Keresés

Részletes keresés

halkabb_on Creative Commons License 7 órája 0 0 97021

Fésűs Éva: A lényeg


A szépben az a legszebb,
ami leírhatatlan,
a vallomásban az,
ami kimondhatatlan,
csókban a búcsúzás
vagy nyíló szerelem,
egyetlen csillagban a végtelen.
Levélhullásban erdők bánata,
bújócskás völgy ölében a haza,
vetésben remény, moccanás a magban,
kottasorokban rabul ejtett dallam,
két összekulcsolt kézben az ima,
remekművekben a harmónia,
részekben álma az egésznek,
és mindenben a lényeg,
a rejtőzködő, ami sosem látszik,
de a lélekhez szelídült anyagban
tündöklőn ott sugárzik.

Lutra Creative Commons License 24 órája 0 0 97020

Csillag Tamás

Megismerhető rezdülés

Mert minden te vagy,
a hang, a megismerhető
rezdülés, együtt álmodó
hajtincsek közti fény,

mindig felém forduló arc.
Szép voltál mindig is,
pedig messze készültem,
s most úgy tűnik, maradok

még élni egy kicsit,
bármit is tegyél,
mindenben

megismerlek, ez a szentség
mindenen átoson.
S én sem változom.

Lutra Creative Commons License 24 órája 0 0 97019

Egressy Zoltán

Legyen akkor, ahogy te akarod

  Most veszem észre az ablakba, hogy olyan szél fúj, hogy mindent lever. Éjjel egyszer igen nagyot dörrent, akkor megeredt az eső is. Most is esik, de nem olyan nagyon, csak lassan. Szél is van, megen támad föl.
A menyem hozott ilyen lehulló almát, meg akartam hámozni, de nem lehet most kiülni, mer hűvös van. Föl köll őtözni, azon gondolkodok, hogy még harisnyát is húzok a lábomra.
  Ez a hülye kurva dög macskám itt nyihog. Betettem az ajtót este a bakmacska miatt, ezér nem tudott kimenni, aztán mikor menek ki a fürdőbe, jajjaj, látom, hogy mit csinyált.
Odafosott. Ha meg tudtam vóna fogni, agyonvágom. De amúgy meg szeretem ám. Még mindig a kölkeit keresi. Megy be a rekamiéhoz, mer oda vitte be őket, ott keresi. Nem tudja, hogy agyonvágtam őket. Végigfosta a fürdőt. Föl köllött söpörni meg fölmosni. Éjjel nem vettem észre, hogy ki köll mennie, mer aludtam.
  Azon félek, hogy megen gyün hozzá az a ronda fekete ördögmacska. Olyanok vótak a kismacskák is, kettő fekete, egy meg olyan vöröses. Ezeket a bakmacskákat nem fogják el a kutyák, pedig annyi van belőlük, mint a hétrosseb. Agyon tudnám vágni, de mire odakerülök, hetvenszer elmegy. A fiamnak meg hiába is mondanám, az nem vágná fejbe, meg a menyem is olyan, hogy aszondja, nem köll bántani.
  A lányomék is, nem tudom, mit csinyálnak avval a sok állattal, csak vesződnek velük.
Főleg a férje szereti. Jaj, az milyen rondán beszél mindig. Nem annyira káromkodás, amit mond, hanem hogy az anyád picsája, meg ilyenek. Menj az anyád kibaszott picsájába. Nem nekem mondja, csak hallom sokat, ahogy a lányommal beszélget. Most beszélte a tévé ezt a csúnya, nagy balesetet. Nyóc halottja van. Mennyi bánat van ebbe az életbe, a világba! Borzalmas helyzet, ennyi halott, meg ennyi sok sérült. Este vót film a Szent Márton életérül. Az vót kiírva, hogy Jézus, a jó pásztor. Kilenc órakor kezdődött. Mondom, nem bánom, akárhogyan, ha álmos leszek is, ezt akkor is megnézem. Jézus is benn vót, de főleg a Szent Márton. Jaj, de szerettem nézni, nem álmosodtam el rajta, olyan gyönyörű vót. Még a palástját is szétosztotta a szegény embereknek. Fázott, reszketett a sok szegény ember. Szép vót. Hogy mennyire sajnáltam én azokat a szegény embereket! Szent helyeket is mutattak.     