Keresés

Részletes keresés

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.08 0 0 413
Elnézést, hogy ismét formát bontok:

Bíró Zsuzsa
ANGOLSZÁSZ FURCSASÁGOK
(részlet)
Ezen a fehér kővel jelölt napon kivételesen szép idő van a zord klímájú Oxfordban; az ég kék, könnyű szellő fújdogál, az épületeken színes zászlók, szalagok, tollak, pajzsok. Az utcákon királyi tüzérek zenekara muzsikál, parádés diákfelvonulások járják körbe a kollégiumokat. Lewis Carroll, a szenvedélyes fényképész, sajnos nem cipelte magával a fotó-apparátját, állványát, lemezeit, képekkel nem dokumentált semmit az utókor számára, ám fotók nélkül is el tudom képzelni a nagy pillanatok némelyikét, a helyszínt és a szereplőket.
      Délután van. A Cherwell folyó partja. Fűzfák. Az ágakon üveggömbök, zászlócskák. A vízen lapos csónakok. Kék-piros-sárga léggömbök lebegnek a folyó fölött. A Magdalen híd kőkorlátján szakállas férfi üldögél, kezében matrózsapka, fel-feldobja, elkapja. Amott mező, itt egy kislány. Ki ne ismerné őt Lewis Carroll fotóiról? Álmatag tekintet, homlokba fésült sötét haj, amelyet a könynyű szél most összeborzol, pehelysúlyú kicsi alak, kék csuklyás köpenyeget hord, térdig érő harisnyát. A Christ Church dékánjának, Henry George Liddellnek lányai közül az egyik, a középső, a legkedvesebb: Alice. Tízéves. Nővére, Lorina és húga, Edith, kavicsokat dobálnak a folyóba, a vizinövények rejtekéből hattyúcsalád rebben szét. Alice a mai nap tiszteletére két hatalmas fűzfa közé apró emlékfát ültetett el, egy csemete-fűzfát. A hagyományok szerint most beszédet kell mondania, mit mondjon? Töpreng, a kora márciusi nap a szemébe süt, hunyorog, Lewis Carrol is hunyorog, homlokába húzza cilinderét.
      Harmincéves, magas, vékony fiatalember. Lebegő fekete szalonkabátot hord, haja fekete, szeme kék, arca simára borotvált, vonásai lágyak, kézfogása erős. Lelkész, de nem szentelteti fel magát, mert az egyházi törvények megtiltanák számára a színházba járást. Matematikatanár, a logika profeszszora, költő és író. Tudós, aki szójátékokat, bökverseket, rejtvényeket publikál, és gyilkos paródiákat a kollégium és az ország vezetőiről. Tréfamester, aki dadog. Konzervatív úr, aki él-hal a modern technikáért. Egyik mániája a fényképezés, másik mániája Eukleidész geometriája. A Reform Act évében született, rajong Dickens műveiért, de a sportot fontosabbnak tartja a szociális reformoknál. Kicsit biceg, mégis távgyalogló. Foglalkozik optikával, fényelmélettel, asztronómiával, dinamikával. Gyerekkorában családi folyóiratot szerkesztett, bábdarabokat írt és rendezett, kisvasutat konstruált. Felnőtt korában megalkotja a komputer őselméletét. A Parlamentnek újfajta struktúrát javasol, kidolgoz egy hatékonyabb választási szisztémát, meg akarja reformálni a Christ Church működését. Tanítványai nem látják mosolyogni, barátai ritkán látják komolynak. Tíz testvére van, hét húga közül hatan hajadonok maradnak, ő sem nősül.
      Kislánybarátokat gyűjt maga köré, pedáns listákat vezet róluk: név, születésnap. Nélkülük a világ elvesztené színeit, ízeit, ők adják a lendületet a cselekedeteihez, szabályozzák napjait, benépesítik képzeletét. Lewis Carroll töredék-boldogságok és frusztrációk körforgásában él, a kislány-tündérek egy napon majd kilépnek a meséből, suta kamaszlányokká változnak, oda a varázslat, "ahogy megnőnek, legtöbbször minden megváltozik - írja idősebb korában egy levélben -, a szeretetteljes meghittség szokványos ismeretséggé változik, amikor találkozunk, ők mosolyognak, én meghajlok és ennyi... " És mert ez így van, új meg új kislányokra vadászik.
      Az Alice Liddell-lel való barátság idején azonban minden sokkal egyszerűbb, mintha Don Juan "zseniális érzékenységgel" (Kierkegaard) megtalálta volna "az igazit." Lewis Carroll számára Alice az ideal child.
      A királyi esküvő napján már reggel óta járják az ünnepi várost. Megnéztek mindent, még egy ökörsütéshez is odamerészkedtek, ez helyi hagyomány, a várost régen Oxanfordának, ökörgázlónak hívták. Itt valamikor csak mezők voltak és ökrök, egy este varázsfűre bukkantak, lelegelték és hoppá: reggelre egyetemi tanárokká változtak, meséli Lewis Carroll. Integetés, kiáltozás: hajó közeledik, fedélzetén parókás zenészek Händel: Vízi zene című művét játsszák, esteledik. Lewis Carroll most majd hazakíséri a gyerekeket, de vacsora után újra találkozik Alice-szal. Múlt héten francia nyelvű levelet kapott tőle, amelyben Alice tudatta, hogy jutalomképpen, mert sokat javult a dictée-je, az ortographe-ja és a vocabulaire-je, szülei engedélyezték, hogy március 10-én este vacsora után még megtekintse a városban az ünnepi kivilágítást és a tűzijátékot. Vajon volna-e kedve a Cher Monsieur Dodgsonnak őt eme alkalomból elkísérni? Voulez-vous bien?
      Dodgson úrnak kedve volt.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 412
Ahogy olvasom,nem tudom: ez a helyes. /:-)/,vagy ez:/:-(/

