Keresés

Részletes keresés

Pannika127 Creative Commons License 13 órája 0 0 95540

Képes Géza

Számvetés

 

 

Először meghalnak mestereid
azután meghalnak barátaid
azután megcsalnak tanítványaid
végül meghalsz te magad is –
tiszta sor ez
nincs mit gyászolni miatta.
nem is gyászolok
csak ténfergek egyedül.
Önmagammal társalgok éjjelente
de többnyire már előre tudom
amit mondani készülök magamnak:
Az emberiség?
Elvont fogalom.
S az emberek?
Reménytelenek.
Könyvek?
Salakréteggel
vonják be agyvelődet
mint cigarettafüst a tüdőt.
A csillagok?
Megsemmisít a messzeségük.
A földet még bebolyongom
mert vándornak születtem
földönfutónak
s ha innen elmegyek:
meggyászolom a tengereket 
felhőket és folyókat.

halkabban Creative Commons License 5 napja 0 0 95539

Dsida Jenő:
Nyáresti áhitat


Lépkedj vigyázva, kedves!
Míg mély varázsa tart
e percnek, ülj le mellém.
A csöndet ne zavard.


Az Úr mennydörög olykor,
máskor a suhogó
tölgyek holdfénybe rezgő
szavával suttogó,


máskor csókokba csattan
termő parancsa, majd
költők szájával szólal,
mikor a rím kihajt.


Most, hogy ily enyhületben,
mivel sem küzködőn
ülök a tiszta csendben,
a tiszta küszöbön:


egy kis tücsköt választott
s e cirpelésen át
beszél. Figyelj, figyelj csak!
Én értem a szavát.

Lutra Creative Commons License 2019.08.10 0 0 95538

Babits Mihály

Jónás imája

Hozzám már hűtlen lettek a szavak,
vagy én lettem mint túláradt patak
oly tétova céltalan parttalan
s úgy hordom régi sok hiú szavam
mint a tévelygő ár az elszakadt
sövényt jelzőkarókat gátakat.
Óh bár adna a Gazda patakom
sodrának medret, biztos utakon
vinni tenger felé, bár verseim
csücskére Tőle volna szabva rím
előre kész, s mely itt áll polcomon,
szent Bibliája lenne verstanom,
hogy ki mint Jónás, rest szolgája, hajdan
bujkálva, később mint Jónás a Halban
leszálltam a kínoknak eleven
süket és forró sötétjébe, nem
három napra, de három hóra, három
évre vagy évszázadra, megtaláljam,
mielőtt egy még vakabb és örök
Cethal szájában végkép eltűnök,
a régi hangot s szavaim hibátlan
hadsorba állván, mint ő súgja, bátran
szólhassak s mint rossz gégémből telik
és ne fáradjak bele estelig
vagy míg az égi és ninivei hatalmak
engedik hogy beszéljek s meg ne haljak.

Lutra Creative Commons License 2019.08.09 0 0 95537

Deák László

Emlék pillanat

Négyen a sárga fűben, fénykép, nyár vége volt,
Talán augusztus eleje, tizedike, egy délután.
Ahogy kioldotta a gépet lehuppant mellém Kálmán,
Pista valamit mondott, Janó kivette foga közül a szipkát.
Volt egy kis szellő, mögöttünk országút, később azon
Haza fogunk jönni hárman, stoppal, egy Trabantban,
Mert nem akartunk már vonatra várni, valami sürgetett,
Mindünket valami más, hosszúra nyúlt a kirándulás,
És mélyre, mint mindig, hosszúra nyúltak az árnyak.
Szemben, a Duna színén tükrözve, a sziget partmenti fái,
Onnan jöttünk vissza a világba egy csónakon, szorongva
És túlontúl vidáman, halászlé és több borok után.
Valahogy mindez örökkévalónak és egyszerűnek tetszett.
Jól ismertük egymásnak fonákját, de nem bolygattuk akkor,
Elégnek tűnt a létezés színe, hisz semmise fájt még annyira,
Mint a képet nézve ma, bár a part, a Duna, a sziget még megvan.