Tennap még meleg vót igen, de a szobába annyira nem, azér tudtam nézni. Beszéltek az augusztus huszadikárul is, hogy gyün megen a tűzijáték. Mikor Pesten vótam a Misiéknél, és pont ez az augusztus huszadika gyütt, a Duna-parton vótunk, közelrül néztük a tűzijátékot. Jaj, de gyönyörű vót, de szép vót az. A tévén is szép, de olyan közelrül... Hát egy kis kevés valami szépet is láttam az életbe. Bennem is maradt egész életemre.
  Sokszor eszembe jut, fiatal koromba mi vót, hogy vót. Mindig az van az eszembe, hogy ha újbul kezdhetném, másként végezném, másként csinyálnám a dolgaimat. Azér a Béla papa, ha bolond is vót idább-odább, mindig szépen beszélt velem. Soha nem tudtam visszaadni neki a sok jótettét, amit csinyált. Ha még egyszer fölébredne, talán mindent másként tennék. De hát már nem ébred föl. Nem vótam olyan kedves hozzá, pedig megillette vóna, de nekem más tervem vót. Hiába hízelgett nekem, én nem olyan vótam.
  Ötven év nem kevés ám. Azután itt maradtam, itt vagyok egyedül huszonharmadik éve.
Ez se kevés ám.
Mondja mindig a lányom lánya, hogy mi bajod van neked, mindened megvan. Igaz, hiába is mondanám, hogy nem, de azér csak egyedül vagyok. De a fiam fia is aszondja, hogy mi a bajságom, hányszor megmondták, hogy menjek oda hozzájuk. Igaz, de mit csinyáljak én ott? Jó itt nekem, csak akkor nem jó, mikor nem vagyok jól.
  Megen itt ez a kurva macska. Mindenképpen oda akar kepesztetni a rekamiéhoz. Úgy tud nézni, néz szembe velem, les, hogy mikor eresztem be oda. Nem eresztem. A konyhaajtó félig nyitva van, ki tud menni, ha akar. Csak nehogy bemenjen a fürdőbe, mer akkor valagba vágom. Görhes, mióta kigyüttek a kismacskák belőle. A menyem annyi tejet megetet vele meg tápot, de azt a drága tejet, meg drága tápot ám, aztán görhes mégis. Pedig húst is kap, mer a szálkásat én nem szeretem, aztán mindig olyat hoznak. Meg rizst. Azt a világér se szeretem. A paradicsomlevesbe is vót most, abba valahogy megeszem. De így magába nem.
  Nem vótam ám én ilyen régen, sok étel van, ami nem köll már, mer undorodok tőlük.
Most engemet köll kiszolgálni. Valamikor én sütöttem-főztem, akkor fordítva vót. Aztán hogy ez meddig lesz, hogyan lesz, ki tudja.
Sok alma lepotyog, de már jó pirnyogosok, jó piros a színük. A menyem hozott fődi epret is, vagy mi az, nem eper, hanem szeder. Kétszer is hozott belőle. Tiszta fekete. Régen málnát ettem sokat, meg szőlő is vót a kertbe, meg szilva, jó nagy szemű. Milyen jó íze vót annak! A fiam aszondja, talán jövőre lesz jóízű. De hát én azt már nem élem meg.
  A barack már idén is jó lesz talán. A cseresznye érik, de abbul nincs sok. Szépek ezek a fák. Nálam is, meg a fiaméknál is. Pedig újak, mer a régiekből csak az egy diófa maradt. A másikat tavaly ősszel kivágta a fiam, mer elszáradt. Ez nem száradt el, kizöldült, de nincs diója. Valami betegsége lehet a fának.