..több dolog van földön és egen ó Horatio,
mintsem bölcselmetek sejteni tudná.."

Előzmény: szuszmok (411)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.08 0 0 411
Egy kicsit más...vagy talán mégsem???

Ingrid Sjöstrand: MIKOR SÖTÉTEDNI KEZD

Mikor sötétedni kezd,
akkor jó sétálni.
Járom az utcát,
belesek az ablakokon.
Az emberek odabenn
úgy mozognak az ablak mögött,
mint halak az akváriumban,
ha felgyújtjuk benne a lámpát.

Mikor egész sötét lesz,
jó beúszni
a saját akváriumomba.
Valaki mondja: Szervusz.
Hol jártál?
És felelek: Csak úgy sétáltam.

És arra gondolok, hogy most én is
hal vagyok a kivilágított tartályban,
és azokra gondolok, akik beleesnek,
akiknek nincs fénytartályuk,
ahol melegedjenek.
Mind a rókákra és a nyulakra,
és otthontalan macskákra
és emberekre.

(ford. Tótfalusi István)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 410

MI MINDÍG BÚCSÚZUNK

Mondom néktek: mi mindíg búcsúzunk.
Az éjtől reggel, a nappaltól este,
A színektől, ha szürke por belepte,
A csöndtől, mikor hang zavarta fel,
A hangtól, mikor csendbe halkul el,
Minden szótól, amit kimond a szánk,
Minden mosolytól, mely sugárzott ránk,
Minden sebtől, mely fájt és égetett,
Minden képtől, mely belénk mélyedett,
Az álmainktól, mik nem teljesültek,
A lángjainktól, mik lassan kihűltek,
A tűnő tájtól, mit vonatról láttunk,
A kemény rögtől, min megállt a lábunk.

Mert nincs napkelte kettő, ugyanaz,
Mert minden csönd más, - minden könny, - vigasz,
Elfut a perc, az örök Idő várja,
Lelkünk, mint fehér kendő, leng utána,
Sokszor könnyünk se hull, szívünk se fáj.
Hidegen hagy az elhagyott táj, -
Hogy eltemettük: róla nem tudunk.
És mégis mondom néktek:
Valamitől mi mindíg búcsúzunk.

Reményik Sándor

szuszmok Creative Commons License 2003.07.08 0 0 409
Jatzkó Béla: Megtanítottál

Visszaadtál magamnak:
egy ideje nem éltem
és már nem is reméltem,
hogy egyszer feltámadhat

az, aki régen voltam,
ez a víz, izgő-mozgó,
füttyös, fecsegő fickó,
akit már elhantoltam.

A sírból kapartál ki,
megtanítottál járni,
és dünnyögve-becézve
- ahhoz, hogy megszólaljak -
elkoptatott szavaknak
igazi értelmére.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 408
A HETEDIK ÉV

Ez a zilált, zavaros szemű nő
ugyanaz lenne tényleg
mint az, aki a képen nevető
arcával az enyémhez
simul? Mi teszi ezt? Csak az idő?
Én már semmit sem értek.