Lutra Creative Commons License 2019.08.08 0 0 95536

Határ Győző

Elmehábor

csészédből a kávé kiloccsan
elnézem a kezed remegését:
így illant el izom- és szellemerő -
elmédből az épség és a szépség
lesznek majd akik emlékeikből
akik szívükből számkivetnek
ne törődj vele hogy elborult:
elborult elmével is szeretlek

mert én ma is: úgy tartogatlak
aki nekem te mindig is voltál
élő klenódium - felnyílóban
a szentségtartó szárnyasoltár
szerelemnek fél évszázada
egyenként-édes ötven éve
te a rettegett kirekesztésnek
elejtésnek nem leszel kitéve

nekem így is: vagy aki voltál
emlékeimben ki betölti vágyam
még az Elfekvő ágybörtönében
is: bilincsbe verve a vaságyon
tán elképzeled: vagy - élsz mozogsz
álmodban régi táncodat lejted
de nyomban vak csend a telefonban:
mi volt mikor volt elfelejted

az őzet ízenként így falja fel
az óriáskígyó elmehábor
a szürke kéreg borulatán át a
múlt tenger gyertyája nem világol
lesznek majd akik emlékeikből
akik szívükből számkivetnek
ne törődj vele hogy elborult:
elborult elmével is szeretlek

Lutra Creative Commons License 2019.08.07 0 0 95535

Csoóri Sándor

Ne vígy engem, Tavasz, a kísértésbe

Ne vígy engem, Tavasz, a kísértésbe,
Ne vígy engem, Tavasz, a halálba.
Várnak még tán rám
szárítkozó, budai hegyek
s bakancsnyomokban összegyűlő fények.

Sokat jártam valaha környékükön,
beteg tüdővel a Jánoshegy körül,
vártak rám hosszú esők,
hosszú és derűs délutánok,
amikor már Isten is csak a
darazsak lakodalmi menetét nézte.

Nem emlékszem, már tisztán: ki voltam akkor?
Szerelmes, barbár férfi, aki egy
márványból faragott nőszobrot cipel magával,
hogy a hegytetőn fölállítsa,
vagy ha borzongani kezdene két keze között,
egy elmohásodott cementkútba beleejtse?

De lehet, hogy más voltam, valaki más,
titkos megfigyelések unott üldözöttje,
aki a zsákkal letakart fejűek elől
menekül ki a zöldbe,
ahol a régi majálisok kereplői
a föld alól is mindig megnyugtatták.

Múlik a múlt, akár az élet,
pedig élni örökké illene.
Látok egy fakunyhót én is a világ szélén,
olyan egyszerű, mint a falevél,
ha rásüt a tavaszi Nap -
Elég lenne nekem templomnak, szállodának.

Ne vígy engem, Tavasz, a kísértésbe,
ne vígy engem, Tavasz, a halálba.
Várnak még tán rám
szárítkozó, budai hegyek
s bakancsnyomokban összegyűlő fények.

Lutra Creative Commons License 2019.08.07 0 0 95534

Hazai Attila

Józsi bácsi hagyományai


I.

Midőn ezek a jegyzetek a kezeidbe jutnak.
akkor engem a híves föld takar.

Bepecsételve hagyom neked azokat a
könnyeket, melyeket ide hullattam, ezeket
a gyötrelmeket, melyeket ide kiöntöttem.

II.

Az ember az embernek legfőbb ellensége.
Nincs oly tiszta öröm, melyet
keserűvé nem tésznek.

Mint a pók az édes gyümölcsöt,
megmásszák undok lábaikkal,
és csúf mérgeikkel beköpik.

Miért költöttek fel álmomból? Így kell
nekem vajon mindig élnem? Ez az epesztő
egyformaság kiemészt unalmával.

A szánakozó irgalmasság számkivetett.
Szeretetlenség: A te hideged
kínzóbb az elkárhozottak kénköveinél.

III.

Jövel édes borzadások országa!
Mikor az elmém a véghetetlennek
tartományait járja!

A képzeletek országlása kezdődik!
Mely szebb egy álomnál, jobban megnyugtató
egy éjféli hortyogásnál.

Ó látás, mely minden inaimon, mint láng
keresztülcsapott. Látás, amely életem
minden pontjait betöltötte! Mindenkor
gyógyító!

IV.

A szó csak üres, jelentés nélkül való
hang. Hideg, mint a réz, amely cseng,
de nem érez: holt, megmerevedett állat.