Nagy zaj vót valamelyik este, aszittem, a cigányok buliznak, de a kutyás Bori aszondja, a kis Gabinál vót valami. Gyüttek a haverok, ettek-ittak. Ilyen lett ez a kis Gabi. Pedig olyan egy szerényforma fiatalember, nem lehet ám kinézni belőle. Jó kövér az is meg az anyja is, talán már biciklizni se tudnak, akkora seggük van. Ennek a kis Gabinak vót már vagy öt barátnője, de mind elment. Legutóbb a Viki, az olyan kis csöndes fehérnép vót, aztán az is itthagyta. Hogy most van-e új nő, vagy nincs, nem tudom. Az öregaptyára fajtázott, hogy mindig így váltogatja őket.
  Aszondja a kutyás Bori, hogy az aptya vallására keresztelték a kis Gabit is, az is evangélikus. Régen nem szokták ám így összehozni a más vallásokat. A faluba mindenki katolikus vót, akit tudok. Még régen vót egy gazdag zsidó, az különben igen jó ember vót, az anyósom eljárt hozzá főzni, mosni, takarítani, mindig jól meg lett fizetve. Mondta az anyósom, hogy az milyen egy igen jó ember vót. Aztán üldözték. Meg a kulákokat is. Az uram aptyának a testvérét is, az csendőr vót. Akkoriba a csendőrök csak gazdag nőt vehettek feleségül. Aztán mindentül megfosztották őket. Elvették a gazdagságukat, a házukat, mindent.
  Jaj, az de szeretett engem. A felesége zsidó nő vót, aszondják, annak a családja is igen rendes vót. Lehetett náluk vásárolni, aztán ha valakinek nem vót pénze, vagy szeretett vóna valamit előre, aszondták neki, csak vigye, vigye, majd meghozza az árát, amikor tudja.
Az anyám is szokta mondani, hogy azokba a zsidókba is milyen jó emberek vótak. Persze, hogy vótak. Régen is vótak jó emberek.
  Az anyósom urodalomba is dógozott, egy nagy, birtokos embernél. Azok egy héten háromszor, négyszer is disznót vágtak. Ez a földbirtokos szerette az anyósomat, mindig adott egy jó csomó húst neki. Az anyósom három gyereket nevelt egyedül. Mer akkor még élt a kislány is. Aztán mikor már a Béla papa is tudott vóna keresni, elvitték katonának őt is, meg a testvérét is. Öt évig mind a kettő katona vót a háborúba meg a fogságba. De mikor hazagyüttek, az anyósom még akkor is a kislányt siratgatta. Az kilenc- vagy tízéves vót, mikor vérmérgezést kapott. Abba halt meg. Szép kis síremléket csinyáltattak neki.
  Legközelebb, ha gyün a fiam, megmondom neki, hogy gondolkodjon azon, amit mondtam neki. Okvetlen keressen valakit, aki kipucolja a sírunkat. Meghalok, aztán nem lesz kipucolva. Nem olyan szép, mint köllene. A fölirat márvány rajt, de az egész az nem az. A Béla papa nem engedte. Mikor csinyáltattuk, mondtam neki, hogy legyen márvány. Már beteg vót, tudta, hogy mindjár meghal. Aszondta, nem. Mér vernéd bele a pénzedet, aszondja. Pedig lett vóna rá pénzünk. Ha több eszem lett vóna, ebbe nem engedek neki.
De azt igen akarta, hogy a fényképünket tettessük a sírra, én meg arra mondtam, hogy minek.
  Ha most kezdeném, másként gondolkodnék. Másképp rendezném a dógaimat. A márványt sajnálom, de azér minden más úgy vót, hogy beleegyezett abba, amit én akartam.
Pedig sokszor jobban tudta a dolgokat, mint ahogy én. De beleegyezett. Legyen, ahogyan te akarod. Csak ebbe az egybe ragaszkodott valamiér, nem akarta a drága márványt, hogy maradjon pénzem, nehogy hiányt szenvedjek, mikor ő már nem lesz. Pedig hát nem lett vóna probléma, hetvenegy éves vótam akkor, még jól tudtam dógozni. Most már mindegy, most már készen van. Csak ki köll pucolni. Hiába is bánom már, hogy mér nem úgy lett, ahogy akartam.
  A Béla papa sose mondta, hogy meghal. Én mondtam, de most már nem mondom én se. Igen sokszor hallották tűlem, de többet nem mondom. Nem beszélek róla. Lesz, ahogy lesz. Csak azér imádkozom sokat, hogy akármikor, de a jóisten azt adja meg nekem, adjon annyi erőt, hogy itt, ebbe a kis szobába tudjam magam elrendezni, és itt halhassak meg.
Hogy megadja-e, nem tudom. Ebbe a kis szobába lenne a legjobb, az uram is itt halt meg. Azér itt szeretnék én is, de ez bizonytalan ám, amennyit esek-kelek. Aztán lehet, hogy úgy lesz, mit tudjam én.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 97018