Én megmondtam neki: „Nem érdekel,
anyádék hogyan éltek.
Hogy mi hogy élünk, azt mi döntjük el!”
Mindennel egyetértett.
Most napokig némán járkál le-fel,
mint egy sebzett kísértet.

Mintha egy ádáz idegen erő,
valami ismeretlen
holtak lelke rikoltozna elő
a szánkon – nem mi ketten…
Sótlan a leves, mondom, mire ő:
hogy én sosem szerettem.

Most mondd: ha már csak egymást öli két
ember, nem jobb, ha válik,
mint valami vétlen bűn örökét
hurcolni mindhalálig,
mikor a végső perc mécseseként
egy gyűlölt arc világlik?

Csak érteném, csak tudnám legalább,
hogy kezdődött, mi hozta
létre – a társadalom? a család?
Isten? hogy megpofoztak
négyévesen? – ezt a fekete lánc-
reakciót, a rosszat…

Olyan mindegy ugyan. A lavinát
elindíthatja bármi:
görögjön életek sorain át…
Hogy képzeltem: talán mi…?
Csúszik velünk is lejjebb a világ –
ki bír útjába állni?

Rakovszky Zsuzsa

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 407
Én pedig köszönök minden verset és MINDEN szót Neked..:-)
Előzmény: szuszmok (406)
szuszmok Creative Commons License 2003.07.08 0 0 406
Köszönöm a verset és a privát szavakat is, Karak..
Előzmény: Törölt nick (402)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 405
Mielőtt bárki félreértené: a vers nem,de a próza egy aranyos,kedves,szegény kis elkallódott cicáról szól...:-(
Előzmény: Törölt nick (402)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.08 0 0 404
Akkor a folytatás, a szomorúaknak is (vagy főleg a szomorúaknak)

21. Szókratész

Sokra tesz,
ki szókra tesz!

22. Várván lúdtalp-betétemre

Én, aki voltam futballista,
Othopaedián csücsülök...
Eddig azt hittem: gól miatt s a
pörkölt kedvéért van csülök.
Kezdem már látni: járni, állni
legalább oly fontos dolog...
Szemünk veri ki száz parányi,
míg meglátjuk az egy nagyot!

23. Három névre

Árpád,
Árpád,
gazdátlan az
árpád,
gaz veri föl, konkoly,
árpádat, Árpád!
Attila,
Attila,
bevérzett atilla,
atillán gyöngygombsorok
szavaid, Attila!
Ferenc,
Ferenc,
de messzi, de messze -
az űrben kerengsz,
ablakomban csillag:
sorsunkon merengsz!

25. Angyal Jancsi

A szőlőnkbe Angyal jár,
így nem eshet oly nagy kár.
De pincénkbe is lejár!
S ott bíz eshet szörnyű kár!

26. Joe

Ujjé!
közelít hozzánk
U. J.
Érti a mesterséget ám -
foldozza lelkem bocskorát
ujjá!

27. Árgus-szem

Lentiben vagy Novajon
teán él s teavajon,
árkusból látcsövet sodor,
rajta vers, azon kukkerol,
így néz át a tavalyon -
vajon ki ő? no, vajon?

28. Nanená-né emlékkönyvébe

H. Böll bollana,
Bolla bellana,
Bella ellana,
Ella bullana.
H. Böll mégse boll,
Bolla mégse bel,,
s tán a Bella ell?
Csak az Ella bull.

30. J. P.

Juhász Péter
majd két méter -
csodálhatja-e valaki:
sok bor bánja
és sok étel,
fűszerezvén tréfa-lével.
És e hiba nem alaki!

31. Gy. T.-nek, szeretettel

Gyurko- Tibor
torkát sosem
érin-tibor,
- a fenébe! -:
önti csak,
dönti
le a mélybe -
bendőjébe.
Ám ettől is hangja
öblösödik,
jobban, mint pénzmagja
köblösödik,
s vicsorít, mert a -vics
a nevéből
lemaradt
ritmikai
mifenéből.

32. Móri diák

Móri diák tengerész lett,
halihé,halihó,
s szólt: Na, én most messze nézek,
Eiffel-torony a fedélzet! -
s mit lát? egy kalózhajó!
Úgy megszaladt móri diák,
halihé, halihó:
bottal üthette a nyomát
tenger és minden hajó.