Iszonyú, mint a tágas vadon,
amelyben nem járt embernyom.
Írd meg szíved állapotját.

Ez legyen pecsétje barátságunknak. Írj
gyakran, szabadon és egyenesen. Légy
szemes! — vagy inkább én vigyázok
helyetted.

                             *

Derül a kikelet. Elevenség és élet terjed
mindenfelé. Lábam alatt, fejem felett,
s körülöttem ezer élet ered.

Lutra Creative Commons License 2019.08.05 0 0 95533

Magyar Zoltán

Ideje lenne

Ideje lenne végre megpihenni,
sok volt a feszültség,
a fárasztó, egyhangú fegyelem,
sok volt a lélegzetvisszafojtás,
a jogos és jogtalan gyanú,
sok volt az efféle helyzetekben
áthidalhatatlan szemrehányás.

ideje lenne végre megpihenni,
az utak már úgyis másfelé vezetnek,
és ami itt marad, bár csekély vigasz,
mégiscsak értékelhető efféle helyzetekben,
a mélyen hörpintett cigarettafüst,
a mélyen hörpintett pohár,
a mélyen hörpintett szerelem —
fogjuk rá: ez is valami.

ideje lenne végre megpihenni,
tegnapok csömörével az újabb,
utóízt matató indulások ellen,
bezáródva tettünk véletlen igazába —
álmosan, végesen, jólesően;
s majd csak kiötlünk valami vegetációt
biztatásképpen az utánunk jövőknek.

Pannika127 Creative Commons License 2019.08.05 0 0 95532

Simon Ottó

Kereszt

 

 

ősidők óta a kereszt ágai
         a világ koordinátatengelyei
rajtuk fut a végtelenbe
az elképzelt idő
         múlt és jövendő kereszteződése
         Jelen Létünk
az Itt és a Most
erre vagyunk fölfeszítve
         mi is
kik így vagy úgy
         szabadulnánk e kereszttől
van ki rohanvást fal habzsol szerez
a fogyasztás templomaiban
van ki tökéletességre tör
és fölvállal rogyásig sok szerepet
         csakhogy önmaga tükrébe
         ne maradjon ideje belenézni
és vannak persze
akik próbálnak a Fennséghez emelkedni
e jelkép nélkül
         lassan talán ráeszmélünk
a Keresztet letenni nem lehet
mert az immár nem csak
a megalázás a szenvedés
de a megváltás az örökkévaló jelképe is

 

 

Fonyód, 2003. okt. 23-án

Pannika127 Creative Commons License 2019.08.05 0 0 95531

Simon Ottó

Dobpergésben elbűvölő fuvola

 

a szív ritmusát
          fölpörgető
          dobpergésben
elbűvölő fuvola
          beszélsz beszélsz
          bájolsz
          bűvölsz
          még mondanád
          de fölragyog arcod
         s a mindent átrezgető
          tigrisüvöltés után
          apró remegéseink közé
          költözik a csend
          és az együtt
          együvé lélegzés ritmusán
          érezni ahogy átáramlanak
          a megváltó
          Eggyé átváltoztató  energiák

 

 

Fonyódon, 2002. okt. 9-én

Lutra Creative Commons License 2019.08.04 0 0 95530

Czegő Zoltán

Valaki alszik bennem

Valaki alszik bennem.
Alig lélegzem, lopva.
Pillája se rebben.

Holddal se ébreszteném.
Idegen hatalmú.
Változik arcom két szemén.

Belőlem, érettem él, külön.
Meg se mozdulhatok.
Ahogy gyík melegszik kövön.

Csendünket őrzöm, kikötve.
Könnyű árnyékom védi.
Élettel teli minden öble.

Együttlevés. Való, képtelen.
Ha fölébred, akkor meghalok.
Mellén könny szárad, szívemen félelem.

Lutra Creative Commons License 2019.08.03 0 0 95529

Fekete Vince

Nem engedni el a fohászt

Azt hittem, hogy végképp ott maradok. Ott, ahol
tulajdonképpen addig is éltem. Valami azt súgta:
talán. Valami azt súgta: mégsem. Lehet csak a
félelem volt. A félelem, hogy nincsen más.
Az udvar, a kert, a falu, a falvak, a környező hegyek,
erdők, s felül egy zsebkendőnyi szürke égdarab.