Vankó Gergely

Kik énekre nyitjátok a szátok

Kik énekre
nyitjátok a szátok,
fürödjetek a csöndnek
patakjában.

Dalotok hallható lesz,
bármilyen nagy
köröttetek
a lárma.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 97017

Restár Sándor

követlek

ötven év felett a szerelem
már nem hódítás ízű
nem posvány-dagonya
ahová bölcsődből kiszorulva
becsörtetsz – mint vadkan
nem méz-ízű ragacs
s mégis leragadsz
nem tartozol sehova
mégis maradsz
követlek

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 97016

Hárs Ernő

Visszfény

Sosem az eredendő, sosem a teljes,
a szemtől-szembe kimondott igazság,
csak rejtély s töredék,
rendhagyó folyosókon, szögeken át lopózó
hidegre sápadt tükröződés.

Nap-gondolatok kihunyt parazsa,
lidércfényként kísértő kardpengevillanás,
ha hang, ha kép, örökké
csak a valami által,
közbeiktatott buktatók során
közvetített valóság.

Azt hisszük, élünk, szabadon, a földet
jogosan érezve tulajdonunknak,
pedig csak egy ormótlan piramis
sírkamrájában kaptunk lakhelyet,
bebalzsamozott fáraók gyanánt,
kikre titokzatos tükrök játéka folytán
esik a kozmosz könyörületéből
fukar, csalóka visszfény
az igazi világból.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 1 97015

Szabolcsi Erzsébet

Mozaik - leltár

... mert kell egy tavasz,
melyre emlékezhetek,
mert kell egy dallam,
melyet sokáig zenghetek
s kell még néhány perc,
mely mindig visszavár,
örökkévalóság, tél
tél után lázas nyár,
kell sok szép gondolat,
időtlen, örök,
és sok-sok öröm, mit
össze nem török,
kell még sok emlék, hogy
bele kapaszkodjak,
olyan élet, melyre sose
panaszkodjak,
biztos út, melyen el nem
tévedhetek,
s hit, amelyben végleg
megbékélhetek.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 97014

Branem Ozetič

[cím nélkül]

Semmit se adtak, mi segíthetett volna
megmaradni. Semmi hitet, hogy valamit reméljek,
vádoljam magam, könyörögjek és megváltott legyek.
Semmiféle szeretetet, mit mindenkire pazarolhatnék.
                                                           Hogy ne
ütközzek folyton valamibe, esedezzem mások
figyelméért, gyengédségért, karok után, melyek
szenvedéllyel
ölelnének át. Nem kaptam régi szokásokat,
hagyományokat, minden napom egyforma és
egyikre se áhítozom különösen, egyiknek se
örvendek. Megadták nekem a fájdalom
túlélésének a módját, ha már mozdulnak a levelek,
legyen mit elviseljek. Összeszorított ajkakat.
Rideg pontosságot adtak csak, mely minden
alkalommal annyira megreped, hogy a szakadékba
                                                       zuhanjak.
Világot adtak nekem, melyben szédelgek,
és melyet nem érzek. Csak embereket látok,
akik áldozatul estek. Magukra öltöttek
egy feliratos pólót: I’m nobody. Who are you?
Az utcákon, munkahelyen, moziban s bárokban
találkozunk egymással és ezt adjuk egymásnak feleletül,
kérdezősködünk és válaszolunk. S átjár minket
                                                       a fájdalom.
Ám másként nem megy.

 

/Lukács Zsolt ford./

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 97013

Valerij Illja

Virágzó virágok

az éjszaka megszűrte a csöndet
amelynek mélyén a tücsök
mint száraz virág lelkét
a virág kékje egy tehén párás szemébe rejlett
nyugalom árad belőle a pásztorgyerekre
ok nélküli könnyektől virágai
a tiszta fűbe ugratja a nyúlfiat
a legmeghittebb virág illata érzik a gyermekkorból
ahol nagyanyja arcát a tehén nyakához szorítva sír
menedéket keres az emlékektől
fagyos viráglehelet süt belőlük
szürke ökrök ballagnak ezüst eke előtt
akinek virágot dobott a kertből a sövényen át
elengedte az eke szarvát és kedvesen hívja
a nagyanyját virágözön
angyalok az árvagyerek körül
angyalok s virágok hunyorognak
s a nagymama már nincs sehol

/Oláh János ford./

halkabb_on Creative Commons License 2 napja 0 0 97012

Szabó Lőrinc: Ébredés


Áttetsző arany ingében ragyogva
jött a nyári hajnal az égen át:
azt hitte, hogy még alszom, mert mikor
házam elé ért, elmosolyodott,
körülnézett s a nyitott ablakon
nesztelenül beugrott a szobámba,
aztán könnyű ingét ágyamra dobva
bebújt hozzám a takaró alá.
Azt hitte, hogy még alszom s megölelt
s én mozdulni se mertem, félve, hogy
felébredek és álomnak remélve,
hogy ébren vagyok…és húnyt szemmel és
mozdulatlanul és remegve tűrtem,
hogy karjaimba fészkelje magát,
s mintha egyetlen érzék erejébe
gyűlt volna testem-lelkem minden éhe
és szomja és a beteljesedés
minden ígérete, csak a tapintás
néma ajkával s vak szemeivel
szürcsöltem, láttam, éreztem, öleltem
az égi vendég ajándékait:
ujjainak játékában a napfény
lobogó lepkéit, karjában a
rét illatának harmatos husát
s egész testében az egymásbaringó
felhők mindenütt egyforma ölét.
Mondom, húnyt szemmel, mozdulatlanul
feküdtem ott gyanútlan karokban,
de mikor végre álom s ébredés közt
félig tolvaj s fél-részeg öntudattal
megloptam az istenek gyönyörét,
nem bírtam tovább és csókolni kezdtem
és felütöttem a szememet…Ő
épp fölnézett rám: A kedves mosoly
megüvegesedett rémült szemén,
arcán elsápadt és kigyúlt a szégyen:
Te meglestél!… – sikoltotta s felugrott
és menekült, már az ablakhoz ért
és belefoszlott a hajnali égbe.
Én felültem és értelmetlenül
és soká bámultam magam elé:
szénaszag csapott be az ablakon,
messziről zúgott a hegyi patak,
a szoba még sötét volt, de a nap már
ágyamra tűzött, és a takarón
úgy pihent a fény tűzfátyola, mint
egy odadobott könnyű arany ing.