33. Mikor HáPé a lovát ugratja

Horvát Pítör sakk-fenomén,
ugrál véle két fene mén,
de bíz azzal nem sokra mén:
sajog tőlük már - fenekén.
Ugrat Pá-Pé sakkra, sekkre,
hogy majd ettől esünk - hasra.
Egy parasztot megtolintunk:
Pítör úrral kitolintunk!

34. Hogyan lett Lászlóból Zsiga?

Hamlet ül
a sziklán.
Ül csak és kalimpál
hamletül, mert nem vonul kolostorba
Ophélia.
Én viszont,
Győri László,
ki valék kulák-Tsz-elnök fia,
leszek a kiköpött Zsiga,
mert lehetek:
ti suttyó költők, aggott cinikusok -
szakítok veletek!

35. Verebekről

De nem ám
- miért ne? -
azértis:
Tandori Dezsőnek
- Verebekről
jót vagy semmit! -
mondja őszapó őszanyónak,
s mivel pont verebekről
- s más ilyesekről -
társalognak:
hallgatnak,
nem szólnak semmit.

40. A kis dicsvágyó

Futott a kakaska,
futott a vízre:
torkán akadt
egy fránya gloár.
Hősi keservvel kiköpte végre.
Elkapta,
s vitte is már a Loár.

41. Hordó és szónok

A hordódnak higgy,
ne a hordószónoknak!
Szentségesebb frigy.

42. Mérték

Csak ami tenyeremen megül,
azt bocsátom én föl madárnak.
Több ennél csak többe kerül,
s zuhan le
szív-borzadálynak.

43. Vojtinai tanács

Ha hülyeség jut az eszedbe -
az még nem vers, barátom!
Ha sok hülyeség jut az eszedbe -
az még nem költészet.
Bár - szó ami szó -
a költőnek alkalmasint
sok hülyeség jut az eszébe,
de nem mindet írja le - annyira
mégse hülye! -
válogat közülük alkalmasint:
ez alkalmas,
ez nem alkalmas,
s végül maga is csodálkozik,
hogy ami maradt
- a jól megválogatott hülyeség -,
bölcseket megszégyenít.

Szóval, csak csínyján
a hülyeséggel, barátom!

(Kiss Benedek)

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 403
TENYÉRBEN

Nem a szó, szívem parázslik.
Megkapaszkodom az ágyban,
várom az üzenetet.
A sereg megadta magát;
virrasztom az éjszakát,
a múltban téblábolok.
A fehér zászló a homokban.
Hullámzik a testem,
eső áztatja, fuldoklom.
Hol vagy most,
ebben a barbár pillanatban,
amikor vacogó fogakkal imádkozom,
haladékért könyörgök,
megszűnni készülő sejtjeimhez?
Talán akar velem
valamit kezdeni az élet,
ha összekuporodok
hatalmas tenyerében.

NIA.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.08 0 0 402
Csoóri Sándor

DÜNNYÖGŐ

Az esők. A versek. A havazások.
A gyönge hóban megmosdó madár,
A kezed. A kezem. A tested jelei.
A halál kulcsa. A zárhatatlan zár.

A csönd. A düh. A világ-egyedülség.
Az ember örök esélye maga ellen.
A fölingerelt fegyverek. A tüskék.
A tüskék hamva tebenned és énbennem.

Szervusz Szuszmok.Ne légy szomorú, kérlek.Még akár napok múlva is visszajöhet.Te tudod legjobban..:-)

szuszmok Creative Commons License 2003.07.08 0 0 401
Ki ad választ?

Ha arcomra kövesül a bánat,
ki lázítja fel az éjszakádat?

Kinek suttogod a hiszekegyet,
ha már elfeledted azt az egyet?

Melletted kinek a csöndje virraszt,
ki nyújtja az álmoknak a vigaszt?

Kérdésekre ki ad akkor választ,
ha arcomra kövesül a bánat?

(N.I.A.)

Szép estét mindenkinek!

ma kissé szomorúan....

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.08 0 0 400
Ja és jó reggelt evribodri!
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.08 0 0 399
Karak, te nem szereted a telefontost?
ilang_ Creative Commons License 2003.07.08 0 0 398
Jó reggelt mindenkinek!
-
Karl Krolow: SZERELMI DAL

Fojtott hangon szólok tehozzád:
hallasz-e engem
a hold keserüfű-arca mögött,
mely széthull?
A lég égi szépsége alatt,
ha nappalodik
s a hajnal pirosló hal remegő uszonnyal?