Naplemente, az alkonyatnak a fákra mázolt színei ,
mikor az épületek fala sárgás lesz, az udvar porondja
pedig megbarnul. S az ég már, azt hiszed, nem lesz
soha többé csillagos. Aztán a telehold vörösen bújik
ki a dombok mögül. Lázas szemhéjak, fénylő paplanok,
apró házak tetői, fellegek, éjszakák. Nappalok.

Róttam az utcákat, az anyaölnyi
dombocska hajlatában fölfelé kapaszkodó
keskeny utcácskákat. Jártam a behajló fák
között, ahol a lehelettel érinteni lehet az almákat,
majd a havat, s aztán a rügyeket s a virágszirmokat.
Este aztán, sötétedés után az udvar kopott járdalapjain
végig, és vissza, és megint és megint és megint.
Kezem nem engedte el a fohászt. Mint egyetlen
szálon, az utolsón, lebegve jártam.

halkabban Creative Commons License 2019.08.03 0 0 95528

Plamen Dojnov: Déli szépség


Kávé, ananászlikőr és kajszikivonat,
ebédidőben éppen, egy után -- csúcs ám --
a világos ízt mi lepi, folyékony tejszín és habfonat,
déli térítő és északi gyöngysor egymásba kap,
és érzed -- szájboltod csúcsán
delel a nap.

halkabban Creative Commons License 2019.08.02 0 1 95527

Juhász Gyula - Esti dal


A nappal fényében, zajában
Elődöng árva egymagában
A lelkem, tévedt jövevény,
Oly idegen nekem a hajsza,
A szívemet dalokra ajzva
Oly inkognitó megyek én.


De ha az alkonyat leszállott,
Olyan kedves, kámzsás barátok
A barna árnyékok nekem,
A messze menteket idézik,
A múlt szelíden iderémlik
És földereng az életem.

halkabban Creative Commons License 2019.08.02 0 0 95526

Lendvay Éva:
Kagylót építek

Most már veled vagyok
ameddig élek
kagylót építek
gyöngy szerelmünk köré
maradék életemből

halkabban Creative Commons License 2019.08.02 0 0 95525

Radnóti Miklós: Augusztus

 

A harsány napsütésben
oly csapzott már a rét
és sárgáll már a lomb közt
a szép aranyranét.
Mókus sivít már és a büszke
vadgesztenyén is szúr a tüske.

Lutra Creative Commons License 2019.08.02 0 0 95524

Mamtá Kálijá

Édesapám dicsérete

Kit érdekelsz, Papa?
Kit érdekelnek a tiszta gondolataid, a tiszta szavaid, a tiszta fogsorod?
Ki akar egy angyal lenni, mint te?
Ki akarja ezt?
Sikertelen alak vagy, Papa.
Még egy nyugis helyet sem tudtál kikönyökölni,
Mindig korlátolt álmokból szőtt életet folytattál.

Kívánom, bárcsak tökös lennél, Papa,
Hogy becsempéssz nyolcvanezer karórát egy húzással,
És akkor büszkén mondhatnám: Tudod, apunak import-export biznisze van.
Akkor büszke lennék rád.

De te mindig eszményi férfi akartál lenni,
Egy tökély.
Amikor épp nem jut eszedbe semmi, amit csinálhatnál,
Elkezdesz imádkozni.
Hasztalan órákat töltve a templomban.

Azt akarod, hogy olyan legyek, mint te, Papa.
Vagy mint a harcos királyné, Laksmíbáí.
Magad se vagy biztos, mi az a nagyság,
De szeretnéd, hogy én nagy legyek.

Teszek kettőt a nagyságra.
És hármat Laksmíbáíra.

Mostanában komolyan gondolkodom, hogy megtagadjalak, Papa,
Téged és a szenteskedésedet.
Mi van, ha elkezdelek Mr. Kapúrnak hívni, kisegítő irodista, Könyvelési Osztály?

Minden, ami te vagy, ütközik majdnem mindennel, ami én.
Gyanítottad, hogy járok valakivel mostanában,
De túl alamuszi vagy, hogy megbizonyosodj.
Mi van, ha lassan már kezd pocakom lenni,
És én nem leszek hajlandó kikapartatni?
De vigyázok, Papa,
Vagy tudom, különben még fontolóra veszed az öngyilkosságot.