Lutra Creative Commons License 2 napja 0 0 97011

Lezsák Sándor

Utószinkron

Ezt a napot is elfelejtem,
így jön a tél.
A szép Öregasszony arca
száradó diólevél.

          *

A díszlet elázik, megszárad,
sok kicsi Éjszaka hull.
- Táncolj vélem, gyönyörű!
mosolyog Cipolla úr.

          *

Romlik a kő, a virág,
a rádióban hírek szívütése.
Fölzúg a szögletes erdő,
romlik a mosoly nevetésbe.

          *

Elmegyek ebből a versből,
élek még egy keveset.
Karmol a diófa lombja,
akkor leszek, ha nem leszek.

          *

Kiforgatva az időből is:
vonulnak veszélyes Vasárnapok.
Azóta minden mozdulatom
rendkívüli állapot.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97010

Szabolcsi Erzsébet

Bocsáss meg ...

Bocsáss meg,
látod, az idő kevés.
Elfolynak kezemből a percek.
Bocsáss meg,
tudod, a jövő nehéz,
nem is tudom, mit is merjek.

Bocsáss meg,
hisz lelkem néha
hiányok, árnyak után lohol.
Bocsáss meg,
ha a tél napjaimban
minden álmot letarol.

Bocsáss meg,
ha úgy érezted,
ajándékom hiába várod.
Bocsáss meg,
ha nem érezted
szavaimban a Te világod.
Bocsáss meg,
lásd, titkaimmal
feléd fordulok hitért.
Bocsáss meg -
csak ennyit kérek -
el nem követett bűneimért.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97009

Szabolcsi Erzsébet

Szeretnék ott lenni

Szeretnék ott lenni, ahol te vagy,
kisimítani arcodból a ráncokat,
letörölni szemedből a könnyed,
hinni, hogy velem együtt könnyebb.

Nem akarok lemerülni, mégis hív a tenger,
nem akarok felrepülni, mégis hív az ég.
Nem akarok álmodni, de esendő az ember,
nem akarok semmit, és semmi nem elég.

Nem tudom, mit is akarok,
várlak, s közben majd meghalok ...

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97008

Márai Sándor

Kérés

Szeress egészen mellékesen és szelíden, kissé szórakozottan is, csak úgy, ahogy lélegzik, vagy ahogy egy keddi napon, mikor "nem történik semmi", él az ember. Már nem szeretem, amikor úgy szeretnek, mint egy operaelőadás második felvonásában, mikor az összes kürtök üvöltenek, a reflektorok a szivárvány minden színében játszanak, s a főszereplők ezer pengőt kapnak a mutatványért esténként.
Szeress úgy, mint egy nem nagyon fontos magánügyet, figyelem nélkül. Akkor, talán, majd én is odafigyelek.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97007

Mezey Katalin

Vigasz

– Tudod jól, nem az, akire
bármit is érdemes volna bízni.
– Már nincs is mit.
Régen rábíztam mindenem.


                *

Látom majd

Látom majd az életemet.
Egyetlen pillanatban,
egyszerre az egészet.
Egyetlen pillanatban
látom, megértem
és szeretném
kétségbeesetten
megtagadni.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97006

Mezey Katalin

Távoli tűz

Távoli tűz léleknyi tükre,
Nélküled hideg és üres az ész,
Kigyújtottál már mindörökre,
tüzed tükre tükrömbe néz.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97005

Mezey Katalin

Olyan vagyok

Olyan vagyok, mint a gyerek,
mindent elsőre elhiszek.

Olyan vagyok, mint az ablak,
bárki kinyithat, becsaphat,

A szívem meg, mint az üveg,
ha nem ügyelsz, eltörheted.

Lutra Creative Commons License 3 napja 0 1 97004

Fecske Csaba

Utazók

anyókák utaznak ágyon
nekik az élet már szégyen
senki sem érti meg őket
a fáradt átutazókat

haláluk nem leszen pörré
csöpp testük változik porrá
kialszik nem kormoz rácsos
bordáik mögött a mécses

mindahány mennyei telkű
az ima sose volt alku
páraként lebben a lelkük
Tejúton porzik a talpuk