Szép vagy.
A bőröd száraz és hűvös.
Pillantásod szelíd, s oly biztos, mint a madáré.
A lebegő szélnek mondom.
Tarkód - hallasz? - mint a levegő,
mely galambként surran át a lomb ágaboga között.

Felemeled arcod,
s mint árnyék megjelenik újra a téglafalon.
Szép vagy te. Szép vagy.
Vízhűvös volt álmod oldalamon.
Fojtott hangon szólok tehozzád.
És az éj széttörik, miként a szóda, kéken és feketén.
-
fordította: Hajnal Gábor

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 397
Jó éjt!
Előzmény: Törölt nick (396)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 396
Jó éjt,jó pihenést mindenkinek.
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 395
Rainer Maria Rilke

AZ ANGYALI ÜDVÖZLET

Te sem vagy az Úrhoz közelebb;
mi mind távol vagyunk.
De csodákkal áldott kezed
előtt meghódolunk.
Ily éretten nem ragyogott
más asszonyi kéz soha:
hajnal vagyok, harmat vagyok,
ámde te vagy a Fa.

Nagy volt az út, most sápadok,
elfeledtem, amit
ő - ki aranypáncélban ott
mint napfény, úgy vakít -
üzent neked, te révedő
(zavart a tér zaja).
Lásd: én kezdet vagyok, s a tő,
ámde te vagy a Fa.

Kiterjesztettem szárnyamat,
kitágultam nagyon;
elárasztja kis házadat
roppant ruházatom.
Alig tekint rám két szemed,
s magad vagy mint soha;
vagyok szellő liget felett,
ámde te vagy a Fa.

És minden angyal így borong,
s szétválnak; sohasem
volt még a vágy ilyen nagyon
s tétován végtelen.
Megtörténhet már - úgylehet -,
álmodból ismerős.
Légy üdvöz, lelkem van veled:
érett vagy és erős.
Hatalmas kapu életed,
s megnyílsz hamar, tudom.
Dalomnak fül, legkedvesebb,
érzem: hangom beléd veszett,
beléd, te dús vadon.

Így jöttem s beteljesedett
álmaid jóslata.
Az Úr rám nézett: égetett...

Ámde te vagy a Fa.

Garai Gábor fordítása

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 394
Mi az,hogy nem bánom?KÖSZÖNÖM,Cat!
A többiek nevében persze nem szólhatok...:-)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 393
Ha nem bánod Karak, ha nem bánjátok, hozok egy kis mosolyognivalót:

Kiss Benedek

Bakafánt mellé tűzz kacifántot!
avagy:
Görbetükör
avagy:
Nyelvi Játékok

Mottók

1. Ahogy minden valamiből lett -
mindenből lehet valami.
(Ben-Ce)

2. Kisded játékaink ám
felette fontosak!
Kisded játékainknál
lehet-e fontosabb?
(Ben Edek)

1. Madáreledel

Kerecsendió

2. Poétai receptorum

Kinocizál
Halluci-metilén
Procizellofánum
Dezinformativátum

3. Jótanács

Ne rágj, ó, rang után!

4. Bök-fisch

Bakfis vagyok! - mondta halkan
egy hazudós kanhal.

5. Ühüm!

Négy bajadér lemeztelenül.
Nagy baj a dér nemeztelenül!

6. Felemás - új századok vakjainak

Arma virumque cano - non vi, sed saepe cadendo...

7. Behízelgő filmreklám

Óz, a cso-dákok cso-dákja!

8. Emancipált?

E Manci nem Pált akarja -
e Manci Pál akarna lenni!

9. Á la Morgenstern

Egy úr, név szerint Fülebot,
szerette a Zenét,
miértis egyszer adatott
ablakán Nacht-zenét.
Ám fájdalom, Zené nem őt
szerette, hanem Zet,
ki véle kisezer-öt
színkópét nemzett.

10. Egy kurafi

Fenekedre
fenekedve
fene kedve
kerekedett,
de lelohadt,
már nem epedt,
mikor hasad
kerekedett

12. Kékharisnya

Edit
előbb
szabadkozott,
aztán
szabad kezet adott.
Rúzsa mint
kolbászzsír,
szétfolyt.
Szép volt!

15. V-érzékenység

Letörött a
bili füle:
kiborult a
szenzibili...