/Sági Péter ford./

Lutra Creative Commons License 2019.08.02 0 0 95523

Predrag Čudić

A mi dalunk

Önök minket attól kezdve és egészen addig, rövid megszakításokkal.
Viszont önök a kezdetektől a legvégéig.
Önök minket kellő alapossággal és rendszerességgel sokkal inkább.
Azért okolnak, mert gyorsabbak voltunk és szervezettebbek.
Ez minden más munkában, úgy hallottuk, erény.
Szóval egyetértenek abban, hogy önök minket sokkal jobban.
És talán abban is, hogy ha tudták volna, akkor minket is.
Minket az ihlet vezérelt.
Beismerjük, hogy felkészültebben végeztük a dolgunkat.
Mi beismerjük, hogy időnként mértéktelenül.
Egyetértünk, hogy kalapáccsal a fejbe, rúddal, tőrrel.
Summa summarum — nem többet, mint.
Ha figyelembe vesszük a lehetőségeinket, akkor egy nap alatt.
Pisztollyal a tarkón csak bizonyos esetekben bizonyos közösségeket.
Géppuskával naponta nem többet, mint.
Mindent kiszámolhatunk, csak a jó szándék kellene.
És kölcsönös egyetértés.
Ha nem számoljuk azokat, akiket elnyelt a sötétség.
Vagy azért is minket okolnak?
Tankokkal taposták, és tudjuk mire képes egy tank.
Ha megsokszorozzuk az akciókat, nem kapunk többet, mint.
Semmit sem akarunk eltitkolni.
Szinte mindent felkutathatunk a tudományunk eszközeivel, ásóval és lapáttal.
De most hallgassuk meg a másik oldalt, és beszéljük meg.
Kerekítsük ki egyszer s mindenkorra egy kis időre.
Többé-kevésbé megoldható, ha tudjuk, hogyan.
Már csak azt kell megbeszélnünk, mennyi az annyi.
Ha nem beszéljük meg, a mi népünket fogjuk az önökére uszítani.
És megtapasztalhatják, mennyire harapós a mi népünk.
Mert ez kizárólag a mi népünk, és nem adjuk olcsón.
És a mi népünk nem kérdezi, hogy miért.
Miért? Ez nem szerepel a napirendi pontok között.
És egyáltalán, pillanatnyilag kit érdekel, hogy miért?

/Benedek Miklós ford./

Lutra Creative Commons License 2019.08.02 0 0 95522

Tomislav Marković

Végelszámolás

                             Predrag Čudič nyomán


Távcsöves puskával nem többet, mint
Ebből civil körülbelül
Néhány százzal több vagy kevesebb
Ne legyünk már szőrszálhasogatók
Férfit körülbelül
Nőt annyit, többé-kevésbé
Gyereket hébe-hóba
Ugyan ki számolja a gyerekeket?

Katonát valamivel kevesebbet
De nem kevesebbet. mint
Legalábbis nekem úgy tűnik
A háború kutyáiból nagyon keveset, szinte
Plusz hármat a nemzetiségi térképek alapján

Kivégzett pontosan
(A lompos sajátizmusnak is megvannak a pontos feljegyzései)
Lemészárolt pontosan és végérvényesen
(Ezt könnyű kiszámolni, a levágás személyes kontaktust igényel
Fiaink pedig jobbára távolságtartóak)
Gránátok által számmal és betűvel
(több geller kevesebb repesz)
A kínzások hatására a táborban, ha nem tévedek

Súlyosan sérültek, nehéz kiszámolni
Könnyen sérültek, még nehezebb
Írjanak be valamit

Ne húzzuk sokáig
A ház állja
Megerőszakoltak fele annyian, mint
Mégis többen, mint
Főleg nők
Férfiak kevésbé
Úgy szemre
Ja, pont annyian

Kilakoltattak és elüldözöttek
— Pontos számadatot nem tudunk
De kerekítsünk
Ha egyetértenek

Eltűntek - nem vagyok jó matekból
De egyezzünk meg
(Ha hiányzik egy-két eltűnt
Írják hozzá)