Lutra Creative Commons License 4 napja 0 0 97003

Jaroslav Hašek

Hogyan lett Karaus úr alkoholista
 
Karaus úr életbiztosítási főfelügyelő volt egy biztosítóvállalatnál. Társaságunkban nagy élvezettel beszélt arról, milyen gyönyörű lenne, ha felütné fejét valami járvány, vagy kitörne a háború. Amellett szódavizet ivott, mert cselekvő tagja volt az antialkoholista egyletnek, járatta Krofta Természetbarát című lapját, és a legnagyobb élvezetét lelte benne, ha arról mesélhetett, hogy vannak egész népek, amelyek kizárólag növényi táplálékot fogyasztanak, vizet isznak, és egyesek közülük magas kort érnek el. Például az angolok Új-Zélandon találtak egy anyókát, aki betöltötte száznyolcvanadik életévét, és mindmáig él, pedig már annak is jó egynéhány esztendeje, hogy rábukkantak. Nekünk is ajánlgatta, hogy együnk aszalt banánt, melyet, úgymond, Palacký a “jövő eledelének” nevezett, ámbátor a dolog a valóságban így áll:
A Természetbarát kiadója, a smíchovi Krofta egyszer régen összevásárolt egy halom banánt, mely már részben rohadtas volt, megpörkölte, kitette boltja kirakatába ezzel a felirattal: “Aszalt banán, amelyről Palacký, a nemzet atyja megjósolta, hogy a jövő eledelévé válik.” Nem Palacký mondta hát a fentieket, hanem Krofta úr, de Karaus úr ehhez tartotta magát.
Kortyolgatta köztünk az Aranypintesben egyik pohár szódavizet a másik után, és beszélt a szeszes ital káros voltáról. Sőt egyszer egy nagy laterna magicát is odacipelt, és a fehér falra rávetítette az alkoholista ember gyomrát, máját. A vetítést előadással kísérte, és arról beszélt, milyen hatása van a szesznek az agyvelőre meg az egész emberi társadalomra.
– Képzeljék el – mondta –, képzeljék el, hogy a paráznák, gyilkosok, fajtalankodók, csalók, betörők, apagyilkosok, tolvajok és gyújtogatók, nemzetközi szélhámosok, kémek, munka-kerülők, pénzhamisítók többsége átlagosan napi három pohár sörnél többet ivott. Azonkívül ezek az emberek, az emberiség e kitaszítottjai, ittak néha pálinkát, rumot, konyakot vagy köményest, ittak bort, és a bitófán vagy a tömlöcben végezték. Már Aranyszájú Szent János azt mondja: “Kinek, ó, kinek, jaj, kinek vége? Annak, aki, a bor mellett ül, és iszákosokkal cimboráskodik.” Azért iszom én csak szódavizet.
E legutóbbi előadás pénteken hangzott el. Szombaton megint csak együtt üldögéltünk, s amikor Karaus úr közénk jött, és szokása szerint szódavizet rendelt, felállt Mahen cimbora, és odaszólt a vendéglősnek:
– Pergler úr, vigye vissza a szódavizet, és adjon ennek az úrnak sört!
– Soha! – kiáltott fel Karaus úr.
– Akkor három hónapon belül kiterítik – mondta ridegen Škarda doktor, az orvos.
– Már engedelmet, uraim!
– Semmi engedelmet – mondta Škarda doktor. – Hát nem olvasta az újságban?
– Én újságot nem olvasok.
– Akkor elveszett ember, barátom – jegyezte meg Mahen.
– Milyen régen issza a szódavizet? – kérdezte Škarda doktor.
– Tizenöt éve – felelte elkomolyodva Karaus úr.
– Akkor még nincs minden veszve, felügyelő úr, mert ahogy pár nappal ezelőtt a tudományos vizsgálat kiderítette, a szódavíz arzént tartalmaz, mely a szénsavval kerül a szódavízbe. A szénsavat ugyanis mészkőből állítják elő, és a mészkő minden fajtája tartalmaz arzént. S tudja, mi a le nem kötött arzén? Tudja, mi a fehér por, a méreg?
– Teremtő isten! – kiáltott fel Karaus úr.
– Ne teremtőistenezzen, amíg nem haldoklik! Egy pohár szódában nincs ugyan nagyon sok arzén, azaz méreg, de ha rendszeresen isszák, beáll a lassú arzénmérgezés, megáll a szív-működés, és az ember megfullad. Csak a boncolás deríti ki, hogy nem gutaütés volt, hanem arzénmérgezés. Hasonló fulladásos halál következik be állati méreggel való mérgezés esetén, ha például vipera mar meg valakit, s az egyetlen, ami megmentheti: azonnal nagy mennyiségű szeszes italt fogyaszt. A hatásos adagot ilyen esetekben rendszerint fél liter konyakban állapítják meg.
– Adjon ide fél liter konyakot! – kiáltotta Karaus úr. Škarda doktor visszafogta Karaus úr kezét:
– Nem megy az egyszerre – mondta. – Nem ihatik rögtön konyakot, hanem a mérsékelt mennyiségű alkoholt tartalmazó sörrel kell kezdenie. Mégpedig az elsőt egyszerre hajtja fel, most rögtön, a másodikat tíz perc múlva, a harmadikat negyedóra múlva.
Két óra alatt Karaus úr tizenöt pohár sört ivott meg.
Így lett Karaus úr alkoholista, s egyúttal a törvény keretei közt működő Mérsékelt Haladás Pártjának rendíthetetlen híve.