17. Badar

Margaréten
margaréták
meg kamillák
kamillatoznak...
Mindazonáltal
tónaludátusz,
visszamegátusz,
hogyhanemátall!

19. Lányom gajdolta 5 évesen

...Mert a szemetesvödör
és a mosógép
közeli rokonok ám...

:)
Van mégegyszer ennyi, későbbre.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 392
..és még mindig Radnóti és még mindig,mint lent..

KÉSŐBB
(SÍRFELIRAT)

Csak éltem itt, szegényen s jámboran,
míg végül elástak ide.
Sosem feledtem el, hogy meghalok:
ime.

S MAJD ÍGY TÜNŐDÖM...?

Éltem, de élni mindig élhetetlen voltam és
előre tudtam, eltemetnek végül itt,
s hogy évre év rakódik, rögre rög és kőre kő,
hogy lenn a test megárad és a férges, hűs
sötétben fázik majd a csont is meztelen.
Hogy fenn a művemen motoz a surrogó idő,
s mélyebbre süppedek le majd a föld alatt,
mind tudtam én. De mondd, a mű, - az megmaradt?

ESTE LETT

Este lett, a vén tető aszú
fájában alszik most a szú.
S a ringató homályban ringó
virágon dongat még a dongó.
Szárnyukba rejtik csőrük a libák,
szagosat fú felém egy jázminág.

BŰNTUDAT
Ringóra dongó.

Leírtam s nem merek
felnézni most. Csak várok és sunyítok;
kezemre ütnek-é a régi mesterek?

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 391
Radnóti Miklós

RÖVIDEN

/Az "Istenhegyi jegyzetek"-ből../

Barátaim, ha rövid a papír
az ember akkor apró verset ír;
higgyétek el, a rövid is elég,
meghalok, s úgyis minden töredék.

Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 390
Nos,ne legyünk kemények Cat:nevezzük őket talán úgy: "A másként gondolkodók"...
Előzmény: cheshirecat (389)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 389
De mi hüjékkel meg nemis foglalkozunk, ugye Karak? :) (ti. aki szerint J.A. nem volt nagy költő)
Előzmény: Törölt nick (388)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 388
Kedves Cat: bizony tudnék idézni egy két elmarasztaló véleményt akár kortársaitól,akár kortársainktól...de valóban: itt,közülünk senki nem hangoztattta ezt.
Ennek értelmében -ha nem is költői,hiszen az én kérdésem volt ,így csak laposkúszó prózaként értékelendő- talán vehetjük valósnak és valótlannak is az állítást.
Előzmény: cheshirecat (386)
cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 387
Dsida jenő
Pasztell

Nézel hajló tölgyfa-ágat,
gyomokat, miket kivágat
mord paranccsal zordon kertész,
széles paddal vár a kert-rész
sűrüje, hogy tűnj el, vessz el
jobbkezedben Sokratesszel.
Délutánra enyhe, szőke
fény esik a háztetőkre
s szürkepettyes, gyöngyszín, halvány
galamb búg az eresz alján.
Alkonyatra sásos zugnak
mélyén futó vizek zúgnak,
csupa sötét, furcsa, hült nesz,
bús suhogás, mi körülvesz.
Ebben a nagy félig-csendben
asszonyszemek cseppje cseppen,
csak a lélek füle hallja:
nyirkos lesz a lombok alja.
Sok imbolygó, halk kisértet
lábujjhegyen jön el érted
s pillantván a barna fákra,
gondolsz régi balladákra.
Nappal-éjjel így terül szét
fölötted az egyedüllét,
lassan tompa, fullatag, nagy
csöndbe merülsz, hallgatag vagy,
nem akar a könny fakadni,
sem a szó könnyen szakadni,
mind nagyobb a néma sejtés,
mindig több a mélyre-rejtés,
minden nappal, amit élsz,
több, amiről nem beszélsz.

cheshirecat Creative Commons License 2003.07.07 0 0 386
Nade Karak, mondott itt valaki valaha olyat, hogy József Attila nem volt nagy költő? Ez, ugye, csupán, ugye, egy költői kérdés volt, ugye?
Előzmény: Törölt nick (384)
Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 385
Rakovszky Zsuzsa műveit nem szabadna szeretni.Nem.Valahogy olyan...olyan-nem is tudom- szóval olyan keserűek.Besötétítik az ember lelkét.Szinte minden sorát át -meg átszővi valami rejtett búskomorság,valami már-már cinizmus...
Vidám verseket kellene olvasni,azokat hallgatni naphosszat:"Tillárom-tillárom..." Hogy épüljön az ember kedve,csillangózzon,permelézzen!
Nem,nem szabad szeretni Rakovszky Zsuzsa verseit..