A legyilkoltakat leírom, az eltűnteket megjegyzem
Megtörténhet, hogy valamit elszámoltam
De nem kezdhetem az egészet elölről
Ideje, hogy befejezzük a számolást
Egy csomó munka vár még rám

Ha mindezt összeadjuk
Akkor hozzávetőlegesen
Summa summarum
Ha összeadjuk

Ez összehasonlítva, például a
Vagy mondjuk az
(Hogy azt a különleges esetet ne is említsem
Összehasonlíthatatlan)
Egyáltalán nem nagy szám
Nem értem mit zajonganak
Rosszabbul is járhattak volna
(Emlékezzenek csak)
Látszik, hogy nem adtunk bele apait-anyait

/Benedek Miklós ford./

Lutra Creative Commons License 2019.08.02 0 1 95521

Asperján György

Nincs felelős

Az ország kétharmada elfogyott,
de megmaradt a hárommillió
koldus és a hazug illúzió:
bennük kell  fellelni  azt az okot,
  amely magyarázatot ad,
  hogy éhen halni még szabad.

A nemzet korhad, illően kihal.
Tudjuk, nem jelentős nép a magyar,
s az is lehet, már élni se akar,
hasában erkölcsi görcs nem csikar.
  Eszmélete hűlt pára lett,
  bodroz a teteme felett.
 
  Kik szégyen nélkül csak legyintenek,
hiszik, bárhol kerül nekik haza,
nem látszik lelkük nehéz ótvara,
sunyítva polgárnak beillenek.
  A föld, mely őket szülte, fáj,
  holtaktól vénül itt a táj.

A marakodásban nincs felelős,
lelkünkre közöny korma szitál.
Magát menti, ki megbújva kivár,
s övéi múltján taposva előz.
  Fojtogatja szédült magány,
  penész üt át minden szaván.

 

FORRÁS

Lutra Creative Commons License 2019.08.01 0 1 95519

Vass Norbert

Felé

Lábaink visznek a széle felé,
visznek a hangok széle felé,
visznek a könnyek széle felé,
visznek a város széle felé.
Hárman tartunk a sírok felé,
száraz kezünkben szatyor zörög.

Nejlonszatyorban dermedt viasz,
viasz közepén sodrott kanóc,
sodrott kanóchoz sok gyufaszál,
skatulya falához sok gyufaszál
ütődik lábunkhoz nejlonszatyor,
ütődik lábunkhoz dermedt viasz.

Feketét viselő sodrott kanóc,
három, hogy ránk ne ismerjetek,
sárga szatyorban sárga tüzet,
hat cipő rúgja a sárga avart.
Arcunk seszínű, orrunk szipog,
tejszerű a lehelletünk
Tejszínű, három, sodrott kanóc,
sírok felé, némán igyekezünk.

És mennek előttünk, jönnek mögöttünk,
zörgő szatyrú harmincak, háromszázak,
érezzük, hogy a másik is érzi,
levelet viszünk a némaságnak
Fogja a szél a hideg betűket,
és fogja a szél a sok meztelen ágat,
és fogja a szél az imák szavait,
a hideg betapasztja a szánkat.

Tartunk temető széle felé,
tartunk az élet széle felé,
a szépség széle felé visz a lábunk.
Szemünk könnyes, száraz kezünk,
és szatyrainkkal meg sem állunk.
Visszük a szélben néma imánk,
hogy sárga tüzet tegyünk a hidegre,
három kanócból lobban a láng,
visszük a csendet, csendben, a csendbe.

Lutra Creative Commons License 2019.08.01 0 1 95518

Leonard Cohen

A sötétség

Sötét a kedvem,
Mert a kávédat ittam.
Sötét a kedvem,
A kávédat ittam.
Kérdeztelek: halálos?
Idd ki, mondtad, ez van.

Nekem már nincs jövőm.
Talán pár napra jó.
A jelen nem nagy öröm,
Csak egy sor tennivaló.
A múlt megmarad, hittem.
De a sötétség mindenható.

Látnom kellett volna.
A szemed mögött mindjárt.
De nyár volt, és ifjú voltál,
Elsodort veled az ár.
Könnyen megkaptalak,
A sötétség volt az ár.

