyont lopod,

hisz téged szolgál rég a jog,
nincs már, ki tyúkszemedre léphet,
a nép kábítva tántorog
s kifosztva is csak téged éltet.

 

                    *

Herceg, hódolni nem tudok,
nézd el nekem, hogy nem dicsérlek,
a nyelvem srófra nem forog –
kitépheted. Némán se éltet.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!