 

/Hubik István ford./

Lutra Creative Commons License 4 napja 0 0 97002

Tomaji Attila

Hideg ösvény
 
Valami miatt gyakran visszatérsz,
ülsz ágyam szélén, állsz az ablakban,
mint kiáltást a partról, visz a szél,
jössz, s mintha csalódnál száz alakban,
 
lüktetsz nem múló nagy sebedben,
(elkapargatom a friss varratot,
hajszálaid még mindig zsebemben),
szél s lassú folyó csiszolja arcod.
 
Élőbb vagy nálam, mélyre rejtett mag
meleg földben. Volna mért féltened.
Halad magas tetőnk felett a nap,
lonc s vadfű nőtte be az éveket,
 
nem múló lüktetésbe dobbant át
világod, erdő, völgy, a fák, a part
s kertedben az elvirult primulák.
Látod, amihez nyúltál, itt maradt.
 
Csak a levelek hulltak le újra.
Csak a fatörzsek kérge hasadt meg.
Csak a folyó fagyott, partját zúzza.
Csak a szív vékony burka szakadt meg.
 
Hogy megtaláljalak, űrt és időt
mind bejárom, anyám, szárnyas alak,
rémülten nézel, mint én egy kidőlt
fát a horhosban, fekve is magasat.
 
Kitépi magát az őszből a táj,
lenyűgöző, mohó a pusztulás,
látom minden pontos pillanatát,
s a hideg ösvényt is, az átjutást!

halkabb_on Creative Commons License 5 napja 0 0 97001

Dsida Jenő: Én hívlak élni


Hallgasd meg mit suttog az élet,
élni hív újra meg újra téged.
Ne nézz vissza a sáros útra,
legyen előtted minden tiszta.


Emeld fel fejed, lásd meg a szépet
szemed kékjében égjen a fényed..
Lásd meg végre, hogy szeretnek
még akkor is, ha nevetnek,
hisz mosolyt te csalsz arcukra,
ismerj bennük magadra!


Soha ne bánd, ha fáj,
hisz erőre így találsz.
S mi most bánatot okoz
később nem lesz rá gondod.


Hidd el jól tudom, hogy fáj,
de hinnünk mindig muszáj.
Fogd a kezem, ha úgy érzed,
hogy szívedből kihull az élet.


Ne keresd már, hogy hol tévedtél,
ne sírj azon, mit meg nem tettél.
Gyere velem, én hívlak élni
vérző szívvel is remélni.

halkabb_on Creative Commons License 5 napja 0 0 97000

Mihai Eminescu: Jó éjszakát


Ezernyi álmos kis madárka
Fészkén lel altató tanyát,
Elrejti lombok lenge sátra;
Jó éjszakát!


Sóhajt a forrás, néha csobban,
A sötét erdő bólogat -
Virág, fű: szendereg nyugodtan,
Szép álmokat!


Egy hattyú ring a tó vizében,
Nádas-homályba andalog;
Ringassanak álomba szépen
Kis angyalok!


Tündérpompájú éji tájon
Felkél az ezüst holdvilág;
Összhang a föld, egy édes álom...
Jó éjszakát!


Dsida Jenő fordítása

Lutra Creative Commons License 2022.05.10 0 0 96999

Balla Eszter

Önarckép

Akartátok vagy sem,
itt vagyok, mint
hálójába ragadt pók:
önmagam labirintusa.
Meggörbült tükrömben
magamat meglátni félek.
Ahogy körülöttem
a falról leolvadnak az órák,
a betonfalak között
elkószálnak az álmok,
és rohannak a füstfelhők fölé.
Kívül görnyedt hát és
szélfogó göndör haj.
Belül fogaskerekek, mint
elsüllyedt malmok őrlik
a múltat, s kék, puha köd
jövőről álmodnak a szív lomha
billentyűi.

halkabb_on Creative Commons License 2022.05.10 0 0 96998

Lackfi János

 