Nem cigizem, nem iszom,
Nem sok örömöm maradt.
Te mindig erre vágytál,
Hogy oszd a parancsokat.
Már nem hiányzik, bébi,
Semmi kedvem élni.
A sötétség visszafogad.

A szivárványt szerettem,
S a látványt, mely hegyről nyílt.
A reggelt, s hazudhatnám,
Hogy Te voltál ez mind.
De megnőtt az árnyék, bébi,
S a sötétség magához int.

Sötét a kedvem,
Mert a kávédat ittam.
Sötét a kedvem,
A kávédat ittam.
Kérdeztelek: halálos?
Idd ki, mondtad, ez van.

/Domonkos Péter ford./

 

 

Leonard Cohen:The Darkness

Lutra Creative Commons License 2019.08.01 0 0 95517

Ana Blandiana

A nagy némaságban

Sajnálom azokat, akik hallgatni tanulnak
S művészien pajzsokká formálják hallgatásaikat:
Bölcs-hallgatás, megvető-hallgatás,
Megalázó- vagy gúnyos-hallgatás.
Ők jobbaknak tűnhetnek nálam, nagyobbaknak,
Ők sohasem hibáznak, mint én, és mégis
Micsoda félelmet rejt hallgatásuk! Miért
Ez a sok felvont híd? Kit védenek
Tulajdonképpen? Emlékszem, egyszer,
Amint a víz alatt úsztam, jól ismert
Szomorúság kezdett fojtogatni — a nagy némaságban
Hallottam, hogyan csukódnak össze előttem a kagylók.

/Lászlóffy Csaba ford./

Lutra Creative Commons License 2019.07.30 0 0 95516

Horatius

Leuconoéhoz

Nem kell kérdened azt, tudni tilos, hogy neked és nekem
mily sorsot hoz az ég, Leuconoe, és Babylonia
szám-titkát se kutasd. Leghelyesebb tűrni, akármi jön.
Tán több évet is ad Juppiterünk, tán sose lesz telünk
többé, melyen - ahogy most - habokat tört meg a parti szírt...
Légy bölcs, szűrd le a bort, és nyesegess kurta kis útadon
minden hosszú reményt. Míg fecsegünk, lám az irigy idő
elszáll. Éld e napot, és a ködös holnapiban ne bízz.

/Bede Anna ford./

Lutra Creative Commons License 2019.07.30 0 0 95515

Horatius

Licinius Murenahoz

Jobban jársz, Liciniusom, ha nem törsz
folyton a nyílt tengerek ostromába
s gyors szelektől tartva nem óvakodsz a
parti hegyekhez.

Akinek szívében arany közép tart
súly egy ént, azt nem nyomorítja rozzant
putri szennye, nem nyomorítja bántó
udvari pompa.

Égverő fenyvek sudarát sűrűbben
rázza förgeteg, recsegő robajjal
dől a nagy torony s a hegyek legormát
sújtja a villám.

Jót remél a vészben, a jóban ismét
fordulattól tart az előrelátó
szív. Ahogy meghozza a tél haragját
Juppiter, éppúgy

űzi is. Nem lesz, ami rossz ma, nem lesz
folyton az. Ha hallgat a Múzsa, olykor
lanttal ébreszti, s nyilait nem ontja
mindig Apolló.

Álld helyed bátran, ha szorít a sors, és
légy szilárd; viszont, okosan, magad vond
össze, hogyha kedvez a szél, túlontúl
büszke vitorlád.

/Szabó Lőrinc ford./

Pannika127 Creative Commons License 2019.07.28 0 0 95514

Bodor Pál

Áldott asszonyom

 

Tömzsin totyogtál,
kicsi pingvin,
kacsáztál - csisz-csossz - át az utcán,
vigyázva léptél át a buckán,
gólya nem hozta volna jobban,
úgy vitted őt, ringó hajódban, 
s azon a két vékonyka lábon
áthoztad óperenciákon -

 

járásod sose volt oly könnyű,
mint mikor hordtad terhedet -
s a föld mégis csak tealattad,
csak tiértetek remegett.

Lutra Creative Commons License 2019.07.28 0 0 95513

Papp Lajos

Versek irónnal

(Részletek egy készülő szatirikus dalciklusból)

ELÖLJÁRÓBAN

A saját hazájában
(így mondta egyszer Náhum)
nem lesz próféta senki.
Mert népe hamar ráun.