NAGYON SZERETEM RAKOVSZKY ZSUZSA VERSEIT...

Rakovszky Zsuzsa

NARKOMÁN

Na és helyette? Mondd, mi van helyette?
Ami másnak? Ahogy elnézem őket
utcán, buszon – gyanakvóak, gyűröttek –,
hát mit mondjak, nem úgy fest köztük egy se,

mint akit mindjárt szétvet az öröm, mert
nem szokott rá, vagy a boldog tudattól,
hogy hétből öt napon hajnali hattól
sajtot mérhet, írógépet püfölhet,

ágytálat hordhat… Persze, az eredmény:
megtérni este meghitt otthonomba
– másfél szoba panel – a balkonomra
muskátlit ültetnék, egyengethetném

a szőnyeg rojtjait… ott learatni
munkám gyümölcseit, na igen, az már
valami… Jó, van még más is: tavasz, nyár…
Meg csicseregnek a kismadarak – mi?

Meg szerelem. Az van még csak nagyon.
Pont én ne tudnám? Akkor kezdtem el.
Bámulod a plafont, nem érdekel
semmi, csak az a rohadt telefon,

hogy az szólalna meg… Hét óra, fél nyolc –
a nap az istennek nem érne véget.
Amire nézel, mint a sósav, éget…
Aztán egyszer csak azt mondtam, elég volt.

Hát így. De jó, mondjuk, viszontszeret,
vagy pláne elvesz, és? Pár hónap múlva, aztán
már csak minden szentévben nyúlna hozzám,
nem nő volnék – valami átmenet

a Szűzanya meg egy öreg hokedli
közt. Én ne tudnám? Otthon is csak ez ment.
Na és ha ezt sínylem most? Én fizessek
ezért is? Én akartam megszületni?

Talán magamtól csatlakoztam ehhez
a játékhoz? Mégis, mikor fogadtam
én el ilyen szabályt: kínlódni hatvan,
hetven évig, és közben jó, ha egy perc

öröm nagynéha? Én – mindegy, ha csaltam,
hát csaltam, ha más módja nincs: de most,
ha akarom, százból százszor pirost
vet a rulett itt a köztiagyamban…

És mit vesztek vele? A szép öregség?
Mikor a vízbe aprókat kavarva,
mint egy üvegvázát, magasra tartva
turbános teknőc-fejem, hogy a festék

le ne ázzon, a napi ötven hosszom
rónám szorgalmasan faltól-falig,
s nyolcvan fölött hetvennek még alig
néznék ki? Aztán – töppedt öregasszony,

protézis a pohárban, csillogó cső
etetget, a vénám körül merő kék-
zöld folt a bőr, mintha láng nélkül égnék,
zsugorodom – s sehol az ápolónő…

Baj, persze, semmi – majd élnek tovább a
génjeim vagy a tetteim – tudod kit
vigasztal ez? És élnek, jó, de meddig?
A kozmosz, olvastam, zuhog magába,

vagy tágul, nem mindegy? Ezt elviselni
tiszta tudattal? Azt, hogy nemhogy én, de
a Föld se lesz, meg ég se, hang se, fény se:
semmi, csak híg semmi, vagy sűrű semmi…

Idő se lesz. Idő különben sincsen.
Tudom, láttam: akkor. Ahogy a nap
elérte, a kehes konyhai csap
fénylett, mint egy madárfejű kisisten,

a csőrén kitüremlő, kicsi körtét,
a csöppet lassan érlelte a súlya,
a gyönge vízszár nyúlott vékonyulva,
de mielőtt elpattant – egy öröklét

múlt el, amíg néztem, és úgy éreztem,
hogy a világ megoldása bekattan:
hogy Isten: az öröm. Cseppben és csapban
ő csillog, és semmit nem tudsz, ha ezt nem.


Törölt nick Creative Commons License 2003.07.07 0 0 384
Jó délutánt mindenkinek!

1924-ben,19 évesen írta ezt a verset! 19 ÉVESEN!
Ne mondjátok,hogy nem volt nagy költő!:-(

József Attila

MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

"Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?"

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...

Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikrõl tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!