Azért vagy sokszor olyan magányos,
mert lehunyod lelki szemedet,
és nem látod, hogy ott vagyok veled.
És azért hunyod le a szemed,
mert nincs benned bizalom,
tele vagy sebekkel,
melyeket folyamatosan ápolgatok,
de sokáig tart a teljes gyógyulás.
Sebeid nem tűnnek el,
ha begyógyítom őket,
hanem szent sebekké lesznek,
áldás árad belőlük.
Mikor a földre jöttem,
embertestem sátra
betakarta Isten-létem fényét,
sokan csak egy rabbit láttak bennem.
A tömör hús nálad is beárnyékolja
a természetfeletti lelket,
csak a sebeken keresztül
áramlik ki a valódi fényesség.
Szerelmes társamnak teremtettelek
a kezdet kezdetén, s azóta
pillanatra sem váltunk el egymástól.
Sokmillió éve szeretlek, előre tudtam,
mikor fogansz meg,
vágytam rád, dédelgettelek.
Arra születtél, hogy szolgálj,
de ehhez nem kell feladnod magad.
Szolgáló önmagad a legmélyebb,
legsajátabb éned, ilyenre alkottalak.
Mikor én lejöttem a földre, mindenki
szolgája lettem, mégsem látszottam
valaki másnak, volt arcom mindvégig.
Azt hiszed, ez nem is az én hangom,
csak te beszélgetsz saját magaddal?
Megroggyant a hited?
Ne félj, a szíved és a szereteted
annál erősebb, hagyatkozz rájuk.
Semmi baj, ha úgy érzed, fogytán a kegyelem!
Elfogy-e apálykor a tenger?
Dehogy, csak pár száz méterrel odébb vonul!
Ugyanúgy nincs Isten-fogyatkozás,
ha az áradás szintje nő vagy csökken
titkos természete szerint.

halkabb_on Creative Commons License 2022.05.09 0 0 96997

Illyés Gyula: Buda, 1945. május


Jól esik itt a rom között
ülnöm mégis, az otthonomban.
Nap süt, odaát tál csönög,
mert csak a ház fele van romban.
De én ezt választom, a félig
nyilt falú-tetejű szobát.
A kerti hármas sír se rémít,
én ástam nektek, katonák.
.
Összedobált székek és képek,
földre hányt könyvek, bútorok –
letörölöm a törmeléket
egy hű asztalról, így írok.
Ládán ülve itt írok és itt
olvasok, innen hallgatom
a madarak csevetelésit
s kislányomét az udvaron.
.
Elképzelem (s ez a valóság)
egy ország rom-csúcsán ülök.
De enged már a szomorúság –
Bár a jajok, bajok, dühök
fölcsapnak rám, fröcskölve-zúgva –
Ülök a tenger mult felett
s szeretnék énekelni újra,
mint a madarak s gyerekek!

Lutra Creative Commons License 2022.05.07 0 0 96996

Kovács Újszászy Péter

Kert, ahol nem leszünk

Nézd, vörös lett a cseresznyék bőre,
árnyak pihennek a fák alatt!
Téged várnak ők is,
hogy a nyári nap elől elrejthessenek,
s oltalmukban múljon el torkodból a fájdalom.
Ha a gyümölcsösben lennénk,
úgy simogatnálak, hogy visszanyerd a hangod!
Igyekeznék megóvni téged,
ahogy liliomokra vigyáz a nedvesség.

Lutra Creative Commons License 2022.05.07 0 0 96995

Károlyi Amy

Öreg gyermekek fohásza

Ennyi nyíllal, ki tud élni
törj el nyilat, tompíts szálkát
adjál, Uram, elfelejtést
adjál, Uram, megbocsátást

Te, aki a szívet látod
aki nem a szavat nézed
nagy kebleden elnyugodni
hagyj barátot, ellenséget

Lutra Creative Commons License 2022.05.07 0 0 96994

Károlyi Amy

Te, én, ő

Nem tudunk szépen megöregedni
se te, se én, se ő
macskajátékot játszik veled
a rosszindulatú idő
Férfiből banyát képez,
asszonyból obsitost
nézd meg nagyapád tiszta vonásait
és e1rettenve nézz tükörbe most

Lutra Creative Commons License 2022.05.07 0 0 96993

Weöres Sándor

Tavaszvárók

Megládd, megint futunk a berken át,
  feledve tél jegét.
A záros kert-ajtón s a kerten át,
  ha felszikkadt a rét.
Most hűs estére hűsebb éjszakát
  borít fehér sötét.
De majd megint futunk a berken át
s fogjuk köröskörül az almafát,
  feledve tél jegét,
  ha felszikkadt a rét.

Lutra Creative Commons License 2022.05.07 0 0 96992

Károlyi Amy

Aesopus, újraolvasva

Mint aki kincseket gyűjtött
s ha megszorult,
túlad gyöngyön, képen, érmeken
szűk esztendőkben
bő évekből él
a hangya gyűjtött
a tücsök zenélt

de íme, most a képlet fordított
hangya fogyasztja a tücsök-dallamot
amért a tücsök élt és szenvedett
azt most a hangya eszi meg.

az életemből élek
túladok gyöngyön, képen, éveken
kiárusítom életem

Mi egyszer volt, az mindig megmarad
Nem azért sírok, ami elmúlt,
azért gyújtok gyertyát ami elmaradt.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!