Nem vagyok költő—vátesz,
Delfi s Dodonna módján
inogva többértelmű
jóslatok rejtjel-kódján.

Érzem a szavak ízét.
Titkom ha van, csak: ennyi.
S nem óhajtottam sohasem
vakon világgá menni.

Ha víg, vagy csúfondáros
zene szólal meg bennem,
útját nem állom: bízom
az értő türelemben.

Mint kötélen a táncos:
lépked, hátra-előre.
Mígnem leesik s meghal.
Bármi vastag a bőre.

Lutra Creative Commons License 2019.07.27 0 0 95512

Baranyi Ferenc

Vers a jóhiszeműségről

A „jóhiszemű" jelzőt
naponta megkapom, mint
makacs, de jó gyerek a szelíd szemrehányást,
ki tiszta szívvel sérti meg az illem
értelmetlen szabályait, remélvén
hogy dicséretet s nem feddést kap érte.
Mégis, a korholásban
csöpp elmarasztalás van,
akik megintenek halvány haraggal
azt mondják : jóhiszemű,
s azt értik — féltéssel vagy kárörömmel — :
naiv bolond, majd ráfizetsz csúnyán még...
Jól van, bolond vagyok, aki kimondja, mit kigondol,
s — bár együgyű szokás -
hiszi, amit kimond.
Holott egy kellene :
időzítve szólni mindenhol aszerint,
hogy merről fúj a szél,
álarcosok között
nem ildomos, ha holmi fedetlenség bolyong
kendőtlenül ledéren.
De én hiszem olyan
bolond idők hamaros érkezését,
mikor a félbenyelt
szó lesz a felelőtlen,
s ki nem mondott jogos panaszért
büntetés jár.
A jóhiszeműség
lesz mindig mosolygott
gyerekes kórtünet, ha a „bolondok"
úgy megfertőzik fátyolos világunk
minden atomját,
hogy még a délibáb is pironkodva rezeg majd
a nyári levegő
naptiszta pára-vásznán,
félvén a vándorok kitárt tekintetétől,
mely döbbenten elámul
a feddhetetlen természet csalóka
játékán is, mivel az emberek közt
még e derűs és tetszetős hamisság
mását sem találja.

Pannika127 Creative Commons License 2019.07.27 0 0 95511

Mihail Jurjevics Lermontov

REMÉNY

 

Paradicsommadár s enyém.
Fiatal ciprusfán delel,
Naphosszat ottan üldögél,
De nappal sosem énekel;
A háta - mennyei azur,
Feje bíbor, és szárnyain
Csillámló aranypor simul:
Hajnalfény felhők ágain.
Hogy a föld álomba hajol.
Árnyba burkolva, csöndesen:
Máris az ághegyen dalol
A léleknek, oly édesen,
Hogy feleded a kín sulyát
S magadba-zárod azt a dalt,
És mint most-érkezett barát,
Oly kedves valamennyi hang;
Hallgattam vihar özönén
A dalt, mit szívem úgy szeret,
És reménykedve hívtam én
Jóságos énekesemet!

 

1831

Weöres Sándor fordítása

Pannika127 Creative Commons License 2019.07.27 0 0 95510

 

Mihail Jurjevics Lermontov

 

BARÁTOMHOZ

 

 

Ne bánd, ha válni kell, ha nincsen
Vígasz, ne a korai kínt sem,
Fékezd meg lázas szívedet!
Egyszer majd magad neveted
Az ifjú hiszékeny szerelmét,
Mely most gyötrött szivedbe forr.
Mi most semmivé omlik el, még
Feltámad majd valamikor.
Nem is a sorsunk bűnös abban,
Hogy érzelmünk könnyen tünő,
Szívünk sem örök s változatlan,
S reményünknek új ága nő.
Hogyha egyszer még visszakapjuk,
Minek nemrég hiánya fájt,
Benne már hiába kutatjuk
A régi ízt, a régi bájt.
Mi bennünk rég kigyúlva tombolt,
Fáradt lelkünknek tűnt varázs.
Mi bennünk rég csak fájdalom volt,
Igy lesz boldog vigasztalás.

 

 

1830-31

Orbán Ottó fordítása

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!